Skip to main content

Full text of "Magyar nyelvőr"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



MAGYAR NYELYÖR 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADKMIA 



NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 



M E G B I Z Á S A B Ó L 



^/^.KKHs/.TI n KIADJA 



SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. 



BUDAPEST 

1.SS5 

H O R N Y A N S Z K Y \ I K T O R S A J T Ó J A. 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA tPÚLKTÉBEN. 



Megjelenik M AG I . . j 

minden hónap ÍV T y C T ^ ' /\ « -.uaó 'hivatal 

'5-^ i\ 1 C L V ^ IV Budapest 

három ívnyt izr u d ^ 

■^ 8ZERKE8JETI *^- *^''- Bakotty- 

tartalommal, SZARVAS GÁBOI^. ^'^^'^ ^- «• 



XIV. kötet. 1885. JANUÁR 15. I. füzet. 

A ,CZÁPA' CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 

Fialowski LajoS; a régi magyar botanikai csaba-ire mű, 
szó alaki s tartalmi mivoltának kutatásában annál az ered- 
ménynél állapodott meg, hogy a szónak első tagja, mely 
régi Íróinknál elég szétágazó ortograíiával van írva : czaba^ 
czába^ czyabaj chyaba, chaba, bizonyára imígyen olvasandó : 
csába. Ez elszámlált alakok változatának, másának tartja még 
Beythe czapa: melopepo s Lippai csapa-^xnny^ s Diószegi 
czdpa: cucurbita pepo műszavát is; igaz jelentését pedig 
Beythe m e 1 o p e p o-jában látja, s kimondja, hogy c s a b a- 
íre voltaképen annyit tesz, mint : d í n n y e-szagú fű (Nyr. 
Xin. 119., 401.), 

A nagy gonddal irt s alapos kutatásra valló érteke- 
zésnek van egy pontja, az, melyben a dinnye jelentésű 
alakokat: czapa^ czdpa, csapa az előbbi csabaféle csoporttal 
szovetkezteti, a mely, nézetem szerint a kiegyenlítés minden 
akadályát nem bírta teljesen legyőzni ; a megokolás erős- 
ségén van egy rés, a melyet az értekező ismert ugyan s 
megkisérlett, de nem tudott egészen betölteni. Ez a. p : b 
hangkülönbségnek kiegyenlítése. Az igazoló /asa : 3asa ana- 
lógia ugyanis nem állja ki a tüzpróbát. Nem számítva azt, 
hogy ez egyen kívül más adattal nem tudja támogatni e 
hangváltozást s nem számítva, hogy példájának erejét nem 
kevéssé csökkenti az a mozzanat , hogy a bizonyítékban 
szókezdő, a bizonyítandóban pedig szóközépi hangváltozás 
jelenségével van dolgunk, hozzájárul az a fontos körülmény, 
hogy a ^asa ,főember, vezér' jelentésben (pasa = padiSah, 
padSah : császár, király) puszta fictio ; nincsen alapja sem a 
régi irodalomban, sem a szerb nyelvben, a melynek révén 
hozzánk került; sem magában a törökben, a melynek ere- 
deti birtoka; ezekben mindenütt <5asá-nak hangzik a szó. 

M. NYELVÖE. XIV. ' 



2 SZARVAS GÁBOR. 

A kérdés : ha nem valószínű^ hogy csdba, vájjon mi 
lehet tehát régi botanikusaink czapd]aL, czápd]di vagy akár 
csápdydiy erősen folköltötte kíváncsiságomat, s neki indultam 
keresni, ha tán megtalálhatnám valahol rokonait és hazáját. 
Minthogy pedig őseink nem azon a verőfényen sütkéreztek, 
a mely a dinnyét megérleli, s kettejük hazája közt bizonyára 
szertelen hosszú lehetett, ha ugyan volt, a kocsiút, bizo- 
nyosra vettem, hogy valamint a dinnye, úgy a czapa sem 
azon az ajakon termett, a melyen a fű, nyír és a tölgy; 
útbaigazításért tehát az idegen nyelvek ajtaján kopogtattam 
be, s ide-oda vándorlás és sokszoros kérdezősködés után 
végre, úgy hiszem, ráakadtam, a honnan hozzánk került, 
előbbi hazájára és rokonságára. 

Kissé messziről kezdem, azzal a nyelvvel, a mely, ha- 
bár nem egy szava szaporítja szókincsünk tárházát, egyenest 
kevés hatással volt nyelvünkre, kezdem a francziával. Van 
a francziának egy különös szava, a chagrin^ a mely, a mint 
általánosan ismeretes, annyi mint : gond, bú, g y ö t r e- 
1 e m ; de van e szónak még egy más jelentése is, t. i. bőr. 
Ez a b ő r jelentésű chagrin pedig, a mi szintén nem titok, 
ugyan az a szó, a mi a törökben sagri: rücken des 
pferdes; korduanleder; kurd sagri: la croupe du 
cheval (Miki. : Türkische Elemente) s a kún sagri: pannus 
damascenus és savri: pellis (Kuun : CodCum.). E szó a fran- 
czián kívül átkerült még az olaszba: sagrty sagrino : eine 
art narbiges ledér von der haut der esel, seehunde (Val.), 
vei. sagrifiy zigrino : némely tengeri halaknak a bőre (Boer.) ; 
a szerbbe: sagrija, sargija: (bőr) h ü v e 1 y, or. savry (Miki.: 
TürkElem.). 

Ezeknek előrebocsátásával belekezdhetünk a voltaképi 
kérdés vizsgálatába: a) Honnan került a czdpa szó nyel- 
vünkbe? b) Egybetartozik-e vele a kezdetben említett diny- 
nye jelentésű czapa^ csapa vagy czdpa? c) Vannak-e még 
egyéb rokonai is? 

Az adatok, a melyek e kérdésre világot deríthetnek, a 
helyek, a melyekben a czdpdwoX azonosnak vehető nevezetek 
előfordulnak, jelentésük szerint négy csoportba osztva a kö- 
vetkezők. 

Az első csoportbeli adatok, a melyeket Hermán Ottó 
volt szíves közölni velem , eme halnevezetekből állanak : 



A jCZÁPA^ CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 3 

szdp' vagy j-c^^^zkeszeg ; idevaló még a Tájszótárban a ,ke- 
szeg^ alatt fölemlített száp6\i^^z^^. 

A második csoportbeli adatok hosszabb sorát Pápai 
Páriz tzapa szavával nyitjuk meg, melyet ö így magyaráz : 
„corium punctis asperatum. ledér, das auf fischotter art zu- 
gerichtet wird". Ide vágó példáknak vehetjük, habár egye- 
lőre fon tartással is, a következőket: „Zöld fodor cza pávai 
nyergét borították (Gyöngyösi). Héjába póltzoíja két melyje 
tz apáját, öszve főzte vénség dere már pofáját (GvadrFal. 
Nót. 115.). Fekete cza pávai buritott szablya, aranyba fog- 
lalt. (Radv. : MagyCsal. 11. 229.). Vagyon egy szép fekete 
c z a p á ra varrott skófiumos tegzem ; vagyon más skófiumos 
tegzem, kék ez apára varrott kéazen (uo. 287.). Egyben 
járó merőn aranyas c z a p a apró poharak fedelestül (uo. 
274.). Feleségemnek hagyok hat apró ez apa pohárt (Nyr. 
V. 159.)- Nem arany serlegből, vagy c z a p a-pohárból kö- 
szönöm ezt rátok; hanem Szent Jakab szoros szájú kobak- 
jából (Csúzi : ZSipszó 741.). Volt eszében Eusebiusnak, hogy 
le t.sapná szájárúi a t z a p a-poharat, bátor két foga hullá- 
sával lenne-is meg" (FalrNU. 104.). 

A harmadik, formailag a czdpdvaX szintén egybevet- 
hető szo a czdp, melynek jelentését Pápai-Páriz eme latin s 
német szókkal adja vissza: „hircus, ein geiss-bock". Pápai 
magyarázatát négy más régi irat, sőt a Tájszótár is meg- 
erősíti: „A ketske baknak, t z á p nak az álla alatt ket tsu- 
tsotskájának kell lenni (ACsere : Enc. 274.). A herélt hím 
ketskét T z á p nak szoktuk nevezni (Misk. : VadK. 215.). Er- 
délyben készítetett c z a p bőrből tsinált kordovány csizma 
(MagyTörE. XVIII. 223.). Marhák száma: öreg kecske 31, 
öreg czáp 3, nőstény olló 4, czáp olló 4 (TörtTár. 1885. 
207.). Tzáp: kecskebak; székely szó" (Tájsz.). 

Végre a negyedik csoportot a már idézett magyar bo- 
tanikusok ,dinnye' jelentésű nevezetei alkotják. 

Az alaki különbségek kiegyenlítése nincs semmi nehéz- 
séggel összekötve, a) A czdpa és szdpa egybetartozhatósága 
mellett szólanak: ^simbora: ^2Ímbora, írsikra : J2Íkra, ^2ulák: 
j-zulák. b) A kezdőszótagbeli rövid magánhangzó megnyúlá- 
sát igazolják : k/:ícsa : k^csa, nű^szád : n/íszád, úszl. búfba : 
magy. b^'ba. c) A végszótagzáró magánhangzó elkopásának 



i'^ 



4 SZARVAS GÁBOR. 

is számos példájára akadunk nyelvünkben : szkpa : száp 
(1. föntebb), gyaíka: gfyak, gomb^^.- gomb. 

Jóval nagyobb nehézséget okoz a jelentésbeli különb- 
ségek kiegyeztetése ; s noha egészen kétségtelen adatok sokkal 
csodálatosabb jelentésváltozásokról tesznek is tanúbizonyságot, 
a haifisch, geissbock, ledér és melón e, kürbis 
egybetartozása erősen kihívja a bizalmatlanságot. Lássuk 
mégis, mit tesznek a rendelkezésünkre álló adatok mind ebből 
elfogadhatóvá, s mi marad netán továbbra is kétségesnek. 

Itt vissza kell térnünk ama nyelvre, a melyet először 
említettünk, a francziára s ennek chagrm szavára^ a mely- 
nek egyik jelentése ,gond, bú^, a másika pedig Littré meg- 
határozása szerint ,cuir grenu fait d'ordinaire d'une peau 
de mulet ou d'áne^, azaz: szemcsés bőr, rendszerint öszvér 
vagy szamárbőrből készítve. Ha ezzel egybevetjük Schmeller 
szótárának imez adatát : yZapp : a) unwille, verdruss, franz. 
chagrin ; b) chagrin, als benennung einer art gestippten le- 
ders, türkisch sagri; zappe\^áQX\ corium camelinum', két 
igen valószínű következtetésre jutunk. Ezeknek elseje, hogy 
a német szó a francziának jelentésbeli másolata. Hasonló 
utánzatoknak, vagy jobban mondva szolgai fordításoknak 
nem egy példájával találkozhatni a nyelvekben, a • melyek 
valamely előrehaladottabb nép forrásaiból merítettek. Ilyen 
a görög-latin centaureumj mely a hagyomány szerint nevét 
fölfödözőjétől Chiron centaurustól vette, s melyet, a szó- 
kezdő tagot cefitumxvák. vélvén, a szintén e magyarázaton 
alapuló ném. tausendgulden kraut hatása alatt vala- 
mely magyar népbotanikusunk ,5'2^2forintos' fűnek nevezett. 
Hyen a magyar chemikusok bdírany szava is, mely a ném. 
wismuth, bismuth második tagjának értelmetlen for- 
dítása; vagy a német ,in die faust lachen' példaképére 
készült s néha-néha olvasható új-magyar szólás: ,öklébe 
nevet', holott öklébe még a ki úgy mondja, maga a 
német sem nevet, hanem f a u s t-ot azért használ, mert 
nincs neki marka. A második, szintén valószínű következte- 
tés, hogy a most említett német zapp^ zappe szóban megta- 
láltuk az elsorolt magyar nevezetek eredetijét. 

Az egyazonosság két kelléke, az alaki s jelentésbeli 
egyezés közül jelen esetünkben nagyobb fontosságú az utóbbi, 
vele kezdjük meg tehát a kiegyenlítés munkáját. 



A ,czApa' családja és származása. 5 

A tartalmi tekintetben egységes ném. zapp^ zappe - 
,eine art gestippten leders^ s francz. cíiagrin ^ ,cuir grenu' 
jelentésével teljesen egybevág Pápai-Páriz ,corium punctis 

« 

asperatum^-a, vagyis: (kikészített) ,szemölcsös bör', még 
pedig minden tekintet nélkül az állatra^ a melynek bőrét 
földolgozták. Ezt magyarázza a latinhoz csatolt német értel- 
mezés: ^leder, das auf fischotter art zugerichtet wird*. 

Világosan e jelentése van a czapa szónak a hallott 
példák közül ezekben : „Fekete c z a p á val burított szablya. 
Vagyon egy fekete ez a pára varrott skófiumos tegzem'*. 
Ide való kétségtelenül a c z a p a-pohár is, mint ez Pápai- 
Páriz magyarázatából kitűnik, a ki e német szavakkal adja 
vissza a czapa-pohár jelentését : ,ein trink-becher, wel- 
cher mit solchen ledér überzogen, welches anf fischotter 
art verfertiget worden'. Szirmai szerint (Hung. in. parab. 
98.) pedig: „Czapa pohár, erat poculum aureum vei 
argenteum deauratum tegumento corii Czapa dicti inclusum. 
Corii hac specie etiam vagináé framearum tegebantur". 

Metonimikus változásnak tartom (anyag a belőle ké- 
szült tárgy helyett) a valószínűen takaró jelentésben álló 
czapa szót Gyöngyösinél : „zöld fodor c z a p á val nyergét 
borítottSk" ; továbbá eme régi inventariumbelieket : „Egy 
paraszt pallos, egy hitvány szablyácska, egy czapa, egy 
kopott fekete rókabőr süveg. Egy viselt veres selyem mente 
gomb nélkül, egy czapa" (Radv. 11. 124., 303.). 

A kölcsönvett szót gyakorta, különösen kezdetben, 
mikor még kevésbbé ismeretes, valamely hazai, vele telje- 
sen egyértékű szóval találjuk megmagyarázva. Ilyenek a 
régi Íróknál olvasható emez összetételek : s e 1 1 y e-szék, 
s z e c z e 1-szék, s ó 1 y a-czipellő, pántofél y-papucs, m a- 
j o r-gazda sat., noha sella és sessel ugyanaz, a mi szék, 
soka meg = c z i p ö, pantoffel = papucs, meier ^ g a z d a. 
íg*y járult az érezhetöleg idegen czapa .szóhoz magyarázat- 
kép a b ő r ez összetételben : czapa-h^r^ melyet Szabó Dávid 
szótárában \ találunk följegyezve, épen mint e népies hasz- 
nálatban : s z a 1 1 y á n-bőr és f i s 1 é de r-bőr. 

Az ily összetett szókkal megtörténik néha, hogy idő 
jártával az első tag elveszti eredeti tárgynévi jelentését s 
tulajdonságnévvé változik át, mint erre több eseten kívül 
egyik találó példa a zomok-kígyó y melyből a coluber 



6 SZARVAS GÁÖOR. 

(vaskos vagy kurta kigyó) jelentésű zomok hosszabb együtt- 
lét után kivált, melléknévvé lett s a mai zömök jelentést 
vette föl. így lett idővel a czapa főnévből melléknév, a 
bőr értelemmel rendszerint együtt járó szemölcsös, érdes 
jelentést véve föl, a mint ezt Szabó Dávid következő ma- 
gyarázata igazolja : „ Tzapa : hal-héjas forma, rögös, darabos. 
T z a p a-pohár". Ez adat szerint tehát, a mint archaeologu- 
saink különben is jól tudják, czapa-pohkr nem csak bőr- 
rel bevont, hanem általában tekintet nélkül az anyagra, 
szemölcsös, pöttyös, varacskos, barkás poharat 
jelentett. 

Ezt a melléknévi ,ripacsos, kérges' jelentést látom én 
régi botanikusaink c z a p a-dinnyéjében. Hogy a cza^a e 
kapcsolatban jelzőként áll s a dtnnyének kérges haját jelenti, 
világossá válik Lippai következő helyéből: „A dinnyéknek 
héjokrúl külómb külőmb-féle nevek vagyon, ki sárga- 
sima, ki cser-hajú, ki czapa-dinnye, ki bőr-hajú" (Posoni 
Kert II. 177.). E hely szavai szerint a dinnyék két osztályt 
alkotnak: sima héjúak és kérges héjúak; az utóbbiakat majd 
cserhajú, majd czapa-, majd bőr-dinnyének nevezik; vagyis 
a cser, czapa, bőr (t. i. héjú) e helyen szinonimák. Két- 
ségtelenné válik ez a bör-düinyéhez folytatólag oaacsatolt 
magyarázatból : „ennek kemény fejér a bőre, a béli zöld", 
ha vele Beythé-nek már idézett adatát teljességében egybe- 
vetjük: „Melopepo duriore álba cute: bőr heyu dinnye. 
Melopepo dura et fusca cute : c h é r heyu dinnye. Melopepo 
qui suprema parte veluti corona insignitus est : é r v a r i 
dinnye. Melopepo bibernus came viridi albaque cute : 
czapa" (5b). 

E pont alá tartozónak itélem a haljelentésü czdpa 
(squalus maximus) szót is. Boerip szótára szerint ugyanis a 
sagrtn, zigrino ^= fr. chagrin, némely tengeri halnak, külö- 
nösen a squaliis catulus és sqaltcs canicula kikészített kérges 
bőre. E szerint a czápa-bőr = haifisch-leder médiumán át 
előállt idővel a czápa-\xdX összetétel, a melyet meg is talá- 
lunk Sándor Istvánnál czap-hal alakban: squallus. Ez össze- 
tételből idő multán ismét kivált az első tag, s a jelző czdpa 
(kérges bőrű) az egész összetétel kifejezőjévé lett. Tehát olyan 
nyelvi jelenség, minők üveg (edény), kocsi (szekér), p e n- 
dely(ing) sat. 



A ,czApa' családja és szákmazAsa. 7 

Hog'y bele tartozik-e a most tárgyalt szók családjába 
a kecske jelentésű czáp is, arra az adatok s hozzá még 
egynemű adatok csekély száma miatt nem merek határozott 
véleményt mondani ; de azt hiszem, igen, ide tartozik. A 
német zappe-leder valamint a franczia chagrin különböző 
állatok cserzett bőrét jelentette; ezek közé tartozott a 
kecske is, melynek bőre ,kordován^ név alatt is ismeretes. 
A zapp-leder=^czáp-bör (kecskebőr) összetétel első 
tagjában a csalódott nyelvérzék ,kecskét^ sejtvén, lassanként 
e jelentéssel ruházhatta fel a s^ót. 

Ez a kecske jelentésű czdp különben megvan még a 
Ciieh, tót, rutén s oláh nyelvekben is. Annál a jelenségnél 
fogva azonban, hogy az oroszban s a déli szlávságban 
hiányzik s különben se találtam sem e nyelvekben, sem az 
oláhban alkalmas etimonját, nem ok nélkül ezekben is köl- 
csönzött szónak kell tartanunk. A csehbe valószínűen a 
németből s onnan a tótba és ruténba került; az oláhba 
meg vagy a magyarból vagy a ruténból mehetett át. Meg- 
említendő még, hogy az olaszban is van egy ,kecske^ jelen- 
tésű, de csak költőktől használt, hasonló hangzású szó : 
zeba^ a mely bizonyára szintén valamely idegen nyelvből 
jutott az olaszba. 

A magyar nevezetek közül hátra van még a szdp-y 
szápa- V. szápóAn^^z^^ megfejtése. Ennek egyeztetése azon 
kivül, hogy hangtani nehézségbe ütközik, mert cz:sz hang- 
változást föltételez, a föntebbiekhez tartozása már azért 
lehetetlen, mert ez a száp^ szápa nem egyéb, mint a latin 
salpa szónak a mása, vagyis szápakeszeg ^sturio 
s a 1 p a. 

A megkövetelt másik kellék, a szoros alaki egyezés 
a látszatos különbségek ellenére is hiánytalanul megvan. A 
ném. zapp alaknak teljesen megfelel a magy. czap ezekben: 
czap-\idX Sí. és czap'hör Mt; a magy. czapa pedig a ném. 
zappe alaknak magyaros hasonmása. A mássalhangzó rövi- 
dülésnek példái: lat. pu//ű5, ném. i^uppe^ magy. pu/^ MA.; 
lat. gu/^: magy. gu^. A kezdő szótagbeli hangzónyujtást 
már fentebb igazoltuk. 

Még három pontra nézve akarom észrevételeimet el- 
mondani. 



8 SZAKVAS üAbor. a ,czápa' családja és származása. 

Történetbuváraink könnyen érthető s méltatható okból 
a régi iratokat többnyire a mai Írásmódhoz alkalmazva ad- 
ják ki; de mig ezzel egy részről megkönnyítik a nagy 
közönségnek az olvasást, addig más részről mostoha módon 
járnak el a nyelvbuvárok ellenében, a kik épen a fontosabb 
hangtani jelenségek megállapítására nézve nem lelhetik meg 
az így átirt szövegben a minden kétséget kizáró szükséges 
adatokat. Nem akarjuk állítani, hogy a történeti emlékek 
kiadványaiban nincsenek egészen híven átírva azok a helyek, 
a melyekben a czápa szó előfordul, de így, míg saját sze- 
münkkel meg nem győződünk róla, nem lehet kimondanunk, 
hogy a barkós pohárnak a régi nyelvben cz^'papohár volt a 
neve, annálinkább nem, mert azok az irók, a kik diZ a és d 
hangokat világosan s állandóan megkülönböztetik egymás- 
tól, minők Pápai Páriz, Faludi s Baróti Szabó, tehát a jóval 
későbbiek, még mindig nem cz^/pa-, hanem cZ(35pa-pohárnak 
nevezik. Óhajtandó volna tehát, ha régi emlékeink kiadvá- 
nyaiban a fontosabb, s különösen a kétes olvasatú szók 
az eredeti írásmód szerint volnának vissza adva s akár dőlt, 
akár szórt betűkkel ilyenekül föltüntetve. 

Második észrevételünk a Fialowskitól a Csaba = dinnye 
támogatására Lippaiból idézett .írj'apa' alakra vonatkozik. 
Noha ez alaknak megvolta épen nem rontaná le a ,csapa- 
dinnye' és ,czapa-pohár* egybetartozását, hisz szókezdő cz-nek 
cs-re változtára nem ez volna az egyedüli s első példa, 
mindamellett tartozunk az igazságnak ama kijelentéssel, hogy 
e szóra nézve tévedéssel van dolgunk. A tévedés nem a 
csaba-ire szerzőjének, hanem a sajtónak rovására esik ; 
mert Lippai második kiadásában az egy századdal korábban 
megjelent első kiadással ellentétben, a hol cz'\e\ van írva 
a szó, csakugyan ,d:i'apa-dinnyét' találunk. Lippai első kiadása 
egyéb helyeinek egybevetéséből, valamint Beythe ortogra- 
fiájából is azonban világosan megállapítható, hogy a kér- 
déses szónak nem ^^apa, hanem cz3.p3L hangzása volt. 

A harmadik, a mit még meg akarunk jegyezni, hogy 
a tárgyalt összes nevezetek közül jelentés tekintetében leg- 
ifjabb sarjadék a hal nevezet. Csak a jelen század kezdetén 
látjuk föllépni, és Sándor Istvánnál még ,c z a p - h a 1' a 
neve s jelentése is határozatlan, ingadozó : squallus, 
5 e e w o 1 f . Sőt még a harminczas évek felé is szükséges 



JOANNOVICS GYÖRGY. A ,NEK^-KAGÚ NÉV ÉS A BIKTOKSZÓ. Q 

volt egy napi újdonságban latin egyértékesét hozzácsatolni^ 
hogy az olvasó meg ne tévedjen a szó jelentésére nézve. A 
tudósítás^ mely 1828-ban a Hasznos Mulatságok-ban jelent 
meg, szóról szóra így hangzik: „Az Adriai tengeri nagy 
hal. Berlinben mutogattatik egy nagy C z á p á nak (Squalus 
maxímus) a kitömött bőre, melly az Adriai tengerben fo- 
gattatott" 1:125. Szarvas Gábor. 



A ,NEK'-RA6Ú NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

I. 

E czikksorozat folytatólag taglalja a múltévi 10. füzet- 
ben „A dativusnak nincs birtoka" czímen tárgyalt kérdést 
(XIII. 439—4450- 

Ama czikkemben, azt mondottam, hogy ha az olyan 
szólásokban mint: vége szakadt a vitáknak stb. birtokvi- 
szonyt állítok fel a kérdéses szók között, megsértem e fö- 
elvet : A dativusnak nincs birtoka. Be kell e szerint 
bizonyítanom, hogy a nek-es név ilyenkor nem is birtokos, 
hanem dativus. 

A nek rag dativusi eredetének tulajdonítható az, hogy 
a birtokszó régebben a többesszámú birtokoshoz is sű- 
rűen alkalmazkodott : „a véneknek szerzéseket^ (Tatr. más.) — 
„a pogktiyoknak isteni?')^ (d i i) mind ördögök (Tih. cod.). 
Nem is mondhatjuk nagyon réginek ezt a ragozást Le- 
nyúlt az, haszinte gyérebben is, egész az újabb időszakig, 
mégpedig a nek-telen birtokossal szemben is : „Vidd a 
nagy urak fliW-^be*^ (Faludi). — „mint az argonaut«>fe uno- 
íáiké^ (Kölcsey). Dívik ez ma is némely tájszólásban : 
Bodó^% ökrá/t. Bodor^% kutyáj^^^ (Nyelvőr. II. 112.). 

Mikor a birtokszó, — a nyelvnek mindenesetre csak 
javára, — lerázogatta magáról az -uk -ük, -aik -eik-íéle töb- 
best, nem kérdezte, hol a határvonal, hanem csak folytatta 
ebbeli működését, és véges-végül rést ütött a dativus ural- 
mát védő (gyengén védte!) bástyafalba is. A grammatikus 
ilyenkor, hahogy e nyelvténnyel ellenkezőt talált mondani 
az ö elmélete és szabálya, figyelembe veszi a tényt, és 
hozzáilleszkedik. Ezt tettem én is régi czikksorozatomban ; 
cselekszem most is. — Az eleve jelzett taglalásba csak úgy 



lO JOANNOVICS GYÖRGY. 

bocsátkozhatom , ha visszatérek előbb amaz értekezésem 
némely pontjára. 

A legelső kérdés mindig ez : A nek-^ s szó birto- 
kos-e vagy dativus? Ez a vonzatok körébe esik. A 
másik kérdés ez: A birtokszó mikor egyezik a 7iek 
ragúnévvel személyben, számban vagy mind 
a kettőben, és mikor nem egyezik? Ez az egyez- 
tetések rovatába tartozik. 

Az első kérdésben való eligazodásnak két próbája 
van. Az egyik a kérdéses szónak /í<?>&-kel vagy e nélkül 
állását, illetőleg állhatását tünteti föl. A mely név el- 
lehet e rag nélkül, az birtokos ; a mely nem állhat nélküle, 
dativus; pl. Megveszem a Pál telkét; v. ^^nak a telkét 
megvenném mindjárt. Birtokos tehát a Pálnak szó. Ellen- 
ben : Pál«^>é a feje fáj. E helyett nem mondhatjuk : A Pál 
feje fáj. Dativus e szerint a Pálnak név. 

A másik a helyettesítés próbája, jelesül : a birtokosra 
nézve a névelős személynévmás : az én, a te stb. {házam, 
házad stb.); — a dativusra nézve a személyragos nek: ne- 
kem, neked stb. {szokásom, szokásod stb.). Amaz a birtokost, 
emez a dativusban álló nevet pótolja; pl. Jön a szomszéd- 
nak a leánya ; más szerkezetben : Jön az ö leánya, — A 
szofnszédnak e szerint birtokos. Ellenben : A szovaszéának 
fogja pártját; (nem nekem) más szerkezetben : Neki fogja 
pártyáf. — Nem mondjuk : Az ö pártját fogja. — ^ Dativus 
tehát a nak-os szomszéd. A második kérdésben (egyeztetés) 
egy-két szabály adja meg az eligazodás kulcsát. 

Az i) szabály szerint: Bizonyos állitmányok bár- 
mely szerkezetben is mindig dativust vonzanak. Ez tehát 
eredeti dativus, a mely soha se válhatik birtokossá. A rá 
vonatkozó birtokszó egyezik vele személyben és, — a mi- 
ről most különösen van a szó, — rendszerint számban 
is. Ez úgy értendő : hogy bármelyik számban áll is a bir- 
tokszó maga, a dativusnak egyes vagy többes számára 
mutató ragot vesz föl; pl. K^ám?iak is voltak jószága/. 
FisLímnak nincs meg ez a tulajdonságig^. Pkléknak majd 
akadnak követőidé. Kötelességw^^/ teszem a tiszt^^«^^. A 
tiszt^>fe;^<?>fe kötelességükké teszem. A tiszt<?^«<?>& teszem köte- 
lességukké. 



A ,NEK^-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 



I I 



Látnivaló, hogy akárhogy forgatjuk a szerkezetet, nem 
maradhat 7iek nélkül az illető név {^^y, a tiszt^>é köteles- 
ségére tettem), azaz: nem változhatik át birtokossá; — el- 
lenben : 

A 2) szabály szerint: Dativussá válhatik a 
birtokos a szerkezetnek, vagy akárcsak a nyomatosságnak 
is változtával ; pl. 



Birtokossal. 

Emez^^ családneve Asztalos. 

Lakatot teszünk a csevegJ>& 
szájtfra. 

Helyeslem Kz^k észrevéte- 
len. 

Amaz(7^ mestersége a per- 
lekedés. 

A sürgetés nem áll a szom- 
széda;^ érdekében (az ő 
érdekw^ben). 



Dativussal. 

^Víx^zeknek A. a családnevei'^. 
A csevegő>é«eA 1. t. a szá- 

j/^kra. 
A^c^éknak h. észrevétek/^éet. 

Kva^zoknak mestersé %ük 

a p. 
A ^zoxíi^'ikAoknak érdek/i>é- 
b e n áll a sürgetés {^nekik 
é r de kw>éb e n áll). 
Az illető névszónak nek nélkül állása legott kétség 
telenné teszi birtokos mivoltát. Ezért használtam itt ilyen 
alakot. Csak e rag fölvételével támad a megoldandó kér- 
dés, a melynek is ez a pont tárgyazza legkényesebb olda- 
lát; mert gyakran alig látni a határvonalt. 

A 3) szabály szerint (mely a birtokviszonyról 
szól) : A birtokszó a birtokosnak többesével szemben sem 
vesz föl birtokostöbbségre mutató ragot. A különbség fel- 
tüntetésére bevezetésül dativusos és genitivusos példákat 
állítok szembe egymással. 



Dativussal. 



Birtokossal. 



Csak van a \idXó^k^oknak Van-e a heLtóskgoknak az a 
annyi tekintély /'//&, hogy tekintélye, a mellyel ne 

stb. 



daczolna ? 

Nincs olyan kelte a leveleA- 

nek , a melyet eszemben 

tartanék, (^van : est^ existit; 

nincs : non estj non exisiit), 

A birtokviszonyt eszközlő állítmányoknak egy része 

a birtokszót a birtokos többesében foglalt személyekre vagy 



A levele^^e^ nincs kelt//>&. 
(nekem van ; habeo ; nincSy 
non habeo) 



12 JOANNOVICS GYÖRGY. 

dolgokra közösen, egyetemesen vonatkozónak tünteti 
fel. Ezt azért emelem ki különösen, mert később a dati- 
vusnál is (épen a most szóban forgónál) találkozunk e je- 
lenséggel ; pl. E bajoknak 6 az oka — v. ti vagytok az 
oka (nem: ok^^^, sem ok^^). A zavargás^A^^.^ ide is elju- 
tott a hir^. A ha,talrmLSoknak megvetem a haragját. — 
Gyűjtőnévvel és ehhez hasonlóval: A bizottság 
taigjainak most írom le névsor^'t. Ö egyike a,zoknak, a kik 
stb. A tsigoknak kétharmadrész^ van jelen. A szdiva,zóknak 
bizton számolok kétharmadíira. 

Már itt nem szűnik meg a birtokviszony azzal, hogy a 
birtokszó el van a birtokostól választva. A birtokos (más 
szerkezetben) nek nélkül állhat : Ö a hajok oka. Ide is el- 
jutott a zdLvsLTgksok hír^. Most írom a tag^^ névsor^/t stb. 
(Csak a nem-főnévnek kellhet egyszer-másszor ez a rag ; 
pl. ennek v. dinnak a nézete; ilyen^^^ v. o\ya,nnak a szava; 
a hosszabb^flf^ a vége. Ezek helyett nem mondjuk : é?'nézete, 
a'hkza.; ilyen^ szavára; a hossz^á^' vége; — többesben igen : 
ez^>é nézete, Sizok háza; ily en^/t szavára; a hosszabí^^ vége stb.). 

A már részletekkel foglalkozó 4) és 5) szabályt mel- 
lőzhetem ezúttal. 

Következnek a kivételek, jelesül a dativusra vonatkozó 
birtokszót illetőleg. — Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a 
kivétel itt, igen sokszor legalább, csak versenyt fut a sza- 
bályszerű ragozással; kiszorítani ki nem szorította a hasz- 
nálatból ; pl. A pereknek majdcsak wégtik szakad ; és szint- 
úgy: Yége szakadt a pereknek. A könyweknekj — csak ne 
tagadd, — feléj/i^">é sem néztél ; és szintúgy : Feléje se néz 
már a könyv^m^^. — Szükség-e bizonyítanom , hogy az 
ilyenek: A hdijoknak e\e]ét kell vennünk; vég/re jártam bo- 
nyodalmas ügyeinek; uXAna szaladt a to\vB,]oknak stb. a 
közhasználatban általánosan elterjedt szólások ? Legjobb 
magyarságú művekben is, nem elvétve, hanem elég gyak- 
ran találni hasonló mondatokat. Ezek tehát nem soloecis- 
musok. hanem a nyelv természetével egybehangzóan fejlő- 
dött gyakorlat szüleményei. 

De hátha itt nem dativus, hanem birtokos a nek-rdigú 
név? Ekkor, természetesen, elesik a kivétel. Ámde kétség- 
telen dativussal van dolgunk az ilyen szólásokban. Bizo- 
nyítja ezt először is az, — a mit följebb jeleztem, — hogy 



A ,nek'-hagú Név és a birtokszó. 13 

az eltérés jobbadán csak párhuzamosan halad a szabállyal ; 
kétségtelenné teszi továbbá az a legbiztosabb próba, mely 
szerint: a tulajdonltórag (a nek) soha és sehogy se válik 
el a dativustól ; holott a birtokos, tudvalévőleg, akárhány- 
szor is ellehet e rag nélkül.*) Mondjuk például (birtokos- 
sal): Tudom a baj^/& kezdet/t; de nem mondhatjuk (szintén 
birtokossal) : A baj/?>é elejéft kell vennem ; — csak így van 
helyesen : A bajokwű^A el. k. v. — A másik próba a birtok- 
szót illeti. Ennek itt, ha birtokviszonyban állna a nek-e^ 
szóval, határozottnak kellene lennie ; pedig nem az. Például 
ebben : E vígjátékwö'^ az elejét nem szeretem, — a birto- 
kost szabályosan pótolja a névelő : az elejét szeretném 
tudni ; — ebben : }kr\os^nak a természet — pótolja a név- 
elős ö \^: az ö természete ; — de nem pótolhatná a követ- 
kezőben így: (a bajnak) az elejét v. az ö elejét vettem 
(csak így helyes : elejét vettem) ; kifogástalan helyettese csak 
a (dativust kifejező személyragos) neki: Elejét vettem néki, 
A következő példában : Vég/?t vetem szenvedés<?mr/^>fe — 
hog'y úgy mondjam — tetten érjük a dativust ; mert bir- 
tokszó nélkül is mondjuk: vég<^t vetek v. szakasztok kín- 
\aimnak. — Az ilyen szólásokhoz közel állnak azok, a mely- 
lyekben a birtokszó tárgyesete az igének tárgyatlan rago- 
zását eszközli. Ide is iktatok egypár példát Lehr Albert 
czikksorozatából („A tárgyas tárgyatlan ragozáshoz". Ny. 
ni) : „Menj el az ötvöshöz ; talán készít párj^/t" (a fülbeva- 
lómnak; tehát: készít pdrt neki). ^Csináltass már nyeU^t en- 
nek a fejszének^. „Mikor ragasztasz egyszer negyedik lá- 
bat?" (a szék«^^/ tehát: neki). „De minek kerítek ilyen 
nagy fenek/t ?" (beszédemw^^. Arany „Daliás idők"). — Az 
e mondatokban határozatlanul szereplő birtokszó a nyilván 
kitett, vagy oda gondolt nek-es névnek dativusára vall. 
Nem-népies beszédben itt is birtokrag nélkül marad a tárgy- 
eset: beszédének nagy feneket kerít; épen úgy, mint e mel- 
lett : végét vetette kin]ainak, használatos ez is : végért vetett 



*i A közhasználat is erre mutat. Arany János fölemiitette egyszer év- 
tizedekkel ezelőtt, hogy még a következő, valóban szokatlan szólást is hal- 
lotta egy bihari ember szájából : ^^y torony a számára (tehát birtokviszony- 
ban, e helyett: egy ioronynak a számára). Ez a népies beszéd tehát legto- 
vább megy a nek elhagyogatásában. De hogy ez a dativusban is elÓfordulhas- 
son. lehetetlennek tartom. 



14 JOANNOVICS GYÖRGY. A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

kínjainak. Az e szólások közti analógia szembetűnő, mind- 
amellett is, hogy egyik esetben tárgyasán ragozzuk az igét 
(vég/t vetetté?). 

A fejtegetéseim tárgyát tevő mondatokban a birtok- 
szónak többi alakja is dativusi voltára mutat a nek-rsigú 
névnek. Mondjuk nemde (birtokviszonyban): A pör^>// vé- 
gire kíváncsi vagyok, v. kíváncsi vagyok póromnek a vé- 
gére. De nem mondjuk {nek nélkül) : A poró'm végére já- 
rok ; se (névelővel) : Pöröm«<?^ a végére járok. Csak így 
van helyesen : Pörom/í^>& végére járok ; i^öretmnek végwkre 
járok ; v. végére járok én a pőréimnek. 

A személyragos névutóval találkozó nek-es szó is két- 
ségtelen dativus. A név csak nem-személyragos névutó előtt 
állhat nek nélkül : ez v. ezek előtt; dolog v. dolgok utdn ; 
zavar v. zavarok közepett stb. — Ha itt egyáltalában le- 
hetne birtokos, így is kellene állhatnia : ez v. ezek előtte 
(ad normám: ezek iránya); a dolog v. dolgok utána (mint: 
a dolog V. dolgok állása) ; a zavar v. zavarok közepette (mint: 
a tó V. tavak közepe) ; nem állhat pedig így, hanem fiek ra- 
got vesz föl mindannyiszor : ennek előtte? / a dolgoknak 
utkna néztem ; a zavsiroknak közepette mit tehettem ? — és 
így tovább: Pálnak mögött<? ültem. A könyveknek feléj<^ 
sem néztél. Korábbi édlitéisainak ellene mond (így is : ellen/- 
mond). Hogy itt a nekt lappang a 7tek-es szókban, nem kell 
bizonyítanom. 

A személyragos névutó e szerint nem birtoka a nek-es 
szónak ; nem is birtokszó ; mert határzói minőségében 
nem lehet birtoknevező. Ilyessé csak a név, vagy né- 
vül használt szó lehet. Lássunk mindjárt névutós példákat : 
a tegnapi naipnak a áélelőtt-je ; a teendővé egyméisutánj-a ; a 
javaslat/írt:^ ellenei Ezek birtokszók; ellenben: a fiúnak 
előtte álltam ; a tkvozónak után^ néztem ; a jaivaislaitnak 
ellene nyilatkoztál. Ezek személyragos névhatározók, és már 
magukban rejtik a dativust kifejező neki szót : előtte álltam ; 
utánfl: néztem, ellene nyilatkoztál (neki). 

Kijelentem ezúttal, hogy a mely nyelvtan birtokvi- 
szonyt állapít meg a személyragos névutó és a nek-e^ név 
között, hibás alapra állítja a birtokviszonyt. 

Tehát, — hogy visszatérjek a számban nemegyézés té- 
nyéhez — , vannak dativusok is, a melyek többeséhez nem 



MUNKÁCSI BERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I5 

mindig simul a bírtokszó, illetőleg a személyragos névutó. 
Nincs mit csodálni rajta. Szintily makranczos a személyra- 
got fölvevő névragoknak is egyike-másika az ő álHtmány- 
egészítö szereplésében ; például : rá fortyant a pajtás/2/>rt: ; a 
\or\kiiy ékben benne* van; rajt/zkapták (/-^y/'kapták) a turpis- 
soigokon ; 2íl v;\dx\.vkríy okhoz hozz^juraltam ; (sőt, a mi több) : 
nek/ ment a malom kereké?m^>fe stb. Tehát maga a nek-\ 
sem törődik a nek-es többessel. A szóban forgó birtokszók 
(illetőleg névutók), és e személyragos névragok működése 
közt csak az a különbség, hogy emezek feredeti alakja 
mindanynyiszor ismétlődik a velők viszonyló nevekben (rá- 
akadt a \ewe\ekrej ; amazoknak pedig az illető nevek dati- 
vusa felel meg (vég/re jártam bonyodalmas Vigy einek; fö- 
lötte áll a ipkrtoknak). 

Az itt elősorolt viszonyragok nem-egyezése sem fölté- 
teletlen ; pl. A szegény gyermek^^r^, a szónak teljes értel- 
mében, Tkjuk förmedt. Uozzkjuk szokik ő majd az új pajtá- 
s,okhoz, — Tehát ebben is van hasonlóság a szólásoknak e 
két neme között. Beh számosak még más irányban is a 
nem-égyezés esetei 1 De nem folytatom. Tárgyunkat az itt 
felhordottak is eléggé megvilágítják. 

JoANNovics György. 



A MflGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

A hang-megfelelés esetei a szóközépben és szóvégen. 
Magánhangzók: hangrend. 

Az ugor alapnyelvi magánhangzót legnagyobb biztos- 
sággal hangrendi minősége szerint lehet meghatározni, 
vagyis azon szempontból, hogy a mély (hátsó = d, a, o, 
//, ij, vagy magashangú (mellső = á) e^ i, ó) ü) sorba 
tartozik-e. Teljes következetességgel ugyan e tekintetben 
sem őrizték meg az egyes nyelvek az eredeti hangállapotot, 
mert — mint alkalmunk lesz tapasztalni — akárhány eset 
is van rá, hogy egy eredetileg magashangú tő mélyhangúvá 
vált és viszont; mindazáltal az e téren történt változások 
bizonyos szabályossággal folytak le s korántsem homályosí- 
tották el az eredeti hangminőséget annyira, hogy ez miattuk 
felismerhetetlenné vált volna. E föltűnő magánhangzói con- 



l6 MUNKÁCSI BERNÁT. 

servativismust főleg a hangrendi harmónia egykori általános 
uralmának köszönhetjük, mely természetszerűleg megakadá- 
lyozta, hogy a szónak valamely magánhangzóján — különö- 
sen pedig a töszótagot alkotó, hangsúlyos, első szótagbeli 
magánhangzón — olyan módosulás álljon be, mely a szó- 
nak megállapodott hangrendi jelleméhez nem illett. Kitűnik 
e kölcsönös összefüggés — t. i, a hangrendi harmónia s az 
eredeti hangrend épen tartása közt — már abból is, hogy 
mennél hívebben van meg valamely nyelvben a hangrendi 
harmónia, vagy mondjuk bár ennek legpraegnansabb nyi- 
latkozata a végzetilleszkedés: annál kevesebb benne azon 
esetek száma, melyekben a tő magánhangzója hangrendileg 
változott. Eredeti tökéletességében, úgy mint a törökség 
egyes részeiben, pl. a jakutban tapasztalható — ma már 
nincs meg a hangrendi harmónia egyetlen ugor nyelvben 
sem (az e és i t. i. minden nyelvben előfordulhat mélyhangú 
szóban is) s így igen érthető, hogy az eredeti hangrend 
megváltozására is minden nyelvben akadnak példák. De 
mégis aránylag legkevesebb ilyen eset van a magyar és 
finn, utánok a mordvin és cseremisz nyelvekben, melyekben 
tudvalevőleg kissebb-nagyobb mértékben a végzetilleszkedés 
is megtalálható ; ellenben sok példájára akadunk a lapp, 
vogul-osztják és zürjén-votják nyelvekben, melyekben a ne- 
vezett törvény egykori léte csak gyér nyomokban mutatható 
ki. Magukban e hangrendi változásokban főképen egy irány 
érvényesül, még pedig a hangmélyedésé, mi analogikus 
viszonyban van avval, hogy a hangrendi harmónia megrom- 
lása is rendszerint avval kezdődik, hogy a kettős végzetek 
közül a mélyhangú kiszorítja a használatból magashangú 
társát. Jeles példát szolgáltatnak erre a finn dialektusok, 
melyek közül pl. az észtben egyes és pedig mélyhangú 
végzetet találunk a nyugati finn kettős végzetei ellenében, 
így: az igei plur. 3. szem. -vad (kdivad kelnek, sdvad kap- 
nak) a finn -vat^ -vdt (kdyvái, saavat) ellenében ; az inf. észt 
képzője -ma (kdí?na^ samaj, a finné -wa, -ma (kdymdy saama) ; 
az abessivus észt ragja -ta (máta föld nélkül, tota. munka 
nélkül), ugyanez a finnben -Ua^ -ttd (maatia, iyöttd). Magában 
a nyugati finnben is megindult már ezen hangtani hajlan- 
dóság, hol némely esetben magashangú tövekhez mélyhangú 
képzők járulhatnak a megfelelő magashangú mellőzésével. 




í'^ 



i.iK-cv^K>.. ..rf.OlAK. 17 



pl. leko tevés, iskíi ütés (innen : /e^e-, iske- ; v. ö. nakö^ naky 
látás), kiitokse köszönet (innen: kiitid-; v. ó. niiytökse meg- 
mutatás). Ugyanígy viszonylanak egymáshoz a nxordvinban 
az inessivus moksa -sa és erza -so^ -se, valamint az elativus 
moksa -sfa és erza -sü?, -s/e ragjai. 

A hangemelkedésre sem mondható ugyan, hogy pél- 
dátlan, de mindenesetre csak kevés, szórványos esetre szo- 
rítkozik, megjegyezvén, hogy nem számítjuk hozzájuk azokat, 
melyekben a hangemelkedés különös okkal, nevezetesen / 
mássalhangzó befolyásával keletkezett. Az eredeti hangrend 
megállapításához elsőben is azon feltételek, illetőleg szabá- 
lyok ismerete szükséges, melyek közt az említett eltérések 
jelentkeznek, ezeket fogjuk tehát mindenelőtt az egyes nyel- 
vek szerint vizsgálat alá fogni. 

a) A hangmélyedés esetei:* 

A magyarra nézve az eddigi összehasonlítás még 
nem derített ki adatot, melyben mélyhangú alak eredetibb 
magashangúra volna visszavezethető ; más szóval itt még 
nem zavarta meg az eredeti hangrendi állapotot az ugor 
nyelvekben lábra kapott hangmélyedés. Bizvást állíthatjuk 
fel ennélfogva törvényül, hogy a magyar mélyhangú 
alak mindenkor eredeti ugor mélyhangú alak 
k ép viselője. 

Majdnem ugyané jelenséggel találkozunk a fi nns ég- 
ben, hol a mélyhangú alakok eredetét általában szintén 
mély hangúnak bizonyítja a rokon nyelvek tanúsága. A ma- 
gyarra nézve felállított törvény azonban teljes kizárólagos- 
sáfi^gal mégsem illik a finnre, mert itt találunk — az igaz, 
hogy csak néhány — adatot, melyben a finn alak mély- 
hangúságát más, e kérdésben számbajöhetö ugor nyelv nem 
igazolja, illetőleg annak eredetisége ellen nyilatkozik. Ilye- 
nek : f. fa/ve tél (v. ö. mordE. /€/e, cser. fr/6\ magy. fel, vog. 
fe/t\ U/y osztlrt. fede, tet, zürj. fül) \ f. sappe epe (v. ö. lív 
zdp, mord. sapii, zürj. söp, scp, magy. epe) \ észt saske ver- 
wühltes stroh (v. ö. magy. szösz, zürjt. sö^) \ f. vanha vén 
(v. ö. magy. vén) \ f. ahtera gélt, güst (v. ö. magy. ester) I f. 
ammene schöpfeimer (v. ö. magy. mer- haurire, osztlrt. emerd- 
schöpfen). E példák*) arra vallanak, hogy a mélyhang ú- 

*) Kihagytuk itt azon eseteket, hol a finn mélyhangú alak mellé mord- 
vin, vagy cseremisz, esetleg mindkét nyelvbeli mélyhangú alakok sorakoznak 

.M JÍYELVÖE. XIV. 



\^ 



iS MUNKÁCSI BERNÁT. 

ság felé való hajlás, mely a finnben az első szótagon 
túl amúgy is uralkodik (v. ö. a fentebbi jegyzetet és f. 
kelfaa- taugen : m. kell-^ f. kífsaha szűk: m. keskeny y f. kisko- 
lacerare: m. küzd-, f. tempoa- arripere : m. tép-^ f. Hppa 
gutta: m. csepp sib,), el kezd már harapózni az első 
szótagra is, még pedig — mint a felhozott adatokból 
(melyekben a ^hangrendileg változott magánhangzó egyfor- 
mán a) következtetni lehet — könnyebben akkor, ha 
az első szótag magánhangzója a, e. 

A mordvin hangmélyedés adatai : kuöl-y ku^o- kül- 
deni (v. ö. magy. kiild^ f. kylvei- serere, cser. keSk- jacere) ] 
mordE. udejne, udime^ mordM. /// velő (v. ö. f. ytime, m, 
velő, cser. vem^ vim) \ mije- ernten (v. ö. cser. nül- vakarni, 
magy. nyes-, f. niiffd- falcé secare) || §oks herbst (v. ö. f. 
syksy^ magy. ősz, cser. Seíe) \ mon, tony son ^én, te, ö' és 
moú-y toh-y S07Í' (pl. abl. toúdet stb. ; v. ö. f. mind, sind, 
hdne ; m. én, te, ö) \ sod korom (v. ö. f. sytc szén) | no^ka 
tompa (v. ö. cser. niiSkő, niSke id.). Igen világosan magya- 
rázzák meg ez esetek a mordvin hangmélyedés természetét. 
Majd mindegyiknél t. i. azt tapasztaljuk, hogy a legközelebb 
álló rokon nyelv (finn, vagy cseremisz) megfelelő magán- 
hangzója ö vagy ti; tekintve már mostan, hogy a mai 
mordvinnak már sem ö, sem ü magánhangzója nincs, mi 
természetesebb, mint hogy a fentebbi alakok // és o ma- 
gánhangzóiban régebben létezett // és ö nyomait lássuk 
(1. MUgSz. 195. 1.). Az d és e magánhangzóknak hasonló 
mélyedésére a mordvin dialektusok nyújtanak példát, v. ö. 
mordE. tele tél : mordM. fala \ mordM. td ez, abl. fada, plur. 
nom. haf \ sd az : mordM. abl. §ada, plur. nom. ^af. Látjuk 
ezekben, hogy a magashangúság elveszte mintegy a jésítés 
által pótolva van ; evvel magyarázhatók a személyes név- 
mások moú-y toú-^ soú' mellékalakjai s a .^oks, udeme szók 
jésült mássalhangzói is, továbbá ezek : mordM. amela-, mordE. 
amula- schöpfen a magy. mer- és osztlrt. emerd- haurire 
ellenében, szintígy öangode- helfen (régibb éangode, §angode- 
helyett, v. ö. mord. oőu, oöti magnus és ocd patruus) a magy. 



(pl. f. katkera^ cser. hoco : magy. kesfrii, vog. kvazertafjt- keseredni). Ezekbei) 
nézetünk szerint a mélyhang nem speciális finn hangmélyedésből származott, 
hanem ugorkori maradvány (1. róla bővebben lejjebb). M. B. 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. IQ 

segít- alakkal szemben. Ugyanilyen alapon eredetileg ma- 
gashangúnak (jez-y j'es' gyökérből származónak) veszi a Szó- 
tár a mord. azf- sagen szót is, melynek megfelelnek magy. 
üzen-, izén és osztB. jazíh wort. rede, jasta sagen. Azonban 
itt semmi nyoma a mord. azl- eredetibb magashangúságának 
(pl. jésülésben : aii-) s a szókezdő eltűnt /-nek is elvárnók 
legalább annyi jelét, hogy az amúgy is megvolt magas- 
hangúságot megőrizte legyen (v. ö. itt ezen analógiákat : 
f. jdsene íz : mord. dzna id. ; f. jdrve tó : mord. jdfhkd, dfhkd, 
mordE. erke, dfke id.). Inkább azt hisszük, hogy a magyar 
üzen-y tzen-hen szókezdő / eltűnésével előidézett hangemel- 
kedés van (v. o. /ílz, i'íz, tür^ szün stb. szókat, melyek az 
eltűnt / hatása alatt mélyhangúságukat elvesztették). — 
Mindezeknek alapján következő eredményhez jutunk : a 
mordvin hangm.élyedés leginkább a zártabb 
(ö^ ü) magánhangzókra szorítkozik s az eredeti 
magashangúságnak nyomát sokszor mássalhangzói jésítésben 
tartja fönn. 

Cseremisz hangmélyedésre — nem számítva a pusz- 
tán egy dialektusra szorítkozó eseteket, mint: cserM. tó> 
nervus és cserS. ^ar pilus equinus (v. ö. magy. szőr) \ cserM. 
ndl'y úal- sumeré, emere és cserS. nal- (v. ö. magy. nyer-) \ 
cserM. vül, vil superficies, cserS. vül, val (v. ö. f. yle supe- 
rus, vog. dl id.) — a Szótár összesen két adatot nyújt, 
u. m.: cserS. mo, cserM. ma quid (v. ö* magy. mi, f. mi-kd, 
mord. mezd, mez id.) és cser. jut, jud nox (v. ö. f. ehtoo^ 
magy. est). Azonban szorosan vizsgálva kitűnik, hogy hang- 
mélyedés voltaképen ezen alakokban sincs. A 7na, 7no név- 
másra vonatkozólag már maga a Szótár is megjegyzi (624. 1.), 
hogy ,,nem lehet egyszerűen magashangú me helyett való- 
nak tartani, minthogy a cser. nyelv az eredeti mély- és 
magashangúságot jól megőrizte. Szintígy különös az osztják- 
ban met, mada [mi ; a ki, a mely] ellenében az osztS. mtigii 
(mugusir wie béschaffen), osztB. muj (muj-sir qualis). Ezek 
jóformán egy mélyhangú ma tőnek nyomai, mely a magas- 
hangú (mi, me) mellett úgy áll, mint a ki, >é/?* kérdő név- 
mástő mellett ko, ku (- magy. ho: hol, hovd)^. A mi sl juf 
alakot illeti, ennek eredeti mélyhangúsága mellett bizqnyít- 
hat a Ip. jukt heri, melynek magánhangzójából, illetőleg 
szókezdetéből igen könnyen meglehet magyarázni a Ip. ikto. 



-, V 



L 



^-3 



20 MUXKAcSI BERNÁT. 

IpF. jifta^ IpE. /<?//// alakok keletkezését. Hasonlóképen alkal- 
masan származtathatni a f. ehtoOy észt ehtu^ ehta vesper ala- 
kokat is eredetibb /a^/a-ból, mert hogy szókezdő j eltűnté- 
vel a kezdő szótag magashangúvá lett, akárhány analógiá- 
val bizonyítható. Csupán a magy. est szólhatna a cser. /;// 
mélyhangúságának eredetisége ellen ; azonban az nem is 
tartozik evvel egy etymologiai csoportba. Már CzF. is úgy 
vélekedett, hogy az est ^^ nap-eset; ez ellen a Szótárnak 
legfőbb érvC; hogy a régiség nem mutat fel eset (pl. napeset) 
alakot, Simonyi adataival (Tanulmányok 3. füzet) megsem- 
misült, úgy hogy bizony — más hangtani okok számbavé- 
telével is — mégis csak CzF,-nak kell igazat adnunk, vagyis 
a cser. jut = magy. 6'j/-féle szóegyeztetést el kell ejtenünk. 
Ilyenformán a hangmélyedés tekintetében a cseremiszről ép 
úgy lehet nyilatkoznunk, mint a magyarról, vagyis hogy a 
cseremisz mélyhangú alak mindenkor a megfe- 
lelő ugor tőalak eredeti mélyhangúságát bizo- 
nyítja. 

Egészen más feleletet nyerünk kérdésünkre a lapp 
nyelv vizsgálatánál. Itt már általános a hangmélyedés, mely 
úgy látszik bizonyos mértékben csak a magánhangzó hang- 
színétől korlátozódik. Azt tapasztaljuk jelesen, hogy legsű- 
rűbben a tőszótag a magánhangzója az, mely eredete szerint 
magas (d^ e) hangra vezethető vissza. Ide vágó adatok, me- 
lyekben a mellékelt magyar megfelelő alakok még többnyire 
az eredetibb e (illetőleg ebből elváltozott ö) hangot tűntetik 
fel : kale- : kel*) | kabynak calceus : kengyel | kar : kéreg | 
karcé- .• k e r ű 1- | kadúel: könny | katke- .-köt- | kaska .köz | 
IpF. garga : dolla-g flamme, feuerspitze : v. ö. f. kdrke cuspis 
(? magy. hegy cuspis) | kalma frigidus : gémbered- | jalg : 
egyenes | jaké : é v | taste (= f. tdhte) Stella : t e t-, t e t s z- | 
takte csont : tetem | takke- : t e v- (teszek) | tabde lien : 
tüdő (e. h. * tévedő^ ugor tegende -f- képző) | sagge clavus 
ligneus : szeg | sagge- trahere : s e g í t- | salla .-öl sinus | 
sarge- dissecare : s é r-, sért- | öale- : szel- | i^abne : szem | 
(aböe- festinanter eniti : s e b- (sebtében) \ cakse tuber : c s ö g | 

*) Rövidség kedvéért csak egy lapp dialektus alakját (rendesen a svéd 
lappét) említjük s a jelentési sem írjuk ki küIon, ha a megfelelő magyar 
alakéval egyezik. Ugyanígy járunk el lejjebb is, hol nagyobb számban soro- 
lunk fel adatokat más nyelvekből. M. 13. 



A MAGYAR-UGOK SZÓTÁR. 2 1 

őappet niger : s ö t é t | őavadak frost : hideg, őakőa : ö s z 
autumnus | na?H?na .-név | fiaddá .• n y é 1 | úalme száj : nyelv | 
úamvie- .- e m- | úaske- glubere : nyes- | hasalak : n y ű ( 
paije supernus: fej | pagge: fék | palle-: fél- (timere) | 
palva: felhő \ passa- lavare: fest- | varra: vér | vaije-: 
V é s- I manje : meny (nurus) | ?na7ige posticus : m ö g, m e g | 
rappe- aperire : reped- | rapok alacer : repül- | lapöe evo- 
lare : 1 e b e g- | laké- percutere : 1 o v- (lo) addem : velő | 
akié: egy | auta : elö | alviaste- schöpfen : emel- | alme 
coelum : émen, .émett | aroa- gedeihen (v. ö: IpF. ervok 
munter) : örül | IpF. avve : öv. Kevesebb azon adatok 
száma^ melyekben a hangrendileg megváltozott magánhangzó 
o (eredetileg, úgy látszik, ö vagy ií) ; ezek a következők : 
mon^ tofiy son : én, t e, ő | IpF. öokka- sitzen : csökken | 
cokle (és éakse) tuber : c s ö g | öolge- spuere =^ f . sylkc- \ coke 
vadum : sekély | ií^/ía blaesus : selyp | IpF. lofte- (= IpS. 
lapŐe) evolare: lebeg. Hasonló minőségű // hangzóra össze- 
sen két példát lehetne felhozni, u. m. Ip. uce parvus : össze 
és juskete ad aliquid ofiFendere: üt. Azonban ezek közül az 
első nem természetes hangmélyedés, hanem szókezdő v eltű- 
nése folytán keletkezett (v. ö. vogK. viS és vogh. uS klein, 
továbbá osztB. va§ eng, f. vdhá klein, mord. viSkine id.) 
s valószínűleg li-t helyettesít, mely magánhangzó a lappban 
hiányzik. A Ip. juskete- mellett felhozott rokonnyelvi alakok 
közül a zürj.-votj. iöki- máhen akár eredetileg is mélyhangú- 
nak vehető, a finn iske- ,viferire' magashangúságát pedig a 
szókezdő j eltűnése folytán keletkezett hangemelkedésből 
magyarázhatni. A mi végűi a magy. üt- tanúságát illeti, ez e 
helyütt nem igen vehető számba a mennyiben az etymolo- 
giai összetartozás nem elég bizonyos; az üt- /-jét ugyanis a 
jelentés momentánszerű voltánál igen alkalmasan azonosít- 
hatjuk a jut'y /'^^^7 ^^^-y f^^^'y ^^^^ stb. igék momentán kép- 
zőjével, az ü előrészt pedig amaz ugor vege- ,caedere, secare' 
gyökkel, mely a vés- igében s mélyhangulag a vág- és váj- 
ban mutatkozik (1. MUgSz. 574., 554. 1. ; a hangváltozásra 
nézve v. ö. üz- ugor vaga- ,fluere, currere' -j- -sk frequ. 
képző I úl = ug. vaga- ,currere' -(- -/ mom. | osz- : oszly oszt- -^ 
ug". vanga ,caedere' -\- -sk frequ. képző stb.). A lappban 
tehát a természetes — azaz nem mássalhangzótól (7;) 
befolyásolt — hangmélyedés eddigelé pusztán a 



22 MUNKÁCSI BERNÁT. 

töszótagbeli a és o hangzókra nézve mutat- 
ható ki. 

A vogulban szintén gyakori a hangmélyedés, 
de úgy látszik csaknem kizárólag a nyilt ^j (illetőleg ere- 
detibb d, e) hangzóra szoritkozik. Ide vonatkozó 
adatok, (melyek, hol külön kitéve nincs a dialektus, az éj- 
szaki vogulból valók) : kual- : kel- | vogK. kai- : kalen : 
kell- I kas orom \ kész | kat: kéz | hpigd : ki quis | kai: 
kaltal néma: f. kiele nyelv | jah: jég | taroit: teher | 
tajl: teli | tarefnl- : terjed- | taiir- : tör- I tar wurzel : ér 
véna I tarét- lassen : ered- | sajr- hauen : s é r- , s é r t- | 
sajr: szór | sat: hét | vogK. sa%: sonnenschein, sonne : 
sül-, süt- I úalej-: nyel- | úar: nyers | palimt- sagen: fe- 
lel- | valem : velő | magínt- : nevet- | ínaltip : meleg | 
majl : mell 1 fnaert fordern : m e r- (audere) I raő- zögern : 
rest I rau kleines stückchen : rövid | lam:\é \ lankát-: 
les- I amp: eb | í/ //;/-: emel- | öj?^;// krankheit : émelyeg-. 
Ugyan ilyen hangrendi változás az egyes dialektusok kö- 
zött is előfordul, mint : keu ; vogK. kav, m. k ö | pel: vogK. 
paí^ m. fül I dfn, ndhy tdit: vogK. am^ nag^ tav (plurális 
mindkét dialektusban: ma?iy nan, tan)^ m. én, te, ő | atih 
édes és dtiü szagos | dkvd: vogK. aku j m. egy | drí: 
vogK. art viel , m. erdő | ap$i : vogL. vudps jungerer 
schwager, m. öcs. Arra, hogy o vagy ti magánhangzó 
keletkezett volna a tőszó tagban hangmélyedés által, csak 
pár biztos példa hozható fel. u. m. pos- mos: fest- | 
vogl. kvoS- : köszönt- | vog. kvofl^ vogl. kvdfl: közép | 
vogP. vür, ür : vér | vogK. es: ész mellett vogB. os (= ug. 
vts^) ; ezek közül is a két utóbbi 7^ hatása alatt kelet- 
kezettnek vehető (vur így is : ver^ inr, vtr, vuj'r, vürj. 

A vogullal egyezőleg azosztyákban is főképen 
a tőszótagbeli a hangzóra mutatható ki az 
eredeti magashangúság. Adatok (ha a dialektus kü- 
lön megnevezve nincs, az éjszaki osztjákból) : kar: kéreg | 
kaS öröm : kész | osztS. kabak könnyű : kevés | ka: ka- 
man hány : k i | osztlrt. jank .-ék cuneus | osztlrt. tagért 
schwer : t e h e r | taktl locke : t e k e r- | tag- werf en : t e v- 
ftesz) I tarim hart: dermed- I osztlrt. tdbet: hét | saml 
rost: szenny I ^avlj- bewahren; v. ö. magy. sötét I sabtl 
hals: csipő I dallvi\ nyelv | osztlrt. pah finger : fej | 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 2^ 

pamiji' raten : fenyít-) vaÉ- aushauen : vés- | vanrs : v e s z- 
szö I vialrt' streben: mer- (audere) | ma: (plur. osztlrt. 
meh) : é n I ravlt- zerstossen : r ö v i d | lail- schmieden : 1 ö- | 
amb : eb \ üt: éj | arat menge : erdő | apsi: öcs | va§ 
eng : ö s s z e. V. 6. ezekhez a következőket is^ melyekben 
még egyik másik dialektus az eredeti magas hangúságot 
megőrizte: kcvi: osztS. kaui^ kő | katl- fogni: osztlrt. ket, 
kéz I tal: osztlrt. tede^ tél | taj spitze : osztlrt. tej id., 
tetsz- I ságlr és éaglr rindvieh : osztlrt. sagar kuh, söre | 
nal nyél : osztS. niil messerstiel, n y é 1 | pali fi osztS. pelch^ 
felhő I pal: osztlrt. pety fül | mai: osztlrt. 7nety mély | 
hnk-: osztS. link'- decken, liget I lal : osztlrt. tet, öl klaf- 
ter I alhn- : osztS. ilm-y emel. A mélyedett hangzónak o 
hangszínére főkép a szurguti dialektus nyújt példákat, így: 
osztS. köt: kéz (Irt. két) osztS. koux^ kau%: kő (osztB. 
kcvi) I osztS. köss- zieheij : küzd- (osztlrt. kcs-) \ osztS. toj\ 
/«/ spitze: osztlrt tej\ magy. tetsz-; az osztB. oi ,verstand* 
hangzóját a magy. ész ellenében az ugor vbs^ alapalak v 
szókezdője magyarázza meg. Ugyanily keletkezésű u hang- 
zóra (^ eredetibb ö, ii) szintén találkozik pár példa, ilye- 
nek : osztS. suguSj osztB. sus : ősz, f. syksy \ purlh : p, voj 
pók: féreg | kut\ köz; v.ö. itt még ezeket is: osztB. vur 
és vir: osztlrt. vcr^ vér | osztlrt. niira kahl és úara nackt : 
nyers | osztB. lünk keil : osztlrt. y<'//^^ nagel, ék | osztlrt. 
kuhnaj : könyök, v.ö. osztS. kunyni. osztB. kavan, kcvln 
id. (ez utóbbi adatban az u v beolvadásából keletkezett, 
^- i. a ktihnajy kiinyni alakok kun- előrésze = osztB. kavan^ 
^ utórész pedig nyilván = magy. hón, vog. toyni kar-, 
vagy térd hajlás, osztj. ion bauch, magén szókkal, ezeknek 
;hajlás'.féle alapértelmében). 

Legnagyobb arányban és változatosságban uralkodik 
^ hangmélyedés a zürjén-votják nyelvben. A votják 
nem mutatja uzon hangszínbeli korlátokat sem, melyeket az 
előbb tárgyalt nyelvekben tapasztaltunk; az w, <?, / magán- 
hangz^Sk egyaránt jó számban találhatók benne, mint ma- 
^as h^angzók megfelelői. Példa kedvéért csak pár esetet 
%unlc idézni belőlük: kar-: kér- Xpiil-: fél-l hil: lélek | 
"^■- él- I lu-: lev- (leszek) || tol: tél | kos- befehlen : kö- 
^^Sn- I lobal fliegen: lebeg- I odlg : egy || kik: két | 
^^^il'kid: kedv, f. miele mens | //////-.- men- (megyek) | 



^ 



24 SIMON YI ZSIGMOND. 

nil- : nyel-. Kevesebb példával igazolható votj. a ere- 
deti magashangúsága : kapci könnyű : k e v é s I gazai- sze- 
ret : kész i dus : tíz | //?.• ez I §alí- speien: f. sylke- id. I 
va/f-: vezet- | var knecht: ör | ?na : mi quid. A zűrjén 
leginkább az o felé való mélyedést kedveli, mely általában 
votj. //-nak felel meg (v. ö. a fentebbi példák zűrjén má- 
sait : kor-y pol', lol, ol-j lo-J míg a mélyedett votj. í^-val 
szemben rendesen az eredetibb magas fö, ej hangot őrzi 
meg, így az idézett votj. példák zűrjén alakjai: tői, kösjt- 
(wűnschen), kbal-y ó'ft'k. E mellett kissebb számban a többi 
hangszínnek is meg vannak a maguk képviselői, ilyenek: 
zűrj. ^//;// unterarm : könyök \ ?nun- .-m e n- "(megyek) I uá-i 
es- II va: \iz \ ma: méz \ gat freude: kész | das ; tíz | 
ia: ez || kik: két | kin kait: gémbered- \ sll klafter : 
ö 1 I mll'ktd verstand : f viiele mens, m. k e d v | // férne : e 1 ö. 

Munkácsi Bernát. 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. *) 

Csak nem rég ünnepeltük örömmel és lelkesedéssel 
Budenz József negyedszázados tudományos működését , s 
íme : fáradatlan és fáradhatatlan szelleme ismét egy uj mun- 
kával ajándékoz meg bennünket, olyannal, mely szintúgy 
mint a Magyar-Ugor Szótár, az ugor összehasonlító nyel- 
vészetnek alapmunkái közt foglal helyet. Az Ugor-Alaktan 
közzétélelében nagyon is szem előtt tartotta a tudós szerző 
a „nonum prematur in annum" elvét. Munkája kőnyomat- 
ban — „Jegyzetek" szerény czíme alatt — már tiz évvel 
ezelőtt sokunk kezén forgott, és tíz év óta alig jelent meg 
a magyar alaktan körébe való dolgozat, melyen e munká- 
nak termékenyítő hatása meg ne látszott volna. Es ha a 
szerző e javított kiadásban gyakran a mi kísérleteinkre is 
hivatkozik, fölhasználva eredményeiket : olyan benyomást 
tesz ránk, mint a nagylelkű hitelező, a ki adósainak még 
érdemül rója föl, ha az örök élvezetre átengedett töke után 
időről időre némi csekély kamatot fizetgetnek. 

Reménylem, fog találkozni nem sokára (vagy legalább 
az egész munka befejezése után) valaki, a ki az Ugor Alak- 
tannak fontosságát s az előmunkálatokhoz való viszonyát 
ép oly alaposan, ép oly tanulságosan kimutatja, mint Mun- 



*) Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első füzet : Igeképzés. — 
Irta Budenz József. — Különnyomat a Nyelvtudományi Közlemények XVITF. 
kőteléből. — Bndapesi. Kiadja a M. T. Akadémia. 1884. 



BUDEN2; UGOR ALAKTANA. 25 

kácsi Bernát tette a Magyar-Ugor Szótárra nézve. Az illető 
aztán ki fogja emelni s keílöen méltatni azt a nagy kü- 
lönbséget is. mely a két munka megbecsülése közben föl- 
merül : míg ugyanis a Szótár nagy részben már másoktól 
is fölállított szóegyezésekböl indult ki s az ezek rostálásá- 
ban kiderített hangtörvények vezették a további egyezteté- 
sekre, addig az Alaktan majdnem mindenütt töretlen úton 
járt, mert nagyon kevés az az előmunkálat, mely valóság- 
gal az összehasonlító nyelvtan módszerével és czéljaival 
dolgozott. — En azonban jelenleg csak azt tartom fölada- 
tomnak, hogy közönségünket figyelmeztessem e fontos mun- 
kára s röviden jelezzem a benne foglalt tárgyakat és ered- 
ményeket. 

Az Ugor Alaktan rövid bevezetés után a szóképzésre 
tér át. Az ehhez való „bevezető megjegyzések" főleg a 
töknek esetleg kifejlődött többféleségével, a „teljesebb és 
kevésbbé teljes (vagyis csonka, gyengébb hangtestü) szótő- 
alakkal" foglalkoznak, s a szerző egyenesen kimondja, hogy 
„az ugor nyelvekben az eddigi hasonlító szófejtés szerint a 
kifejthető legrövidebb alaptők (néhány névmástőn s talán a 
tagadó igén kívül) általában kéttaguaknak, még pedig vo- 
calis-végüeknek mutatkoznak". Ezt a tételt olyan kétségte- 
lennek tartja a szerző , hogy csak röviden utal az ugor 
nyelveknek ide vágó jelenségeire, természetesen a nélkül, 
hogy ügyet vetne a Thewrewk Árpád fajta nyelvészek 
okoskodására. Most, hogy ezeken kívül Hunfal vy Pál is 
szembeszállt a teljes tők"^ elméletével, szükséges lesz rész- 
letesen fejtegetni ezt a kérdést. 

A füzetnek többi része egészen az igeképzéssel fog- 
lalkozik : először a deverbalis, aztán a denominalis, végre 
függelékül a nem világos értékű igeképzéssel, melyet — 
mintaszerű óvatosságával — egyelőre elválaszt amazoktól. 

A deverbalis igék közül először a gyakorito- 
kat tárgyalja és lépésről lépésre, minden egyes nyelvet 
külön-külön vallatva, kimutatja, hogy a ma élő ugor nyel- 
vek összes gyakorító képzői a következő egyszerű elemek- 
ből fejlődtek : /, //</, sk^ j (g), ng. Tehát már az ugor alap- 
nyelvben öt frequentativ képző szerepelt. — A m o z z a- 
n a t o s igeképzés, ámbár mai nyelveinkben kevésbbé vál- 
tozatos az előbbinél, az ugor alapnyelvre nézve ép oly 
gazdagnak mutatkozik, a mennyiben hat ilyen értékű képző 
válik ki a mai alakokból : ///, /, /, k. ksy l. — Ismeretes 
dolog, hogy az igeképzés említett két csoportjának gaz- 
dagsága élesen elválasztja a magyar nyelvet és ugor roko- 
nait a törökségtől. Ép oly általános az összes ugor 
nyelvek egyezése a miveltető/ képző használatában, 
de ez már a török nyelvekben is megvan. — Egyező v i s z- 
szaható és szenvedő képző az ugor nyelvekben kettő 



2 SIMONYI ZSIGMOND. 

van, de ma többnyire különféle gyak, és mozz. képzők tár- 
saságában : v^ sk. Az utóbbi a* mi nyelvünkben bizton nem 
mutatható ki ; az előbbi tisztán csak aluv(ó)j nyugv(iísj-íé\e 
alakokban van meg, más képzőkben, minők v;V/, -kőz, -tU 
csak lappang. 

A denominalis igeképzők az ugor alapnyelvben : 
d { vcí. l)^ j v. g (a magyar őriz i hangjában s a helyhez- 
félék //-jában, különben csak lappangva), m v. «, t (az 
utóbbi kettőnek a magyarban csak gyér nyomai marad- 
tak). -- Azonfölül járulnak különféle deverbalis -képzők is 
az igeszerü, azaz gyakran állítmányul is ige gyanánt sze- 
replő névszókhoz, tehát fö.leg melléknevekhez :' p. gazdago- 
dik , szépül. 

Ezek azok az egyszerű elemek, melyekből Budenz az 
ő mintaszerű, körültekintő módszerével a mai ugor nyelvek 
igeképzőit magyarázza s fejlődésük módját kimutatja. Mun- 
kája azok közé tartozik, melyek nélkül ezentúl el nem le- 
het az összehasonlító nyelvész , de a magyar nyelvész 
sem. — Ha pedig most e sorok írója, az ismertetés tisztén 
túlmenve, még egyes pótlásokat és igazításokat állít össze : 
nem azért teszi ezt, mintha ezen igazítások valami lényeges 
változtatásokat tennének a könyvnek eredményein, hanem 
csak hálatartozása némi részét kívánja leróni azzal, hogy 
a munkának néhány részletét teljesebbé vagy pontosabbá 
szeretné tenni. 

A 18. lapon a nyugalo^n szó a feltételezett ^nyugol 
igéből van magyarázva. Pedig kell valami okának lenni, 
hogy a HB.-ben a szabályos hotolm mellett nem -obn vég- 
zettel olvassuk a köv. kettőt : kegilm, nugulm. Ha az előb- 
bit összevetjük a HB. kegiggen igéjével, arra a gondolatra 
jöhetünk, hogy e két szónak és a kegyes melléknévnek 
alapszava kegy mégis főnév volt (nem ige, mint Bud. ma- 
gyarázta szótárában) ; az / hangban t. i. ugyanaz a denom. 
képző lappanghat, mint az őriz, fáiz igékben. (1. Alaktan 
142. 145.)- A nugulm eltérő képzése módját az is igazolja, 
hogy még későbbi codexeinkben is rendesen nem nyugalm-dit 
hanem nyugolm-dX találunk, valamint alkolm[atos)-t a későbbi 
alkalm- helyén. Ennek szerintem az az oka, hogy mind a 
kettő a reflexív nyugov- és alkov- tőkből vannak képezve. 
Később a hangtanilag szabályos kegyeim, nyugolm, alkolm- 
alakok átmentek az -alm elm képzésű főnevek analógiájába. 
(Az elsőre nézve csak az támaszt némi kétséget, hogy a 
Münch. c-ben nyugobn és alkolm mellett már kegelm- van 
nyilt 6'-vel). — Az alkolm szón kívül e reflexivumból van 
képezve a míveltető alkot ige is, melyet Budenz 104. szin- 
tén közvetetlen az alk- alapszótól származtat. Itt az o hang 
helyett, mely már magában is föltűnő a rendes -at mellett, 
a régiségben még //-t is találunk (pl. Zvonaricsnál alkiitfat 



r 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. 2^ 

a. m. alkottat). Alkuv-^ alkuszik a régfi nyelvben a. m. meg"- 
egyez, osszeillik, alkot pedig , egyeztet, illeszt'. — Az utób- 
bihoz hasonló véleményem szerint a tilut ige is, w-jánál 
fogva.*) Ez tehát szintén miveltetö, nem momentán képzés, 
mint Budenz véli 64. A ülódik ige, melyet B. u. o. említ, 
úgy látszik csak az imperativusban fordul elő: filogyck v. 
ülődjék^ s ez ép úgy viszonylik a Itluv-YioZy mint nyugodjék: 
nyugov-, igyék: iv- stb. A HB. üluvl-^khein sem lehetne ok 
nélkül az ur. A ü'lul: tilt ép úgy rövidült, mint a régi alui^ 
alot ma í///. — Szintén refl. igékből képzett miveltetök pl. 
nyugov- : fiyugotniy haraguv- : haragutni, haragotni. (Kulcsár c). 

A d képző eredetibb nd alakjára B., Kreszn. után 
idézi ezt: jdtszond- a Margit-leg. Prayféle kiadásából {jdt^ 
szondjunk). De most úgy látom, ez sajtóhiba lesz Praynal; 
mert Volf kiadásában nincs ilyen alak ; v.6. jachogyonk 
Marg. 1. 209. jachodny 208. 

A. 2i}i^ 1. egyszerűen megállapítja B , hogy a freq. sz- 
hez tartozik a mi j-c-es praesensképzésünk : fesZj visz stb. 
Erre Hunfalvy épen most (Egy. Ph. Közi. IX. 3.) azt 
jegyzi meg, hogy „ezen felfogással ellenkezik a nyelvtu- 
dat . . . eszem y iszo?n nem frequ., de eszegetek, iszogatok stb. 
az". Csakhogy a nyelvtudat negativ irányban semmit 
sem bizonyít. A franczia nyelvtudat szerint oreille ép úgy 
jelölheti a legkisebb fület, mint a legnagyobbat, azért mégis 
bizonyos, hogy ez a latin auriculay tehát az auris kicsinyí- 
töje. Mindennapi jelenség, hogy az efféle képzők jelentése 
könnyen elhomályosul. Aztán meg véletlenség-e, hogy az 
osztják praesens-képző / szintén egy frequ. képzővel azonos 
hangzású , és hogy a votjákban szintúgy fejlődött egy 
praesens azzal a frequ. sk-wdA, melyből a m. sz lett ? (L. 
Alaktan 28. 29. az utóbbit úgy látszik Hunf. észre sem 
vette). Azt pedig Hunf. maga is megengedi, hogy „a prae- 
sens magában is tartósságot jelent s ez rokon a frequenta- 
tivséggel". Viszont az sem lehet véletlen, hogy a perfec- 
t u m képzője a magyarban is, a vogulban is azonos egy- 
egy momentán képzővel : t, s. — Különben a B. emlí- 
tette .y2-es praesenstőkön kívül ide tartoztak még a régibb 
nyelvben: vonszon , 7netsz v. metszett y ász (= óv y imper. 
ágyon), tetszik (a *tettiv- tőalak, melyet B. a 105. lapon csak 
föltételez, valóban megvan a régiségben, pl. Komj. tetcivuec) 
stb. mint nem sokára bővebben ki fogom fejteni. 

U. o. az i-c^beli sz külön képző voltát csak a nyugosz-: 
nyugoszty vigasz: vigaszt igepárokkal bizonyítja B. Pedig ép 



*) Lehet, Hunfalvy (ki ennek az M-nak nem csak hangszínével nem 
törfidik. hanem semminek tartja az egész u-i Egy. Ph. KÖzl. IX. 9.) azt 
fogja erre mondani, hogy megint a fű növését hallgatom. .Se baj ! ha már 
van mikrophonunk, éljünk is vele. 






28 SIMON YI ZSIGMOND. 

oly jelentős bizonyítékok a választ (ma röv. válasz) féle fő- 
nevek, melyekben ugyanazon alapigéhez nyilván a főnév- 
képző / járult. 

A 27. s 40. lapokon B. a vagyon megyén igék prae- 
senstövét, melynek teljesebb alakja *valgyo-, méngyé-, a / 
frequ. képzővel magyarázza s azt mondja, hogy az alakra 
nézve ez még alkalmasabb, mint az ő régi magyarázata, 
mely szerint e gy a. d képző változata. Szerintem épen 
alaki, hangtani nehézség forog fönn az új magyarázat ellen 
(a jelentés szempontjából egyre megy, akármelyik föltevést 
fogadjuk el, v. ö. fönn az sz-es praesenstőket). Budenz 
ezekre a példákra hivatkozik: finn jálge- m. jegy^ f. neljá 
m. 7iégy (ilyenek még kegy^ ^^^gy, figy^^í f^Sy)* Kzekben az 
esetekben föltehető, hogy ^jej\ ^néj alakok előzték meg a 
mai jegy-et négy-ei. Azt azonban nem tehetjük föl, hogy az 
Ij nj hangcsoportok a magyarban Igy, ngy-VQ változtak volna 
(már pedig ^valgyon bizton föltehető régibb alak, minthogy 
a fnengyen maiglan fönnmaradt), mert Ij nj mi nálunk mindig- 
ly ny hangot eredményez. Azonfölül B.-nek régibb föltevése, 
vagyis a frequ. d mellett szólnak még a köv. okok: 1. a 
régi nyelv vadnak mednek alakjai; 2. a B.-tŐl is említett 
mordvin ulende- ,vagyok^ 

39. 1. Az 'dl él végű ékhez járul most a lesz igének ez 
a régi származéka : lévéL lejélj leély léi (1, Ny. XII.), y^leelni : . 
esse solere" MA.* 

57. 1. Hogy a mom. -am eni -dm ém-hfSX rövidült, azt 
ilyen olvasatok is bizonyítják: yzaam-, feteemeny Sánd. c. 

58. 1. Az -an en végüekhez érdekes régi példa: ijenőj 
ijcnetes terribilis (Ném. glossz., Keszth. és Kulcsár c) \.ije7iet-: 
ijed = daganat: dagad, 

U o a viozzan csörren-féle igéket így magyarázza: 
y,-an az alapigebeli végconsonans megnyújtásával, a mi assi- 
milált consonansra utal, p. // vagy v ; még pedig alkalma- 
san fölvehető, hogy a / (ered. g) frequ. képzőnek változatául 
// volt itt a mom. képző előtt." 

(Elégtételemül szolgál, hogy B. elfogadja [nem csak itt, 
hanem p. a 104. lapon is] a „consonans-nyujtás" kifejezést, 
míg Hunf. valóságos üstökösöknek nevezi az én hosszú más- 
salhangzóimat, és Szinnyei Egy- Ph. Közi. VIII: 891. azzal 
oktat engem, a mit épen az én czikkemben olvasott [„Rövid 
és hosszú mássalh." Ny. VII: 530. Megmondtam ott magam 
is, hogy az explosiváknál nem a hangzás, hanem a szünet 
tart tovább. De azért nem lehet ezeket is hosszúknak ne- 
vezni ? Vagy talán leszámítottuk a szüneteket, ha azt mondjuk, 
hogy a symphonia előadása fél óráig tartott?]. 

Körösi S. a Budenz- Albumban 121. a hangsúly s a 
trochaikus ritmus hatásából magyarázza a hosszú mással- 
hangzót ; ennek a lehetőségét szintén megengedhetjük.) 



RUDENZ UGOR ALAKTANA. 2g 

Ennek bizonyítására a NyK. XVI. k.-ben az ill. jegy- 
zetben idéztem néhány igét^ melyben ez a k csakugyan 
megvan. Legfontosabb, mert legbiztosabb köztük ez : verhö- 
dik, verhüdik luctatur, confligitur, dissilit, remis velisque co- 
natúr PP. SzD. Hozzá tehetek most még egy biztos példát ; 
löm/wly dömhöl (szék. Kriza) a. m. gyúr vagyis tömköd, 
domzsol stb. ; törnhüdt (Balaton vid.) a. m. tömött, kemény 
összeálló, sürü szövetű ; ezzel van kapcsolatban s talán szin- 
tén a népnyelvből van merítve a iömheszt ige, mellyel a 
mai fizikai és műszaki irodalomban nem ritkán találkozunk 
(p. Révésznél a Mérn. Közl.-ben ; „a szódavizünkben levő 
tomhesztett szénsav." A Hon XIX. 347. sz. ; szótárainkban 
még nincs meg). 

59. 1. A díV' ige mellé idézett dimatlan „nem csinos" 
melléknévhez megjegyzendő, hogy dimos is van. körülbelül 
„csinos" jelentéssel Tsz. ; továbbá, hogy az előbbi csak- 
ugyan megvan divatlan alakban is Tsz. és Ny. VII. 41. 

A 70. 1. B. még nem fogadta el azt a tételemet, hogy 
a vonakodik-fé\e ikes igék a csapkod-fé\e iktelenektöl külön- 
böző, reflexiv képzések, melyekben a képző eredetileg -kód, 
mint hánykódik stb. mutatják; s azt mondja, hogy itt az ó 
pótló nyújtás eredménye lehet, mert a d ered. nd. De már 
a zárkózik: zárkózik félékre e magyarázatot alig lehetne al- 
kalmazni, és B. a 103. lapon csakugyan — igazi tudóshoz 
méltó tárgyilagossággal — csatlakozik nézetemhez, meg- 
vallva, hogy nem ellenezheti többé. Ezt csak azért említem 
fol, hogy szolgáljon mintául I — (Egyébiránt a -kód-ik és 
■kóz'ik végüekhez járulnak még : hánykódik, iszkódik, sőt 
iszkudik Ny. 11. 372. gyilrközik; nevetközi k, mely szótáraink- 
ban nincs meg, Kaz. Diog. 187. és Bp. Szemle VI. 154. 
szcretkőzikj Szollohub beszély ei 131. törülkődzik Ny. V. 275.) 

A 85. lapon di fejt ige mellett nem említi di fejlik igét, 
és joggal, mert emez csak újabbkori analógiás képzés, s a 
régiség csak a fesel igét ismeri. De u. o. a fúl ige mellett 
fölemlít a fojlik alakot, pedig ezt még kevésbbé lehet szó- 
fejtö czélokra használni (mint B. már szótárában tette), mert 
ezt B. csak Bálint G. szóbeli közléséből ismerte, s így még 
az is lehet, hogy csak amolyan hapax-legomenon, mint p. 
a dönt megfelelőjéül a gyermeknyelvi dömlik. Szintoly ke- 
véssé kellett volna fölhasználni és olvik, ahivik-hól magya- 
rázni az ólik igét („elólik a gyertya"), mely a Ny.-ben csak 
egy helyt van említve, s az ólt-hól való analógiás képzés 
lehet. Ezt majdnem kétségtelenné teszi a somogyi ojlik 
(„elojlik a gyertya"), mely nem is lehet más, mint az ojt 
mellé képezett intransitivum. (L. a czikkirótól : Az analógia 
hatásairól 1881. 24. 1.) 

86. és 39. 1. a mív. // képzőt így elemzi : frequ / + 
caus. /. Ezzel szemben véleményem szerint azoknak van iga- 




30 SIMON YJ ZSIGMOND. 

zuk, a kik a régibb -ojt végzetet a refl. -ól ill képzőből ma- 
gyarázzák e h. 'ólt Erre a fölfogásra a köv. okok vezet- 
nek: I. Az -//. jt végű míveltetők közül dllítj szakít szakajt^ 
veszít veszejt, hullajt stb. csak a legújabb korban, a múlt 
század óta keletkeztek. A régi nyelv a szállít és állapít igé- 
ken kívül (az utóbbi elvétve fordul elő) csak olyanokat is- 
mer, melyek mellett -/// w/, ill. -ól öl végű reflexív igék 
állanak: gyúl gyujt^ tanól tanojty fordól fordojt stb. — 2. Az 
-ojt helyett -ujt -út végzetet is találunk, főleg olyan code- 
xekben, melyekben már a refl. -ól is w/-nak hangzik (p. 
Jord. Érdy cc. stb.), s az utóbbinak ú hangja magyarázza 
meg legjobban az előbbiét is ; tanujt, fordujt^ ta?tút^ forduld 
— 3. Az -ít -ojt helyett valóban megvan még elégszer az 
eredetibb -olt -ult hangzás is. Előfordulnak p. dölfeni^ gyí*^^' 
t€7iiy hóldoltani (hódítani), s hasonlókép d^néltani alétani az 
ámcl alél igékből. Szintúgy magyarázódik hívöntözik az Érdy 
c-ben, egyebbütt hívöjtözik, a mai hüfözik. (L. ezeket bőveb- 
ben „Tanulmányok az egyetemi nyelvtani társaság köréből" 
3. füz. 282.) — 4. így érthetők meg legegyszerűbben a XV., 
XVI. sz.-ban oly gyakori indolt-atik fordult-atik ^= indojt-a- 
tik fordt(jt-atik) féle szenvedő igealakok. — Csak az az egy 
. ejthetne gondolkodóba, hogy némely codexek így írják ezen 
igéket: indoht fordoht zabadoht stb. s a HB. zoboducha. Kzt 
a nehézséget úgy háríthatnók el, ha fölvennők, hogy a ma- 
gyar/hang akkor még erősebb mássalhangzó volt s könnyen 
átváltozott x' X hanggá (v. ö. mezejtelen. h. még 1278. 7ne' 
zechtt'len, rajtunk h. a Kön. töredékben még rohtonc^ 1. „A 
régi nyelveml. olv." 22, továbbá fejér: fehér , és fönt a 
frequ. /-nek h változatát). — A sok -ojt ít végű igében ké- 
sőbb ez az egész végzet egységes képzőnek látszott és mí- 
veltető igéket képezett olyan igékből is, melyek nem vég- 
ződtek -úl ///-re: szállejt, állapét, háromlít stb. A fejlődés 
tökéletesen olyan volt, mint a mai -ászt észt míveltető képzőé ; 
1. „Az anal. hat." 20. 

U. o. a mív. tat tet képzőt úgy magyarázza az egyszerű 
/-bői, hogy ehhez még egy nyomatékosító momentán (inten- 
siv) / képző járult. S azért látja épen az első elemben a 
tulajdonképi caus. elemet, mert „némely esetben csak arány- 
lag ujabb időben lépett a tat-o^ alak a régibben használt 
egyszerű alak helyébe, p. gyóntat e h. gyónt{ó), áztat e h. 
ázt(ó), nyugtat e h. nyugot^ itat e h. //-, étet e h. ét. Hihető- 
leg még némely alapigének erősebb össze vontsága is (pl. 
ivo- h. i-, éve- h. é-, vive- h. vi-) kedvezett a hosszabb tat 
képző fölkerülésének." Véleményem szerint az utóbbi kö- 
rülmény a legfontosabb, sőt talán az egész tat-ot megma- 
gyarázza, ha föltesszük, hogy az egytagú ét, it, ázt stb. a 
féket (később fektet) nytigot alut-félék kedveért, tehát csupán 
azért vették föl az at- et végzetet, hogy szinfén kéttaguak 



BUDENZ UGOR ALAKÍTANA. 3I 

legyenek. Hiszen ép így keletkeztek az ötét aztxit eztef accu- 
sativusok, a göcseji szebbebb stb. Azután, minthogy az ét^t 
itat tétet vitet stb nagyon gyakran használt igék voltak, tő- 
lük tovább terjedt az egész tat tet mint egységes mív. kép- 
zők, s keletkeztek még fektet nyugtat altat (régebben csak 
alut^ aztán altitaf) stb. — A mom. képző ellen az szól, hogy 
mindössze nagyon kevés -at et végű momentán ige van 
[sirat stb.), s ez a képzés nem lehetett a XVI. sz.-ban olyan 
eleven, hogy annyi új igét alkottak volna vele. De az meg- 
lehet, hogy a mív. képző járult némely /-végű mom. igéhez 
(v. ö. ültő helyében, sőt ét-el tet-el tétemény stb.), úgy, hogy 
ezek is hozzájárultak a -tat tet végű míveltetők szaporításá- 
hoz: ültet stb. 

88. 1. Az -al -lal yégű míveltetőket (aszaL növely érlel, 
hizlal stb.) úgy elemzi, hogy a / valaha megvolt bennük, 
csak lappangásba jutott, tehát régebben így végződtek 
volna : -atl -lati. Ez a föltevés nézetem szerint hangtani 
tekintetben tarthatatlan. Nincs rá eset, hogy nem csak /az' 
/-hez, hanem egyáltalán tenuis következő liquidához haso- 
nulna a magyarban. Ez a tény megdönti azt az egyetlen 
adatot is, melyet B. idéz- föltevése támogatására, hogy t. i. 
az ecselleni ige ebből keletkezett volna : ^ccsetleni. Nem is 
említve, hogy a népnyelvben öcséi is van („öcséd meg a 
fejemet" Göcs.), a tiszavidéki ecs fn. = ecselö, az ecselö-w^ 
az a jelentése, mely szerint a. m. „hosszúkás, görbe vas- 
eszköz, mellyel a nyúzott bőr belsejét simára vakarják", a 
népies ös-mos ige, a fésii-Vi^ ^fej-ösö-h^A való hihető szárma- 
zása egyrészt fölöslegessé teszik az ecsell igének ecset'\>^\ 
származtatását, másrészt megczáfolják ennek a szl. Söet-t^X 
való egyeztetését (v. ö. Ny. IV: 164., IX 15 17., 556.). Hivat- 
kozik ugyan B. a dl: II hangváltozásra is, p. beszedi : beszélly 
ebédl : ebéll ; de ez egészen más, mert a média elveszése 
szintúgy előfordul p. a dn^ gn hangcsoportokban, míg tn kn 
soha sem vesztik el a tenuist. (L. NyK. XIV. 76., 77. U. o. 
egy népny. közlemény segíllek alakját segítlek h. valónak 
véltem ugyan, de ez sem lehet más, mint segéllek, tehát 
^segédt). 

101. 1. y^'ód öd, melyben határozottan a refl. v képző- 
nek frequ. ^/-vel való kapcsolata ismerszik föl (v. ö. finn 
-miduY. Erre nézve tanulságos, mert megerősíti B. elemzé- 
sét a régi nyomvad ige (p. Kat. leg. megnyomvad a. m. el- 
nyomatik. legyőzetik) ; ez jóformán mindenestűi azonos a 
nyomód'ik refl. igével. (V. ö. még nyomaszt, e. h. "^nyom- 
vaszt, nyomtnaszt), 

128. 1. „Csak refl. továbbképzéssel: Hajol: baj lód '^, 
Bájol megvan Ny. III. 164. — U. o. vakldl caecutire; meg- 
van a tiszta denom. is: vaklok caecutio MA. v. ö. vaklandos, 
vaklyds caecutiens, caeculus Mx\. 



32 BABICS KÁLMAn. 

140. 1. A denominalis // igeképzö példáit így egészít- 
hetjük ki: a) A -hod-ik -hud-ik -hosz-ik félék közül B. ezeket 
említi : sebhüdik, hírhedik, büzhödiky bűnhődik, vénhildik, dnni- 
hodik^ hamiihodik (Csók. Vitk.) hamvahodik. Hozzájuk járul- 
hatnak : kárhoszik {kdrhot), esiveheszik (Münch. c), ügyehödik 
(perf. iigyehött Münch. c), mérgehedik {elviérgiívék). vérhedik 
(Czeglédi. Medgyesi), méhanya hhdotf (apáczák Pós. igazs. 
564. = régi, t. i. deíinitio! Zvon. N 269. = anyányi madár 
Keressz. préd. 231.), „a régi megatyahodott sz. jámborok" 
(Sz. hist. 3.), szélhűdik = megüti a szél, éisze/hedem (dissipor 
SK. V. ö. szél-e, széles, széled mint hamvahodik: hamvad), 
újhodikj vcí^.^úrhadik (úrrá lesz, Baranya Ny. VIII. 426.), 
dalmahodik (megtelik, teljes férfivá nö, Bihar Ny.: 1:245. 
V. ö. dabna: töltelék, dalmds káposzta u. o. 135.)- Nem 
egészen világosak, de szintén ide tartozhatnak : ferkhet (ke- 
nyér: poUutum, Bécsi c, úgy látszik : fertéheft,ferté = fertő)y 
sashodik sassudik (régi), iévehcszik? („eltévehették Izr. házát" 
Bécsi c, így Apor c), tarhiidik, ivahodik (tájszók ; az utób- 
bival V. ö. tvedj ivik a gyümölcs). — b) Az előbbiekből 
képezett míveltetök így végződnek: -hot hét hot, Budenz 
ezeket említi: sebhöt, hírhet, helyhet büzhöt, bünket; véghet-? 
Hozzá adhatjuk a következőket: vérhöt- (Wink. c 203.), 
kdrhot (Erdy c. többször = megkárosít), iígyehet (Münch. c. 
V. ö. fönt ügyehödik; ilgyehit GKat.). — c) A helyhez párja 
még vérhez (Nádor c. 256. v. ö. vírhedzik, a mit B. idéz a 
népnyelvből, és fönt vérhedik). Jó volna földeríteni mennyi 
alapja van azon /-hangú denom. képzésnek, mellyel itt-ott 
találkozunk az irodalomban: árjadoz (Madách emb. trag. i. 
és 4. szín), drjong (Szász K. Álmos 7.), hirjesztel (Vitk. 
műnk. II: 180. 187., 111:85. 123.). Ez volna a legjobb kapocs 
egyrészt a helyhez helyez-féXe^ másrészt az őriz fáíz fdész 
kaldsZ'féXe alakok közt. — Ugyanazt a képzőt láthatjuk a 
köv. szók ó'-jében : aiJél (régi, a. m. avul, innen avétf); „sáré: 
sárgul" Ny. 111:230. ^sdrétt: sárga" Tud. Gy. 1826. II. k. 
(mind a kettő ormánsági közlés) ; csiinyétt (veszett kutya 
u. o.). Ide való még a köv. szócsalád : sdrit (Ny. XII : 430.), 
sdrhat (e kettőnek összezavarása sdrhít), sdrhodik, sdrhozik 
(más denom. képzéssel sáriik). Simonyi Zsigmond. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 
Növénynevek. 

Diószegi Sámuel 1813-ban kiadott „Orvosi Fü vész- 
könyve, mint a Magyar Füvészkönyv Praktika Része" végén 
három columnában : ,Régí nevek. Megállított nevek. Deák 
nevezetek' mintegy lóoo növénynevet állított össze. Követ- 



r 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



Z^ 



ke/zék itt belőlük, a mi eg-y vagy más tekintetből érdeke 
sebbnek tetszik. Minden esetre figyelemre méltó a második 
columna; itt vannak az állítólag új keletű nevek. Ezekről 
Diószegi azt írja: „Sokan megütköztek a sok új nevekben, 
és úgy nézték azokat, mint a füvészkedés tanulásában igen 
nagy akadályt. Ezeknek megnyugtatásukra való az, bogy 
minden meghagybató neveket megbagytunk, új neveket 
pedig csak akkor formáltunk, mikor arra a kénytelenség 
szorított". 

Ha végig" szaladunk a második columnán, az lesz az 
igazság, hogy Diószegi uram épen nem faragott a csirbur 
és virbur mintájú erőszakos neveket, banem néba a tisztes- 
ségtelen kifejezést cserélte el tisztességesebbel, többször a 
latin szóból alakított, sőt fordított is, vagy, ba magyar 
nevet is, de a növény fajára és osztályára nézve minden 
esetre magyarázatosabbat alkalmazott. Pl. 



Rt'gi nevek. 

Ábrahám fája 
Aggó fü 
Alakor 
Karkasalma 
Angyalrúgta fü 
Anyafü 

Arnyékfü 
Bábaire 
Bal la 

Báránynyelv 
Báránycsecs 
Barátfejü fü 
Bájfü 
Bikatök 

Boldogasszony ága 
B. a. haja 
B. a. köldöke 
B. a. tenyere 
B. a. rózsája 
B. a. teje. 
B. a. csipkéje 
B. a. czipőkje 
Burongó fü 
Butykóró 
Ebfejü fü 
Ebkérdi 

Elekhalok 

M. NYELVŐR XIV. 



Megállított nevek. 

Szívós szüzfa 

Aggó üszögőr 

Alakor búza 

(xégevirág 

Pénzlevelü lizinka 

Sárkánykonty vi- 
rág 

Hegyi kappanör 

1 omjen 

Ballagó savar 

Kerti borágó 

Borsos szaka 

Pongyola pitypang 

Nyelves péra 

Terjedő pimpó 

Nehézszagu boróka 

:*unyug 

Kösöny, konya 

Karéj OS bokái 

Rózsás fülfü 

Tarka bogács 

Szederj 

Tarka czipóczím 

Peremér 

Somkóró, lóhere 

Arany evő pinty ő 

Pujkaorru czikk- 
szár 

Pásztor tíirsóka 



Deák nevezetek. 

Vitex Agn. cast. 
Senecio vulgáris. 
Triticum monoc. 
Aristolochia. 
Lysimachia num. 
Árum draconis. 

Arnica montana. 
Pimpinella saxif. 
Salsola tragus. 
Borago officin. 
Sedum acre. 
heontod farax. 
Ruscus hypoglos. 
Potentilla reptans. 
Janiperus Sabina. 
Cuscuta, 

Cotyledon Umbil. 
Alchemilla vulg. 
Sempervivum tect. 
Carduus marina. 
Rubus idaeus. 
Cypripedium calc. 
Calendula. 
Trifolium officin. 
Antirrhinum maj. 
Polygonum orient. 

Thlaspi bursa pást. 



L 



34 



BABICS KÁLMÁN. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



9 

VAitt füve, engem 

szagolj 
Engem ne bánts 
Istenátkozta tövis 
Isten kegyelme 
I. korbácsa 
I. kenyere 
I. korsócskája 
I. lovafarka 

• 

I. nyilafü, kulcsa 
I. paréja 
I. pohárkája 
I. szakálla 

dtto 

dtto 

I. táskája 

I. tenyere 

Kankós virág 

Királyné káposz- 
tája 

Királydárda 

K. dinnye 

K. gyertya 

K. virág 

Koldustetü 

Knrvavirág 

Mihályka monya 

Nöszöfü 

Papmonya 

Szamár vagy tót 
sáfrán 

Százszorszép 

Torok öröme 
Szent Antal, Iván 

füve 
Sz. Benedek füve 

Sz. Borbála füve 

Sz. György virág 

dtto 

Sz. György füve 
Sz. Gy. lovafarka 
Sz. háromság viola 



Tarorja 

Uvegszáru fájvirág 

Kék iringó 

Réti csikorka 

Fogas reseda 

Libatopp 

Mérges bolonyik 

Spárga , nyulár- 
nyék 

Nagy szádor 

Veres maglapéi 

Orvosi falfü 

Háromszínű viola 

Tömjén 

Mocskos konty vi- 
rág 

Pásztortáska 

Repedő himboj 

Fehér narczis 

Somkóró 

Ágas magzating 
Súlyom szurdancs 
Ökörfarkkóró 
Ajaja sarkvirág 
Szúrós csimpaj, 
Aranyvirág 
Baraboj 
Agár kosbor 
Piros páponya 
Gordon 

Százszorszép ru- 

kercz 
Torok villahim 
Téjoltó galaj 

Szegfüszagu czik- 

lász 
Tormáncs 
Tavaszi kankalin 
Májusi gj'^öngyvi- 

rág 
Kigyónyelvü fü 
Spárga nyulárnyék 
Háromszínű viola 



Tenerium marum. 

Impatiens nolitang. 
Eryngium plasum. 
Gratiola offic. 
Reseda luteola. 
Chenopod. 
Sium latifolium. 
Asparagus officin. 

Orobanche major. 
Atriplex rubra. 
Parictaria offic. 
Viola tricolor. 
Pimpinella. 
Árum maculatum. 



Ricinus communis. 
Narcissus poetic. 
Trifolium offic. 

Asphodelus ramos. 
Tribulus terrestr. 
Verbascum. 
Delphinium Ajacis. 
Xanthium Strum. 
Chrysanthum. 
Chaerophyl bulb. 
Orchis morio. 
Physalis. 
Carthamus lanat. 

Bellis parcunis. 

Prunella vulgáris. 
Galium verum. 

Geum urbanum. 

Frysimum Barbár. 
Primula veris. 
Convallaria majal. 

Ophioglos. vulgat. 
Asparagus officin. 
Viola tricolor. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



35 



Szt 


L. Ilona füve 


Füzén lizinka 


Lysimachia vulg. - 




dtto 


Sárga tárnics 


Gentiana lutea. 




dtto 

• 


Közönséges páp- 

rád 


Polytrichum com. 




dtto 


1 ctu 

Csipkés bordalap 


Asplenium trich. 




dtto 


Keresztes czirnics 


Gentiana cruciata. 




dtto 


Erdei sálya 


Salvia silvestris. 


Sz. 


Kunigunda fii ve 


Kender pakócza 


Eupatorium cann. 


Sz. 


László füve 


Keresztes tárnics 


Gentiana cruciata. 


Sz. 


Magdolna füve 


Méregölö czinka 


Cynanchum. 




dtto 


Macska gyökönke 


Valeriána officin. 


Sz. 


Péter kulcsa 


Római gyökönke 


Valeriána celtica. 


Sz. 


Róbert füve 


Tavaszi kankalin 


Primula veris. 


Sz. 


Simeon füve 


Bakbüzü gerely 


Geránium Róbert. 


Sz- 


Jakab füve 


Csillagszörösmálva 


Malva alcea. 


Sz. 


Jakab virága 


Berzedt üszögör 


Senecio Jacobaea. 


Sz. 


János virága 


Vetési aranyvirág 


Chrysanthem. se- 
get. 


Sz. 


János füve 


Erdei rukercz 


Bellis silvestris. 




dtto 


Erdei sálya 


Silvia silvestr. 




dtto 


Magas linka 


Hypericum Ascyi. 


Sz. 


János kenyere 


Fekete üröm 


Artemisia vulgáris. 




dtto 


Kolonczos bajmo- 


Spiraea Filipend. 


Sz. 


János gyökér 


t 

Edes likricz 


Glycyrrhisa glabr. 




dtto 


Edes gyökerű páf- 

rán 
Veres ribizke 


Polypodium vulg. 


Sz. 


Tános szöllöie 


Ribes rubrum. 



E sok szent füvét íme mind máskép keresztelte a kál- 
vinista Diószegi. 

Babics Kálmán. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Melleszt, mellyezni. (Nyr. XIII. 561.). A XVII-dik szá- 
zadbeli Írott szakácskönyvek — jelesen a Nemz Múzeum 
kön3'vtárában örzőtt F á y-féle gyűjteményből való kézirat — 
tanúsága szerint a halat is „m elly ez t ék", azaz: oly mó- 
don hasították ketté, hogy a két felet csak a mell- 
hártya kötötte össze. Ismerve a magyar ember nagy 
szeretetét minden iránt, a mi analógia, előttem a disznóláb 
„megmellyezése" mulatságos ugyan, de nem csoda. Van 
ugyanis a tulajdonképeni lábrésznek oly készítésmódja, pl. : 
a forrázás, a midőn a lábrészt hosszában kettéhasítják, de 
úg-y, hogy a két felet, — a láb feje felöl (ha a kebelben 
lábra kaphat a fejetlenség, miért ne lehetne a lábnak feje ?) 

3* 



36 HELYREIGAZÍTÁSOK. Mí\GYAKAzATOK. 

a* bőr összetartja s így a raegmellyezett hal és disznóláb 
közötti hasonlatosság szembeszökő. Hermán Ottó. 

Fügét mutatni. A Nyelvőr XIIÍ. 456. lapján, a hol a 
fíge, füge olasz eredetéről van szó, a fica értelmére nézve 
ezt olvassuk : „Tommaseo bizonyítja, hogy csak a XVI. 
századtól kezdve vette fel a nőnemű „fica" ez ujabb [t. i. a 
cunnus] jelentést, s a velenczei dialektusban csakugyan van 
egy szólásmód, melyben megőrződött a fügegyümölcsnek 
régibb yfííz \.oh\t. fiche vei. fíga több. fighe alakja: far le 
f i gh e, vagy le^castagne „midőn valaki hüvelykujját a 
mutató és középújja közé teszi gúnyolás szándékából" --=^ 
figét mutat. A fügemutatás értelmében a közolaszban is 
megmaradt a nőnemű alak (Tomm.)". 

Nem tehetem e nézetet magamévá. Jól emlékszem, 
hogy gyerekkoromban, mikor egyikünk másikának fügét 
mutatott, az öreg urak azt szemérmetlen csúnya dolognak 
mondták. Meg voltam lepve. Hogyan illik erre az ártatlan 
gyerekességre az a kemény megrovás? Okát csak akkor 
tudtam meg, mikor megtanultam olaszul. Újra eszembe ju- 
tott a „fügemutatás" mikor a népetymologiával, a helytelen 
fordítással, az euphemistikus módosítással, s több efféle 
nyelvbeli tüneményekkel foglalkodtam ; utoljára pedig annál 
a verbális injuria-lajstromnál, melyet Ihering számára készí- 
tettem, hol alkalmam volt egy pár gestusbeli injuriát is 
magyarázni. 

„Far le fighe" semmi egyéb mint cunnus-t csinálni ; s 
ezzel megleltük a szólás magyarázatát; tudjuk, miért fica 
és nem fico ; miért rótták meg mint szemérmetlen csúnya 
dolgot; miért veszik gúnyolásnak. A „füge "-re való magya- 
rázás nem egyéb mint euphemismus. De a szó hangzása 
még mindig veszedelmes ; azért hogy az obscoenitást telje- 
sen elpalástolják, le fighe helyett le casfagne-X, is mondanak. 
A német feige s a magyar füge az euphemistikusan értel- 
mezett fica-xv^k, a fordítása. Ponori Thkwrewk Emil. 

Fordul elő. Még csak egy pár szónak kérek ez ügy- 
ben helyett és meghallgatást. Kérésemet támogatja az a 
körülmény, hogy Csapodi is, lakatos is elismeri szórendi 
megfigyeléseim új és érdekes voltát, ebből pedig önként 
következik, hogy engem e vitában nem annyira személyes, 
mint inkább tárgyilagos érdek vezet. — Négyen foglaltak 
állást a vita tárgyát képező mondat ellen („az c mély- 
hangú szavakban is fordul elő, az e nem"). Hárman csak 
azért hibáztatják e szórendet, mert szerintük csak határo- 
zatlan kifejezések után van helye. Ezt én is megengedem 
s megengedtem már „Fordul elő" czímű czikkemben is ; 
csakhogy e kérdést tisztázottnak még nem tekinthetem, s 



A 



HRLYRKIGAZfrÁSOK. MAGYARÁZATOK. 37 

minthogy magam sem tudnám még tisztázni, csak az em- 
lített czikkezők ellenmondásait kivánom kiemelni. Csapodi 
szerint az aljiny vagy a tárgy határozatlan volta szükséges, 
hogy használható legyen a nyomósitó „fordul elö" a hig- 
gadtabb „előfordul" helyett. — Joannovics szól ugyan erről 
is (394. 1), de e mellett, úgy látszik, az /j'-sel kapcsolt ki- 
fejezés határozatlan voltát is megkívánja, és hogy az én 
mondatom még hibásabb legyen, azt állítja, hogy „mély- 
hangú szavakban" nem határozatlan névszó, hanem „adver- 
bialis alak". Az igaz, hogy mihelyt egy névszónak -ben a 
ragja, adverbialis alak lett belőle, de hogy azért ne lehetne 
határozatlan (vagy az a névelővel határozott), azt nehéz 
átlátni. — Király Pál ellenben azt kérdi, hogyan idézhe- 
tem Aranynak ezt a kifogástalan szerkezetű mondatát: 
Hyperbol fazekasból lett demagóg, már fordult elő", mikor 
az én alanyom határozott, „az Aranyé ellenben határozat- 
lan" I Király P. szerint Aranynak talán minden félreértés 
elkerülése czéljából így kellett volna nyomatnia mondatot: 
„Hyperbol fazekasból lett demagóg, > ez már fordult elő ! 
Egyébiránt újra ide teszem még s mind a három czikkező- 
nek újra figyelmébe ajánlom Gyarmathynak ezt a monda- 
tát: „mégis azok is fordulnak ... a hasonlító grádicsban 
dö^. Már ez a két példa is elég annak a bebizonyítására, 
hogy fordul elö határozott alany után is megállhat (ez a 
Hyperbol, azok a melléknevek). Végre Lakatos S. főleg 
azért nem helyesli a nyomós szórendet, mert „magyarul író 
és tanító ember előtt nem szükséges nyomósított állítással 
fejezni ki az c hangnak mélyhangú szókban előfordulását, 
mert azt a nélkül is tudni fogja". Ellenkezőleg, nem fogja 
tudni. Ugyanis : az én nyelvtanom az első, mely azt tanítja 
(a mit különben a ragozás is bizonyít), hogy p. a leány, 
fazék szók m é 1 y h a n g u a k. Míg előzőim valamennyien 
azt tanítják, hogy ezek nem mélyhangú, hanem vegyes- 
hangú szók (1. p. Szvorényi 24. §. Ihász 11. §.). Hisz még 
1884-ben is jobban tetszik Hunfalvy Pálnak a régi hármas 
fölosztás ; mely szerint vannak vastag, vékony és 
éles hangok (Nyelvtud. és nytan. 33. s u. o. a jegyzetben 
még azt állítja, nem csak alítja, hogy „ez az elnevezés 
jobban fejezi ki physiologiai természetöket" ! pedig 
annyi csak világos, hogy ezek az elnevezések csupán a 
fölszínes akusztikai benyomásokat fejezik ki). Tehát 
nem csak az írók és tanítók, hanem még a nyelvészek sem 
győződtek meg mi nálunk arról, hogy az e é é i hangok 
egy hangrendbe tartoznak (physiologiai tekintetben pláne, 
1. p. Sweet V. Sievers hangtanát, hátsó és mellső hangok 
Budenz-Album 103. Ny. XIII. 344.). — Ebből kitűnik, hogy 
volt okom nyomatékosan szólni arról, hogy az é mélyhangú 
íízavakban is fordul elő 1 Simonyi Zsigmond. 



L 



38 ^ APRÓLÉKOK. 

APRÓLÉKOK. 

A Nyelvtörténeti Szótár ügye. A múlt év folyamán 
részben befejeztettek, nagy részben pedig egészen földol- 
goztattak a d, h, k, p, r és t, s még e hónap folytán be- 
fejezést nyernek a g és gy betűk, úgy, hogy az összes 
szótári anyagból csak az f, m, S, sz betűk vannak hátra, a 
melyek a jelen év végéig remélhetőleg szintén elkészülnek. 

A ki komolyan figyelembe veszi az akadályokat, a 
melyekkel egy ily alapvető szótár szerkesztésének munkája 
egybe van kapcsolva, minők a még mindig folytonos anyag- 
gyűjtés, sokszoros rendezés, a szó világos értelmét föl nem 
tüntető idézetek miatt a jelentésosztályozás nehézsége, a 
hézagos adatok utánnézése s kiegészítése sat. sat., bizonyára 
nem fogja hosszúnak mondani a 14 — 15 évnyi időközt, a 
mely alatt e szótár remélhetőleg el fog készülni, különösen 
ha egybehasonlítja vele a majdnem 30 évre terjedő időszakot, 
melyet a jóval kevesebb akadályokkal küzdő Nagy Szótár 
szerkesztése s kiadása emésztett föl. 

üj germanizmus. Schlauch Lőrincz ékesszólásának ta- 
lán sikerül egy új germanizmussal gazdagítani az effélékben 
úgy is bővelkedő hirlapi nyelvünket. 1884. nov. 27-én a 
Sz. László társulat közgyűlésén megnyitó beszédében a többi 
közt ezzel a kifejezéssel élt: „, ..sánczba dobván kü- 
lönleges érdekeit, kibontakozni az állami hatalomnak kar- 
jaiból" — in die schanzen schlagend. Érdekes, hog"y 
ebben a német szólásban, mely a. m. „koczkára tenni", nem 
is sánczról van szó; mert még a középnémetben élt eg*y 
másik schanze szó ilyen jelentéssel : koczka esése, szerencsés 
koczkavetés. Ez pedig nem más, mint a franczia chanecj 
melyet régente szintén főleg a koczkajátékról mondtak. 
(V. ö. a mi koczkdztatni és — elavult — szerencséltetni sza- 
vainkat). A mai német nyelvben a sáncz jelentésű schanze 
(mely eredetileg rőzsekötést jelentett) természetesen sokkal 
közönségesebb, úgy hogy — mint már Tobler megjegyezte, 
Die fremden wörter in d. d. spr. 17. — ha a mai német pl. 
azt mondja „das lében in die schanze schlagen", könnyen 
csatlakozik e kifejezéshez a sáncz-ostromlás veszedelmeinek 
képzete. Ezt bizonyítja ime Schlauch L. esete, melynek kö- 
vetésétől tartózkodásra intjük Íróinkat. 

Délibábos nyelvészek. Fölötte szívós faj, nem enged s 
tartja magát mind halálig; ha világot tartasz eléje, kifújja, 
hogy ne lásson ; mindvégig gyermekek maradnak, s vén 
korukban is szeretnek humóst játszani. 

Rapsz (Rapos?) igazgató, így olvastuk az elmúlt 
napok valamelyikén a napi újdonságok közt, vagy száz 



r- 



KÉRDÉSEK. ÉS FELELETEK. 39 

példával kimutatta a -rf/z, -de képző jogosultságát. A szép 
számmal egybegyűlt társaság megéljenezte a fölolvasást. 

Az ellen nem akarunk s nem is teszünk kifogást, ha 
valaki egy zártkörű társaságban elmés ötleteivel mulattatja 
hallgatóságát, s a gardz-dUy hardz-da-íé\e elviselt s rég el- 
nyűtt bizonyítékokkal föl-föl riadó csatakiáltásokról nem is 
vettünk volna tudomást, ha a fölolvasó neve mellett az 
jigazgató' szót nem olvastuk volna. Igazgató, a ki nyel- 
vészkedik, valószinü. hogy valamely tanulóintézetnek az 
igazgatója ; a kit pedig annyira sarkal a közlékenység, hogy 
fölfödözéseivel a nyilvánosság elé is kilép, bizonyosra ve- 
hető, hogy otthon a családi körben tanítványai előtt se 
rejti véka alá tudományának vígan lobogó szövétnekét. 
Szükségkép ezt a két következtetést kellett levonnunk 
belőle. 

Az a kérdésünk tehát: részesülnek a tanítványok is az 
ilyen fölsőbb nyelvészeti előadásokban, s megtanítják őket 
is arra a nyilvánvaló igazságra, hogy közel száz garáz-da 
példa bizonyítja a -day -de jogosultságát? 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

I . Kérdés. Mint a természet-tudománnyal foglal- 
kozónak igen sok rossz, hibás magyar szóval, s helytelen 
szófűzéssel van bajom. En a természetrajzi magyarnyelv 
ügyében vagyok bátor a t. szerkesztő úrhoz folyamodni 
tanácsért, támogatásért ; mert nem akarok (még önkényte- 
len se) a természetrajzi tudományok terén oly annyira el- 
harapódzott rossz magyarnyelv s kifejezések terjesztője 
lenni. 

a) A növény szó lépten-nyomon előjön, ezt használják 
mindenütt és mindig. Földi János „Természeti historia"-já- 
ban növevény t ir, úgy szintén Diószegi „Magyar fűvész 
könyvében". így vagyunk b) a futoncz (carabus) szóval is. 
Földi fent említett munkájában futrinkát ír. 

Alázatos kérelmem a t. szerkesztő úrhoz : méltóztas- 
sék felvilágosítást adni ezek felől. B. S. 

Felelet, a) A növény a növevény mellett jól megáll- 
hat ; egyik olyan helyes mint a másik s mind a két alak- 
nak megvan a maga analógiája, emennek a jövevény-hen, 
amannak a sövény-hen ( szövény) szövevény helyett, a mely 
különben használatos is, csak hogy némileg eltérő jelen- 
tésben. 

b) A fuioncz nem helyeselhető szó. Hogy a futrinka 
népies használat-e, arra wkzv^ fölvilágosítással nem szolgál- 



L 



40 KÉKDÉSEK ÉS FELELETEK. 

hatok ; kellő útbaigazítást azoktól kell várnunk, a kik a 
néppel sürübb érintkezésben állanak. i 

2. Kérdés. A régi szótárak vizsgálásánál minap oly 
két adatra bukkantam, melyeknek elsejére fölvilágosítást 
történettudóstól vártam ; ily ismerőseim azonban útba nem 
igazíthattak, ezért kérésemmel a t. szerkesztő úrhoz for- 
dulok. 

a) A Calepinus-féle szótár 1605. évi kiadásának „Ono- 
masticon Propriorum Nominum" czimü függelékének 66. 
oldalán „Buda" szó alatt ezt olvasom: „üng(arice) Hay 
regyio^. Van-e ennek az állításnak történeti alapja, honnan 
eredhetett és mit jelent? Budáról ezt semmiféle régi szó- 
tárban sem találtam. 

b) A másik szó szintén az említett szótár függeléké- 
nek 164. oldalán olvasható „Jugula", signum est coeleste, 
quod et Orion dicitur. Ung. Kasza hugy, A szótárakban e 
néven találjuk egész Márton-ig; ö már csak azt mondja 
róla, hogy „egy tsillagzat az Orion" ; magyar-latin részében 
azonban még ő is azt mondja róla, hogy j^Kaszahúgy^ , 

A számos helyből kétségtelen, hogy e név átalános 
volt. Mért nevezték így? K. S. 

P" e 1 e 1 e t. a) Nem szenved kétséget, hogy Calepinus 
idézett adatát ekként kell olvasni: Hajít régi\ jól Régi lan- 
tosaink müveiből eléggé ismeretes, hogy a jó fölötte tág 
értelmű jelző volt; használták nem csak hősök, hanem vá- 
rosok, várak^ s ezek közt kiválóan Buda jelzőjeként: „Bolyog 
és búdosik, mégyen jó Budára (Ilosv. : Tholdi 67. v.). No 
mikor feljuta Tholdi jó Budára" (uo. 117. v.). Ilyen állandó 
jelzőül szolgált még a kincses szó is, mely több városunknak 
s köztük Budának is mellékneve volt. A regi valószínűen 
egy értelemben veendő a mai ös szóval, azaz ,r é g i Buda =^ 
ö s Buda^ A fölkiáltó Hajh ! n;ieg bizonyára a török j á- 
r Q m alatt nyögő városra vonatkozik vagyis ezt akarja 
mondani : ,Hajh, régi, jó Buda !' 

b) A hugy elavult szó, jelentése annyi mint : s t e 1 1 a, 
csillag; csak néhány codexben fordul elő : „ Yollehet 
tudna hugy oknak folyásit : quamvis sciret stellarum cursus 
(EhrC 29.). Ewuewltenek hugy okra: clamabant ad sidera 
(u. o. 152.). Holdath ees hwgyokath, kyketh the fondaalaal : 
lunam et stellas quae tu fundasti (FestC. 6.). H w g y aknák 
kegyes teremteye : conditor alme siderum" (KesztC. 72.). 
Kaszahugy annyi mint kaszacsillag, a nép ajkán egy- 
szerűen kaszás a neve. 

3. Kérdés. „A tánsulat czélja: a magyar érdekek elő- 
mozdítása kiváltképen (v. különösen, v. főkép v. leginkább) 
két irányban nyilvánul" sat. Egy úr e mondatban a ki- 



f 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 4I 

váltképen helyett különlegesen szót tétetett a „spe 
cialiter'^ kifejezésére. Én ezt helytelennek gondolom, az 
illető nem. Molnárnál specialiter ^= kivdlfképcn. Én azt hi- 
szem, az én szavam teljesen pótolja a ,specialiter' fogalmát ; 
s a különleges torzszülött v. legalább fölös szót csak a ,spe- 
cialis dohány, szivar' bejövetele óta kapták fel a trafikos 
mondása után. 

b) Vállal és vállalkozik szót két /-lel irom, más egy- 
gyel. Kinek van igaza ? Göcsejben : vádolni vállalni. 
A vállal lehet talán a váll főnévtől metaforikus értelemben 
verbum denominativum. Kérem etymonját. V. Gy. 

Felelet, a) A különleges szóra épen semmi szüksé- 
günk nincs, s nincs különösen az idézett példában, a hol a 
,kiváltkép, kiválóan, főkép, különösen' nem csak hogy pó- 
tolják, hanem ezek a valóban helyesek. 

b) A vállal igét a tájszólásbeli vádol alak nem engedi 
meg, hogy a váll főnév származékának tartsuk. (L. Budenz 
MUgorSz. 564 ). A szónak két /-lel irása hagyományon 
alapszik. 

4 Kérdés. Sokszor olvasom a lapokban a nyársfol- 
lár szót. Gondolom ugyan, de nem értem mégis, hogy mit 
akar jelenteni. Olyan formán hangzik nekem, mintha csak 
olyan új magyar-féle szerzet volna. Kérem a Szerkesztő 
urat, írja meg a „feleletek" rovatában, hogy csakugyan 
magyar honpolgár-e vagy sem ? Mi a jelentése ? és ha 
csak rossz, attilában és sarkantyús csizmában le föstett 
alakja valamely idegennek : mi a megfelelő becsületes ma- 
gyar kifejezés ? S. P. 

Felelet. A nyárspolgár ama kölcsónszók osztályábíi 
tartozik, a melyek nem a hangtestre, hanem jelentésükre 
valamely idegen nyelv sajátjai, milyenek : ihafkraft : fefferö, 
grössenivahn : nagyzáshóbort , veilchetifresser: ibolya/aló , an- 
sprnch : igény sat., mind nem hazai földön termett fogal- 
mak. A spiessbürger jelentését Sanders szótára e szavakkal 
magyarázza : „ein spiessbewaffneter bürger als fus.ssoldat ; 
dann zunachst im munde der ritter, u. jetzt allgemein ver- 
áchtliche bezeichnung wie p h i 1 i s t e r**. Nálunk, legalább 
a múlt időkben, ép oly ismeretlen, mint a németnek a 
csikós, betyár y szegénylegény^ csárda^ tanya sat. Körülbelül az 
előbbi időkben meg felelt neki az i n s z u r g e n s. A ma- 
gyarban, tekintve kicsinylő, lenéző értelmét, egyértékese 
lehetne az ,anyámasszony katonája^ 

Szarvas Gábor. 



L. 



42 NÉPNYEL VHAGYOMÁNYOK. 

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Elbeszélések. 

A leginy s két jány szeretője. 

Vót éggy leginy. Hát annak a leginnek vót két jány szere- 
tőije, a zéggyiy[ gíizfiiig', a másik szeginy. Ecczer elmenyen a leginy 
a szeginyebbikhez, s láttya, hogy rípát tisztít, de aza jány ajan 
vastagán tisztítatta a hajátul, hoccsak ajannak maradt a rípa, mind 
a zujjam. A leginy kérdi a jánytúl, hogy hát minek vág le annyi 
haját? A jány aszongya : „vastagán vágam, me még hoz anyáin". 
Na a leginy elmenyen a másik szeretőjihez, a gazdagjabbikhaz, s 
láttya, hogy az is rípát tisztít, de az ajan víkany haját vágatt a 
rípának , hogy hejen-hejen mind réta maratt a haja. A leginy 
kérdi a jánytúK hogy, hát te minek nem takarítad meg jobban a 
rípát, minek hagyad ajan hajasán? A jány aszongya rá: „Azír 
takarítam úgy, me még sok vessen kell. 

(Domokos). 

M. Németh Sándor. 



Párbeszédek. 

Kcczér égy magyarföldi atyafi, ki váláhúl semmit sé tudott, 
bé vetődött Molduvába váláhok közé, ojtozi vagy bozai vámon, ö 
tuggya. De hol-holnem, bé tálát égy szöllyös kerbe; ott méglát 
haragon (szöllökaró) fityegni szöllögérézdéket. Neki döll, eszi, ha- 
rapja. De még jó se lakhatott, oda ér égy péndár (örzö) ; rivá 
ordit : cse kaucz maj ? (Mit keresel ?). 

— Sé csikóm, sé monyasom. 

Erre mindenit elvétté, jó el döngette, szöllyöböl kikergette. 
Mikor futhatott, tálát égy másik válára. Ez is rivá bödűl : ungye 
áj foszt? (Hol voltál?) 

— Ide bé fosztanak még. 

— Dare? (Vaj?) 

— Dárdám és vót ászt és elvették. 

— Saracu ! saracu I (Szegény ! szegény !) 

— Nem szárasért, hanem szöllyÖlopásért. 

— Futucz máma tá. (Az anyádat !) 

— Eleget futék, mégés mégfogának. 

De mett nem érthette még, döngetni kezdé : 

— Dutye la Dráku I (Eredj az ördögbe !) 

— Né dorongojj koma ! eleget mégdorongót az atyádfia. 

(Klézse, Moldva). • 

ROKONFÖLDI. 



népnyelvhagyomAnyok. 43 



A gazdaságri nyelvből. 

K o c s o z n i kell a dohánt. Ha letörik a leveleket, póréra 
fűzik ; ha megszárad, besimitik vagy tekercsbe fonik ; azután meg- 
vágik, úgy megpipálik. (Kocs, kocsán: hajtás, a növény szára). 

A kűmivesek kecskelábra rakik a deszkákot, úgy csi- 
nálnak magoknak állást. Egy íanalra golyóbist kötnek és aval 
mérik, hogy e g e n y e s legyen a fal. A bóthajtást árkusra 
rakik. 

A gabonát t e t é s e n vagy csapóson mérik. Tetés vagy 
csapós véka. A csapófával lecsapik a vékát. 

A tejet, olajat stb. teli, szinig, szinűltig tötik. 

A kanálisban (a Tapoly-Ondovában) s z i n e 1 a víz a partval. 

A méheket őszkor, szokik kiverni. Az én apám uram tiz- 
köpű méhet vert ki a barkácsnak*). 

A vakondok mind összeturkálta a rétet, tele van h o n c s i k- 
V a 1. Nagyon nagy víz van a tóba , csak a zsombékokon 
lehet járni. 

G i z s á z V a mennek a marhák a d é 1 ö r e : viczkándozva. 

G i z s ó j a van a marhának. (G i z s ó az, mikor a p ö c s i k *) 
tojásait a bőr alá szúrja és ott kikelvén, a bőr feldudorodik). 

A juhokat nem eresztik a gazdák a nyomásra, ott van 
nekik a hegy. A tilalmasba csak a dógos marhát eresztik,, a he- 
verő marhának ott a nyomás. (N y o m á s, a hol a marhák le- 
gelnek). 

A háztetőt le kell gorczolni*), azután kabónát*) tenni 
rá, hogy ki ne kezdgye a v i h a t a r. 

(Szürnyeg, Zemplén m.). 

CsoMÁK István. 



Népmese-tör edé k . 

Abba a züdőbe, mikor émmég gyerek vótam, ném vót ám 
még mindénhun Cserésnyefa, de a zén apámnok mégis vót écs cse- 
résnyefájo, dejszén vigyázott is án rá, akár csak a szeme világáro. 

Ecczér azomban én kilestem, mikor a zapám emént hazúru ;' 
áthíttam a zén kedves barátomat, fömásztam a cserésnyefáro, rász- 
tam a körtefát, hullott a baracz, széttük a dinnyét. 

Ezalatt hazagyűn az én édes kedves apám; benéz a kerbe, 
méglát minket és ránk kiátt : Teremtette kőkéi, hát nektek ütettem 
én a buborkát, hogy széggyétek a répát? 

Csaknem leestem a fáru, osztán futottam én a teleknek, ott 
még beleestem én nagy ásotlan kútba. Osztán hazamentem, benész- 



*j Kéljük e szók magyarázatát. S z c r k. 



44 NÉPNYELVHAGYOM ÁNYOK. 

tem a zablakon, de ném iáttom senkit sé otthun. IJm megrúgtam 
a zajtót, hogy beestem a zablakon. 

Kimentem a zistállóba, fonyergiétem a pejkót, főütem a sár- 
gáro^ osztán mentem én heted-hél ország ellen az opéréncziás ten- 
gerén tül^ a zöveg hegyekén innejd, ott, hun a sárgo répát még 
a zabot méghégyézik. 

Oda érve mégesteléttem. Réggiére ára ébrettem fö, hogy a 
lovat mégőllöttö a zegér, a nyerget még megette a farkas. 

(Pőloskefö, Zala m.). 

Simon György. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Egészen magamon túlnan vótam. (Valkó). 

hS] a mellem p o r c z o g ( ) j a -= processus xiphoideus. 
(Kecskemét). 

Ereié s, ereltet: érvágás, eret vágat. (Kún-Szt-Márton). 

Mingyárt éreztem, hogy mégréppent, mégrázódott ben- 
nem a vér. 

Csak a f e k é s esik nehezemre. 

A képembubja fáj. (Zala m.). 

Nagyon kell ótalmazkodnom: magára és szemére vi- 
gyázni. (Békés m.). 

A csúnya nyavalya is úgy k i f o g o 1 1 [engem]. (Gomőr m.), 

A csusz (-= orbáncz) hozzá ütközött a szémémhc ; 
m é g v i 1 á g t a 1 a n y ú t a m ; asz montam mas mingyá k i d u r- 
r a n a szémém ; ész szémhunyást sé tuttam ténnyi; 
é f e k ű 1 1 e m kilencz-tíz hétig is ; má g y o m o r g ö r c s b e is 
v ó t a m ; a hatomat, zsódéromat, v í k o n y o m a t majném ossz ö 
szaggatta; m é g v i 1 á g o s ú t a szémém. (Simonyi, Vas m.). 

Gyerek korábo ném vedlett^ asz monta az orvos, a s z é- 
m i r ü vedlik: szemgyuladás alakjában esik át rajta. (Perkáta, 
Fehér m.). 

Mindig tovább fogódott: a gyuladt terűlet tovább ter- 
jedt a szemen. (Fehér m.). 

CsAPüDi IstvAn. 



Babonák. 

Fogjál pup|)egc!et (denevért), nyűzdmeg, száricsd meg a bű- 
rit, törd meg s annak a porábaul tégy a részeges ember borába : 
megutájja a bort s elhaggya a zivást. 

Aki ászt akarja, hogy a haja ne neöjjön a homlokába, kennye 
meg a homlokát puppegír vírivel. 



J 



r 



L 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 45 

• Ha a j>yt;rmek pup|)egír vilivel megkeni a szakálla meg a 
bajusszá Iiejjit, vagy lia a férfi meg beretvál kőzik s a pofáját pupp- 
egír vírivel keni meg, sohase lessz szakálla. 

Ha a puppegír fejit megszúrják s három cse[)p vírt éggy po- 
hár piross borba eresztenek , a ki ászt megissza , elhaggya a 
zivást. 

(Zilah). 

Versén Yi Ctyöküy. 



Gyors mondókák. 

Kgy nagy ordas farkas marta tarka tehén kik bűribűi kötött 
könybűi tanult furcsa fejű deák gyerekbül lett nagy ostoba pap. 

('setneki csikós itat a 'l'iszán, sárga cserép csengő cseng a 
esetnek i csikós sárga csődör csikaja nyakán. 

Két kö kut körül két kik tyúk kerül. 

Jó nyár jár rajok. 



(Kisújszállás). 



Ámri Mó/p:s. 



Lakodalmi köszöntök. 

Eesö vendighivás. 

Hogy miokbú gyü ttunk be e tisztéssígés házbo, engédéemet 
kirünk e köveccségünk rövid éebeszíllísíre, mivée a fölsigés [sten 
rendölísíbu a jövendőbeli páros iletre léköteleztik magokat úgy- 
mint Varga Pál és annak éejegyzétt mátkájo úgymint Nóvák Mari, 
a kik örömök naptyát tartani kivánnyák e foló holnap 15-ödik 
naptyán, úgymint a ránk gyü vő vasárnop azér is áttolunk hivattyák 
jó szüvü attyafiját szüves attyaíijaji közé, uramat és asszonyomat 
szü vessen invitájjuk , ha csekíl szógálattyukat még ném vetnék 
ékkis ménnyekzőji vacsoráro écs csésze levesre ész szelet pecse- 
nyére ép pohár bornak éköttísíre év vagy két pár táncznok éjárá- 
sáro mégjelénnínék. Esz szó mondásunk elősször. 

Második vendighivás. 

Másocczor is követül kűdettünk magokhoz a mi böcsületés 
vőlegíny urunk tú, úgymint Varga Páltú és annak éejegyzétt pár- 
gyátú^ úgymint Nóvák Máritií, kik a fölsigés Isten réndölísíbű a 
szent házoösági iletre léköteleztik magokat és örömök naptyát e 
mái napon foggyák tartani, magokat pejig a többi atyaíijaknak és 
más érdemes vendígék közé kivánnyák számlányi, azér is áltolunk 



^ _ ■ __^ 



46 



népnyelvhagyomAnyok. 



hivattyák Ctí tisztéssíges lakoclómi vacsoráro , écs csésze levesre 
ész szelet pecsenyére ép pohár bornak éköttísíre, év vagy két pár 
táncznok éjárásáro ; de mivée má éegyütt az üdö, hogy a hitnek 
kötelivée mégkötöztessenek vagy lánczávó mégbilincsűtessenek, mái 
napon díl után két óráro mégjelénnyi szüveskéggyenek a völegí- 
nyűnk házáná. Esz szó mondásunk másocczor. 

(Pápa, Veszprém m.). 

Németh Gyula. 



Tájszók. 
I. 



Alacsony : szemtelen^ sem- 
miházi^ gazember. , Hagy tuccz . 
ajan alacsany lenni"? „Ala- 
csany hazugság biza; alacsa- 
ny ül hazuccz". 

A z a 1 é k ; egy s más apró hús- 
nemű , különösen disznóhús. 
,,Há bár égy szikra ázalékat 
istálak a kápasztára". 

Bolondikus: bolondozó, bo- 
lond forma. „Ne légy ajan bo- 
londikus te !" 

B i h a j : a cséplő gép locomo- 
bilja. (Nagyvárad táján, a mint 
értesültem, v a k 1 ú a neve). 
„A cséplő masinát mégcsak 
elhaztuk, de a bihajat ebbe 
a sárba tiz ökór*) se hazza 
fel«. 

Hirtyóka: a gyümölcs — 
különösen szilva — kis, éret- 
len állapotában. „Kgy csamó 
birtyókát ett, attó rázza a 
hideg". 

Bakkszekér: gyerek játék, 
melyet egy villa alakú veszö- 
böl úgy készitenek, hogy két 
elágazó szárát az elágazás 
pontjába vissza hajtják , s 
megerősítik. 

C s á r m á 1 n i : dühösködve lár- 
mázni, kiabálni. ^Ne csármájj 



te kutya, mer mingyár pafan 
váglak". 

C s ö r ö 1 n i, csörlő: a szö- 
vőszékhez tartozó v e t é 1 1 <5- 
be illÖ bodzafacsőre fonalat 
tenni. A csörlő az ehhez 
való kis kézi gép. 

Fejérember: kisértet, lélek. 
„A tennap öste a fejérember 
a csŰreskerbe vót, Marczi bá 
is látta. 

F i c z f a : fűzfa. „A ficzfákat 
mind egy szálig kitördelték az 
écczaka a czigányak". 

Főre való: kalap , sapka. 
^Egy kicsi péndz kéne, istá- 
lam, hagy még vegyek annak 
a gyermeknek is égy hitvány 
főre valót". 

F" u 1 1 i g : futva. „Erígy a zsi- 
dóhaz dahányér, de mind fut- 
tig járj « ! 

Gandazó: curator. „Mer én 
vótam a gandazó, a kurátar". 

Gyanakszam: vélem ; olyan 
forma szerepe van ebben az 
alakban, mint hiszen (,hi- 
szem*) tán (,találom*) szóknak 
lehetett egykoron. „Gyanak- 
szam, émúlt már délebéd". 
„Gyanakszam, ő kéme is att 



van 



u 



*) Kérjük a t. gyűjtőt, magyarázza meg, minő értóket tulajdonítsunk az 
^ jelnek ? S z e r k. 



népnyelvhagyomAnyok 



47 



H e k k r tf : nagy tlologgal. ^Nagy 
hekkre i-mentünk műk is a 
hét elejin, asztán többöt saha 
se vótunk". 

Hunczút: duellum : ^Az án- 
gor fiát hunczútra hittak, s 
levágták a fejit". (A falubeli 
angol birtokos fia duellumban 
esett el ). ^Én nem mennék 
hunczútra, jába hinna akárki". 

Itkánya s :" részeges. „O 
kéme is itkányas, szereti az 
italt, mind a takács". 

In d z s i n é r : 



ingenicur. 



n 



Itt 



az indzsinér, ejisze azér jütt, 

(Szükefalva, Kis-küküll<5 m.). 



hogy kamesszáljan (comessál- 
jon)" 

K a r u c z a : kis szekér, gyer- 
mekek számára. „Gyere Pista, 
mé Bandiéknál (családnév) új 
karucza van, mennyünk ka- 
ruczázni". 

K o z s o k : bunda „Add ide 
Mányi a kozsokamat^. 

Kurázsi : mersz , bátorság. 
„Gyér ide ki birakazni, ha 
van kurázsid". 

Lajtárja: létra, „Jüjjen ha- 
mar kamám, mer itt van a 
lajtarjás székely". „Eltórótt a 
tennap a szekerem lajtarjája". 



KiSPÁL Mihály. 



2. 



Székelységiek. 



Bád i r k a : i — 8 kupás átalag; 
kis hordó. 

Baklat, bislet: a kutyáról 
és macskáról mondják, mikor 
a párosodás idején sokat kos- 
latnak. 

B r i 1 1 ó s : túrótartó edény. 

B u d u 1 é k : fából készült viz- 
tartó edény. 

í^sGrök: guja, czigle, piszka, 
pitty. Csürközni: gujázni, 
pittyezni. 

t)utka, dutkó: négykrajczá- 
ros. 

F s z t é n : ökörhajtó vessző , 
szömös észtén: tűvel 
szeggel a végén. 

Sarkalló: hegyével a szekér 
után kötött bokor , hogy a 



1 <5 t ö n (lejtön) lejövő terhes 
szekér sebességét mérsékelje. 

G i r c s á V a : a hátgerincz alsó 
vége, fark csigolya. Betöröm 
a gircsávádat. (Másik jelenté- 
sét 1. Kriza : Vadrózsák). 

Gologány: 1. dutka, 

Haj la: a fenyőfának hosszú, 
hajlékony ága. 

Ka r i n c z a; kötény. 

Kasornya: kantár. 

K o s z t a : gója, réti huszár. 

Megfutosik: megfojatik. Fu- 
toshatnék a tehén. 

Rusnya : rút, csúnya. 

Susták: 1. dutka. 

r ö n c s ö r e g : kurta-vastag (em- 
ber). 

TöMLÖ Lajos- 




48 



ní:pnyelvhagyomA'nyok. 



MestermQszók. 



I. 



A Posoni 'Takátsok' műszavaik. 



Bél fonál : Kintrag. 
Borda : Webcr-Lamin. 
Csinat : Zwiich, Zwilich. 
Dupla szél: Doppelte Breite. 
Gombola^- : Knollen. 
Nyüstös fonál : Zotten. 
Ponyva : Blaclien, Plachen. 
Szövő szék: Weherstuhl. 
Talpalló : Schamtl. 



V^ászon : I.einwand. 

koczkás: gewürfelte. 

huszonnéj^yes : vierzwanzigtjr 

húszas : zwanziger. 

tizenhatos : sechszehner. 

t i z en ke t tos : z \v ö I f e r . 

tizes : zehner. 
Vetéh") : Weherspuhl. 
Zugolyfa: Weberbaum. 



A Posoni Szabók* műszavaik. 



Bélés : IJnterfutter. 

(xzérna : / v • 

> Zwirn. 

h onal : \ 

Dolmány : ujjas : mit Krmeln. 
ujjatlan : ohne Ermel. 

Fonyás : Zierathen. 
Gallér: Kragen. 
Gyüszü: Fingerhut. 
Kesztyű: Ilandschuh. 
Köpönyeg, köpenyeg, kej)enyeg : 

ujjas: mit lilrmeln. 

egész kerékre : ganz Rail. 
Mente: Pelz. 

Melyre való, Leibli, IVuszlik : 
Lei bel. Mantel. 

Nadrág : Hősen. 
Olló : Scheere. 
Prém : Gebráme. 
Paszovány : Borte. 
Paszománytos : bortirt. 
Ruha ujjas hoszszú : Kaput. 
Tarsoly : Sábeltasse. 
Téglázó vas : Bögeleisen. 
Téglázni : bögeln. 
Varzás : Niihte. 



Viaszkos vászon : Ste-ifleinvvand. 
Vitézkötés: Ifeldenbund. 

posoni: Pressburger Helden- 

bund. 

két posoni : doppclter Press- 
burger. 

harmadfél posoni : dritthalber 
Pressburger. 

keresztes posoni : gekreutzter 
Pressburger. 

Rákóczy: Rákóczyform. 

két szives : zwei llerzform. 

négy szives : vier Merzform. 

12. szives: 12. Herzform. 

ló. szives: 16 Herzform. 

Uhlánus : Uhlanerform. 

csillagos : gesternter. 

gömbölyű : rund. 

malomkerék : Műhlradform. 

sarkanytús : Spornform. 

zsidós: Judenform. 

borjú szájú : Kalbsmundform. 

ökörfej : Ochsenkopfform. 

szárnyas : geflűgelter. 

keresztes : gekreutzter. 

tököly : ganz runder. 

Frecskay János. 



Megjelenik 

minden hónap 

iS-én 
károm Ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 



XIV. kötet. 



NYELVŐR 

SZERKESZTI 

SZARVAS GÁBOI^. 



1885. FEBRUÁR 15. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 
VI. ker. Bakony- 
utcaa 6, S8. 



II. füzet. 



SZÓLÁSMAGYARÁZATOK. 
Dugába dőlt. 

Dunántúl a magyar iszik klázlibul, a roszprádlit is 
megeszi czintálbul; Dunántúl, klázlibul, ebugatta módon 
van ez magyarul ! 

Ez a gúny vers bizonyára valahol a Tiszamentén fogam- 
zott meg. Már az atyafiságos szokás, hogy az egyik vidék 
a más vidékbeliek nyelvének különösségén, beszédének fur- 
csaságán mulatozik s ki-kieregeti rá fulánkja hegyét. Pedig 
a pohárnak, meg a rostélyosnak, vagy akár a roston sült- 
nek épen semmi oka sincs a klázlin és a roszprádlin gúnyo- 
lódni, mert ök se ittak a ,Volga türemlö habjaiból' egy 
kortyot se soha. ök is csak úgy jövevények, mint emezek. 

Egyszer ifjú koromban velem is megesett, hogy csú- 
nyául kikaczagtak, midőn a fringilla spinű s-t czdjzli- 
nak mondottam. Nem is vettem többé ezután nyelvemre a 
förtelmes német szót, hanem neveztem, a mint romlatlan 
szittyaságukban büszkélkedő társaim megtanitottak rá, a 
mint igaz magyarhoz illik, magyarul csízihiQ\i, Most per- 
sze, mikor tudom, hogy a kettő voltaképen egy (ném. 
zeisel = magy. czajzli, ném. zeisig^ cseh-tót öilik ---= magy. 
csizikjj látom, hogy az igaz magyarságnak épen úgy nem 
vált a csízik hasznára, mint nem váltak neologusaink kerevet 
(újgör. xpsppaTt, szrb. krevet), szobor (szrb. stobor, horv. so- 
bor), szelencze (tót solnica) sat. szavai, a melyeket az idegen 
kanapé^ stdtua^ pikszis helyébe iktattak. 

Ezek a példák csak azt bizonyítják, hogy ismeretlen 
tárgyak és fogalmak néha két, sőt három vagy több külön- 
böző úton s különböző időben jutnak el hozzánk, s a szerint. 

M. NYISLVÖK. JUV. 4 



L 



50 SZAKVAS GÁBOR. 

a mint más-más néptől érkeztek, különböző vidékeken más- 
más nevezetek alatt szerepelnek. 

Más-más néptől való, de egy fogalmat jelölő különböző 
nevezetek: paraszt (ószl. prostfi) és pór (ném. bauer); mester 
(szerb mester) és 7nájszter^ (ném. meisier) ; czimbora (oláh 
sümbrít.) és társ (úszl. tovarü); barát (ószl. bratü) k^ fráter 
{^dX, fráter). Tulok (tör.-tat. turukj és bika (szrb.-horv. bika); 
csődör (ném. zelter) és kabala (úszl. kobila). Egres (ném. agrass) 
és köszméte (cseh kosmatka) ; eper (ném. erdbeere) és szavtócza 
(úszl. samonica), Altnárjom (lat. armariumj, szekrény (ószl. 
skrinij'aj és kaszni (ném. kasten) ; pest (ószl. peHi)y kályha 
(ném. kacliel)^ kandalló (ol. caldano) és keme7icze ("^kominica 
szrb-horv. komin : herd) ; csésze (ószl. ^^i^/^ és findzsa (tör. 
findianj; kóter (ném. kotter) és kalitka (ószl. klétlka) ; czövek 
(ném. zzveck) és czolop [tájszó], czölöp (úszl. stolp) ; szövétnek 
(ószl. *svétinikiíj és fáklya (ném. fackel) ; kintorna (lat. ^w/"«- 
tema) és //«V/iz (ném. harfé) ; préda (lat. praedd), zsákmány 
(ném. sackman) és bitang (ném. beutung). Nadrág (ószl. ^í^í/- 
ragy)j pantalló (ném. pantalon), berke (lat. brachá) és salavári 
(szrb. Salvare) ; papucs (tör. pápuái), sólya (lat. soká) és pántó- 
fély (ném. pantoffel)\ zsineg (cseh-tót iinkd) és zsinór (ném. 
schnur) stb. stb. 

Megtörténik az is elégszer, hogy ugyanaz az egy szó, 
természetesen más-más időben, két különböző néptől kerül 
át nyelvünkbe. Ilyenek például : lámpás (lat. lampas) és 
lámpa (ném. la^npe) ; papiros (lat. papyrus) és papir (ném. 
papier) ; palaczk (ószl. ploskva) és flaska (klat. flascd) ; /íí«/ 
(ném. laute\ és /y/V^/ [régi szó] (olasz //'///<?) ; //iís (ném. leistc) 
és /ö-V:^ (tót lievö)\ kártya (ném. ^íx/-^) és hártya (lat. charta); 
tarsoly (ném. taschel) és //w-^rtJ (tót taSka)\ káposzta (cseh-tót 
kapustd) és kompót (ném. kompott); finom (klat. finuni) és 
/ii;>í, fáfntos (ném. /i?m) ; klastrom, (lat. claustni?r£) és kolostor 
(ném. kloster) stb. 

Sőt nem ritka az az eset sem, hogy ugyanazt a szót 
ugyanegy nyelvből kétszer, sőt némelyikét háromszor-négy- 
szer is átvettük ; mint : pendely (ném. bandel) és pántli-ka 
(ném. bandel); mente (ném. mántel), mándli (ném. mantel) és 
mántil (ném. 7nantil)\ oszlop és czolop (úszl. stolp) \ sing és 
.y^W (ném. schiené) ; r^^ és /y^ (ném. ^-^í/) ; pánkó és yiw^^t 



r 



SZÓLÁSMAGYAKÁZATOK. 5 1 

(ném. p/annkoch) ; munka (ószl. mqka) és múka (szerb myka) ; 
rend (ószl. rqdíí)^ réd, rét és red (úszl. /v?űf) stb. 

Noha tudjuk, hogy olvasóinknak egy része, különösen 
az avatatlanabbak, kétkedő szemmel tekintenek ez egybe- 
állítások egynémelyikére, s például a czölöp és stolp^ röf 
reify czövck 2weck^ káposzta kompót egységes voltát a kellő 
megokolás nélkül némi hitetlenséggel fogadhatják, mind- 
amellett bővebb fejtegetésbe ez alkalommal nem ereszke- 
dünk, mert nagy részüknek egyazonsága már meg van 
állapítva, a többi néhánynak megokolását pedig alkalom- 
adtán ágy is teljesíteni fogjuk. Ugyan csak a kevésbbé ava- 
tottak tájékozására hozzá kell még tennünk, hogy a magyar 
mellé minden egyes esetben csak az a nyelv van téve, a 
melyből az illető szót átvettük, s ez nem minden, sőt rit- 
kább esetben a szónak eredeti birtokosa ; pl. a szerb-horvát 
komin i^kominicd)^ a mint tanultjaink előtt különben is tudva 
van, nem szláv, nem is, a melyből a szlávba került, német 
[kamin), sőt még nem is latin {camtnus), hanem görög szó: 

Eddigelé Miklosich egybeállítása alapján két külön, a 
bzlávból vett kölcsönzésnek, tehát a harmadik szócsoportba 
tartozóknak kellett tartanunk a donga és duga szót is^ noha 
a .dugába dőlt^ szólás sehogy sem akart bele illeni a daube 
jelentésbe. A NSzótár magyarázata ugyanis : ^dugába 
dőlni, azaz ép állapotját elveszteni, semmivé lenni, mint 
mikor a hordó dongákba öszvedől ; dugába dönteni, 
azaz megsemmisíteni, elrontani, mint elromlik a hordó, mi- 
dőn dugái bedőlnek", a mint látható, erőltetett, s nem adja 
meg a kellő megnyugvást. Hozzájárul ehhez, hogy sem azt 
nem mondhatjuk : ,Ennek a hordónak már korhadtak a d u- 
g á i. Vézna d u g á j u legény', sem pedig azt, hogy : „don- 
gába dőlt a lakodalom'. 

Máskép áll a dolog, ha, a mint véleményem szerint 
kell, Körösi Sándornak (Olasz kölcsönszók. Nyr. XIH. 453.) 
abbeli nézetét elfogadjuk, hogy „a duga alak nem a szláv- 
ból, hanem az olaszból jutott át hozzánk. Az olaszban 
ugyanis a szónak ,receptaculum magyarul földhányás' jelen- 
tése is van"; ha tekintetbe vesszük, a mit Diez a franczia 
dialektusbeli doga alakról mond : „man übersetzt es gewöhn- 
lich mit főssé, g r a b e n", továbbá : „es leitet sich vom 

4* 



52 JOANNOVICS GYÖRGY. 

gr. Soyy^ : receptaculum; Hesychius erklárt eupiTCoc 
(meerenge) mit Soj^ig óSatcDv, alsó : wasserbehálter, gra- 
ben, fassung eines grabens": egész valószinüség- 
gel következtethetjük, hogy az olasz doga szónak is volt, 
vagy talán van is valamely dialektusban a ,receptaculum : 
vizfogó' jelentésen kívül még árok, gödör jelentése is. 

Ebből indulva ki, úgy hisszük, mindenki előtt világossá, 
könnyen érthetővé válik ,dugába dőlt^ szólásunk értelme. 
Annyit tesz, mint ,gödörbe, árokba, vagy akár vízverembe dőlt'. 

Szarvas Gábor. 



A ,NEK'-RA6Ú NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

II. 

A mikor a birtokszó ragozására nézve a dativus meg- 
állapítása magában véve nem ad kellő útmutatást, megadja 
az az általános elv, mely szerint: az egyezés folyamatja 
az állítmánynak az illető szóra való ilyen vagy amolyan 
vonatkozása szerint változhatik. Ekkor különösen a bővített 
állítmány legközelebbi kiegészítőjének — a dativussal szem- 
ben a birtokszónak — különböző minőségben sze- 
replése és gyakran módosuló jelentése szolgál 
döntő tényezőül. Például (a dativus hatása körén kívül): 
A tárgyak nem voltak a szokott hely//*^ön ; és : Ez intézke- 
dés^)^ nem voltak helye/i v. idejt'//, v, rendt'// (itt a birtok- 
szók szorosabban vett határozók). 3o\ondoknak tart minket^ 
hogy ilyesmit tesz föl rólunk ? és : Minket ne tarts te bo- 
\onádd. A rosszdikaf ]6kkd akarja tenni ; és : A hihkkaf jóvd 
akarja tenni. — A különbséget nem kell magyaráznom 
(S i m o n y i czikksorozata : „Szóegyeztetés az állapothatáro- 
zásban" alaposan fejtegeti a kérdést. Ny. XIII. 404 . . és 
446 . .). 

Ugyanez utón halad a dativusra vonatkozó állitmány 
is. Ismétlem azonban, hogy az eltérés itt nem kizárólagos, 
hanem a szabály mellett nagyobbrészt facul táti v e hasz- 
nálatos. Az esetek, a mennyire eddig kifürkészhettem, a 
következők : 

Vannak szófordulatok, a melyekben az állitmány-egé- 
szítő birtokragos szó a nek-es név többesétől jelölt tárgyak- 




A ,NEk'-RAGÓ név És a BIkTOKSZÓ. 53 

nak közös sajátját, tulajdonságát, állapotát stb.-it fejezi 
ki ; más szavakkal : a melyekben mindaz, a mit az ilyen 
birtokragos szó jelöl, a nek-rsigú személyeket vagy dolgokat 
közösen illetőnek, egyetemesen oda tartozó- 
nak tűnik fel előttünk, épen úgy. mint a gyüjtönév-j elölte 
tárgyak. Ebben látom én alapvonását az ilyen szófordula- 
toknak. Ez adja meg látszatát a kérdéses szók Icözötti 
birtokviszonynak ; és ez a látszat ösztönöz bennünket a bir- 
tokszónak kényelmesebb formája (egyes-száma) használatára. 
Ez esetek hasonlítnak a birtokviszonyt tárgyazó 3) szabály 
eseteinek egyik részéhez. 

Különösebb ismertető jeleik szerint ez állitmányokat 
következőkép osztályozom : 

a) Birtokragos és jobbadán határozatlan nevekkel ala- 
kuló szólások: e/eje^ veszi) véget szakasztja^ eleje vehető ^ vége 
szakad y végére jár (-omtnek) ; pl. „ — ^- elej^'t venni a király- 
választás miatti villongás^^;^^^" (Salamon F. A magy. kir. 
szék betöltése 2. 1.). VégA vetettem czivódás//^«^/t. ^Még 
végr sem szakadt az üdvözlés^r^w^^" (Pompéry. A telivér. 
20.). „Bárcsak hamar vég^ lenne Unalmas óráinak^ (Csoko- 
nai. Tavasz 724). j^K.{natmnak vége szakad" (Kisfaludy Sánd. 
A kesergő szerelem 14. dal). — Yége nékem, nektek stb. — 
Az ilyen múveknek hol találnál forditój^t? Tudok én jó or- 
vosság//t az ilyen haboknak. 

b) Olyan állitmányok (nagyrészt szófordulatok), a me- 
lyek kiegészitője, t. i. a birtokszó, a szerint simul, vagy 
nem simul a dativus többeséhez, a mint hol a dativus hol 
az ige változtával, némelykor e nélkül is — saját jelentése 
módosul. Példák: 

Egyező birtokszó- Nem egyező birtok- 
val. szóval. 

Tesitvéreinmek semmi hasz- wSemmi hasznrt' se lesz küz- 
nuk se lesz benne (az áelmemknek (a dolognak 

egyént i 1 1 e t ő h a s z on). a has zno ssága). „Vedd 

hasznflít a boltoknak, tarts 
szabót" (Faludi. Nemes em- 
ber. 30.), „gondolta, hogy 
SLZok/mk haszn^'t veheti" 
(Kriza. Vadrózsák. 421.). 



L. 



54 



JOANNOVICS GYÖRGY. 



'Pkléknak én vallom be a ká- 
ruksit. 

Szvletdnek fol sem veszed sú- 
lyos gondj^í'/éat. 

Szűrlíéimnek^ beh sajnálom 
elveszett párj?/^at ! 



Czivakodás/z/"^«^^ én vallom 
kárát. 

A szerszkmoknak ki viseli 
gonájdt ? 

Az ilyen lovaknak hol talál- 
ni párjűt ? ! (hol találsz /^/-^ 
nekik?) „Itt hagynád a 
Bimbót s Lombárt, a haj- 
szását, YLxknek hét vásáron 
sem találni másúít?" (Arany. 
Toldi. 40.). 

A nek-es szók itt, a nem-egyezés rovatában, mind ere- 
deti dativusok. Egyikok sem állhatna nek nélkül. Nem 
mondjuk: Vedd a bolt<?^ hasznát; ki viseli a szerszám6?A 
gondját? Az ilyen lovak párját hol találni? Nem találni 
ezek mását. — Csak is az i) szabály szerinti „ab ov^o" da- 
tivus világltja meg teljesen a kérdést. A másik, vagyis az, 
mely (a 2. szabály sz.) birtokosból dativussá válhatik, de 
igen gyakran nem válik azzá, már a benne rejlő dualis- 
musnál fogva sem alkalmas eszköze a szóban forgó eltérés 
kimutatásának. De hogy az általánvett nek-es névre vonat- 
kozó birtokszónak különböző értelme mennyire befoly az 
egyezés, illetőleg nem-egyezés folyamatjára, hadd mutassák 
a következő példák is, a melyek közöl a nem-egyezés ro- 
vatában állók a 3) szabály alá foglaltak második csoport- 
jával egyazon osztályba esnek : 



Egyezés (dativus). 

E íérfíaknak nem kicsinylem 

kivívott siker //^et. 
Hát a szomszédö>^//rt:X! a föld 

nyelte el a nyk]?ika.t (v. 

nyk}atka.t) ? 



A bérkocsisoknak még a sza- 
mosiéra is visszaemlékezem. 



Nem -egyezés (birto- 
kos). 

Murikklóáksatknak nem ki- 
csinylem sikerét. 

„Oh hogy ez a várhegy meg 
nem nyitja száját, 

S e bámész ]uhoknak el nem 
nyeli nyájat !" (Ar. Toldi 
est.). 

A bérkocsi^«a>& még a szá- 
mara is visszaemlékezem : 
húsz kocsi volt mindössze. 



A ,NEK'-RAGÚ név És a BIRTOKSZÓ. 



55 



A koz-szolgiik/iak a sapkán ^A holtaknak hatvanra ment 
díszlik a szkmf/k. szkma (többre sem.)" (Szász 

k. A Nibelungok. 45.). 
Már itt más szerkezetben ?iek nélkül is állhatna a kér- 

■ 

déses szók bármelyike: Nem kicsinylem munkálkodás^//^ 
sikerét. S el nem nyeli e bámész ]uhok nyáját stb. 

c) Személyragos névutókkal alakuló áUitmányok. — 
Minthogy az ilyen formájú névutók, szerintem, nem birtok- 
szók, nem-egyezésöket, szorosan véve, nem is kellene a 
kivételek sorába iktatnom. De márcsak maradjanak itten. 
Sajátszerű állásuk a szokott módtól eltérő szerepet juttat 
nekik. Példák: „Közepette* siralmimnaky Es hegyett^ kí- 
naimnak^ (Kisf. S. A kesergő szer. 45.). „Telik a hiútoknak 
utkna, el/be" (Ar. Toldi szerelme. 81. — £/Se, elejébe^ elibe ^ 
és szintúgy : ellenébe, ellenére stb. birtokszókul is szerepel- 
nek: bolt elibe, víz ellenére stb.). „Mert már is alatta rohanó 
Xészkknak A király vitézi falra íme hágnak" (Ar. Toldi sze- 
relme. 310.). „igen után(7 jár a nagy urak péld^í>í/í>É (Faludi. 
Nemes ember. 70.). „Pallérozák eszét is hoXz^eknek általa" 
íSzász K. Nibelungok. 6.). 

A szabályszerű ragozás, vagyis a számban egyezés, 
mint mondtam, még a fenforgó esetekben sincs kizárva. 
I^eginkább akkor jut érvényre, ha a birtokszó, illetőleg 
személyragos névutó távol esik a dativustól; vagy olyan 
szó jön közbe, meLy a többesre mutatást elkerülhetetlenné 
teszi. Nem ritkán az előző beszédben szereplő többes indít 
rá minket, hogy a rá mutató birtokszónak is a többesével 
nyissuk meg a mondatot, utánvetve a dativust; sokszor el 
is marad az utánvétes. Példák; 

Az a) -hoz. „ — — a nézeteltérés^'ié;^^^ wégük fog 
vettetni" (Kállay B. értekezése a Keletről). Szenvedésé?/'w- 
nek akárhogy, de mentülelőbb végüket szakasztom. A za- 
varoknak nem a tkma,áks>uk után szokás elej/Ir^et venni. 
(Azok az elintézetlen ügyek !) Végükre járok én aszóknak is ; 
V. Majdcsak vég/i'>fere járunk. 

A b) - h e z. (Mi lesz árva gyermekeiből ?) Majd gond- 
jukaX, viselem én — szegényeknek, (Gyönyörűek ám a köny- 
vei). Csak hdJ&zuukzX is venné szép ^íi6ny\einck, 

A birtokszónak különböző jelentése eszközölheti ugyan 
különböző ragozását; de a változó ragozás itt, mint látjuk, 



56 



JOANNOVICS GYÖRGY. 



már nem változtat a jelentésén (hasznait és haszn«y6at veszi). 
Ez nem is lehet másképen. A dativusnak utánvétese, vagy 
teljes elhallgatása itt ugyanazon eredményre vezet : Majd 
gondJ7/^at viselem. Vajha haszn^^^at is venné. 

A c) - h e z. (Ilyesmiről beszélni fülük hallatára!) Hogyan ? 
hisz' mögöttük ültünk a holgy^^Tí^^; jól messze pedig. — 
A távozó^//rtí>é, szomorúan és újra meg újra utknui nézett. — 

„A kis Pista szűr-tarisznya nélkül állott eléj//>{r gu- 

Xykséknak^ (Vas Gereben. Parlagi képek. 7.). 

E kétféle példákból kitetszik a dativussal számban - 
egyezés és nem-egyezés eseteinek bizonyos korlátok kozott 
egyforma jogosultsága. 



A birtokviszonyról megjegyzem, hogy a mit a sza- 
bályszerű ragozásra vonatkozó szakaszban a többes-számú 
dativust megelőző birtokszónak számban-egyezéséröl 
mondtam, az a birtokos többesét előző birtokszóra is 
alkalmazható ; csakhogy a mi ott rendszerinti eset, az itt 
kivétel volna, haugyan az volna. Szorosan véve nem az ; 
mert a birtokszó előrebocsátása általában használatos; és 
így mind a dativusi, mind a birtokviszonynyal közös moz- 
zanat, a melynek eredményén a többes szám se ott, se itt 
nem változtat ; pl. Hát t i t k á r //^ a t ^o\x\kr(^k?iak meg ne 
hívjuk ? (Vannak ám kifogásaik). Törődöm is én Viíogksatk- 
kai — — az én kedves s^zomszéáimnak ! (A bizottságnak 
kik a tagjai ?) írom épen névsor w>feat — — a tsLgok- 
nak. „(Hol anyánk? — Halljátok ezt?) Hol ^Tíy\ok e kicsi^- 
nek?^ (Szász K. Heródes. 138.). — Hogy itt nem dativusok 
az illető nevek, nem szükség bizonyítanom, valamint azt 
sem kell kiemelnem, hogy a birtokszó többese „cum grano 
salis" használandó. 

A birtokszónak a birtokos többesével egyezése (és ez is 
csak permissiv egyezés) ím ennyire szigorodott össze ma. 
Igazán csak máról lehet itt a szó ; mert ez ódon forma huzamo- 
san, sőt majdnem a legújabb időszakig pályázott az egyes-szá- 
múval; még pedig jó magyarságii írók műveiben is: j^hzoknak 
jobbágyiadat, jószág/?^at — — elkezdé foglalni" (Cserei). 
„e két gyermekeknek visításs<?^at hallván" (Dugonics). „Ha 
hazám nagy hirto\íosa inak hatalm/^Xrkal és tehetség^rvitkel 
birnék" (Kisfaludy S.). „s \f]a,inknak és Xeknyinknak — — 



A ,NÉac'*RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKS/Ó. 



57 



mulatsága;*/énak megbüntetésícben" (jó, hogy e helyett is 
nem ez áll : megbüntetés//>Ében ! Csokonai), „magyar kirá- 
\yainknak sirhalm^/^at az elpusztulástól meg nem védelmez- 
tük^ (Kölcsey). 

Az újabb irodalom jó szolgálatot tett a nyelvnek az- 
zal, hogy a birtokszónak ^-hangzású többesét, lehetőleg 
g^'^éritette. Csak az a baj, hogy ez a gyérítés a dativusék 
tilosában jár nem egyszer, azaz : gyakran ott sincs többesre 
mutatás, ahol a szabály határozottan „intransigens". Hibá- 
sak, péld. a következő mondatok : Az Mtd^oknak nem lett 
semmi baj^. A rQXi^(>röknek kötelességévé kellene tenni. Ha 
ez urakfiak eszébe jutna. — i- A birtokszókban itt. egyike 
sincs meg az a) . és b) alatt említett sajátságoknak, a melyek 
igazolnák a többes számmal nem-egyezést. A számban és 
személyben való egyezés iránt együttesen tájékoztató próba 
is mellettem szól. Magyarul tudó ember e h. Nekem jutott 
eszemhey mondja-e : Az én eszé?;;/be jutott — ? Dehogy mondja ! 
következésképen a harmadik személyben is igy szól : Ez 
Mxaknak eszí?'>ébe juthatna. 

Másik neme a hibintásnak az, mely a dativust (akár 
egyes, akár többes számban) megfosztja ragjától ; pl. a mitől 
sok magyar ember \ik\.a borsódzik. Az elnök vetette a botrá- 
nyok vége\ (ezek h. — — ember w^^ borsódzik a hkía ; 

vetette vég/t a botrány ok^a/^/ — Vannak, igen is, ket- 
tős természetű, és ennélfogva kétféle szereplési! szólások; 
pl. Az öcsémnek is betöltöm a. kedví't. Gyermek^?/V^^^ sem- 
mit sem tesz kedvire ; — és : ;,Ilon, hogy töltse sXy']a 
kedv/t . ." (Gyulai P. költ. 346.). „Soha semmit sem tesz 
X^knyod k^dv^e" (Gyulai u. ott. 466.). Ez intézményeknek 
rakjuk le (vessük meg) alapj^'t (alapjai közös tulajdonsá- 
got jelöl); meg így is: Vessük meg ez intézményeit alap- 
ját. — Az ilyen szófordulatokban, mint látjuk, lehet dati- 
vusi, lehet birtokviszony is ; de a fentebbiekben (az ember- 
nek borsódzik a hkta ; végét kell vetni a hotrknyoknakj csak 
dativussal van dolgunk. 

Találni mind a két nemét a hibáknak, vagyis : a kivé- 
telt kizáró esetekben a dativus többesével nem egyező bir- 
tokszót, és: nek nélkül álló dativust azaz álbirtokost. Te- 
remnek az eífélék prózában és versben, egyszer-másszor 
jobbjainknál is. De már nem bocsátkozom most az ilyen 



58 MUNKÁCSI BERNÁT. 

szólások idézésébe ; ki is fogytam az idöböl és helyből. — 
Van még egy-két részlete a birtokszó egyeztetése kérdésé- 
nek, a melyet félig-meddig kifejtetlen hagytam régi czikk- 
sorozatomban. Ennek is végére járok a legközelebbi czikkben. 

JoANNOvics György. 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

A hang-megfelelés esetei a szóközépben és szóvégen. 
Magánhangzók: hangrend. 

P) A hangemelkedés esetei. 

Mint említeni alkalmunk volt, a természetes hang- 
emelkedés csak szórványosan jelentkezik az ugojrságban. A 
magyarban egyetlen egy biztos adattal sem példázható^ 
mert ha előfordul is m. ül- ,sedere^• vog. unl-, osztB. omis- 
id. alakokkal szemben, erre nézve már maga a Szótár is 
megengedi egy magashangú (ugor é///-, tn- ,sedere^) alakból 
való származás lehetőségét. Körülbelől hasonló eredményre 
jutunk a finn nyelv vizsgálatánál is. A mordvinban 
ellenben már előfordulnak : piskeze- durchfall habén =^ m, 
fos- és keria, kirta wenig =^ m. karcsú^ melynek még az 
eredeti hangrendet megőriző kiria alakja is van. — A c s e- 
remiszben főkép egy módja járja a hangemelkedésnek, 
jelesen midőn ü lép eredetibb zi helyébe, pl. hinukt- és 
tiMikf' = m. tanít- I iön, Sün — m. in nervus, f. suonc \ 
fürdüi paries -= m. part (1. több példát MUgSz. 729. 1.). — 
Ldpp adatok: kvepper unguis: f. kopara ungula equina, 
m. kapar (a í/-ben: kvepper e h. kuepper akár még nyomát 
is láthatjuk az eredetibb mélyhangúságnak) | IpS. edne ma- 
ter (ednafn anyám), IpF. adna id. : anya (ha ugyan nem a 
zürj. eú weib, f. e?ná mutter, osztB. />/// frau, m. efne. ejrisc 
szókkal tartozik egy csoportba). — A vogul-osztjákból 
is találkoznék egy példa a természetes hangemelkedésre : 
vog. rdgef' fallen : rogy-, f . raukea langiiidum corruere ; de 
ennek helyességét épen magánállósága teszi gyanússá. — ■ 
Csupán a zürjén-votják engedett nagyobb tért a hang- 
rendi romlás e fajának is, hol tetemes számmal találhatók 
különösen öj e^ i tőszótagbeli magánhangzók, melyeket a 
rokon nyelvek, vagy sokszor már a társdialektus, eredetileg- 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 59 

mély hangrendünek bizonyítanak. Példák: v. köm: hám | 
zv. sön: ín nervus | zv. bör das hintere: far | z. öksi, v. 
öksej \i^Tr\ asszony, ohszufi \ z. römíd (v. pontit) dámme- 
rungr rút | z. ööl: halk || z. serög^ v. sereg ^^ei', sarok] 
V. esti- (z. özji'^ permi va^al-J brennen : i z z a d- | z. rektl- 
rein machen, ordnen rak- | z. verös mann: úr || v. kii 
(z. /su^J: húgy urina | v. kizilí (z. ^^^w^stella: hugy id. | 
V. ctnt (z. Suú): ujj finger. 

Mind az eddigiekben, mint már többször kiemeltük, 
kizárólag azon hangrendi ^ változásokról volt szó, melyek 
természetesen, azaz a nyelvnek kifejlődött hangtani hajlandó- 
ság-ából, nem pedig valami kivételes okból (pl. mássalhangzói 
befolyás, hangtörés) keletkeztek. Pedig az utóbbinak is 
nag-y tere van a nyelvekben, különösen a hangemelkedés- 
nél, melynek esetei nagyobbára ilyen módon keletkeztek. 
A j befolyása a szónak különböző részein hozta létre, hogy 
az ^ és /" magánhangzók ma már mindenütt előfordulhatnak 
mélyhangú szóban is. De nem ritka az olyan példa sem, 
melyben a mélyhangúság a / hatása következtében teljesen 
is eltűnt (tehát nem úgy, mint pl. ezekben: kíd^ ín, ip^ ij\ 
szid, SZÍJ, nyíl stb., melyek a kettős végzetek közül a mély- 
hangút választják: hidas, hídon). Ilyen példák: gőz (f. kaasii 
kod) I gyöZ' (f. jaksa- posse) | tilz (osztS. tUget) \ dísz (ug. 
iaga- ,valere*, m. divat, dévaj) \ szün (osztB. sogon-) \ szürke 
(v, ö. szurtos, Ip. öuorkok) \ sziík (f. soukka) \ nyír f-ds és 
'és ; osztlrt. úoxr- schnitzen) | beteg (v. ö. bitos ; f. vika vitium 
physicum) | füst (osztB. puzlü, vog. posim) \ vél- (vog. vaj- 
sehen) | mér- messen (v. ö. méltó, vogK. mórt- messen) | éh 
(f. hitlka stimulatio stomachi) | itél- (vog. ojtel- ausspannen) | 
ív (v. ö. íj:ijas) \ inség servitus (v. ö. ín, inas) \ úz- (f, aj'a- 
id-) II f. sááre (m. szdr) I f. jdrve lacus (m. dr-vlz) \\ mord. 
jáfhkd, erke see ^öpV-víz) | sejede dicht (f. sakea id. ; m. sok) 1 
vidd (f. oikea, m. igaz) || cser. mör (f. ^narja, m. bogyó) \ nör- 
madescere (nyirok) \ ü (vaj) \ vérei, vürüt subula (dr; ug. 
vagra,' volvi) | ///• bibére (iv- : iszom) || vog. se- wischen (sík, 
sikárol) I vog. verm-, vogK. perm- (bíró-) \ oszt. jem (jó) \ 
oszt. jil das untere (v. ö. gyalog). Egy másik ok, melynek 
következtében az e és i hangzók mélyhangú szókban is 
előfordulhatnak a hangtörés, vagy midőn valamely mély 
hangzó (többnyire o és u) minden észrevehető külső ráhatás 



6o MUNKÁCSI BKRNÁT. 

nélkül csap át t'-he. Ennek példái különösen a finnben és 
magyarban fordulnak elö nagyobb számmal s valószinüleg 
az e nyelvekben is létezett /-nek (mélyhangú /-nek) képezik 
nyomait: ilyenek: iparkod-, irány (arány) j irt- (ort-J, ip (<ipa)^ 
fing-, liba, picziy ripacs, tipod (tapod), vigyáz, vissza I f. lintu 
madár (~ lúd), f. hinkalo abgesonderter stand im stalle 
(^^ szugoly), vilkku- micare (v. ö. f. valkea lucidus) stb. 

Áttekintve a hangemelkedésnek és mélyedésnek osz- 
szes szabályait az egyes nyelvek szerint, látni való, hogy 
az ugor alapalak hangrendi meghatározásánál első sorban 
a magyar, utána a cseremisz, finn és mordvin nyelvek val- 
lomása dönt, míg a többi nyelvek a kimutatott feltételek 
számbavételével megerösítöleg járulhatnak hozzá. Igen egy- 
szerű az alaptörvény, mely itt szem elótt tartandó : h a a 
magyar (illetőleg vele együtt afinn, mordvin 
és cseremisz) alak mélyhangú, mélyhangú az 
alapnyelvi alak is; ha a magyar (illetölegvele 
együtt a finn, mordvin és cseremisz) alak ma- 
gashangú s e m agashangúság keletkezésében — 
a többi nyelvek tanúsága szerint — nem mutat- 
kozik/hatása, az alapnyelvi alak is magas- 
hangúnak vehet ó. 

De hát csak egy hangrendi alakja van-e minden ugor 
alapnyelvi szónak? Ugyanazon hangtani jelenség, melyet 
nálunk a „magyar-megyer" szók „hangrendi párhuzamának" 
szoktak Lugosy után nevezni — nieg van más ugor nyelv- 
ben is, és semmiesetre sem a nyelvek ujabb fejlődésének 
eredménye. Igazolja ezt a Szótár is, mely az egyes nyel- 
vekben páros hangrenddel jelentkező alakok alapján gyakran 
kényszerül a szógyököknek kettős hangrendűségét 
felvenni. 

Érdekes lesz e helyütt összeállítanunk ezen eseteket, 
részben egy későbbi részletesebb kutatás kedvéért, részben 
meg azért is, hogy már itt is lássuk, hogy az ily ikerítések 
mily beszédrészeken szoktak inkább előfordulni, továbbá, 
hogy eddigelé mily nagy számot lehet nekik tulajdoníta- 
nunk. Rövidség kedvéért azonban rendesen csak a czikkfők 
magyar adatait fogjuk (rekeszben) szembeállítani, a közös 
páros hangrendü alapnyelvi alakkal, a) Igék: k-g- ,fluere. 
currere' (kólái-, koldus, kódorog-, kattog-, kutat-, kajtat-, kó- 



A 



A MAGY.\K-UGOR SZÓTÁR. 6l 

sziil', kullog- y ktísz'y konya; hajt-, hattyú, hosszít: kcj\ kiesy 
kezd') I k'g'T' id., az előbbinek alapnyelvi képzése (karika, 
karing' j kanyarod-^ karamod-, kórász-, kurgat-: kör, kerek, ke- 
rfil'y kering', kerget-, környék; görbe, gördül, görge-J \ j-g- 
,currére, fluere' (jut-^ jó fluvius, iszom-, izgain, ivad, /z/ik a 
hal : év, jő-, ille-, gyűl- \ j-g'r- id., az előbbinek alapnyelvi 
továbbképzése (Jár-; v. ő. még a görbe és gyökér czikkek 
adatait : gyökér) \ j-ng- ,ardere, splendere* {ég- : vog. jonkop 
luna I t-r- ,tegere' (árnyék, orom : ernyö) I t-g-^ d-g' ,edere' 
(ev-: eszik: lak- essen) | t-g- haften (akad': töjked-) I t-gr- 
,caedere [scindere, frangere]' (tarol-, arat- ; sarol- : tör- ; sér-) \ 
t-gr- ,tergere, fricare' (cser. tur&- dörzsöl; súrol-: töröl-, 
dorzsölr) I t-g- ,valere' (divata diadalom, díj: tüdő) \ t-l- 
,premere' {tol-: teleped-) \ t-lm- ,premere^ az előbbinek to- 
vábbképzése (tom- ; csomoszol- ; nyom-: töm-) \ s-lg ,secare, 
scindere' {szalu, szilánk, szilaj, szijju: szel-, szél mairgo, széled-) \ 
s-g" ,ire, fluere' (csúsz ; száll-, szalad- : siet- ; csődül-, csele- 
ked-) I s-g- és továbbképezve s-gl- ,lucere, splendere, ca- 
lere' {csillag, salyog- : f . selkeá clarus, magy. sül-, süt-) \ s-m- 
.dunkel, trüb sein^ {szomorú: szenny) \ s-r- ,currere, moveri* 
{szorog-, zargat-: serény, serken-) \ p-ng-, b-ng- ,tumere' {pofa, 
poffad-y pota, puha; bog, boglya, boka. botkos ; mag, maga, ma- 
gas : pöffed; begy) \ v-n- ,trahere' (von-: f. vény- extendi 
etc), I p'gr- ,secare, frangere* (por, parányi ; farag-, for- 
gács : fürész) I b-ng- ,wickeln, winden' {bonyolód-, bongyol-, 
bojt: bengyel-, peder-, benderít-) \ p-g- ^haladó mozgást, külö- 
nösen erősebbf élét jelent' (fut-, f oly : fér-, fesel-) \ p-g- ,haf- 
ten, haften bleiben ; fassen, haltén' kfog-, fúl- : függ-, fizet-) \ 
P'^S' ^sich drehen; drehen, wenden' {forog-: förgeteg, fii- 
rödr) p-g- ,splendere, calere' (f. paista- glánzen etc: fény, 
fő-, fúl-) I v-ng- ,caedere, secare' {vág-, váj-, ványol- ; oszt- : 
i*és-) I v-g- ,sumere', továbbképezve: v-gl- {vall- bekom- 
men, vállal-: vev-, visz-, visel-) \ v-ns- ,grimmig sein' {acsa- 
rog-: f. ynseá unwillig) | v-gr- ,forogni* {orsó, árr subula: 
örvény, őröl, örül-, örül-; vergőd-, verseng-) | v-g- ,fluere, 
currere' [codl-, út, oml-, ok: nz, öml-, öblít-) \ v-sk- ,schreiten' 
(f, askele- id. : ösvény) | v-g- ,valere' (vív, viaskod-, víg, vi- 
dám: véd-) \ v-g-, továbképezve : v-gl- ,fényleni ; látni' 
vár-'j villog-y világ: vél- \ v-r- ,splendere, lucere' {virrad-: 
ver-: verő fény ] m-tk- .frangere, tündére; caedere, secare, 



02 MUNKÁCSI BERNÁT. 

{műszol-: metsz-) \ r-ng- ,haerescere* {ragad-, rokon: rük) \ 
r-g- ,moveri, movere' {rándul-^ ráz-; irtóz-: rcndül-j remeg- ^ 
reug-y rett€7i-) I r-g- ,secare* (/v^f, ró-; irt-, rombol-, roncsol-y 
ramasz: rés^ remek stück) | r-g- ,calere' {réűl-, részeg: rdnfj 
frigere) | /-//- ^ereszkedni, engedni' {langyos, Idgy, lankad-.- 
letyhed-y f. lensid tepidus) | l-g- ,splendere, lucere* {Idng^ 
Idt- : les-) I l-g' ,currere, ire' {Idzzad-, lót-, lohog-: lézeng-^ 
lejt-; lel-, lesz-) \ l-mb- ,schweben' {lobog-, Idbb- ; lógg- : 
lebeg-, lepe, leppendék) \ l-nd- ,volare* {lúd: légy) \ l-g- 
,caedere' {lő-, legyint-; lék: lyuk) \ am-, em- ,sedere' {apad-, 
ászok: eped-, enged- nachlassen, enyész-) \ ask-, esk- ,calere, 
fervere' {izzad-: üszög) \\ b) Névszók: k-rfu- ,unguis* 
{karmol-: köröm) \ t-ng- ,pars postica* {távol: teg-nsip, segg) \ 
s-ng- ,aer' {szag: ég) \ s-ng- ^angustus' {szigorú: szegény) \ 
s-g-, továbbképezve: s-g-r- {sok: sűrű) I n-ng- ,femina' 
uxor {nász : no) \ ? n-g-r- {nyers : f. nuore recens) | p-^fg-^ 
továbbképezve : p-ng-l- ,fél, oldal' {/^Jy f^^- /^^ I ni-ng- 
,pars postica' {mög : maga doch) | A {az: ez) \ k- {ho-: hol, 
hova: ki) \ ni- {más, 7na, most, inajd: mi) I v-gl- ,oberende, 
oberraum' {által, óta: öldök), összesen 48 igei és 13 névszói 
ikergyök. 

S itt meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen kettős hang-- 
rendü szógyököknek eredetileg sokkal nagyobb számban 
kellett létezniök, mint ma előttünk látszik; következtethet- 
jük ezt azon esetekből, midőn a páros hangrendüség nyoma 
ma már csak egy nyelvben mutatkozik (pl. magy. mell; 
mály kavar: kever), továbbá, midőn ugyanazon gyöknek az 
ugor nyelvek egy része csak mélyhangú, másika csak ma- 
gashangú alakját őrizte meg (pl. magy. keserű, vog. hzui-- 
íertaxt' keserít : f. katkera, cser. koőo, kaöa keserű). Elcsene- 
vészedett alakjai ezek ama tökéletesebb fejlődésnek, mely 
abban nyilvánul, hogy mindkét hangrendi ágnak ugorsá.gr- 
szerte meg vannak a maga hajtásai ; az elsőben épen maradt 
az egyik hangrendi ág, de a másik csaknem az utolsó haj- 
tásig kiveszett ; a másodikban mindkét ág romlásnak indult 
de megtartott még mindegyik pár hajtást, még pedig az 
egyik olyan helyen, illetőleg nyelvben, hol a másiknak 
nincs. A Szótár az utóbbiakat nem mindig veszi kettős 
hangrendüeknek, pedig csak nem lehet véletlen müve — hog-y 
csak a fentebbi példánál maradjunk — hogy a különben 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 63 

hangrendiltíg conservativ finn és cseremisz egyszerre egy- 
azon szön hajtott volna végre hangmélyedést, illetőleg a 
vogul és magyar hangemelkedést. A többi idesorozható 
adatok a következők: köszöni: f. koske- aciem reficio, mord. 
kockefe- kratzen | kéiy vog. két^ kit: f. kahte, mord. ka/fa, 
cser. kok, Ip. kuekte \ far, cser. poö cauda, mord. pida id. : 
f. pcrd pars postica, osztlrt. pir das hintere, vogK. par 
zurück I liszt f. lese- sieben : cser. lolaS farina, mord. lokstem 
sieb I rög: mord. ronga körper, f. runko gleba major | vizs- 
gál'y Ip. oce- quaerere: f. etsi id., mord. veSe- suchen \ facsar-, 
f. puserta- comprimere : cser. pizir-, zürjP. pi^irt-, vog. paídrí- 
ausdrucken I fdj\ észt pakita schmerzen machen, Ip. paköite- 
dolere: osztlrt. pök-, pög-, vogK. pak- leiden | marj: vog. 
mdrák, osztlrt. mérek \ arcz, zv. ord, iírd seite ; rippe : cser. 
órtol seite, mord. irdes rippe, Ip. ertek id. | es-, vog. is- le- 
szállani: mord. oza- sich setzen, cser. voz-, vaz- cadere | ősz 
canus, zür. je^id weiss: mord. akíaj cser. oSo id. | üszöy 
vog.-oszt. mis kuh, Ip. 7nese kalb : f. vasa, mord. váza id. | 
vesz- perire, f. vdsy- lassari : vog. uos-, oszt. vtiS- sterben ( 
szirom schneekruste, Ip. őaro id., zürj. Sarö?n eisrinde: f. 
Iian?id pruina | fog dens : ug. p^ngt id. 

A kettős hangrendü gyökképzés nem speciális ugor 
sajátság, hanem meg van más altáji nyelvcsoportokban is 
s egyike azon characteristicus jegyeknek, melyek őket egyéb 
nyelvcsaládoktól közösen elkülönítik. Kétségtelen, hogy ok- 
sági viszonyban van a hangrendi harmóniával s csupán az 
a kérdés, vájjon ennek egyik kinövése, eredménye-e, vagy . 
pedig megfordítva a hangrendi harmónia származott-e a 
kettős hangrendűségből ? Valamennyire tájékoztató feleletet 
erre nézve csak az altáji összehasonlító nyelvtudomány tü- 
zetesebb müvelésével remélhetünk, a midőn egyúttal talán 
az is világossá válik, hogy mi czélja volt e nyelvalkotásnak. 
Mert kell, hogy czélja lett legyen ; fölösleges anyagot nem 
tűr meg a nyelv gazdálkodó szelleme. Előttünk úgy látszik 
hogy a kettős hangrendü ségn ek eredetileg szó- 
képzési functiója volt s azon őskorból származik, 
midőn még az altáji nyelvekben képzők vagy általában 
nem léteztek, vagy ha igen, azon fejlődési fokon voltak, 
melyen még összetételi szerepük, illetőleg a később képzővé 
vált szók önállósága érezhető volt. E nézetünkben jelesen 



64 MUNKÁCSI KERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

az vezet, hogy az ikergfyökök egymásnak synonymjai, nem 
pedig teljesen azonos jelentésű szóalakok. Ha pl. e szópá- 
rokat összehasonlítjuk: omol: ömöl, kavar: kever, rándul: 
rendüly lobog lebeg, topog: tipeg, karo7n: köröm igen élénken 
kiérezhetjük, hogy a közöttük levő jelentéskülömbség olyan, 
melyet külömben a quantitativ (azaz frequentativ, momen- 
tán, augmentativ és diminutiv) képzőkkel szoktunk jelölni ; 
vagyis pl. kavar - ^nagyobb mértékben kever*, lobog - 
,erösebben lebeg', karom --- ,nagyobb és erösebb köröm*. 
Természetes, hogy az alapnyelvi gyökpárok mai, egymástól 
eltérő alakú származékaiban nem látszik meg oly világosan 
a külömbség , mint a fentebbi példákban ; de azért néhol 
itt is mutatkozik nyoma ; v. ö. pl. a p-g- ,currere' g'yök 
fut' és fér- származékait, melyek közül amaz mindenesetre 
erősebb fokú .currere', mint emez. A belső magánhangzó- 
változás (flexió) ismeretes szóképzési tényező az indogermán 
és sémi nyelvekben is (a héberben pl. az igei ,kal' és a 
cselekvés intensivitását jelölő ,piel- formák, melyek hang- 
zóikban is különböznek — körülbelől úgy viszonylanak 
egymáshoz, mint a fentebbi magyar páralakok) s így primi- 
tiv szóképzési módnak felvehető az altáji nyelvcsaládban. 
Ilyen elmélet alapján a hangrend keletkezését is megma- 
gyarázhatnók valamennyire. Fel lehet t. i. vennünk, hogy 
a nyelvnek azon fejlődési fokán, midőn más módja nem 
volt a képzésnek, mint a flexió — ezen képzésmód az 
egész szókincset áthatotta, vagyis hogy minden szónak volt 
két formája: egy egyszerű és egy flectált (mély- és ma- 
gashangxi). Két alakja volt tehát azon szóknak is, melyek 
eredetileg mint összetételi elemek csatlakozván egy másik 
szóhoz, később képzőkké csonkultak. Ezen összetételes szók 
mindenesetre jelzői viszonyban állottak az alapszóhoz, mint 
jelzetthez s így mi természetesebb, mint hogy szóegyezés 
volt köztük, ép úgy mint a finnben ma is egyezik a jelző 
a jelzett szóval a számképzőben (hyvá/ hevose/ bon/* equ/). 
Tehát pl. ha az alapszó intensiv képzésű volt s az intensiv 
képzésnek mélyhangú volt az alakja, akkor mélyhangpi volt 
az alapszó is és a hozzá járult összetételi elem, illetőleg 
képző is. Ezekhez még azt kell számba vennünk, hogy pl. 
az ugorságban a gyökök kéttagúak (vagy ha háromtagúak, 
rendesen egy kéttagúnak tovább képzései) ; a két tag közül 



KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 65 

az első hangsúlyos, a második hangsúlytalan. Ha most te- 
hát harmadik tag gyaránt egy képző járult a gyökhöz, ez 
mellékhangsúlyt kapott s hangrendileg egyezvén (az előb- 
biek szerint) az elsővel, evvel együtt természetszerűleg assi- 
milatióra kényszerítette a közbenső hangsúlytalan tagot (ha 
az különben már előbb nem volt velük egy hangrenden) és 
hangrendi harmónia, egyneműség jÖtt létre a szóban. 

Munkácsi Bernát. 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

V. 

Paróka. — ol. parrucca és pcrrucca sürü, hosszú haj és 
vendéglmj. Eredetét a spanyol pcluca mutatja, mely szerint 
a lat. pilus „szőr, hajszál "-ból származik. 

Paszomán. — vei. mii. passanuín, ol. passamano ; az 
olaszban is kölcsönszó a franczia passemc/ii-hóly mely Frisch 
szerint (Diez) a passer igéből származik. Paszomán mellett a 
magyarban paszomdnt is van, ép úgy mint tulipán és bibasz 
mellett tulipánt és bibaszt. 

Pástétom. — Az olaszban pasta tészta, pasiiccio, pas- 
^llo pástétom, pasticccria süteményesbolt; világos, hogy 
ebből a családból való a mi pástétomunk. Igen ám ! de ala- 
' kilag egyiknek se felel meg egészen ! A német pastete^ 
mely maga is egy eredetibb olasz pastetf<x-h6\ származik, 
szintén magyarázatlanul hagyja a magy. pástétom-nd^ lati- 
nos ofn végzetét. Másutt kell tehát kereskednünk. A 
milanói dialektusban pastecciun „pástétom" és „pofon". A 
szónak ez a két jelentése, mik sehogysem egyeztethetők 
össze egymással, már magában véve is arra vall, hogy itt 
két szó olvadt össze egy alakba. A pasteccum szó csakugyan 
a bérmáláskor történő arczlegyintés és a kíséretében járó 
pax tecum-ból származik (Monti), mellyel aztán a, pá^t^- 
hmndik hasonló alakú neve egybeforrt. Ebből a pasteccum 
)2Óból alakúit a mdigy.' pástctomy mint a hogy elöké-h6\ elöte 
^^yr. IV: 44, cselökc-h6\ csclöte 1:232, lncskos-\ió\ lusztos 
V^in:5i5 lett a népnyelvben. 

Patália lárma, perpatvar, zűrzavar. - Az olasz battere 
ütni' igéből származik a batiaglia „harcz" szó, mely ezen 

M. NYELVÖK. XIV. 5 



66 KÖRÖSI SÁNDOK. 

kívül „Összetűzés, perpatvar, veszekedés** ér- 
telemben is használatos (Cr. Ak. IV. §.). Mi tehát a baitaglia 
szót mellékárnyalataival vettük át. K p:b hangváltozásra 
nézve v. ö. pagát: bagatt. 

Piacz. — közöl, piazza tér, mely Diez szerint p 1 a t e a 
„hely, széles út"-ból származik. A magyar //ű;^2 azonban vá- 
sárteret, vagy szorosabban zöldségáruló helyet je- 
lent, melyet alkalmasint a vei. piazza delFerbey piazza olitoria 
„zöldségáruló piacz** kifejezésekből vontunk el. Ugyanilyen 
' értelemben használatos a piazza szó Pádovában és Veronában 
is. A kereskedelmi nyelvben különben „vásárhelyet, vásárt, 
vásári népet" is jelent (Tomm.). Viszont a magy. piacz Pe- 
tőfinél „tér" értelemben is előfordul: „Vad haraggal vetett 
véres tekintetet a véres piaczra". 

Pika lándzsafajta fegyver. — Vei. pica^ köwl. picca 
ugyanilyen jelentésű és valószínűleg a piccare „szúr" igé- 
ből származik. 

Pipa, pipál. — ol. pipa, piparc, A kltban pipa „vas- 
culum, canalis" (Ducange). E szerint a pipa szó nem is a 
pipára, hanem a szárra vonatkozott eleinte. A magy. pipál 
a pipa főnévből is származhatott, ép úgy mint pipázik ige. 

Pisál. — ol. pisciare. Némelyek a lat. pitissare, 
gör. 7ri>ttCetv „spritzen"-ből származtatják, de Diez szerint a 
kplt. pipa „cső""ből ^pipisarCy pipsare^ pirsare útján is kép- 
ződhetett. Bármiképen legyen is a dolog, annyi világos, 
hogy mi pisál szavunkat az olasz pisciare szóból vettük, és 
a pisa főnevet is vagy ebből vontuk el a piszkál: piszka 
(fa), pipaszurkáló: pípaszurka analógiájára, vagy az 
oláh //i^^-ból vettük át, de semmiesetre sem a szerb //J^-ből, 
mint a hogy Miklosich állitja. 

Piczula hatos, kispénz. — Vei. pizzolo „kicsiny" elavult 
szó piccolo helyett. 

Pogány. — ol. pagano, pagan, a lat. pagan7^S'h6\, 

Pojácza. — ol. pag/iaccioj régente szereplő személy volt 
az olasz színházakban, mint a PulcineUaésaPanta- 
1 o n, mai napság azonban csak a kötéltánczosokat, vagy a 
legalábbvaló utczai komédiásokat hívják így (Tomm.). Pie- 
montban pajassa, Milánóban pajasc és pajazz, mely utóbbi- 
nak eredetibb pajazza alakjából vehettük mi a pojácza szót. 
Olaszországban nagy divatja van még a farsangi utczai mu- 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 



67 



latságoknak; karnevál utolsó estéjén — mint nálunk is 
teszik sok helyütt — ünnepélyesen elégetik a szalmával, 
vagy csepüvel kitömött, emberalakú bábot. Ettől a bábtól 
kaphatta a Pagliaccio is a nevét : paglia „szalma", pagliaccio 
^strohwisch, strohsack"; a színpadon az ügyetlenség, eset- 
lenség személyesítöje volt. 

Posta. — ol. posta megállapodásra kijelölt hely, posta, 
postaépület, levél, üzenet stb. A kplatinban posta: statio, 
positio (Ducange). Diez szerint posttus-tól származik, mivel 
egyes kijelölt helyeken friss lovak várták a hírvivőt. 

Regruta. — vei. rccluta. mii. recluttd, ol. rcchita, a 
franczia rccniter-höX barbármódon átvett szó (Tomm.). Ety- 
mologiája Diez szerint: recru nachwuchs, recrue ersatzmann- 
schaft s ebből recruter. Az olasz reclutanak /-je a magyar- 
ban az r-hez assimilálódott, a k meg ^-vé változott, mint a 
grajczár^ gánya^ grcta szókban. 

Remete. — régi ol. remito, mai ol. ercmito^ lat. eremita. 
g-5r. ép7](AtxYj<;, mely ismét ?pT^pLo<; „puszta, magányosság" -ból 
származik. 

Remonda lovak. — Az olasz fuondare ige annyi mint 
hámoz, tisztit; riviondare megtisztít, felfrissít, felüdít. 
Ebből származik az ol. rirnonta, vei. mii. rcmontu főnév, 
mely általában „a lovasság rossz lovainak kimustrálását és 
újakkal való ellátását" jelenti, de Velenczében ezen kívül a 
„tartalékban levő lovakról" is mondják. A magy. remonda 
tehát a milánói remonta-bóX származik; a / átváltozott ^/-re, 
mint a pdndlika Nyr. 1X1427, viszkcd 111:226 szókban. 

Reskontó. — ol. resoconto beszámolás, számadás; ren- 
dére conto számot adni. A magyar rcskontő-hól kiveszett a 
középső 0, mint a hogy az ecztes, siltte?n, jdtsziam. tuldkszik 
szókból kiveszett a középső magánhangzó 

Reszté ; kártyajátékban használatos szó. — Az olasz 
resto annyi mint „maradok" ; a st-are állni igéből szár- 
mazik. 

Rokka. — ol. rocca^ az ófn. rocco-\i6\ (úfn. Rockén) 
kölcsönvett szó (Diez). 

Saláta. — vei. saláta, ol. tnsalata. Vallauri szerint az 
insalare, salare „sózni" igéből származik, mert sózva eszik. 
Elfogadhatóvá teszi e magyarázatot az a körülmény is, 
hogy mind ama zöldséget, mit nyersen, sóval, olajjal és 



5"^ 



68 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

eczettel fűszerszámozva esznek, a velenczei dialektusban sa- 
laid-n kívül aceione-nek, tehát eczetesnek is hívják. V. ö. 
még" a szalámi etymonjával is. A magyar saláta tehát 
tökéletesen megfelel a velenczei salata-ndi^^ még csak a 
kezdő mássalhangzót sem kellett elváltoztatnia, mert az 
olasz s-X a velenczei selypítve i-nek ejti : éalala, él éignor, 
hibito^ Éotto, 

Skatula, iskátula. — vei. mii. scatola^ ol. u. a. Ép az 
imént említettük, hogy az olasz s-X. a velenczei i-nek ejti ; 
ugyancsak az olasznak is sajátsága, hogy sk. spy st-wel kez- 
dődő szók elé i't függeszt a széphangzat kedvéért : scuola 
és iscuola, stalla és istalla, scatola és iscatola: magyar iskola^ 
istálló, iskátula; csakhogy a magyarban ez i többnyire el- 
válhatatlan a szótól, pl. István: Stefan, istráng: strang stb; 
az olaszban ellenben bármikor megállhat a szó /* nélkül is és 
inkább csak az irodalmi nyelvben használatos a hosszabb 
alak. Az iskátula /-je e szerint nem tartozik a kölcsönvett 
szó testéhez, hanem maga a magyar fejlesztette. 

Skíz a tarokkjátékban a huszonkettes. — A lombard 
dialektusban matto-na,k, b o 1 o n dnak hívják, mert csakugyan 
farsangi bolond van a kártyára festve. A magyar skíz az 
olasz scAiso-bó\ származik, mely „kificzamodott, görbe, fél- 
szeg" jelentésével szintén jól jellemzi a skíz figuráját. Az 
olasz schiso a gör. Títaióc „balog* szóból származik. 

Stilét tőr, pl. stilétes bot. — vei. stiletv, stileí, ol. 
stiletto. A.Z olasz stilc (lat. stilus) szónak diminutivuma. 

Szalámi. — ol. salamé „sózott hús, kolbász". A salare 
„sózni" igéből származik; a -me képző gyűjtőneveket képez, 
pl. legname faneműek : 1 e g n a fa ; bestiámé lábas jószág : 
bestia állat; salsume sózott hús: salsa mártás; Icgame 
kötelék: legare köt. 

Szamár. — Miklosich szláv eredetűnek mondja, azon- 
ban a tótban, ruthénben és csehben van meg^ a miből 
éppen olyan joggal lehet következtetni, hogy a magyar 
volt a kölcsönadó nyelv. A szónak etymologiáját is hiába 
keresnők a szláv nyelvekben ; e tekintetben csakis az olasz 
és latin világosíthatnak fel. A gör. aá^fia, lat. salma, barb. 
lat. sauma és soma-h6\ származott az olasz sorna „teher". 
Már a latinban élt a sagmarius szó „teherhordó állat" ér- 
telemben (Tomm), a kplatinban summariiis már „szamarat" 




tROÖALOM. 



ög 



jelentett (u. o.), a mely szó az olaszban somaroy somar ala- 
kot oltott. Alapjelentése tehát „teherhordó állat". Ezenkí- 
vül még azt is figyelembe vehetjük, hogy lalig van ország, 
hol a szamár annyira el volna terjedve, mint Olaszország- 
ban s így az említett északi szláv nyelvek alkalmasint a 
magyar utján jutottak a „szamár" szóhoz. 

Szekundál. — ol. secondare követ: kisér; kisér valakit 
szóval, véleménnyel ; segít ; szekundál. A szó származását 
.szépen kitünteti a kplat. seciindarc : secunda loco dicere, 
referre, sequi (Ducange). A „követés" értelme úgy fejlődött 
ki, hogy secmidare előbb azt jelentette : második he- 
lyenjönni, a mi egyértelmű a követéssel; így lett 
belőle kisér s az olaszban már kisér szóval, zené- 
vel és ebből általában segít. 

Szóda pl. mosószóda, szódavíz : ol. sod(7 sziksó. Diez 
szerint a lat. solida „erős, szilárd"-ból származik. Olasz so- 



dare annyi mint a lat. consolidare. 



Körösi Sándor. 



IRODALOM. 

Nyelvtudományi Közlemények. XVIll. k. 3. füz. Szer- 
keszti Budenz József. 

E fontos tudományos folyóiratunknak legújabb füzete 
a következő tartalommal jelent meg : „Szlávság a magyar 
keresztény terminológiában" Dr. Ásbóth Oszkártól. — 
„Votják nyelvtanulmányok I. (Befejezés: orosz elemek a 
votják szókincsben.)" Dr. Munkácsi Bernáttól. — „Az 
ugor nyelvek összehasonlító alaktana. I. Igeképzés. 25. §. 
II. — 27. §." Budenz Józseftől. — Kisebb közlések: 
„Magyar elemek a déli szláv nyelvekben". Dr. Halász 
Ignácztól. — Ismertetések és bírálatok: „Brugmann, Ver- 
wandtschaftsverháltnisse der Indog. Sprachen". Balassa 
Józseftől. — „Ad Turcologiam". Budenz Józseftől. 

Budenz alaktani czikke az ugor alaktannak az igekép- 
zésről szóló részét fejezi be, melyet már ismertettünk. Ez- 
úttal tehát csak egy pár pótló megjegyzésre szorítkozom. 
Érdekes Budenznek a fiadzik-feie denom. igékről adott ma- 
gyarázata (142), melyeknek vége szerinte ^azz-iky <^ahz'ik- 
ból lett, s így az igésítő // képző nyomát tartotta fönn. 
Erre nézve fölhozza, hogy azért volna bajos ez igékben 
külön <^ad éí% z képzőt fölvenni, mert ezen igéknek általá- 
ban nincs teljesebb ^Jíadoz- alakjuk s az övedöznek alak is 
csak egyszer fordul elő a Nádor c-ben. Itt megjegyezhet- 



70 mODALOM. 

jük, hogy efféle bővebb alak a codexekben több is van, p. 
övedözvén Apor c. ii, és ujabb időben is találkozunk egye- 
sekkel, p. hainvadoz, befiivedezik („apró befüvedezett dom- 
bok" Jókai vadon vir. II : 66), dan^adoz ? De emezek külön 
új képzések lehetnek , s az óWdűz-alak az <^ ^;^c-/">í'-félék 
analógiájára bővülhetett. Emezeket ugyan szintén úgy ma- 
gyarázza B., de itt tán mégis valószínűbb az a foltevés, 
hogy <^ ódoz'ik volt eredeti alakjuk. Ilyen végüeket ma is 
használunk még, p. húzódozik^ sínlöd özik („romlott egészsé- 
•gem és sínlődözéseim visszatartanak" PNapló XXXII : 50. 
mell. tárcza) stb. ; v. ö. még kcrödöz- Bécsi c. 191 \ kérődzik. — 
A 149. lapon B. az ugor denom. ;//, n képző nyomát látja 
a komyady piniyad igékben. Tekintve, hogy nyelvünkben 
az /'/ nem ritkán rny-re változik fbornyu, sarnyu stb.), meg- 
lehet, hogy ezek az igék azelőtt így hangzottak ^kórjady 
^pirjad. Az előbbi mellett szólna a régi kórjnl ige is („////- 
larra koryula^ Hofgr. gyűjt. 182); a '^pirjad mellé pedig a 
virjad, virnyad, virrad sorakoznék, melynek alapszavát talán 
névszóinak is vehetnők (v. 5. Bud. M.-Ugor szót.). Ezekben 
akkor az ígésítő képzőnek olyan alakja van, mint az drja- 
doZj hírjcsziel igékben. — A 151. lapon B. a denom. / kép- 
zőre egy példát sejt a magyarban : hdnt^ e h. Jídmi, de meg- 
jegyzi, hogy ez az intr. hdml-ik szerint alakult csak, mint 
romlik : ront stb. Van azonban két igénk , melyben csak- 
ugyan az a denom. t látszik megőrizve, t. i. magas : ma gasz~ij 
viagaszíaly nehéz : nehez-teL — Hogy az emberkedik^ panasz- 
kodik félék csakugyan "^emberlkedikj "^panaszlkodik-hóX lettek 
(168), arra idézhetjük ezt a szópárt is: vitézi- („7v7í.^7:/.- miii- 
tat" Verseghy anal. 1:413, vitézlő): vitézfljkedik — Egy 
sajtóhibát is megemlítek, mert kétszer is előfordul (43 és 171): 
dicrogy helyesen durrog ; ámbár Kassai ilyent is említ : dur- 
golődik. 

Munkácsi czikke a Votják nyelvtanulmányok I. részét 
fejezi be, mely a votják nyelvnek idegen elemeivel foglal- 
kozik. A tanulmány nagy pontossággal és körültekintéssel 
van dolgozva. Minthogy a Nyelvőrben már ismertették, 
eredményei közül csak egyet emelek ki. A mi turkologu- 
sainknak legfőbb okadcituk mindig az, hogy a magyarban 
nagyon sok a török szó. Már pedig eddig is tudtuk, hogy 
a cseremiszben két annyi török szó van, mint a magyarban. 
Most meg azt látjuk, hogy a votjákok nyelvében is sokkal 
több törökség van, mint a magyarban. -De azért senki .sem 
vonja kétségbe e két nyelvnek ugor voltát. 

Az új czikkek közül legfontosabb Ásbóthé, mely a mi 
szláv szavainknak egyik jelentős részével foglalkozik. A 
meghonosult szók kimutatásában a legtermékenyebb mód- 
szer az, mely a szókat, illetőleg fogalmakat és tárgyakat 
műveltségtörténeti kapcsolatukban vizsgálja. Tudjuk, hogy 



j 



p»*"- 



ÍRÖDAlOM. 7 I 

az idegen szók ritkán jönnek egyenként, többnyire a rokon 
műveltségi tárgyaknak egy-egy egész csoportja megy át 
nevestül egyik néptől a másikhoz. így kaptuk p. a házi- 
állatok neveit mind együtt a törököktől ; igy később a ke 
reszténység fogalmait és szavait a szlávságtól. Mi nálunk a 
Xyelvör szerkesztője adott sokszor példát az említett mód- 
szeres eljárásra. Önként kínálkozik ez, ha épen műveltség- 
történeti czélból vizsgálja valaki az idegen szókat, mint 
Ásbóth teszi. Ö a bevezetésben azon történeti hagyományo- 
kat ismerteti, melyek a szlávságnak a magyarok megtérí- 
tésében való szerepére vonatkoznak. Azután részletesen 
tárgyalja a kereszténység műszavait, melyeket a magyar 
nyelv az ószlovénból részben átvett, részben lefordított. 
Asbóth sokkal behatóbban tárgyalja az illető szókat, mint 
előtte bárki más, és részletekbe ható elemzése nem egy 
szóra új fényt derít, s kivált az e tárgyra való módszert 
fejleszti tovább. E szerint korántsem érdemli meg azt a ke- 
mény Ítéletet, melyet Volf György mondott e dolgozatra, 
noha a helyesírásról szóló függelékben nincs igaza. Kivá- 
lóan érdekes a második rész, melyben a sziávságból lefor- 
dított kifejezéseket tárgyalja, s kimutatja, hogy így ma- 
fyarázandók a következők : hús/iagyó, htísvéi, vízkereszt^ fe- 
szület, világa kép7nutató, hdlaadds, olvasó, olvasni (legére, ere- 
detileg csak numerare), levél (epistola, eredetileg csak fo- 
lium). — Én itt^ csak egy pár igazító és pótló megjegyzést 
kívánok tenni. Én az ószlovén sltigaA^^X a szolgát hangátve- 
téssel magyaráztam. Á. azt mondja (364). nincs szükségünk 
rá. hogy ezt az ugrást fölvegyük, mert az oklevelekben 
néhányszor szuluga fordul elő, s ebből aztán nagyon köny- 
nyü a mai szolgá-X. magyarázni. Hát az igaz, hogy a hangát- 
vetés ugrás, de olyan ugrás, mely — kivált ha / r hangok- 
ról van szó — éok nyelvben közpnséges, így p. a finnben 
is épen olyan idegen szók átvételében, mint mi nálunk. 
Azonfelül Á. maga mondja, hogy már a szuluga alakkal 
egy korban előfordul a szulga is, még pedig sokkal gyak- 
rabban. Bátran föltehetjük hát, hogy a szó kétféle alakban 
jött át ; a nép egy helyt így, más helyt amúgy könnyített 
a kiejtésén. Szintúgy van p. egymás mellett gereben és ger- 
^^^; a kalmár a Jord. és Erdy cc.-ben kalofnár s a népnél 
néhol ma is kalamár; a szerda mellett is megvan a mai 
népnél is a szereda stb. (Az utolsó szóra nézve, igaz, pon- 
tatlanság volt, hogy nem az ószl. sreda-t említettem „A 
hangátvetésről" 21. 1. ; de az már nem áll, a mit Á. vet sze- 
memre 384. 1., hogy „ilyen alak egyetlen egy szláv nyelv- 
ben sincs". Megvan a nálunk legismertebb szláv nyelvben 
a tótban. Hangtanilag pedig a streda-hól is válhatott volna 
szcrdaj a mint vált p. az ószl. strí'/ia-hól szerha is.) — • A 
386. laphoz : Nagyon számbaveendö tény , hogy a hvt-fö 



L 



7 2 ÍROJMLOM. 

mindenestül megvan a vogul nyelvben is : sat-ponk. Hun- 
falvy azt mondja ugyan a Vogul Föld és Nép 114. lapján, 
hogy ez „szószerinti fordítás", de nem ád róla számot, hon- 
nan volna fordítva; s a Kondai Vogul Nyelvben (16) már 
azt is említi, hogy a vogul evangeliomban a hold-ujság is 
uj-hold'/ö-nék van nevezve. Azt bizonyítja-e az a sat-ponky 
hogy a- régi ugorok csakugyan a hét-/ö-X.6\ kezdték számlálni 
a napot ? vagy csak azért nevezte igy a vogul is, a magyar 
is ezt a napot, mert a kedd-Qt (vog. 7not katel: más nap) 
már a szlávok módjára nevezték második napnak? döntsék 
el mások. Hogy a m. kedd csakugyan ketted nap, bizonyítja 
a máig fönnmaradt göcseji alak : keiödkör ,kedden* Ny. 
1:423 (v. ö. keddetül úta Budenz- Album 163). — K feszület- 
hez (400) megjegyezhetjük, hogy az alapul szolgáló ige is 
megvan codexeinkben, a passióban : feszülj meg ! Sőt Dunán 
túl ma is mondja a nép (legalább Veszprémben) : nem te- 
szem, ha megfeszülsz is (a. m. pl. ha fölakasztod magadat). — 
A világ mundus értelemben, megengedem, lehet fordítása 
a szlávok szavának, mely lux-ot is mundus-t is jelent. De a 
következő magyarázat is elég valószínű volna. Mindennapi 
kifejezések : a világra jöriy a világra születik^ a világra szilig 
a világra hoz; ezeket úgy is érthették, hogy ,napfényre 
jön^, de aztán úgy is, hogy ,zur welt kommen', s így ezek- 
ből a kifejezésekből válhatott ki lassanként (talán a szláv 
hatásnak hozzájárulásával) a mundus-t jelentő világ. — Az 
ószl. pritvarjati sq, simulare, mely a g. ic-io^^Tüoieladai szolgai 
fordítása (403) eszünkbe juttatja, hogy ugyanezt a fogalmat 
Dunán túl így fejezi ki a nép : teszi magát^ s ez talán szin- 
tén a szlovén hatás eredménye. Hasonlókép a tetteti magát 
mai kiejtés; itt ugyanis a causatio képzésnek csak úgy van 
értelme, ha föltesszük, hogy eredetileg így hangzott tet- 
teti magát ,er lásst sich scheinen^, a tet-ik, tetszik igétől. 

Halász czikke „Magyar elemek a déli szláv nyelvek- 
ben" 50 szóval szaporítja azt a 270-et, melyet Munkácsi 
gyűjtött össze hasonló czím alatt a NyK. XVII. k.-ben. Az 
I. szám berek; ehhez H. azt jegyzi meg, hogy nyelvünkben 
ismeretlen eredetű. Úgy látszik, nem egyéb, mint a német 
bergy régibb ném. berc^ berac. Oklevelekben elő is fordul 
,hegy' jelentésében : subtus montem kesele^cv benvk, ad mon- 
tem zezvlew berek 1256. (v. ö. wein-berg). Tehát eredetileg 
erdős hegyet jelentett, s utóbb erdőt, úgy mint p. a latin 
saltícs. V. ö. peregh-7ncster (1598) RMNy. IIIb:i2i, a. m. a 
mai hegy-bíró, t. i. a szőlőhegy bírája. — A bot szót (5. sz.), 
melyből a horvát bota-t eredteti, elfelejtette H. „visszahódí- 
tani". Dank. és Miki. a mai déli szláv nyelvek bat szavából 
vettnek mondják, pedig ez soha sem válhatott volna m. 
bot'tk. Talán az olasz botto ütés, lökés (v. ö. bottare üt, lök, 
battere üt, ver)? — Legfurcsább a 44. szám: y^szem : szlov. 



I 



IRODALOM. 73 

^Jt7//í:/' (többes) cilia, szempilla, szemöldök; a szl. szó lehet 
az praefixumnak a m. S3e//i szlávos deminutiv alakjával 
való összetétele, és tkp. azt jelenti: a szem fölötti". Mintha 
csak a m. szem-öldök ( — finn üli stb.) fordítása volna ! 

Az ismertetések és bírálatok rovatában Balassa J. tesz 
néhány jó megjegyzést Brugmann czikkére (;,Zur frage nach 
den verwandtschaftsverháltnissen . . .") és arra az altáji csa- 
ládfára, melyet Munkácsi állított föl a Budenz-Albumban ; 
csakhogy M. maga is megjegyezte, hogy a családfát csak 
^gondolatébresztőül" közli, miként" „képzelhetnök" a többes- 
képzés alapján az altáji nyelvek elágazását. — Végül Bude nz 
intéz „ad turcologiam", kivált az ifjabbikhoz, egy kis meg- 
érdemlett leczkét. 

SiMONYi Zsigmond. 

Die slavischen elemente im magyarischen. Von Dr. 

Franz M i k 1 o s i c h. Zweite Auflage. Besorgt und einge- 

leitet von dr. L. Wagner. 

A körülmény, hogy a műnek első kiadása rég elkelt, 
kívánatossá tette, különösen a magyar nyelvtudósokra nézve, 
egy második kiadás megjelenését ; hiszem tehát, hogy az 
illető tudományos körök jó szivvel fogadják ezt az új, má- 
sodik kiadást". 

E szavakkal zárja be a kiadó a kiadást megnyitó 
Előszót. ' Ajándékot, még ha csekélyebb értékű is, minden- 
kor köszönettel illik fogadni; annál nagyobb köszönet illeti 
meg az oly adományt, a mely még értékes is, s különösen 
ránk nézve értékes. Vétenénk tehát a tisztesség és köteles- 
ség ellen egyaránt, ha elmulasztanók kifejezni köszönetün- 
ket a kiadónak, a ki közrebocsátotta, s a tudós szerzőnek, 
a kinek beleegyezésével s megbizásából („im auftrage") 
másodszor is napvilágot látott a bennünket, magyarokat 
kiválóan érdeklő dolgozat. 

Az új kiadást Bevezetés nyitja meg, mely főképen a 
nem magyar ajkú közönség számára van irva. Ebben a mű 
kiadója Wagner L. általános vonásokban megismerteti az 
olvasót amaz eredményekkel, a melyeket a magyar nyelv 
mivoltára nézve az eddigi tudományos kutatások megálla- 
pítottak. 

Bár csupa ismert dolgok foglalatja a Bevezetés, s 
noha, különösen nekünk magyaroknak, semmi olyat nem 
mond, a mivel ismereteink gyarapodnának, vagy olyant, a 
mi nézeteinkre hatást gyakorolhatna, mindamellett köszö- 
nettel fogadjuk e rövid, de tömött ismertetést, mely a ma- 
gyar nyelv s nyelvtudomány birodalmában vakon járó s 
ide oda tapogatódzó idegen olvasónak, nagy sokszorta még 
tudósabbjainak is kezébe adja az útmutató vezérfonalat, a 



L 



74 IRODALOM. 

mellyel ha akar, kibontakozhatik a sötétből s eljuthat a 
tiszta látás országába. Dicsérettel kell még megemlítenünk 
a Bevezetésnek azt az érdemét, hogy ha egészen új jelen- 
ségekről kell Ítéletet mondania vagy eltérő, sőt egymással 
ellenkező nézetek közül választania, meggyőződésének irá- 
nyát a tudományos okok ujjmutatásával szabatja meg s nem 
törődve a szive szavára hallgató közvélemény ellenmondá- 
sával s kárhoztatásával ama tudományos nézetnek szegődik 
tolmácsává, melyet az értelem igazságderítő napvilága fo- 
gant s érlelt meg. 

Wagner L. , a mint saját nyilatkozata is tanúságot 
tesz róla, tanítványa volt a méltán nagy tudós hírében álló 
szerzőnek, Miklosichnak, s a hálás tanítvány egész ragasz- 
kodásával csüng, a kinek ismeretei jó részét s tudományos 
képzettségét köszöni, egykori mesterén. Ezt dicséretére 
mondjuk, de mondjuk egyszersmind és főképen mentségére 
is. Az erős vonzalom, a rajongó szeretet, a szerelmesek és 
szülők nagy serege mindennapi példa rá, hályogot von a 
legépebb szemre is, s a tiszta látást nagy mértékben meg- 
homályosítja. Kegyelete, ragaszkodása kiadónknak is söté- 
tes fátyollal vonta be szeme világát s különben józannak 
tapasztalt Ítéletét annyira megzavarta, hogy a legtisztább 
fehéret is feketének esküdözi ; s míg egy részről igazság- 
talanságot követ el mások ellenében, addig más részről 
visszásán szolgálja mesterét is, a kire oly nézeteket, erősza- 
kol rá, a melyeket az nem vallhat magáénak s a kinek a 
vastagon gomolygó tömjénfüst illatára alig lehet más szava, 
mint: est modus, sünt certi fines. 

Olvasóinknak nem mondunk vele új dolgot, hogy a 
Nyelvőrnek többször volt alkalma Miklosichcsal, s különö- 
sen szóban levő müvével foglalkoznia; nevezetesen Halász 
Ignácz e folyóiratnak X. s XII. kötetében ,Visszahódított 
magyar szók' czímű czikksorozatában sorra vette a szláv 
tudósnak amaz egybevetéseit, a melyek szerinte nem állják 
ki a tüzpróbát s hetvenhét szóról mindenütt kellő megoko- 
lással azt igyekezett kimutatni, hogy azok nem szláv köl- 
csönvételek, hanem nyelvünknek eredeti birtokai. Ujabban 
Körösi Sándor ,01asz kölcsönvételek^ dolgozatában 
(Nyr. XIII. XIV.) Miklosích ellenében egyik-másik szót 
szintén nem a szlávságból, hanem az olaszból való kölcsön- 
vételnek tartja. A tanítvány előtt eme kimutatások s czá- 
folgatások megbocsáthatatlan vakmerőségnek látszottak, erő- 
sen fölkavarták epéjét, s nem is mulasztotta el, hogy ezen 
való méltatlankodásának nyomatékos kifejezést ne adjon. 
Bevezetése vége felé ezeket mondja : Mittlerweile war J. 
B u d e n z' voluminöses werk : , Magyar-ugor összehasonlító 
szótár^ erschienen. Man trachtete nun viele lehnwörter aus 
dem slavischen auf basis des Budenz'schen wörterbuches 



j 



IRODALOM. 



75 



aus dem ugrischen sprachschatze zu derivieren. So machte 
sich J. Halász an seine arbeit, und es gelang ihm, viele 
wörter (mehr als 60) als aus dem ugrischen sprachschatze 
herstammend nachzuweisen. Wir vermögen speziell über 
die resultate Halász' unser erstaunen nicht zu unterdrücken ; 
(lamit hat er sich als antipode Dankovszky's desavouiert. 
Und wie man früher in der glanzperiode des ,Magyar 
nyelv szótára* der onomatopöie und allén möglichen d(im 
magyarischen fern stehenden sprachen einen ungebührlichen 
einfluss auf das magyarische einráumte und darauf losety- 
mologisierte, so steht den heutigen magyarischen 
wortgrüblern Budenz' grosses wörterbuch als willkom- 
mene fundgrube zur verfügung , j e d e s der slavischen 
sprache entlehntes wort als ,ugrisch' zu erkláren und .zu- 
rückzuerobern^ Miklosich selbst sagt über seine slavischen 
elemente im magyarischen : ,Bei der schwierigkeit der un- 
tersuchung bin ich darauf gefasst, dass ich den einen zu 
weit. den andern hingegen nicht weit genug gegangen 
bin'. Dies prophetische wort des grössten slavisten hátte 
man doch gebührender massen berücksichtigen müssen 
und die ,rückeroberer' hátten sich eines, des gegenstandes 
würdigen, objectiveren tones zu befleissen geruht". 

E kifakadásokra, nem azért, mert részben bennünket 
is illetnek, a kik minden megjegyzés nélkül helyt adtunk 
Halász J. fejtegetéseinek s a kik magunk is Miklosich egy- 
némely egybevetésének tarthatatlanságát kimutattuk, hanem 
mert tartozunk vele, a kinek szolgálatába szegődtünk, az 
igazságnak, kötelességünk válaszolni s válaszunkat a követ- 
kezőkbe foglaljuk össze. A mi multunkat nem födi titok, 
tárva-nyitva feküvö könyv az, a melybe mindenki belete- 
kinthet; s a ki olvasott benne, tudhatja, hogy pályafutá- 
sunk kezdete óta szakadatlan harczot folytatunk kedvelt s 
rég megrögzött nem egy balitélettel, s a mi vele együtt 
jár, oltalmára keltünk, védelmeztünk igaz, de fölötte nép- 
szerűtlen ügyeket s védelmeztük csüggedetlen kitartással 
épen a legnépszerütlenebbet, a szláv kölcsönvételek kimuta- 
tását. Mi csak egy igaz nemességet ismerünk, a tehetség- 
gel párosult becsületes munkásságot. Már e s/.empontból is 
teljes tiszteletünket érdemelte meg a munkásságban meg- 
őszült szláv tudós; e tiszteletet csak öregbítette s fokozta 
még az a körülmény, hogy oly művel ajándékozott meg 
bennünket, a melyet voltaképen a mi kötelességünk lett 
volna elvégezni, s a melyet nélküle csak nagy későn s 
ekkor is bizonyára csak hiányosan teljesitettünk volna. S 
a kik köztünk ily véleménnyel vannak Miklosichról s a kik 
benne széles körű tudományán s nekünk tett szolgálatán 
kívül főképen a buvárlataiban mindenütt mutatkozó részro- 
bajlatlanságot tisztelik, azok kivétel nélkül mind ama tá- 



76 IRODALOM. 

borba tartoznak, amely épen a , Magyar-ugor összehasonlító 
szótár* híveinek számából van alakulva. Miklosióh kiadójá- 
nak tehát semmi oka se volt, hogy tiszteletlenség miatt 
feddő szavát épen a ,Magyar-ugor szótár^ hiveivel hallassa, 
sem arra, hogy az ismételten nyomatékolt „der grösste sla- 
vist" figyelmeztetéssel olyasmire oktatgasson bennünket, a 
mit nélküle is jól tudtunk és tudunk. 

Tévedni emberi dolog s tévedhetünk, s egész bizony- 
nyal tévedünk is mindnyájan ; kisebb-nagyobb mértékben 
a .Slavische elemente im magyarischen^ szerzóje épen úgy, 
mint az ö kiadója és megbirálói is ; de épen azért veniam 
petimusque damusque vicissim. Mi megengedjük, söt tudjuk 
s tudtuk már akkor, mikor az illető közleményeknek helyt 
adtunk folyóiratunkban, hogy a ^Visszahódított magyar szók^ 
s az ,01asz kölcsonvételek' szerzői egy és más pontra nézve 
véleményükkel ingatag alapon állanak; meg fogja engedni 
tehát Wagner L. is, hogy tévedhetett, s egyben-másban bi- 
zonyára tévedett Miklosich is, valamint téved ő maga is, 
midőn azt hiszi, hogy mestere, a mit az magáról maga se 
hisz, fölötte áll minden kritikának. A tudomány igazságot 
keres s nem csak nem tartozik, de sőt szoros kötelessége 
meg nem hajolni személyek, hanem csak is okok tekintélye 
előtt. Midőn tehát W. L. a más nézeten levőktől megta- 
gadja a birálat jogát, mesterét csalhatatlannak akarja föl- 
tüntetni ; hogy ez melyikre nézve nagyobb sértés, az igaz- 
ságra-e, vagy arra nézve, a kit nem csak ő, de mások is 
az igazság első rangú kutatójának tartanak, annak megha- 
tározását ő reá magára bizzuk. 

Különben ha van ok elégedetlenségre s kifogásokra, 
akkor nem neki lehet ellenünk, hanem nekünk lehet s 
vannak is ő ellene méltó kifogá.saink. Es ezek a következők. 

Halász a maga fejtegetéseinek , Visszahódított' 
magyar szók czímet adott. Nálunk mindenki elértette, 
ha a ,Visszahódított' szó nem ett volna is macskakörmök 
közé ékelve, hogy ez a NSzótárnak nálunk nevezetessé vált 
.visszahódításaira' való czélzással volt mondva. Nem akar- 
juk állítani, hogy W. L. is megértette, csak megemlítjük, 
hogy egy korábbi iratában (Festschrift zum Jubiláum des 
Dr. Franz Miklosich) a , visszahódított" kifejezésre támasz- 
kodva Halász fejtegetéseit úgy tüntette föl, mint nemzeti- 
eskedő félszegséget. A Nyelvőr (XIII. 268.) fölvilágosította 
őt e tévedéséről s megmagyarázta a , visszahódított' szó 
igaz értelmét ; W. L. noha e fölvilágosítást tudomásul 
vette — bizonyítják ezt saját szavai : „Kunos nimmt an dem 
worte ,visszahódítani, zurückerobern' besonders anstoss" — 
mindamellett fönntartja előbbi állítását, hogy a MUgor szó- 
tár hívei Miklosich érdemeinek csökkentésére („Blossener- 
g eleien können seine verdienste um dieses thema nicht 



i^tt^-ajáfl 




IROD.AJLOM. 



77 



beeintráchtigen".) nem csak mentül több, hanem minden 
egyes szláv szót vissza erőlködnek hódítani : „j e d e s der 
slavischen sprache entlehntes wort als ugrisch zu erkláren 
und zurűckzuerobern"* 

Szavainknak s törekvéseinknek eme szándékos félre- 
értése, tudatos elmagyarázása ellen a legkomolyabban tilta- 
kozunk, s tiltakozunk különösen ez oly sértő czélzatok 
ellen, a minőt a meggondolatlanul kiejtett ,nergeleien^ fog- 
lal magában. 

Miklosichnak szóban levő müvével a magyar nyelv- 
tudomány sokszorosan foglalkozott; ismertette, birálta, egy 
némely tételére nézve kétségeit fejezte ki ; másokat, a me- 
lyek világos tévedések voltak, megigazított, s az egybeállí- 
tott sorozatot új adatokkal bővítette. A ,Slav. Elemente' 
magyar fordítása (Nyr. XI.) minden egyes szónál meg is 
jelölte pontosan a helyet vagy helyeket, a hol valamely, 
az illető szóra vonatkozó észrevétel vagy megigazítás tör- 
tént. A második kiadás, ellentétben az elsővel, mely a maga 
nézetének nyilvánítása alkalmával a mások (Budenz) véle- 
ményére való hivatkozást is minden egyes esetben szoros 
kötelességének tartotta, legcsekélyebb tudomást se vett mind 
eme megokolva közzétett helyreigazításokról. Kezdetben azt 
hittük, hogy a szerzőnek, a ki az új kiadás elintézését is 
másra volt kénytelen bizni, bokros elfoglaltsága nem en- 
gedte meg, a kiadó pedig nem tartotta magát illetékesnek 
arra, hogy a tett észrevételekre a maga nézeteit elmondja; 
a Bevezetés átolvasása után azonban átláttuk, hogy e hi- 
tünk csalódás volt. Ott a kiadó, midőn a magyar-ugor 
nyelvészkék gyerekes ingerkedéseinek (nergeleien) foganat- 
lanságát kimondja, eme záradékot csatolja hozzá : „Miklo- 
sich' Slavische Elemente im Magyarischen sind auch heut- 
zutage noch in voUer Giltigkeit". 

A kölcsönvételek története bizonyítja, hogyha nyel- 
vünk valamely cselekvésszót vesz át, azt -/ (ritkábban -z) 
képzővel toldja meg s ezzel avatja föl őt a hazai szók tag- 
jává; pl. circa-re: czirká-/, praedicar^\ prédiká-/; reisz-^n\ 
rajsz-o/ (rajzol), kratz-en : karcz-o/, kosl-en : kóst-o/ sat. Már 
ebből az okból se tekinthetők kölcsönvételeknek az a/>ady 
mozdít sat. cselekvésszók; a horv. op(uf\ú ugyanis apadá-/, 
a cseh hmoídiú pedig mozsd-o/ alakot öltött volna; de a 
mi a kölcsönvétel lehetőségét kizárja, az a tény, hogy mind 
az apad, mind a mozdíi képzett szók s amannak gyökere 
^/-, emezé moz-y a melyekből egy részről ap-ady ap-aszt, 
ap-ály, más részről vioz-ogy moz-díty fnoz-dul hajtottak ki. 

Bodza, hozza, borza hangtani okokból nem vezethetők 

/issza sem az úszl. bez, bezegy sem a szerb baz, sem a fól- 

ett ószl. büzíi alakokra. Török szó, a kel.-tör. borsuk ha- 

onmása. Hasonlóképen a törökségből való a turó is - 



78 KASZTNER GÉZA. 

tör.-tat. ínrak. A cseh ivarohAyoX különben se vált volna 
turóy hanem, a mint valóban lett is : taróh, tarhó. 

Kocsi több történeti adat szerint mint magyar szó 
már a 16. század kezdetén ismeretes Volt több európai nép- 
nél ; egyéb okokat nem tekintve, már ezért se kerülhetett 
az úszl.-ból hozzánk. 

A pir- (pirít , pirul sat.) szlávságának határozottan 
ellene mond ismeretes régi por- (porejt) alakja. 

Még csak egy esetet említünk meg. Miklosich szerint 
a magyar zászló ugyanaz, a mi a tót zdslon : vortuch, a 
poroszló pedig a szerb prusati: tolutim incedere igének 
a származéka. Ezt az egybevetést, nem számítva a jelentés- 
beli nehézséget, lerontja a két szónak régibb zászló és /<?- 
rosztó alakja ; e tényből kétségtelenné válik, hogy a zászló 
eredetije ugyan csak a fahne, jelentésű zasztava^ a poroszlóé. 
pedig a ,servus villicus^ jelentésű szerb prtstav. 

A ki, mint a kiadó, ismeri mind ez adatokat, a kinek, 
mint neki, tudomása van az itt elszámlált s a töí)bi, emlí- 
tetlenül hagyott kétségtelen kimutatásokról, az nem veheti 
tőlünk rossz néven, ha azt következtetjük, hogy vagy itélet- 
gyöngeségben szenved, vagy hogy értelmét megvesztegette 
a részrehajlás ; s nem veheti rossz néven, ha szavának, mint 
olyanénak, a kinek tudományos meggyőződése nincs, nem 
tulajdonítunk többé semmi fontosságot. 

Szarvas Gábor. 



IRTÁS. 

Az igaz, hogy vetés is lesz benne; mert közbe-közbe, 
egy-egy jó magot is lelünk a polyva közt, a mit érdemes 
felmutatni és vetőnek használni. 

Böngésszünk egy kevéssé a lejárt „évfolyamokban", 
meg egy-két ujabb számban. 

Könnyű azt a nagy római számot ott a lap fején 
eggyel megtoldani a ,beálló' esztendőben : de vájjon halad- 
tunk-e a hírlapok nyelvének várva-várt magyarosodásában, 
arra már bajosabban felelhetnének az újságírók. 

Annyit azonban eleve is kijelenthetünk pártatlanul, 
hogy a nyelvtisztító törekvések és a jó tanácsok nem hul- 
lottak sziklaköre. Fogott egy keveset a szó és legalább a 
jóakaratot e részben nem vitathatjuk el hírlapíróinktól. 

Emeljünk legelsőbb is szót a jóformán legnépszerűbb 
kis lapról, a „Budapesti Hírlapiról. 

Sok érdekes magyaros szólásformára akadunk tárcza- 
czikkeiben, sőt ezek néha érdekes népnyelvi adatokat is 
tartalmaznak, főkép a Székely ségből. A sok közül: Kolon- 



IRTÁS. 



79 



fos: bolondos. Hiju: padlás. Óveg-csutora: gucker. FelserüL 
Zimóré: zaj. Pic : perez. Megiramodik, Zerget stb. (260. sz.), 
babusgat; lesipuskás (27). Egy betűje sem rokofisdgoskodotf 
a politikával (okt. 15.). A sok sirdmtól kidülledt szemöldöke 
(325). Korlátolt szemhatár (a helytelen láthatár helyett 
277. sz.). Hengergózik : hengeredik (266). Kétharmad ing 
únossan elég (266) stb. 

Kár azonban, hogy e fajta helytelenség is találódik 
benne egy garmadával, mint : ,és azután férjét Mohácson 
hagyván, ö pedig Szliácsra ment' (dr. Herczegh M. 320. sz.). 
,A miniszter lakosztályához egy, esetleg két szoba csatáit- 
iatni terveztetik^ (312). Nem volna-e így sokkal természete- 
sebb, jobb : Tervezik, hogy a miniszter lakosztályához még 
két szobát csatolnak? Minek keressük azt a kacskaringós 
passivumos szerkezetet? 

Ezt valami nagy szépségnek tartják úgylátszik, mert 
még nincs hirlap-hasáb, a hol nem kisértene a szenvedő 
forma e képtelen használata. Hiszen még Jókai is így ír : 
, Hevenyészett asztal lett terítt^e ; a föherczegnének átadatott 
a magyarul irt menázsi' (Nemzet. Okt. 19.). A szenvedő 
igealak és az a legnyomorultabb germanismus : „lett terítve" 
stb. német kaptára vert participiális szerkezet nagyon a 
tollúkra száradt már az Íróknak. Sietős munkájuk közben 
is nem érnének rá, hogy megszabadítsák a tollúkat tőle? 
A botrányosan rongált kerepesi-uti fogházhelyiség még min- 
dig nern lett eltdvolítim (Pesti N. 13). Még Jókai is! Más- 
különben a Nemzete sokban javult a magyarság dolgában. 

Pesti Hirlapi díszmagyarságok : A hol ki lett állitva 
(e h. a hol kiállították), mindenütt feltűnést keltett 
348. sz. Ezért az árf öleméi ésért mi az ellenszolgálmány (el- 
lenszolgálat talán nem jó, vagy nem jobb-e ,v i s z o n t- 
szolgálat"?) 321. A prostituczió-ügy osztály közérdekben 
azonnal szervez tessék (319). A virtuozitás nála nem önczcl 
többé (13) =- a virt. nem czélja többé, vagy nem saját sze- 
mélyes, egyéni czélja. 

Az „önczél"-ról jut eszembe ^^y német nyelvgyakorló- 
könyv, mely ^öntanulásra^ van szánva a czíme szerint, való- 
diban pedig magántanulás a czélja. 

Szeretnők látni mily arczot csinálna Bismarck ily elő- 
terjesztéshez (15). — Arczot csinál a képfaragó, festő stb. 
vagyis készít, de a magyar ember csak mindenféle arczot 
vág (mutat) hozzá, a szerint, a mint tetszik neki a kép;^^ 
esetleg más valami, — vagy nem. — A budai kültelek kü- 
lön elbánás alá (a vízvezeték ügyében) ne essék (17). El- 
bánás valakivel, valamivel bizonyos más dolgot jelent, (elve- 
rés) mint az „eljárás". Mindenesetre az „eljárás" volna 
itt is helyesebb. — Az érdekes tárgy fölötti vita (20) ; — 



8o KASZTNER GÉZA. 

a német iíócmtik ilyenkor -rr^/ ragos határozó felel meg : az 
érdekes tárgyról való vita. 

A magyar szórend ellen hibintanak az ilyenek : Min- 
denkép az idegeneknek nagy népvándorlása Budapestre 
szükséges. Pesti Napló 319, — e helyett: Mindenkép szük- 
séges az idegeneknek . . . stb. — A testületnek nem sza- 
bad volna egy többség kifolyásának (!) leniii. Függetl. 
Nov. 4. (Helyesen: A t. nem volna szabad . . .). 

A „Függetlenség" különben a milyen tűrhetőbb 
magyarságú általában, annyira elveti magát hellyel-hellyel : 
Hires festesz (festő), kivált állatokra:, génre képekre? és arcz- 
képekr<^ (3-21) — arczképekben 3tb. helyett. — ^^Hsmer- 
jük (helyesen: elismerjük) e. feladat nehézségét 13, a 
szdllitdsi határidő sem lett ít'tartva 13, — e helyett: a 
szállítás határidejét sem tartották meg. Nyelvezet tekinte- 
tében meg az ilyen tulipántos tarka mondásokról, mint imez : 
„A jeruzsálemi poloskák gyeplüjével kormányo- 
zott keresztény zsidóbérenczek harczra kelnek" (321) — szó- 
lani sem lehet. Erre nézve már felsőbb folyamodású biró- 
ságnak kell magunkat tekintenünk s mivel a józan ész ille- 
tékes alsó törvényszékén a „poloskák gyeplüjét", mint 
magában tárgytalan és képtelen keresetet elutasitották, — mi 
is mellőzzük megjavítását, mint a „Magyar Állam" „az 
istentelen sajtó iszonyú üvöltéseit" (Lonkai. 
Okt. 26.). 

A „Pesti Napló" mióta vasárnapi mellékletet is ad, 
még sűrűbben termeszti a magyartalan magyarságot. „A 
félbeszakadt államélet 18 évi tefszhalálszerii pihenés után 
föltámadt" (323). Tetszhalálszerü helyett a régiek álhalált 
vagy holt-elevent mondtak. 

„Mikor? 60 — 70 éves korában? Mikor már képzelme 
csodás alkotásainak özönével elboritandotta a világot?" 323. 
„Fontos viozam (nem momentum, vagy mozzanat?) ez főkép 
annak megítélésével, hogy ... U. o. És ez mind Vajda 
János tollából, a ki tud magyarabban is írni ! — Az előadási 
és frazirozdsi dmyékohunák plasztikaibb feltüntetését alig 
lehet képzelni. — Magyarul: az előadás árnyékolásá- 
nak, vagy színezésének p. feltűntetését stb. P. 
N. 13. Löseb e h. lőtt seb, (20) vagy lövés sebe. 

Van azonban egy sport-lapunk is. Kár, hogy irói 
maguk csak a legzöldebb idegenességek hajszolásában töltik 
ki nemes sport-szenvedélyüket. — A „Vadász- és Verseny- 
lap", „az összes megyei lótenyészbizottm á n y o k (mért 
nem volna jobb: lótenyésztő-bizottság?) hivatalos 
közlöny ének (lapjának) „tanulságos értekezleteiben" 
(ez máskép „értekezést" jelent) valódi kannibálismust 
űznek a magyar nyelvvel. 



IRTÁS. 8 1 

„Az első Yearling bookot a Henry Stebbing^ a hason- 
nevű idomár (lóldomító annak a neve) testvéröccse alapí- 
totta. — Akkoriban az idomárok nem voltak oly tisztességes 
emberek, mint most. Egy szarvastehén lett kijelöhe, mely 
azonban rósz vadászatot nyújtott. A vezetéssel ílonorance (ló) 
ugrott ely de lesántulván, a vezetést (elsőség) Fleetness vette 
át. Azt állitá, hogy a hires Archiduc (ló) ismét a régi 
t'Si'llyel fog futni (e h. a régi szerencséjével). Bravienka (ló) 
a verseny után letört (tán csak megtörődött, elfáradt?). Egy 
kevés pirított kenyér is kitnrtja az éhséget. Már II. Károly 
idejében a versenyek (ló-vers.) annyira üzletszerű jelleget 
nyertek, hogy a törvényhozásnak bizonyos tekintetben be 
kellett folynia (beavatkozik). Sörtevadkopófalka. Mindez az 
említett lapnak két válogatatlan számából, a 47. sz. és az 
okt. 2-kiból került ki. 

Végül mint örvendetes esetet említem meg, hogy a 
nyelvészkedés erősen tért hódít nemcsak a t. akadémiában, 
egyetemen, hanem a fővárosi tanácsban is. íme a 
decz. lo-ki közgyűlésen megvitatták és elhatározták, hogy 
aholttest nem helyes szó, hanem a hiillay a mely pedig 
semmit ez alakban nem jelent s ha jelentene, ugyanazt je- 
lentené, a mit a dög, holttest, tetem ... no de lássuk: 

A „bérkocsi szabályrendelet" 24 §• '- „Hulla vagy holt- 
test bérkocsin nem szállitható : 

Rácz Károly közbeszól : Mi a különbség a hulla és a 
holttest közt? 

Az elnök az orvosokat kérdené meg. 

Poór Imre (orvos) azt mondja : Semmi. 

Scheich Károly különböző fogalmakat lát e két szóban 
s hullának „a vizből kihúzott vagy földből kiásott tete- 
met nevezi". 

Fenyvessy Adolf szerint a hulla az állat teteme, holt- 
test az emberé. 

Egy hang: dög! 

Az elnök a derült vitát azzal zárta be, hogy a szö- 
vegből a holttest kitörültetik s a §-b a n csak a 
íjhulla" marad meg. A szabályrendelet többi része vál- 
tozatlanul hagyatott (1. Egyetértés 340). 

Az „Üstökös" azonban folytatta a következő számában 
a „derült vitát". „Kozarek : hulla, a kit én viszek a más- 
világra; holttest, a kit a halál kaszál le". 

És mi mit mondjunk a város atyáinak e nyelvtudomá- 
nyi bölcsességéről? Találóbbat aligha mondhatnánk, mint a 
mit Ouintilianus mondott a római tanácsról: Patres con- 
scripti videntur circumscripti. 

Kasztnkk (tkza. 



M. KYELVÖK. XIV. 



82 DeAK IAKKAS. NYEI-VTÖRTKNETr ADATOK. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 
Béldi Kelemen inventariumából (1627). 

Hücsön a mezőségen*) 

Az méneseknek számok : Fehér-kék öreg kancza 
vemhes 5 darab. Almás-kék kancza meddő 2.' Pej kancza 
öreg 10. Negyedfü kancza vemhes fekete 2. (Negyedfü há- 
rom éves múlt). Öreg szeg kancza vemhes i. Negyedfü 
fekete kancza, az két utollia száár i darab. Egér szörü. 
fakó szabású negyedfü kancza, meddő 1. Öreg fekete vem- 
hes kancza 1. Szürke-kék kancza meddő 2. Harmadfű, szürke- 
kék, gyermekló 2. Szürke-kék kancza vemhes i. Tavalyi ló 
csitkó 2 (egyik pej másik szeg-szerü). Ez idei ló csitlcó 8. 
Kancza csitkó ez idei 5. Fekete, tavalyi kancza csitkó i. 

Tehén marháknak számok : Eöreg fejeös telién 
58 darab. Az 52tei alatt borjú vagyon, négye borjazó, 
kettei tinós, ezeknek öte harmad-füek. borjú vagyon alat- 
tuk. öt barna szerű vagyon köztük, az többi mind sző- 
kék ; az egyik barna tehént bor áráért fizették be. Ez 
idei ökörborju 33 darab. Ez idei üsző borjú 19. Meddő 
tehén 9. Hete szőke, egyik barna az másik kesely s:törü, 
ezeknek egyikét bor árába fizették tinostól. Tuleök (^^ tu- 
lok) negyedfü 7 drb. háta szőke egyik sárga szölce. 
Öreg bika 3. Harmadfű bika i. Tavali kis bikácska i. Har- 
madfűre kelő tuleök 15. Ezek között vagyon egy t>a.rna 
szerű, két szőke, kesely az többi szőkék. Harmadfűre Icelö 
üsző tehén vagyon 13. Egyik borjúzó leszen. egy holdas 
szerű vagyon közte, az többi szőkék. Tavalyi ökörbornyu 
vagyon 18. Egy aUics (így írva: alacz), egy rőt vag-y^^ 
köztük az többi szőkék. Tavali üsző borjú 14. Mind szölcélc 
csak egy szőkebabos. Az öreg meddő tehenek közt vag-yon 
egy felkért, válaszuti jobbágynak az tehene az borjú 
megholt. Az háznál béres ökör 16 darab. Egyik barnu az 
többi szép szőkék. Eladni való ökör vagyon 107. 

Az juhoknak számok: Fejős öreg juh 91. Hete 
kecske. Ez idei nőstény bárány vagyon 40. Kos bárány ez 
idei 31. Ez inventálás előtt tiz bárányt Fehérvárra vittek. 
Öreg vert berbécs pénzen vött 14. Dizke vert berbécs 12. 
Öreg kos 3. Dizke kos 2. Öreg czáp pén/en vött 3 Diszké 
czáp pénzen vött (^ Diszké kecske 8. Diszké juh 22. Aleddö 
öreg juh 2. 

D i s z n ó k száma: Öreg diszn('> 38 darab. Annak tizen- 
öté ártány. Apr(') malacz ez idei 40. 



*) Magyarázó s^ő a mc-z5st'irt-n. vagy a/, inventariumban is megvan ? «t 
hogy van írva az eredetiben a Rúcson s/ó? Szerk 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 83 

A kozmássí jószágban levő lábas marhák. Öreg 
vonó ökör 20 darab. Bprjus tehén. 15. Meddő tehén 9. 
Bika I. Harmadfű tulok 4. Harmadfű üsző tehenek 7. Ta- 
valyi ökör-tinó (?) 8. Tavalyi üsző-tinó 4. Ez idei borjuk 14. 
Ezekben kilencz ökörborju vagyon. 

Disznók: Öreg disznó 20. Malacz 24. Hizó disznó 3. 

Juhok: Oregfejós juh 2 1 7 drb. Meddő diszkékkel 
együtt 86. Kos 22, Czáp 2 Kosbárány 100; nyöstény bá- 
rány '86. 

Deák Farkas. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

,A számára\ Érdemes nyelvtudósunk Joannovics György 
(Nyr. XIV. 13. 1.) annak bizonyítására, mily gyakori a bir- 
tokos -nek elmaradozása szólásainkban, egy „szokatlan" pél- 
dát is hoz elő, — igaz, csak mellesleg, noha Arany János 
után^ ki valamely bihari embertől hallotta azt. A példa ez : 
,egy torony a számára' melyet a t. közlő nyomban 
így magyaráz : „birtokviszonyban, e helyett : egy 
toTonytiak a számára . . .". 

Hát számára magában világos birtokszó, tagadni nem 
lehet. És ha fentebbi viszonyát nézzük is, számba szükség 
vennünk, hogy népünk tájonkint. szóban és szólásszerkezet- 
ben, sok oly különös szabadságot enged magának, melyek- 
ben tudományunknak lehet több kevesebb bökkenője, érzé- 
künk azonban megnyugszik s akárhányszor még gyönyörködik 
bennük. A kérdéses példát mégis sehogy sem vehetem ide ; 
mert hogy ebben a szólásban: „egy torony a számára" a 
íorony birtokosa legyen a számára birtoknak, ezt, nekem 
legalább, sem értelmem, sem érzékem nem tudja bevenni. 
T. i. annyira elidegeníti itt az a rámutató a a birtokot állí- 
tólagos birtokosától (torony a számára), hogy inkább akármi 
más birtokost kényszerít keresnem, mint a //^?^'-telen torony 
szót annak gondolnom. Maga a t. közlő is meg látszik e 
viszonyt sokallani, midőn magyarázatának utána veti: „Ez 
a népies beszéd tehát legtovább megy a nek elhagyogatá- 
sában". 

És ez volna, ha csupán magában kellene is eme soloe- 
cismust tekintenem, csak ez lehetne róla a nézetem. De 
szükség, hogy nyelvérzékem szavazatát szava-bevehetőbb 
adattal is igazoljam. 

Hogyan értette a bihari ember a „szokatlan" szólást, 
nem találgathatom ; s ha vájjon magyarságunk egyik leg- 
nagyobb ismerője s mindenesetre legnagyobb művésze. Arany, 
szólott-e hozzá valamit, és mit? — ezt sem tudom, hanem 
hogy a borsodi palóczságban mit tenne az, ezt 

6* 



84 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK. 

már, mivel e szólásfélével nőttem fel, egész tisztán értem s 
bizton állíthatom. Semmi egyéb az a szdindra itt, mint tájéki 
határozó, mely az úgyszólván, köriilbelill, majd, niajdrum 
hozzávető, hasonlító határozóknak felel meg. Pl. „A beteg 
csak úgy van a szdmdra most is. mint tegnapelőtt volt (azaz 
úgy van körülbelül...). Mindegy a szdvidra akár van, 
akár nincs (mindegy körülbelül). Ez a lakás egész 
kastély a szdmdra! (úgyszólván egy kastély . . .). Ezt a 
szót Borsodban a szdmdra minden ember mondja (majd- 
nem minden ember"). Vagy mint (Benöfi följegyzése sze- 
rint) a vásárról hazatért palócz beszéli szomszédjának : Mi- 
kor gyött kend meg bátyúra? 

— Kz éczaka, a szdmdra reg vei. 

— Eladta-e a cséklyést ? *) 

— Elvesztegettem . . . 

— Ugyan hogy kőt el? 

— Bijon sehogy, meg a szdmdra úgy se . . . 
Részemről hát az : ,egy torony a számára^ szóláslzjan 

csak egy nyomatékos hasonlítást látok, melyet akármely 
magasabb épületről, dongamáglyáról, boglyáról, vagy akár 
egy magas emberről is el lehetett mondani. Bármint legyen, 
azt tartom benne legjobbnak, hogy megvan. Hasznos az 
ilyeket följegyezni; aztán pedig jó-mindnyájunk dolga azon 
lenni, hogy hamisított értékkel ne menjenek forgalomba. 

SzvoRÉNYi József. 

Fige. Thewrewk Emil (Nyr. XIV : 36. 1.) helyreigazítja 
a ,fügemutatásra^ vonatkozó észrevételemet. 

Nyilatkozata kapcsán újra megvizsgáltam a kérdést és 
meggyőződtem róla, hogy ,fügét mutatni* csakugyan annyi 
mint „cunnust mutatni". Mindazonáltal továbbra is meg kell 
maradnom ama véleményem mellett, hogy a fügegyü- 
mölcsnek régi olasz neve fíca^ a velenczei dialektusban 
figa és ennek többeséből a fighe alakból vettük a magyar 
fige szót. Állításom bebizonyítására újra csak Tommaseora 
hivatkozom: y^Fica: II frufto del fico. — Bibi. Re. I. 25; 
Dugento masse di fiche sccche^. Tehát fica a mai olasz- 
ságban is előfordul még fügegyümölcs jelentéssel. A. 
bibliából, a királyok könyvéből idézett mondat pedig „Két- 
száz rakás száraz fügéről'' szólva, kétségtelenné teszi, hog-y 
a fica szót 1471-ben, mikor a kérdéses biblia készült, l>ot- 
ránkozás keltése nélkül lehetett ,füge' értelemben használni. 



*) Rendszerint ökör neve. Különben cséklyc a palóczban : az eb, ser- 
tés, ló stb. nyakáról zsinegen lecsüngeteit, az elólábak eldtt vízszintesen ló^ó 
fadarab, azon czélra, hogy az állal térdeit verdesve, azt a járásban akadá« 
lyOzza, hogy kárba ne menjen. Innét cséklyes /íf^wnak mondják azt az embert 
is, ki botorkázva jár. Sz. J. 



HRL YR KTG AZÍtÁSOK . MAGYAR A ZA lOK . 8 5 

Állításomat bizonyítja a fico í>zó is, mely mai napság f ü- 
gét és fügefát jelent. A dolog csakis úgy történhetett, 
hogy fico eleinte füge fát, fica pedig fügegyümölcsöt 
jelentett. Később talán valamely elveszett ,,cunnus" jelen- 
tésű szó találkozott alakilag a fica-\^, vagy talán egyszerű 
metaphora útján ruházták rá az ujabb jelentést, mint nálunk 
a „szőrös baraczk"-ra. a vei. dialektusban a fritűla-rdL, „kis 
pástétomra" ; elég az hozzá, a fica trágár szóvá lett, és he- 
lyette a fico „fügefa" szót kezdték használni. Most már a 
félreértés kikerülése végett a fügefa elnevezésére kellett 
új szót találni, elkezdték tehát a fica szónak coUectivumát : 
ficaja (fügés) használni. Figyelemreméltó, hogy a fügefának 
ez ujabb neve nőnemű; tehát alapszava csakis fica lehetett, 
nem pedig fico, mert hímnemű szóból hímnemű szó szár- 
mazott volna. Fico gyűjtőneve ficajo, mely fügefával beül- 
tetett helyet jelent ; tehát fico eleinte csakis a fára vonat- 
kozott, a fügének meg az egész olaszságban fica volt a neve. 

Köröst Sándor. 

Tűrhetetlen. Használatos, járatos. A Nyelvőr XIII. k. 

326. lapján a türhctcllen jelentéséről van szó. Nem bírom 
ti.sztán kivenni, vájjon egészen elveti-e a Nyelvőr az Egyet- 
értés amaz állítását, hogy a y^tiirhe felien jelent személyt, a 
ki tűrni nem tud vagy nem akar". En több izben hallottam 
a fit rhetetlen-\. .impatiens' értelemben. Állító alakjában pedig 
lá.sd a Reform. Énekes k. egyik legrégibb énekében, 162 : 6. v. 
r^3.gy-tűrhető Szent Isten". 

A Nyelvőr használatossá tett egy tűrhetetlen szót sőt 
kettőt, — ha többet nem : a használata) s-X. és a jdratos-X., 

^Használni", „felhasználni". Igaz, hogy iitor értelem- 
ben oly általánossá vált, hogy alig tudnánk éllenni nélküle, 
és használjuk is derűre borúra. Lehetetlenség és kár 
volna kiküszöbölni ; de rokonságát terjeszteni és törvénye- 
síteni kár. Nincs módom, időm a codexeket tanulmányozni, 
s az előző századok irodalmát felkutatni : de azoknak, a kik 
ezzel foglalkoznak, érdemes volna utána nézni, vájjon a 
codexekben, Pázmánynál, Mikesnél stb. stb. fordul-e elő csak 
egyszer is a használni ,utor* értelemben ? Ha, mint én sej- 
tem, nem fordul elő, ha ők a használ igét csupán ,prodest' 
értelemben használják, akkor nem kellene propagálni 
a má.sik értelmű használ származékait. Használalos nem az, 
a mit használnak, hanem az, a mi haszna 1. Haszná- 
latos az orvos.ság a betegnek, az intés a gyereknek; sőt a 
szó is lehet használatos a babona ráolvasójának, de általá- 
ban a szó soha.sem helyesen használtatik e helyett: „mondják". 

Ugyanezen okból a járaU)s-%^\ is meg vagyunk járva. 
A járatos-?<d\ én legalább mindig bizonyos öntudatosságot 



86 Al'KÓLÉKOK. 

kapcsolok össze. Járatos lehetek valamely házhoz (szok- 
tam oda járni). Járatos lehetek valamely nyelvben; söt 
a seregély is lehet járatos valamely cseresznyefára. — 
De már a pénz, ha nem jár, nem mondjuk róla, hogy nem 
járatos ; bizony a szorul sem ám. 

Egyébként pedig nem veszik-e észre e két szó forgat- 
mányozói, hogy ők maguk is ösztönszerűleg érezték e két 
szó tökéletlenségét. Hiszen ók a két szót teljesen egy érte- 
lemben veszik ! S ha már a haszndlatos-t járatossá tették : 
mi szükség volt a járatost használatossá tenni ? Felelet : 
mert ösztönszerűleg érezték, hogy van a dologban valami 
hiba, s egyik sem kielégítő. Baksay Sándor. 

Csentész. Kispál Mihály szerint (Nyr. XIII. 518) ez a 
szó Marosvásárhelyt és vidékén, egész Marostorda megyé- 
ben közkeletű ; értelme : félkrajczár. Kissé változott 
alakban ugyan, de ismeretes s néha-néha hallható ez a szó 
Tolna megyében is. Magam a következő kifejezésben hal- 
lottam: „Nem adott égy árva csöntést sé". L. A. 



APRÓLÉKOK. 

A magyar szótövek. E czím alatt a régi szóvégi ma 
gánhangzóról tartott fölolvasást a legközelebbi akadémiai 
ülésen Simonyi Zsigmond. Fejtegetéseit négy részre osztotta : 
I. A rokon nyelvekből legerősebb bizonyítékul azt idézte, 
hogy az ugor nyelvek közül sokszor az egyikben meg van- 
nak a szóvégi hangok, míg a hozzá legközelebb állóban, 
sőt csak a másik nyelvjárásban már nincsenek meg. Ez 
csakis ügy magyarázható, hogy eredetileg meg volt min- 
denütt az a magánhangzó s csak aránylag új korban vesz- 
tették el az illető nyelvek, köztük a magyar. Az értekező 
a vogul osztjákból idézett legtöbb példát a véghangzó fönn- 
maradására, mert az ellenvélemény azt állította, hogy e két 
nyelvben semmi nyoma sincs. — 2. A régi oklevelekben 
fönnmaradt magyar véghangzókra nézve bebizonyította, hogy 
az ellennézetnek ide vonatkozó magyarázatai tarthatatlanok. 
Azonfölül idézte az Ehr. c. teljes alakjait, s idéz teljes tö- 
ket a Bécsi c-ből is: rcjo -= rí, viu = ví ; még Keltáiból, 
Sylvesterből s későbbi Írókból is idéz ilyen alakokat: viyii^ 
Ilin stb. — 3. Ugyanazt bizonyítják szerinte a magyarban 
rég meghono.sult idegen .szók; mert ezekről sok esetben ki 
lehet mutatni, hogy valaha magánhangzón végződtek s ezt 
csak a mi nyelvünkben vesztették el; pl. ó-perzsa zaranja: 
m. araity; török bicrt\ ve re: m. b&r ; jinp'i: gyöngy ; német 
erdbcerc : m. eper; ó-szlovén k riszt u : kereszt^ brdtu : barát 



APKÓLKKOK 



87 



stb. — 4. Végre birálat alá vette az ellennézetüeknek se- 
gédhangzós elméletét, és kimutatta, hggy számos ok szól 
ellene. így főleg az, hogy sok esetben semmi szükség sem 
volna ejtéskönnyítö segédhangra, mert az illető szót minden 
nehézség nélkül ejthetnők amúgy is. Pl. szdr-a-f^ nydZ-a-f, 
öhcn-e-fy ir-o-gai\ fon-o-gal a magánhangzó nélkül csak oly 
konnyü ejtésüek volnának, mint pdr-fj vdlf, zökkent, irgalom, 
hmgat stb. Sőt sok esetben az úgynevezett segédhang a 
helyett, hogy könnyítené, egyenesen megnehezíti a kiejtést, 
t. i. valahányszor hiatus keletkezik általa: n'gi-e-hb, hdzi-a-k, 
mi-a-ks budai-aky menny-c-i, mcnny'C-i-C'k. — A fölolvasó a 
végeredményt úgy állapítja meg, hogy e magánhangzóknak 
eredetileg a tőhöz tartozását kétségtelennek kell tekinte- 
nünk; hogy segédhangzóknak semmi esetre sem tarthatók; 
és hogy az iskolában is legfölebb a „kötőhangzók" közö- 
nyös nevével illethetők, melyekről aztán a tanításnak föl- 
í*óbb fokán egész biztossággal megmondhatjuk, hogy valaha 
hozzátartoztak a szótőhöz. 

Ki a Zápolya? Sokszor törtem a fejemet eredményte- 
len azon a kérdésen, vájjon kit akart karrikálni a Mukányi 
szerzője, midőn Zápolya Ignáczot párbaj helyett páros 
viask o d á s-ról beszélteti? Mert tudtomra a Nyelvőr em- 
berei soha sem tettek kifogást a pdrbaj szó ellen. Hiszen 
^(i) ,harcz, küzdelem, viadal' értelmében is régi szó, és pdr- 
% mint összetétel csak olyan helyes, mint akár a fa-haj 
vag-y kocsi-Z(7J : fának a haja, kocsinak a zaja, egy párnak 
^ baja vagyis viadala. A mi annyi fejtörést okozott, azt 
végre megfejtette egy szerencsés véletlen. Kezembe került 
Ugyanis Ebers Györgynek „Kgy polgármesterné a XVI. 
századból" czímü regénye. Olvasom, olvasgatom, egy^^zer 
[Csak ott találom (a II. kötet 26. lapján) a mint íme követ- 
kezik: .Becsületszavát köti le, hogy emberei nyugodtan 
I nézik végig a páros viaskodást, végződjék az így 
vagy úgy". És a 141. lapon ugyancsak megduplázza : „Kar- 
dokkal gyakorolták magokat apáros viaskodásban". 
Ennélfogva azt kell tartanunk, hogy a Zápolya kifejezése 
nem karrikatúra, hanem idézet, s az a vaskalapos ortholo- 
gus, a kire e szóval a Mukányi szerzője czéloz, nem egyéb 
mint Ebers fordítója — Szász Károly! 

Óhajtottuk volna azonban, hogy derék fordítónk, a 
líiint ebben orthologusnak bizonyította magát, más már 
[Meghonosodott idegenszerűségek kerülésével is jó példát 
[íidott volna hanyag fordítóinknak. Az ő példaadásának bizo- 
l'^yára megvolna sikeres hatása. Akadtunk ugyanis itt-ott 
[«py pár germanizmusra, a melyeket ide kijegyzünk: „A te 
|Sorsod felcfti aggódás" II. 51. „a saját sorsa /<rA'/// csügge- 
^ség nyomasztólag nehezedett reá" II. 12. A magyaros 



88 APRÓLÉKOK. 

szerkezet : aggódunk valakinek sorsán ^Aki nem akar 
áruló lenni saját ho7ián^ 11. iio. A német mondja: .verra- 
ther a n d e m vaterlande^, de a magyarban ez a szerkezet 
szokatlan ; nem ,saját édes apján lett áruló^, hanem , saját 
édes apjának lett árulója*. „Az ólomldbakon jár az idö^ 
II. 1 18. (Kisfaludy K. szerint „ólomlábon jár az ellen"). 
AH. 191. lapon ezt olvassuk: „Mára nagy gyűlés lett férje 
d/fal összehíva". Én így mondtam volna: ,Férje mára nagy 
gyűlést hitt össze' ; vagy akár szenvedővel : ,f é r j é töl 
mára nagy gyűlés volt összehív a^ „A hadügyi biztos 
azon volt, ha a herczeg felettébb bosszús fog lenni" 11. 47. 
e h. : , abban a véleményben volt^ 

Jobb idők jele. Vándorlásainkban gyakorta igen furcsa 
nyilatkozatoknak voltunk tanúi. „Nem képzelik uraim, hogy 
tele van hibákkal ennek a népnek a beszédje ! aztán olyan 
buták, iszonyú buták ; nem fog rajtok a jó szó. Hiába pré- 
dikálok nekik, hiába tanítom őket a helyes beszédre, akár 
a falra borsót. Még csak az olyanokról sem tudom leszok- 
tatni őket, hogy ,aszongya, od van a szobábo, fökötte ma- 
gát^ sat. helyett így beszéljenek : ,ac:/ vaond-ja, ott van a 
s,z6bkha?i, /clk.bföXXe magát^" E nekikeseredett panaszt egy 
néptanítótól hallottuk. 

Egy más alkalommal, midőn egy suhancznak következő 
mondását följegyeztük: „De naok a csécseidek Maris !^ a 
plébános úr ily észrevételt tett rá : „Hát az urak ilyen sza- 
márságokat gyűjtenek?" 

Ez alig tizenhárom év előtt történt, s ma örömmel ta- 
pasztalhatni, hogy a népnyelvi sajátságok megítélésében 
kedvezőbb fordulat állott be. Nem csak a Nyelvőr közle- 
ményei szaporodtak napról napra, hanem a napi sajtóban is 
többszörte találkozunk becses népnyelvi adatok följegyzé- 
seivel. Jelen füzetünk is ad egy ilyen közleményt, melyet 
a Budapesti Hirlap egy tárczájából böngésztünk ki s a 
Népetimologiák rovatában közlünk. Ugyan csak a 
B. H. 29. számában egy közleményt olvasunk a palóczság- 
ról, melyből a következőket jegyezzük ide : „A falusi palóca 
is ismeri a kávét s különösen az asszonynép azzal él. A 
szegény zsellér panaszképpen monda munkátadó urának^ 
hogy ö csak szalonnát kábézik... Ha ur elé ke- 
rülnek, finoman törekednek beszélni: ,Igenis kérem alás.*^aR 
majd elhozom a férjemet is^ monda egyszer a palócz i 
a meg nem értett /^'/y' szóval a feleségét gondolta". 

Az ilynemű közleményeket azonban szivesebben ven- 
nők, ha a Nyelvőr hasábjain látnának napvilágot ; mert 5 
napi lapokban közölve, ha csak véletlenül meg nem akác 
egyik-másikon a szemünk s ki nem jegyezzük, eltemetve 
maradnak és semmi hasznukat nem veheti a tudomány. 



^ 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 89* 

Fővárosi tudósítás. A napokban értekezlet volt az új 
városháza középítési termében. Az elnök az értekezlet figyel- 
mét arra hivta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfoga- 
dásakor figyelmen kívül 7naradt a sugárút. Nagyon óhaj- 
tandó, hogy a sugárutat is belevonjuk az új rendszerbe. 
Az elnök megkérdi Kempelen parancsnokot, hogy tehetsé- 
g-ében állna-e a sugárutat is gi'ppci fiszfiffatni. Kempelen 
azt felelte, ha két géppel többet szereznek be s a mufika- 
cröt kellően megszaporUjdk, a Hszfitds hálózafdba a sugárút 
is bele lesz vofihaió. Az értekezlet elhatározta, hogy a ta- 
nácshoz erre vonatkozó kéroényt intéz. Kz értekezlet abban 
állapodott meg, hogy jó átjárók készüljenek; s ezt a város- 
ligeti bizottság figyehnébe ajánlja. Sat. 

E tudósítást az értekezlet jegyzője ilyetén magyarság- 
gal adta elő: „A napokban értekezlet volt az új városháza 
középítési termében. Az elnök az értekezlet figyelmét arra 
hívta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfogadásakor 
figyelmen kívül hagyatoH a sugárút. Óhajtandó, hogy a 
sugárút még inkább bele vonassék az új rendszerbe. Kérdi 
elnök a jelen volt Kempelen tűzoltó parancsnokot,- hpgy 
képes volna-e a sugárutat is gépies tiszt itassál látni el? Kem- 
pelen azt felelte, hogy ha 2 géppel több szereztetik be és 
megfelelő munkaerő szaporítás adatik^ a tisztítási hálózatba 
a sugárút is bele vonható lesz. Az értekezlet elhatározta, 
hogy ez irányban a tanácshoz kénfény intéztessék. Az érte- 
kezlet viegál lapod ott abban, hogy a jó átjárók létesittesse- 
nek, a mire nézve a városligeti bizottság figyelme hivatik J'el^ . 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

I. 

(K r d 6 V i d é k i e k). 

Ne lé}2^y ojan fű : Ne lég^y olyan kész. 

Kgy valláson vagyunk : l£j]^y a természetünk. 

Recsülletét lenyomni : Sarkára háj^^ni. 

Ha ménsz hát sorkad erre. 

Nincs annak semmi hime : Nincs semmi mestersé<j^ benne. 

Levelezik egymást. 

Dolgozz, met hanem zsákba a fejed, tarisnyába a lelked. 

Kicsi baja van az eszivel. 

Kormos az orra: Tolvaj, nem becsületes. 

A dolog komám : l'ehát nem bántom : nem dolgozom. 

(Olasztelek). 

KoLUMBÁN Samu 



QO 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



2. 

Szatmármegyeiek. 

Medvét fogyott: terve nem sikerűit. 

Ha ilyen drágán aggyá, nem férünk össze ; ne fáskodjon I : 
így nem alkuszunk meg ; ne bicsakolja meg magát (engedjen vala- 
mit az árából). ' 

Nem ugy áll a bál, este beáll^ reggelig áll. 

Jó az öreg a háznál, ha kár nincs is kárt csinál. 

Hammába hótt : ügyetlen, rest. 

Nem haggya bordába vásznát : serény, ügyes. 

Az a lu is jó felagatódczott : sovány. 

Fejjük meg az ágast : nincs tejünk. 

(Kömörö). 

Ka/av (ÍVUí,A. 



Népetimologiák. 

(Budapesti Hirlap. 17. sz.). 

Nem utolsó, a mit a palócz atyafiak a fogfájás ellen hasz- 
nált kajeput olaj-jal elkövetnek. Először is lesz belőle kaj a p u t 
olaj, azután k a I a p u t y olaj ; ebből k a 1 a p u t y a, k a j 1 a p u t y a, 
kajla kutya olaj; kalapolaj; kalap zsir. A kalapzsirból 
végre valamelyik javasoló azt süti ki fogfájásban szenvedő paczi- 
enseinekj hogy kerítsenek valahol egy zsiros kalapot, annak a da- 
rabját boritsák rá az ábrázatjokra a fájós oldalon ; — bizonyosan 
használ. 

Gyermekbajokban gyakran s z e n n a-levél forrázatot szokás 
használni, mit egyes vidéken, igen helyesen s z e n n á s viznek ne- 
veznek. Ezt félfűllel meghallotta valamelyik anyámasszony s mind- 
járt tovább adta, hogy ,a leiköm öszömatta kicsikéjének csak sze- 
nes vizet aggyanak innya*; attól mindjárt jobban lesz. 

A magyaros accentussal hozenfet t-nek ejtett hasenfett- 
ből csináltak nadrágzsirt. A chininpor nekik h é n y a 
só; a kopaiva balzsam: bársony kupak, a benzin: 
penzió, a k a r m i n pedig kármentő. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

T i k h á 1 o g van rajta : hemeralopia, farkas sötétje ; aki 
este nem lát, mint a tyúk. (Zala m.). 

Ho maizott a szémém. (Vas m.). 

Ollan rosszul voltál, hogy e 1 is haltál: ájul. 

(Veszprém ra.). 
Folyt belülié a sönnyedék: genyedség. (Veszprém m.). 



NÉPNYELVHAGYOM A NYOK. 



91 



A tököm s z é k t y a. (Vesrprém m.). 

Szemérmes testem. (Veszprém m.). 

H ó n a p i s vakság: némely lónak múlékony meg; visszatérő 
vaksága. (Veszprém m ). 

R ü g é n y szökjön m ö g : disznók járványa, mely a torok 
megdagadásában nyilvánul. (Somogy). 

P i 11 a n t y ú : szemhéj. (Komárom, m.). 

Szem verés be jöttem: valakinek a szeme nézése ártott 
meg neki. (I*est m.). 

K i k o d u 1 1 a gyomrom : mikor üres a gyomra. 

(Gömör m.). 

Va tokás: a legalja malacz, mely eszik, de nem fog rajta; 
nagyon hitvány beteges gyerek ; „vatokas vót de félpéndűt a jó 
koszton*^. (Gömör m.). 

Lélekváltoztatás: lélekzet vétel. (Visk). 

Nem látom a gyertyát, csak egy kicsint s á r g í t. 

(Tordacs, Fehér m.). 

Nem látom ■ a gyertyát csak úgy rémlik. (Laczháza). 

Csapói n István. 



Népmesék. 

A zídes meg a mostoha jány. 

Eccer vaut, hun nem vaut, vaut a világon éggy asszony. 
Annak vaut éggy ídes meg éggy mostoha jány a. A mostoha mitig 
daugozott, de azír mitig csak szitták, még enni sem igen kapott. 
A másik semmit sem csinált, csak ide-oda lötyögött. Mégis fl 
mondogatta, hogy minek tartyák ászt a zingyenéleöt ? 

Eccer osztánd aszongya a zasszony : Na te lusta ( — kurva), 
ne edd ingyen a zisten kinyerit, menny el szaugálni. 

Sütöttek neki hamupogácsát, s elindult. Amin menyen-mende^íl, 
tanálkozik. éggy csikauval. Teli vaut bogánccsal. Aszongya : 'l'a- 
kariccs meg, ídes jányom , etteöl a bogáncstaul ! Jautét hejjibe 
jaut várj ! 

Ö bizon szípen megtakaritotta s tovább indult. Menyen-men- 
degíl, tanál éggy kutat. Az is piszkos vaut, teli gizzel-gazzal. 

— Gyere , ídes jányom , takariccs meg ! Jautét hejjibe 

jaut várj ! 

Kitakaritotta s ával tovább ment. Menyen-menyen, tanál éggy 
motyaukőrtifát. Teli vaut szalmával, tüvissel. 

— Gyere, ídes jányom, takariccs meg. Jautét hejjibe 

jaut várj ! 

Észt is megtakaritotta. Menyen-mendegíj, tanál éggy süteöke- 
menceét. Kideöt-bedeöt a zódala. 

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg, takariccs meg ! Jautét 
hejjibe jaut várj ! Ászt is megtakaritotta. Amin tovább menyen, ta- 
nálkozik éggy öreg asszonnyal. 



Q2 NÉPNYELVHAGYOmAnYOK. 

— Hát te, jányom, hová míssz ? Kérdi a zöre^ asszon. 

— - Mén bizon, neéném, szaugálni. 

— Jer hát hozzám ; van nekem heét szobám. Hatot kisöprő- 
geccz, takarítói mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni. 
Híi becsületesen vígzed a daugod, jaul megfizetlek. 

A jány mingyár beis állott éggy esztendeöre. Met tudni kell. 
hogy akkor éggy esztendeö három napbaul állott. Miko hűsígesen 
vígig szaugált, beviszi a zöreg asszony a hetedik szobába. Vaut 
ott sok kissebb-nagyobb tulipántos láda ; éggyik szebb mind a másik. 

— N(), jányom, te jau vautál, válassz ezek közzűl a ládák 
kozzül. 

A kis jány odamenyen leghátul a szegletbe, ott vaut éggy kis 
festetlen piszkos láda ; ászt választotta ki. A zöreg asszon csak 
ászt mongya : Hogy .választod ki ászt a pocseék kis ládát, mikor 
itt annyi szípet találsz? 

— Nem írdemlek eén ijen kis szaugálatra többet, aszongya. 

A zöreg asszon mindenkíppen leakarta beszílni. üe li nem 
tágitott. Vette a kis ládát s megindult hazafelé. Amin menyen, meg- 
írkezik a süteökemenczéhez. Hát teli van fajin kaláccsal meg le- 
j)ínnyel. 

— Na , jányom , aszongya , gyere, lakjál jaul s vigyeél a 
ziitra is. 

A jány jaul lakik, elis teszen éggy darab kalácsot meg le- 
[)ínyt. De a zöreg asszon csak nem nyukhatott. A kézibe vett 
éggy mozsarat. Megindult vele a jány után s mitig ütötte és monta : 
Likit-lakat kis mozsaram, majd elérem, majd ! 

Oda érkezik a süteökemenczéhez s kérdi : Nem látott itt éggy 
jányt éggy kis ládával ? 

— Nem eén soha ! aszongya. 

lízalatt a jány a motyaukörtifához írt. Teli vaut fajin körtivei. 

— Gyere, jányom, aszongya, lakjál jaul s vigyeél magaddal is. 

A jány jaul lakik s a köteöjjibe is teszen éggy csomaut. Clsz- 
tán tovább menyen. Megírkezik a zöreg asszony is. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával? Kérdi. 

— Nem eén soha ! aszongya. 

A jány meg odaír a kúthoz. Szíp tiszta a vize, a gárgyán 
meg éggy szíp aranypohár van. 

— Gyere, jányom aszongya, igyál ebbeöl a vizbeöl s viddel a 
zaranypoharat is. 

Jaut ivutt s a zaranypoharat is a köteöjjibe tette. Aval tovább 
menyen. Jön a zöreg asszony. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával? Kérdi. 

— Nem eén soha ! aszongya. 

De a zöreg asszcmy íszre vette a daugot. Még ereösebben 
verte a mozsarat: Likit-lakat kis mozsaram, majd elírem, majd ! 

Mán csaknem utaulírte, miko a jány a csikouhoz érkezett. 



^ 



NÉl'NYELVHAÜYOMÁNYOK. 93 

— Gyere, jányom, aszongya, üjj fel csak a hátamra, min- 
gyár haza viszlek eén ! 

Felült rá a jány s égy pillanat alatt otthon termett vele. Mi- 
kor a kokas meglátta, felrepült a kapura s ászt kiátotta: Kukuri- 
kau gazdasszonyom, jőn a mostoha jánya aranyba fagyva ! 

Megharagszik a zasszony s elkergeti onnan. Hát ihol. jon a 
mostoha jánya. Elmongya, . hogy eszta ládát szaugálta. Elkesztek 
kaczag^nl, hogy csak ijent tudott szaugálni. Hanem mégis csak fel- 
bontották a ládát. Hát uramisten, teli van arannyal-ezüsttel. Na, 
gondojja a zasszony, elkűdi most a zű ídes jányát, majd szaugál 
az külömbet. Szípen feleőtöszteti, süt neki jau vajas pogácsát s útra 
c^reszti- Amin menyen-mendegíl, tanálkozik a bogáncsos csikauval. 

— Takariccs ' meg, ídes jányom, etteől a bogáncstaul, mon- 
gya, jautét hejjibe jaut várj ! 

— Maj bizon, te mosleék-csikaja, vélled tótom itt a zideö- 
mct ! aszongya s ott hattá. 

Menyen tovább, tanálkozik a kúttal. 

— Gyere, ídes jányom, takariccs ki, jautét hejjibe jaut várj ! 

— Nem ismerem ('savarit ! aszongya s ott hattá. 
Menyen-menyen, eléri a kőrtifát. 

— - Gyere, ídes jányom, tisztogassál meg, jautét hejjibe 
jaut várj ! 

— Ha még tésis fa vagy, te pocseék ? aszongya s tovább 
menyen. 

Elírkezik a süteökemenczéhez. 

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg" I 

— Maj megigazít tégedet is a zistennyila, aszongya s ott hattá. 
Tanálkozik a zöreg asszonnyal. 

— • Hová, hová, ídes jányom ? 

— Eén bizon szaugálatot keresni menyek, néneém. . 

— Ippen jau, nekem éggy szaugálau kell. Ha beállsz hoz- 
zám, megfogadlak. Heét szobám van. Hatot kikeli söprögetni, tisz- 
togatni mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni. Ha be- 
csületesen megszaugálsz, jaul megfizetlek. 

Beis állott a szaugálatba. A kéét elseő nap elvégeszte rende- 
sen a daugát. De a harmadik na[), a miko gazdasszonya a tem- 
plomba vaut, kinyittya a hetedik szobát, felemel éggy nagy tulipán- 
tos ládát s megindul vele hazafelé. A pap sokat beszílt, sokáig tar- 
tott a templomozás. Miko a zoreg asszony haza ment, a jány mán 
hegyen-veögyön tulvaut. Hamar kapja a mozsarat: Likit-lakat kis 
mozsaram, majd elírem, majd ! 

Fut utánna. Odaír a süteökemenczéhez. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy nagy tulipántos ládával ? 
Dehogy nem, aszongya, csak siessen meég utauléri. 
Menyen-menyen, odaír a körtifához. 

— Nem látott ere éggy jányt éggy tulipántos ládával? 

— Dehogynem, aszongya, csak siessen meég utaulíri. 



I 



94 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Menyen-menyen, elíri a kútut. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládá.val ? 
« — Láttam eén, siessen csak, meég utaulíri. 
Menyen-menyen, odaír a csikauhoz. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládával ? 

— - Üjjön csak, néni, a hátamra, aszongya, mingyár elérjük. 
Fclis ült rá a zöreg asszony s elírték a jányt. A zöreg asszony 

össze-visszaverte, vírbe köpülte, fílhautan hattá a zútszílen. Mikor 
a jány magához tírt, nagytámojogva megindult hazafeléé. Mikor a 
kokas megláttya, felugrik a kapura s ászt kiáttya : Kukurikau gaz- 
dasszonyom, jön a zídes jánya összeverve, vírbe fagyva ! 

Megharakszik a zasszony s elhessekteti onnan. Há jön a zídes 
jánya vírbe köpülve. De nem baj, legalább ott a nagy czifra láda. 
Felis nyittyák. Há csupa kigyau-bíka ugrik ki beleölle. 

Ottis maratt a zídes jánya vín jánynak örökre. A mostohá- 
ját meg elvette a legjobb gazda a faluba, s máig is ílnek, ha meg- 
nem hautak. 

(Zilah). Versényi György. 



Átkozódások, káromkodások. 

Hogy a szemed follon kü ! 

Hogy a vakulás érjen é ! 

Hogy a dühüs nyavala törjön fö ! 

Hogy a kórság vessen fö! 

Hogy a rosseb egye kü a pofád(jt I 

Hogy a nyű vek kezgyenek kü ! 

Hogy a kukaczok essenek beléd ! 

Hogy a tüzes ménkű csapjon hozzád ! 

Hogy a csattogó ménkű vággyon beléd ! 

Hogy a féreg fénye egyén még! 

Hogy a veszekedett fénye széggyén szét apróra ! 

Hogy a zördögök talicskállanak é ! 

Hogy a kutyák egyenek még ! 

Hogy a kutyák szalaggyanak é veled ! 

Hogy a Kesszeldorfer (volt z.-egerszegi hóhér) légyén a ké- 
résztapád ! 

Hogy a sünyedík (senyv) fészkellen beléd ! 

Hogy a kosz leptyén még! 

Hogy a csuz fújjon fö ! 

Hogy a görcs rángosson össze ! 

Hogy a sörét vetégessén széllé ! 

(Nagy-Lengyel, (iöcsej). 

Gaál Ferencz. 



képnyelvhagyomAnyok. 



95 



Táj szók. 



I. 



A I f ő d i e k. 



K a c c s a z : kaccsat letördel pl. 
dohánytökérol. ,, Menjetek ki 
kaccsazni^. 

kaczabáj vagy kaczabajka : 
leányok könnyű felöltője. „De 
szép kaczabáj kád van hékás ! — 
Van annak , aki meg nem 
issza''. 

kajába, kalaba: lármás 
veszekedés. ^Micsoda kajába 
az szomszédasszony ? 

k a j a b á 1 : kiált, kiabál. ^ ugyan 
ne kajabáljatok''. 

k alakótyos: szeles, szele- 
burdi. „Szinte tudtam, hogy 
így járok evvel a kalakót-vos- 
sal". 

k a l a m o 1 : valami lében koto- 
rász. „Mondja csak bátya: 
miért kurta némelyik birkának 
a farka ? Azért, mert elvág- 
tuk. De hát miért vágták el ? 
Azért, mert azok bárányok és 
mikor fejjük, ne kalamoljon 
farkával a tejes edényben **. 

kalancsagos, kalancsos: 
tévelygös hely. „Vigyázz azon 
a kalancsagos úton, félre ne 
bódorogj". 

k allantyúz: kck zot fon kal- 
lantyúval. Ezen fonálból ponyvá- 
nak és zsáknak való durva vász- 
nat szőnek. A kallantyúzást 
egyedül férfi cselédek végzik 
télen. 

k a n g ö d ö r : olyan gödör, hon- 
nét vályogot vertek vagy ta- 
pasztani való földet hordtak. 



k a n (1 a r í t : kilódít. „Menj odább 
mert olyant kandarítok rajtad, 
hogy az eget is bőgőnek 
nézed". 

kapar ék: hulladék, mit gyűj- 
tés után a tarlón gereblyével 
összekaparnak. „A kaparékot 
rakjátok külön ; mert az gazos". 

kapat, megkapat: fuvarosok 
valamely álló helyen, csárdá- 
nál rövid időre megállanak és 
keveset etetnek. „Majd a kop- 
lalónál egy kicsit kapatunk, 
azután tovább ballagunk". 

k a r c zo s : rámpás , új bor. 
„Kóstoljuk meg komám a 
karczost, mit mond. Fjnye ko- 
mám, ettől ugyan kinyílik a 
bicska az ember zsebében". 

karistól: nagyjából megfé- 
sül. „Karistold meg a fejedet, 
azután lódulj iskolába". 

k a r i z 8 m á I : gyengén vakar. 
„Eds anyám, karizsmálja meg 
egy kicsit a fejemet". 

károm szó: káromkodás. „No 
megállj , majd bepaprikázza 
éds anyám a szádat a károm- 



szóért". 



kárpál: zsörtölődik, duruzsol. 
„Ugyan ne kárpáld mindig azt 
a gyereket". 

k á s z o 1 ó d i k : készülődik, sze- 
delőzködik. „Kászolódjunk gye- 
rekek, azután induljunk". 

k á s z ú - t ú r ó : fenyőhéjba tö- 
mött túró. „Hogy ez a kászú- 
túró bátya?'* 

Samu József. 



96 



nkpnyelvhagyomAnyok. 



2. 



Szatmármegyeiek. 



Csutak: szalmából, szénából 
vajry málé héjjából össze- 
göngyölített csomócska, mely- 
lyel valamit bedugni akarnak, 
vajj^y szobát súrolnak ; szalma- 
széna-csutak. 

Csutka; a málénak takarmá- 
nyul is szolgáló leveles kórója ; 
nevezik azon részét is a má- 
lénak, melyről a szemet le- 
fejtették ; ezt kocsánynak is 
mondják. 

C z i n k ó : a hagymanemű nö- 
vények még fel nem repedt 
magtokja s a vörös hagymá- 
nak koratavasszal kihajtott 
első csiraszára. 

C z i p e h e d i k : nehezen, lom- 
hán felkél, feláll ; „czipehedje- 
tek már no !" 

C s i 1 1 e n t : tréfás neve a lo- 
pásnak ; ügyesen elcsillentette. 



C s i n j a : a hordónemű edé- 
nyeknek azon befűrészelt ré- 
sze, melybe a mester a fene- 
ket illeszti. 

C z u r h ó : fajtalan-életű nőkre 
szokták alkalmazni ; másként : 
kurva. 

C s o b á n : Szatmár vidékén 
azon kétfenekű, igen rövid- 
dongájú lapos edény neve, 
melyben a mezei munkások 
vizet tartani szoktak. 

C s e r m á l : valamit ravaszul 
elcserél. 

Czigánkodik: valamit igen 
erősen kér, követel. 

Csápol: kézzel vagy egyébbel 
ide-oda hadonáz, üt, vág. 

('zaflat, czeflet: sietve 
ide-oda jön, megy. fut, szalad. 

Csaviczka: vízzel túlságo- 
san vegyített rossz, zavaros 
bor, pálinka, sör. 



(Nagybánya). 



Katona Lajos. 



Néprománczok *). 



Nagyszereda gyászba van, 
Egy szép kis lány halva van. 

Édes anyja siratja, 
„Kedves lányom jer haza". 

.,Nem mehetek én haza, 
Piros vérben fürdöm ma". 



Még szeredán délután 
Vigan sétált az utczán ; 

Már csütörtökön este 
Vitték a temetőbe. 

„Engem hat lány vigyen ki, 
S az rózsám kisérjen ki. 



Mind az hat lány fehérbe 
S az rózsám feketébe". 
(Maros-Szék.) 

(E kis versnek nótája is van, melyben minden sor ismé- 
telve van). 
Deák Farkas. 

*) L. Nyr XIII. 384. 



Megjelenik 
minden hónap 

három Ívnyi 
tartalotnmaL 



MAGYAR 



NYELVŐR 



XIY. kötet. 



Í»ZBKKJ£SZT1 



SZARVAS GÁBOI<. 



1885. MÁKCZIUS 15. 



Szerkesztő 

» 

kiadó hivatal 

Budapest 
VL ker. Bakony - 
utcza 6. S8. 



III. füzet. 



A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPETYH0L06IÁRÓL. 

IV. 

A népetymolügiai átértelmesítéseket leg-tisztábban még 
az idegen alakok tüntetik szem elé. Eddigi adataink ia job- 
bára másféle nép gondolkozása köréből valók, idegen orgá- 
num illesztette hangcsoportokkal, idegen észjárás szülte 
fogalom alakulatokkal. Láttuk, hogy a szokatlan hangtöme- 
gekböl mint elevenültek elé a magyarosdi alakok és hogyan 
értelmesedett új fogalommá a holtan hangzó betühalmaz. 
Az idegen hatigtömegnek magyar hangtömeggé, má.sodfokon 
pedig magyar szóvá kellett átalakulnia. 

Mielőtt azonban tovább kisérnök e népi megértelmesí- 
tések grammatikális fokozatait, egy kérdés tisztába hozata- 
lával kell még megpróbálkoznunk. Azzal a kérdéssel, hogy 
mit érez a nép nyelvtudata idegen és ennek folytán értel- 
metlen hangtömegnek? Már az első fokú átalakulásoknál az 
alaki népetymologiánál is volt rá eset, hogy a népi nyelv- 
tudat még magyar szókat is idegen számba vesz, ha értel- 
müket vagy magyaros héingzásukat valami úton módon 
elvesztik (Ny. XIII: 492). A tartalmi népetymologiánál meg 
épen nem is az alakon, hanem az alak tartalmatlanságán 
akad meg nyelvérzékünk ; nem is az idegen hangsoron, 
hanem a hangsor érthetetlenségén. Hogy ez a jelentesteién 
hangtömeg honnan került nyelvünkbe, vagy ha már benne 
is volt, hogyan vált azzá. nem a népetymologia dolga. 

Magyar szókon is állhat hát elő a megértelmesedés 
művelete, ha eredeti értelmük kiveszett idö folytán a nép 
nyelvtudatából. Ily szóelhalásoknak különbözőnél különbö- 
zőbbek, tarkánál tarkábbak lehetnek az okai ; szokatlan alak 
vagy idegenes hangzás nagy ritkán. Csak az első fokon, a 

M- 5YELVÖK. XIV 7 



98 KUNOS IGNÁCZ. 

megmagyarosítás fokán, bajlódik az alakkal. De nem is 
jöhet számba a népetymologiai jelenségeknél, hogy idegen 
vagy magyar nyelv ivadéka-e az a szó, melyet a nép tuda- 
tosító ösztöne érthetővé gördített, vagy hogy az értelmesí- 
tés processusán kívül még más psychikai momentum is mű- 
ködhetett közre. Idegennek veszi a nyelv szelleme mindazt, 
a mi előtte érthetetlen, noha az ő nyelvtestének a véréből 
való is ; magyar szónak ismer el mindent, a mit csak meg*- 
ért, bármilyen nyilván való az indigenatusa. 

Ezeket a rokon idegen szókat vesszük ezúttal szem- 
ügyre, mintegy függelékül ama merőben jövevény alakok 
mellé, melyek a népetymologiai átalakulások második foka 
köré csoportosultak. Számuk, nagyon természetesen, eme- 
zekét meg sem közelíti. Idegenné csak nagy kivételesen 
válhatik magyar szó, vagy ha fogalmastul elavult, vagy 
pedig ha tulajdonnév félévé válik és tulajdonnevekkel kerül 
kapcsolatba. Néha még akkor is, ha tulon tul való a ke- 
lendősége. A régibb -falva, -fala végű helynevek jó része 
ma már többnyire fawk zsugorodott össze, a nélkül, hogy 
eredeti értelme csak valamennyire is megmaradt volna a. 
nép tudatában. 

Idegen számba mennek mindenek előtt az elavult és 
így értelmük vesztett szóalakok. Az élő nyelvtudat nem 
érti többé néhai szavát és azon mód appercipiálja őket egy 
alakilag hozzája közel eső kifejezéssel, mint akár a tiszta, 
idegent. Az értelem összefüggése még csak szóba se kerül- 
het, pusztán elavultat kell megújítania. De szólaltassuk az 
adatokat. 

Havas elvéneVi azaz „Havason tuli"-nak nevezte haj- 
danta a magyar tul a Havasokat, de csak addig, a míg az 
elve szót megérthette. Mikor jelentése halványulóba kezdett 
menni, az alak is változásnak indult. Részben az elülső szó 
assimiláló hatása, részben pedig az utána járult rész szoká- 
sosb kapcsolata, a mai Havas^/földet teremtette helyébe. 
Ugyan ez az elve szó lappang még az Erdély (Erdő-elve), 
sőt némelyek szerint a Székely (Szék-elve) szóban is, csak- 
hogy a jelentése vesztett fogalom, nyilván az -ély, -ely végű 
nevek analógiájára, ezúttal emilyen alakot öltött. Még- 

ennél is kihaltabb szava a magyarnak az egy^ igy. Valami- 
kor „szent"-et jelentett és e jelentésének világos nyoma is 



A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPETYMOLOGl4rÓL. 



99 



maradt még az oklevelekbeli Egykő (németül //eiU^enstein) 
nevű helységben. A később nemzedék azonban, hogy a 
feledésbe ment szó jelentését valahogyan meg is magya- 
rázza. Hegykőt alakított belőle. Nyoma maradt még e szó- 
nak az egyhkzhaxi is, de már szintén nem „ szent "-et, hanem 
.,egy^-et értünk rajta, sőt ma napság már szenUegy'YikzroX 
beszélünk, ^^'edűl idvezítö, egy^é^es vallásra magyarázzuk 
(Müller M. feloIvasásaL ford. Simonyi). — Szintén elavult, 
csak tájbeszédben ha itt-ott még hallható a séd szó, me- 
lyet már Kresznerics is tájszónak jegyzett fel „rivulus, 
fluentum, báchlein" jelentéssel. Egy helyneves kapcsolatát 
a Hidegséget, ennek is megőrizték az oklevelek, horvát 
lakosai pedig még mai nap is annak ejtik. De már a ma- 
gyarok nem tudták elég érthető magyarázatát adni a szó 
utójának és a horvát eredeti kiejtéstől eltérőleg, a hol így 
is meg amúgy is mindegy. Hidegséggé fagyasztották. Ny. 
Közi. VII: 119. — Hasonló módon homályosult el az aszó 
is, melyen a régi magyarok „völgy "-et értettek. Még inkább 
elhomályosodhatott, sőt összezavarást is táma.szthatott tulaj- 
donneves kapcsolatokban, hol még a társszó is befolyhatott 
ujonti megértelmesedésére. így vált lehetővé, hogy ma már 
székiben ^zarvdusszót (németül még Hxr^ch f halj ^ meg Hosszu- 
szőt (Kor.) hallatnak velünk, a hol régebben Szarvas-^^rsí?, 
meg Hos^szu-aszó rejtőzött. — A tornamegyei yós^>aí6 ősré- 
gies alakjából sehogysem tudott a nép valami értelemfélét 
kiokoskodni, fogta és Jósafőt kerekített ki belőle. 

Földrajzi elnevezésekből, melyeket szintén ide lehetne 
foglalnunk, több elavultat eleveníthetnénk még fel, Lugossy 
jegyezte fel a következőket. „Csillag"-ot jelentett valamikor 
a hugy szó, sőt a nép még ma napság is „Darvak húgykt^^ 
„Eke húgykt^ szemlél a csillagos égen. A szót természetesen 
többé meg nem érti, más kapcsolatban más szóval, jóval 
ismertebbel téveszti össze, úgy hogy a többek közt „Szép 
asszony kiifjá^-Yioz is eljár értelmet meríteni. Ipolyi : Myth. 
582. RMK. 1:355. — -^ nvia lactea'*-t még Sándor István 
szótára is „fejér köz^^-Widk fordítja, de már a néphagyomány 
úgy regéli eleinkről, hogy fejér gd'ziin jövének. UjMMuz. 
V. évf. 1 : 6 1 . Ezúttal a szó jelentése inkább homályos mint 
elavult. Hasonlóan a vecsemye szóhoz, melyről vacsora csil- 
lagára ismer a székely nép. Benedek : Székely tűnd. 89. 




lOO • KUNOS IGNÁC/. 

Kihalt szó értékűek még azok a magyaros hangzású 
elnevezések, melyek részint idegen tulajdonnév eredetet sej- 
tétnek velünk, részint még ismeretlen származásúak. Ep úgy 
érthetetlenek a nyelvtudatnak, mint akár az előbbiek és ép 
oly módon alakulnak át érthetőkké is. Csakhogy amazoknál 
megállapíthatóbb az eredeti alak és kimutathatóbb a nép- 
etymologikus átváltozás. Bizonytalanságban vagyunk, hogy 
vájjon a Büd helységből előszalajtott, vagy pedig a böjti 
boszorkány rémísztgette-e először népünk lelkületét. — Más 
alkalommal meg szintén Ungot Berket járatna velünk a 
csalóka közkiejtés, ha ép az Ung tőszomszédsága Bereg- 
megye nem juttatna czélhoz. Közmondássá merevültében 
bereknek domborodott ki formája és így csapzott el közel 
eredetétől oly kétes messzire. — Ép oly megvilágítása az 
értelme felejtett névnek, mint a XVII-ik századi költőé, 
a ki Föllegvdr tartományába röpíté képzeletét az elmohoso- 
dott Fülek vára alól. RMK. 111:459. 

Még szokottabb módja a jelentés elváltozásoknak, ha 
élő és ismeretes szók alakulnak át szintén élőkké és isme- 
retesekké. Az effajta elváltozásoknak, illetve felcserélések- 
nek többnyire alaki hasonlatosság a szülője. A hosszú más- 
salhangzók némelyikét a népkiejtés sok helyt r-es részre 

r 

bontja pl. talló és tarló , sacczol és sarczoL Ep így változott 
át CsallóViöz is Sarló alakura. RMK. 11:381. Közel járó 
hasonlatosság változtatta FehéregyYikzkt Ferihkzkra, és egyéb 
földrajzi elnevezésekből véve példát, siket ér vezeti félre a 
slkór eret Ny. IX: 125, és szőke víz hódítja magának a nagy- 
váradvidékiek Székely vizét. 

De nem mindig áll módunkban a kettős alakok elsőbb- 
jére és eredetibb formájára rámutathatni. Néha az egyik 
a járatosabb néha a másik, sokszor csak az Írásból mutat- 
hatjuk elé párját, máskor maga a közkiejtés is ingadozik. 
Az effajta átalakulásoknak van a legbonyolultabb története. 
Beregmegyében pl Fedelesi^Xwkn^ is FöldesidXvkndi^ is em- 
legetnek egy helységet, egyformán magyarosan és egyaránt 
érthetően. Eredetük mellett egyik sem vall különösebben, 
akár a /^í)>/lak, melyet Kor. /»/lakkal igyekszik ragyogóbbá 
tenni, vagy akár kerellö, melynek kerülő párja adott értel- 
mesebb hangzatot. A legtöbb esetben egyik sem látszik 
eredetibbnek, hanem mindketteje egy közös idegen forrás- 



A HELYNKVEKBEN LEVŐ N ÉPET YMOLOG IÁRÓL. lOI 

ból ihatta az élet vizét. E mellett szólnak a még nem 
eléggé érthető koczkó- s a már értelmesebb koczka^z^Xk^*^ a 
kevésbbé ismerős kopor és a hangzatosabb alakú kapor^ a 
biharmegyei Szókány és a neki jelentésedéit SzőkeidXvd^. 
Dyennek tetszik még a beregmegyei Macsola és az illesz- 
kedettebb Mocsolya, az egyaránt elterjedt Gyülevész és Gyii- 
Imz, melyeket még Kor. Gyü/evicznék hangoztat. Ugyan- 
olyan elváltozás, a milyen a régiek bzorwize és ozönvésze. 
Hogy. hogynem egy Kuriakér nevű helység is egyet fordí- 
tott érthetetlen voltán, s lett belőle kun^akér; hasonlóan 
AT^rr-rtfháthoz, egy nagy kunsági szántóföld nevéhez, melyet 
még a tisztesség tudóbbak karahdt néven neveznek Ny. 
1:230. 

Máskor meg csak az ortográfia áll útjában a kettős 
alak megszüntetésének. Vagy a kiejtés lehetett hatással a 
szó jelölése módjára, vagy pedig a hagyományos Írásmód 
dermesztett a szó alakján. Egyaránt hallunk Hód- és Hold- 
mezövásárhelyet, a nélkül hogy akár a kiejtés, akár a meg- 
szokás szentesítette volna vagy az egyikét vagy a másikát. 
Van úgy is, hogy már a régiségben kezdődik az összeza- 
varás, az ide-oda ingadozó írásmód, mint a mai Szdz\íz\ovci 
példája mutatja, mely már a régi nyelvben is Zazáiom, 
Zazholm alakúnak mutatkozik. A történet tanúsága .szerint 
a szdszoknsik kellene e névben nyomát látnunk, de az orto- 
gráfia, mely a régi Írásmódot egyúttal a kiejtésbe is átvitte, 
csak is Szdzháiotnról akar hallani Xy. V:39i. Ha.sonló téve- 
dés adott a »Sb/halomnak is alakot. It név előrészét már a 
névtelen jegyző zavarta össze azzal a magyarázatával, hogy 
a honfoglaló magyarok a ^/halmon táborozva lombsátoro- 
kat készítenek és innen nyerte Szíhalom nevezetét. A név- 
telen világosan a szín (schoppen, schirmdach) szóra gondolt 
2i szén (carbo) helyett Ny. Vrjgi. 

A tudatosabban működő nyelvösztön néha még ma- 
gyarázatát is keresi ez átalakulásoknak. Es e magyarázatos 
jelenségekkel egyúttal ama határához közeledünk a nép 
szellemi működésének, mely az eddigi, úgy nevezhető ön- 
tudatlan népetymologiát a tudatostól, a megokoló népety- 
mologiától elválasztja. Átmeneti alakjaink még emide is 
amoda is elnyúlnak. Ortografikus eredetű pl. a Had\\kz, 
Haíhkz név, melyet majd emigy irunk majd amúgy ejtünk, 



L 



I02 JOANNOVICS GYÖRGY. 

mindegyikét öntudatlanul. A tudatositó nyelvösztön azonban 
mindegyikére keresett igazoló történeteket és hol az ősi 
//íídfakozások egyik emlékét látja benne, hol meg csak gú- 
nyolódásként említi, hogy y^haf ház nem falu". — Somogy- 
nak egy helysége Szölöjndl nevet kapott, de az utórész 
elavulta folytán Szolhndnr^. is keresztelte még a kegyeletes 
emlék. Azzal okolta meg a késő nemzedék a hite hagyott 
nevet, hogy Szigetvár ostromakor itt lett volna Szolimán 
sátora felütve. — Határjelző adataink legérdekesebbje ^Vi^- 
vetlen falvának a története. Deákot a népkiejtés sok helyt 
gyákxidi^ hangoztatja, lett hát /)/i/iéfalvából Gy(ikíz\.v2L. De 
hogy mi módon keletkezett a gydk szónak gyakkal való 
összezavarásából a falunak Neroetlen neve, a következőkép 
jegyezte fel a Krónika. Szatmár körül van egy Nevetlen 
nevű falucska, melynek eredetét egy arra utazó kocsisa így 
magyarázta meg: A falut eredetileg /)/i//^falvának hittak, 
ebből aztán GydkídXvdiy GyaMalva, lett. Mivel pedig gyakni 
azon a vidéken csúnya jelentésű szó, a nép e nevet mel- 
lőzte és így kezdett szóllani : Nevetkiire. megyek. íme a nép 
aesthetikus érzete Ny- 11:187. 

KűNos Ignácz. 



A ,NEK'-RA6Ú NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

III. 

A birtokszó egyezésének régi czikksorozatomban meg 
nem oldott egy-két kérdése a visszatérő névmásra, a sze- 
mélyragos számnévre, számnévmásra, kérdő és visszamu- 
tató névmásokra vonatkozik. — Mindez alakok, nek nélkül 
állva, kétségtelen birtokosok ; és így a birtokszó is , — 
első és második személyükhöz, s a többes-számi jelentésűek 
számához nem alkalmazkodva, — mindig csak egyes számra 
mutató, harmadszemélyi ragot vesz föl ; pl. A magaw pén- 
zct költöm. Járj a maga^ láb/zn. Mag/7 ur^ ő. Kitelik ez a 
magu^^/é (maga/i?^, m^jguk) vagyon^'ból. — Csak egysünk 
{\ieX,tőnky hkrtnalok, nyolcznkj titka. Mindkettődéit sebf* ve- 
szélyes. — Mindnyájwwié kivánság^/t teljesíti. Több^/^:>t (né- 
hknyafokj feladat/7 ez. — Melyik//;í^ tanács^rV kövesse? Há- 
ny afok szav^r dönt itt? — A vaeXyxkiink terv/? a legjobb 




A ,NEK^-RAGÚ NÉV ÉS A RIRTOKSZÓ. 



103 



lesz, az fog stb. Annyi itt a nézet, a hknya^k szsiwdt 
hallom. 

De n/^k-kél állva már különböző szerepet visznek e 
szók. Két osztályba soroztam őket. 

Az első osztályba ezek tartoznak : e^y (egy- fiuk, 
egy- i^f€i, ^ g y - fl^J ; és az ík- végűek : egyike, mdsiktink, 
ynelyütk? hányadikunk? hatodiktok, némelyikünk, akármelyik 
kük stb. Ide értendő az /^-essel egyjelentésü forma is: 
mclyőnk ? melyötök ? egyönk, egy ötök stb. *) — Az egy magá- 
tól érthetőleg, a többi pedig a tárgyakat külön-külön ki- 
emelő, egyedítő íié-nél fogva mindig csak egyes-számú har- 
madik személyt jelöl. A birtokszó ennélfogva nek-es formá- 
jukkal szemben is csak egyes számra mutató harmadsze- 
raélyi ragot vesz föl ; pl. Birtokossal: ^jgyiinknek 
{egyikilnknek, egyönknekj, mindegyiteknek {mináegyőtöknekj 
az érdeke forog szóban. Va,\a.méiyiteknek a székA foglaltam 
el (tehát : egynek a t. k.). Dativussal: Melyikünknek 
(mélyőnknekj van igaza ? Csak minden hsLvmaiáiyLunknak 
akad párja a tánczban. Egyitek?iek {egyőtöknekj fájt a foga. 
}iémelyiküknek {némélyikífnekj nem esik terhére. 

A második osztályba esik mind a többi, u. m magam, 
magad stb. ; mÍ7idnyája, mindnyájunk, mindnyájatok stb , és 
így tovább : mindannyitok, valamennyiük ; mindkettőnk, mind 
a hármatok, mind a tizük (százuk, ezrük stb.); — ^ továbbá a 
töszámok kettő'től végig; és egypár határozatlan számnév: 
hánya? hányunk? stb. sokunk, kévésünk, többetek^ néhányatok, 
néhányuk, valahányuk; — tagadólag: semelyikünk, semennyi- 
Ük, sehányuk stb. — A függőben hagyott kérdések 
ezt az osztályt illetik. 

Az egyik kérdés ez volt : Az ilyen (másodosztálybeli) 
névszó csak nek nélkül állva birtokos-e, vagy: nek-k^ is 
alkalmas e szerepre? pl. magad/za^ a 100 frtja; hármunk- 
nak a készpénz^/ mindnyájótokwa^ (v. mindannyitokwa^^/ a 
becsületéről van szó. 

A másik kérdés ez volt: Minthogy e szók, — a tő- 
lük e részben eltérő magam névmást ide nem számítva, — 
az egybirtokú személyrag fölvételével, többes-számi je- 



♦1 „his2 mtiyónli nem ismeri?" (Arany. Arist. ford. A lovagok. 9^T. 1.) 
(ínég hozzá se vetne ügyötök is". (Ar. u. az. A darázsok 207 — 208). 



104 JOANNOVKS GVÖKÜV. 

lentésök mellett is megtartják az egyes szám, és egyúttal (a 
főnévvel szorosan egybekapcsolt) harmadik személy formá- 
ját, — a melyhez is az ige mindannyiszor hozzásimul (há- 
nyunk? hkrvci7(nk, mind a négyeírky mindnyáj//^ stb. máu/J .' 
nem következik-e ebből a dativusukra vonatkozó bir- 
toknévnek kétféle ragozhatása : Tiz/rnkne^ sem lesz itt 
több áolg7//ik; de így is: Tiz////^«^^ ' sem lesz itt több 
dolgfl:. Elment az eszelek^ mint látom, néhknyffüjknak; de 
így is: y^éhknyafoÁ'nak {tohhetekneky mindannyi/^'^^^/zyty' el- 
ment az esz^'. — ? Még akkor, csekély számú adataim 
alapján azt állítottam , hogy az ilyen névmás , ha birto- 
kos, nem vesz föl nek ragot ; ha pedig dativus, mindig* 
csak névmásul (nem főnévül is) működik ; és így a rá vo- 
natkozó birtoknév nemcsak számban, hanem személyben is 
egyezik vele mindannyiszor. A szabadabb mozgás lehetősé- 
gét egyébiránt már akkor sem zártam ki. és a végeldöntést 
további kutatástól tettem függővé. Lássuk tehát: 

I. A nek fölvétele kérdésében (a birtokosra nézve) 
megszüntetem .szabályom merevségét. Igaz ugyan, hogy so- 
kan valódi hézag-töltőnek használják ezt a ragot; oda is 
ragasztják, a hova nem kellene ; pedig jó azt kerülnünk, 
a hol csak lehet. De a hol nem lehet? A nek-es* szóra ez 
esetben mindannyiszor dativust fogjunk xá? Hogy e névmá- 
sokat ez a rag meg nem fosztja birtokos mivoltuktól. hadd 
muteissák a következő példák : 

„(Forma, mód, ajak — - -) Mintegy maigsimnak ré- 
sze benne" (Kisf. Sánd. Az emberszívnek örvényei. Ujabb 
nemz. könyvt. 859.). ^^(Mináennek b! mit látsz — — ), Vá- 
Xdannak és x^digd^mnak asszony/í (Vörösmarty. Vérnász. 
U. ott. 960). (Ellensége^//2/?^ védőj^^ s tenmaga/Z/írtfié vádo- 
lója akarsz lenni?" — „(édes nemzetem) - — — és ma- 
gdidnak oltalmira kö.ssünk kardot a pogány ellen" (Zrínyi 
Miki. A török áfium ellen való orvosság. U. ott. 203). 
„Magnink v[ia.gunk?iak veszedelm/'t ne keressük" (Régies. 
Révai nyt. 3Ö3). — „(Más esetekben bizonyos külső relatió- 
inkat kívánjuk megváltoztatni — — — ), ott mint barátjai 
vagy ellenei a rénynek és valónak, itt m. barátja/ v. elle- 
ne/* ennmagunknak^ (Kölcsey F. mind. műnk. V. köt. Engel' 
aesthetikai töredékei. 20). „ — - — de inkább m3.guknak 
mutatás ^rt (keresik)" (Régies. Révay nyvt. 363). „a 



A ,NEK.*-RAGÚ NÉV ÉS A KIRTOKS/Ó. 



105 



melyre akkor kiszalad mind a kettőnknek lelki?" (Csokonai 
Állatok beszélgetése. 575). „(Fellegként borítja) Mind ket- 
tőnknek búj^'t" (Csók. Esdeklés. 781). „Ecce! hol jár mind 
\ie\Xőnknek esz^" (Vas. Ger. Parlagi képek. I. n). Néhá- 
nytinknak a haszna?, ezrünknek a kár^;. Tőzsdéteknek — 
nem tagadom — ellenzés^Vel találkozott Beiktattuk tiltako- 
zás//t vcíxndiXiyk^yxknak v. valamennyi/'/^/^^>fe v. mind a har- 
minczuknak, „(Es a hont fentartó atyák epedése) Mindnyá- 
yiftknak lelkt't bizony nem emészti" (Pompéry. A telivér. 5). 
Látni ezekből (kevés kivétellel), hogy vagy a birtok- 
szó nyomosítása, vagy valamely szó, néha egész mondat közbe- 
szúrása, majd a birtokszó elöretétele, és nem egyszer a kö- 
tött forma eszközli az ilyenféle birtokosra nézve is a 
nek fölvételét. Magától érthető, hogy e ragot ott, a hol 
használatára szükség nincsen, márcsak a jóhangzás szem- 
pontjából is kerülnünk kell; és hogy e részben a versmér- 
ték és rythmus követelményének is megvan a maga határa. 
Hogy mikor kell és mikor nem kell a birtokosnak a nek, 
megmondja régi értekezésem IV. czikke (299 — 302). 

II. Az e névmások dativusával találkozó birtokszó — 
a magam névmáséval találkozót ide nem értve — szintúgy 
tágabb körben mozog, mint a minőt akkori dolgozatomban 
kijelöltem részére. Kétségtelen ugyan, hogy a mely dati- 
vusban benrejlik a nekem, neked stb., azzal okvetetlen egye- 
zik a birtokszó személyben és számban ; pl. borsunk függ 
tőle (nekünk) minány kjunknak. — Gyakran ki is van téve 
a személyragos nek; pl. Tinekfeky jól tudom, mindnyáj^/^;>t- 
nak van annyi befolyás/^^. — De ebből épen az követke- 
zik, hogy az olyan dativus, a melyben nem lappang, vagy 
nem okvetetlen lappang a nekem^ neked stb., tisztán csak 
főnévül szerepel (a mely mindig csak harmadik-személyű) : 
és akkor csakis ez lehet a kérdés : Az ilyen dativusnak 
egyes, vagy többes számára mutató (harmad-személyi) ragot 
vesz-e föl a birtokszó? — Már hónapokon át egyre ker- 
g-etem e különféle dativusokat, és csak itt-ott találkozom 
egfyikével-másikával. Pedig tisztába kell hoznunk minden 
előfordulható alakjuk ügyét. Hisz a csak néha-napján hasz- 
nálatos szerszámnak is mindig jó karban kell lennie. Rá- 
akadtam egypár útbaigazító adatra , a melynek nyomán, — 
számbavéve egyúttal a kérdéses névmások illetőleg szám- 



106 JOANNOVICS GYÖRGY. 

nevek tudvalévő sajátságait is, — a következő eredményre 
jutottam : 

1. A maga7n (magad maga stb.) visszatérő névmás abban 
különbözik szóban forgó társaitól, hogy a többest csak egyféle, 
t. i. szorosan vett névszói alakja jeleli: mag/z/í^ dolgoz///?^, 
maga/í?^ dolgoz^^ stb. (ellenben : hárm^://, sok^/z dsA^oziink 
stb.) — ; továbbá : dativusától mind a három személyben elvá- 
laszthatatlan a neke?n stb. — ; mindannyiszor is egyezik vele a 
birtokszó személyben és számban ; pl. (A fiaim vagyona illetet- 
len maradt) ; de m3igSLmnak mindenei oda veszett „. • • ma- 
gamnak ugyan nagyobb részem (Hordoztatik széllel az ma- 
gas egeken" (Zrínyi. Szigeti veszedelem. Újabb nemz. könyvt. 
192.) ,, — — magaw;^^:^ is Oly édes ömlik el pilláÍ7/zon" 
(Arany. Arist. ford. A darázsok. 203). Most m3Lg3Ldnak vksik 
a fogsid rá. (Most tudom a közös czégteket) ; de msLgeidnak 
ezelőtt máskép hangzott a firmáűf. Sok munká/c^^ba került 
az vcidigditoknak is. (A gyermekük föl sem veszi) ; de maiguk- 
nak ugyancsak nehezw^e esik. — Tehát nem: yíd^gojnnak 
terh^Te vagyok, hanem : Terhe/«re vagyok enmagaw^^/?^; 
nem : M.diga.tvknak rendben a szénáj^^, h : — — szénkfok 
(pedig magáin más szerkezetben eredeti birtokos ; pl- A 
maga/V?>t szénáj/z rendben van); nem: M.dLguknak nem jutott 
esz/be, h: — — eszükbe. 

2. A birtoknévnek személyben és számban egyezését 
szintúgy megkivánja a) a személyragos számnevek közöl a 
részlető (partitiv) jelentésűek dativusa. Ezek : Mind a kettdnk 
( mindkettőnk) j mindkettőtök stb., mind a hármunk (tizilnkj 
százunk) stb. — : továbbá: mi-kettőnk(nek), ti'hatotok(nak) 
stb.) — ; b) a személyragos számnévmások közöl ^z egész 
mennyiséget (egyetemesen) jelelők dativusa. Ezek : Mindnyá- 
junk, (inindnyájatok, mindnyájuk, fnindnyája), mindannyink 
stb., valamennyifik stb. — Példák: 

„(így a farsang jó napjaiban) Mind a \iett6nknek ré- 
szünk van" (Kaz. Fer. leveL Berzsenyivel. Kiadta Kaz. Gáb. 
1860-ban. 219. 1.)*) Mi-kettőnknek más a feladatu/^/é. Hát 
ti'hkrmai-toknak nem fér a feietekhe? Mind a hkrmuknai 



♦) A Bajza J. és Schedel F.-t61 1842-ben „Kaz. F. ered. munkái" ez. 
szerkesztett kiadásban (K. F. lev. Kis Jánoshoz. II. k. 196) ez áll : „Mind 
a' ketX6nknek része van"; — nézetem .szerint nem helyesen. 



A .nek'-ragú Név és a birtokszó. 107 

meggyült a bajaié vele. „Az álomból mind \i,eXtey)knek 
esz/iébe jutott minden" (Kriza. Vadr. Szép Palkó. 402.). 
yí\ná\ietteí]ének keze ügyébe esik. - Minánykjunknak nem 
teheti kotelességü;/ytké. Jusson esze/<f^be mindannyi//?^«rt'/&. 
Valamennyi//^//^it az lesz a jutalmuk. Mindnyájtf^/i:^ nagyon 
fájt a fogö rá. 

Ez alakokat azért tettem külön rovatba, mert a visz- 
szatérö névmástól a többi közt abban is különböznek, hogy 
alanyesetük többesét is egybirtokú személyrag jeleli : Mind 

a hinnünk, fok stb., mindnyáj;///^, fok stb. érzt; 

ellenben : magu«^ érezzük, maigai/ok éxzxtck^ msiguk érzi/fe. 
Továbbá még azért is tárgyalom külön e névszókat^ mert 
jó magyarságú dolgozatokban egypár olyan mondatot talál- 
tam, a melyben az efféle dativus többesének harmadik 
személyére vonatkozó birtoknév egyes számra mutató 
raggal áll: Mindannyi //^«^/^ nehezére esik. .. Mindkettójí)'/&A/í:>é 
elég oka volt később stb." (Horváth Mih. kisebb tört. műnk. 
Fráter György élete. IV. 10). 

Emezeknél talán nincs is teljesen kizárva az a kérdés, 
havajjon: mindegyikök dativusa többesétől minden körül- 
mény között, és így a harmadik személyben is elválasztha- 
tatlan-e a személyragos nek többesének a fogalma, így : 
{nékikj mindkettőj/lí/fe«6'>^ elég okuk volt stb. — , vagy (per- 
missive) elválasztható : mindkét tej /Jj>é«í?^ elég ok^: volt stb. — ? 
De az elméletet vajmi gyakran megczáfolja a gyakorlat ; a lo- 
gikát az élet. A számban nem-egyezést feltüntető egypár 
adat, a számban egyezés eseteinek végtelen sorával szem- 
ben, korántsem elegendő arra, hogy kétségtelen nyelvté- 
nyül állítsam ide ; mint szemembe ötlő mozzanatot azonban 
czélszerünek tartottam fölemlíteni. Az e 2. alatti szabályt, 
magátói érthetőleg, fentartom teljes épségében. 

3, Ugyanezen számnevek az illető személyeket különö- 
sen kiemelő szóktól (mind v. mind a (kettőnk), ini (hármunk- 
nak) // (nyolczatoknak) stb.) meg nem határozva, hanem 
pusztán állva így : ke/tönk, keltőtök stb. tizünk, százatok stb. ; 
továbbá a határozatlan számnevek : sokunk, szdmostok stb., 
többünk stb., kévésünk stb., néhányunk, ennyink , annyink 
(annyitok, stb.) kétféle jelentésűek; és így a dativusuk sem 
hat egyformán a birtokszó egyezése folyamatára, jelesül : 
ha tisztán csak mennyiséget jelöltetünk velők, rá nem mu- 



I08 JOANNOVÍCS GYÖRGY. 

tatván az illető személyekre, akkor csak főnevek gyanánt 
állnak a mondatban, és a birtokszó nem egyezik velők se 
személyben, se számban ; ellenben : ha a számmal együtt az illető 
személyeket is ki akarjuk tüntetni, akkor az ilyen névszó, 
ugyanazon alakjában partitiv jelentésűvé válván, kizárólag 
névmásképen szerepel, és a birtokszó személyben és szám- 
ban egyezik a dativussal. 

A kérdés itt mindig csak ez : Az első, második, harmadik 
személyben megemlítettek egytöl-egyig bele vannak-e értve, 
vagy sem ? Ez : tizünk lehet a. m. mi tizen^ de jelentheti 
azt is hogy: tizen közölünk; néhányatok a m. //' néhányan^ 
és annyi is m. néhányan a ti körötökből, „(Csatasorban erős 
férfiak állnak) ört ellenem a kijáratokon: S kettejök épen, 
mint stb." (Ar. Arist. ford. A darázsok. 224.) Itt kette- 
jök = ketten kötülök; a következőben pedig: (Ez a Pál 
meg drágalátos ocscse) ! Sok bajom van kettejökkel! a szám- 
név am. velők kettejökkel^ v. ezzel a kettővel 

Sőt még itt sem éri végét az értelem különbözősége, 
íme a következők : az én egye?n, a te kettőd/, az ő heitja ; a 
mi hármunk stb. — ; ez az egyem {egyőnk, egyőtökj; ilyen 
V. olyan kettőéit, (tize/f^, harminczwA stb.) csak abban tér- 
nek el a pusztán állóktól, hogy birtoknévi természetöknél 
fogva minden körülmény között főnévül állván , csupán 
csak számot jelölnek; pl. (Egy jószágtok jelzálognak nem 
elegendő) ; de a kettő/k)'^ együttvéve kifutja majd. — Az 
effajta dativusnak is épen így változhatik a jelentése, és e 
szerint változik a rá vonatkozó birtoknévnek is a ragozása. 
Példák: 

Csak számra értve. Személyekre is értve. 

(Nem szükség ezt mindnyá- VieXXönknek mégis tudt/z/Zitra 

junkkal kózleni); elég. ha adta. 

egyőnknek, vagy "kettőnk- 

nek adod tudt^/ra. 

TvAÍinknek vagy akár hu- Ötünknek most annyi itt a 

?*7.unknak is elég áo\ga áolgiinkf a mennyi ezelőtt 

lenne itt. tiznek volt. 

(Engem meg téged ez netn Rorsódzott ám ahát///7>t töb- 

tántorít) ; de fiókunknak hűnknek. 

borsódzik a hát^ tőle. 



A ,NEK.'-RAGÚ NÉV ÉS A BIKTOKSZÓ. IO9 

Hát a mi bölcs hűinknek hLkrmnnknak ez volt a külön- 

föt-os bizottság) mi a vé- vélemény/i//^. 

lemény^? 

(Nem nektek), — más kettő- K. ét tönknek yxtottdiZ^iizii nk- 

töknek jutott esz6'be. be ; (gondoltok is t i vele !). 

(Mindannyitokra úgysem szá- Volt annyi esze^'i' néhánya- 

moltam)-; csak is néhánya- toknak ^ hogy stb. 

toknak volt annyi belátású!^ 

hogy stb. 

Ennek a \ikrvíiditoknak már Most egyszerre megfájdult a 

nem fáj a fej^ (meghaltak). i^\%tek hkrmsLfoknak. 

Mikor ez einnyiuknak nem fér Ennyiiiknek együttvéve sincs 

a fej^'be ! hitel íiit ottan ! 

(A hányan itt lesznek épen) ; (Most csak ővele meg az öcs- 

akár tizüknek is kiteszem cs/vel volt dolgom); hanem 

a szür^'t ! ugyancsak a liormiikre ko- 

pintottam lietteyíknek. 

A birtokszónak a harmadik személy többesére mu- 
tató ragja márcsak halványan tünteti ki az illető személye- 
ket; de csak kitünteti ez esetben is. 

4. Ezek : hányunk ? hányatok ? stb. ; a hányunk^ a meny- 
nyink stb. — ; sehányunk, semennyink stb dativusban állva 
is csak egyes számra mutató birtoknevet kivannak : Wknyunk' 
9iak nem volt az terh</re? Y{kríy^.toknak akad majd pártfo- 
gójuk.^ A \iknyuknak csak volt valami kis vagyon^^, (mind 
koldus most), ^^knyuknak se lesz haszna; belőle. — Ide iktatom 
a szintén többes-jelentésű egymás szót, mint a melynek dati- 
vusával szemben azonmódon szerepel a birtokszó : Szem^rre 
hányja v. hányják ^^yvaks.nak. Mindig tudtrfra adjuk (adjá- 
tok) egymás«ű!>6. 

5. A személyragos infinitivusról sem kell vala megfe- 
lejtkeznem. Hisz olyan dativussal szokott az együttjárni, a 
melyhez még pillanatnyi kétség sem fér. Hogy mikor kell 
a határozatlan módnak a személyrag, arról itt már nem 
szólhatok. Annyi bizonyos, hogy a mikor személyragos, 
mindannyiszor nyomról-nyomra jár a birtokszó ösvényén ; 
pl. Ezt mxíváviy hi!yinknak tnánfink kellene ; nem pedig : — — 
tudnia kellene; a mit egy különben jó magyarságú könyv- 
ben olvastam. 



L 



I lO MUNKÁCSI UERNAt. 

A 3) alatti dativusük példái sorában egy idézetem sincs. 

Legkésőbb fogtam ehhez a részlethez. Nem csoda tehát, 

hogy egy ilyen alakra sem akadtam olvasás közben. De 

az elsorolt példák elég szokottan hangzanak; nem is hiszem, 

hogy a később majd fel-feltünö nyelvtények valamelyike 

meghazudtolja az e példáimban szereplő birtoknevet; mert 

SLZ itt a kérdéses számnevek és számnévmások kétségtelen 

sajátosságaihoz van szabva. — Ezek azok, a mikkel a régi 

értekezésemben meg nem oldott kérdéseket most tisztába 

igyekeztem hozni. 

JoANNOvics György. 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

A hang-megfelelés esetei a szóközépen és szóvégen. 

Magánhangzók: hangszín. 

Minden tudomány körében találhatók ..perpetuum mo- 
bile"-féle problémák, azaz nehéz kérdések, melyek végül is 
csak abban az igazságban lelhetik megoldásukat, hogy 
megoldásuk lehetetlen. Ilyen természetűnek tűnik az ugor 
összehasonlító hangtanban a hangszín kérdése is . vagyis 
hogy minő kritériumok határozhatnák meg az ugor alap- 
nyelvi alak magánhangzóját a nyíltság (vagy zártság) foka 
szerint. Ha a magánhangzót legváltozékonyabb elemnek 
mondhattuk a szó hangtestében, úgy viszont a hangszínt a 
magánhangzó jegyei közt tarthatjuk legkevésbbé állandó- 
nak. Ismeretes körülmény, hogy e tekintetben mily széles 
fokban szoktak már dialektusok is eltérni (zürj. vn víz, ma 
méz: votj. vu, mu), hogy pár századnyi idő elégséges a 
hangszín-fokozat teljes áthaladására (magy. maga, v.ö. HB- 
beli 7nugdnek)y sőt hogy a nyelvnek egyazon fejlődési fokán 
is előfordulhatnak egymás mellett igen távol eső hangszínű 
változatok (magy. haliad-: kullog-). Ilyen hangsajátságtól 
alig lehet elvárni, hogy eredeti állapotát a nyelvtörténet 
teljes folyamán keresztül (az alapnyelvtől az önállóan ki- 
fejlett nyelvek mai fokáig), nem hogy épségben, de akár 
csak fölismerhetőleg is megőrizze. Xem lehet tehát meg- 
ütköznünk rajta, hogy a Szótár is — noha az ugor alap- 
nyelvi alakoknak lehetőleg teljes reconstruálását egyik fel- 



A MAGYAR -UÜOK S/ÓTÁk. 



I I I 



adatául tűzi ki — a hangszín kérdését egyáltalában kire- 
keszti vizsgálata köréből, megelégedvén azzal, hogy a ma- 
gánhangzót hangrendileg meghatározta (a = ^/, o, u, t; 
€ --= a, e, i\ ó) üj. De hát vájjon a „lehetetlenség" tételét 
mondjuk-e ki kérdésünkre? Pusztán a hangszín általános 
természetéből s az ugor nyelvek adatainak általános érté- 
kéből indulva ki, bizony eléggé megokolt volna ilyen véle- 
mény is; mielőtt azonban igazsággá erősödhetnék, gondosan 
latba kell vetnünk minden egyes adat tanúságát s minden 
körülményt, mely esetleg ellene szólhat. S itt figyelemre 
méltó, hogy a nyelvtudomány más ágaiban, pl. az indo- 
germánságban is, a hangszín — minden változékonysága 
ellenére is — kissebb-nagyobb biztossággal meghatározható, 
noha a nyelvek rokonsági foka nem sokkal közelebbi, 
mint az ugor nyelveké. Lehetséges továbbá, hogy midőn 
az adatok tanúságai rendesen a legnagyobb mértékben el- 
ütnek egymástól, egyes esetekben mégis különös körülmé- 
nyek (pl. jelentés, időmérték, hangkapcsolat) folytán egybe- 
hang'zó vallomás jön létre, vagyis hogy néha mégis meg- 
maradt az eredeti állapot a hangszín tekintetében is. Végül 
ott, hol a teljesen szabatos meghatározás nem eszközölhető, 
még nincs kizárva a megközelítő, kevésbbé szoros megha- 
tározás lehetősége, sőt ennek hiányában még az alapos 
hypothesis is tudományos értékű. Mindezek a következő 
feladatot szabják jelen fejezet tárgyául : vizsgálandó, meny- 
nyiben lehet az ugor alapnyelv , vagy esetleg a belőle 
származott kissebb nyelvegységek alakjaiban — általában^ 
vagy egyes esetekben — a magánhangzó hangszínét meg- 
határozni. Evvel együtt meg lesz világítva egy másik kér- 
dés is. hogy t. i. minő hangszín-változatokat lehet az ugor 
nyelvekben ős eredetüeknek tekintenünk. 

Az összehasonlító nyelvkutatásnak egyik sarkalatos 
axiómája, hogy rokon nyelveknek azonos tüneményei azo- 
nos eredetűek, illetőleg egy közös alapnyelvi sajátságnak 
képviselői. Ennek alapján bátran állíthatjuk a hangszínre 
is, hogy azon esetben, ha reá nézve minden ugor nyelv, 
vagy legalább az ugorság nagyobb része egybehangzólag 
tanúskodik, — alapnyelvi eredetű; vagyis ha pl. ezen 
egyező alakokban : magy. a^ya, oszt. afa, az/', vog. aír, f. 
«//' (schwiegervater), mord. aírr (senex), cser. afn, aöt\ Ip. 



112 MUNKÁCSI HERNÁT. 

aöcc I magy. szil, mord. suks^ cser. §tik§^ Ip. suoks, vog. suor, 
soUy f. siikse (hókorcsolya) ugorságszerte csak a, illetőleg // 
hangszínt találunk, az nem puszta esetlegesség müve, ha- 
nem legalább is annyit bizonyit, hogy az atyd-nd^i megfe- 
lelő alapnyelvi alak nyíltabb hangzójú (azaz «, esetleg 
o ; de nem uJ, míg a szií-é zártabb (azaz //, esetleg o ; 
de nem aj volt. Nyomatékkal emeljük ki a kevésbbé szo- 
ros ^nyíltabb" és „zártabb" jelzőket; ezekkel t. i. arra 
akarunk utalni, hogy tekintve a hangszín változékonyságát, 
azt az alapnyelvi magánhangzóban csak úgy határozhatjuk 
meg valamennyire biztosan, ha a meghatározás keretébe 
legalább is két hangszín-fok eshetőségét veszünk fel (jele- 
sül az alakokban közösen mutatkozó, uralkodó hangszín- 
fok mellett még a hozzá legközelebb állót is). Noha tehát 
pl. az atya szónál, az ugor nyelvek egyező vallomása sze- 
rint, kellő valószínűséggel állíthatnók, hogy a megfelelő 
alapnyelvi alaknak a volt a hangszíne : mégis biztosabb 
lesz a meghatározás, ha az o hangszín eshetőségét is fel- 
vesszük és kevésbbé szorosan csak annyit mondunk az 
illető hangzóra, hogy ,.nyiltabb" hangszínű volt. Látni való, 
hogy az ugor alapnyelvi alak hangszínének ilyen módon 
csak két meghatározása lehetséges u. m. nyíltabb {^= a, o; 
vagy íi, é, ö) és zártabb (= //, o, vagy /*, //', öj s ez is csak 
akkor, ha az ugor nyelvek tanúsága egyik vagy másik 
irányban egybehangzó. Ez utóbbi pont, t. i. az egybehang- 
zóság a hangszín változékonyságából kifolyólag, természe- 
tesen akkor is felvehető, ha esetleg az ugorságban általá- 
nosan uralkodó hangszín mellett egy két nyelv még a 
szomszédos hangszín-fokot is feltünteti ; mondhatjuk pl. a 
magy. htigy urina, f. kuse, cser. kui^ vog. ku$, zürjP. kn^, 
IpF. gti^ id. alakok alapján, hogy az alapnyelvi alak ma- 
gánhangzója //. esetleg o volt, noha a lappnak egy másik 
dialektusában ko^^a és az osztjákban is xos adatokat talá- 
lunk. Az említett feltételeknek megfelelő adatok : 

a) melyekben az uralkodó hangszín a s így az alap- 
nyelvi alak magánhangzója ^-nak, vagy ^y-nak vehető: 

atya: oszt. afa^ azi, vog. ate, f. ati^ mord. afa, cser. 
afay aőiy Ip. aööe. 

anya: oszt. aha^ anki, vog. (ingu^ mordE. niz-aúa 
(schwiegermutter). 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 



113 



ár (pretium): f. anw^ Ip. arvoj vog. artel- (schátzen), 
oszt. arfala- (kosten), zürj. arf/il- (denken), mord. arse- id. 

varjú: f. varekse, mord. varsiy varaka^ osztlrt, varflaj\ 
zürj. varíí (habicht) ( osztS. urüt^ Ip. vnorőUj vogL. vu^rp, 

lap (fláche) : f . lappea^ mord. lapa^ cser. lapay zürj. lapa \ 
osztB. lopsax: L an teller. 

vall- (fateri): mord. val (wort), f. vala^ Ip. vale {eid). 

kast: f. ^/w/!r25- ,rigare, Ip. kastds humidus, mord. gasfe- 
(bemocskolni). 

csap-: f. tappa-^ mord. tapa-y votj. éapki- (schlagen), 
zürj. capki- (werfen) | Ip. Őuoppe- (hauen). 

b) melyekben az uralkodó hangszín u, minélfogva az 
alapnyelvi alak magánhangzója 2^-nak^ vagy <?-nak vehető : 

szú: mord. sukSy cser. $uk$, Ip. suoks, vog. suor^ sou 
(vermis), f. sUkse (hókorcsolya). 

ÚSZ-: f. uüj mord. uje-^ vog. uj-y osztj. us-, üd-y zürj.- 
votj. uj'j Ip. vuoje- I cser. ej-^ ij-y aj-, 

m 

nyúgod-: f. nukku-, mord. nuva-^ nuvse- (schlummern), 
zürj. -votj. dugdl' (aufhoren), vogL. "^untlaxf- ruhen | Ip. nokke- 
(schlummem). 

fúj-: mordE. puva-y cser. /«-, vogL. puo-y vogB. /«/-, 
osztlrt. pü-y püm- (blasen), f. puhku-y puhu- (spirare) | osztB. 
poli'y osztS. pög'y zür. pölal- id. 

h ú g y (urina) : f . kusCy cser. kuly vog. kuSy zürjP. kui^y 
IpF. gu^ I oszt. %0Sy Ip. ko^^a, 

torok: PB. tur%ukaty oszt. tur^ vog. tiirry f. kurkku 
(kehle, gurgel), mord. kurga (mund), votj. kvara (e h. kuaraj 
stimme | zürj. gorlt (kehle), Ip. karas^ kirs id. 

kutya: mord. kutkay kutu (kutyakolyök), vog. ku^Uy 
votj. kuőa (kutya), zürj. Hői (catulus). 

Hogy az alakok olyan egybehangzóságánál, minőt az 
elősorolt adatokban észlelhetünk, kellő nyelvészeti biztos- 
sággal határozható meg az alapnyelvi hangszín — világosan 
bizonyítja azon tény, hogy ugyancsak ezen adatok egy 
része túl az ugorság körén még más altáji nyelvcsaládban 
is megtalálható, s a mi igen föltűnő, ugyanazon hangszín- 
nel. Ismeretes, hogy a törökségben is vannak ata páter, 
ana mater, 6ap- (őab-J caedere alakok, melyek a magyar 



KVBLVÜB. XIV. 



8 



1I4 MUNKÁCSI BERNÁT. 

atya^ anya és csap- szók alapnyelvi másainak felelnek meg; 
a kutya szóval is bátran egybevethetők alapny elvileg az alt. 
kuöuk, csag. küőükj kaz. küöük ,der junge hund' ; hasonló- 
képen a szú'VdX (föltévén, hogy alapnyelvi alakja sanga, 
mint nyü = ÜBngSy s mint az egyes nyelvek hosszú magán- 
hangzóiból is sejthető (a magy. szúnyog alapján felvehető, 
elavult ^síiüak (v. ö. csag. sunak bremse, sifiek fliege). A 
lap, varjiiy nyügod' szóknak ismét a szamojéd nyelvágban 
vannak hangszínbelileg egyező másai. Mind az idézett ada- 
tokban az uralkodó hangszín egységes s alapnyelvileg an- 
nál biztosabban meg volt határozható, minthogy e megha- 
tározás a szomszéd hangszin-fok eshetőségét is felvette. 
Ezeken kívül még egész sereg másnemű adat van, melyben 
szintén van uralkodó hangszín, csakhogy nem egységes, 
hanem a hangszín-fokozat két szomszédos tagjára kiterjedő, 
pl. magy. vaj, vog vqj\ voj (fett, salbe), mord. vaj (butter), 
oj (oel), f. voi, Ip. vtioj, votj. vej (butter), oszt. voj (fett), 
melyben az uralkodó hangszín nyíltabb (csak « és í? / de 
nem u) és magy. tud-, f. tűnte- (sentire)J cser. tuH- (erra- 
ten), mord. soda-j votj. tod-^ zür. idd- (e h. tod-)^ Ip. tohdc 
(sentire, cognoscere), melyben az uralkodó hangszín zártabb 
(csak u és o; de nem a). Ezekben az alapnyelvi hangszín 
pusztán valószínűségi fokon határozható meg, illetőleg nem 
azon biztos.sággal, mint olyan adatokban, hol az. uralkodó 
hangszín egységes; emitt a tévedés csak úgy lehetséges,* 
ha fölvesszük, hogy az egész ugorság puszta véletlenből 
két fokon át haladt volna alá vagy fel (ti vagy a felé) 
biztos nyomok látszata nélkül, míg amott elég a tévedésre, 
ha a mondottakat csakis egy fokra vesszük fel. Minden- 
esetre könnyebben megtörténhetett, hogy pl. az ugor 
tandcL- , sentire, scire' szónak esetleges tand-íé\e hangszíne 
véletlenül minden ugor nyelvben legalább egy fokkal zár- 
tabbá (o vagy //-vá) lett, mint az pl. hogy az lísz- szónak 
e.setleges alapnyelvi aj- gyökéből mindenütt véletlenül két 
fokkal zártabb nj- hangszínű alak fejlett Az alapnyelvi 
hangszín tekintetéből hypothetikusan meghatározható ada- 
tok (pusztán a magyar alak elősorolásával) a következők : 
a) melyekben az uralkodó hangszín zártabb, azaz o és 
u : odu, olvas, ólom, orr, oz (az) ; vj, ujj (digitus) ; kosz ; hol- 
(hal-), homAo\i, honiuv (hamu), Imgy (stella) és hó, huny, 



A magyar-ugok szótár. 



»i5 



kúr^ kúsz : jó (bonus), jó (fluvius) ; tó, toll, tosz-, tud-, tüz, 
domb^ dorgál', dug-; szokoszt- (szakad-, szakaszt-), szak-, szo- 
moní, szúr-, sor, csomó; nyúl-, ny tiszt; pofa, por; fog-, fon-, 
vol- (val-, vagyok); rno : most, monnó (ma, majd), mony, 
mos-, múl-, műszol', miifat^ ; ló, lom (pruina), \vom'lok, lúd || 
aluv- (olt-), haladr- (v. ö. kullog-), hall-, három, hat, ház (honn) ; 
tavasz, száj, szárad- (sonkád-), nyal- ; fa, mar-. Az utóbbi ese- 
tekben a magyar (a 7iyal- és ház adatoknál még a vogul- 
osztják) alakok kivételével az egész ugorságban csak o-X. és 
u-t találunk; ámde számba kell vennünk, hogy a magyar a 
részben csak ujabb időben változott el ^-ból (mely hangfej- 
lödésnek még sok nyoma látszik a HB-ben), továbbá hogy 
o hang-színnel még változatok is találhatók. Különben egy 
nyelv eltérése az uralkodó hangszíntöl, mint a föntebbi ada- 
tokban, úgy itt sem lényeges. 

b) melyekben az uralkodó hangszín nyiltabb, azaz a 
és o : ad- fod-), agyar, akad-, szál, száll- (v. S. cser. 3o- és hi- 
pervenire), gyalog, vissza, váll, handsa, rajt-, napa, vaj, láp \ 
inp-y hályog-, bal, apa (kevés nyelvben a hangszínnel). 

c) A magashangú tövek hangszíne szintén csak ezen 
valószínűségi fok szerint határozható meg, minthogy nem 
találunk egyetlen egy adatot sem, melyben az uralkodó 
hang^szín akár csupán /", akár csupán a lenne. Az / hang- 
szín kizárásával (vagy legfeljebb igen csekély körű szere- 
pével) pusztán a, e (ö) hangzókat mutatnak fel a követke- 
zők : kéz (kéz), f. kate^ Ip. katu, kietn, cser. ket, mord. kád, 
kect. vog. kat, kat (hangmélyedéssel e h. köt), oszt. ket, kat: 
katl' fogni; zür.-votj. ki (— kej, kel, ked), cserM. kid \ tel 
(tél)^ cser. tele, vog. tel, teli, tal, osztlrt. tede, tet, zürj.-votj. 
löiy telj mordE. tele, mordM. fala, osztB. //z/, f. talve, Ip. talve 
(hangmélyedéssel e h. tale) \ továbbá a magy. kengyel, kóreg, 
késy Jég, tev-, szeg-, néz, nyél, fej, fél (oldal), fest-^ vő, menyül-, 
léy elő, ev- .(enni) | t£le, szel-, fél-, vezeti-, 7nell, me?iy (nurus), 
lebeg'^ éfl-y egér, íz (membrum) szóknak rokon nyelvi másai. 

Kimondhatjuk tehát vizsgálatunk eredményeképen, hogy 
az ug'orságban is van módja az alapnyelvi hangszín megha- 
tározásának. Igaz ugyan, hogy e meghatározás általában 
csak megközelítőleg lehetséges s így is aránylag nem sok 
esetben, s nem egyenlő fokán a bizonyosságnak : mindamel- 



L 



Il6 MUNKÁCSI BERNÁT. 

lett, azt hisszük, van annyi értéke, hogy ezentúli vizsgála- 
tainkban számba vehetjük, illetőleg a határozatlan (a és e) 
magánhangzók mellett külön jellel kifejezzük (pl. ilyen for- 
mán: ug. vaj, vuj ^ vaj, vagy voj ,fett, butter' | ug. fanda, 
innda -= tonda-^ vagy tunda- ,sentire, scire* | ug. kade, k(jd^ — 
kdde, vagy kede ,mai^us'). Meg kell még ezekhez jegyeznünk, 
hogy azon esetekben is, midőn az alapnyelvi magánhangzó 
hangszíne az adatok különbözősége miatt meg nem határoz- 
ható, a kissebb nyelvegységekben sokszor már lehetséges a 
meghatározás; ez adatokban pl. f. kala, mord. kai, cser. kol 
(magy. hal) | f. maksa^ mord. maksa, cser. mokS (magy. 
máj) I f. happame, mord. Sapama, őapamo, cser. íapa, Sopo 
(magy. savanyú) | f. sala (clandestinus)' mord. sala- (steh- 
len), cser. Sola (fur) ^ magy. tol- vaj bátran mondható, 
hogy a déli ugor ny elvág alapalakja nyíltabb (a, o) hang- 
színű volt. 

Feleletet ^.dhatunk ezek után ama kérdésre is, hogy 
melyek voltak az ugor alapnyelvnek hangszín-különbözetei ? 
Kétségtelenül meg voltak a közös alakokban kimutatható 
a, <?, u és a, e, i hangszínnemek. Ezeken kívül az ugorság- 
ban még a következő magánhangzók fordulnak elő: q a 
magyarban és vogulban ^- zártabb hangszínű a \ e =^ mély- 
hangu e az észtben és votjákban | i = mélyhangu i a mord- 
vinban, zürjén-votjákban, osztjákban és dialectice (hegyi 
cser.) a cseremiszben | az ö és ü sincsen meg minden nyelv- 
ben ; hiányzik a mordvinban, lappban s csak igen ritkán 
található dialectice a vogul- osztjákban; a zürjén-votjákban 
az ö gyakori, de az ü csak kevés példából ismeretes. Arra 
nézve, hogy mit tartsunk ez utóbbi magánhangzók erede- 
téről, útbaigazítást nyújthatnak a többi altáji nyelvcsopor- 
tok, melyekben az í, ö, ü magánhangzók szerte használato- 
sak. Ujabb keletűeknek kell tehát az ugorságban is az (r, 6* 
vocalisokat tartanunk (az utóbbi közép hang az új és <? kö- 
zött s a magyarban általában belőlük keletkezett), míg az 
i, ö, ü hiányzását egyes nyelvekben a közugor hangkészlet 
fogyatkozása magyarázhatja meg. Hogy az / a finnben, 
magyarban és lappban is meg volt valaha, bizonyíthatja az 
ezen nyelvekben gyakori hangtörés, vagyis midőn mély- 
hangTi tőszótagban minden észrevehető mássalhangzói befo- 
lyás nélkül / (e) mutatkozik (1. példákat reá múlt czikkünk- 



1 



IPFW- •• 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I I 7 

ben). Az ö és ü egykori szerepének nyoma a mordvin, lapp 
stb. nyelvekben az o és //-féle hangmélyedés adataiban mu- 
tatkozik (1. u. o.); sőt talán még közös keletkezésűnek is 
vehető néhány példában, mint: ösz auturanus, f. syksy^ 
mord. §oks (e h. söks), oszt. süs, sus (e h. siisj \ öl sinus, f. 
syle, cser. íiilö (orgyia) | t ö fúöve-t)^ f . tyve^ cser. tíing s a 
személyes névmásokban, melyek több ugor nyelvben o hang- 
színnel (mord. motiy ton^ son stb.) mélyhangúak. Az ugor 
alapnyelvi hangszinfokozat e szerint a következő : ö, o, w, í | 
ff, ^, í?*, w, í. 

... A magánhangzók fejezetével befejezzük immár ezen 
czikksorozatot is. Korántsem mintha a Igenné kitűzött fel- 
adatot megoldottnak tekintenök — hiszen egészben véve 
még az első résznek a hangtani tárgyalásnak is csak kis- 
sebb felével foglalkoztunk s még legalább is két tekinté- 
lyes fejezet (a szóközépi egyszerű mássalhangzóké s más- 
salhangzó-csoportoké) volna hátra kiegészítéséhez — hanem 
mivel e folyóirathoz képest már is igen aránytalan czik- 
künk terjedelme s más részről feladatunk természete, tár- 
gyunk viszonyai, különösen a vele kapcsolatos kérdések so- 
kasága sehogy sem tűrik meg a szűk mederbe való szorí- 
tást. Ismertük ugyan feladatunk nehézségét még mielőtt 
megoldásához fogtunk volna; de valójában az mégis csak 
később nyilatkozott, később tűnt ki, hogy a Magyar-Ugor 

— 

Összehasonlító Szótár kritikai ismertetésének valamivel töb- 
bet kell, hogy magában foglaljon, mint más hasonló dol- 
gozatnak. Rendesen a kritikai méltatásnak alapjában csak 
annyi a teendője, hogy a tudomány, vagy művészet ismert 
torvényeit viszonyítsa az egyes művekhez; de hol vannak 
az ugor összehasonlító nyelvészetnek ismert törvényei, hol 
az előtanulmányok, melyekre utalni lehetne? Minden egyes 
pontnál, melyet vizsgálat alá fogtunk legelőbb is azon 
szükség merült fel, hogy a reá vonatkozó alapigazságot, 
vagy mondjuk bár törvényt megállapítsuk ; mert csak ezu- 
tán lehetett a kritika feladata szerint ezen törvényt a Szó- 
tárban talált minden egyes adatra vonatkoztatnunk. így 
tortént, hogy munkánknak okvetetlenül ki kellett bonta- 
koznia az eredeti feladat szűkebb korlátaiból s a Szótár 
kritikai ismertetése czéljából a Szótáron alapuló összehason- 
lító nyelvészeti tanulmánnyá fejlődni. — Máskülönben azt 



L 



I I 8 KÖRÖSI S A NDOK . 

hisszük, hogy munkánk ilyen toredék alakjában sem épen 
eredménytelen, legalább nem egyik főczélját tekintve, hogy 
t. i. az érdeklődök figyelmét összehasonlító nyelvészetünk 
több kérdéses pontjára ráirányítsa. Jöjjenek immár az ava- 
tottabbak a méltó munkához ! 

Munkácsi Bernát. 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

VI. 

Talián. — ol. italiano : olasz. 

Tata. — Bergamóban és Romában (Trastevere) tata: 
apa. A közolaszságban, de meg Velenczében is megv^álto- 
zott a szónak értelme: tatii : nötestvér, tato : fitestvér. — A 
tata szó tudvalevőleg latin hagyománykép maradt meg az 
olaszban (Vall.) ; János pápát, ki árvaházat építtetett Ró- 
mában, Taia Gio7HinnividL\i hivták az árvák. Hogy mégis 
csak olasz, nem pedig latin kölcsönszónak tartjuk, annak 
az az oka, mert sokkal valószínűbb, hogy a családi élet ér- 
zelmi világának körébe tartozó szó nem holt, hanem élö 
nyelvből származott át. 

Tempósan lépdegél ; tempózik : tréfálkozik, bolondozva 
késleltet valamit. — Az első szólásmódban tempó „tactus"-t 
jelent, mely értelme — úgy látszik — az olasz a tempó 
„kellő időben" kifejezésből vált ki ; a milánói dialektusban 
temp „időn" kivül „rhythmust"' is jelent. Tempósan lép- 
d e g é 1 tehát annyi mint a tempó ^ dobszóra, taktusra, a 
kellő időben lépdegél, azaz kényesen jár, mórikálja magát. 
A második szó, tempózik, egy velenczei frázissal függ 
össze: aver bon tempó: bohóskodni, tréfálkozni. A 
denom. -z képző magyar polgárrá avatta a latin t e m p u s 
ivadékát. 

Tenta, ténta, tinta. — vei. tenta^ ol. tinta tinctura, 
festék és suviksz ; mii. tifita litográfiához való tinta. Molnár 
Albert csak tentd-X., tenta-eáényt ismer, de tintd-ról semmit 
sem tud. Ha összevetjük e jelenséget egyéb szavainkkal 
melyeket különböző vidékeken hol 6'-vel, hol /-vei ejtenek: 
azt találjuk, hogy MA. lelkiismeretesen feljegyzi a külön- 
böző alakokat: esmet, ismét; esmér ^ ismer, ösfner; esmegint, 



J 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 



119 



ismegint; estráng y istráng; ellenben istálló csakiís /-vei for- 
dul elő s nincs estálló. Ha tehát a tenta mellett használatos 
lett volna a tinta alak is, MA. bizon) osan feljegyezte volna ; 
a miből ismét az következik, hogy a magyarban a tenta 
alak az eredetibb s így nem származhatott a német tinte- 



ból, hanem a 



vei. tentá'\iö\, A szónak eredeti „tinctura" 



jelentése megmaradt a magyarban is, kalapos tenta szóban. 
Hogy a vei. tenta ^ ol. tinta a tingere „mártani" igéből 
származik, melyet aztán a barbár latinság is átvett tincta 
alakban (Duc), azt talán fölösleges is megemlíteni. 

Tombola. — ol. tombola, római tomtnola.' Az olaszok 
szenvedélyes játékosok. Nem is múlik el nagyobb népün- 
nep nyilvános tombolajáték nélkül. Ilyenkor a főtéren, sza- 
bad ég alatt folyik a tombolázás. Magas emelvényen áll a 
bíróság; egy kerékkel hajtható, rostélyokkal ellátott hen- 
gerben vannak a számok s az egész népség — minden egyes 
szám kihúzása előtt — izgatottan nézi, mint fordul a kerék, 
hogy görögnek, hogy hányják a bukfenczet a számok. A 
számoknak eme gördülésétöl, bukfenczhányásától kapta ne- 
vét a játék: tombola a, tombolare igétől származik, melynek 
jelentése : bukfenczet hány, fejjel lefelé esik 
(Tomm.). 

Torta. — ol. torta, Diez szerint a latin torta-\>6\ szár- 
mazik, mely a torqueo „fordítok, behajtogatok" igének par- 
ticipiuma lévén, a torta eredetileg olyas süteményt jelentett, 
„a mit összehajtogatnak". A régi olaszok tortája 
tehát palacsintamódra készülhetett. Már a Vulgata is ösmeri 
a torta szót, de mindig panis-^z?\ köti össze (Diez). 

Torzsa. — vei. torso káposztatorzsa, almacsutak, ku- 
koriczacsutka ; ol. torso ugyanazon jelentésű, de ezenkívül 
még „emberi test törzsöke (a nyaktól a lábakig)" és 
„csonka szobor" jelentése is közhasználatú. Torso Diez sze- 
rint gör. Wpaoj; „schöszling"-ből származik. — A magyar 
torzsd'han az olasz szó végső o-jsl a-rai változott, mint a 
pálya : palio kölcsönszóban ; az o előtt álló sziszegönek nem 
kellett megváltoznia, mert a velenczei a sziszegőket sely- 
pítve ejti : a közolasz sz hangot i-nek, z hangot á-nek ejti 
s így a magyar a torló szót torzso-ndi^ hallotta. 

Traflkál: titkolódzik valakivel, többnyire csalás czél- 
jából. — Az olaszban traffico : kereskedés; ebből szár- 



I20 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCl-ÖNSZÓK. 

mazik — német kolcsonvétel útján — a raagy. trafik szó. 
A trafikéi igét azonban csakis az olasz trafficare „keres- 
kedni" igéből vehettük. Az olasz infinitivus-képzö helyébe 
az idegen szókat magyarosító -dl képző lépett, mint kán- 
tál: cantare^ prédikál: praedicare, lamentál: lajnen- 
taré. — A trafikál szónak a föntebb említett jelentésen 
kivül egyéb értelemárnyalatai is vannak, melyek jobban 
megközelítik a kölcsönadó olasz szót ; pl. mindig együtt 
trafikálnak: „rendesen előre megbeszélik a teendőket, 
hogy egyöntetűen járjanak el*', mint két kereskedő, kik 
hosszasabb megbeszélés után közös megállapodásra jutnak ; 
ossz etraf ikálták a dolgot: „előre megállapították az 
eljárás módját, a többinek tudtán kivül". 

Tronübitá. — A lat. tuba-\i6\ hangfestő módon kelet- 
kezett a tromba „cső, tölcsér, nagy trombita" (Diez). Ennek 
kicsinyítője, a trombetta^ már olasz képzés. Az t:e hang- 
változásra nézve v. ö. igenyes: egyenes, szilíd: sze- 
líd, sitit: setét. Ilyenformán a közolasz trombetta a ma- 
gyarban trombitt á-vá vált volna, de éppen ez bizonyítja, 
hogy nem a közolasz alakból, hanem a velenczei trotnbeta 
szóból vettük a mi trombitdn-VLoX. 

Tulipán, tulipánt. — vei. tulipán^ ol. tulipano. A per- 
zsa dulbend, turban-hól származik s csak Európában vált 
tulipánná (Diez). A nasalison végződő szót könnyen meg- 
toldja a magyar egy járulékmássalhangzóval, pl. furfang: 
furfan(te), rozmaring: rosmarin, paszomdnt: paszomán, iuli- 
pdnt: tulipán. 

Uzsora. — ol. usura haszon, pénzbeli haszon, azaz ka- 
mat, de leginkább „uzsora" értelemben járatos. Eredetére 
nézve latin szó : usura : haszon, az utor igétől. 

Vanília. — vei. vaniglia. Diez szerint a lat. vagina-\yó\ 
keletkezik a spanyol vaina „hüvely" szó s ennek diminiti- 
vuma, vainüla^ szolgáltatta az ismeretes vanília növénynek 
a nevet, mert magvai kis hüvelyekben vannak. A spanyol 
vainilla az olaszban vainigltd-vk, s ez meg a velenczei dia- 
lektusban vanigltd-wk lett. Innen vettük mi a vanília szót. 

Körösi Sándor. 



CSAPODI ISTVÁN. IRODALOM. 



121 



IRODALOM. 
Orvos-gyógyszerészeti Hfiszótár. 

Irta Barts Józspf dr. 

Más helyütt (Budapesti Hírlap 1884. 291. sz.) kellően 
méltattam az új orvosi szótár megjelenésének fontosságát. 
Egy olyan műként ismertettem, mely szakítani igyekszik a 
siralmas bugátista múlttal s orvosi műnyelvünket helyesebb 
útra akarja téríteni. Méltattam az úttal a Balogh Kálmán 
orvosi szótára jelentőségét is, mely ha nem is tekinthető 
az új helyes irány úttörőjének, legalább egyenlő jogot en- 
gedett a helyes nyelvhasználatnak a régi megrögzött bar- 
barísmusokkal. 

Tartozom azonban — mint a jó magyar orvosi nyelv 
eg)rik harczosa — a jó ügynek még azzal, hogy a Magyar 
Nyelvőrben, mint a magyar nyelv jogaiért vívott harczok 
küzdő helyén, bővebben is elősoroljam a Barts szótárának 
kiváló jó tulajdonságait, de egyúttal bőven kiterjeszkedjem 
azokra a hibákra és fogyatkozásokra is. melyeknek megja- 
vítása a müvet valóban a jó magyar orvosi nyelv alapvető- 
jévé tenné. 

Bőven szeretnék a szótárral foglalkozni, mert habár 
sok tekintetben ismert dolgokat kell elmondanom, de hát 
nyelvészetünk mostoha gyermekéről, a magyar orvosi mű- 
nyelvről, van szó, és bizonyos igazságoknak összefoglalása 
s mentül bővebb példatárral megvilágítása s bizonyos prin- 
cípiumok megállapítása épen e téren nagyon megteremné 
gyümölcseit. Különben is orvosi nyelvünk bővebb fejtege- 
tésére ez lenne az első alkalom. 

A neologia legkedveltebb fogása volt az igen évi 
jelz ők és egyéb igei származékok csonkítása. 
S minden meggondolás nélkül, egyszerűen német kaptára 
vert láüdegy hallidegy iapérzék, szőrkor, köthártya. hallcső, stb. 
használói jobb ügyre méltó buzgalommal ragaszkodtak e 
csonkításokhoz. Nem volt semmi kifogásuk e semmit sem 
jelentő „műszavak" ellen, míg a pótlásukra ajánlott látóideg, 
hallóideg, tapintóérzék, szóródásos kör vagy szórt kör, kötő- 
hártya, hallgató cső stb. kifejezésekkel szemben mindenféle 
scrupulussal állottak elő. Nekik rossz volt pl. a látóideg, 
hallgató cső, mert az ideg nem lát. a cső nem hallgat, pe- 
dig ott van az izfó pohár, evő kalán legvilágosabb analógiája. 
Mikor pedig a kötőhártyá-vol és kötöszövet^téi állunk elő, 
hogy de ezek már csak kötnek, ezeket meg csonkán^ak 
tartják, mert hát tulajdonképpen „összekötőhártya" és „ösz- 
szekötőszövet" lenne helyes; ellenben a szerintük csonka 
kötőhártya mellett a köthártya kifogástalan -- a gárda meg- 



^ 



122 CSAPODI ISTVÁN. 

hal, de magát meg nem adja. Barts szótárában természete- 
sen mindezek ki vannak javítva, még pedig a hol lehetett 
nem egyszerű kitoldással, hanem néha igen helyes, magya- 
ros fordulattal. Pl. szülfdjdalmak helyett vajúdó fájdalmak^ 
dülszem h. szemdiilledés v. szemkidülledcs^ diiglik h. boriiott 
lik (foramen obturatum), Idtszerek h. Idlómüszerek, látszerész 
h. szemüveges v. szemüvegmíves; szúrcsapolds h. f?iegszúrds v. 
fnegcsapolds^ sápkor h. sápadtság [vagy talán: kóros sápadt- 
^^S\ f^^SS^^ (aorta) h. törzsökverőér v. törzsökös veröér, ütér 
h. veröér [helyesen fejtegeti, hogy a magyar ember szive s 
ere nem üt, tehát nem iitdér^ hanem „ver", tehát verőér\\ 
látlelet h. orvosi lelet v. orvosi vélemény ; hallcsö h. igen sze- 
rencsésen a hangfogó-t ajánlja [bár nem hiszem, hogy ez a 
szintén helyes „hallgató cső" mellett lábra kaphat] ; külsó 
halljárat h. külső ha?igfogás v. külső hallásjárat, v. hangve- 
zctékj belső halljárat h. belső ha II ás járat [helyesebbnek tar- 
tanám a y^hallóideg járata 'OX. a „belső" elhagyásával s amott 
is elmaradhatna a „külső" jelző a fül járat v. fiíltölcsér 
mellől] ; tetszhalál, tetszhalott h. félhaláí, álhalál, félholt, ál- 
holt mellett torontáli tájszóként ajánlja a javéit halál^, y^vclt 
holt^ kifejezéseket [valljon csakugyan népiesek?]; gázizom 
(musculus solaeus) h. lábikraizoin. 

Szó fér a „véna" fogalma magyar kifejezéséhez. Szer- 
zőnk Pápai-Páriz szerint az egyszerű ér szót ajánlja, mert 
hiszen a „véna" és „phlebs" szók sem magyarázzák, hogy 
a sziv felé terelik a vért, mégis* megértjük velük a dolgot ; 
ajánlhatja különben a népies kékér kifejezést is. Én azonban 
jobban szeretném, ha az ér szóval általában a „vas" v. 
„angion" fogalmát fejeznők ki, mert épen nem vall magya- 
ros észjárásra, ha a német „gefÚss" követésében „edény" szó- 
val élünk. A magyar ismer „viz-eret" (folyócska, ér. Ér- 
mellék), ismeri a köségeken áthúzódó fémek „erét" „erek" 
vannak a falevélben, „eres" a gyalult deszka stb. ; azért az 
orvos is magyaros észjárással 6'/'-nek nevezheti mind *a „vér- 
edényt" (akár artéria, akár véna), mind a „nyirkedényt". 
Szerzőnk szerint a vivöér (véna) szót sem érdemel ; pedig 
származzék bár a y^viszér^ visszaér-h^A vagy a „vinni" igetős 
összetételéből, a veröér párjául igen ajánlatos volna a már 
használatban is lévő vivöér, mert míg amarra jellemző, hogy 
ver, emez egyszerűen viszi a vért, a nélkül hogy szük- 
ségképpen ki kellene fejeznünk, hogy ^/viszi v. visszaVxszx, 
Meg kell itt még jegyeznem, hogy „vas lymphaticum" 
szerintem nyirkedény helyett nyirokét^ volna. Szerzőnk ugyan 
védi a nyirk-ei^ csakhogy helytelenül hivatkozik a népies 
nyirkos szóra, mellyel hangrend tekintetében sem vethető 
egybe. (Különben Paszlavszky is használja a nyirok szót 
„lympha" értelmében Thomé Állattana fordításában) 



J 



IRODALOM. 123 

Vannak azonban csonka igei származású alkotások, 
melyeket szerzőnk részben figyelmen kivül hagyás részben 
hibás értelmezés alapján meghagyott, sőt védelmébe vesz. 
Ezek közül mint legvilágosabb tévedéssel az ev szóval kezd- 
hetjük. Népünk csak eves és evesség szókat ismer, melyek 
világosan a „maró" értelmű evös és evősség szóknak módo- 
sulásai. Az ev látszólagos tő elvonására nyilván ugyanaz a 
tévedés szolgált, mely az üdvösség {= üdvöz-ség), iidvös 
szóból az üdv alkotását létesítette. A sérv szót szintén nem 
lehet' a népies sérvés szó helyességéből kimagyarázni. A 
séroés deverbális főnév, melynek 2/-je a sérüdik, sérül igék 
w-jével egyezik, ennélfogva sérv főnévi tő nincs. Hogy a 
nép a sérvés szót inkább a máj és lép dagadására mondja, 
ne tartson vissza attól, hogy a séroés szóval ne a „herniá"-t 
nevezzük el sérv helyett. Hiszen a „lépdagadás*', „lépna- 
gyobbodás" elég a „tumor lienis" kifejezésére. Természete- 
sen szó sem lehet lépfúlíengés-röl, lépdag-rol, vagy akár 
lépdaganat-YÓl (daganat =^ neoplasma). — A genyed genyed- 
ség szókból elvont geny, a senyved-h6\ elvont senyv^ a vegyít 
vegyül szókból elvont vegy^ a gerjed-h6\ elvont gerj\ a tdplál- 
ból készített táp, a /ífc^^-ból eredő Idz^ a görnyed-h^l csinált 
oldal'görnye (göriyredés) — mind védhetetlen csonkítások, 
ámbátor a láz és geny valószínűen már is véglegesen meg- 
gyokeresedtek nyelvünkben. — Figyelmet érdemel a lob 
(gyuladás) szó; de a védelmére előrántott lobbot vet, úgy 
látszik, azt teszi szüksége3sé, hogy lobb alakban tartsa meg 
az orvosi nyelv, melynek szüksége van a lobbos, lobbosodik 
kifejezésekre; ezek aztán jól megférnének a lobban lobbant 
családjában — A gyógy igető főnévi összetételeit sehogy 
sem lehet Al-Gyógy, Fel-Gyógy községek nevével megvé- 
delmezni, mert imezekben Diód helynév rejlik (v. ö. Diód, 
Diósd, Gyód stb). — Itt említem meg, hogy a bizonytalan 
származású szero (organon) és származékai mellett kár volt 
figyelmen kivül hagyni a régibb életmű, életmüvi, életmű- 
ség stb. kifejezéseket, bár megvallom, magam sem bizom 
a szerv mellőzhetésében. — Nem tartom szerencsés kitoldás- 
nak a szülfogó-h6\ lett szülöfogó-t, mellyel nem a szülőt, 
hanem a gyermek fejét fogják, tehát fejfogó lenne szerin- 
tem. — A dülmlrigy-nék. dülömirigy-^yé foltozásával is kár 
vesződni, így sem lesz értelme; talán jobb lenne monytövi 
mirigy-nek nevezni, ad normám f ültövi jnirigy (kevésbbé he- 
lyesen f ültőmirigy). 

Egyéb megjavított igei csonkítások a könyvben : 
víziszony h. ebdiili v. veszettség, iszain (prolapsus) h. kiiszam- 
Ids, kórisme (diagnosis) h. kormeghatározás (elég volna kórha- 
tdrozásj. Figyelmen kivül hagyott hibás kifejezések : here- 
borék (scrotum), időszakos kórroham (időszakos kitörés v. 
tárnádat), boncztan (bonczolástan), szakcsofit (nyelvtövi csont) 



L 



124 CSAPOni ISTVÁN. 

bennck (ál deverbális képzés tartalo7n helyett), varrány (var- 
rat , rhaphe) , zsong (tónus) , nyombél (duodenum) , biíbor 
(pemphigus), lebeny (karély), gyomorcsuk és gyomoniyit [vala- 
minek lehet ugyan „nyitja", de inkább az átvitt értelmű 
nyit szót se használjuk, hogysem fölbátorítson a csuk hasz- 
nálatára; miért ne lehetne gyomornyitó és csukó, a mint 
Paszlavszky használja is?]. — Nincs szava szerzőnknek a 
hudés szó ellen, pedig már a Nagy Szótár is kárhoztatta a 
szélhűdés szélhildik (v. ö. vénhüdik) képzőjének ónálló 
használását. Orvosi nyelvünk rá vetemedett ugyan a meg- 
hüdítette (bénít) csinálmányra, de népünk csak megütötte a 
szél kifejezést ismer a szélhűdés érte mellett. És a bénít bénul 
bénulás mellett van-e szükség hiidés-rel 

Védelmembe kell fogadnom szerzőnk ellen a kér, agy- 
kér szót, melyet ő a kéreg csonkításának tart. Ennek azon- 
ban ellene mond, hogy Pápai-Páriz Ferencz Pax Corporis 
czimü orvosi művében is használja „agyvelő bétakaró hár- 
tya" értelmében, és hogy ő nála a kJr alhangu („kér-nak"). 
Evvel azonban nem akarom a mez alkalmazhatását kétségbe 
vonni. — Viszont a hevejiyében s hevenyészett szólások nem 
jogosíthatnak föl senkit a heveny szó elvonására. A hevenyé- 
ben szólás a hevén (fervide) igehatározónak épen olyan, még 
pedig birtokragos, tovább képzése, mint a hogy a valami- 
nek hidn (hiával) igehatározóból a hiányos melléknév lett ; 
tehát a heveny is olyan hibás elvonás mint a hiány vagy a 
vers/utás-saA egy értékű igehatározós versenfutás és versentárs 
kifejezésekből a verseny tőnek elvonása. A hevenyében alak 
inkább arra nézve lehet útmutatónk, hogy az acut foga- 
lomra hevenyés szót alkothatunk, a mint ezt én a „Szemé- 
szet" czímü orvosi lap több számában neologusaink meg- 
botránkozására használtam is. — Van még egy otromba 
elvonás, melyhez e helyütt hoz^á akarok szólani, t. i. a 
rokofiszenvi szemgyuladás. Tegyenek a szépirodalmosok a 
„rokonérzést" jelentő rokonszenv-veX akármit, az orvosi 
nyelvben e szónak használata abszurdum. Az iritis sym- 
pathica kifejezésére én a „Szemészet"-ben a y^közlető gyu- 
ladás" kifejezéssel élek. Ugyanis Zalában az utón levő göd- 
röket, hogy a szekérben hiba ne essék, a két kerékkel 
kó'zletikj közrefogják. Az egyik elpusztult szemtől a másik 
szemben előidézhető gyuladás is nem közvetetlen átterjedés 
utján keletkezik, hanem beidegezés utján, a közbe eső ré- 
szek átugrásával, közletésével. — Végül a porhanyó, 
vizenyős, vörhenyes, vörhenycges igenévi alakokról kell még 
megemlékeznünk, mert ezek is szolgáltattak okot hibás el- 
vonásra ; t. i. ,,oedemá"-ra alkalmazták a vizeny, majd vi- 
zenyö szókat, vizeny ősség helyett, a „scarlatina"-ra pedig' a 
vörheny-t vörhenyeg helyett (v. ö. sömöreg, tarjag, viszke- 
teg) ; ezeket tehát a szótárban is meg kell rónunk. 



IRODALOM. 125 

Teljesen helyeselhetem bizonyos népies és rég-i kifeje- 
zéseknek az orvosi műnyelvben való alkalmazását. Ilyenek: 
ösztövér; tetem „hulla" helyett és származékai pl. fetemhdz. 
tetemiiinemények, tetemlátds v. tetemvizsgdlds „hullakém lés" v. 
„hullaszemle" helyett, tetemlátó igen szép és jó kifejezés az 
ominózus „halottkém" helyett ; tarjagy vérömléSy vérfakadds, 
patincs a „vérömleny" fogalomkörére (ellenben a szerzőnktől 
szintén használt vérbeboruiás-t inkább a „belövelés" fogal- 
mára szorítanám) ; tarjagos v. vérfoltos a. m. „sanguinolen- 
tus" ; vérmesség „vérbőség" h. ; szád (orificium) „szájda* h. ; 
mesgye (demarcatio) „lobgát" h. ; emésztet „bélsár" h. ; gyújt- 
vány (gyujtovány v. gyújtó) hideg (febris larvata) ; a gyer- 
mek feje-lágya „kutacs" h. ; a nagy lágy (helyesebben lágya) 
v. homlok lágya, nyakszirt lágya; mása (secundinae, placenta) 
a hallatlan „szülep" helyett (állatokról poklá-t mond a nép): 
pokolkelet v. pokolvar (anthrax) ; vadhús (hypersarcosis) ; crelcs 
(érvágás) ; szembogár (pupilla). 

Magyaros gondolkozásra vall a következő kifejezések 
ajánlása : vérsztn rák fesienyrák h. ; sugárfogó v. fény fogó 
(condensor v. photophor) ; hangfogó (stethoscop) ; szemrekesz 
(^ris, szemszivárvány, szivárványhártya) ; a szemrekesz szin- 
t!^'sztese [vagy szmehagyása] az eddig használt elszinesedés 
^^^rmanizmus] és elszintelenedés h. (pedig csak a szin meg- 
^'í/íozásáról van szó) ; azonalakuság (isomorphia) ; álazonosság 
/Í77^ta.meria) ; jó természetű (nem veszélyes) : jóindulatú helyett ; 
lur'^s^zerü sejtelfajulás (necrobiosis) a németes j^sajtos elfaju- 
lás** h. (kár, hogy alább a „nephritis caseosa"-t sajtos n2i\i 
nevezi szerzőnk túrós h.); eresség\wdiT\cos\tdi^\ népies mondás 
P^-_ ^eres a lábam"; a fény visszavetése: „visszaverése" v. 
^visszaverődése" h. ; rémlátás (deuteroscopia) ; a varratok 
^^(fk'^lése V. fejlése ; könnypergés (illacrimatio) [de minek irja : 
^^y könny helyett?]; verejték-szakadás (hyperidrosis) ; szem- 
Mc£r^^ (amblyopia) „láttompulat" h., népiesen „hibázik a 
^^rnem"; szivszorítds v. jc/Vi'C<7/'z//<á$' (angina pectoris) [Pápai- 
"ari^_n41 szüfogásl; testigazitds v. testidomitás (or\\\o^di.^d\d^ 
^ ^^llatlan „testegyenészet" h. ; erek megkötése^ érkötés^ ér- 
^^S'^ötésy a németes „alákötés" h. ; borítás (fascia) : „bőnye" 
, • » ^zörvesztő szer (massa depilatoria) ; oroosi elbánás „gyógy- 
J^z^lés" h. ; alkotás, tnüalkotm (plastica) „képlés" h. ; vért^:- 
X^^^^ V. vérfogyatkozás v. kevésvériiség (anaemia) „ vérszegény - 
^Sr'* helyett [vérefogyott]; érzésvesztés (torpor); bőrszemzés, 
^f^^^-^hártya -oltás, fograkás „átültetés" (transplantatio) h. ; 
Z^^^mézö és szétnéző kancsalság (strabismus convergens et 
i^^^rgens): „összetérö" és „széttérő" h. ; örilltek háza „té- 
^^3^<ia" h. ; ellenfeles (antagonista) pl. izom ; mandulatej: 
"í^^ndulafejet" (emulsio) h. ; szagló csík (tractus olfactorius) 
pUicam" h. ; környékes bénulás (illetőleg környéki): „környi" 
^^^^iptericus) h. ; jnéhtámasz v. méhtarU^ (pe.ssarium) : „méh- 



l 



120 CSAfOni ISTVÁN. 

tartasz" h. ; eredeti bántalom (idiopathia) : „onszenvi" h. ; 
lapoczka gerincze (spina scapulae) : „tövise" h. ; szerkalmár 
(droguista) ; bélfodor (mesenterium) ; csomós v. izes test (cor- 
pus geniculatum) ; fenegyiky fencs lorokgytk (diphtheritis), 
fenés gégegyik (laryngitis diphtheritica) ; vérmétely (distoma 
haematobium). 

Az elősoroltak azt bizonyítják, hogy a szerzőt általá- 
ban helyes nyelvérzék vezette a műszók megválasztásában - 
Vannak azonban elég számmal hiányosan alkotott vagy al- 
kalmazott műszói is, sőt az eddigi nyakatekert orvosi nyelv- 
ből is bevett szótárába számos olyan műszót, melyet semmi- 
képen menteni nem lehet. 

Nem szabatos kifejezések pl. a következők. A „mon- 
strum" fogalmára „torzszülött" helyett a szörnyeteg szót 
ajánlja, pedig ez már úgy is le van foglalva a valami ször- 
nyű, ijesztő nagyságú lény fogalma kifejezésére; ezek a 
tulajdonságok pedig aligha illenek a kis csodaszülöttek-re, K. 
„rudimentum" fogalmára ajánlott csenevész helyesen csak 
„rudimentarius"-t jelenthet ; ha jól emlékszem, Fialowski 
ajánlotta volt reá a Nyelvőrben a csonkulat szót, ha pedig 
ebből nagyon kiérzene a fogalomnak „megcsonkulás" ér- 
telme, használhatnók a „valaminek csonkája" kifejezést. A. 
szemkifutás kifejezésnek is nem a helyességét vonom két- 
ségbe, csupán „ophthalmatrophia" értelmét, helyesen csak 
„ophthalmorrhexis"-t jelenthet. Szó fér a vérszem példájára 
alkotott szőrszem^ genyszefn, érszem, lég?nell^ genymelly vérizü- 
let kifejezésekhez is. Ezek alkotására nem lehet analógia, 
a csak átvitt értelemben használatos vérszemet kapott kifejezés. 
Az említettek csak olyan kevéssé magyarosak, a hogy a 
bort tartalmazó kancsó nem borkancsó, a hogy nem mond- 
hatjuk : vizpokár, liszt-bolt^ üveghintó stb. Ugyan e kategó- 
riába tartoznak a botanikában járatos müszóalkotások, me- 
lyekre Barts szótárából a ragyabura és nőszirom (sásliliom) 
szókat idézhetjük; továbbá a „gödrösfejü galandférget" szé- 
les gődó'r/ej-Yíe\i nevezi. Fertőztelenítö nem helyes • képzés, 
mert a fertőzésnek ellentéte csak fertőtlenítés vagy a fertő- 
zöttségviidk csak fertőzetlenség lehet. A „strictura"-nak szoros 
szóval jelölése sehogy sem fejezné ki azt, a mit a szorulat 
V. szűkület cselekvést jelentő főnevek, t. i. a kóros kelet- 
kezés vonását ; a tengerszoros nem lehet analógiája annak, 
hogy valamely cső szűkülete hölyett annak szoros-kT6\ szól- 
junk. Az „urticaria" \i\í^\^zh^éx^ z, csalánkiütés-néX magya- 
rosabbnak tartom a népies csaldnhimlő szót. Általában a 
hevenyés kiütéseket közösen himlő szóval jelölhetnők, tehát 
hólyagos hivilő^ bárány hi^nlő, vörös himlő (morbilli), csalán 
himlő, — Szalag helyett miért ne nevezzük a „ligamen- 
tum"-okat szalag-xvdí^l Az egyik ilyen „szalag" rovatában 
szerzőnk kifogásolja a régi hollóorr-nyulvdny-\. ^ mert úgy- 



mODAtOM. 



127 



mond a hollónak csőre van nem orra; már pediglen ma- 
gyarán bizony orra van a madárnak, a csőr csak neologis- 
mus. — A „cornea"-t szerz6n\i porczhdrlyd'nB!k meg porczogó- 
hdrlyd-nals. is nevezi; pedig minek hagyjuk el a természetes 
látszat szerint választott szamhdrtya kifejezést az egy időre 
fölkapott s ismét elhagyott, tudákosságra valló „chondrea" 
utánzásából keletkezett porczhdriyd-ért. — Genybeborulds hely- 
telen kifejezés a „genyedés", ^meggyülemlő genyedség" 
vagy akár „genygyülemlés" kifejezésére, mert az analógiául 
szolgáló vérbeborulds is csak belöveltséget jelenthet. — „Sze- 
mölcsös emelvénye (a fülben) helyesen kiemelkedés (eminen- 
tia). — Az ^oxyuris" nem j^végbeles czérna-féreg", hanem 
végbéli. — A „cerebrum" helyes magyarsággal nem agy^ 
hanem agyvelő, az agynak (koponyának) veleje, hasonlóképen 
mint gerinczvelö, — A nagyítás (hyper) fogalmát igen he- 
lyesen kifejezi itt-ott szerzőnk pl. szertelen csecsnövés, egyes 
részek szertelen fejlődése, biíjdlkodó daganat, vadhús, verejték- 
szakadds stb. s ezek helyes útmutatásul szolgálhatnának a 
szívtúltengés, túltdpldlkozds^ trílteltscg, erötiílsdgy túlérzékeny, 
a fehémye ttílgyarapoddsa-íélé^i kerülésére. — Szemkdprdzds 
egészen mást mond, mint a franczia mouches volantes. A 
-pseudacoé", „pseudaesthesis", „pseudaphe" nevű í:j'ír/^<tó$'é?>t-at 
épen nem lehet hallds-vesztés, érzés-vesztés^ tapintds-vesztcs 
megnevezésekkel illetni, mert az illető érzék megszűnését 
fejeznék ki ; tehát a szemfényvesztés e tekintetben nem lehet 
analógia. — Mellbeteg helyesen csak mellbajos vagy 7nclle' 
fájós lehet, valamint szivbeteg, szembeteg, fiilbeteg is helytele- 
nek; magyarán csak pl. beteg szemű, szemére beteg, szem bajos, 
szemefdjós lehetségesek. Hasonló hibábail szenved a szinvak- 
sdg, melyet Imre József doktor igen szerencsésen szintévesz- 
tés-nék nevezett el. Hogy a magyar ember mit ért szinvak 
szóval, arra nézve igen érdekes, hogy egyik hirlapunk egy 
ízben „teljes vakság", „merő vakság" értelemben szólt szin- 
vakságTÓl. — Az „electricitas" magyar megnevezésére kár 
a villamossdg'hoz ragaszkodni villdmossdg helyett, ha ugyan 
az clektromossdg-oX nem tartanok meg. — ^^agy tévedés 
rejlik a csőre szó használásában, t. i. „enema" értelmében 
nominativusként szerepel (pl. csőrét, csőrébe), holott csupán 
csö-re (ad clysma) lehet valamit rendelni. — Az „alcuron^'-t 
elnevezték siker-nek, szerzőnk tévedésből sikér-nék írja, pedig 
emennek Somogyban ^.sekély", „nem mély" értelme van. — 
A légcső-t helyesen lél(gzőcső-ne\i mondjuk; az is helytelen, 
ha légzés, légzési kifejezésekkel élünk, a mint a szótárban 
lélegzéssel vegyest előfordul ; légvériiség nemcsak a lég miatt, 
hanem a vérszefn-röl mondottak szerint is helytelen, de meg 
szükség sincs e fogalom magyar műszavára, mert a fogal- 
mat világosan csak így fejezzük ki : „levegő hatolt a vérbe" ; 
a légsérv helyett levegő ki ömlés-X. vagy levegős daga na to-t ajári- 



T28 CSAPODI ISTVÁN. IRODALOM. 

lanék. — A rdvidldtdx nem magyar észjárás alkotása, helye- 
sen közellátóság ; a túllátds szintén germanizmus, sót korcs 
is, magyarán messzeldtóság (hypermetropia), a „presbyopia*'-t 
pedig inkább nevezzük aggszemüség-nek \ gyúpont v. akár 
gyújtópont helyett jobb a gyűjtőpont. 

Ennek kapcsán megemlítem, hogy az egyetemi szem- 
kórházban a „retiná"-t tdeghdrtyá-Tídi\ii, a „scleroticá"-t ín- 
hdrtyá-m.\i nevezzük az eddigi reczeg és tülkhdrtya helyett ; 
mütenni helyett pedig operálni^ operálás kifejezésekkel élünk. 

Föltétlenül rosszalnom kell, hogy szerzőnk bevette szó- 
tárába a szerencsétlen magyar kémiai műszókat, pl. éleny^ 
élegüly élecs, könenyj halvány, halvacs^ büzeny, mészeny, timanyy 
kénecssav, ha?nanyhalvagy villanysavas szikeny\ zsiréd, vajgyöky 
növényalag, szunyái, szoral, hódony, mákony, égény, higany 
stb., továbbá a galandócz, fonalócz, karócza^ orsónya, burkony 
stb., a pozsga, porcz, méhszenv, föggb'ly, sipoly, ruganyos kú- 
tász^ göreb, ivar, gyurma, terimbéL rostonya, fehémye, ébrény\ 
agygyomrocs, agyacs, csonidr, adag, kórhajlam, pó'rk, nyák^ 
delej, górcső, Idgyag, habarcz, újképlet, büzaszat, festeny, Idtay 
takar, hányszékelés, tudorság, tömkeleg-íéléViet. — A fehémye 
szóról megjegyzem, hogy a „Természettudományi Közlöny" 
igen szerencsés választással a fehérje műszót használja, te- 
hát tojás-fehérje, vér-fehérje. — A mellső szót hibás fölfogás 
alkotta a „hátsó" analógiájára (hát és mell ellentétességénél 
fogva), mert hátsó csak hátulsó-ndi\i a kopása, -ső főnévhez 
járuló képző nincs, a belső, alsó, fó'lső-{é\é\i mind igehatáro- 
zókból származnak szélső és hátsó is csak szélülső és hátulsó 
kopásából lettek. Ugyan ilyen kopás az első, melynek telje- 
sebb alakja elülső (a néptől hallottam heliilső-t). Minthog'y 
pedig, a terminológiában a „primus" és az „anterior" meg- 
különböztetése szükséges, én az utóbbi fogalomra a telje- 
sebb elülső használását ajánlanám s használom is. 

Végül nem hagyhatom említés nélkül a „hevenyen 
fellépő felfekvés" kifejezés borzasztó germanizmusát, annyi- 
val kevésbbé, mert sl fellép igének ez a használata orvosi 
nyelvünkben annyira megrögzött, hogy a ,keletkezés^ ,táma- 
dás' ,eredés' ,fejlődés' stb. fogalmaknak majdnem kizárólagos 
helyettesítőjévé tolakodott. 

Az utóbbiakban föltétlenül rosszalt neologizmusok nem 
ingathatták meg azt a meggyőződésemet, hogy szerzőnk- 
nek egészséges nyelvérzéke van. Azért azt hiszem , csak 
mulasztással lehet e tekintetben a szerzőt vádolni, hogy 
t. i. a használatos neologizmusokat gyakorlati czélból vette 
be szótárába, de elmulasztotta az ilyeneket , — * nyomaté- 
kosító jellel kitüntetni. Szótára új kiadásában ezt okvetetlen 
pótolnia kell s bevezetésében ezt ki is tüntetnie. Különben 
e kifejezések jó nagy részét bátran kitörülheti ; orvosi nyel- 



NAGY-SZIGüTHl KÁLM. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. I Zg 

vünk épen nem vallja kárát. Csakis a legmegszokottabbakat 
lehetne az említett megjelöléssel a szótárban meghagyni. 

Kívánatos volna, hogy orvosaink nyelvérzékének meg- 
javítására, az ujabb orvosi nemzedékének pedig megóvására 
inkább azon lenne a szerző, hogy szótára újabb kiadásában 
szinonimákul mentül többet fölhasználjon abból a nyelv- 
anyagból, mely a Magyar Nyelvőr hasábjain Pápai Páriz és 
Vajnócz János orvosi nyelve és népünk orvosi kifejezései 
ismertetésére vonatkozik. 

Különben még azt is tanácsoljuk a szerzőnek, hogy 
vesse ki szótárából azokat a nagyon is polemiás termé- 
szetű orvosi dolgokat, melyek a művétől keltett jó hatást 
nagyon is alkalmasak volnának megzavarni. 

így aztán művére még szívesebben mondhatnánk fo- 
gadj istent. CsAPODi István. 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 

A ,tény* szó eredete. 

A Magyar Sálon márczius havi füzetében azt állítja 
Helfy Ignácz, hogy Kossuth egyetlen egy szóval gazdagí- 
totta a nyelvünket. E szó, H. szerint, a ^ény: factum. „A 
Pesti Hírlapban használta, mondja H., legelőször, azután a 
szószéken s rövid néhány hónap alatt az új szó köztulaj- 
donná vált". 

Bocsánatot kérek, de a dologban egy kis tévedés van. 
A Pesti Hírlap 1841-ben indult meg, holott a ^'ny szó 
megvan már a M. Tud. Társaságtól 1834-ben közrebocsátott 
Philosophiai Müszótárban (az ac/us szó alatt), sőt megvolt 
már, e mű tanúsága szerint, az Imre János r. tagtól 1831- 
ben kéziratban benyújtott Philosophiai Kis Szótárban is. 
Nera tudom gazdáját adni. de én előttem úgy rémlik, hogy 
olvastam valahol, hogy a üny szót Toldy csinálta, és pedig 
a Szemere Pálféle /éfny (Phil. Műsz. IVesen czikke alatt) 
mintájára, a mi viszont a Baróti Szabó Dávid löny-ének 
(Kisd. Sz.) a módosítása. 

Ha igaz az, a mit H. mond, hogy Kossuth csak egy 
szóval gazdagította nyelvünket, akkor nem a tény, hanem a 
kkinUly szó az. Ezt csakugyan Kossuth használta legelő- 
ször a Pesti Hírlapban és rövid idő alatt köztulajdonná is 
vált. Hogy e szót valóban Kossuth csinálta, egykorú tanúk 
is bizonyítják, a Törvénytudományi Szótár szerkesztői, kik 
azt egyenest neki tulajdonítják (az aicctoriUis czikk alatt). 

Abban igaza van Helfynek, hogy Kossuth, a stílus 
nagymestere sohasem találta a magyar nyelvet szűknek vagy 
szegénynek; a meglevő szókincs elég volt neki, sohasem 
szorult szófaragásra. Nagy-Szigethi Kálmán. 



« NYULVÓR. XIV. 




130 HKLYKEIGA/ÍtAsoK. >í MtYAKA/AIOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Salavári. E szó, a melyet a Nyr. előbbi füzetében 
(50, 1.) a lat. femoralia magyar nevezetei közt olvastam, 
keleti emlékeket idézett föl emlékezetembe. Arab ajkú or- 
szágokban ugyanis százszor meg százszor van minden uta 
zónák alkalma, a vulgáris Sinuíl (az irodalmi nyelven szir- 
vál) szót hallani, mely legközönségesebb neve az arabok- 
nál a nadrágnak. Minthogy e szó, mint most látni való, 
a magunk nyelve szempontjából is érdekkel bir, helyén lesz 
itt, hogy teljes genealógiáját bemutassuk. 

Előre kell bocsátanom mindenekelőtt azt az egybeállí- 
tást, a melyet Miklosichnál (Türk. Elem.) találunk: „tör. 
íe/var, Sahar : pumphosen, pluderhosen: bolg. 
íclvati, ialvare ; szrb. ialvare ; or. és rut. íarovary, ^aravary; 
lengy. szarawary , saraivá ry ; cseh Saravara ; rum. Salvari^ 
iavlaríy Solovar; aXh. $anuir, Sandervar; gör. aaXjSapi; magy. 
salavári ; úfném. (tájny.) scharkvari ; kun salvar, kurd. éehar. 
kaz.-tat. öalbar. Vö. ar. sáravil (a siroal többese): hőse". 

Ez eléggé részletes adatokhoz még a következőket 
csatolhatjuk. 

Az arabok az ő szirvdl (Siroal) szavukat , mint sok 
egyéb ruházatnevet, a perzsából kölcsönözték: új perzsa i^^/7^r^/' 
(az arabban szokott metatézissel sirvjil), a mely a zend 
száravara-Tdi megyén vissza. A fönt említetteken kivül meg- 
található ez a perzsa ereüetű szó még más nyelvekben is. 
Első sorban említem a bibliai aramaeismust. Dániel köny- 
vében ott van szarbdlín (singül, szarbál) ; a talmud régibb 
alkotó részében (mi.sna) ott van Saroál. 

A közép-görög aapapapa, melyet Suidas (vö. Gesenius) 
soí^t;^ írep^í'-xr^-vel magyaráz, egyenest a zend alakra vezetendő 
vissza. 

A görögön kivül a közép-latinságba is átment s na- 
gyon elterjedt használatú volt a szóbeli ruhanevezet, mint 
a következő változatok mutatják: y^sa rabara: braccae ; sera- 
bara ; salabarra: vestis grossa; sarabola. serabuía^ sarabelUi, 
eadem notione qua sarabara ; saraballa. Úgutio : saraballum 
lingua chaldaeorum vocantur crura et tibiae ; unde brachiales, 
quibus haec teguntur, dicuntur saraballa^. (Duc. Gloss.). 

Ismeri a franczia is. Littré szótárában olvassuk: y^cha- 
rivari : pantalon garni de cuirs et de boutons, pour monter 
a cheval". Sőt még tovább haladt s eljutott északra is az 
angol néphez, a hol sharavaries annyi mint reithosen. 

Most, hogy ismerem e szó történetét s látom, hogy 
két világrész népeinél el van terjedve, s a mi nyelvünkben 
is, habár most kevésbbé, de a török világban bizonyára elég 



■P-". 



kelyketüazítAsok. magyarázatok. 131 

használatos volt, szinte bánom, hogy ezelőtt vagy négy 
évvel furcsának találtam (Egy. Phil. Közlöny IV. k. 120. 1.) 
Michaelis göttingeni tanárnak következő közleményét: 
„Hiezu kam noch, dass gebohrene ungarn, die damals (a 
múlt század végén) den Dániel bei mir hörten, die wörter 
sarbálin, haddá vr ín in der ungarischen sprache fanden" 
(Orientalische u. exegetische Bibliothek XVII. 72. 1.) Nin- 
csen kétség benne, hogy Michaelis magyar hallgatóinak 
közel egy évszázaddal ezelőtt a fennt közölt perzsa ruhá- 
zatnév alkalmával, melyet a Dániel könyvének szerzője is 
használ, a magyar salavári jutott eszükbe ; s mint látható, 
nincsen mit mosolyogni ötletükön. 

Hogy a magy. salává ti-n^ alapjául a tör. Salvar ala- 
kot kell tartanunk, azt kétségtelennek vehetjük ; hogy azon- 
ban egyenest a törökböl-e, veigy pedig a bolgár-szerb 
útján jutott-e nyelvünkbe, annak eldöntését másokra bízom. 

GOLDZIHEK IgNÁCZ. 

A számára. E szólásnak valódi értelmét egész hitelesen 
földerítette Szvorényi József (Nyr. XIV. 83.). Jelentésére, 
használatára nézve hát tisztában volnánk vele, csak azt nem 
tudjuk még, hogy hogy jelentheti azt. a mit jelent : „úgy- 
szólván, körülbelül" stb. vagyis inkább, mikép hajlott el az 
eredeti jelentés (- szám) a maira. Szerintem ez a szólás 
tulajdonkép ennyit te.sz : „ha számba vesszük, ha szá- 
mítjuk, ha jól felvesszük"; s valóban, a Szvorényi-közölte 
valamennyi példa ezekkel szépen föl is engedi cserélni. 

De nem találgatni akarok én. a kinek nincs is meg a 
nyelvérzékemben az ,a számára^ (az én vidékem nem ösmeri), 
hanem a Joannovics közlését szándékom itt egyben-másban 
megigazítani. Arany János sehol sem mondja azt, hogy egy 
bihari ember szájából hallotta volna ezt a szokatlan szó- 
lást : egy torony a számára. Ü, a ki szintén bihari 
volt, bajosan is hallhatott volna bihari embertől oly szólást, 
a mely előtte teljességgel új. A tényállás ez. A „Szépiro- 
dalmi Figyelő" I. évf. 37. számában „Visszatekintés" ez. 
czikkében ezt mondja Arany: „Tompa egy versében ezt 
olvasom: ^Csak egy torony a számára"; ez, vidékemen, 
annyira ismeretlen szólam, hogy fejet csóválnék magyarsá- 
gára, ha nem tudnám azóta, hogy egész nagy környék népe 
ajkán használatos". 

Tompának szóban levő verse: „Arszlán pasa" (VI. k. 
126. 1.). melynek első strófája így van: „Nógrádban állt 
Busu vára; csak egy torony a számára, s két hétnek 
már egy nap hijja, hogy a török folyvást vijja". 

Világos, hogy ez az értelme: Jóformán csak egy 
torony (a vár), csak egy toronyból kW. A vers további 



9 



L. 



132 HELYRElGAZÍlAsOK. MAGYARÁZATOK. 

s 

folyamán is ily kicsinylőleg van a vár említve : „Hatszáz 
karvaly s egy kis fészek". 

Érdekes volna még tudni, hogy mondják-e ily jelentés- 
ben ezt is: ,a számomra, a számodra^ vagy kirekesztóleg a 
harmadik személyben. Mint ezt ,hé-lelke', de soha: ,hé-lel- 
kem^ Végül még azt a *kivánságomat fejezem ki, hogy 
Szvorényi vagy az illető vidékbeliek minél számosabb és 
különfélébb példákban mutogatnák be ezt a provinczialis- 
must, mely hogy a felső megyékben nagyon közönséges, 
azzal is bizonyíthatom, hogy, (tiz esztendeje lehet már ^a 
számára'), egy rozsnyói müveit nőtől is hallottam. 

Lehr Axbert. 

Férj. „Igenis kérem alássan, majd elhozom a férje- 
met is" monda egyszer a palócz, s a meg nem értett férj 
szóval a feleségét gondolta , teszi hozzá a Budapesti 
Hirlap tárczaírója. (Nyr. XIV. 88.). 

A dolog pedig voltaképen úgy van, hogy nem a pa- 
lócz értette félre a férj-ety hanem a tárczaíró nem értette 
meg a palóczot. Nem csak a palócz, hanem a drávamelléki 
paraszt is férj-nék nevezi a feleségét s nem csak akkor, 
„ha úr elé kerülnek s finoman törekednek beszélni", hanem 
maguk között is, mikor igazán a szájok íze szerint beszél- 
getnek. 

Hogy pedig a férj szót régente, még alig loo évvel 
ezelőtt, nemcsak a drávamelléki parasztok, hanem a so- 
mogyi urak is feleségre is értették, kitűnik a családi iro- 
mányaim között eredetiben meglevő móring-levélből, me- 
lyet szép apám 1750. augusztus i-én Csombárdon (Somogy 
megyében) állított ki, s niely szó szerint így hangzik : 

„Charta bianca Super florenis Rhenensibus két ezer 
idest f. 2000, mellyeket én alább irtt az midőn Nemes és 
nemzetes Csák Justina Leány Aszszont Isten eő Szent Fel- 
sége mindenható rendelésébül és teczésébül magamnak örö- 
kös Társnak eljedgyzettem, mind azon okból, hogy e 1 ö fa- 
be n y i Fcrjcfntill maradott neveletlen Gyermekeim- 
nek Galibás daikálkodása, nevelése és terhes gondviselése 
fiatalságában reá hárámland, mind pedig hogy több érde- 
mes Szerencséy között öszvegyi Sorsomban meg nem ve- 
tett említett és megnevezett Jegyessemnek Szabad dispo- 
sitiojára moringoltam és in forma liquidi Debiti kötöttem, 
sőt ennek erejével kötök és moringolok, akar mely Ingat- 
lan Javaimbulis megvehetőket. Azon feliül pedig ha én 
előbb meg találnék halni mind azon Ingó és ingatlan Ja- 
vaimban mellyeket Isten kegyelmébül Szerzettem, annyival 
inkább azokban mellyeket ennek utánna Szerezhetek, Tör- 
vénytül engedett Szabad rendelésembül pro Coaquisitrice 
declaralom. Melynek nagyobb és bizonyosb elhitelére ezen 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 133 

Levelemet Saját Subscriptiommal és pecsétemmel erösítlíem 
Csombárdon die i-* Augusty 1750. Szily Ádám m. p. Co- 
ram me Ladislaus Bakó m. p. (P. h.). Coram me Alexander 
Somogyi m. p. (P. h.). 

Mind ezekből én azt sejtem^ bogy férj régente ,házas- 
társat' jelentett; erre mutat^ ha nem csalódom, a férjfi szó 
is, mely a férj két jelentése között különbséget állapít meg. 
Érdekes volna tudnunk, hogy a Nyelvtörténeti Szótár ösz- 
szegyüjtött adatai között nincs-e valami olyas, a ml e kér- 
désben felvilágosíthatna bennünket. Szily Kálmán. 

Boncsok. Patrubány Lukács a Phil. Közi. IX. 
183. lapján a boncsok eredetét magyarázván, a m o n i 1 e- 
féle jelentésű szót megkülönbözteti a Mikes használta bontsok- 
tói ; ez utóbbit jelentésénél (lófark, törökzászló) meg annál 
fogva is, hogy a Törökországban élő Mikes használta, ide- 
gen szónak mondja; mert Mikes még más török szót is 
használt leveleiben. 

Helyreigazításom csak annyi, hogy a lófark jelen- 
tésű bontsok nem csak Mikesnél, hanem még más erdélyi 
embernél is elö jön, Zsarnóczay uramnál is, ki az Apafi 
Mihály hírvivője volt Buda ostrománál, s kinek a fejedelem- 
hez beadott naplójában, mit a Századok XVIII. 882. lapján 
közölt Deák Farkas, többször van használva e szavunk. A 
882. 1. olvasható: „Még a szerdárságra adott császári levél 
confirmatiója, tiszta vont arany nyuszttal béllelt subája is, 
három szép boncsokja oda maradott". Továbbá a 883. lapon: 
„És az zászlót és boncsokokat egy török rab által kifüggeszt- 
vén a sánczokra, háromszor ellőtték a várfokáról a boncso- 
kokat^. A „memóriáié" 1684-ben költ, s valószínű, hogy 
Mikes is, Zsarnóczay is egy erdélyi közkeletű szót használ- 
tak, nem pedig, mint Patrubány mondja, valami idegen szót. 

KispÁL Mihály. 

(Az itt közlött adatokhoz, melyek a lófark, szőr- 
ékesség jelentésű boncsok-ndik. megvoltát nyelvünkben iga- 
zolják, mi is járulhatunk néhánnyal. Bajony János végren- 
deletében (1566.) a többi közt eme tárgyak is föl vannak 
említve : „Hagyok az én húgomnak . . . két lóra való ezüst 
nyakban vetőt aranyast ; szőr bontsokot f eketest, ezüst 
kertvélyével" (Károlyi-család Oklevéltára, III. 361.). „Tar- 
czay Péternek hagyok egy kicsin szőr boncsokot ezüst 
aknájával" (u. o. 362.). Bajony István inventáriumában (15Ó6.): 
„Egy darab nesd béllés; nyolcz farkas bőr, egy pár- 
ducz bőr boncsok" (u. o. 365.). 

Ez utolsónak idézett boncsok jelentését határozottan 
meg nem tudjuk mondani, de annyi kétségtelen, hogy inkább 
a lófark mint a kagyló jelentéshez kell csatolnunk. 
Szerk.). 



134 HKLYkKKlA/ÍTAsOK. MAGYARÁZATOK. 

A lófuttatás néhány műszava. A M. Nyelvőr február 
15-iki számában Kasztnor Géza a lóversenysport mükifeje- 
zéseit bírálja. Bírálatának van több pontja, a melyekre nézve 
a czikkíró tévedett s a melyeket helyre kell igazítanunk. 

Az egyik tétel így hangzik: „Bravienka (ló) a verseny 
után letört". K műszó bírálója, nem foghatván föl e szó 
értelmét, zárjel közt ezt mondja: ,,tán csak megtör ö- 
dött, elfáradt ?** Jó volt a „tán" szót oda írni, mentsé- 
géül, hogy e szóról: « letört" nincs tiszta fogalma. Pedig 
csak a Bérczy Károly által 1860-ban kiadott „Verseny- 
müszótárt" kellett volna Kasztner urnák fölnyitni s megta- 
lálhatta volna emez. a sport világban általában használt szó 
értelmét. Említett műszótár pedig ezt mondja : y^Lcförf az a 
ló, a melynek futás vagy idomítás közben ina szakad. Egyéb- 
iránt a kifejezés minden lóra alkalmazható, mely .sántítás 
miatt versenyképtelen". 

Ily értelemben használja a „letörés" szót az angol, 
franczia, német, olasz sat., s e szerint a 1 e t ö r t ló nem 
csupán megtöródött vagy elfáradt, mint Kasztner ur 
gondolja. 

Fönakadt értekező a vezetés szón is, mondván.- hogy az 
elsőséget jelenti Isten mentsen ! Hiszen sok oly ló, mely 
az indulásnál vezet, a czélhoz érkezéskor az utolsó helyén 
fut be. Vezet vagy kalauzol sportkifejezés szerint az a 
ló, mely az indulóponttól, a csapat élén járv^a. az utat mu- 
tatja s ha időközben egy másik ló elhagyja, akkor ez 
„átveszi a vezető vagy kalauz szerepét". Tovéibbá elugrik 
valamely ló az induló ponttól, midőn az adott jelre rögtön 
kivál a versenyzők tömegéből, hogy e tömegnek az utat 
mutassa. 

A mi az idomár és idomító szavakat illeti, ez a sport- 
nyelvben két külön fogalom, idomár (lásd Verseny műszótár 
94. 1.) : (trainer) a ki a lovat versenyzésre készíti elő ; ido- 
mító pedig az a hely, a hol a lovakat említett czélra elő- 
készítik. Egv Sportkedvelő. 

(E helyreigazításokra a következő észrevételeink van- 
nak. A yletörik a ló' kifc^jezés, a mennyire mi tudjuk, nyel- 
vünkben egészen szokatlan ; használatát nem igazolja se 
Bérczy neve^ se az a körülmény, hogy az angol, franczia, 
német és olasz is így mondják; mondanak azok s mond- 
hatnak helyesen sok olyat, a mit mi nem mondhatunk, 
mert a mi fölfogásunkkal ellenkezik. A mennyire mi ismer- 
jük a lovaglás és kocsizás mükifejezéseit, ez esetben a liidöl 
a szokott kifejezés. 

A vezetés szónak alkalmazására sem adhatjuk meg he- 
lyeslésünket. A vezety kalauzol fogalma ugyanis mindenkor 
barátságos viszony föltételéhez van csatolva. A versenyző 
lovak közt pedig, a melyeknek mindegyike a másikában 



J 



HELYREIGA/írÁSOK. MAGYARÁZATOK. I35 

ellenest lát, ily viszony alig képzelhető. Ha tehát az elsőség 
szó már más fogalom számára van lefoglalva, talán alkal- 
mazható lehetne helyette a sornyítds^ sörnyitó (ló) vagy más 
alkalmas kifejezés. 

Az idomár szó helyességét sem igazolhatni azzal a ki- 
fogással, hogy az idomitó nem alkalmazható helyette, mert 
az azt a helyet jelenti, a hol ,a lovakat előkészítik a ver- 
senyre'. Hogy minő szót lehetne helyette használni, azt oly 
született magyaroktól kell megkérdezni vagy ajkukról ellesni, 
a kiknek sokszor volt alkalmuk s talán hivatásuk is a lovak- 
kal foglalkozás. • 

Különben, a mint a ,Vadász- és Versenylap' idézett 
mutatványából meggyőződtünk, nagyon ideje volna már, 
hogy az illető körökben is a múlt idők fonákságainak ki- 
küszöböléséhez hozzá látnának s helyesebb magyar kifeje- 
zéseket hoznának forgalomba. Szer k.). 

Eméngr* A magyar Calepinusban sok nevezetesség van, 
de van sok különösség és furcsaság is. Egy alkalommal, 
midőn e nevezetességekre, furcsaságokra került a beszéd, 
S i m o n y i Zsigmond többek közt fölemlítette az egész 
régi irodalomban egyedül álló einc7ig szót, melyet Calepinus 
ti latin dictaior magyar egyértékesének állít oda s kérdésül 
adta föl, vájjon minő származású lehet ez a külÖnÖs szó. A 
fejtörés vége az volt, hogy senki se tudott alkalmas felele- 
tet adni rá. 

Azóta sokszor megfordult fejemben ez a furcsa s/ó, 
ha netán rá juthatnék eredetére. Kettő világos volt előttem. 
Az egyik, hogy itt, mint sok más esetben, nincs sajtóhibá- 
val dolgunk ; a származékszók ugyanis : dictatorius: 
cménghóz való, eméngi ; dictatura: eméngseg, kizárják a 
hibás szedés föltevését. A másik, hogy a szó kétségtelenül 
idegenből került a magyar szótárkészítő szókészletébe ; de 
vájjon melyik nyelvhez forduljunk föl világosi tásért szárma- 
zására nézve? Az -cng végzet első rendben német f-ing, 
-ung) eredetet gyanittatott velem ; de könnyen vissza lett 
volna vihető a hozzánk legközelebb álló román (olasz) nyelv 
ina {\3it,-inusJ végzetére is. Azonban sem ott. sem itt ere- 
detijének nem akadhattam nyomára. Végre is abba kellett 
hagynom s egy szerencsés véletlenre biznom megfejtését. 

S a véletlen, mint ez sok esetben meg szokott tör- 
ténni, segített is a nehézségen. M i k 1 o s i c h legújabb mü- 
vének : ,Die türkischen elemente in den südost- und ost- 
europáischen sprachen' átvizsgálása közben a következő 
czikkecske megadta az addiglan hiába keresett magyaráza- 
tot: „ar. cmin: aufseher; [tör.] emifilik ; szrb. janin: 
verwalter der dörfer, die den zehent dem kaiser zahlen ; 
i'niinlnk'^. A szó tehát eredetére nézve arab, s legközönsége- 



U 



136 APRÓLÉKOK. 

sebb jelentése, Goldziher Ignácz értesítése szerint, annyi 
mint : ,megbizható, hű, bizalmas ember'^ s aztán általában : 
,a kit valamivel megbíznak, a kire valamit rábíznak'; az 
arabból átkerült e szó a perzsába és törökbe, s ebből a 
fönt említett nyelvekbe, s nevezetesen a velünk szomszé- 
dos szerbbe is. K a r a d z i c szótárában így találjuk magya- 
rázva a kérdésbeli szót és- származékait : jernin : der e m i n. 
magistratus turcici genus ; jcminluk : das e m i n t h u m, 
dignitas et munus toO jemin : jeminovac : einer von des 
emins leuten, homo toö jemin. 

A magyar eméng szóban a g járulékhang, teljesen 
olyan a minő ezekben : rozmarin-^, ^^^'Sy kontin-^, fájin-^ ; 
hasonlók még : csalán-^, bojtorján;^, espén-^. osztén-^, meg- 
intelen-^ sat. 

Hogy az e?néng egyenest a törökből, vagy pedig szerb 
réven jutott-e hozzánk, azt egész határozottsággal nem le- 
het megállapítani ; a valószínűség a török kölcsön vétel mel- 
lett szól, a mennyiben Calepinus megjelenése korában (1590) 
a török gazdálkodás már jó félszázadig tartott hazánkban, 
a mely idő alatt elég alkalmuk volt a haza polgárainak a 
nem kedvelt eminekkel, az adóbehajtó török hivatalbeli- 
ekkel megismerkedni. 

Szarvas Gábor. 



APRÓLÉKOK. 

Két ty szótár. A M. T. Akadémia nyelvtudományi bi- 
zottsága már rég foglalkozik azzal a tervvel, hogy az eddig- 
elé szerteszórva megjelent népnyelvi adatokat sajátságaik 
szerint egybeállítva külön-külön egymás után közzé tegye. 

A mi eddig csak terv volt, az immár testté is kezd 
válni ; a megvalósítás munkája megindult. A bizottság tudni- 
illik két új mű kiadását határozta el ; az egyik a Mester- 
szótár, a másik a Tájszótár; amannak szerkesztésé- 
vel Frecskai Jánost, emezével ifj. Szinnyei Józsefet 
bizta meg. 

A két szerkesztőnek ismert buzgósága s szakavatott- 
sága biztos kezesség arra nézve, hogy a rájuk bizott föl- 
adatot nem csak a lehető legrövidebb idő alatt, hanem hogy 
sikeresen is meg fogják oldani. 

A nagy közönséget is érdeklő eme két mű tervéről, 
az előmunkálatok eddigi folyamáról s jelen állásáról a leg- 
közelebbi füzetekben részletes tudósítást adunk olvasóinknak. 

Utczakeresztelés. A magyar főváros intéző urai nem 
minden esetben, sőt ha kissé szabadelvüsködünk, mondhat- 
juk, sok esetben nem tudják eltalálni a helyes választást. 



j 



APRÓLÉKOK. 



137 



A hivatalos fölíratok s köztük az utczane vezetek egy néme- 
lyikét akarva se lehetett volna szerencsétlenebbül megal- 
kotni : jFerencZ' József -rakpart ! Koronaherczeg-uicza /" sat. 
Megjegyezzük, hogy kifogásunkat nem a helyes magyarság 
szempontjából tesszük, nem a rakpart^ nem a koronaherczcg 
szépséges voltán akadt meg a szeműnk, hanem a czélszerü- 
ség, használhatóság nevében szólalunk fol. Az ily rőfnyi 
hosszú, nehézkes döözögös nevezeteket a közönség kénye- 
lemszeretö nyelve soha se fogja megszokni. 

Egy, csak a napokban kelt határozat ezt a díszsoroza- 
tot még egy újabbal szaporította : ,a tanácstagok többsége 
által ki lett mondva, miszerint a Sugárút jövőre Andrdssy- 
stigdr-iitndAi neveztessék'. 

S mit ér el a t. tanács e határozatával ? Zavart. Azt, 
^ogy az egyik rész ,Sugá rútnak', a másik meg ,An- 
drássy útnak' fogja nevezni s vagy az egyik, vagy a 
másik jut érvényre. Ha marad, a mi volt, ,Sugárút', akkor 
hiábavaló az ,Andrássy' név; ha meg az ,Andrássy-út* lesz 
divattá, akkor haszontalan a ,sugár^ szó. 

Különben, ha a jó isten jó egészségben megtartja a 
t. tanács urakat, még megérhetjük, hogy ilyen föliratokat 
olvasunk az utczasarkon : Tiszavdczi-'k.örxxt, Szapdrydohdny- 
utcza, Trefortkerepesi-yiXy K€ményt>odza/a-\xX,czdi. Pa7i/cr-Ist7fdn 
tér, Aranyakadémin-ntcza. sat. 

Tattatás, tettetés. Napról-napra mindinkább erősebb 
gyökeret ver bennünk az a meggyőződés, hogy a müveit 
osztálybeliek egy jó részénél minálunk az a nézet uralkodik, 
hogy a tanulás az egyetemi vizsgálatokkal egyszerre min- 
denkorra be van fejezve; mert azt csak nem képzel- 
hetjük, hogy ha akarnának tanulni, oly egyszerű dolgot 
meg ne tanulhatnának, hogy van különbség a ,viz iv^a' és 
fiiatdssi^ közt s hogy ,ivattatásról' még akkor se beszélhetni, 
ha erőszakkal töltik be az irtózó torokba a vizet. 

Kérjük a t. szerkesztőket, legyen gondjuk rá, hogy 
egyes rovatvezetőik ne bánjanak oly gonoszul ezzel a nyelv- 
vel, a mely nem csak az övék, hanem a mienk is. 

A B. Hírlap márcz. 11. számában — ezzel sem azt 
nem mondjuk, hogy többi számaiban nincs, sem azt, hogy 
egyéb lapokban nem található — különböző tatások és tetcsek 
sorában ezt is olvastuk: „az indigenák minden fennakadás 
nélkül követelhetik meghivattatdsvik^aX a főrendiházba". 

Minthogy egyrészről a parasztos ,a vizet isszák' s úrias 
.a viz iszatik', más részről a parasztos ,az indigenákat meg- 
hívják' s az úrias ,az indigenák meghivattatnak' közt semmi 
különbség sincs, következik, hogy ha ez a helyes beszéd: 
,a viz ivása', a másik is helyesen csak így van mondva: 



138 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

,az indigenák meghivása'; ha meg kifogástalan az idézett 
hírlapi constructio : ,az indigenák meghivattatása', ennek is 
kifogástalannak kell lennie ; ,a viz itattatása^ 

Mi legalább úgy gondoljuk. S a ,Kompromisszum a 
főrendek és Tisza közt' czikknek az irója, mit gondol ő? 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Hasonlatok. 

Kerüli, mint az ördög a kápolnát. 
Hire sincs, mint Fliripen a biszekeg^y istennek. 
Tartja magját, mint az üres zsák. 
Telhetetlen, mint a pap zsákja. 
Olyan okos, mint a darnai kos. 
Ne hullasd el, mint a tót a miatyánkot. 
Úgy vagyunk egymással, mint a kutya a macskával. 
Ne ágájj,' mint a kutya a talluseprüvel. 
Képzeli, mint a macska az esőt. 
Szereti, mint a kutya a botot, kecske a kést. 
Hátul hordtad az eszed, mint a kondás a botját. 
Olyan szája van, megesne benne a csengeri baromvásár. 

(Kömörö). 

Kazay Gyula. 



Párbeszédek. 



K n : Váljon itthon van-e a tiszteletes űr ? 

Székely asszony: Ugy hiszem otthonjában lesz. (Felso- 
Sófalva. Udvarhely szék). 

E n (látva, hogy egy terhes asszony a csörgő patakhoz mt* gy, 
khajlik s kezével meritve, kétszer háromszor iszik): Ugyancsak jól 
esik a viz ! 

Székely asszony: Jól, met ugy megkévántam vala. 

E n : Hát hová megy ? 

S z. asszony: Az aratóba. 

En: Hát ilyen állapotbán tud-e aratni? 

Sz. asszony: Meg kell lenni, a dolgosok már elmentek s 
nem lehet őket magukra hagyni ; a gazdáknak pedig háromfelé is 
rendjük van, ide nekem kell menni. 

K n : Ugy látom, magok valami nagy gazdák. 

Sz. asszony: Hála Istennek még nem tudjuk, hol a más 
borozdája, még mindig a magunkét m Íveltük. (Szováta). 

Sz. asszony: (88 éves apósáról): Hlyen hosszú élet nem 
soknak jut, ö kéme már a harmadik ember nyomdokát járja. (Szováta). 

ÜKÁK Farkas. 



NÉPNVELVHAGYOMÁNYOK. 

Népmesék. 

Kimegy az istenhez a török, oszt aszongya hogy: 

— - Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— Hát legyen a tiéd — ászt feleli az úr. 
Azután oda megy a német, oszt aszongya : 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 
— - De az már a töröké, ászt feleli az űr. 

— Szép dolog ! aszongya a német. 

— Legyen a tiéd . (t. i. a szép dolog), azt feleli az úr. 
Azután oda megy a magyar, oszt aszongya: 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— üe az már a töröké, ászt feleli az úr. 

— Szép dologi aszongya a magyar. 

— Az meg már a németé, feleli az úr. 

— Nagy dolog ! aszongya a magyar. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 
Azután oda megy. a zsidó, oszt aszongya: 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— De ez már a töröké, feleli az úr. 
— Szép dolog ! asszongya a zsidó. 

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr. 

— Nagy dolog ! aszongya a zsidó. 

— Az még már a magyaré, ászt feleli az úr. 
-; — Csupa csalás ! aszongya a zsidó. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 

Azután oda megy a c z i g á n y, oszt aszongya : 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— De az már a töröké, ászt feleli az úr. 

— Szép dolog ! aszongya a czigány. 

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr. 

— Nagy dolog ! aszongya a czigány. 

— ^ Az meg már a magyaré, ászt feleli .az úr. 

— Csupa csalás ! aszongya a czigány. 

— De az meg már a zsidóé, ászt feleli az úr. 

— Csupa czigányság az egész világ, asszongya a czigány. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 
így az egész világ a czigányé lett. 

(Makó). 

Varga Imrk. 



130 



Átkozódások, káromkodások. 

Mind a dűhüs kutya úgy veszekédgyem még, ha . . . 
iJühüggyem még, vakullak még, ha . . . 
Hogy erű a hérű soha e né méhessek ! 
Acldég még né hAhass. még három szekér szórna e nem 
had alattad ! 



ro 



1 



140 



NÉPNYELVHAÜYOMÁNYOK. 



Dana (ördög) vigye ! rozsda, féreg, kukacz, nyüvek, büdös ! 
(ezek gyermek-káromkodások). 

Té netrebulás 1 — bolond. Té lófej ! Té hat ökör ! 

Té büdös I Té rohatt ! Té lucziper ! Té dühös álot ! Té dü- 
hüs éb ! 'l^é rosseb! („rosseb*^: rák-vagy üszkösödött seb, és 
„büdös" nagyon el vannak terjedve, kicsinyje-nagyja használja, 
nemcsak káromkodó és átkozódó szavakul, hanem csodálkozó és 
fölkiáltó kifejezésképen is. „Oh a büdös! oh! a rosseb!"). 

Nagy-Lengyel. (Göcsej). 

Gaál Ferencz. 



Szőlőművelés. 



R u g a szóló, elrúgta, ha virágzás után kevés szem marad a 
fürtön s ritka szemű lesz. 

Lefol: a szem a fürtről, virágzás után mind lehull, hogy 
csak a nyele marad. 

Disze van a szólőnek, ez a szőlő szépen diszlik: szereti a 
helyet, sokat terem. 

Mennyi szőlő vóna ezen, ha megvallotta vóna magát. 

Egy vágó: darab szőlőföld, melyet egy folytában vágnak, 
kapálnak, szednek. 

Kenyérkor szivacsossá vált bazalt darabok. 

Mégmuszikol: össze zúzza a kádban a belehányt sz<51őt. 

Ragya: szőlő betegség, a leveleken kerek aszú foltok tá- 
madnak ; az úgynevezett ragya-eső nek vagyis napsütéskor hulló 
esőnek tulajdonítják. 

T ö p p e 1 1 szőlő : fonnyadt, de annál édesebb, asszű. 

(Somlyó vidék). 

CsAPODi István. 



Balázsjárás. 



Vitéz. 

En vagyok égy előjáró 
Klőszóló vitéz, 
Önöknek*) szobája 
('sakhamar légyén kész. 
Uri méltóságuk 



Mielőtt bejönnek, 
Szálláskészítenyi 
Engemet rendültek. 
Aki nékem szómat ném fogaggya, 
Rokkákat , orsókat mingyár el 

ném duggya, 



♦) Megvallom, hogy a versekben elófordiiló „Önök^-féle kifejezésre 
gyanúm van, hogy nem valami avatatlan kéz műkodőtt-e közre, hogy a sok> 
kai szokottabb „maguk** helyett az említett kifejezést használják a balázsjárók. 

Megtörténik ugyanis nem egyszer, hogy az ilyen traditionalis verseket 
csak a tanítók őrzik meg, s hogy ók azokon semmi változtatást nem tesznek, 
ki kezeskedhetik róla ? Kélek, hogy itt is ezen eset fordult eló, M. E. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



141 



Azt az én népem nttm jó szivvel 

foggya. 
Bizonnyára mondom önöknek, 
Kárát tapasztalja. 

Káplár. 

En káplár tisztemmel 
Mély hivén eljártam, 
Ténnap égy pajtásomra 
Háromszázat váktam. 
Úgy felhólagosztak 
Az én tenyereim, 
Maj kőnybe lábottak 
Én ^önge szemeim. 
De még köllött ténnyi 
Püspökünk szavára. 
Mellek hogy bejönnek 
Önöknek házába. 

Kö zlegíny. 

Bujdosásim közben 
Voltam égy városba, 
Láttam énnagy csudát, 
Hog^ ökör az ólba . 
Be nem tudott mennyi. 
Bujt az egér likba. 
Majdnem segre estem 
Csudálkozásomba. 

Püspök. 

Szén Balázs Istennek 
Egyik, apostola, 
Ki a bűnösöknek 
SzószóUója vala. 
Kérjük öt minnyájan. 
Légyén pártfogója 
Szegény torokfáj óknak, 
Megv igasztalój a. 

Mind (énekelve). 

Emlékezzél házigazda, 

Ma van Balázs naptya, 

Dobd el bundád az ágy alá, 

Mongyad heje, huja ! 

Lám minékünk vagyon kedvünk. 

Semmivel mi ném törődünk, 

Mesterünk regulájától, 

Ma ippen ném félünk. 



Püspök. 

Konkolos szemekkel 
Férhözménö lányok 
Néznek szemem közé, 
Hogyha róluk versét mondanátok. 
Tuttok-e fiaim ? 

Mind. 

Igenis tudunk. 

Püspök. 
No hát mongyatok I 

Mind (énekelve). 

No hát lányok vigyázzatok 

Ennyihán versünkre, 

Vájjík néktek éneklésünk 

Böcsületétékre. 

Sarkon ugró Katicza 

Szeretne anyácza, 

Üe anyácza nem lehet 

Maj lesz jó apácza. 

Illegeti a fejibe 

Fejkötöt a Panni, 

Ha elvénné a Gyuri, 

Szeretné fölkötnyi. 

De elkukorította 

A molnár kokassa 

Az ö szerencséjüket 

E hosszi farsangba. 

Püspök. 

Mondjunk énekét a házigazdának 
És az ö szeretett szerelmes hit- 

véspárjának. 

'l'uttok-e fiaim ? 

Mind. 
Igenis tuduní. 

Püspök. 
No hát mongyatok ! 

Mind (énekelve). 

Vig versékkel, énekékkel 

Telnek sziveink, 

Vidám kedvel és örömmel. 



142 



N kV N YEL V H A ü Y OM A N Y OK . 



Zöngnek ajakink ! 

Ugy sztímléli vi^ sorsát 

Min tündöklő csillaggyát ; 

A szén Balázs pátronánknak 

Megírtuk naptyát. 

1 Iát íljenek jó gazdáink 

Mindig Örömmel, 



Véle éggyütt hütvösükkt^l 

Jó egíssíggel. 

Hogy illen jó fiakat 

Neveljen jó lányokat 

A szén Balázs pátronánknak 

Megírtuk naptyát. 

Dicsírtessék a Jézus Krisztus ! 



(Sikátor, Veszprém m.). 



MÓKOCZ Emílián. 



Tahó furcsaságok. 

(Tahó Baranya megye északnyugati révszében, Somogy szélén, 
annyit jelent mint pásztorféle ember s aztán buta, tu- 
datlan). 

Hajcsunk ki a luhat bácsám! Axhz:> Hajtsuk ki a lovat bátyám! 
Nem ké' nyanyám a kuriglyám ? Nem kell anyám a szénvonó ? 
Csönge, toás, réczc-tikmony, Labda, tojás^ réczetojás, 

Illyé morzsoli lud-tikmony. Ilyenné morzsolja, lúdtojás. 



Zsazsak, monyoru, boroczka, 
'léiddé réfes kapiszta? 
Há tegyelek szíva, óma ? 
Lati, haliig vaok szóma. 

Donnye, dia, tössze, vössze ; 
Keszte, üeg, vági össze ; 
Vérágosan készitgettye, 
Kalázlibul épitgettye. 

Látod-é, ké* üsző küér ? 
Lá, mostat hin Rusi kűér. 
Hógass, ésit biber Joskó ; 
Nem tom, há rin a falaskó ? 

Üéráj Tindér ! nenem mörges. 
Fiellön a fóka förges. 
Fójjad Bandér, ha fóhattxl ! 
Csunyijjon még a poczakod ! 



Reg fusson el rebedeggel, 
A gutta szele issén el ! 
Báránnyá, iskálya, szapu, 
Taa küetkéznek hátú. 



Pemete, mogyoró, baraczk, 
Tiéd ez a nagy káposzta ? 
Hová tegyelek szilva, alma? 
Látja, hallja, vagyok szalma. 

Dinnye, dió, teszi veszi ; 
Kesztyű, üveg, vágja össze ; 
Virágosán készítgeti, 
Pohárból építgeti. 

Látod-e, kell üsző kövér ? 
Lám, mostan hí Rózsi kőért. 
Hallgass, ásít paprika Jóska. 
Nem tudom hová rí a fiaskó ? 

Gyí te Tündér ! néném mérges. 
Legelön a falka férges. 
Faljad András, ha falhatod ! 
Vesszen meg a poczakod ! 



A nyavalya fusson el, 
A guta szele üssön el ! 
Borona, lajtorja, kosár, 
l'ávol követkéznek hátul. 

(Baranya m.). 

/Áüoxvi György 



N ÉPN Y ELVHAGYOMÁNYOK 



. M3 



Tájszók. 

Szatmármegyeiek. 



iszik ; 
: tele 



ki 



igu- 



G s ü r 6 1 : iszik, sokat 
innen : „jól becsűrölt" 
szítta magát, ittas 
Csúfondáros: mást 

nyolni szerető. 
Csirapajkózik: bele akasz- 
kodik; „úgy belém csimpaj- 
kózott, hogy el nem tudtam 
tű le szabadulni". 
Cseperedik : gyermekek 
gyors növéséről szokták mon- 
dani ; „szépen felcseperedett 
az ebazinge kölyke". 
C s á m p a» -á s : nehézkes, ügyet- 
len, lassú járású s lábú em- 
berekre alkalmazzák ; „te, te 
csámpa- fészek ! ügyetlen, rest". 
Czihclödik: holmijét össze- 
szedve feláll, felkél ; „czihelöd- 
jünk no! s induljunk". 
Csángurdi: Szatmár vidé- 
kén a kissé buta, ügyetlen 
emberekre alkalmazzák. 
C s i t i t : hallgatásra int, kény- 
szerit ; „csittatok ! gyermekek 1 
hallgassatok". 
C z i n g á r : sovány , vékony 

arczú ember. 
C z u 1 a : mindenféle hitvány ru- 
hanemű. 
Czábér, czábár: helytelen, 
szabadjára bocsátott gyerme- 
kekről szokták mondani. 
Csipeszkedik: hozzá sze- 
gődik, bele aggatózik, ruhá- 
jába kapaszkodik. 
C z u 1 á p : kerités, vagy más 
faépületnél azon oszlop, mely- 
nek vésett hornyába a desz- 
kát szokták beleilleszteni. 
Szatmárvidéki szó. 
Csaták: locs-pocsos, hig sár 
az utón, mely a hosszú, kü- 
lönösen női ruhára, óhatatla- 



nul (óvhatatlanul) felverődik s 
azt becsatakolja, be piszkítja. 

C s u m a : rút, ijesztő valami ; 
„eriggy, te csuma ! pokolba". 

Csuhé-puhél: hangutánzása 
azon ütés-veréseknek, mikkel 
valakit jól elvernek, elpáholnak. 

Dohog: magában boszusan, 
érthetetlenül beszél, motyog. 

D ö f ö t ö 1 : többszörösen döf 
valamihez, ezzel rokonértelmű a 

ürifinyál: csakhogy kissé 
gyöngébb döfölgetést jelent. 

üongszeg : nagy, vastag, csak- 
nem fél lábnyi hosszú vas- 
szeg ; van fél és egész dong- 
szeg. 

ü u c z o 1 : kis gyermeket ölben 
lóbál, s közben csókolgat, be- 
czéz; jelenti azt is, mikor 
egyik gyermek a másikat ököl- 
lel jól hátba ütögeti, megdu- 
czolja, 

Ü u s k á 1 : válogat, különösen az 
ételnemüekben ; egyszersmind 
e szó felteszi azt is: hogy a 
duskálónak módja van a válo- 
gatásban. 

Dundrál: magában dúdol, 
dünnyög, érthetetlenül beszél, 
mortyog valamit ; néha sebes, 
gyors beszédre is alkalmazzák. 
„Fogd be a szádat ! s ne 
dundrálj annyit". 

Üajnál: danol. „Nem valami 
szépen dalol, hanem csak daj- 
nál". 

Dühén: lezuhan, leesik s esté- 
vel földhöz, fához ütődve, bi- 
zonyos tompa hangot ad. „Nem 
láttam semmit, csak a nagy 
dühenést hallottam". 



1 44 NKPN YEI.VHAGYOMÁXYOK. 

1) u f f, (l u f f a n t (') : hátba verés ; D u r c z á 1 : durczáskodik, duz- 

innen : „jól megduffálta" : jól zog. „Gyér ide te durcza- 

hátba verte. borcza". 

Dögönyöz: kézzel-lábbal döf, Úrimba: otromba, nagyon 

rug, ver ; néha a játékból, tré- ügyetlen, faragatlan, nehéz já- 

fából való ütögetésre is szók- rású ember, 

ták alkalmazni. Dérendócziával: hosszan, 

Derekas: Szabolcs megyében körülményesen, szavak váloga- 
a mellényt hallottam így ne- tásával igyekszik valamit el- 
vezni, beszélni. 

(Nagybánya, Szatmár m.). 

Katona Lajos. 



Gúnynevek. 

Csente falu gúnyneve : Cséda Csentibe, lánynak 
lánya lett. 

A dédes ieket így gúnyolják: ,,N e b o c s i d d D e d ö s- 
nek, tered Gosztolána k". (Egykor a dedesiek hegyre 
menvén kocsival, megitatták a lovat víz hiányában borral. A ló 
ledűlvén lábairól, mély álomba merült, ök azt hitték, hogy meg- 
döglött, és a nyúzáshoz fogtak. Java munkájában a ló felugrik s 
elkezd szaladni. Ekkor kiabálta az egyik a fenti mondatot, hogy 
szégyenükre ne az ö falujokba, hanem a szomszéd faluba Goszto- 
lába nyargaljon). Röviden lónyúzó Dedesnek is csúfolják. 

(Alsó-Lendva vidéke). 

Spitzek Arnold. 



Hegyfordulatok. 

Bömhéczi, mélvölgyi, szénégetői, bükkhegyi, hidegkúti, ujtaraási, 
fodorrendi, kulcsárrendi, diósvölgyi, zoknyaki, majorkai, szenthárom- 
sági, csibodai, bakóaljai, bükkaljai, máléhegy, magyardiáki, szűcs- 
eleje, gyepühegy, kecskési. 

(Alsó-Lendva vidéke.) Spitzer Arnold. 



Dűlőnevek. 



('sukadombalja, tüskeirtás, gólyafa, kapitánydülö, muramellék, 
gy égerszeg, pálszilvás, ósik, tófenék, nagyirtás, pusztai dülö, ollóris, 
martonyek, palinai dülö, széczi dülö, kopinyai, dolics, keritési, szél- 
láb, tóközi, nagyréti, erdevicza, libenicza, imretelek, temetői, kelencz- 
kert, kiserdei, muriczai, füzesi, pedverbio, podszenszko, podmlin, 
gyulai. 

(Alsó-Lendva vidéke). Spitzer Arnold. 



J 



Megjdmik MAG Y A R Szerkesztő 

"tr" NYELVÖR^'lir' 

három ívnyi xrw i.^^ d^l 

-^ 42KKKB8ZTI ^^' f^^^- Bakony- 

tarialommal. SZARVAS GÁBOí?. ^^^^ ^' ^'• 



XIV. kötet. 1885. ÁPRILIS 15. ' IV. füzet. 



SZÓMAGYARÁZATOK. 
Pipere. 

Sokszor hallott igazság, a mely nem hogy fogyna, 
gyengülne, hanem egyre gyarapodik, erősödik, s a melynek 
minden új jelenség új erőt kölcsönöz, hogy a nyelv a böl- 
csen takarékoskodó gazdának igaz példaképe. E bölcs gaz- 
dálkodásnak egyik fényes tanújele, hogy a már meglevő 
eszközöket más és más müveletek végrehajtására, új meg 
új czélok elérésére tudja alkalmazni. Csak ha az embert te- 
kintjük, az maga egy kimeríthetetlen kincsesbánya a nyelv 
háztartásában. ,Tud emberséget (becsületet) ; ez embertelen- 
ség (szívtelenség) volt tőle; emberül (vitézül) viseltétek ma- 
gatokat ; megemberelte (rábirta, rászánta) magát ; három év 
alatt, hogy nekiemberkedett (megerősödött) ez a f a ! Aggnő 
beszéd (mese). Gyermekes (éretlen) tréfa. Testes (szertelen) 
hazugság. Lelket (bátorságot) ve.sznek; lelketlen (kegyetlen) 
egy ember. Káposztafej, puskaagy, a könyv homloka, az 
ajtó szemöldöke, lánczszem, a korsó füle. a csizma orra, a 
hordó szája, kerékfog, a síp nyelve, a szőllö bajusza, a kulcs 
szakálla, a kabak nyaka, a szék karja, a harang szíve, a 
kanta hasa, hajófar, asztalláb, czipősark' sat. sat. 

S ezek mind csak általánosságok ; s ha tovább eresz- 
kedünk, beljebb és beljebb, le egész a részletek mélyére, 
csak akkor látjuk igazán, hogy a ,nyelv bölcs takarékos- 
sága* köráijtsem üres mondás, hanem a szó igaz értelmében 
vett valóság. 

A mint a föntebbi példákból láttuk, a gyarapodás, 
gazdagodás e módja nem új eszközök előállításán, hanem a 
meglevő erők okos fölhasználásán alapszik. S a nyelv gaz- 
dagodásának ez a módja az, a melyet kiválóan ápolnunk, 

M- JÍVKLVÖE, XIV 10 



I4Ö SZARVAS gAbOK. 

művelnünk kellene, mert ez az, a mi igazán széppé teszi a 
nyelvet, a mi erőt, elevenséget, lelket ont beléje ; de ez az, 
a melyet az új kor nyelvművelői kelletén túl elhanyagoltak s 
a melyet még manap is alig hogy figyelembe vesznek. 

A metaforikus szók nagy osztályának egyik érdeke- 
sebb tagját akarom ez alkalommal bemutatni olvasóimnak. 

Ha az érzékek birodalmát átvizsgáljuk, azt találjuk. . 
hogy nem egy ajándékkal járult a nyelv háztartásának gaz- 
dagítására ; nevezetesen a kellemes és tetsző, meg a 
kelletlen és visszatetsző szinonimáinak egy része 
az Ízlés terminológiájából van véve. Majdnem mindenna- 
pos kifejezések például a következők : ,E d e s barátom ! 
C z u k r o s kis jószágom te ! Beszéde nem csak tartalmas, 
hanem zamatos is. Az éjjel j ó i z ü t aluttam. Keserű 
emlékek fűződnek e helyhez. Fanyar ember biz ő kelme 
nagyon. Savanyú kedvvel kezdett a kelletlen munkához. 
Miosoda Ízetlen tréfa ez megint ?^ 

Az étkek közül a csemege saz ízadó vagy íny- 
csiklandó járulékok más-más tulajdonságaik szerint a külön- 
böző nyelvekben a ,kedvesség, dísz, finomság, csipösség, 
gúny, elmésség' sat. kifejezőjévé váltak. így a gör. TpaYfjjiata 
(csemege) átvitelesen annyi mint ,kedvesség, elevenség'; a 
lat. condimentum (csemege) : üdítő szer, vigasztalás; 
a fr. saucc (lé) egyszersmind annyit is tesz mint .'dorgálás, 
az angolban pedig: szemtelenség; a. ném. brühe (leves) 
átvitelesen : hinár, baj. A fűszer, nevezetesen pedig 
két faja : a bors és só az ismertebb nyelveknek majdnem 
mindegyikében a fönt elszámlált vagy belőlük folyó fogal- 
mak kifejezőiként szerepelnek. A só már a görögöknél és 
rómaiaknál az , elmésség, finomság' egyértékese volt; a bors 
pedig a nyelvek legtöbbjében a ,csipősség' s vele rokon 
fogalmak szinonimájaként használatos. 

Messzire vezetne, ha az ismertebb nyelvekből csak 
egyet-kettőt idéznék is az idevágó példákból ; . azért elég 
leszen, ha csak a mi nyelvűnkből, nevezetesen Baróti Szabó 
gyűjteményes művéből (MagyVir.) egy pár mutatványt adok 
olvasóimnak. „Nem sok savát nyalta a Dialectica-nak. Sem 
vize malmának, sem sava szavának. Meg-hinti beszédit só- 
val, borssal." (365. 1.) 




SZÓMAGYARÁZATOK. 



M7 



Ezek után áttérhetünk a pipere szóra, a mely. a mint 
egynémely olvasóm bizonyára már sejtette is, ugyan annyit 
tesz mint bors, s nem egyéb mint a borsnak latin egy- 
értékese, a piper. 

Hogy e tétel valószínűsége, mely az imént kimutatott 
jelentésátmenetek alapján minden toprenkedés nélkül amúgy 
bizonyítatlan is elfogadható, teljes meggyőződéssé váljék, 
az egyben-másban mutatkozó különbségeket kell kiegyenlí- 
tenünk. 

Ezeknek elseje és fontosabbika a lat. piper = pfefFer 
és magy. pipere = putz közt mutatkozó, föltűnő jelentésbeli 
eltérés. 

A bors egykori ritkaságánál fogva s mint legkiválóbb 
fűszer magában egyesítette a ,drága (fructus [piperis] pon- 
dere emptus ut aurum et argentum Plin. 12. vö. szép de 
borsos is volt az ára ; szerb papre^i : theuer, carus [tulajdon- 
kép: borsos] Kar.), ízes, kedves, kellemes, tetsző' fogalmát. 
Hogy az érzések különféle kifejezői többszörte szerepet vál- 
tanak, azt már föntebb tapasztaltuk, s hogy nevezetesen, a 
mi a most tárgj'^alt kérdésre vonatkozik, az ízlés egyik-má- 
sik tulajdonságneve a látás tulajdonságnevévé válhatik és 
válik is, bizonyítják, hogy egyebet ne említsünk, e német 
és magyar kitételek: ,Sie kleidet sich immer geschmack- 
voll. ízléssel (díszesen, tetszősen) tud öltözködni'. Vagyis, 
nézetem szerint, a tetsző volt a hid, mely az ízest 
(Ínynek tetsző) a dísze ssel (szemnek tetsző) összekapcsolta. 

Az alaki eltérést (lat. piper, magy piper<?>/ akként 
magyarázom, hogy kezdetben valószínűen a melléknévi 
forma : piperes volt kiválóan használatos, a mely Y^S^^ffJ*^ 
nyúlásával idő multán piperés-sé változott; e nyújtott alak- 
ból vált ki aztán az eredeti jelentésevesztett s külsőleg is 
magyarrá lett pipere; tehát olyanforma jelenség, mint: red, 
red'éSy red-ös ; redöSy s ebből Adáminál : redő. 

Hátra van, hogy e magyarázat igazolására a hiteles 
szavú adatokat beszéltessük. 

A rövid ,piperérs' alak egykori megvoltáról három oly 
Írónk tanúskodik, a kik az e és é hangot világosan megkü- 
lönböztették. Ezek Heltai : „Pippens tál étec" (Mes. 203.), 
Alvinczy: „Piper^^s dicsőkődes* (ItinCath. 93.) és MolnA*: 
Piperes ; pipereskedik (SummBon. 217.J. 



10^ 



1^8 SZARVAS GÁBOR. SZÓMAGYARÁZATOK. 

A rövid alak mellett azonban már MA*-nál megtalál- 
juk a nyújtott alakot is: pipercskedik ; továbbá Matkónál 
pipcrés (HRoml. 46. és BCsák. 123. 293.) és KCsipkésnél: 
piperés (Woll. el. 5.). 

A pipere szónak eredeti bors jelentése ismeretlen 
nyelvünkben ; hanem, a mint a Eíeltainál található első példa: 
„pipperes tál étec" mutatja, már általánosított fűszer, íz, 
csemege értelemben fordul elő. A szónak e jelentését 
megerősíti MA* szótára is, a melyben ezt olvassuk: j^Piperc: 
condimentum, tragema". 

A szónak használatba jöttével nem sokára beállott a 
jelentésátvitel is s a piperes, piperés a fűszeresen kívül 
annyit is tett mint : ékes, díszes, czifra, sőt ez utóbbi 
az előbbinek rovására mindinkább erősbödött s végre ki is 
szorította amazt a forgalomból, úgy hogy a XVIL század 
vége felé már csak a mai , piperés' jelentés az uralkodó. 
Példák: ,.A jóságtól üres Pharsaeus inkáb szokott dicse- 
l^edni egyebeknél piperés cselekedetivel (Matkó : HRoml. 
46.). Piperés és szemen szedett szókból öszve rakogatta- 
tott orátio (KCsipk. Woll. el. 5.). Gazdagságnac bóvségével 
piperéskedgyünc" (MA: Tan. 737.). 

Az itt kimutatott jelentésfejlődés menetének igazoló 
tanúi a MA' szótárának magyar-latin részében található 
emez adatok : ,^pipere : condimentum , tragema ; e x o r n a- 
tio — piperés ' elegantulus, ornatulus, floridulus — piperés- 
kedni: superbire, crispiorem elegantiam, ostentare, delitiari. 

A rendelkezésünkre álló adatokból pipere szavunk tör- 
ténete jekkép állítható össze. Átvétele a XVI. század máso- 
dik felében történt. Meghonosítói erdélyi vagy Erdélyben 
tartózkodó , még pedig protestáns írók valának : Heltai, 
Alvinczy, Molnár Albert ; valamint használói és terjesztői 
is kiválóan e vallásfelekezet irói közül valók: Kézdivásár- 
helyi' Matkó, Komáromi Csipkés, Tótfalusi Kis (Panasz 3.), 
úgy hogy a piperét per eminentiam protestáns szónak 
nevezhetjük. 

Hogy a pipere a XVIL század kezdetén még jobbadán 
ismeretlen volt s csak egyes írók szórványosan használhat- 
ták, bizonyítja az a tény, hogy se Calepinusnál, se MolnA. 
első (1Ó04) s második (161 1) kiadásában nem fordul elő .s 



A 



TÖMLŐ GYULA. A NÉMEll^JVÁRI GT/)SSzAk. I49 

csak a harmadiknak (1621) magyar-latin részében találjuk 
először följegyezve. 

Munkácsi Bernát pipere szavunkat a szlávságból, még 
pedig a szerb-horvát nyelvből való kölcsönvételnek tartja 
(Nyr. XIII. 314.). E föltevésnek minden jelenség ellene 
mond. Csak kettőt, a legfontosabbakat emeljük ki ez alka- 
lommal. Az egyik, hogy a j^pipcriti : sich schmücken, pipe- 
revka : kokette" alakok, a melyekre a kölcsönvételt építi, 
egészen új keltűek ; legalább se Karadsiz, se Jambressich 
szótára még nem ismeri őket; valószínű, hogy az , Adalékok 
a magyar szókincs szláv elemeihez' irója e szókat Filipovié 
(1875) vagy Veselic (1853) szótárából vette. Ehhez járul, 
hogy a szerb-horvátban a piper alak, a melyen a piperiii 
és piperevka alapúinának, nem is használatos, hanem a hor- 
vátban a bors: papar^ a szerbben pedig: biber ; továbbá 
hogy ,disz, ékesség, cziczoma' sat. jelentése e latin eredetű 
szónak a szlávságban egyáltalában ismeretlen. A másik 
ellenmondó jelenség, hogy nyelvünkben a szó jelentésének 
majdnem egész története szemünk előtt tárva áll, s a ,fűszer, 
ékesség, dicsőség, dicsekvés, büszkélkedés' jelentésárnyala- 
tokat már a XVII. században lassanként lábra kapni s 
egyszersmind megerősödni látjuk. 

A most tárgyalt szónak van még egy másik, szintén 
a latinból vett, mind alakilag, mind jelentésileg közel ro- 
kona ; ez a pipcrdfos^ mely a klat. pipcrafitm (^^ condimen- 
tum, a pipere dictum Duc.) szónak magyarosított alakja, s 
melyet íz, lekvár jelentésben Balásfi Tamás .Epinicia' 
czimü müvében olvasunk: „Nem veszik eszekben, hogy 
büdós bocskor bórt rághnak. Tők littarium gyanánt, kit 
littusnak mondhatnak, de bizony nem piperatos" (2.). 

Végül mellékesen megemlítjük, hogy származásra nézve 

egy eredetű vele paprika szavunk : szb.-horv. paprika^ rum. 

piparca. 

Szarvas GAbor. 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 

A „Magyar Könyvszemle" legutóbbi kötete (VIII. 114 — 
134. 1.) a magyar nyelvtörténetet egy új forrással gyara- 
pítja. Az eddig ismeretlen nyelvhagyományok egy 1470-ből 




\^0 TÖMLí'i ClYULA. 

való latin szentbeszédgyüjteményben maradtak fenn, melyet 
egyéb fontos kéziratokkal és incunabulumokkal együtt Dr. 
Fejérpataky László történettudósunk fedezett föl a németújvári 
ferenczrendi kolostor könyvtárában. E szentbeszédek magyar 
papok számára készültek, azért írójuk (egy névtelen magyar- 
országi szerzetes, Csontosi sejtése szerint talán Temesvári 
Pelbárt, vagy Szombathelyi Tamás, u. o. 135) czélszerü- 
nek látta a szöveg némely szavai és kifejezései után egy- 
folytában a megfelelő magyar kitételeket is odavetni, hogy 
a prédikátor munkáját a magyar szónoklatra való előkészü- 
lésben könnyebbé tegye. Később a codex valamelyik hasz- 
nálója, de írásából és a nyelvből Ítélve, mint a fölfedező 
mondja, egy még XV. századi kéz, a szók fölé s a lapszé- 
lekre jegyezgetett ilyes kisegítő értelmezéseket, s ezek az 
első kéztől, a codex írójától eredőket mennyiségre nézve 
jóval fölülmúlják. 

Nyelvemlékünk tehát nem összefüggő szöveg ; de hogy 
ily glosszákban is maradhat fönn sok becses anyag, azt 
már régiségükből is eleve elvárhatjuk. A Németújvári 
Glosszáknak fő fontosságot a bennük megőrzött értékes 
anyagon kívül kétségtelenül épen koruk régisége és az a 
körülmény ad, hogy a kézirat készülése idejét (1470) pon- 
tosan följegyezve találjuk. Nagyobb összefüggő emléket e 
nyelvtörténetileg fontos századból eddig csupán az Ehren- 
feld-, Bécsi, Apor- (az első kéz, 1. „Nemzet" III. 309. tcza), 
Müncheni és Festetich-codexekben bírtunk. Ezeken kívül 
összes említésre méltó maradványunk, mely kétségtelenül e 
századra tehető, egy pár énekből, ú. m. : Szabács viadala 
(1476. körül, RMK. I. 23), Pannónia megvétele (a század 
végéről, u. o. I. i). Siralomének Both János veszedelmén 
(1490. előtt, u. o. I. 28), Emlékdal Mátyás király halálára 
(1490, u. o. I. 29), s egy pár rövid okiratból és magánlevél- 
ből áll, ú. m. ; Orvosi rendelvény mellbaj ellen (1416. RMNy. 
Ilb. 4), Belkeny Péter záloglevele (1452, u. o. Ilb. 359), 
Vér András menedéklevele (1473, Tud. (xyüjt. 1835 : V. 99) 
és Albert apát levélkéje Tihanyból (1486, RMNy. Ilb. 
359), melyekhez még csupán az a kis, mintegy 70 szóból 
álló Nyirkállai-féle szógyűjtemény járul, melyet egy versbe 
foglalt jogi szabállyal együtt (1. RMK. I. 28) a pécsi püs- 
pöki könyvtárnak egy 1484-iki codexéböl a múlt század 



■1-í 



A NÉMKltlJVÁRl GLOSSZÁK. 



151 



végén Kovachich Márton György tett közzé „Formuláé 
solennes styli" czímü munkájában. 

Ennyi az összes ismert anyag, mely e századból eddi- 
gelé közkézen forog (a Festetich-codex sajtó alatt), mit 
most egy új és mennyiségre nézve nem csekély adalékkal 
gyarapít Fejérpataky szerencsés fölfedezése. 

Minthogy magyar nyelvészetünk monumentális alko- 
tása, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár, épen befejezéséhez 
közeledik, szükségesnek tartom ezekkel kapcsolatban azon 
XV. századi nyelvemlékeinkre is fölhívni a fegyelmet, me- 
lyek máig nemcsak, hogy kiadatlanul hevernek, de föl- 
használva s figyelembe véve sem voltak s így merőben 
ismeretlen, holt tökéi a legfontosabb kor nyelvtör- 
téneti anyagának. E kiadatlan s eddigelé nem ismertetett 
XV. századi nyelvemlékek a következők: 

1. Cisiók az Akadémiának egy 1462-iki latin codexé- 
ben (Említi Toldy, Magy. nemz. irodalom, tórt.^ 1862. II. 10 1). 

2. Magyar naptár Batthyány Boldizsár miséskönyvé- 
ben 1489-böl, a N. Múzeumban. E missaléban az elején levő 
egészen magyarul írt naptáron kívül sok lapszéli magyar 
jegyzet is található. (L. Könwkiáll. Kalauz, 24. és Toldy, 
lí. 101.) 

3. Mátészalkai Zalka László iskolai kézikönyve, 1489 — 
90-böl, az esztergomi főegyházmegyei könyvtár birtokában. 
E kézirat a pataki iskola akkori tanításanyagának nagy ré- 
szét magában foglalja, s mint Toldy említi (II. 10 1), Theo- 
dulos Eklogáihoz írt sorok közti magyar jegyzeteket is 
tartalmaz, sőt az eredetinek egyes kifejezéseit itt-ott válasz- 
tékos magyarsággal kisérti meg visszaadni ; tehát nemcsak 
szótári hanem phraseologiai emléket is birunk, illetőleg 
bimánk benne (Vö. Könyvkiáll. Kalauz, 19). 

4. „Sermones dominicales et super evangelia", latin 
szentbe.szédgyüjtemény a XV. századból magyar jegyzetek- 
kel, az Egyetemi Könyvtár birtokában (Cod. Lat. Saec. 
XV. N" 98). E codexre a Németújvári nyelvemlék leirásá- 
nM Fejérpataky figyelmeztet (Könyvszemle, VIII. iii); 
tőle tudjuk, hogy a magyarázat eljáréisa benne teljesen 
Ugyanaz, melyet Glosszáinkban is találunk, mint föntebb 
ismertettük. 



152 TÖMLŐ GVn.A. 

Ez az a négy XV. századi codex, melynek magyar 
anyaga eddigelé teljesen ismeretlen. Nem említet- 
tem itt mint egyelőre kevésbbé fontosakat, bár közzététe- 
lük szintén kivánatos volna, azon későbbi. XVI. századi 
codexeket, melyek emezek sorsában osztakoznak ; valamint 
elégnek tartom egyszerűen utalni azon csupán említésből 
ismert XV. századi emlékekre is, melyeket Toldy egybe- 
állít (11. 99, 100), de fölfedezésük napját még eddig nem 
érték el. Az említett négy codex magyar anyagának mie- 
lőbbi közzététele mind a szótármunkálat teljessége szem- 
pontjából, mind általában a nyelvtörténeti vizsgálódás czél- 
jaira elodázhatatlan szükség, hisz minden kis te- 
rület nyelvünk százados történetének e szakaszából szol- 
*gáltathat valami kiegészítő vagy megerősítő tanúságot s 

r 

fényt deríthet megoldatlan kérdéseinkre. Ep ezért illetheti 
e részről is elismerés és köszönet a Glosszák fölfedezőjét, 
ki eredményes kutatásainak e ránk nézve legfontosabb ré- 
szét szakértő másolatában azonnal hozzáférhetővé tenni is 
igyekezett. 

De térjünk át magára az új nyelvemlékre. 

Codexünk, mint említettük, latin szentbeszédeket tar- 
talmaz közbeszőtt, sorközi meg lapszéli, magyarázatokkal 
(glosszák). E magyarázatok sok eredetiséget is mutatnak. 
Minthogy az interpretálónak nem volt czélja a beszédek 
teljes lefordítása, nem is volt megkötve a szolgai utánzás- 
nak azon általános nyűgétől , melyben összes codexeink, 
mint megannyian latinból való fordítások, leiedzenek. Hogy 
mennyire szabadon és önállóan fejezik ki a glosszák írói 
magyarázataikat, legvilágosabban oly helyek mutatják, hol 
az eredetinek pár szóból álló kitételéhez bő körülírással, 
egészen elütő fordulattal, sőt világosság kedvéért gyakran 
kétféle változattal is kifejezett magyarázatot jegyeznek. 
Pl. E kifejezés után „experientia singularis • azt írja az első 
kéz: 7V 7naga hyzonmgoth 7vefh feleUnk 286. „Exivit haec 
fáma" fölé a másik kéz ezt a magyarázatot teszi ; mind ah 
vidék zerenf kytenvle azaz ky hirhevek 380. Paraclitus sugge- 
ret vobis omnia : vigazfalo zentlelek jnegsngia azaz elmetekbe 
hozza 21 8, Apprehensum; fogvan tapaztvan auag illet7*en 
340. In tus est vacuus : nincen istent malastya nála 337. 
Quid esset ? : ?ny nemív allath ? 332. Homo esse desinit: 




A nAmrtűjvAri cu.osszák. 153 

nem ember 376. Ad infernum demergit : cinelefi pokolal 336. 
Verbi gratia: veg peldai [olv. végy példát] 276. stb. Teljes 
közvetlenséget érzünk a következő magyaros jegyzeteken 
is: chak ennala?n vagyon^ ninchen cgehnel senkynel 307, ky 
gondolna vele hog felemelney zegent 343, noha a megfelelő 
eredeti contextust itt kiadásunk hiányos közlése miatt pon- 
tosan nem tudhatjuk. Ugyan azért, hogy nem fordítani, ha- 
nem csak magyarázni akartak, az eredetinek mondatbeli, 
viszonyított alakjait is rendesen teljes önálló mondattal 
fejezik ki, pl. hausto veneno : kizya a 7nergeth 137, movens 
mentem: megindetya embernek elmeyth 337, stb. 

Van a fölfedező szerint codexünkben sok szó és kife- 
jezés, melyeknek megfelelőt a latin szövegben nem találni, 
de a beszéd fonalán egyes átmeneteknél bzonyára hasznos 
seg-itségül voltak. Több helyén meg a közbeszött és sorközi 
magyarázatokon kívül lapszéli jegyzetek is olvashatók; s 
ezek nyelvükből ítélve még függetlenebbek lehetnek az 
eredetitől. Ilyeneket a 64. 126. 142. 209. és 336. lapokon 
találunk. Minthogy azonban a latin szöveg nem áll előttünk, 
a beszéd tartalmához való viszonyukat nem tudhatjuk. Egyi- 
kük jó ideig teljesen érthetetlen is volt előttem : oh énne- 
kem merth en ydcgen féld miue essem meg hoznia 142, a mint 
hog'y a közölt olvasásból alig is lehetett volna a valódi ér- 
telmet kisejteni, ha a föntebb említett pécsi Nyirkállai-féle 
codex adatainak vizsgálata közben véletlenül a következő 
mondatra nem bukkanok : mert cn ydegen földen ?ievele'sem 
meg hozívlu (a codex 238. lapján; az orthographiának félig 
modern szinezete Kovachich pontatlan közlésének tulajdo- 
nítandó) , azaz : „mert én idegen földen nevelésem meg- 
hosszúla", mit egészen világossá tesz a latin mondat, mely 
fölé jegyezve van : quia incolahis metts prolongatus est. A 
Glosszák u. a. lapjának egyik sorközi jegyzete most már a 
marginális mondat odaillőségét is megmagyarázza ; az illető 
lapon u. i. idegen helyre menésről, idegen földön tartózko- 
dásról szólhat a szentbeszéd, mert ezt olvassuk : ad lóca 
aliena vadunt ydegen herre mennek^, (A két codexnek ez a 
szószerint egyező adata nem lehet puszta véletlenség.) — 
A jegyzetek legnagyobb 'részét természetesen az eredetinek 
teljesen megfelelő sorközi vagy közbeszőtt magyarázatok 



154 TÖMLŐ GYULA. 

teszik, de ezek közt is sok a tanulságos adat szavaink és 
szólásaink jelentéstörténetéhez. 

A mi nyelvemlékünk általános jellemét és fon- 
tosságát illeti, főkép hangálladékának érdekes 
régiségeit kell kiemelnünk, a mennyiben a magyar hang- 
fejlődésnek oly fokát tünteti föl számos adattal, minőt csak 
legrégibb emlékeinkben (HB., oklevelek, EhrC.) találunk, 
a nálánál szintén idősebb Bécsi és Müncheni cc.-nél pedig 
nem egy pontban eredetibb állapotot őrizett meg. Ugyan- 
ezt tapasztaljuk alaktanán, mely szintén ritkább nyelv- 
történeti észleletekhez szolgáltat megerősítő tanúságokat. 
Mondattani tekintetben természetüknél fogva kevesebb 
anyagot nyújthatnak az összefüggéstelen glosszák, de szó- 
kincsük viszont annál több elavult és ritka helyről is- 
mert, vagy jelentésileg is érdekes szóval gyarapítja 
nyelvünk történetét, melyek némelyike eddigi kétes adata- 
inkra világot vet, vagy első forrásul szolgál ily messze még 
ki nem mutatott fogalmakra. Mind e jellemző és fontos sa- 
játságok a rendszeres grammatikai földolgozásban lesznek 
részleteikben és együtt szemlélhetők, mellyel egy jövendő- 
beli Történeti Magyar Ny elv tanh o z kívánunk köny- 
nyen áttekinthető adalékot szolgáltatni. Csak sajnálnunk 
lehet, hogy az érdekes anyagnak egy részét egyelőre a 
kétesek és meg nem fejthetők rovatába kellett so- 
rolnunk, mert olvasásuk helyessége bizonytalan, a. megfe- 
lelő latin helyek teljes contextusa nélkül pedig értelmüket 
határozottan nem reconstruálhattuk ; érezhető e hiány a szók 
jelentésének megállapításánál is , mi szintén kárára van 
nyelvemlékünk hasznavehetőségének. Mindeme hiányokon 
csak újból való megtekintés segíthetne s e czélból minden- 
esetre kívánatos volna a codexet, könyvtáraink útján, ideig- 
lenes használatra megszerezni. 

Kijavítom itt azon olvasatokat, melyek a nyelvtörténet 
segítségével, s részben már codexünk parallel helyeiből is 
biztosan megigazíthatok : meginenefes ludibrium 348 : olv. 
megnieuetcs (mevet ismeretes régibb alakja a nevet igének) | 
kisebbeyiínoth 126: olv. kissebeytiuofh ; vö. hezelnek vot: con- 
ferebant 105, kÍ7iebefy vot: alleviabat 126, és zugodnak 
volt/l : resonabantur 217, 293, stb. (1. a mondattani sajátsá- 
gok között); y^megzedwat vindemiabat" is valószínűleg meg- 



A NÉME'rójvÁRi c;losszAk. 



155 



zedwoí-nsík olvasandó 250, noha akár megzedrtval [ - megszed 
val(a)] is állhat az eredetiben (vo. sortilega vetuta van kö- 
zölve ^. veíula h. 337, magyarul warasus) \ tetemeuel cum 
eíFectu 34:olv. teteménél [azaz: téteménnyel'\ ; vö. hamm tete- 
men: triplex eflFectus 344 | megkenethnedh reconciliari 277: 
olv. ntegkeuethnedh (megkövetem : reconcilio , placó MA.) ; 
vo. keuethek: secuti sünt 271, keveikezik: sequitur 194 | ívm 
zerenth occasionaliter 236 : olv. wru z.y azaz „orv szerént^ (1. a 
szójegyzékben) | yeue zo verbum terribilissimum 156 : olv. yené 
;:o ; yreneseg formido 292 : olv. yieneseg; netieseg formido 282 : olv. 
iieneseg (vö. helyesen olvasva yeneseg horror 355, oXyyetu stu- 
pidum 293) ; azaz ijenc^ ijenéség (1. az alaktani sajátságok között) | 
ivg zel auster 222: olv. ivg zel (diZ2iZ jug-szély 1. a szójegyzék- 
ben) I birodalmai confidenter 363: olv. bizodalmal^ vö. bizo- 
dalmasth fiducialiter 207 (viszont zacha helyett racha olva- 
sandó 277 ; vö. qui dixerit fratri suo Racha^ reus érit con- 
cilio, Máté 5:22) I ragadó ferteze borsagy in contagione et 
macula 299: olv. a/, korsagy (azaz: ragadó fertézé kórság; 
vo. ragadó korsag morbus contagiosus 209, 212; borság nem 
létezik) I beytha stolidus 144: olv. heytha (1. a szójegyzék- 
ben) ; a két utóbbi olvasatot is a nagy hasonlóság magya- 
rázza meg, mely a hanyagul irt vagy elhomályosult k h 
betűk és a í közt tapasztalható. A következők valószínűleg 
a codex íráshibái vagy sajtóhibák: linor: o\\, liuor 80, tri- 
nium: triuium ^^^^t^^ natistat: nauseat 295, fastino^ fastinavif: 
fascinOy fascinamt 282, coangulatus : coagulatus 78, stb. 

Még nyelvemlékünk orthographiájáról kell szó- 
lanunk. Ebben a Glosszák igen tarkák és következetlenek 
s így nem nyújthatnak annyi tanulságot, mint a pontos 
orthographiájú Bécsi, Müncheni, Jordánszky és Erdy code- 
xek. Kevés tanulságot meríthetünk pl. a magánhangzók 
hosszúságára nézve, minthogy ezt egy-két eset kivételével 
(1. a magánhangzók idömértéki sajátságainál) egyáltalán nem 
jelöli nyelvemlékünk ; a mássalhangzók hosszúságát azonban 
már sokkal gyakrabban találjuk benne kifejezve, i) Ma- 
gánhangzói orthographiájából megemlítem, hogy az ;* 
(illetőleg /) hangnak hol /, hol y (vö. a Bécsi és Münch. 
CG. /-vei, a Jord. és Erdy cc. kizárólag j>'-nal élnek), az u 
hangnak 7^, 7', ritkábban w (pl. thivnyasag ignavia }^2^ Irma-- 
Sűg libidó 300, stb.) a jegye. Az ö hang jegye többnyire 7V 




156 TÖMLŐ GYULA. A NÉMETl'jVÁRI GLOSSZÁK. 

(pl. ívthzaz quingenti 197, thcnierdivkb grossior 119, rtVCTd' 
clavus 292, stb.), ritkábban eiv (eivyivaryív [olv. őji varju\ no- 
ctua 283, megrív rcle ^^MX^MS %^X. 6, nczrtv : néző Í40); o [talán 
valami diakritikus jellel ?] e két helyen : leson [olv. lcszön\ 
305, illa innep [olv. illő (-^ üllő) /.] feria celebris 194;? í', . 
u: vrdeg [ördég v. ürdég?] 287, bekuttim [bekötöm?] 344, 
kmek fuerunt 357, buchiiletesscg solennitas 34. Az // hang 
jelölői: u, V (pl. zucscg: szükség 138, mendenvt ubique 193. 
stb.) és IV (pl. kivid: küld 380, ege ivzegh : faces 333, kivrtes 
tibicen 380, stb.). 2) Mássalhangzói orthographiáját vi- 
lágítsák meg a következők. A ez hang jegye az I. kéz írá- 
sában eh: keme7iche 300, rnorchafiasag 301, erch aes 291 ; a 
n. kéznél c: lacik tecik videtur 346, fecyk videtur 374 (vö. 
az I. kéznél etymologikusan : tethzik 64), teiiilee : tömlöcz 
25, katronca [tehát mély hang előtt is] sudarium 372 (az I. 
kéznél csak a latin eredetű spacial deambulare szóban 307), 
és ez e szóban: erez metallum 197. A es hangot az I. kéz 
egy hely kivételével (ío elkulczivf : modestiam 339) mindig 
ch'VdX jelöli (? chy : ronchyca olv. roncs ika vagy roncska? 
75); a II. kéz azonban e jegyen kívül szintoly gyaJcran 
használja az egyszerű c-X. is, pl. coda 193, 194^ bocat 207, 
352, 7fienc meg 251, stb. A c betűt különben mind a két kéz 
rendesen a k hang jeléül alkalmazza, mint a latin ortho- 
graphia (magashangok előtt csupán e két helyen : leselcedik 
140 [vö. leselkedik 139] és cintorna: lyra 253, mindkettő a 
n. kéznél). Az sz hang jele rendesen 5, ritkábban de szintén 
igen gyakran j (pl. somorusag ^yg, serzeth 371, seren f 16, 
370, sunadas sopitus 292, stb.), egy helyen a II. kéznél se 
(ierfnescet : természet 145) s ugyanannál sz e két helyen: 
tisztaság 127 és leszen 135. A 2 hang jegye mindig c, az j-é 
s (egyszer sch : tapsolasch plausus 339), a zs-^ s. Az úgyne- 
vezett jés hangok jelölésére codexünk csekély kivétellel az 
y mellékbetűt használja, jegyei tehát egészen a maiak : gy 
ly 7iy ty ; — i csak e pár helyen található : nagiob 329, ogiatok 
[olv. óggyatoky azaz óvjatok'] attendite 290, tunian 378, zemern 
/enie \2b^ fekvl niulla voth [a. m. felül nyúlja vót]: exten- 
debat 151 (halogatia 370, altaliaba 363 csak etymologikus 
írásmód, vö.A?/'^/'/////^^ it^^meghozandia 379, stb.) és /ebben: 
hogj ut 5 1 . Igen sokszor azonban teljesen jelöletlenül hagyja 
nyelvemlékünk a jésülést [a kiadás legalább nem említi. 



r 



BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. I57 

hogy diakritikus jeggyel élnének e helyeken a jegyzetek 
írói], tehát g = gy, / =^ ly, n ^^ ny\ de puszta / ,ty^ je- 
lentéssel nem fordul elő, hanem e helyett két külön jelö- 
lésmóddal találjuk e hangot, ú. m. /A-val, a II. kéz írásában: 
faikív inlegitimus 264 és athank: atyánk 5 (különben mindig 
atya 134, 193, stb.) s ^A-val egy.szer az I. kéznél: haborgacha 
impugnat 31. Az előbbihez hasonló a gy hang jelölése két 
helyen :yi?f// [olv. feggy*] corripe 190 és megfagh: megfagy 33Ö. 

Mielőtt a grammatikai tárgyalásra térnénk, meg kell 
még jegyeznünk, hogy a két kéz jegyzeteinek nyelve közt 
lényegesebb általános eltérés valóban nem található, s nem 
főképen olyan, mi miatt a második kézét jóval későbbinek, 
már XVI. századinak kellene tartanunk. (E vélekedésnek 
különben az írás jellege is ellene szólana). A részletekben 
vehetünk ugyan észre eltéréseket, s ezekre, a hol szükségét 
látjuk, figyelmeztetni is fogunk, a nélkül azonban, hagy be- 
lőlük a kor különbségre nézve positiv következtetést vonni 
akarnánk, mit a nyelvfejlödésnek ingadozó, időhöz nem 
szabott természeténél fogva ferdeség is volna koczkáztatni. 

TöMLö Gyula. 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

— Lundell I. A.-tól »). — 

Ha kevés szóval jellemezni akarjuk a mai kor nyelv- 
tudományát, szembeállítva azon koréval, a midőn Bopp, 
Grimm s az ő tanítványaik állították fel a megoldandó kér- 
déseket s a módszert, azt kell mondanunk, hogy ez a tudo- 
mány ma egyrészt kritikaibb lett. mivel bizonyos elszánt- 
s^ggr^-l vet félre minden metaphysikai kérdést, melynek 
megoldása ma még lehetetlennek látszik ; másrészt, ho^y 



*) L u n d e 1 1 1881-ben olvasta fel ezt a dolgozatot Christianiaban a 
skandináv philologusok gyűlésén ; nyomtatásban nem rég jelent meg T e c h- 
m e r folyóiratában (Internationale Zeitschrift für allgemeine Sprachwissen- 
schaft ; I. Bánd 2. Heft). E dolgozat oly helyes szempontból birálja a nyelv- 
járások tanulmányozásának minden egyes részletét, hogy lefordítását nagyon 
hasznosnak találtam. Néhol egy-egy a mi viszonyainkra utaló megjegyzést 
szúrtam kíizbe, [] közé léve azt. Másutt meg, ha egyedül a külföldöt érdeklő 
dolgokról szól, elhagytam szavait ; de ezt csak nagy ritkán tettem. H. J. 



158 IJALASSA JÓZSEF. 

inkább az élő nyelvvel foglalkozik, s míg azelőtt a jeleknél 
megállott, ma azokon keresztül igyekszik a valódi nyelvhez 
eljutni ; tehát sokkal fontosabbnak tartja a mai beszélt 
nyelvet. A nyelvi jelenségeket egész új módon magyarázzák 
ma meg a fonetikai és psychikai torvények helyes alkal- 
mazásával. 

Az általános érdeklődés, melyet a tudósok a nyelvjárá- 
sok tanulmányozása iránt mindenütt tanúsítanak, kétség- 
telenül összefügg a nyelvtudomány ezen új irányával. Az 
igaz, hogy ez az érdeklődés nem egészen új, sem nálunk, 
sem másutt: a külföldön a XVII. század óta figyelemmel 
kísérhetjük ez érdeklődést [nálunk is már a múlt század 
végén kezdtek velük foglalkozni]. De a dialektusok tanul- 
mányozása ekkor még nem függött össze szorosan a nyelv- 
tudománnyal, hisz bennük csak a nyelv régibb alakjait ku- 
tatták, s ezeket annál érdekesebbeknek találták, minél 
régiebbek voltak. Oly szavakat kerestek a nyelvjárásokban, 
a melyek a mai irodalmi nyelvből kihaltak, de megvannak 
még a régi nyelvemlékekben. Leginkább arra törekedtek, 
hogy összeállítsák a nyelvjárás szótárát, és a szó létezése 
volt a legfontosabb előttük; tehát ha egy szót már akár 
az Írott nyelvből, akár valamely más nyelvjárásból ismer- 
tek, többé nem érdeklődtek iránta. Ma egész máskép törté- 
nik a nyelvjárások vizsgálata, mert a nyelvtudománynak 
lényeges részét képezi. Természetes, hogy ezen új módszer 
mellett némelyek még mindig a régi módon dolgoznak. 

Olyan időben, midőn a nyelvjárások iránti érdeklődés 
Skandinávia különböző vidékein számos társaságot hozott 
létre, melyeknek az a czéljuk, hogy a mindinkább veszni 
induló népies formákat a nemzeti kultúra és a tudomány 
számára Írásba foglalva megőrizzék, midőn több és több 
tisztán az újabb elvek szerint készült tanulmány jelenik 
meg, e tudomány tárgyának és módszerének kérdése bizo- 
nyosan érdekelni fog minden nyelvészt. Nem szándékom itt 
arról a módszerről beszélni, hogy miként kell egy bizonyos 
nyelvjárást vagy nyelvet tanulmányozni. A nyelvjárástanul- 
mányoknak a tudományban mindenütt egy és ugyanazon 
szerepük van és így e tanulmány tárgyának és módszeré- 
nek kérdése az általános nyelvtudomány körébe tartozik. 



PF" 



A nyelvjAkAsok tanulmAnyozAsAkól. 159 

Hogy mit értek a nyelvjárás vagy dialektus szón, azt 
megmagyarázni úgy hiszem fölösleges. Nem beszélünk itt 
ama régi dialektusokról, melyeket ma már csak irott emlé- 
kekből ismerünk. Nekünk a nyelvjárást úgy kell tekinte- 
nünk, hogy az ellentétben áll az irodalmi nyelvvel ; ez 
utóbbi ugyanis, habár a különböző vidékeken az illető nyelv- 
járás szerint változik, mégis nagyban különbözik magától a 
nyelvjárástól. A nyelv régibb életét feltüntető írott emlé- 
kek, mind a nyelv anyagára, mind pedig a formákra nézve, 
mindig nagyon töredékesek, az élő nyelv ellenben bővében 
tárja fel kincseit a kutató előtt. 

Az irodalmi nyelv más törvényeknek hódol, mint a 
melyek a nép nyelvét fejlesztik és így azok az éltető erők, 
melyek a nyelvbe hatnak, nem működhetnek egész termé- 
szetesen és szabályszerűen a kiművelt nyelvben. Ha az Írás- 
ban fenmaradt. de ma már sehol sem beszélt nyelvet az 
organikus élet őskori maradványaihoz hasonlítjuk, akkor 
mondhatjuk, hogy az irodalmi nyelv megfelel a kertészet 
mesterséges tenyésztéseinek. Már ebből is látható, mily fon- 
tos a nyelvjárások tanulmányozása a nyelv psychikai tör- 
vényeinek megismerésére. Mindazáltal nagyon is elismerem, 
hogy a nyelv régibb állapotainak tanulmányozása is nagyon 
fontos. A nyelvnek az a története, a melyet mi végig te- 
kinthetünk, sokkal kissebb, semhogy meg tudnók érteni, ha 
csupán ennek vizsgálatával foglalkozunk, mindazon apró 
változásokat, melyeket akár naponkint észlelhetünk. Tehát 
figyelembe kell vennünk a nyelv régibb korait is, a melye- 
ket az irott emlékekből ismerhetünk meg. De, hogy ezt a 
traditiot kellőleg megérthessük, a mai nyelv aprólékos és 
pontos vizsgálata által meg kell szereznünk az általános 
szabályozó elvek ismeretét ; hisz a nyelv physicai és psy- 
chicai föltételei majdnem mindig ugyanazok. Végre is, több 
egyidejű dialektus, vagy több ugyanazon családhoz tartozó 
nyelv tanulmányozása bizonyos körülmények közt helyette- 
sitheti különböző korok tanulmányát, mert hisz ekkor rokon 
organismusnak különböző fokú fejlődését látjuk magunk 
előtt, tehát a mi különben egymás után következik, azt egy 
bizonyos körben egymás mellett szemlélhetjük, és így köny- 
nyebben is lehet hozzá férni. A nyelvjárások vizsgálata 
gyakran megvilágítja a nyelvfejlődés leghomályosabb kérdé- 




l6o BALASSA JÓZSKF. 

seit is ; egy nyelv dialektusainak vizsgálata is oly gazdag 
tenyészetet tár fel előttünk, s oly különböző anyagot nyújt 
a nyelv törvényeinek vizsgálata számára, hogy az összes 
indogermán nyelvek történeti emlékei sem nyújthatnak töb- 
bet. [Az ugor nyelvek vizsgálatánál még fontosabb szerepük 
van a dialektusoknak, mert hisz a magyaron kívül a többi 
rokon nyelvnek nincs is története, s a magyar nyelvet is 
alig kisérhetjük visszafelé 600 éven túl]. 

Tehát azt hiszem, hogy a nyelvjárások vizsgálata ugyan- 
azt a szolgálatot fogja tenni a jövő nyelvészének, a mit a 
laboratóriumi gyakorlatok tesznek a zoológusnak vagy bota- 
nikusnak. Legalább annyi bizonyos, hogy senki sem lehet 
jó fonetikus, a ki nem vizsgálta pontosan ugyanazon nyelv 
különböző dialektusait, és aztán különböző nyelveket is, a 
mi naég nehezebb. 

Ha egy nyelv szókincsét, vagy még inkább, ha a szó- 
töveket akarjuk vizsgálni több rokon nyelvben mind alak- 
jukra, mind jelentésükre nézve, természetes, hogy a nyelv- 
járások szavait is fontolóra kell vennünk Nem csak az tar- 
tozik valamely nyelv szókincséhez, a mit papirra vagy 
pergamenre írtak, a mit fára, kőre vagy érczre metszettek, 
hanem minden egyes kimondott szó. Ha szántszándékkal 
elhanyagolja valaki a fezókincs egy részét, természetesen 
hamis eredményre jut, mert hogy az eredmény igaz legyen, 
teljes anyaggal kell rendelkeznünk. 

A philologusnak is, a ki régi szövegek értelmezésével, 
elmúlt korok társadalmi és kultúrai kérdéseivel foglalkozik, 
nagyon becses útmutatásokkal szolgálhatnak a nyelvjárások. 
Természetes dolog, hogy a dialektusok fonetikai és alaktani 
szempontból sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az irott 
nyelv, a melyben a változásokat késlelteti az irodalom kon- 
zervativ hatása ; de szókincsében sok dialektus elmúlt idők 
becses emlékeit őrizte meg, és ily emlékek gyakran nagy- 
ban elősegítik a régi iratokban fenmaradt egyes szavak ér- 
telmezését. 

A nyelvjárások tanulmányozásának czéljáról szólva vizs- 
gálnunk kell a kérdésnek azt az oldalát is, a mely néme- 
lyek szerint épen a legfontosabb Ez, épúgy mint a helyes- 
irás, préiktikus kérdés. Hanem a nyelvésznek, a ki illetékes 
biró ez ügyben, kötelessége határozott szint vallani: a 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 



lÓI 



nyelv tisztaságának kérdéséről akarok itt szólani, 
különösen. arról, hogy hasznos-e az idegen szavak helyett a 
nyelvjárások szavaival élni. A nyelvjárás tanulmányozója 
maga nem vet erre üg^yet, hanem az iró elvárhatja, hogy 
szükség esetén tőle nyerjen útba igazítást. Ha a nyelv czélja 
az, hogy vele az ember gondolatait másokkal közölhesse, 
mindig oly szavakat kell választanunk, a melyeknek segít- 
ségével legkönnyebben értheti meg a hallgató a hozzá szóló- 
nak gondolatait. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy 
a nép általában könnyebben tanulja meg az olyan szót, a 
melyik ismert tőből van képezve, mintsem egy idegen sza- 
vat. Ez nagyjában igaz, hanem azért egyes esetekben az 
ellenkező is állhat, pl. ha az idegen szót már mindenki 
ismeri. Minden egyes esetben nagyon sok függ az illető 
iró Ízlésétől és tapintatától. S mivel minden iró arra törek- 
szik, hogy müvét minél több ember olvassa és megértse, 
már magától is a helyes úton fog megindulni. Csak azt' kell 
megkövetelni, hogy a nyelvjárásokból átvett szavak az iro- 
dalmi nyelv törvényeihez simuljanak; ha ez nem lehetséges, 
akkor teljesen egy sorba helyezendők az idegen szavakkal. 
Midőn a nyelvjárások tanulmányozásának szükségessé- 
géről szólok, utalni akarok arra is, hogy mily kívánatos 
volna, ha azok, a kiket valamely ország műveltsége kép- 
viselőinek tekintenek s ők maguk is annak tartják magukat, 
a kik rendszerint egyszersmind a közügyek élén is állanak, 
megismernék a népet, melynek függetlenségét, erkölcsi és 
szellemi művelődését elősegíteni kötelességük. Ue a míg az 
egyik párt gőgössége, a másiknak bizalmatlansága, félre- 
értések és előítéletek mindkét részről elválasztják a társa- 
dalom különböző rétegeit, a hasznos együttműködés lehe- 
tetlen. Az igazi műveltség, a jellem műveltsége . épúgy 
megtalálható a parasztnál, mint a felsőbb körökben, az 
igaz, hogy más-más formában. Bár sokan tanulmányoznák 
a nép életét és a módot, a mint ö a dolgokat tekinti ; leg- 
alább ehhez alkalmazkodnának követelményeikkel, bármily 
jogosak is azok különben. Ha megismerik a nép nyelvét, 
meséit, hagyományait, közmondásait és rejtvényeit, minden- 
napi foglalkozását, ha dolgozik vagy ha pihen, ez által 
közelebb lépnek hozzá, s megtanulják szeretni őt ; az ember 
megismeri az embert. 



M. SYKLVÖU. XIV. 



II 



102 HAl.ASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁKÓL. 

Miután az eddigiekben elmondtuk, mi a czélja a nyelv- 
járások tanulmányozásának, vizsgálnunk kell, már most, 
hogy a tudomány mai állása mellett, mikép lehet e tanul- 
mányt lehető legjobban értékesíteni. . 

Az ilyen tanulmányok módszerét megjelöli már a ki- 
tűzött czél : nem elég ha valaki elvégzi a dolgot, szükséges, 
hogy jól is végezze el. Ezt a megjegyzést nagyon könnyen 
teheti az ember, hisz sok, nagy fáradsággal és kitartó szor- 
galommal véghez vitt munka nagyon kevés hasznot hajtott ; 
az igaz, hogy gyakran nagyon hanyagul is dolgoztak; az 
oka ennek rendesen az, hogy az előismeretek nem voltak 
eléggé biztosak, s nagyon rossz nyomokon jártak. A m ü- 
kedvelő czímet nem hallja szívesen sem a tudós, sem a 
művész, és méltán ; ha e névvel azokat jelöljük, a kik oly 
dolgokra vállalkoznak, a mit nem tudnak elvégezni. Más- 
részt gyakran olyan emberek, a kik nem állottak a tudo- 
mány magaslatán, vagy nem dolgozhattak a kellő eszkö- 
zökkel, igen értékes sőt megbecsülhetetlen munkát is vé- 
geztek. A legaprólékosabb pontosságot mindenkitől meg 
kell követelnünk, különösen ha magunk nem nézhetünk 
utána a legapróbb részletekig. A hanyagság olyan hiba, 
hogy méltán bizalmatlanságot kelt, de a nevelés gyakran 
segíthet rajta, vagyis ilyen esetekben a kritika. Csakis a 
szélhámosokat kell kíméletlenül üldözni. 

Végre is, azt hiszem, a ki kedvvel fog az ily munká- 
hoz, elvárhatja, hogy jó tanáccsal és útbaigazítással szolgál- 
jon néki az, a ki ért a dologhoz, és a ki használni is fogja 
az ő munkáját. A nyelvjárások bő anyagának összegyűjté- 
sére és rendezésére a kitartó munkások nagy száma szük- 
séges, és ha egyöntetűen dolgoznak, a tudománynak igen 
hasznos szolgálatokat tehetnek. E meggyőződésen alapulnak 
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok, 
milyeneket Skandináviában, Angliában, Schweitzban és má- 
sutt is találunk. [Mily lendületet venne nálunk is a nép- 
nyelv tanulmányozásának ügye, ha egy szakférfiakból álló 
társaság venné kezébe ez ügyet, s az ő felügyeletük mel- 
lett és utasitásaik szerint dolgoznának az ország különböző 
vidékein lakó gyűjtők]. 

Balassa József. 



KARDOS ALBEKl. A GÖCSEJI NYKLVJÁKÁS. 1 63 

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 

vn. 

A mássalhangzók megőrzése. 

Utolsó czikkem (Nyr. XIII. 493 — 499.) pótlására egy 
néhány szót akarok elsorolni : szederje eperj\ Simonyi bizo- 
nyítása szerint a y-s alak az eredeti. Hangyái a hangya 
mellett olyan mint körfvély a körh^e mellett. Kajált és koj- 
forog, innejdy és onnajd mind eredetiebbek , mint közön- 
séges alakjaik. Határozottan járulékmássalhangzókra, anor- 
ganikus hangokra kell ismernünk a következőkben : csolky 
szölke; cselérd, Icrcz, inarcz ; szó végén : kappant és szappant 
(alanyeset); ugyant- is ; különösen gyakori a g mint: annyi- 
rag, ennyiragy mennyirag (mennyire) ; osztáng, éppég és szín- 
ük ; továbbá: rozmaring (v ö. rozmarint), könnyig (könnyű). 

Alaktan. 

A göcseji nyelvjárás alaktani jelenségeit a Budenz 
Albumban (157 — 172.) igyekeztem összeállítani és megma- 
gyarázni. Mégsem tartom hely- és idövesztegetésnek a 
már közlöttekből néhány érdekesebb adatot itt ismét le- 
nyomatni, mivel a jelen dolgozat az alaktan hfjjával sokat 
veszítene összefüggéséből, sőt talán értelméből is. 

Mindenek előtt a szótövekről akarok szólani. Teljesebb 
tö van a hangyál-h^n ; de e ragos alakokat : Lendválon 
(Alsó-Lendván), héloba. sőt héllnba (héba, hiúba, padlásra), 
messzclebb (messzebb), sokálig (sokáig; ennek sokárig válto- 
zata is van), hamis analógia szülötteinél egyébnek nem tart- 
hatjuk. E jelenségnek visszája is van, midőn a ragtalan 
vagy képzötlen alak őrzött meg teljesebb tövet, mint : 
kozehb és fiatább viszonyítva közeihez és fiatalhoz. Ellenben 
a csepe (fiatal tölgy) szónak nemcsak teljesebb, de eredetibb 
[töve mutatkozik a csepeles (tölgyes) továbbképzésben. 

A több mássalhangzón végződő szó minden mással- 
Ihangzós rag előtt teljesebb tövével lép föl. mint: part: 
\partonak, sdncz : sánczoba, Sárd : Sárdora, könv : könvöbü^ több: 
\iobbebe, sőt kedd: keddctiil utu. Hasonló tüneményt látunk a 
határozói ig'eneveknél : hajlova^ mondóvá^ mosdóvá , választóvá, 
\orJova, bontóvá, föllázzisztova^ f ele j téve, föstöve ; továbbá: sa- 

II* 



J 164 KARDOS' ALBERT. 

r 

■ 

t vanyíttovay szdmítfova , varróvá, mcgérréve. Azt azonban nem 

f merjük eldönteni, vájjon a teljesebb tö egyúttal eredetibb-e 

is vagy pedig a rövid magánhangzó csak a kiejtés kedviért 
szúródott-e közbe? 

De bizonyára eredetibb a teljesebb tö az ú. n. hang- 
ugrató szavaknál; mint: döglövö és hajlova, 

A magánhangzós tövek közül érdekesek az ilyenek : 
disznii: disznaja, diszndt; aid: alája; fenni valaja. adó: adaja; 
temetii: temetni; szerctii: szereteje ; kéril : kcreje (de vö : vöjc) 
mellé: melléje, essii: essés. 

/. Szóképzés, 
a) Igeképzés. 

i) Deverbalis igék. A gyakorító képzők közül az 
egyszerű d, g, /-nek képző voltát rendesen a gyökér szónak 
csak más származékaiból állapithatjuk meg. Erre több ér- 
dekes példát mutat a göcseji nyelvjárás. Ilyenek : koczog 
mellett koczul, föcsög és /öcsül, f öccse ni és fecskend; kehiily 
keheg és köhög ; pillog a pillant mellett ; izzad és szakadxidk 
göcseji mása izztU és szakul, tulajdonkép izzol és szakai. Elö 
alapszótól: mostil , tkp. mosol (mos), transitiv értelemmel 
(v. ö. cskngó fogul, fog). 

A göcseji nyelv szereti az ilyen frequentativ alakokat: 
kapdoz, fogdoz, futkoz, harapdoz sat. A kombinált frequen- 
tativ képzőkre érdekes példák: üddögel , hajgál , futnnkoL 
forduldsz, csóringáL Leghasználtabb képző itt is a -gat -gct. 
Ilyenek is hallhatók: öjöget (eveget), löjöget, vöjöget. Áta- 
lában a frequentativ igealakokkal sokkal gyakrabban élnek, 
mint mi ; rendesen ott, hol a használat nemcsak természe- 
tes, hanem szükséges is, mint : kódigat, köppeget (köppeszt 
get) ; itt szoktam fekiigetnyi, a hideg fiiözögeti; ott ülöget a 
felesége. 

A momentán képzés említésre méltó példái : vdrit^ 
dlltit (álHt), zaborit (zavar), (akaril (takar), kapdlit (kapál), 
gdginf (gágog). 

Nevezetesebb causativ alakok : férif (fértet), elalü 
(alélttá tesz), köppeszt (tengerit köppeszt ; morzsol), mely mel- 
lett nincs sem köpped, sem köppeszik ; fogyat (fogyaszt), j 
Göndörget bizonyára göndörttget-hői állt elö, mint hengerget 
hengeritgeth6\. 



A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 165 

A reflexív képzések közül hadd álljanak itt a különö- 
sebbek: esenkédik: erősen vágyik (a tehén esenkedik a ré- 
páért); csömförödik: összeaszik, összezsugorodik, pl. hőség 
miatt a gabona; biraszkodik: támaszkodik (né biraszkoggyál 
az ódalho, mer elcsusszan); üzekédik: turkodzik: gyürkőzik; 
ianákszik: találkozik; mégfogamodik: megfogamzik; fókodik^ 
(tiakodik: fuvakodik, t. i. a szelén, tehát: megszárad; zaba- 
rodik ; scrödak : sérül ; forgódik : forgolódik ; küojtózik : ki- 
sarjazik; vdritkozik: várakozik. 

'úl 'ül képző járja sok oly reflexív igében, melye- 
ket az irodalom inkább -odik -edik képzővel használ. Ilye- 
nek: gyára ftil^ mámorul: mámorosodik; mesterkill mesterke- 
dik; kerekül: kerekedik; cförekül : összetörődik; egyénül^ 
csirásul^ fnégpggyesiil : megegyez ; mégéhüL Fésül: fésülködik ; 
ez talán hamis analógia szülötte. Ezek ellenében van : meg- 
hődiki meghűl és butdlódik: butul. 

Egyszerű -ik teszi reflexív igékké ezeket : elveszik, kil- 
lik: kinlóí^k. 

Említenem kell a gözid igét, mely a gyözy Göcsejben 
gőz reflexivuma lehet; jelentése: megtelni, telve lenni. 

2) Denominalis igék. A nyelvjárás szereti a z 
képzőt ott, a hol az irodalom -/-et ha.sznál, mint : ebédez^ 
vacsordzy fölöstökömözy vasaz, ékez, bagldz^ bogaraz^ tagoz, vizs- 
gáz (a földet vizsgázni), neszez: lármáz és neszézödik: lármá- 
tól megijed. Érdekes még öröz: őriz. Az -/ képzős alakok 
közül említésre méltó : porhdl: kapál, pl. tengerit, szóval 
porhanyóvá teszi a földet ; világol: világit ; árnyékol, hűsöl : 
árnyékon hever ; gógál: hintázik, góga nevű hintától ; korall 
és 7iehezfel: korának és nehéznek tart. 

Denominalis igék továbbképezve: csepelég : csepeg, 
csapiéi: cf^é'peXtet; faj'zik: származik. 

Eredeti frequ. képző, mint denomin. képző ezekben : 
gombász, vorgányász (vorgánya gombafaj) , rákász , csikasz, 
tikász ; továbbá : csáligat, hákogat, csáli-t és hák-ot mond az 
ökörnek. 

b) Névszóképzés. 

i) Deverbalis névszók. Először is ez igei mel- 
lékneveket említjük meg: tippanu meleg: rekkenő hőség; 
talán rokon a fikkad és fikkuszt igével ; szabi kés : szijjó 



L 



1Ó6 KARDOS ALBERT. A GÖCSEJI NYRI.VjArAs. 

kés ; fürgetii : szekérrész , förgetö helyett , valószínűleg a 
forgató magashangú mása; bököd ös pl. a bika, foghatós^ a ki 
jól meg bir fogni valamit; különös még: iszos: iszákos. 
Érdekesek az i végű igenevek, mint: langali : langaló, 
lángos ; sári: sarjú. Az a^ e végű igenevek közül : csapa és 
hulla. Csapa ösvényt, csapást jelent; v.ö. ^vadcsapás, egy 
csapáson halad^ ; Göcsejben rendesen szekér^.ya/a-ról. szó- 
lanak. A hulláridiV. értelme szekérről lehullott széna vagy 
szalma. (íme tehát megvan az a szó, melynek élte jogát 
sokan kétségbe vonták. De a göcseji hullándiVi élete nem 
.szolgál az irodalmi hulla létrejöttének mentségére, s a neoló- 
gus alkotások védője ne is igyekezzék e szóból védő fegy- 
vert kovácsolni, a mint tették ezt a zuhatar szóval, melyet 
egy XVI. századbeli kódexben megtalálva, azonnal Jókai 
képtelen alkotásának, a történetesen e szóval egyező zuha^ 
tarvídik. paizsáúl állítottak elé; mert nem a hulla alkotóján, 
hanem csak a véletlenen múlt, hogy a német Leiche a ma- 
gyar keresztségben hulla, helyett nem hullanv , hullag, 
hullma vagy hullnya nevet nyert.) 

A cselekvés jelentő igei főneveken gyakori az -at ^ct 
képző, pl. fület, kepehordat, tikárat, kaszálat, porhdlat, veUf, 
melyek nem annyira magát a cselekvést, mint a cselekvés 
idejét jelentik, épen úgy, mint : szüret és a Balaton-vidéki 
sz6\6'7netet, Vef^t öltő ruhát is jelent \ folyat pedig folyót, 
élő vizet. 

Érdekes e néhány fosztó melléknév : maradatlan : a ki 
nem tud veszteg maradni ; szeretetlen : a kit nem szeretnek ; 
kölletlen: a kit nem kedvelnek. 

Egyéb igei névszók: akadék: akadály ; gyujtalék: gyújtó, 
forgács ; vágyom : vagyon (vö. öröm). 

2) Denominalis névszóképzés. Ismeretes, hogy 
Göcsejben .y^^^-nek, y<?'-nak így van a középfoka : szébbebh, 
jobbabb, A középfok képzőjét rendesen / előzi meg, hacsak 
az alapszó sziszegő hangon nem végződik, tehát: melegjebb^ 
sctitjebb, bodorodottjabb, kdrjabb (nagyobb kár) ; de : ifiagossabb, 
sebéssebb (vö. hamarjabb Faludinál). 

Melléknévből képzett határozók: daraboslag: egyrészt; 
külömösleg : különösen; magdnoslag : magánosan; egcszleg: 
egészen \ felesleg : feles számmal; vügyöst: vegyest, vegyesen. 




FRECSKAY JÁNOS. A MESTERSZÓtAr. 167 

Valamihez tartozást jelentő melléknevek: hdvalusi^ ide- 
odavalusi; parasztig halált (halotti). 

Valamivel ellátást jelentő melléknevek: mi drvs ez a 
ruha; boriszákos: részeges; töriinetes\iQny\\ históriás könyv ; 
vides : vizes, Üdöilen : fiatal (v5. idős)^ Fajtu: fajú, fajta, pl. 
jó fajtu tehén. 

A rákásznia cstkdszni\ gombászni, vorganyászni igéknek 

névszói alakjuk is él, mint : rákász^ csikasz sat. Ide tartozik 

e családnév is: B u gyász y mely nyilván a bugya (bogyó) 

származéka. 

Kardos Albert. 



A MESTER-SZÓTÁR. 

A magyar -tudományos akadémia mindjárt működése 
első napjaiban megtette „rendeléseit", hogy a magyar nyelv 
szóanyaga minél teljesebben egybegyűjtessék. Figyelmét 
ebben kiterjeszté a „magyar mesteremberek között divatozó 
műszavakra" is, melyek természetesen egyértékűek a nép 
egyéb rétegeitől használt szavakkal s ép úgy életforrásai a 
nyelvnek, mint a többiek. Szerintem azonban az akadémiá- 
nak ebben, hogy nyelvadatok gyűjtésében a mesterszókat 
külön tartotta szükségesnek kiemelni, más czélzata is volt. 
Gyakorlati czél lebegett előtte, az, hogy a mellett, hogy a 
technológia nyelvének veti meg alapját , egyszersmind a 
mesterembereknek (akkor még az volt az iparosok neve) 
rendelkezésére adja a nekik szükséges szavakat, hogy a 
műhely nyelve a társadalom nyelvével magyarrá legyen. 
Fölhivásának, melyet ez ügyben egyesekhez s törvényható- 
ságokhoz intézett, volt némi, de csak is némi sikere, mit 
bizonyít az a nagynak épen nem mondható iratnyaláb, 
mely a „Tájszótár" második kötetének képezt« volna anya- 
gát, de egy félszázadon át megmaradt kéziratnak. Ennyi 
idő eltelte után, ez előtt két évvel az akadémia nyelvtudo- 
mányi bizottsága ismét tett indítványomra gyűjtő-kisérletet. 
Ezer kétszáz fölhívást bocsátott ki jobbadán csak ipartestü- 
letekhez. Eredménye ugyan csak vagy száz válasz volt, de 
a melyeknek tartalma bizonyítja, mennyi ismeretlen szókincs 
rejlik még országszerte és hogy a kutatást ez irányban még 
nem tarthatjuk befejezettnek. 

A válaszok beérkeztével a nyelvtudományi bizottság 
fölhívott engem, tegyek egy mesterszótár tervezete iránt 
előterjesztést, s a kivánt előterjesztés alapján megbízott 
annak megírásával a következő utasítással: i. a mesterségek 
mindegyike írassék le elbeszélő hangon úgy, hogy abban 



.-j 



IÓ8 FRlfiCSKAY JÁNOS. 

a mesterségek körében használt eszközök, szerszámok, mes- 
terfogások szavai lehető teljességben előforduljanak; 2. az 
e foglalatba be nem illeszthető nevek külön magyarázó 
czikknek tartassanak fenn. 

E szerint a mesterszótár két részre fog oszlani. Egyik- 
ben lesz az eddig fölvett 85 mesterség összefüggő leirása, 
mely alakot az teszi ajánlatossá, hogy a fogalom magya- 
rázata sokkal rövidebben eshetik meg, másrészt meg telje- 
sebb s világosabb lehet. A második rész pedig föl fogja 
ölelni azokat a kissebb-nagyobb szómagyarázatokat, melyek 
az elbeszélő leirásba nem foglalhatók be. Ehhez fog még 
csatlakozni egy szómutató, hogy a keresett szóra könnyen 
rá lehessen nyitni. 

A mi már magát a szótár anyagát illeti, ezeket kell 
megemlítenem. A rendelkezésemre álló szógyűjtemény gaz- 
dag ugyan meglevő szótárainkban föl nem található szók- 
ban, de nem elég arra hogy minden egyes mesterség mű- 
szavait kiadja. Egyes egyedül a csizmadiaság vagy vargaság 
az, mely hat-nyolcz vidékről került gyűjtésből leírható min- 
den részemről eszközlendő hozzájárulás nélkül. És ez a hozzá- 
járulásom, jobban mondva, kiegészítésem fölvállalt fölada- 
tomnak legnehezebb s nagy felelősséggel járó része. Ez 
elvezet engem és elvezetne bárki mást. ki e munkát föl- 
vállalná, a „szófaragás" síkos terére, melyen, mint nyelvünk 
újhodásának története mutatja, könnyen el lehet bukni s a 
melyen sokan el is buktak. Azért, hogy e veszélynek ki 
ne tegyem magamat, a hol csak lehet, óvakodni fogok új 
szók készítésétől s leginkább arra fogok törekedni, hogy a 
meglevő szótári anyagból valamely magyar elnevezés hijával 
levő fogalomra azt alkalmazzam, a mely tulajdonságainál 
fogva a fogalmat legjobban megilleti. Természetes, hogy e 
jelentés fölruházásnak nem szabad erőszakoknak lennie. Hogy 
mikép járok el, annak megmutatására szolgáljon a kádár- 
ságból vett példa: 

Elő sz^k szótárainkból: borválú (töltike, tol- 
tiklő), czifrázó gyalu (párkánygyalú), csin, feszítő-abroncs, 
csipér, kákázni. eresztőgyalú, kihányni a fürész fogait. Iá- 
bitó, porzógyalú, faragószék, sulyok, szalu stb. 

Elő szók gyűjteményeimből: botóka (sulyok), 
bukdosik (hedereg) a fürész, csinromlás, csutak (paczka), 
czönk, döngölő, szinlő-bálvány (faragó-oszlop), fejfa a faragó- 
széken, fejező (kalapács), fölkaliczkázni, himzőgyalú, hordó- 
fal (donga), hozzáaprózni, ikergyalú (szarvasgyalú, négykéz- 
gyalú), kaffancs (rákláb, csipér), megdugni (kákázni), meg- 
osztani (kihányni) a fürész fogait; kisérő, mestergyalú, 
papucsfa (nyomdikó, lábitó), sujókés (szivó-, vonókés), sujó- 
szék (faragószék), szádalló (szájzó, szájadzó), végellni (bü- 
tüzni) stb. 



A MESTERSZÓTÁR. 



i6g 



Nyelvadatok új alkalmazásban: ágas (bütü- 
szék): endstuhl; alakszer: modell; aránytvetni: riss reis- 
sen ; bütüfürész : endságe ; bütügyalú : stirn- vagy hirnho- 
bel; bütükés : endmesser ; csigázni: zusammenschrauben ; 
csinászok : kimmbaum ; csinrovás : gargelreissen ; donga- 
alakzó : daubenleere ; dongamás : lenkruthe ; elüljáróvas : 
vorschneideisen ; éltbutítani : kantén brechen ; irdalni : reis- 
sen ; irdalló : reisser ; korzöt tátogatni : zirkel in die weite 
stellen ; körzötátás: zirkehveite; megtokélleni : ausrüsten; 
megtakarítani : abrichten ; sorjázni : aufsetzen (a dongákat) ; 
sorjázó : setzreifen ; szakatkozni : absátze machen ; szakat- 
kozva gyalulni : mit absátze hobeln ; sziatolni (szijokálni) : 
lenken (a szivókéssel) ; vájkó : kroze ; vigyor : füge stb. 

Mint e példából látni való, van úgy^ hogy egy és 
ugyanazon tárgy jelölésére több szó is áll rendelkezésemre, 
melyek mindegyikével más-más vidék él, s van eset, mit az 
alkalmazott nevek mutatnak, hogy ezekre egyáltalán nincs 
a mesterembereknek magyar szavuk, még csak magyar 
alakot öltött idegen szó sem, hanem pusztán az idegen szó 
él ajkukon ferdített alakban. Ez utóbbiaknak . minthogy 
szótáromnak első sorban a mesterségek nyelvének irodal- 
mivá tétele a czélja, nem adtam helyet, bár művelődéstör- 
téneti szempontból szintén meg van a maguk értéke s 
gyűjtésük azért nem értéktelen munka. 

Az idegen szót magyarral helyettesítő működésemben 
karöltve jár egy második munka, a nyelv törvényeivel ellen- 
kező eddigi képzéseknek, melyekkel a közönség se tud 
megbarátkozni, lehető kiküszöbölése. Ilyenek, hogy ismét 
példát beszéltessek, ily kifejezések: légüres; vizhailaHy viz- 
jdraflaftj vizcllcnes ; léghatlan^ légjnentes. 

Már az is, hogy e fogalmak jelölésére két-három ne- 
vet alkalmaztak, mutatja, hogy az elégedetlenség tétette az 
egyik rosszat a másik rossz helyébe. Mindenki érti rajtuk, 
hogy az összetételek tulajdonképen így volnának jók : ,lég- 
töl üres, viz tői áthatatlan^ s így tovább. így azonban 
megszűnnek műszavak lenni s lesznek egyszerű körülírások. 
Szótáromban a légüres helyébeállítom a léghijast a népi 
foghíjas példájára; a vizhailan helyébe pedig két nevet 
is kettős jelentéséhezi képest. Az egyik vízálló, midőn 
szövetről, kalapról, vakolatról sat. van szó, melyek a vizet 
állják, a másik vizáUató, midőn a ,wasserdicht- azt fejezi 
ki, hogy valamely edény a vizet nem bocsátja ki magából, 
megrekkenti, megállatja. A ,luftdicht' helyébe pedig állítom 
a közkeletű, szótárainkban föl nem jegyzett, a .fojtott 
s5r, fojtott must^-ból elvont fojfotf^X, Mert mit jelent a f oj- 
tott a sör sat. előtt? Azt, a mit a német .luftdicht ab- 
ges eh lossen'-nak mond. E szerint e népnyelvi adat alap- 
ján bátran és helyesen fordítjuk az ilyeneket: ,luftdichter 



170 DEÁK FARKAS. 

Verschluss, luftdichte Thür, Fenster' sat. ekként: ,fojtott 
záródásnak, fojtott ajtó, ablak' sat. 

Bár az egyes mesterségen belül is nem csekély az ily 
alkalmazások száma, könnyelműség benne nem vezet. Min- 
dennek eljárok hegyéről végére s végül is a Nyelvőr körül 
csoportosult jeles szakférfiak egyikéhez másikához fordulok 
s élek szives tanácsukkal. Nagyon kivánatos azonban, hogy 
eme, habár helyes és más előhaladottabb irodalmakban is 
követett módja a szóalkotásnak minél szűkebb határok közé 
szoruljon. Ezt lehetővé tehetik azok, kik eddig is a nép- 
nyelvi adatok gyűjtésével foglalkoztak s ebbeli buzgalmukat 
ezentúl egyszersmind a műhelyekre is kiterjesztik vagy a 
nép körében különösen azokra a szókra fordítanak gondot 
s jegyzik föl, a melyek valamely házi ipart illető munka- 
tételt jelölnek. Van, tudom, egy nehézsége a műhelyben 
való gyűjtésnek. Ismernie kell a gyűjtőnek a mesterséget 
legalább főbb vonásaiban, mert csak ez képesíti arra, hogy 
a műhelyben egyet-mást szóba hozzon és a művestől azt, 
a mit kivan megtudjon. Ez ismeretek elsajátítására azt 
hiszem elég jó a „Képek az iparos világból" czímű könyv, 
és én a „Nyelvőr" eddigi elismert buzgalmú gyűjtőinek 
szívesen szolgálok egy-egy példánnyal. Erre vonatkozólag 
a Nyelvőr szerkesztőjéhez intézett óhajukra, s azon nyilvá- 
nított igéretükre, hogy mesterszókat készek gyűjteni s azokat 
a szerkesztőség útján rendelkezésemre adják^ a kivánt tisz- 
teletpéldányt azonnal útnak indítom. 

Vállvetett közremunkálással ekkép a mesterszótár mint- 
egy két év múlva meg fog jelenhetni, melynek azt hiszem 
nem kis érdeme lesz abban, ha elmondhatja, hogy a hazai 
ipar nemzetivé tételében őt is megilleti egy kis rész. 

Frecskay János. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 
Tanuvallatások, a Révay család levéltárából. 

I. Ajtó előtt járkáló fűtőhöz szól a szoba leány : ,,Ne 
sergelődjél itt, mert az asszony beteges". 

A szoba leány a kezemben levő gyertyát el ó 1 1 a és 
kérde, mi járód van most itt. 

Mind egyfelől mind más felől kakucsálván. 
Imhon szembenjön Suska (székelyesen : imhol, ahajt). 
Az ablaktáblát belől závárlották. 
Farsang ruha (— álarcz, egész álarczos ruha). 
Kétszer ízben volt vele Rácz István. (1606.) 

II. Hiti után semmit egyebet vall, hanem hogy 
stb. (Nálunk székelyeknél ,semmit egyebet nem vall, ha- 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. I71 

9 

nem hogy* stb. Es ez a forma ezen tanuvallatásokban több- 
ször előfordulván, nem lehet a ne m-nek toUhibából való 
kif éledése). 

F e 1 s z ó V a 1 =^ fennhangon. 

Egy emberről, ki feleségét verte, mondja egy tanú : 
„az asztalra hányatta, dögtette" (talán: döngette?). 

Péter uram feddett igen Ferencz uramra (=— Péter 
uram nagyon szidta Ferencz uramat). 

Hohár = hóhér. 

P^jjel ... a leány elfutamék. a legény ott a gradits 
végén leloppada. 

Azóta fogva — attólfogva. 

S a s k ó, így nevezi férjét a haragvó asszony. 

Vastagon tánczoltanak, egy víg társaságról van 
mondva. 

Beslia mente (?). 

Ugyancsak az előbbi társaságról mondja egy legény : 
„még nékünk is haragos tánczot kellett tanulnunk tő- 
lük". Ismételten előfordul : haragostáncz, hindutánc z. 

Feddett erősen reánk = szidott minket nagyon. 

Es hogy nem láta gyertya világot alítván hogy le- 
feküdtünk stb. 

Alítom vala hogy a pap megyén a szent-egyházba, 
de i.smég vélem, hogy stb. 

Tyukmon y sü te t ny i re (azaz: nem messze). 

De arányzottam a járásáról, hogy Kutsera (— nem 
láttam jól, de gyanítottam, arányzottam a járásáról). 

Azon közben, hogy a czipót behánytam (Székely- 
földön : bevetni). 

Vin be = vive be. 
Selyedett = sülyedett. 

nCsuda lenne ha te az dologról nem tudnál, mert im- 
már kitérjedett szab ásó volt az dolog", mondja egy zsidó 
leány. 

A trombitásnak bokáljával tánczot fúvatott. 

Az úr ugyan elhal a (e hír hallására) = nagyon 
megijede. 

Néző ászszony = jövendő mondó asszony; paran- 
csolta, hogy oda menjek és nézellem meg mikor fog 
meghalni az úr. (1607.) 

(Nyitra vármegye). 

Deák Farkas. 




L*-, - • 



172 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Ev. Az „Orvos-gyógyszerészeti Műszótár" bírálatában 
(Ny. XIV. 123) Csapodi István az ev szót is a „csonka 
igei származású alkotások" közé sorolja s mint „legvilágo- 
sabb tévedést" a Müszótárból törülni óhajtaná. Azonban e 
hibáztatás és ki tagadás ellen a nyelv^ határozott tényei til- 
takoznak. Szükségesnek tartjuk tehát, helyreigazitásképen, s 
részben- a Nyelvtörténeti Szótár adatainak kiegészítéséül is, 
elmondani a mit e szóra vonatkozólag megtudhattunk. 

Az ev főnév megvan már Calepinusban (1590.) pns és 
sanies alatt, s innen kezdve valamennyi régi és újabb szó- 
tárunkban, Molnár Albertben, Pápai Párizban, Kresznerics- 
nél s egész ugor rokonságával a Magyar- Ugor Összehason- 
lító Szótárban ; tehát mint „látszólagos tö elvonása" is 
immár háromszáz éves múltra hivatkozhatnék. De hogy az 
ev nem elvonás, mit csupán szótáríróinknak kellene tulaj- 
donítanunk, azt a Történeti Szótár adatai kétségtelenné te- 
szik. A készen levő E betű kéziratában ugyanis ev alatt ez 
a két világos idézet van följegyezve: „vynak vére es eiie : 
sanguis et sanies digitorum" EhrC. 103 (ez az adat kö- 
zölve is volt Vozári Gy. „Nyelvemlékbeli szók" czímü gyűj- 
teményében Ny. V. 213), és: „ha a lónac Eii iár ki az lá- 
bából . . . nisd meg egy kenesse az lábát" Cisio (XVI. 
száz.), O3. 

E már magukban is eleget mondó adatokhoz részünk- 
ről még a következőkkel járulhatunk. Calepinus az exanio 
(=^ex-sanio) igét magyarra így* fordítja, y^eiiét \C\ nyomom", 
s e kifejezést megtaláljuk MA. összes kiadásainak latin-ma- 
gyar részében, de már mindenütt ezzel a világosabb synony- 
mummal együtt: y^gönyetségét kitiszfifo7n^ , Hasonlókép jár el 
PP. : „exsanio: évéi, genyetségét \i\nyovciort\^ , S így, Calepinus 
egy helye („pus: eu^J kivételével, magát az ev-et is mindig 
a megfelelő synonymumokkal találjuk a latin-magyar szótá- 
rakban. Sőt PP.-nak Bod-féle kiadásában (1767.) az idézett 
latin ige alatt már azt olvassuk yfocrct vagy genyetségét ki- 
nyomom*". Mind ez arra vall, hogy az ev szó nem tartozha- 
tott a legáltalánosabb mindennapi szavak közé, s ezért az 
említett szótárak magyar-latin részében már hasztalan ke- 
resnők az evét kinyomom kifejezést, helyette u. i. mindegyi- 
küknél azt találjuk y^evességét kinyomom : exsa7iio^. Mindamel- 
let íróból is idézhetünk még egy helyet, hol szavunk 
szintén ragos alakban fordul elő, tehát nem tartható 
puszta .szótárírói fictiónak. E hely Comenius magyar fordí- 
tásának következő mondata: „az hússal egyben tekeredet 
(gyűlt) és ősz ve nőt évből apró mirigy lészen" Janua 
linguae lat. 60. — Mind emez adatok kétségtelenné teszik 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGVARÁZATOK. 



173 



egyfelől, hogy szavunk nem a nyelvújítás alkotása, hisz 
már legrégibb codexünkben, a XV. századi EhrC.-ben, is 
előfordul, másfelől hogy semminemű hibás elvonásnak nem 
bélyegezhető. 

Hogy az ev a népnyelvben is ismeretes volna, arra 
csak a Tájszótárt (1838.) idézhetjük: „jE?', méreg a sebben 
V. daganatban; innen eves, genyedséges, evedség, genyedség. 
Székely szó. Pápa vidéki szó". De meg kell valla- 
nunk, a czikk fogalmazása nem oszlathatja el abbeli gya- 
núnkat, hogy az ev itt csupán a szótárszerkesztőnek tulaj- 
donítandó, ki valószínűleg csak MA. vagy Kreszn. után 
írta fol czímszónak, mint a tényleg ma is létező két szár- 
mazék alapszavát. Kriza legalább e szót nem jegyzi fol, s 
mint látni fogjuk, egy más körülmény is növeli kétségün- 
ket. Mindenesetre újabb megerősítő értesülésekre volna 
szükségünk az illető vidékek gyűjtőitől. 

Tovább menve megállapíthatjuk szavunknak volta- 
képeni helyes hangzását is. Calepinusnál és MA.- 
ben ugyan egyszerűen ev a szó nominativusa, de ez az ő 
tökéletlen orthographiájukban rV-nek is olvasható. A nomi- 
nativusi alak pontos megállapítása végett tehát oly forrá- 
sokhoz kell fordulnunk, melyek e tekintetben tökéletesebbek 
s megbízhatóbbak. S ilyennek szótáraink közül először Pápai 
PárizL ismerjük. PP.-nál , nem különben ennek Bod-féle 
kiadásában is, mind a magyar-latin, mind a latin-magyar 
részben {pus és sanies alatt) világosan cv olvasható; csupán 
tabtim alatt van sajtóhibából ev, a mit aztán természetesen 
Bodnál is úgy találunk. Sőt már MA. harmadik s utána 
negyedik kiadása is megadja egy helyt ezt a felvilágosí- 
tást : „pus: eev [olv. 67^], gónyetség" (az I. és II. kiadásban 
e helyen is ev\ /iV-nek írja még a nominativust Simái 
Kristóf „Vég tagokra szedetett szó-tára" (1809.) I. 210, és 
Kassai József ,,szármasztató 's gyökerésző magyar diák 
szókönyve" (1833.); ez utóbbi lényegében helyesen jegyzi meg: 
„sicut lév in accusativo perdit accentum, et fit levet: sic ex 
Icv fit adjectivum leves et ex ,év' eves seb'^. Ezek mellé 
megerősítésül ismét „Comenius" adatát idézhetjük : „az évhöl 
apró mirigy lészen", hol szavunk egy ú. n. másodlagos 
raggal f-böljy v. i. oly raggal van ellátva, mely előtt a tő a 
ragtalan nominativussal egyező alakot szokott mutatni (vö. 
nyár: nyár-ból, nydr-nak; de nyara-i). Kresznerics tehát, vala- 
mint Czt., Ballagi, a MUgSz. s a Történeti Szótár, kik 
mindnyájan ^z'-nek írják szavunk nominativusát, egyszerűen 
MA. írásmódját vették át, minthogy a mai nyelvérzék, mely 
a szót már nem ismeri, útmutatójuk s ellenőrzőjük nem le- 
hetett. (Kreszn. ugyan óv alatt is fölveszi, r7'-hez utalással s 
,CM'.-et [Calepinus magyarázója] jegyezve forrásul ; de mi 
a kezünknél levő I. kiadásban csak eri alakot találtunk.) 



174 HELYKEIGAZÍTÁSO^:. MAGYARAzATOK. 

Az ekként megállapított év szó e szerint a változó 
töveknek ugyanazon csoportjába való, hová a hév (hevé- 
ben, heves), lév (levet, leves), név (nevet, nevez) és rév put- 
redo (reves fa) névszóink is tartoznak. S így végeredményül 
mégis oda kell jutnunk, hogy a Müszótárba is fölvett ev 
nem szabályszerű; de nem mintha csonka ígetöi el- 
vonás volna, hanem mert — akár MA. hibás olvasása, akár 
egy nyelvérzékre nem támaszkodható újabb elvonás követ- 
keztében — oly hangalakot öltött mai szótárainkban, mely 
a történeti ténnyel s a nyelv analóg töveinek természetével 
ellenkezik. Ezért kell kétkednünk a Tájszótár adatának po- 
zitív voltában is (ha ugyan nem puszta sajtóhiba év helyett), 
noha Kriza a „Magyar Tájszótárban megjelent több székely 
szókra" tett „észrevételeiben" (NyK. X. 325) erre nem 
reflectál. 

A fölsorolt tövek közül még a rév (putredo) részesült 
hasonló eljárásban. MA. írása után ugyanis PP., Kreszne- 
rics és a NSzótár ezt is rev alakkal veszik föl. A Tájszótár 
pedig, két felé magyarázhatóan, itt is azt írja: ^Rev: a' fa 
laelsö rohadása ; reves fdi. Székely szó"; csakhogy ez esetben 
már valószínűbb a sajtóhiba, minthogy redv (a rév mellék- 
alakja) ' alatt azt találjuk: „redv, rév; fa-redv, fai-rév''. S ezt 
megerősíti a „bodrog-kiss-faludi születésű" Kassai József 
szókönyve is, mely délibábos szófejtései daczára a benne 
található nem csekély tájnyelvi anyag miatt sokszor haszon- 
nal forgatható. Kassai ré, csoni-ré^ fa-ré^ („caries, putredo 
ossium et lignorum aut arborum") szókat közöl Hegyal- 
járól s azt írja: „/-/ accentum amittit in. accusativo et 
multis derivatis" ; söt meg is rójja Kresznericset, a mért 
nem ré^ rév alatt hozza föl a szócsaládot. 

Nyelvünk eme vallomásai alapján tehát az orvosi mű- 
nyelvnek is vagy más, testesebb és használatosabb szóhoz 
kell fordulnia, vagy év alakban kell elfogadnia a nominati- 
vust, melyet a megfelelő tövek szerint szabályosan így 
ragozhat: „az újnak (?z'(?" „az ^7;^:/ kinyomni" „az évből m\r\^y 
lesz" stb. 

pzek után talán fölösleges is lesz aszó etymologiá- 
jára nézve a MUgSzótárban fölsorolt rokon nyelvi alakokra 
utalnunk, melyek elég feleletet adnak arra, hogy az eves 
szót nem kell szükségképen a „maró értelmű evös evösség 
szók módosulatainak" tartani. 

TöMLö Gyula. 

Tömkeleg. Nagy fába vágom a fejszémet: egy bitang- 
nak nyilvánított s az irodalom nyelvéből ebrúdon kihajintott 
szónak akarnám az elvesztett becsületet visszaszerezni. Meg- 
lehet, hogy a kegyes szándék nem fog sikerülni; de annyit 
talán elérhetek, hogy birák uraimék még egyszer előveszik 



HKLYREIÜAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. , 175 

a tíz év Óta porosodó iratcsomókat, s az új védelem meg- 
hallgatása után az eddigieknél nyomósabb okokkal fogják 
támogatni a már kimondott Ítéletet. 

E szó : a tömkeleg. 

Nincs meg a szerencsétlen se Cal., se MA., se PP. 
szótárában. Az igaz, hogy SzD.-éban (még pedig * nélkül) 
és SL-éban már megvan, de ez egymaga még nem hite- 
lesítheti a törvényes származást, mert ezek a szótárak Bar- 
czafalvi korában, a rendszeres szógyártás megindulta után 
jelentek meg s bizonyos is, hogy több olyan akkori készí- 
tésű szót is befogadtak pl. gyeplegy laplag, pamlag, párallag 
sat., a melyeket a kényesebb izlésü Kresznerics irgalom 
nélkül visszautasított. Az is igaz, hogy Kr. — noha a Be- 
vezetésben kijelenti (XLIX. 1.), hogy SzD. és Sí. szótá- 
raiból csak azokat a szókat írta ki, melyekről meggyőző- 
dött, hogy nem koholt, hanem a régiség maradványaiból 
szedett szók — a tömkeleget épenséggel nem utasította 
vissza. Azonban Kr. is tévedhetett, a mint hogy több eset- 
ben csakugyan tévedett is; tehát ez sem elegendő bizonyí- 
ték. És a gyanút nagyban súlyosbítja még az is, hogy az 
eddig" közzétett adatok szerint, a tömkeleg Barczafalvinál 
az emlepj közbönök, ször7nényy íLszkeleg, vimdly-íé\e érthetetlen 
betü-habarcsokkal vegyest fordul elő legelőször. Nem ilyen 
betü-habarcs-e maga a tömkeleg is? miért jelentsen épen 
labirintust ? mi benne a gyökér és mi a képző ? mint a hogy 
Helmeczy kérdezte a patvaristát, mikor ez a krtimpli szót 
ki merte előtte ejteni. CzF. szótára megmagyarázta ezt is 
már t. i., hogy nem a krumpHx.y hanem a tömkeleget, persze 
az ö szokott módja szerint. Először is értelmét adja a labi- 
ríntusixdAi: „sűrűen benőtt, tekervényes járású, úttévesztő 
kert" ; azután áttérvén a szó képzésére, ügy hiszi, hogy al- 
kotója a sűrűségre vonatkozó töm igét vette fel alapfo- 
gaimul s a gombolyag, gömbölyeg, huppolag sat. szók hason- 
latára alakította, melyek törzsei : gomboly, gömböly^ hiippoL 
E szerint a tömkeleg közelebbi törzse volna, mondja CzF., 
tömegei vagy tömgel, némi hangváltozattal : tömkel. 

Ilyen etimológia után, természetes, hogy a Nyelvőrnek 
ki kellett mondani a tömkelegre a meggyalázó Ítéletet. Ki 
is mondta egész határozottsággal : „a tömkeleg egyike a 
nyelvújítás legfonákabb alkotásainak s használata a legkiál- 
tóbb bizonyság, mennyire meg van romolva némely írónk- 
nál a nyelvérzék" (IV. 146). A Faludi útvesztődét ajánlotta 
helyébe s az irodalom ez esetben szót is fogadott. A töm- 
keleg úgy eltűnt egyszerre a színtérről, mintha ott se is 
lett volna soha. 

Már pedig én azt állítom, hogy a tömkeleg nem is csi- 
nált szó, hanem a régi népnyelvből került az irodalomba. 
Tüstént hozzá is látok állításom bizonyításához. 



176 HliLYKEIGAZÍTÁSOK. MAGYAR A/ATOK. 

A mesterséges szócsinál ás irodalmunkban, mint 
tudva van, Barczafalvi írói fölléptével 1786-ban, vagy ha 
egy magában álló, egészen különleges szárnyaverdezést is 
számba akarunk venni, Dugonics Tudákosságával 1784-ben 
indult meg. Ezen nem azt kell értenünk, hogy addigi iróink 
nem alkottak volna új szókat s nem hoztak volna forga- 
lomba előbb ismeretlen s a kartársak fülében eleinte szo- 
katlanul csengő szavakat, hanem azt, hogy 1784 előtt, a 
nyugvó gyökök és képzők elmélete még nem levén kita- 
lálva, érthetetlen betühabarcsok, ha csak sajtóhibából nem. 
egyáltalában nem juthattak irodalmunkba. A mely szó már 
ezen évszám előtt is előfordul egyik vagy másik íróink mü- 
vében, arról nem szabad azt mondani, hogy a nyelvújítás 
alkotása. Már pedig a tömkeleg szó 10 vagy 12-szer is elő- 
fordul Molnár Jiinosndi\L 1760-ban (Barczafalvi születése előtt) 
megjelent, „Régi jeles épületek" czímü nevezetes mun- 
kájában : „kivül a Torony derekán a szellőző kamarák, a 
világos paloták, a függő tornátzok s bolthajtásos tzifra pit- 
varok egymást érék ; belől az épületet a kerekes udvarok, 
tömkeleg módjára készített tárházok ékesítek (148 1.). 
Tsodát támasztanak pedig a többi között Egyiptomban a 
nagy tornyok és oszlopok, a sugaras kövek, a mesterséges 
tömkeleg, Meris tója sat. (255. 1.). De ez a Tömke- 
legre nézve merő aprólék épület. A Tömkelegnek 
szemlélésén annyira elhűlt, elbámult Herodotus. mint ha az 
egész világnak tsudájit mind egygyütt és egy tsomóban 
látná" (383. 1.). 

Ha az irodalom történetéből nem ismernők is a tudós 
jezsuitának. Molnár Jánosnak kiváló írói szereplését, már 
ebből az egy-két idézetből is sejthetjük, hogy itt nem va- 
lami „romlott nyelvérzékű", hanem egy ritka zamatos ma- 
gyarságú íróval van dolgunk. Molnár János irodalmi műkö- 
dését épen az jellemzi legkiválóbban, hogy még az elvon- 
tabb tudományokban is a törzsökös népnyelvet akarta meg- 
honosítani. Az olyan író, a ki még a Fizikában (1777) is a 
rugalmas testeket pöczkölődőknek, a parányokat p i- 
czinkeségeknek nevezi, bizonyosan nem gyártotta a 
tömkeleget s nem is fogadta volna el mástól sem, ha népies 
voltáról meg nem lett volna győződve. 

De én nemcsak ebből az egy okból vitatom a tömke- 
leg szó népies eredetét. Van még egy más okom is és azt 
hiszem, ez még erősebb az elsőnél. 

Szirmai Antal, Zemplén- és vSzatmármegye ki- 
tűnő monográfiáinak irója, i8o6-ban egy kis törvénytudo- 
mányi szótárt bocsátott közre Glossarium vocum sat. 
czím alatt. Álláspontja a legszigorúbb ortologia ; nem akar 
semmiféle szokatlannak tetsző szót elfogadni, még az ügyész 
ellen is erősen tiltakozik. Az élőbeszédben világosan kije- 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGVArAzATOK. I77 

lenti, hogy ^a mostani újjabb s helybenhagyható kifejezése- 
ket" a régiektói akként fogja megkülönböztetni, hogy utá- 
nok fogja írni: „új szók"! Ezt a megkülönböztetést a szó- 
tárban végig is viszi ; iromány^ engedmény, vallomdnyos^ ^^gy^-' 
lef sa.t. ilyenekül vannak megjelölve. És ez a rendkivül 
rigorózus, lelkiismeretes Szirmai a labyrinthus latin szó 
mellé minden megjegyzés nélkül írja oda : isal-kerty tömpeleg. 

Mind a két szó igen nevezetes ! Az első azért, mert a 
csel mélyhangú párjának, a csalndi^ főnévi voltát bizonyítja, 
a másik pedig azért, mert a tömkelegnek egy a nép nyel- 
vében gyakran előforduló mássalhangzói váltakozásáról tesz 
tanúságot. Ilyen váltakozás tisztán irodalmi szókon, melyek 
papirosról ismét csak papirosra vándorolnak, példátlan, sőt 
lehetetlen is ; ellenben az olyan szókon , melyek ajakról 
ajakra szállnak, igen gyakori, sőt igen természetes is. íme 
néhány példa : ,csün^eszkedik-csim/eszkedik, csem/e-cson>éa, 
tom/a-ton^a, hem/ereg-hen^ereg, czölöm/-czölön^, töm/öly- 
tön^Ö (Somogyban: döng Ny. III. 141), töm/e-tön^esz, tén- 
/ereg-tön^orög'. 

.Ezek után bátran merem kérdezni : nem történt-e nagy 
méltatlanság a tömkelegjéig mikor tíz évvel ezelőtt becsüle- 
tétől oly irgalmatlanul megfosztottuk? Igazságos volt-e csak 
azért elitélni, mivel CzF. szótára, ez a szerencsétlen pró- 
kátor, oly ügyetlenül védelmezte? 

Nagy-Sztgethi Kálmán. 

Pástétom. Körösi Sándor , Olasz kölcsönszók' czímü 
czikkében e szót is az olasz kölcsönvételek sorába iktatja, 
s ezt mondja róla: „Az olaszban posta tészta, pasticcío, 
pasfello pástétom. Világos, hogy ebből a családból való a 
mi pástétomunk. Igen ám 1 de alakilag egyiknek se felel 
™ö? egészen ! A német pastete, mely maga is egy eredetibb 
olasz pastetta-\y6\ származik, szintén magyarázatlanul hagyja 
a magy. pdstétom-víB\i latinos -o?n végzetét. Másutt kell tehát 
kereskednünk. A milanói dialektusban pasteccuyn „pástétom" 
és „pofon?. A szónak ez a két jelentése, mik sehogysem 
egyeztethetők össze egymással, már magában véve is arra 
vall, hogy itt két szó olvadt össze egy alakba. A pasteccum 
szó csakugyan a bérmáláskor történő arczlegyintés és a 
kiséretében járó pax te cum-ból származik (Monti), mellyel 
aztán a pdstétofnndAi hasonló alakú neve egybeforrt" (Nyr. 
XIV. 65). 

Megrvallom, e magyarázattal nem tudok megbarátkozni ; 
nem elégítene ki még akkor sem, ha más módja nem állna 
előttem megfejtésének; mert az ,elő>ée: elő?e' analógiára 
való hivatkozás, a mi különben is ritka jelenség, épen nem 
oszlatja el a kétséget a pasteccum és pástétom egységes vol- 
tára nézve. Az igaz, hogy megfelelő párját ott, a hol talál- 

M. KYKLVÖR. XIV. 12 



L 



\ 



178 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

nunk kellene, a közép latinságban, hiába keresünk; mind- 
amellett én e szót a latinból s nem olaszból való kolcsön- 
vételnek tartom. E nézetemet egy teljesen hasonló analógiával 
támogathatom. 

Mindegyikünk ismeri, söt a nép nyelvében is szerte 
használatos a németből került frustuk (frustukolni) v. frfistök, 
fristök szó. De ezek mellett egészen közönséges, söt még 
gyakoribb használatú a fölös tó'kóni (fölöstökömözni^ fölös- 
tökömölni) teljesebb alak is. Ennek se találjuk meg erede- 
tijét egy nyelvben sem, legalább a szótárakban nem; s 
mégis valahonnan át kellett jutni nyelvünkbe ; mert -<?w, 
'öfn járulékelemnek példája nem mutatható ki a magyarban. 
Ez az alak csak is az úgynevezett konyha- vagyis barát- 
latinságból magyarázható, s egy, akár accusativusi, akár 
nominativusi früstnkum formán alapszik. Vagyis a mai 
reggelinek a napjainkat megelőző időkben, mint ma is a 
népnél, früstvk volt a neve ; a mit a magyar barátok aztán 
az ő latin nyelvükön früstökum v. /rüstükum-ndi\i mondot- 
tak. Hasonlókép magyarázom a némely vidéken hallható 
garádicsony népies szót is. A latin gradus-hó\ lett idővel 
ggrádicSy ebből a konyhalatinságban grddicstim, s ebből végre 
a^népnél : garddicsom, garádicsony. 

Nézetem szerint a pásfétom-oX. is így kell magyaráz- 
nunk. A szó hozzánk valószínűen először a németből került, 
s minthogy akkorta a müveit osztályok nyelve latin volt, 
csakhamar meglatinosodott s a német pastete pasteium-vcík, 
ez pedig a magyarban pástéfom-iak lett. 

Már az olaszból való s a Körösi említette pastello-xz, 
vezetendő vissza, a melyet azonban a kölcsönszók rovatában 
nem találunk, a régi magyar nyelv pdstély szava. Előfordul 
többször a Radvánszky .Magyar családélet és háztartás^ 
czímü müvében foglalt XVI. századbeli magyar szakács- 
könyvben: „Fekete pástéllial tikfi (III. 38). Sárga pástellial 
tikíi (39). Zöld pástélial tikfi (u. o.). Öz pástély" (45). 

Szarvas Gábor. 

Kié az elsőség? A ..Magyar Nyelvőr" folyó évi L fü- 
zetében Simonyi Zsigmond „Fordul elő" czímü czikkében 
többek között ezeket is mondja: „Az én nyelvtanom (t. i. 
Simonyié) az első, mely azt tanítja (a mit különben a ra- 
gozás is bizonyít) hogy pl. a lédny^ fazék szók m é 1 y h a n- 
g ú a k. 'Míg előzőim valamennyien azt tanítják, hogy 
ezek nem mélyhangú hanem vegyes hangú szók (1. pl. 
Szvorényi 24., §. Ihász 11. §.). Hisz még 1884-ben is jobban 
tetszik Hunfalvy Pálnak a régi hármas felosztás, mely sze- 
rint vannak vastag, vékony és éleshangok sat". 

Legyen szabad a mondottakban rejlő kis valótlanságra 
s hasonló zavarra néhány észrevételt tennem. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAHÁZATOK. 



179 



ö % t> » 1'% l » 



Valótlanságot mond Simonyi (pedig elég nagy hatá- 
rozottsággal) midőn azt állítja, hogy előzői v a 1 a m e n y- 
nyien vegyeshangúaknak nevezik az ilyen szókat, 
mint : léány\ fazék sat. Ha érdemesnek tartaná nyelvtanom 
akármelyik kiadásába egy kissé belepillantani, azonnal észre- 
vehetné, hogy ott vegyeshangú szókról soha és sehol 
említés sem tétetik, — még a legelső kiadásban sem, mely 
pedig- 1869-ben jelent meg, tehát jóval előbb, mint Simonyi 
nyelvtana. Sőt a magánhangzók is így osztályoztatnak fel 
minőség (magasság) szerint : 

a) m é 1 y h a n g ú a k : a^ d, <?, ó, u, ü, ) 

b) magashangúak: e, — , í)', ő, ü, ü, S 
Később említem csak, hogy az é, é, t) í hangok köz- 
lőknek, vagy középhangoknak is neveztetnek, mert m é 1 y- 
és magashangú szókban egyaránt előfordulnak. 

A mi a zavart az idézett sorokban illeti, az abban áll, 
hogy Simonyi a szóknak és a magánba, ngzóknak 
magasság szerinti elosztása közt nem tesz semmi különb- 
séget ; mintha a hang magassága tekintetében nem lehetne 
háromféle magánhangzókról és mégis csak kétféle szókról 
beszélni. Mért különböztetnénk meg háromféle hangú szó- 
kat, midőn a ragoknak és képzőknek csak kétféle alakjuk 
van, s az egész megkülönböztetés csakis ezért történik? A 
német, latin, görög sat. nyelveknél egyáltalán nem szokás 
különbséget tenni magas és mélyhangú szók között 
(mert nem követik a hangharmoniát), de azért az a^ Oy és u 
azokban a nyelvekben is csak mély hang, az e, ó\ ü pedig 
mag'as. Hogy épen nem fölösleges az é^ é, i, í hangokat 
a többiektől megkülönböztetni, azt bizonyítja az a körül- 
mény, hogy épen csak ezek fordulhatnak elő valamely szó.- 
ban mély-és magashang mellett egyaránt, s nem tudom 
hog'y adhatja okát Simonyi annak , hogy vannak olyan 
mélyhangú szók is, melyekben más mint é vagy / nem is 
fordul elő (czél-oky hid-ak), ha az é és í csak olyan magas- 
hang* mint az ^, ö, ü ? 

E zavar Simonyi nyelvtanában is feltalálható, s erre 
nézve valószinűleg (de határozottan nem merem állítani, 
mert valamennyi magyar nyelvtant nem ismerem) övé az 
elsőség". Torkos László. 

ön. Hunfalvi Pál a Philol. Közi. f. é. 5. lapján a /ész 
iész-íé\& igék praeteritumát fejtegetvén, magyarázza a lön 
Aün-féle alakokat , melyek többesei : lőneky hűnek sat. ; s 
egyebek közt ezt jegyzi meg: „Ezen osztálynak ikesei, mint 
eszik evéky iszik ivek, fekszik fekvck^ alszik v, ahivék sat. 
természetesen nem mutathatják az « személyi 
ragot az egyes számban, hanem csak a többesben: evének 
ivánakj /ekvének, alvdnak sat. 

12* 



l8o HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Mindezek az igék előfordulnak nyelvemlékeinkben az 
egyszerű n raggal is így fekszcn és aloszon a Bécsi s 
Münch.-ben, észen a Bécsi C-ben, Káldinál, Lépesnél, iszon 
Komjáthinál sat. sat. (L. idézeteket Révai gramm. 862, 
Nyr. 111:348.) Az eszik igének még praeterituma is előfor- 
dul /^-nel : y^nieg eeivn engemet": comedit me 68. zsolt. 10. 
Keszth., KulcsC. Minden füvet meg ón: comedit omne foenum 
Döbr. C. 173. 116. Az te házadnak buzgó szereteti őn 
meg engemet : comedit me, Pesti G. Ján. ev. 2:17. 

Különben hasonló összevont alakok, csakhogy más 
személyekben, kimutathatók mind a fönt említett igékből. 
Példák : meg őm = megevém Tel. C. 302, Elvnek =. evének, 
„comederunt" Ehr. C. 99; Yufn = ivám u. o. 153, Yunac: 
biberunt Münch. C. 100, Eenek ynak: comederunt et bibe- 
runt Jord. C. 61, 173; Fekewk = (én) feküvék, „jacui" Ehr. 
C. 74; El ahok: dormivi Keszth. C. 164. Nemde úvgom-Q'^ 

(olv. nyugóm-e : nonne quievi ? Döbr. C. 519; Meg eskwnek : 
juraverunt Jord. C. 306. Meg esküm =^ megesküvém Sylv. 
uj test. II: loi. En le-fekám és el-alum Székely I. zsolt. 157. 
sat. sat. Sőt a háromszéki nyelvjárásban napjainkig fönn- 
maradt az eszik igének ez a ragozása: é?ny él, én, énk, étek, 
ének, csak úgy mint lék ^ léi, lén sat., 1. M. Nyelvészet 
VI: 216. 

SmoNYi Zsigmond. 

Sérv. Mellső. Rudimentum. A jó magyar orvosi nyelv 
előharczosának, Csapodi Istvánnak márczius havi derék czik- 
kére (IV. 121) egy pár kisebbszerü megjegyzésem van. 

Csapodi, valamint annak idejében az Antibarbarus is 
tette, rosszalja a sérv szót. Pedig azon nincs mit rosszalni 
(Nyr. X. 540.). Kecskemét vidékén a nép széltében igy 
nevezi a ,herniát'; Kresznerics is ismeri és egy származékát 
is közli. (Vö. Mid s é r [fáj] ? S é r (fáj) a kezem. Sz. D.) 

„A 7nellsö hibás alkotás, mert -sö főnévhez járuló képző 
nincs". Hát a végső (M. A.), középső (M. A.), szélső (S. L) 
mit vétett? (Vö. Simonyi Bud. Album 58. 1.). Es a népnél 
is megvan. még ma is. Épen most lesz az ősszel 20 eszten- 
deje, hogy egy Keszthely melletti faluban, mikor a béresek 
szüret után teli hordókat eregettek le szokás szerint két 
kötelén a pinczébe, az öreg Vendel folyton-folyvást így 
kommandérozgatott : „ereszd a nyugotsót! a keletsőt!^ (t. i. 
kötelet). Az urak a tornáczon mind csodálkoztak a furcsa 
kifejezésen. Hanem azért az elülső nekem is jobban tetszik, 
mint a mellső, 

A riidimentianxdi sem a csenevészt, sem a csonkulatoi 
nem lehet használni, amazt alaki, emezt értelmi bajánál 
fogva. A Természettudományi Közlöny, a csökik ige alap- 



I 



SIMON YI ZSIGMOND. FATTYUHAJTAsOK. i8i 

ján s minthogy a székelyek a növésében megakadt fát, ga- 
bonát csokóY/nék nevezik (Táj szótár), a ^rudimentumra^ csöke- 
vényt s a rudimentariusra csökevényes-t vagy csökevcsz-t hasz- 
nál. (Vö. Darwin. Az ember származása IL köt. 410. 1. a 
glossariumban). 

Egy doktor. 



FATTYUHAJTASOK. 

Menevéd. Thaly Kálmánnak egy tárczájában az idei 
Egyetértés-ben (ápr. 3.) a következő exotikus virág illato- 
zik: „Meghagyatik Lanzensfeldnek, hogy a nevezett keres- 
kedő hajólt továbbra ne tartóztassa föl, söt^ számukra menr- 
vt'd'kveleket és katonai fedezetet is adjon**. És még egyszer: 
„Femer boros hajóinak sem használt a császári mencvéd és 
fodözet". 

Nem tudom, ki gyártotta ezt a szép szót, de sértés 
volna olvasóinknak már csak nyelvérzékével szemben is, ha 
apróra bizonyítgatnám , hányszoros fattj^uhajtással van itt 
dolgunk. Ballagi szótára így fordítja a geleiísbrief-et: y^sza- 
mlevély védutlevély védlevél; hifiével^, s a schufzbrief-et így : 
^védlevély menedéklevél, ótalom-^irat^ . Mindezek közül, a hifle- 
véi-en kivül, azt tartom, csak a menedéklevél számíthat álta- 
lános elfogadásra, noha pár százakkal ezelőtt mást jelöltek 
vele (a mai nyugtatvány-t). 

Mesény. „A dráma meséfiyétöl (fabula) vagyis tartalmá- 
tól meg kell különböztetnünk az elömesényt (vorfabel)" 
Thewrewk Árpád Ném. tan- és olv.-k. I. (2. kiad.) 176. 
stb. — Ballaginál is megvolt a magyar-német szótárban : 
r^ mesény: anekdote", de már teljes szótárában elhagyta. A 
színműnek fabuláját általánosan mesének nevezik. 

Röpde. így nevezi Csernátony állhatatosan, a mit az 
egyszerűbb emberek csak nagy kalitka nak mondanak. 
^Rópdém elótt^ — ilyen czimmel czikkez megint a Nemzet- 
nek húsvéti mellékletében. 

Persze a francziának is, a németnek is két szava van 
a kalitkára : cage^ voliere t kafig, bauer; mért ne volna nekünk 
is kettő, mikor olyan könnyen meglehet. Csak tessék aztán 
következetesen folytatni. A német teszem a bőrben is két- 
félét különböztet meg (s ez már fontosabb is, mint a cagc 
és volilre különbsége): hautj ledér; nem volna jó bőr mellé 
a hörrne? hiszen szőrme is van némely ember szótárában. 
Jó volna aztán más nemzeteknek is ajánlani ezt a nyelv- 
gazdagító módszert. A német p. bátyját is öccsét is brúder- 
nek nevezi, holott az egyik bruderery a másik brüderlüig 
lehetne. Az olasz meg éppen a kicsinyítő frafello-vdi\ jelöli 
niég a legöregebb bátyját is. Csernátonynak nagy ismeret- 



L 



l82 APRÓLÉKOK. 

sége van az olaszok közt: ajánlhatná nekik, hogy ezentúl 
csak az öccsüket kényeztessék a fratellO'VdX'y a. bátyjukat 
czélszerü lesz így nevezni : fradrone. Mért ne legyen külön 
szavuk rá, ha nekünk is van ? ! Hogy aztán a testvér kifeje- 
zésére minő szót faragjon a német, az olasz, a franczia sat., 
arra már nem merek ajánlatot tenni. Ezt a kifejezést ök, 
úgy látszik, mindig irigyelni fogják tőlünk, ellenben nekünk 
semmi okunk nincs az irigységre, mert minket elláttak a 
szócsinálók fivér-rel is, növér-xfA is, a kiknek azelőtt annyira 
éreztük hiányát. Nem is beszélnek a mi müveit társalgóink 
soha 1>átyjutcról vagy öccsilkrőly hanem mindig csak fivérükről 
s esetleg j^idösebb^ vagy y^ifjabb fivérükről"' , Habeant sibi. 

SiMONYi Zsigmond. 



APRÓLÉKOK. 

A magyar igeidők. Hunfalvy Pál Simonyi Zsigmond 
legutóbbi akadémiai felolvasására, melyet kivonatban mi is 
ismertettünk (Nyr. XIV. 86.), a Nemzet márcz. 22. és 29. 
számában válaszképen megtette a maga észrevételeit. A 
válasz többek közt egy fontos kérdést is érint, a mely egy- 
koron nagy vitát keltett, de az utóbbi időben egészen le- 
szorult a napirendről. Ez az igeidők kérdése. 

Simonyi e kérdésben a múlttal szemben a jelennek ad 
igazat s az igeidők használatában a népnyelvet akarja 
irányadónak tekinteni. Hunfalvy e nézet ellenében a múlt- 
nak védelmére kel s az ott mutatkozó törvényesség vissza- 
állítását sürgeti. „Sokan szeretnék, úgy mond, a magyar 
irodalmi nyelvet a népnyelv szűk, bár legtisztább jelen vol- 
tába beleszorítani. Azért ellenzik, hogy felvegye a multat 
is, a meddig az még holttá nem válik, s avval is meggaz- 
dagodjék ... A magyar nyelv történetei, a melyek az ige 
idő-alakokban szembetűnnek, nem holt, de máig élő jelen- 
ségek, a melyeket csak vissza kell iktatni a törvényes mű- 
ködésbe. Ezt a visszaiktatást az iskola teheti meg, kivált 
az egyetem magyar nyelvtudománya ; s ha nem teszi meg, 
avval csak azt bizonyítja , hogy az igazi nyelvtörténetek 
iránt nincs érzéke". 

Mi is e nézeten vagyunk. E kérdésben a népnyelvre 
való hivatkozás, mely nem csak nálunk, hanem egyebütt is 
a lehető legszűkebb körben mozog, nyilt hadüzenet a lán- 
czolatos, kerekded, szabatos beszéd legszükségesebb kellé- 
keinek. Ha mondattanunkat ezen az alapon akarnók fölépí- 
teni, nem igen volna mit dicsekednünk vele; ez az épület 
inkább kunyhó, mint palota volna, szegényes, nyomott, szűk. 
a melyben alig mozoghatnánk. Ha a népnyelv rövidre sza- 



J 



■pwfr 



APRÓLÉKOK. 183 

bott határait nem szabad átlépnünk, akkor^ hogy egyebet 
ne említsünk, Simonyi részéről kárbaveszett fáradság volt, 
hogy három kötetet irt a magyar kötőszókról össze, s mü- 
vének semmi gyakorlati értéke nincs. 

Hasonlóképen Hunfalvy véleményéhez kell csatlakoz- 
nunk az irand alak mivoltára nézve is. A hiteles nyelvhasz- 
nálat, a mint az legrégibb nyelvemlékeinkben három száza- 
don keresztül elég érthetően nyilatkozik, ez alakot határo- 
zottan végzett jövőnek tünteti föl. Ennek ellenében Simonyi 
így nyilatkozik: „Hunfalvy a régi nyelvre nézve nagy té- 
vedésben van, midőn az iránd alakot futurum exactumnak 
tartja, mint azt nem sokára részletesen meg fogom 
bizonyí tani". 

Megvallom , hogy valamely állítás bebizonyításának 
alig néztem kiváncsiabb szemmel elébe, mint Simonyi e 
most hallott nyilatkozatának. Várom a bizonyítást, s hiszem, 
mások is várják. Akkor majd nem csak erről a pontról, 
hanem, a mit eddig szándékosan halogattunk, mert idejét 
•még nem láttuk elérkezettnek, általában az igeidők kérdé- 
séről, nevezetesen az egyes igeidők alkalmazásáról is rész- 
letesen, behatóan fogunk szólani. 

A mit óhajtanánk. Hogy fordulna velünk egyet a vi- 
lág s elközelednék az idő, mikor a magyar embert a poli- 
tikán kivül egyéb dolog is érdekelné s érdekelné különösen 
az, a mit a nemzet legdrágább kincsének mond: nyelvünk 
ügye; érdekelné annyira, hogy müveit embereink nagyobb 
része legalább mükedvelésből foglalkoznék vele. Ez volna 
óhajtásunk. 

Nincs vége a kérdések hosszú sorának, a melyekre az 
ország különböző részeiből feleletet várunk. Intéztünk is 
ilynemű kérdéseket már több ízben olvasóinkhoz, de leg- 
többjére a feleletek vagy csak nagy gyéren szállingóztak, 
vagy teljesen elmaradtak. Ma is teszünk néhány kérdést 
olvasóinkhoz, s akkor jutottak eszünkbe a föntebbi gondo- 
latok, midőn tollat fogtunk s belekezdtünk leirásukba. Váj- 
jon teljesedésbe megy-e óhajtásunk, kapunk-e feleleteket ez 
újabb kérdéseinkre? Hisszük. Ha a múlt nem is, de a jelen 
legalább némi biztatót nyújt. Kedvező jelnek tekintjük, hogy 
a napi sajtó egy része is nagyobb figyelemmel kezdi kisérni 
a nyelvi mozgalmakat s hellyel-közzel tudomást vesz egy és 
más jelenségről s ezzel olvasóinak figyelmét is s érdekelt- 
ségét föl iparkodik ébreszteni. 

A Budapesti Hirlap egyik számában megemlítette a 
márcziusi füzetben (132. 1.) foglalt ama közleményünké^ 
mely a férj szónak némely vidékeken ,feleség* jelentésben 
való használatát igazolja. E megemlítésnek megvolt az a 
haszna, hogy Alsó-I.endváról e közleménye alapján az em- 



184 APRÓLÉKOK. 

lített lapot arról tudósította valaki, hogy Lendva vidékén 
nemcsak a nép alsó osztálya, hanem a műveltebbek is a 
férj szón közönségesen feleséget is értenek. 

Hozzánk is küldtek be, bár névtelenül, de a melynek hite- 
lességében nincs okunk kételkedni, egy az említett használatra 
vonatkozó adatot, a melyet egész teljességében itt közlünk : 

„Kivonat Szombathely város 1795. évi május 9-én tar- 
tott közgyűlése jegyzökönyvéből. Anno 1795. die 9. May. 
Mentek ki penes commissionem dni. ord. judicis nzetes. 
Tóth Imre nótárius és Banits Ferencz külső tanácsos uraimék 
Rába Ferencz csapó mester ember requisitiojára az első 
felesége néhai Horváth Zsuzsannától származott Susi 
nevezetű 3 esztendős leány gyermekének részére szolgáló 
mobiliáknak conscriptiójára, melynél is rendszerint igy kö- 
vetkezik : sat. sat. 

Ezen positiók többnyire az Istenben boldogult első 
férje Horváth Susanna allaturájából, mely fent irt Rába 
Ferencznek szája vallása szerint mintegy 120 forintokbul 
állott, szereztettek. Actum Sabariae ut supra. Tóth Imre 
m. p. ord. nótárius". 

Az eddigi adatok szerint tehát a férj ,feleség' jelen- 
tésben is a következő megyékben használatos: Nógrádban, 
Somogyban, Zalában, Baranyában és Vasban. 

Vegyész! különlegességek. Az olyan közönséges fajta 
tanulatlan magyar ember, a ki lábát még soha sem tette 
be ,vegyészi dolgozdába', a görebw^ még hírét se hallotta, 
mireny, könkéneg s más efféle ördöngös dolgokról nem tud 
egy árva kukkot se, mondom, az ilyen mindennapi magyar 
ember fával tüzel, olajjal világit, hájjal keni kocsija 
kerekét, vizzel vegyíti borát, sat., de a chemikus, uraim, 
a magyar chemikus, az borszesz által tüzel, légszesz ál- 
tal világít, olaj által keni gépeit, szikviz által vegyíti 
borát, a mint azt tudomásunkra juttatja az országos közok- 
tatási tanács, a ki a reáliskolai tantervhez adott' utasításai- 
ban chemikusai által így szól hozzánk : „a kénsav által 
savanyított víznek helyesen eszközölt elektrolysise". 

A jó példa ragadós. Ha van keblünkben egy szikra 
fogékonyság a szépre s tudjuk követni a bölcs ujjmutatást, 
lehet kilátásunk rá. hogy mikorra tizedszer kihajt a bod- 
zafa, rendőreink a tolvajoknak bot által üthetik a nyomát, 
korcsmárosaink bor által keverik a vizet, pecsenyénkhöz 
eczet által savanyított uborkát eszünk, dob által fogunk 
verebet, száj által mentjük meg a hazát, apró pénz által 
fizetjük ki érdemes hitelezőinket. 

El az, lassanként már elközelget az idő, a melyre pró- 
fétánk mondása czélzott: Nyelvünk valamint a phoenix 
madár megifjodva kél ki hamvaiból ! 




KÉRDÉSEK A NYELVŐR OLVASÓIHOZ. 



185 



KÉRDÉSEK 
a Nyelvőr olvasóihoz. 

Hol és minő alakbfen s értelemben dívnak a követ- 
kező szók? 

1. Jókai M. Rab Rábyjából (a pozs. kiad. lapszá- 
maival) : 

csula: ^takarodj haza^ csula!" (lánynak szól) III: 61. 

y^czincsés pióczatenyésztő" [föld ; ellentéte : primae clas- 
sis fold] I:i54; különben csak a csificsds^ dsindsds, gyingyds 
alakokat emlegetik szótáraink (,bozótos, nádas, csátés'). 

peték, úgy látszik a. m. kudarcz : „nagy peték lett ab- 
ból" I:i86. 

petten: „meggondolta, hogy ez a petten ember még 
be találja törni az orrát" 1:251. 

ragyabunkó: «... kontrázik neki egy köpczös termetű 
ragyabunkó 1:301. (Egy kurtanemesröl van szó ; egyszerűen 
a. m. ragyás? Szótárainkban előfordul ilyen értelemben: 
ragyabari), 

2. ^eresztös ez az élet vagy gabona" Gyarmathy, Nyelv- 
mester Ö: 181. 

mámtaros e h. mámoros? „olyan mármaros arczot vág, 
mind mikor az ég zörög" ; „ne vágjon olyan mármaros [sa- 
vanyú] képet"; győrmegyei lánytól hallottuk. 

héba: „menj föl a hébára^ mondják állítólag Zala-Lövőn. 

t^ón : hol rövidíti így a nép a volna alakot ? 

3. Miként nevezik egyes vidékeken a vágó állatoknak 
(disznó, marha stb.) különböző részeit, pl. orja^ tarja stb., 
pontos leírással? Elökerül-e e részek közt a lolja vagy lolva 
nevezet ? 

4. Használják-e s hol és mily jelentésben a következő 
szókat: top^ topa^ tömb, topos? Ez utóbbi a Táj.szótárban 
ugyan megvan, de jelentés nélkül áll. 

5. Ismerik-e valahol a viera, nierdsz vagy vicra, mérász 
szókat, és minő jelentéssel? 

6. Hol ejtik a müveit szokástól eltérően és mi módon 
a fagy, megfagy, elfagy, \efagy igét ? 

7. Előkerűl-e a jdr ige ,használni' ,érvényben lenni' 
jelentéssel ; mondják-e pl. Ez a bankó már nem jár. Nálunk 
ez a káromkodás nem járja? stb. 



^ 



1 86 népnyelvhagyomAnyok. 

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

örökös czáfolkodásban éltek : folyton viszálkodtak. Léczáfol : 
lehord. 

Nagy háborúság van köztük : veszekednek. 

Az idei követünk nagyon szavas ember : szépen beszél, jól 
beszél. 

Igén is, kérem ássan, maj jelenleg lészék : meg fogok jelenni. 

Hasmánt (hason) fekütt. 

No ez ugyan sokat szórakozik, csak úgy zúg bele a fülem, 
még a szája is habzik, mikó beszél. 

Két ludat temettem (tömtem), szépen méhhiztak. 

Menny a székbe 1 A székbű hozom : mészárszék. 

A nagyháznál elírták a födémet : rosszul, hibásan jegyezték be. 

Nagyon rátörte a kórét : utána, rajta volt. 

Eszembe vágódott : eszembe ötlött. 

Úgy neszötem : úgy vettem észre. 

E csak oUyan rúgd fő, hadd ott munka. 

A trágyám jó elillett, födbŰ és levelekbű van : (megporha- 
nyult? Szerk.). 

Ha évégezté, gyere a kútra ! 

Asszonnak jó asszony a, de felesígbe mégis csak másfurmát 
szeretnék. 

Píz dógába furán állok. 

Enni, azt né mongya senki, de a mi dógozni, vót : dolog 
volt elég, de enni nem adtak. 

Nekem is van szémém, hog^ ez nem a tied. 

Fusson ki a szémém, ha csak éggy hangot is láttam a bú- 
zájábú 1 

Bizony Ők is vékonyan állanak az isten színe előtt. 

Nekem éhiheti ke, mer én nem szoktam a számbú seggét 
csinányi. 

Iszonyú bé vót csudákozva: nagyon részeg. 

Akar a féketömet kűggyem : ügyetlenül járt el. 

Akar nyakon, akar pofon : egyre megy. 

(Kis-Kún-Félegyháza). 

SZERELKMHEGYI. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Vetkezik a bőröm : hámlik. (Marosszék). 

Gyujtovány-hideg: forró hideglelés. (Veszprém m.). 
A hideg 1 ö v ö g e t é 1 1. ('i'ordacs. Fehér m.). 

Itt voltam a gyógyítóban: a Rókusban. 

(Tordacs, P'ehér m.). 



J 



— -e 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 1 87 

Szemgyógyító ház: szemészeti klinika. 

(Muzsla, Esztergom m.). 
Belevágott a szemembe a kukoricza csuta ; monta az 
uram , hogy maj' csak elmulaszt y a (a szem a fájást) , de 
bizon ném mulasztotta el, mindig jobban megöröködött. 

(Tolna m.). 
Az orom porczogója. (Tolna m.). 

K i s z ü n t belüle a fájás. (Tolna m.). 

Senvedség, hidegség jött bele. (Tolna m.). 

Mégütötték a szememet, be vérzett, aztán jött utánna a 
hályog. (Újvidék). 

Tiszta vérbe lett a szeme, azután tüzéte ki a szemét. 

(Tolna m.). 
A nappalt az éjjeltű megtudja választani: annyit 
még lát. (Berettyó-Újfalu). 

V e r s é n k é n t f áj : időnként. (Marosszék). 

Nagy csüsz vót rajtam , arra vetettünk, hogy azt 
kapta el a szémém. (Ugocsa). 

Kiegésségéséttem, a fájás kiszünt. (Ugocsa). 

Vörös vót, mintha tarjagos lett vóna. 

(Alsó-Németi, Pest m.). 
Hirtelen ömétem, osztán a vizhólyagom a testbe esett. 

(Komárom m.). 
D ö b ö g a szivem. (Komárom m.). 

Porokat rendéit az orvos, hogy azokat éljem. 

(Rákos-Palota). 
Szenvedhető vót. (Fehér m.). 

P e n z e 1 l e 1 kellett a port bele szórni. (Vadkert). 

Pokolkö -oszlat: pokolkő-oldat. (Erdély). 

CsAPODi István. 



Babonák. 



1. Mikor a gabonát vetik, a főd szélire pozdorját szórnak, 
hogy a vetíst megne igizzék sa zegér megne egye. 

2. Ha a zállatba fíreg esik, keresnek éggymás mellett nőtt 
két födi bodzát. Fejül összefogják saszt mongyák a zéggyiknek : 
Hallod-é, te bodza? nekem van éggy fejér szőrű disznóm, a me- 
jéknek a fülibe fíreg esett. Ha harmadnapok alatt onnan kinem 
hull , akko nem ügy jársz, mind aza másik, hanem ide jövök. 
Akkor én tégedet kilencz kapával kiváglak , kilencz baltafokkal 
összetörlek, megszárasztalak sa porodat a szélnek eresztem. Meg- 
értetted jól? Akko, a mejéknek nem mondott semmit, tflből kivágja, 
a fej in keresztül hánnya selmenyen, hogy vissza ne nízzen. 

3. Hogy a veréb ne egye a búzát, így csinálnak : Valaki 
levetkezik csóréra, napfelkelte előtt kimenyen a főggyire, három- 
szor megkerüli s ászt mongya folyvást: „éggy nem éggy, kettő 



1 88 NftPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

nem kettÖ, három nem három, négy nem négy, öt nem öt, hat 
nem hat, hét pem hét, nyócz nem nyócz, kilencz nem kilencz", akko 
kilencz szálat összeköt sújból kezdi, addig a még háromszor meg- 
kerüli a fődet. 

4. Miko tavasszal először hajtyák ki a marhákat, a gazda 
vagy bíres beteszi a zucczaajtót, kinyittya kétfelöl a kaput, a sze- 
kérlánczöt átalköti a fődön saszmongya : „Egísz nyáron úgy össze- 
tarcs^tok, mind ennek a láncznak a szemei. Értitek?"; ával a bottal 
mindéggyiket megüti. 

5. Ha ászt akarják, hogy a míhek gonoszok legyenek, ta- 
vasszal először farkasgígén bocsáttyák ki, vagy veress posztón, 
vagy kokasvírrel kenik bé a kijárást. 

6. Ha a hagyma nagyon csipős, azír van, me aki ültette vót, 
fingott a még ültette. 

7. Ha elveszett állatot vissza akarsz kapni, vagy azt akarod, 
hogy valaki hozzád mennyen , pintek vagy keddnap kiácsd a 
kíminybe : ez s ez addig se ne egyék, se ne igyék, se ne szarjék, 
se ne aluggyék, a még ide nem jön. 

(Szucsák, Kolozs m ). 

Versén Yi György. 



Népmesék. 

A kutya meg a macska. 

Kezdetbe, mikor isten a világot megteremtette, a macska öttti 
a szilvát, a kutya is a gombát. Égy darabűdő múlva mind a ketten 
megunták s cserélni akartak. 

— Jó, aszongya a kutya, én cserélek, de ha hozzá mersz 
nyúlni a szilvához, azon egybe megöllek. 

— De én meg kikaparom a szemedet, ha «z enyémhez nyúlsz, 
mongya a macska. 

így cseréltek űk, s egyikőjük se mer. attúl az időtfll fogva a 
másikéhoz nyúlni. A macska megeszi a gombát még nyersen is, 
de a szilvához nem merészel közeledni. A kutya hasonlóképpen. 

Újra a kutya meg a macska. 

Valamikor régen került a kutyának egy kontraktussá. Félt 
szegény, hogy elveszti, azért elment minden állathoz, hogy őrizzék 
meg a kontraktussát. De biz azok nem vállalták fel. Utójára, mit 
tehetett egyebet, mit nem, elment a macskához. Még akkoriba űk 
jó baráccságba vótak egymással és a macska sok kérésre mégis 
felvállalta. 

Sok ideig csak őrizte a macska, de utójára megunta. Gon- 
dolta magába, hogy felteszi a gerendára, ott nem lesz semmi baja. 
S csakugyan fel is vitte. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 189 

Az e^ér pedig a mint meglátta a kontraktust, huzzá megyén, 
osztán el rágj a. 

Nem sok idő múlva kéri a kutya a kontraktust. A macska 
felmegy a mestergerendára s lehozza. 

A kutya csak bontogattya, bontogattya, hát láttya, hogy 
csupa üres. Kérdi a macskát, hogy mit csinált vele. Az elmongya 
az egész históriát s az égért okozza. De a kutya nem hattá any- 
nyiba, megharagudott nagyon a macskára s megesküdött, hogy ahun - 
csak egy macskát lát, azt nem kiméli. De a macska megharagu- 
dott az egérre s azóta a kutya a macskát, a macska pedig az 
egeret üldözi. 

(Patóháza, Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



Találós mesék. 



1. Még él^ mindég fut, 

Hótta után mindég lop ? — Lopót ö k. 

2. Még fiatal, konnyattan ál. 

Ha megvénül, meretten ál ? — Mákvirág. 

3. Erdőn terem, 
Réten hízik, 

Asszonyoknál dombérozik ? — Szita. 

4. Az anya most nevekedik, 

A jányának hasznát veszik ? — Petrezselyem. 

5. Két hét, hán hét? — Hetvenhét. 

6. Hová teszi a kü\nives a téglát először, mikor házat akar 
építeni ? — Maga elébe. 

7. Mikor a szolgáló szapul, mikor mos? — Az üst (kormos). 

8. Mi lenne nagyobb egy akkora sarkantyúnál , mint a 
világ ? — A műhely, a hol készítették. 

g. Meddig lehet a döglött lovon menni ? — Fülétől a 
farkáig. 

(Patóháza, Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



Tréfás kérdések. 

1. Mi az: i'orlepiczét ? — Por lep icczét. 

2. Mit tesz az magyarul: Ad fel comam abundat ? — Add 
fel komám a bvmdát. 

3. Mi az: Onontolling? — Ónon toll ing (inog). 

4. Hát ez: Kantebéri? — Kant eb éri. 

(Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



■^ - ■ 



igo 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



Szójátékok. 

Eljöttek Derecskérűl az ícczaka : dér volt az éjjel. 

(Üebreczen). 
Nem vütam Bátorba: nincs bátorságom hozzá. (Szatmár). 
Tárcsán lakik : sokra tartja az eladó jószágot. 

(Szatmár). 
Nem lakik Adómba: nincs hajlandósága adakozni. 

(Szatmár). 
Kain megölte Ábelt, K m e t i temeti (Kain és Kmeti orvo- 
sok voltak). (Üebreczen). 

VozÁRi Gyula. 



Átkozódások, fenyegretések. 

Verjen ki a hideg ! Egyen meg a farkas ! Kuttya egye me^ 
a beledet! Hollók vájják ki a szemét! Döglessze meg az isten ! 
Essen belé a féreg ! Egyen meg a fene ! PVász törjön ki ! Üssön 
ki rajtad ! Nyavaja verjen ki ! Hogy a frász fogjon meg ! 

Megály te éhen kórász I írd fel az órodra I Vigyázz az irhádra ! 
Ne locsog mindég, mer bedugom a szádot ! Fogd be a szádot I 
Ne járjon mindég a szád, mint a fosos tehén seggi. Edd meg a 
szurkot ! 

(Szürnyeg, Zemplén m.). 

CsoMÁR István. 



Tájszók. 



I. 



Alföldiek, 



k e r e k ó l á 1 : körben forog, ka- 
limpózik, kerinbogáz. „Ki bán- 
totta azt a függő lámpást, 
hogy kerekólál?" 

k e r e m í t : kanyarít, karén vág 
pl. kenyeret. „Ne keremícsd 
le azt a kenyeret te, vágj a 
sorján". 

kezefogó: sürgős vevők, mi- 
dőn minden árú kézben van. 
^Volt-e jó vásár, szomszéd? 
Volt bizony , alig rakodtam 
ki , már mindegyiknek volt 
kezefogója". 



képebeli: személyese. „Em- 
berek, látják kendtek ezt az 
urat, ez az uraságnak képe- 
belije". 

későre-hára: valahára, nagy 
későn. „No, csak hogy későre- 
hára itt vagy". 

kiebrudal: eb módjára ki- 
kerget. „No öcsém, téged 
ugyan kiebrudaltak". 

kieszel: kifundál, elmésen el- 
készít. ^Ezt ugyan jól kie- 
szelte az a német". 



.^.e.^^ 



NÉFNYELVHAGYOMÁNYOK. 



191 



kilincs-kalancs : tekervé- 
nyes út. „Hol voltál oly so- 
káig ? Hisz az a kilincs-ka- 
lancs annyira elvezetett, alig 
tudtam kivergödni". 

k o c s o s : keményhéjú dió. „Eds 
anyám, nem birom ennek a 
diónak kivenni a bélit. Nem 
ám, mert kocsos". 

k a h a n t : fél ugató hangot ad 
pl. a kutya. ^A kutya csak 
kohantott^ mindjárt odébb ál- 
tak«. 

k o 1 1 i n t : orozva bottal fejbe 
üt. „Úgy fejbe kollintá, hogy 
menten elesett". 

kondorka: pöndörke, pöndör, 
kaccs. y,Ne bántsátok a szőlő 
kondorkáját". 

k o p o I : mákfejeket szed. „Ko- 
pold meg a mákot". 

kordul; a has zavaros hangot 
ad pl. hasmenés előtt. ^Ko- 
rog' szót akkor használják, 



ha az éhesség miatt zúgoló- 
dik a has. 

kotú: nádtarló. „Ugy vágjátok 
a nádat, hogy ne maradjon 
nagy kotú". 

kotyvalék: különféléből ösz- 
szekevert eledel. ^Zsuzsi ! mi- 
csoda kotyvalékot adtál te 
azoknak a gyerekeknek?". 

köcs ögtet: kényeztet, gügyöl- 
get, kecsegtet. „Ugyan ne 
kücsögtesd azt a gyereket". 

köhint: gyenge köhentéssel jelt 
ád valamire. ,, Vigyázz , ha 
köhintek". 

k ő 1 1 e s : élesztővel kelesztett 
tészta, melyet czipó alakokba 
vagdalva, zsírban megforgatva, 
tepsziben szoktak sütni. 

kuka: horog alakú fa, melyre 
a dohány-zsineget kötik és 
ezzel a zsinórra fűzött dohányt 
szárítóra akasztják. 

kutakodik: kutat , keresgél 
valami harapni valót. „Eds 
anyám, Pörzsi kutakodik". 

Samu József. 



2. 



H e t é s i e k. 



bürükköl: i) turbékol, 2) a 
v Ízben buboríkol. 

faj talán: magtalan, gyermek- 
telen. 

fék t a ! (szidalomszó.). „ Ejnye 
kutya fékta kölke!". 

h i t fán: sovány. 



pöröntyös, pérántyás: 
harmatban elvizesült, lucskos. 

reminkénnyi: könyörögni. 

besöpört: megcsalt. 

szalándok: hontalan, járókelő, 
csavargó. 

szökeminy: szökevény. 



(Üobronak). 



Fater József. 



Ikerszók. 

Agas-bogas. „Olyan ágas-bogas aza fa, ho* sehogyan se 
tom éhasítanyi . 

Agyba-főbe üt-ver. »Ugy ütötte agyba-főbe, csak ucs- 
csittégétt-csattogott". 



192 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Akom-bákom. „De ákom-bákom írás e, ojan mint a 
tik vakarás". 

Amul-bámul. „Né ámuj bámuj^ hanem erigy dogodra ! Szu- 
ny i sé tudott, csak ámül-bámúl". 

Apró-csöprö. „Mennyi apró-csöprő gyereke"! 

Áta-bóta. „De áta-bóta ember e, csak u-lig-Ióg rajt a 
ruha ! Csak áta-botában végeszte el a dogot". 

Ázik- fázik. „Mikor a zembér egész nap ázik-fázik, jó a 
meleg szoba". 

Bű-bá. „Assé monta bű-jé vaj bá, csak mégát mind ét 
daraffa". 

Büvöl-bájol. A za lány ugye büvöte-bájóta ez ta gyerekét, 
csak ubbolondul utána". 

Czifég-czafog a rongyos, szakadozott ruha az emberen. 

Czifít-czafat az emberen a ruha, midőn nedves, esős idő- 
ben, , vagy, ha harmatban nagy fű, gabna között jár. 

Czók-mók; czokostúl-mokostúl : mindenestül, egész családjá- 
val elmegy az ember valahová ; vagy például a róka czokostul-mo- 
kostul megeszi a ludat. 

Csádé-bádé: mindenféle fű a szőlőben, gabna között ; de 
csak akkor „csádé-bádé", ha már nagyra megnőtt, különben giz- 
gaz. „Kukoricza, csádé-bádé. Öreg legény vagyok már én". 

Csere-berél. „h . csereberéné eza zöreg ördögöt is, ha 
mégfoghatná". 

(Csékut, Veszprém m.). 

ToLNER József. 



Népdal. 

Harmatos a kukoricza levélé, 
Körű fodros az én rúzsa m kötője, 
Két ujnyivá hosszabb a szoknyájáná. 
Ez a divat a bérényi lányokná. 

Piros az én ustornyelém, nem sárgo, 
Avvá hajtok az rúzsám udvaráro. 
Kíső estig a csárdába mulatok, 
Ha mégkísék, az rúzsámná maradok. 

Főszántottam a bérényi nagy ucczát. 
Vetek belé rúzsát, székfűt, iboját. 
Az a legíny, a ki azt learatja, 
A rúzsáját az igazán karúja. 

(Lovasberény, Fehér m.). 



Feleki Sándor. 




Megjelenik 
minden hónap 

három ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 



NYELVŐR 



XIV. kötet. 



8ZKRKB8ZTI 



SZARVAS GÁBOI^. 



1885. MÁJUS 15. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI. Bulyovszky- 

utcxa 6. sz. 



V. füzet. 



A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. 

Már többször találkoztunk, még pedig olyan oldalon, 
a hol az újabb tudományos kutatások eredményéről méltó- 
képen tájékozva szoktak lenni, egy itéletmondással, a mely 
puszta, s az is alaptalan sejtelemnek a foganása, s a me- 
lyet, hogy közmeggyözödéssé ne váljék, meg kell igazita- 
nunk s való értékére szállítanunk. 

Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, meg rövidség 
okáért is csak e legutóbbit beszéltetjük, azt a szózatot, 
mely a Phil. Közlöny áprilisi füzetében hangzott el. 

Balassa J. a magyar nyelv kölcsönvételeiröl szólta- 
ban egyebek közt ezt mondja : „Hogy melyik volt a két 
(a szláv és német) nép közül nagyobb hatással a magyar 
nép fejlődésére, azt az idegen szavak tanúságából ismerhet- 
jük meg. Ezek megmondják nekünk, hogy a német tudósok 
azon állításának, hogy a magyarok kultúrájukat a néme- 
tektől nyerték, semmi alapja sincs. A magyar nyelv- 
beli német elemeket harmadrészére sem becsülhet- 
jük annak, a mennyit a szlávból vettünk át; elenyésző 
csekély az oly német szavak száma, melyek a magyar 
nyelv egész területén el vannak terjedve". (288 — 289. 1.) 

Kutatásainkban még nem jutottunk egész addig a pon- 
tig, a hol számokat állíthatnánk számok ellenébe, de eddigi 
tapasztalatunk alapján már most is egész határozottan mer- 
jük állítani, hogy a németből került s meghonosodott idegen 
szók száma, ha nem is haladja meg, de bizonyára megüti 
azoknak a számát, a melyeket a szlávságból vettünk kölcsön. 

A .harmad résznyi' meg az ,elenyészőleg csekély szám- 
ról beszélő nézetnek megerősödését többféle mozzanat szám- 
bavétlenségének kell tulajdonítanunk. 



M. 9YELVÓH. XIV. 



13 



194 SZAKVAS GÁBOR. 

Ezeknek egyike, hogy ide vágó szavaink egy jó részé- 
nek magyaros hangzása idegen (német) eredetre még gon- 
dolni sem enged. Nem akarjuk az e pontra vonatkozó fej- 
tegetések iránt az érdekeltséget csökkenteni, azért nem 
nyúlunk a jövőbe, s csak egypár a múltból vett ide tartozó 
adatot említünk meg. Melyikünk gondolt volna még csak 
egy évtized előtt is arra, hogy német eredetű szók például 
ezek: csődör^ f^S^h^ foglár^ csákó, mente^ kalap, czinkos, rét, 
bükköny, zsákmány, csűr, bitang, zomdncz, zamat sat? 

A második számbavétlen mozzanat az, hogy egy nagy 
sereg idegennek fölismert szót nem igaz forrásukra, a né- 
metre, hanem valamely más idegen nyelvre vezetnek vissza. 
Ezek közé tartoznak : gavallér^ generális, kapitány, káplán^ 
parola, patádé, bomba, kaszárnya, pallér, pantaltó, márjás sat. 

A harmadik, hogy a németből, vagy német réven nyel- 
vünkbe került idegen szók nagy részét, noha minden magyar 
ember mindennap használja, noha teljesen meghonosodtak, 
s noha egy részére eredeti szavunk nincs is, vagy ha van 
is, sokkal járatosabb, közönségesebb az idegen, nem tudni 
mi okból, szótáriróink kihagyták a meghonosodott magyar 
szavak sorából. Ilyenek, hogy csak néhányat említsünk: 
májsztcr, suszter^ kell ne r, svindler ; spájz, szalvéta, kifli, virsli, 
kók, ászetli^ omlett, aszpik, szósz; 7?tásli, slepp, muff, verkli; 
kégli, ferbli; czúg, kúrliszta; malter sat. sat. (Az itt elsorolt 
s még egy más nagy sereg szerte használt szók közül egy 
se található meg Ballagi ,Teljes magyar szótárában^) 

Van még ezeken kívül egy nagy osztálya a teljesen 
meghonosodott német kölcsönszóknak, a melyeknek kellő 
számba nem vétele szintén hozzájárult a kezdetben említett 
általános, de megállatlan vélemény megszilárdításához. Ezek 
a különböző szakbeli műszók. Akármelyik ágára vessük 
szemünket a foglalkozásnak, mindenütt találunk egy sereg 
megmagyarosodott német szót, a melyek az illető szakban 
annyira közönségesek, hogy a legtöbbjére magyar neveze- 
tünk nincs is. Csak egyikéből, az asztalos mesterségből idé- 
zünk néhányat, a mint azokat a Nyelvőr XI. k. 44. lapján 
följegyezve találjuk : slicczszéXn, svá/szek, falcz, szimsz, pájlóg, 
kindrusz, czolstokk, rikkcsájt, srengájzni, strdjmódli, czitling, 
gruntgyalú sat. sat. 



A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. I95 

Igaz, hogy ezeknek legnagyobb része nem a köznyelv 
szavai, azonban elterjedésüknek nem idegen voltuk érzete 
állt útjában, hanem mert a magyarságnak jó nagy része 
annyira nem áll közelebbi ismeretségben velük, hogy a leg- 
többje még nem is látott teljes életében asztalos műhelyt. 
De azért az egyes mesterségekben általánosan elterjedt vagy 
az eredetinél inkább használt idegen műszókat kihagyni a 
nyelv szavainak sorából azon oknál fogva, mert az illető 
szakembereken kívül csak kevesen ismerik, ép úgy nem 
lehet, mint nem lehetne például a kandallót nem magyar 
szónak tekinteni azért, meft a magyar népnek legjava része 
nem tud róla semmit, vagy a nyújtót^ kisafdt^ marokvasaty 
hókonyt sat. nem köznyelvi szóknak tartani azérl^ mert job- 
badán csak a szakemberek élnek vele. 

Ha mind e mozzanatokat számba vesszük s különösen 
a majdan egybeállítandó meghonosodott német szóknak 
hosszú lajstromát szemünk előtt látjuk, bizonyára tetemes 
változás fog beállani ama nézetünkben, hogy a német köl- 
csönvételek száma a szlávsághoz képest elenyészőleg cse- 
kélyre rúg. 

Az idegen szókincsnek a nemzetitől különválasztása 
szintén a nyelvtudomány feladatának körébe tartozik. Nyel- 
vünk tudvalevőleg már Európába költözése előtt, különösen 
pedig új hazájában a vele szomszédos népektől (török, szláv, 
olasz, német, rumuny) s a latinból nagy számú idegen szót 
sajátított el; ezek közül a török, szláv, olasz, német és ru- 
muny kölcsönszók egybeállítása már megtörtént ; hogy minő 
sikerrel, elég azt az egy körülményt emelnünk ki, hogy 
közülük még a leghivatottabb kéz (Miklosich) munkája: ,A 
magyar nyelvbeli szláv elemek^ se nevezhető teljesen be- 
végzett műnek, mert igen sok még benne a pótolni való ; 
más részt czikkeinek számában van több, a melyek, ide nem 
értve az eddigi minden kétségen fölül álló kimutatásokat, 
még megigazitásra szorulnak. 

Ha még Miklosich müve számára se állíthatjuk ki a 
bevégzettség bizonyítványát, mintegy magától érthető, hogy 
a többieket annál kevésbbé érheti eme kitüntetés. Nem 
csupán töredékszerü volta, hanem kivált módszertelensége 
miatt kétségtelenül legtökéletlenebb ezek közt s messze 
mögötte marad a többieknek a német kölcsönszók lajstroma 

13'" 



fci- -■ 



igÓ SZARVAS GÁBOR. 

(,Germán elemek a magyar nyelvben* irta Vizoly Zakariás) ; 
azt az igazság"ot azonban ki kell szolgáltatnunk neki, hogy 
egy^ pár érdekesebb adatra s több figyelemre méltó újjmu- 
tatásra akadunk benne. 

Minthogy lassanként már elközelget az idő, a melyben 
a nemzet egyéb tartozásaink közt annak lerovására is föl- 
szólít bennünket, hogy a mivel kötelesek vagyunk neki, 
adjunk kezébe egy tudományos alapon nyugvó etimologikus 
szótárt, meg kell osztani erőnket s az egész nagy térségén 
komolyan hozzálátnunk a munkához. Két nagy darab tér- 
ség, a német és latin, mondhatni majdnem egészen parlagon 
hever s hogy meghozhassa a várt gyümölcsöt, szorgalmas 
kezeknek várja termékenyítő munkáját. 

A sokféle hatás közül, a melyeknek nyelvünk viszon- 
tagságos életének hosszú idején ki volt téve, kétségtelenül 
legerősebb, legmélyrehatóbb az a hatás, a melyet nyel- 
vünkre a német gyakorolt. Hogy e hatás már keresztény- 
ségünkkel kezdődik, bizonyítják a német eredetű, vagy la- 
tin származású, de csakis németből magyarázható kereszt- 
neveink egy része: Imre, Gizela, István, József, Péter, Pál 
sat. s bizonyítják a legrégibb nyelvemlékeinkben nagy szám- 
mal található s már egészen meghonosodott ilyenféle szók: 
he rezeg y polgár y sáfdry gyiloky kehely, érez, köböl ^ fonty fáklya, 
czímery példa, perémy tarsoly y etéhy frigy y farsang, kastély y ma- 
jory gádor sat. sat. A reformáczió korszakában e hatás nagyot 
nyert erőben, s attól fogva le egész napjainkig mindegyre 
növekszik, öregbül, gyarapodik. 

A német kölcsönszók nagy seregében, a melyeknek 
egybeállításával megpróbálkozunk, kétség kívül a legérde- 
kesebbek ránk nézve azok, a melyeknek átvétele a régibb 
századokra esik, következőleg a melyek erősebb változáso- 
kon menve keresztül, oly magyaros hangzást öltöttek ma- 
gukra, hogy idegen, s kivált német származást gyanítani 
bennük kétségtelen bizonyítékok nélkül valóban merészség 
volna. 

Addig is, míg a német kölcsönszók hosszú sorának 
közlését megkezdhetjük, elő-elöveszünk egyet vagy többet 
e tősgyökeresnek látszó megmagyarosodott szók közül, hogy 
bemutassuk őket, ha nem is mind. de legalább egynéraelyi- 
két, a nevezetesebbeket, olvasóinknak. 



J 



A ní:mrt kölcsönszók. 197 

Nyissa meg a sort, mely költőink szerint már -a ,döntö 
magyarok' kalpagjának^ kardjának, ménjének sat. egészen 
közönséges ékessége volt, a boglár. 

Ideirom a családfáját. 

Első őse a lat. bucca, mely tudvalevőleg annyi mint : 
pofa; ennek legközelebbi származéka buccula, melyből a 
kőzéplatinság egy melléknevet, a buccularíus-t származtatta 
le. A középlatinságnak e szava átkerült a francziába s 
hauclier alakban honosult meg (Littré) ; tőle ezt aztán át- 
vette a német, s a buckler a régi irodalomban, valamint a 
bajor dialektusban ma is járatos szava a németségnek. (San- 
ders. Schmeller.). Innen tovább egy lépés, s következik a 
mi boglár szavunk. 

Egybevetésünk igazolását ezekben adjuk. 

Az alakegységben három föltünőbb csorba mutatkozik : 
ném. u, magy. o; ném. ckj magy. g; ném. cr, mag)-, ár, a) 
A kezdő szótagbeli zártabb //-nak nyíltabb ^-ra változása 
különösen a kölcsönvett szókban egészen közönséges jelen- 
ség nyelvünkben : k/^hnja : konyha, d//chan : d^^hány, p/^nkt : 
pí7nt, pfwnd : íovíX,, l//mp: l/?mp(os) sat. b) A ck:g eltérés 
csak látszatos, mert a boglár nem az irodalmi buckler^ hanem 
a dialektikus buggler (Schmell.) alakra vezetendő vissza, c) 
A végtagbeli mélyhang a magyarban a ném. magas hang 
ellenében rendes hangilleszkedés, olyan mint gaé^ (g"^tje) : 
gaty^, kfném. tűb^ : tubö:, lamp^r : lámp/-?, kachd : kályha, 
fackd : fáklyrtJ sat ; a hosszúság azonban eredeti, azaz meg 
volt már magában a németben : kfném. buckelaer (Schmell.). 
Hasonló jelenségek : kfném. schaff^^^e : sáf^/r, burgíir : pol- 
gár, fogela^: foglí/r sat. 

A boglár jelentését a NSzótár így határozza meg : ál- 
talán valamely ékessége mely bog alakúra van hímezve, 
kötve, verve, szőve vagy öntve. 

Arról kell tehát beszámolnunk, mily csiszolás-faragás- 
sal formálódott ki a ,pofa' ,ékességgé^ 

Ducange a buccula átvitt jelentését e szavakkal ma- 
gyarázza: nihil aliud est, quam umbo clypei, seu scuti pars 
eminentior et média, azaz : buccula ^^ a paizs köldöke ; ebből 
huccularius (t. i. clypeus): köldökös paizs, s aztán egysze- 
rűen : paizs, S a francziában a bü7iclic r-nek csakugyan ez az 



L 



198 SZARVAS GÁBOR. 

uralkodó jelentése ; valamint a régi németben is annyi mint 
,schild'. 

A magyarban ugyané jelentését a hogldr szónak iga- 
zolva találjuk Bod-Pápai P. következő adatával: ^hogldr a 
féken: das schild an einem gebiss". Söt a íniccu/arüis-ndk 
eredetibb ,koldök* jelentését is megleljük már Molnár szó- 
tárában : y^hogldr: umbilicus, hogldros : umbilicatus". 
melyek közül az elsőt a negyedik kiadás így adja vissza: 
„der nabel, das mittelste eines jeden dinges" s a másodikat: 
„wié ein nabel gestaltet". A ^^^/^V további jelentései részint 
a pajzs, részint a pajzskoldÖk formájára vannak építve. 
Innen hogldr általában annyi mint: ékességy ékszer ^ i) a mely 
kerekded, gömbölyded mint a pajzs :^ „lunula" (Mol- 
nár); nevezetesen a) a rendesen kerekded könyv csatja: 
y^hogldr^di a könyvnek: umbilicus libri, die spange am 
buch, clausur" (Bod-Pápai P.). b) a gyűrű kerete, mélyedé- 
sével együtt: „funda" (Molnár) = „die vertiefung des 
ringes, in der der stein sitzt. der kasten" (Freund : Lat.- 
Wört.) — Molnár negyedik kiadása helytelenül fordítja a 
hogldr-wák. e helyen álló latin egyértékesét (funda) schleuder 
(parittya) szóval. — 2) Vert, kirakott vagy hímzett, varrott 
csillag, rózsa, korsó, madár sat. 

Példák: „A te két farod olyan, mint két ékes boglár 
(Gyulai: Sirah 97b). Eg bybiya az boglárok ezwst es meg 
aranyazot rayta (Radv : MCsal. 11. 5). Gyémántos nyakra 
való, negyven nyolcz boglárból és lebbentyüböl álló (uo. 
376). Egy gyémántos arany láncz, melyben vagyon ötven 
boglárban más félszáz gyémánt (uo. 348). Egy arany bog- 
láros és gyöngyes füzér, kiben van boglár negyven (uo. 
332). F'ekre ualo rezlancz es cziatok boglaral egiwt (uo. 
103). Lóra való szerszám, az fék agyán három öreg ezüst 
aranyozott boglár vagyon köves (uo. 179). Egy czaprag, 
hold és csillag formára csinált ezüst boglárok vannak rajta 
(uo. 182). Egy kis suba, bogláros, hatvan boglár vagyon 
rajta, mindenikben négy-négy szem gyöngy (uo. 107). Egy 
spanyol köntös, nyolczvan arany boglár rajta, negyvene 
gyöngyös, három gyöngy mindenikben, gyöngy nélkül való 
zománczos negyven (uo. 106). Két gyémántos boglár [Ro- 
sen] mindenik harminczhat köböl álló (uo. 380). Boglár, 




A NÉMRT KÜLCSÖNSZÓK. I99 

rózsa formán való (uo. 211). Boglár, virágmódra csinált (uo. 
213). Vagyon boglár korsó módjára csinált tizenöt" (uo. 159). 

Kassai így fejti meg e szavunkat: y,Bogldm£i\^ a 
gyökere bogy ebből származik ezen ige: hogol; végre bogol 
igéből ár végezettel boglár kerekedék". A NSzótár Kassai- 
nak e magyarázatát elfogadva ily értelmezést csatol hoz- 
zája: bog alakú ékesség, ugyanezt mondja Ballagi Teljes 
magyar szótára is. Vámbéry egyrészt a török-magyar ro- 
konság, másrészt amaz „igazság" bizonyítékául, hogy „a 
n^^gya'rok az akkori ázsiai müveit világ némely mozzanatát 
magokkal hozták, sőt hogy szomszédjaikat új hazájokban 
némely dologban oktatták. . . . E mellett bizonyít a többi 
közt az, hogy eredeti szókat találunk ékszerek jelölésére, 
melyeket a magyarok már mostani hazájokban való letele- 
pülésök előtt ismertek", a hiteles tanúk sorában az ere- 
deti magyar boglár-t is föllépteti s melléje állítja kétség- 
telen török vérrokonait, a bag : szalag, bag'la : kötni 
szókat is. 

Látnivaló, hogy ez az egybevetés találkozik s barát- 
ságosan megegyezik Kassainak s utána a NSzótárnak és 
Ballaginak bog-ol-ár magyarázatával; s ha két bökkenője 
nem volna a dolognak — egyik az, hogy Molnár Albert 
idejében még nem volt divatban az a szokás, hogy azokat 
az eszközöket, a melyeknek szerinte latinul ,,funda, umbili- 
cus, lunula" a nevük, kötőtűvel készítették volna; a másik 
meg az, hogy a magy. bogláif) és a tör. bag" la olyan formán 
egyeznek, mint ugyanez a tör. bag'luj meg a lat. bnccula, 
vagy mint a gör. poö(; és magy. bús^ lat. carus és magy. 
károSy ném. schaar és magy.. sár - mondom, e nélkül a két 
bökkenő nélkül megállhatna az egybevetés s mi is készek 
volnánk „igazságnak" elfogadni, hogy már Álmos vezér 
testamentomában a többi közt ez a pont is előfordult, ter- 
mészetesen szittya ortografiával : „Hagyok neki [Árpád fiam- 
nak] egy más koronkát is, kiben vagyon apró rubintos 
boglár huszonnégy". 

Szarvas Gábor. 



L. 



200 TÖMLŐ GYULA. 

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 

Hangtani sajátságok. 

I. Magánhangzók. — Nyelvünk régi vocalismusa 
a maihoz viszonyítva a következő fő pontokban mutat ere- 
detibb állapotot : i) eredeti magánhangzók megőrzésé- 
ben, melyek nyelvünk mai alakjaiban már nincsenek meg ; 
és viszont oly magánhangzók hiányában, melyek a meg- 
felelő mai alakokban csak újabb fejlemények; 2) az idő- 
mértékben, V. i. a magánhangzók kiejtésének hosszabb 
V. rövidebb tartamában ; 3) a hangrendben és 4) a 
h a n g s z i n b e n, v. i. az articulatiónak ugyanazon hang- 
rendi soron belül mutatkozó változataiban. 

De ezzel az általános eredetibb jellemmel szemben 
olyan fejlődésekkel is találkozunk a nyelvtörténet régibb 
korszakaiban, melyek nyelvünk mai állapotánál is újabbsze- 
rűek ; ezeket azonban csak múlékony, ideiglenes jelenségek- 
nek kell tekintenünk, melyek egyes korokban vagy vidéke- 
ken föl-föltünedeztek, sőt itt-ott szélesebb elterjedésnek is 
indulhattak ugyan, de általános érvényre vergődni képesek 
nem lévén, a régibb alakok elől ismét kiszorultak. A nyelv- 
nek történeti leírásában e fejlődésekre is figyelmet kell 
fordítanunk. 

A fölsorolt szempontok szerint Glosszáink említésre 
méltó sajátságait a következőkbe foglalhatjuk. 

Magánhangzók ^negörzése és hiánya. 

Eredeti /"-t őrzött meg a ronchyca [olv. roncsika ; roficska 
olvasás kevésbbé valószínű a szokatlan mássalhangzócsoport 
miatt] alak, a. m. ,vas^ (edény) 75 ; a szónak ily teljes alak- 
ját, mely az ószlov. niőika-naX^ ízről-ízre megfelel, másunnan 
nem ismerjük {rocska már a MünchC.-ben s ma is egyes 
vidékeken, pl. Ny. IV. 182, V. 229, VI. 373). — Eredeti 
teljes alaknak tartható a kala^nar \rí^\S\.ox 354 ; a ném. kramcr- 
ből u. i. a magyar alak fejlődését így képzelhetjük : "^kara- 
már, kalamár (LevTár, I. 317; meg Beythénél, Hallernél), 
kalomár ( Jord. és Erdy c.) : kalmár ; úgy mint a szerb brekyna : 
magy. berekenye és berkenye, ószlov. grebeni: magy. gereben 
és gerben (vö. Asbóth fejtegetését a szolga szóról, NyK. 




A NftMETÚJVÁKT GLOSSZÁK. 



20I 



XYIII. 364). — Egész szótaggal teljesebb az aynitafhos 
[valószínűleg csak djojfatos , mint az EhrC.-ben is] 112, 
melyből a mai háromtagú ájtatos lett, épúgy mint viczej- 
felen {mezételen^ mezitelcn alakokon át) rövidült mezt^/en-né, 
— Teljesebb alak a menekezCy menekezes ruha [olv. ményekézc, 
mcnyekízés r.] 358, a mint a codexek korában, sőt a XVII. 
században is közönséges volt : ma menyegzőy menyegzős, — 
Eredeti tövégi magángzót (ú. n. kötöhangzót) a r/ végű 
ig-ék befejezett igenevében (szakadott^ ragadott stb.) illetőleg 
a befejezett jelen egyes 3. szem. alakjában és a vígaság 
szóban őrzött meg nyelvemlékünk (1. az alaktanban, a tövek- 
nél) ; képzőink közül az -// igeképzőnek tartotta fönn telje- 
sebb alakját s a -talán -leien fosztóképzőét oly esetekben 
is, hol ma -tlan -tlen-né rövidült (1. u. o. a szóképzésnél); a 
ragozásban a föltétes mód tárgyas alakjai és a -bői rag 
(s egyes lativusi eredetű igekötők?) mutatnak eredetibb tel- 
jességet (1. a ragozásnál). 

Ellenben a maiíiál egy hangzóval rövidebb alako- 
kat találunk a következő esetekben, hol e hang mint ejtés- 
konnyltő járulék csak újabban fejlődött ki, ú. m. : egyes -/ 
képzős igékben, mint tinduklja undok^lja, megkáromllak 
megkáromí^Uak stb. ; az -alom -elém képzős főnevek csonka 
tóalakjában (a nominativusban és a másodlagos ragok előtt), 
pl. érteim értelem stb. és a középfok képzője előtt , pl. 
temérdékb tömérdék<?bb stb. (1. mindezeket az alaktanban, a 
töveknél). — Összevont alakkal találjuk a lész^ vésZy hisz igék 
elbeszélő alakjait: lén lőn [yo kedzvem len: bene piacúi loi), 
lanek levének {hivatalosuk ?ie7n ívnek: invitati non fuerunt 
357), vének ve vének {ragadanaky vének: rapuerunt 6), ht?i 
hisz vala, hitt {hin a kis keral ah bezednek: credidit sermoni 
362); ezek közül a lőn ma is megvan (sőt lén Háromszék- 
ben), a lőnek^ vőnek (vének) helyett a teljesebb alakokat fej- 
tette ki ismét az irodalmi nyelv, a hin pedig már nem jára- 
tos- — A mai ejtésben nem divatos elisiót jelenthet code- 
xünknek egy adata: mostohanya [olv. mostohaanya?"] noverca 
89; "így írja Pesti Gábor is mustohanya (Nomencl.^ 10. fej.; 
de TntistohafyiVy mustohaleyan u. o.); ilyenek még: zent vrsú- 
lazzonnac [= Orsoly(ú:) asszony] anna, NádorC. 459, Kathazzon 
[== Kat(^) űTSSZony] Radvánszky: Magy. családéi. 11. 40, 41, 
42, 43 ; — ha mindezek nem puszta orthographikus rövidí- 



202 TÖMLŐ GYULA. 

tések (mint pl. codexünkben is kizya, e h. kiizya ki-issza 
137, lend 317: e h. leend 218), a gazcP asszony, ocTadta ki- 
hagyásoknak volnának teljes analogonjai. 

Eredeti hosszú magánhangzók, 

Glosszáink orthographiája, mint említettük, csak kivé- 
telesen jelöli a magánhangzók hosszúságát, azért az összes 
tanulság, mit e tekintetben belőlük meríthetünk, a követ- 
kező pár adatra szorítkozik : megyfaagy [olv. megfagy'] a. m. 
megfagy, az i. kéznél (a 2. kéz u. o. meg/agh-ot ír) 336; e 
magánhangzó hosszúságának nyomát a szó eredeténél fogva 
(1. MUgSz. 484) amúgy is elvárhattuk (vo. fdztk ; s ez a 
* f^^Sy ^&y viszonylik a /agy-\iOz, mint hagy a hagy-\ioz), eddig 
azonban sem emlékeinkből, sem a népnyelvből nem volt 
kimutatható ; — eesmeg (zomorvsagtok lezen eesmeg : tristi- 
tiam habebitis i terűm) ismét 134, másutt a hosszúság jelö- 
lése nélkül esmeg 151, vo. Simonyi: Kötőszók, I. 5, 19; — 
nenídee numquid 166 (nemde 2gó)j 1. u. o. I. 174; — ee te 
napodba: in hac die tua 301; e nyilván hosszú hangzót 
jelentő adatot megmagyarázzák az ÉrsC. eez (pl. 447, 448. 1.) 
aaz (452, 453.) alakjai ; nem lehet azonban határozottan a 
magánhangzó hosszúságát érteni a 2. kéznek ez írásain 
(noha a A-nak ily szerepe is van a régiségben, vö. deh \bé, 
be igekötő] WeszpC. 100, ÉrsC. 283 = bee KulcsC. 7, 
48, ÉrsC. 453 ; leh [le igekötő] WeszpC. loi = lee ÉrsC. 
190b. 453, stb.): eh yele e jele 132, ah nep a nép 380, ah 
bezed a beszéd 362, ah vidék a vidék 380, ah vendegek a 
vendégek 358, ah nag yené zo a nagy ijené szó 156, ah les- 
bei a lesbél, de irisidiis 103, ah fnith hallok a mit hallok 295, 
minthogy ezekben a A a kiesett z miatti pótló mássalhangzó- 
nyújtást is jelentheti (vö. accapu felel olv. ak kapu [a' kapu] 
felél 293, 1. ezt a mássalhangzóknál); — folvay likaa spe- 
lunca latronum 302 ; berekeztih [olv. berekeszti?] constringit 
336 (1. a ragozásnál). 

Ilangrendi sajátságok. 

Eredetibb h á t s ó ha n gú s ág o t (1. Balassa J. 
hangrendszerét, Budenz- Album és Ny. XIII.) találunk a zana- 
bana dissensio szó előrészében, 107. 1.; zanabana van Teleg- 
dinél is, zanabona Eszterházi Tamásnál, Lépesnél stb., csak 



j 



A NéMETŰJVÁRT GLOSSZÁK. 



203 



líésöbb (a XVII. században) lesz kizárólagossá a zenebona 
'^íak, követve ikerszavaink nagy részének hangrendi jellem- 
vonását (vö. sefe-sufa, czefef-czafaiy gyini^gyom stb., 1. Tanul - 
Hiányok, I. 252) ; így lett a régi zur'Zavar'\t(A zür-zavar, 
haha-hurgyd-hol hehe-hurgyaj monda -mofidd-hoX (Pázmány) ///r//- 
^(^-mofida. 

Nem ment még végbe a hangrendi illeszkedés codexünk 

^^^gyel (ma: angyal) alakjában: fe angelok archangeli 216, 

(^oda fetvc angelok virtutes, hatal[m] teive angelok potestates, 

J^yéí/elin crze angelok principatus, vralkodo angelok dominatio- 

^^^ (de már : zekes angyalok throni) 217; a régiségnek e 

'közönséges eredetibb hangrendü alakja még egészen meg- 

íeiel forrásának, az ószlov. andjelíf-nsikf 1. Ásbóth : Szlávság 

a niagry kereszt, terminológiában, NyK. XVIII. 361. (? lUesz- 

í^edés nélkül áll egyszer, ha nem hibából, a -ra rag, 1. a 

^^g-ozáénál.) 

Hátsóhangú ^-t mutat a katronca alak (catroncatítin in 

^^da.x"ic) 372, így több XVI. századi codexben is) a MünchC- 

^ és mai katríncza alakkal szemben: — továbbá a -dek 

^ P^C mellett az illeszkedett -dok alak is előfordul egy pár 

^tsiSliangú szóban (1. a szóképzésnél). 

• 

Hangszínben sajátságok, 

x) A nyelv függőleges mozgásában való ere- 
^^«l>ti helyzet: 



harx 

[a. 



a,) Eredeti zártabb (v. i. magasabb nyelvállással ejtett) 



Sr:^ók: 



f^.-o (régi u\ mai 0), Tőszótagokban: niimtath 

^^ , ny<9mottat] coagi tatám 263, de: benyomoth 325; nyuvi 

^í>ben csak az Ehr C-ben fordul elő | rumfas rontás 

^ ^^latio 201, de romol 2^^^, romlás 3 | chudalathus 64 (i. kéz. ; 

^--íiál mindig coda 193, 194, 217); a csuda ejtés ma is 

, ^ van még || vsura uzs<?ra 331, | liliurn VXíovcí 136 | haruni 

^^^^trn^ egy hely (Jiarom 333) kivételével mindig igy az 

', *^^znél: 195, 231, 344, 381; a 2.-nál három 313; u-vdX 

"^^Ijuk még az Ehr., Guary stb. cc.-ben | zonvs szoríts 

» de zoros 25, 86, 138, 304. Kötőhangzókban: meg' 

^,^^^'iilla megcsúf<?lja 154, de chufolas 348 | ? hivatalosuk 

^-t:alosök 357, valószinüleg hiba hivatalusok h., vö. zorgal- 

^^^^^tusok soUiciti 293 I atallum vala átallí'm vala, verebar 




204 TÖMLŐ GYULA. 

190, vö. ^kezenetem zoIgalatii7n ayanlassanak wtanna ezt irha- 
tum,^ 1548-iki levél, LevTár, I. 49 | és az -s képző kotö- 
hangzójában, pl. hasonlatus hasonlatos stb. (1. az alaktanban). 
Képzőkben: nayascuddiek [olv. nydjaskudjék'] nyájaskodjék 
142, de nyajascoduan familiariter 306, s más igékben is min- 
dig 'kodik van különben | vnduklya [a. m. und<7kolja, undok- 
nak tartja] nauseat 295, de vndekoyt undokit 247 (vö. szó- 
képzés) I fuladunsag. tulajdonság iii, de tulaydonsag 376, vo. 
„annak attauona auag hilaidunitotta uona" TihC. 212. 

o.-a. Tőszótagokban: morha m/?rha 280, 292, 
379, I nwrcho7ia m^rczona, pusillanismus 303, morchanasag 
301 ; egyéb emlékeinkben csak marczona \ souanossag, [olv. 
sovanyósagl acedo 143, somanyo olv. soivanyo 88. Kotöhang- 
z ókban: gyorsosag gyors/zság 276, | gorsob gyors^íbb 19 | 
alkolmasson alkalmasam 247, ocoson okos^zn 234; de hewsagusan 
curiose 227, (nem -s képzős mellékneveknél csak a^ pl vigan 
250, stb.) Képzőkben: megfogofiik megfogűsn 198, bozzon- 
kodvan bossz<7nkodván 256, megyapontyak meggy app^ntják 
(vö. Ny. X. 471) 259 I alkolmas 23, 120, 138, 247; de:alkö:l- 
mas 18 T, 378 (magyarázatát 1. Ny. XIV, 26) | (.^ octot oktűft 
188, vö. iochto{ HB. [ allot 193, herwadothossag 80, valószí- 
nűleg írás- V. sajtóhibák, vö. all/ít 332, 365, 361, hérvada- 
tussag 83, herwadrtrttossag 129; hasonló hibáknak kell tar- 
tanunk a következőket f kerol 362: e h. keral u. o. és 363, 
367; mind w hoza [olv. itt is: haza\^ mind w A^zsűj népe: 
domus eius tota 363 ; — és viszont a olv. o h. : meg ne 
alvaganak: ne liquefiant 382, vö. megyoluadok wala: lique- 
fiebam 81; iulaydansag^ vö. tulaydonsag 376; nagyobaha 
augeat: olv. nagyoboha 345, stb.) 

i:é. Csak e szóban kyner [olv. kinyer] kenyér 55, de 
kenyér 182. 

(ti .• ö ? Csak egy biztosabb adatban : elkulcz erko les 
339; vö. még Becsinél és Szárászinál is erkúlcs. Ellenben 
buchuletesseg [vö. alább é : ö] becsületesség 34. és vrdeg [vö. 
erdegy alább ^'.-ó] ördög 287. ö hanggal is olvashatók.) 

b) Eredeti nyíltabb (v. i. alacsonyabb nyelvállással 
ejtett) hangzók: 

a."0. Csak a frequ. -g és a melléknévképző -s kötő- 
hangzójában ezekben: chachago csacsogó 147 és coltagtian 
pulsans 165 (de kolfhog 63, coltogo pulsans, colfogyatok pul- 




A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 



205 



sate 165); varas vkros 311, 362. — Zalag zklog 382 és zapa- 
reth szap^TTÍt 147. szókban a szabályszerűen kifejlődött nyíl- 
tabb hang", mely egyideig általános volt a régiségben, az 
eredeti zártabb színezetnek adott ismét helyet. 

o:v. Az alanyi igeragozás több. i. szem. ragjának s 
a vele teljesen egyező i . szem. birtokos személyragnak (--nk) 
kotöhangzójában : hafhonk hatz^nk 378, maragyonk razx2i.6!\tiv^ 
208, tunyolyonk tunyuljí^nk 360; vronk urí/nk 118, my rnyivol- 
tonk zerenth mi mivoltunk szerint 180; — nem különben a 
tárgyas igeragozás több. i. személyragjában: valyok valljí^k 
102. (Mellsöhangiü szókban kettős fejlődés történt é:ö:ü. 
1. alább.) — Nem világos a hangszín viszonya a jok ovis 
290 (codexeinkben rendesen így) és a mai juh kozott ; to- 
vábbá vayozyk 180 és a közönségesebb vaj úszik \ozo\X (de 
alluzik dormit 380, míg némely emlékekben szintén alo- 
szik van). 

ő:ií» Képzői eredetű véghangzókban: bozo 
boszú I. másutt mindig bozu 146, 147, 184 stb. | hdboro 
háborúi 166 I somanyo [olv. sírtvanyo] savanyái 88, souanossag 
savany/íság 143 | tanosag tanwság 62, 207 | és az / igekép- 
zővel továbbképzett arol ár/M (venalem habét) szóban 88, 
de elarultatyk 51. Képzőkben az ?í/és -w, ragokban 
az ablat. (illetőleg essiv.) -úl és a -boly -róly -tol ragok őriz- 
ték még az eredeti nyíltabb (6) hangszínt; a -boly -ról, -föl 
ragokat annyiban említhetjük itt, minthogy a mai köznyelvi 
kiejtésben már általánosan zártabb hangzóval járatosak ; csak 
azt kell kiemelnünk, hogy míg a -bői és -ról codexünkben 
is mint egyéb nyelvemlékeinkben következetesen ó hang- 
zóval járul hátsóhangü szókhoz, addig a -fői rag már itt 
állandóan a mai köznyelvi zártabb színezettel lép föl, pl. 
aftul aXtól 307, stb. (L. mindezeket az alaktanban.) 

é: í. Eredetibbnek látszik az é hang a ménd m/*nd, vénig v/'- 
rág, kérály k/rály, vélág v/lág, esmér /'smer szókban ; — mend-et 
ír mindig az i. kéz 72, 186, 339, míg a második, egy hely 
kivételével {mcfidenvt ubique 1 93) már állandóan mind alakot 
használ, pl. 336, 368 stb. (a nyíltabb hang megvan még a Csán- 
góknál, 1. Tanulmányok I. 81, és a köznyelvi fnentől-hen 
^mendiöl^ mindtől) \ veragos virágos, i. kéz 7 1, a 2.-nál virágos 10 1 
{verág ma is a Csángóknál, 1. Tanulmányok, u. o.) | ellenben 



206 TÖMLŐ GYULA. A NÉMETŰJVÁRI GLOSSZÁK. 

keral a 2. kéznél 362, 363, 367, de kyral a i.-nél 314 | esmér 
$y esmeret 150, megesmeryen 219 | velag 193, de világ 190. 

é/í. Töszótagokban: enyémhez [olv. /wjy ; my] 
ragadt : adhaesit faucibus meis 97 (/«jv még Károlyi Gáspár- 
nál is) I ezetlen [ma : ízetlen] insipidus 236 {éz még Pósahá- 
zinál is) ; az íz artus-nak ellenben nincs ily alakja a nyelv- 
történetben, vö. itt: haro7n yzy habét trés efifectus 313 \gera 
talentum 368, későbbi emlékekben gíra \ heivsagus curiosus 
(később : hívság) 22*] y heyth stolidus (később hit^ vö. hitvány) 
144, heyaba hiába 82, 192 | hertelen [olv. hértelen\ hifrtelen 
284, 300, hertelenseg 300, 373, hertelenkede [olv. hértelenkédc] 
h/rtelenkedő 300, heresegy híresség 124; csupán (2. kéz): 
hirdeihni 155, hirdessetek 193 {Jiér ma is a Csángóknál, 1. 
Tanúim, u. o.) | ketelen [olv. kételen\ necesse 251, ketelenseg 
155, ketelenyth 310 (de kytelenyth 126); kezeret [olv. készérét] 
kényszerít 236, kezereit 286; ellenben a mai készt, késztet 
itt már következetesen /-vei: kiztessefn movear 181, kiztetetli 
corruptus 310, elkiztet disuadet 148, elkyztet dehortatur 171, 
293, elkizte[t]hvén suadendo 288 | kesert [olv. késért] k/'sért 
temptat 346, késértet kísértet 203, 336 || zeled [olv. szeled] 
szehd 143 I mene [olv. mefinyé: menny/*]: 7v mene votnhoz (ad 
staturam suam) azaz: ő mennyi voltához 329; a mai alak- 
ban ez az /, mint a szeléd-szelid-hen, és egyéb hasonló esetek- 
ben is, megrövidült. Képzők közül az -// őrzött meg ily 
eredetibb hangszínt, a teljesebb -ejt és a mai -ít alakokkal 
vegyest (1. a szóképzésnél). — Újabbszerü hangszínnel 
találjuk ellenben már a kíván igét: ky7vannya kívánja 300, 
noha egykorú sőt későbbi emlékekben is még kéván olvas- 
ható (s ezt a Csángóság máig is megőrizte, Tanúim, u. o.); 
ilyenek még^bizonsaginth bizonság/nt (vö. szerént: szerint) 363, 
és: eni?n enye'm 218. — Sőt a mai köznyelvi hangszínnél is 
továbbmenő dialektikus hangalakot tüntetnek föl code- 
xünk következő adatai: nyz7v [olv. níző] phitonissa 294, vö. 
nezezv u. a. 240, nezes nézés 379 | kye tyzed magadat [olv.: 
kié (kivé) tíszed (teszed) m.] ... te ipsum facis 5 | abraztns- 
syg [olv. ábráztassík: ábráztass^/k] ty bennetek: formetur in 
vobis 338, pekethik [olv. pékédtík: pöködt^ik] conspuerunt i; 
— e dialektikus (felsőtiszai és esztergomi) hangszíni saját- 
ságnak különben első határozott képviselője a^legközelebb 



BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 207 

(Nyelvemléktár, XII.) megjelent DöbrC, „bereg varmegei 
halabori falvbol nemzett" Bertalan paptól (1508). 

ö:ü. A föntebb o: u alatt említett grammatikai ala- 
kokban s azon kívül a 3. szem. több birtokos személyrag- 
ban míg egyéb egykorú söt régibb (pl. B. és M. cc.) emlé- 
keink is csak nyíltabb (de már szintén ajakhangú) ö-X, mutat- 
nak a mellsöhangú szókon^ addig a Glosszákban csekély 
kivétellel^ csupán az ennél is eredetibb, ajakszínezet nélküli 
€ hanggal találkozunk (1. mindezeket alább, é:ö:ü alatt). 

ö :ú. Töszótagokban: zewl [olv. szőr\ a. m. sül- 
disznó 125; vö. szóldizno Meliusnál j zakala ki ny7ven [való- 
színűleg nyővén-nek. olvasandó] : depilatus 64 ; ma közönsé- 
g-esen elnyüni (a ruhát). Véghangzókban: cepiv csepw 
221, generwseg gyönyörűség 112, gepwkben gyepekben, in 
sepibus 256, hegedw heged// 253, zemyw (vö. zeme: olv. 
szérnyé 155) szörny fi 80, 123; mindezek valószínűleg ö-vel 
olvasandók, ekként : cscpö, gycnycrő, gyepö^ hegedő, szémyö^ a 
mint egyéb emlékeinkben is közönségesek. (Ajánlja ezt fó- 
kép az a körülmény, hogy hátsóhangú szókban is nyíltabb 
é?-val találkoztunk, 1. fönt ó:ú^ Képzők és ragok közül 
az ó:il alatt említettek mellsöhangú alakjaiban kellene e 
hangszín megőrzését keresnünk, ha a codex orthographiája, 
mely w-vel, tehát az ö és ü hangok közös jegyével, írja 
őket, biztos feleletet adhatna e tekintetben. (L. az alak- 
tanban.) 

Tömlő Gyula. 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

— Lundell I. A.-tóL — 

n. 

A nyelvjárásokat tanulmányozva kétféle munkát kell 
végeznünk: előbb az anyag összegyűjtéséről kell 
szólanunk, azután arról, hogy hogyan kell azt feljegyezni 
és felhasználni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a 
hangok jelölésének kérdését sem. A néptől elmondottak 
feljegyzése, a mit beszélt irodalomnak (littérature 
orale) nevezünk, szintén fontos része a nyelvjárások tanul- 
niányozásának. 



208 BALASSA JÓZSEF. 

A nyelvjárás leírása szótárból, szövegekből és ehhez 
csatolandó pontos fonetikai bevezetésből áll. Ezen adatok 
alapján a nyelvtan különböző részeit, kissebb vagy nagyobb 
tudományos alapon később is össze lehet állítani; s az már 
mindegy, hogy ezt ugyanaz az ember végzi-e, vagy más 
valaki. Ezt a különbséget erősen ki kell emelnünk. Egyrészt 
a „tudományosság" nagyon rosszul sikerülne, ha hozzá nem 
értő végzi a munkát, a ki azt hiszi, hogy a nélkül fáradsága 
haszontalan volna. Másrészt sok dolgozótárs akadna, ha 
meggyőződnének az emberek arról, hogy a régi dialektusok 
és idegen nyelvek ismerete nélkül is igen hasznos feljegy- 
zéseket lehet tenni; sőt, hogy az ilyen ismeretek nélkül 
elkerüli az ember azt a veszélyt, hogy értéktelen etymolo- 
giai vizsgálódásokba merül és elhanyagolja az élő nyelv 
pontos vizsgálatát; pedig ez sokkal fontosabb. Egy vagy 
két holt nyelv ismerete, egy kelta vagy szanszkrit szótár 
még nem tesz senkit etymologussá. Azt hiszem, hogy azok- 
nak, a kik értenek a dologhoz, minden befolyásukat fel 
kellene használni arra, hogy útba igazítsák azokat, a kiknek 
kedvük van az ilyen vizsgálódáishoz, de hiányzik a kellő 
nyelvészeti ismeretük. Legjobb volna nyomtatott utasítást 
adni kezükbe ; ez sok baklövéstől mentené meg őket. Az 
ilyen utasításnak nagyon részletesnek kell lenni, hogy min- 
denki használhassa, a kinek csak szüksége van rá; ha jól 
szerkesztik, rendkívül nagy hasznot hajthat. 

Legjobb, ha fiatal emberek, kik a nép között neve- 
kedtek föl, s gyermekkoruk óta egy bizonyos nyelvjárást 
beszélnek, maguk szerzik meg a szükséges ismereteket, 
hogy tanulmányozhassák saját nyelvjárásukat. Senki sem 
tanulmányozhat egész kimerítően egy oly nyelvjárást, a 
melyen nem beszél. Sőt azt hiszem, hogy a nélkül a han- 
gok, különösen a vocalisok kiejtését sem lehet pontosan 
meghatározni. Leginkább czélhoz juttat, ha a tanult ifjak, 
a kik érdeklődnek az ilyes tanulmányok iránt, s a kik be- 
szélnek valamely dialektuson, alávetik magukat egy tudo- 
mányos módszerrel dolgozó szakférfiú vizsgálódásának. Ezen 
az eszmén alapszanak a svéd egyetemeken a tanulók között 
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok. 
Természetes, hogy minden egyes ilyen társaságnak nem 
lehet nagyon kitűnő vezetője, tagjai sem ismerhetik mind- 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁKÓL. 



209 



nyájan eléggé jól nyelvjárásukat, ilyenkor nagyon sok függ 
a vezető itélö képességétől. Ezek elkerülhetetlen nehézsé- 
gek. Általában egy idegen alkalmi megfigyeléseiben soha- 
sem szabad teljesen bíznunk. 

Gyakran egy-egy felvilágosodottabb ember a nép kö- 
zül, ha hosszabb időn át jegyezgeti nyelvjárása sajátságait, 
igen hasznos munkát végezhet, különösen ha időről időre 
jó tanáccsal szolgálnak neki, hogy mi módon kell munkáját 
végeznie. Például Svédországban két bérlő és egy kovács 
igen hasznos szolgálatokat tettek ennek a tudománynak. 
Kezdetben azt hiszi az ember, hogy a néptanítók legalkal- 
masabbak az e féle munkára, ha elvégezve tanulmányaikat 
szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasztaljuk, hogy 
a műveltségnek az a foka, a melyre a néptanítók eljutnak, al- 
kalmatlanokká teszi őket arra, hogy a nyelvjárásokról he- 
lyes fogalmuk legyen. Rendesen ép úgy ítélnek felőle, 
mint a legtöbb félmüveit ember; azt hiszik, hogy a nyelv- 
járások csakis az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivel 
romlott nyelv, minden erejükkel azon igyekeznek, hogy 
kiirtsák a gyermekből. Egyes felvilágosodott elmék mégis 
megtalálják, merre van a helyes út. Epoly kedvező hely- 
zetben, mint a tanítók, vannak a papok is, mert folyton 
érintkezve a néppel, könnyen tanulmányozhatják művelődése 
nyilatkozásait ; s ők még sokkal alkalmasabbak is erre, 
mert szélesebb körű tanulmányaik szemkörüket is tágítják. 
[A mi legkitűnőbb gyűjtőnk Kriza János is lelkész volt.] 

Leggyakrabban idegenek fognak a nyelvjárás tanul- 
mányozásához. Még akkor is idegen az ember, ha már egy 
bizonyos ideig azon a vidéken lakott, de nem beszél az 
illető nyelvjáráson; habár már ez is nagyon kedvező körül- 
mény. Senkinek sincs ahhoz ideje, hogy éveket töltsön el 
egy nyelvjárás tanulmányozásával. Rendesen egy-két hónap 
alatt el kell végezni a munkát. S így az összegyűjtött anyag 
nem is lehet teljes. Sok függ attól, hogy mikép fog az 
illető a nyelvjárás tanulmányozásához, milyen az ő általános 
nyelvészeti ismerete, mily finom a hallása, hogyan szokott 
e féle vizsgálatokat végezni, ismer-e más nyelvjárásokat is, 
különösen a vizsgálandóhoz közel állókat, végre van-e he- 
lyes módszere, melyet állandóan és pontosan követ. Ha az 
illető nyelvjárás szótára még nincs összeállítva, vagy pedig 



M. NYELVŐR XIV. 



14 



2IO BALASSA JÓZSEF. 

ha nem teljes, lehet valamely szomszéd nyelvjárás vagy az 
irodalmi nyelv szótárát használni; természetes, hogy sok 
szó közös lesz a két nyelvjárásban. Ha csak a főbb hang- 
tani és alaktani sajátságokról akarunk tudomást szerezni, 
akkor határozott programmot kell készítenünk, hogy azon 
végig menve gyorsan és pontosan megismerhessük a hang- 
tan és alaktan főbb törvényeit. Egy ilyen kellő gonddal 
készült programmot lehet több rokon nyelvjárás vizsgálatá- 
nál is használni. 

Ha az ember kérdéseket akar tenni, nagyon meg kell 
válogatni, hogy kihez intézze azokat. Meg kell győződni 
első sorban arról, hogy az illető azon a vidéken született 
és nevelkedett, nem pedig máshonnan költözött oda. Az 
sem elégséges, ha az illető ismeri a nyelvjárást; oly egyé- 
neket kell keresni, a kik elég értelmesek ahhoz, hogy az 
embert megértsék és a tett kérdésre minden röstelkedés 
nélkül egész határozottan tudjanak felelni. Nem szabad a 
vizsgálatot úgy végezni, hogy kifárassza az illető türelmét 
vagy eszét. A paraszt könnyen kezd gyanakodni ; azt hiszi, 
hogy kíváncsiságunknak valami titkos czélja van, hogy ki 
akarjuk gúnyolni, vagy más e félét ; s ekkor arra törekszik, 
hogy az igazságot minél inkább elrejtse előlünk. A kérdé- 
seket nagyon ügyesen kell formulázni, s a felelet mégis 
gyakran épen arról nem világosít fel, a mit tudni szeret- 
nénk. Ha rosszul választottuk az egyént, s ros.szul kérdezünk, 
gyakran akármelyik kérdésre is igenlő választ kapunk. 
Természetesen úgy nem szabad kérdezni, hogy a felelet 
egyszerűen „igen' vagy „nem" legyen. Egyes szavakról 
kérdezősködni sem ajánlatos. A kinek összes nyelvészeti 
ismerete abból áll, hogy tud olvasni és nevét le tudja kar- 
molni, az olyat az e féle kérdések könnyen zavarba hozzák, 
s akkor hamis feleletet fog adni. A szó magában véve nem 
él a nyelvben ; kiszakítva természetes környezetéből, a mon- 
datból, könnyen idegenszerűvé válik. Tehát ragaszkodni 
kell mindig a mondathoz, s ezt úgy kell megválasztanunk, 
hogy megtudhassuk azt, a mit akarunk. Mondani is fölös- 
leges, hogy még bajosabb egyes hangok felől kérdezős- 
ködni. Jó, ha az ember több szót, melyekben ugyanaz a 
hang előfordul, ismételtet különböző környezetben ; hanem 
azért különböző módon kell még ezt a vizsgálatot is ellen- 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 



211 



Őrizni. Minél többet tanult az, a kit kérdezünk, s minél 
nagyobb az elvonó képessége, annál kevésbbé kell ily ke- 
rülő utakon járnunk; hanem akkor az eredmény sem lesz 
oly biztos. 

Ha az embernek elég ideje és alkalma van, hogy egy 
nyelvjárással foglalkozzék, legajánlatosabb a monogra- 
phicus eljárás. Például elhatározza az ember, hogy a 
névmásokat vagy az igéket fogja vizsgálni, hogy feljegyzi 
a madarak, a növények vagy a földmüvelés eszközeinek 
neveit, hogy összeírja a ház belső részeire, a különböző 
foglalkozásokra vonatkozó kifejezéseket, természetes rendbe 
sorozva a mükifejezéseket s a rájuk vonatkozó szólásmódo- 
kat. Ez nagyon hasznos eljárás, mert így olyan szavakat is 
megismer az ember, melyhez máskép csak nagy nehezen 
jutott volna. Ha segítségül veszünk más szótárakat, ez nem 
csak arra szolgál, hogy eldönthessük, vájjon az egyes sza- 
vak megvannak-e az illető nyelvjárásban vagy nem; hanem 
eszünkbe juttatnak gyakran más szavakat, melyekre eszme- 
társulás folytán valamikép vonatkoznak. 

A nyelvjárások mondattanával nagyon keveset foglal- 
koztak ; ennek két oka van. Egyrészt a mondattan iránti 
érdeklődés a tudományban is egészen ujabb keletű, nem 
igen vizsgálódtak még ezen a téren, s ha igen, akkor is 
csak a részletekben. Másrészt a mondattan a nyelvtudo- 
mánynak minden tekintetben legnehezebb része. S kérde- 
zősködéssel itt már nem lehet semmit sem elérni. Máskép 
nem lehet boldogulni, mint ha az ember hosszú ott időzése 
alatt folyton jegyezget ; csakhogy ehhez nem igen van ideje 
az embernek. Ha a gyorsírást többen ismernék és használ- 
nák — a mi pedig nagyon kívánatos volna — könnyen 
gyüjthetne az ember anyagot mondattani vizsgálódás szá- 
mára is. Ha más czélra is használni akarja az .ember, akkor 
külön meg kell jegyezni az egyes hangok pontos kiejtését. 
Hiszem, hogy a gyorsírás még nagy hasznára fog válni a 
nyelvjárások tanulmányozásának. A phonographtól is sokat 
várhatunk, ha szerkezete a mostaninál tökéletesebb lesz. 

Mind a nyelvjárás feljegyzésére, mind pedig tanulmá- 
nyozására nézve nagyon fontos a területet meghatározni, a 
melyen az kiterjed. Ha valaki egy vidék nyelvjárását tanul- 
mányozni akarja, nem elégséges, ha majd itt, majd ott végzi 

14* 



2 12 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

megfigyeléseit, mert nagyon ritkán esik egybe a dialektus 
határa a politikai határral. Egymással tökéletesen meg- 
egyező nyelvjárást ritkán hallunk nagyobb területen, mint 
egy-két járásban, néha a járásnak csak egy részében ; ritkán 
terjeszkedik ki a dialektus csak egy-két helységre, de még 
ritkábban egy egész megyére. Nagyon hasznos volna, ha a 
gyújtók úgy jelölnék ki vizsgálódó helyük határát, hogy az 
egybe, essék a dialektus határával ; s akkor ismerniök kell 
az azt környező nyelvjárásokat is, s azután, hogy mikép 
történik az átmenet az egyes dialektusokba a határokon. A 
nyelvjárást mint egy egész külön álló nyelvet kell vizsgál- 
nunk és egész határozott jellemzését kell adnunk. S ez 
nagyon fontos, egyrészt, hogy ethnologiai szempontból meg- 
ismerjük a nyelvjárások keletkezését és természetét, más- 
részt, hogy az illetőnek helyét pontosan megjelölhessük az 
ismert nyelvjárások sorában. A szó jelentése kíssebb terü- 
leteken nem igen változik, s a szókincs több egymáshoz 
közel álló nyelvjárásban teljesen egyező. Ez esetben is pon- 
tosan meg kell állapítani a természetes határokat, s nem 
szabad a politikai felosztáshoz ragaszkodni. Természetes, 
hogy ezeket a nagyobb területeket is lehet a nyelvtan szem- 
pontjából vizsgálni, de csak akkor, ha elég anyag áll ren- 
delkezésünkre, vagy ha van elég időnk az egész területen, 
mindenütt gyűjteni. 

Az összegyűjtött anyagot feldolgozhatja maga a gyűjtő 
is, vagy akár más ember, és pedig különböző módon. Nem 
akarok arról szólni, midőn valaki egy valamely jelenséget 
vizsgál különböző nyelvjárásokban ; erről csak annyit kell 
megjegyezni, hogy az eljárás nagyon pontos és gondos 
legyen. A mi egyes nyelvjárások szótári vagy nyelvtani 
feldolgozását illeti, nagyon jó lesz az eljárás módjára nézve 
egy pár megjegyzést tenni. Már is észre lehet venni, mily 
nagy különbség van a régi módon készült dolgozatok és az 
újabbak közt. 

Balassa Józ.sef, 



1 



•n. 



KARDOS ALBERT. A GÖ( SEJI NYELVJÁRÁS. 2 13 

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 

vin. 

//. Szó ragozás. 
a) Igeragozás. 

Szenvedő igét a göcseji nyelvjárás nem ösmer, kivéve 
a dicseriessék-et ; annál sűrűbben használja a német nyelv 
hatása alatt támadt, lenni lét igével szerkesztett szenvedő 
alakot, kivált határozatlan alanyú mondatban. A határozat- 
lan alany kifejezésére a magyar számos fordulatot használ; 
így az ember, a világ szót, mint alanyt, az infinitivust, a 
ható 'hetö igenevet, az egyes második, a többes első és ki- 
vált harmadik .személyü igét ; csak a latinban és németben 
divatos szenvedővel nem él a köznyelv. A göcseji ember 
keveselte e fordulatokat, a körülirt szenvedővel szaporította 
számukat, mely hova-tovább nagyobb tért hódít; főkép az 
ige többes harmadik személyét pusztítja, sőt oly mondatok- 
ban is felüti a fejét, hol határozott alannyal való szerkesztés 
is lehető vagy épen várható volna. A míg az Alföld és 
Erdély magyarja így beszél : a búzát megörlikj a lisztet meg- 
szitálj'dky tésztát gyiirnak belőle, osztán megsiítik, addig a gö- 
cseji ember ajakáról e mondatokat így halljuk: a búza még 
lesz ön'ó\ a liszt még lesz szitává^ a lisztébil tiészta lesz gyúrva, 
oszt Tnég lesz sütfö, A földmívelő a maga mesterségéről így 
szól : a föd még lesz szántóvá, fogasává, be lesz vetfe stb. 

Az igeragozásban a következő sajátságokat figyeltem 
meg. A jelentő mód folyó cselekvésében a harmadik sze- 
mély jele hallható még a tészén, lészén-íéle igékben ; ámbár 
ezek tesz, lesz alakban is előfordulnak ; érdekes még : /un 
fú, sén-rén sí-rí. Föltűnő, hogy nincs és sincs többes száma : 
nincsek és sincsek tehát a harmadik személy jele nélkül, 
holott az egyes számban még járja a nincsen és sincsen 
alak, tehát a harmadik személy jelével. Azt hisszük, hogy 
nincsek és sincsek nem az irtanak — irtuk analógiájára, hanem 
azért állott elő, mert a más személyben ismeretlen nincs és 
sincs névszóvá kezd válni és mint ilyen a maga többesét a 
rendes -k képzővel alkotja. 

A többes első személy jele előtt a magashangú igék- 
nél nyíltabb hangot találunk, mint : veszt^tténk, kiérénk, ve- 



L 




214 KARTX)S ALBERT. 

szénk, vetenkj de van kiérünk^ veszünk, vetünk is ; hasonló 
jelenség fordul aló a főneveknél is. A mélyhangú igék e 
személye nem tér el az irodalmi nyelvtől. 

A tárgyas ragozásban már a mélyhangúak is nyiltabb 
hangot mutatnak, pl. fuggyok^ Idffyok, djjok (ássuk), szokjok; 
a magashangúak itt is váltogatják a nyiltabb és zártabb 
hangokat, mint: kérjük, de keressék, kinyöjjök a lent, de: 
megfőzzük a borsut: a befejezett cselekvésben a magashan- 
gúak kivétel nélkül a nyiltabb é-X. vagy ö-t tüntetik föl, pl. 
keresték kerestük, vetették vetettük, kinyöttök kinyöttük ; el- 
lenben : irtuk, láttuk. V. ö. régebben kertjek, ma kertjük és 
kertjük, régebben csak hdzok^ ma házuk is. 

A tárgyas ragozásban meglepő, hogy némely magas- 
hangú igének egyes harmadik személyét teljes jelével hall- 
juk. Két esetre biztosan emlékszem: né tegye- ászt, miér 
mégverje az úristen ; jábo (hiába) kiérje az ember ; fölszólító 
módról itt nem lehet szó, tehát e két alak nem egyéb, 
mint : megveri és kéri. 

K t tövű igék a befejezett cselekvésben gyakran össze- 
vonást szenvednek, pl. gyógyitta gyógyította, köttök kötöttek. 

Különös, hogy versben (danaj) halljuk a létige teljes 
alakjait vagyok, vagyon, közbeszédben pedig az összevontak 
szokásosak: vaok^ vaon. sőt vak, van is. 

A föltétes mód tárgyi ragozása nevezetes, mert egyes 
és többes harmadik személyében teljes ragokat őrzött meg, 
mint : az ifiur mégénneje az ebidét, csak hoznájik immán ; a 
serpenyüt a czigán mégfódoznája ; ién halálig réník, ha tül- 
lem a liányomat événnejik, stb. 

Ikes ige göcsejben elveszik; kell is a föltétes módban, 
kőnik kellenék. 

Az igei főnévnek rendesen teljesebb a-lakja fordul elő 
a mélyhangúaknái, pl. imya, sirnya, rénya, tanítnya, dó- 
goznya, 

b) Névragozás. 

A szóragozásban akarunk szólani a birtokviszony és a 
többes szám jelöléséről is. 

Rövidebb birtokszóhoz a személy jele kétszer is hozzá- 
járul, pl. borjaja, mdjdja, zuzdja. pihéje. 



A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 



215 



E személy jelét némely határozó is megőrizte, mint: 
he leje, alája, f^l^j^j me/leje, ró raja ; nyoma megvan az e/éjhe 
határozóban is ; egészen elveszett a raj/ és öemi határozók- 
ban, pl. raj^ ülök és benn vagyok, 

A többes első személy jelénél igen figyelemre méltó, 
hogy a mássalhangzós tövek rövid magánhangzója nemcsak 
zárt u és //, hanem fölötte gyakran nyilt a és e^ pl. hazánk^ 
kufank, de lábunk, 71 fűnk; vclcnk és kcrtenk, de köztünk és 
tehenünk, E váltakozásra szabállyal nem szolgálhatunk, akkora 
még az ingadozás. 

A többes harmadik személy jele rendesen -ik, pl. hátik, ' 
ruhdjik, magik, nevik, köztik, nálik, raj fik; a magashangúak- 
nál halljuk néha a régi -^'/é-et, pl. teliének tehenök, vclek 
velők. 

Ismeretes, hogy a göcseji nép a személyjeles szavak 
többesét nemcsak a rendes /' többes mutatóval alkotja, ha- 
nem a közönséges -k többes képzővel is, mert az -/-nek 
többesítö hatását már nem érzi. A személyjeles szavak töb- 
bese lesz tehát : házairnak, ludaidak, bátyáitnak, tczsvireinkek : 
de nincsen: házaikok vagy házokok, vagy házaifokok. Ellen- 
ben hallani a többes alakokat -/' nélkül is. ilyenformán : 
luankok lovaink. fehenü?ikék, mhánkok. 

A -k többes képzőt Göcsejben fölveszi a ?násik név- 
más, mdsikok ; értelme ,többiek'. 

A birtokjelölő -é képzős főnevek gyűjtőfogalmat jelentő 
többesét nem igen hallottam, hanem ilyen czélra maga a 
többes képző -k szolgál; tehát: Bugyászok Rózájik Bugyá- 
szék Rózája, de van ritkán : Vargáék Elonájik is. Apáinéi- 
féle nem igen járatos ; megelégszenek az egyes számmal : 
apámé, 

A ragokra áttérve, meg kell említenem, hogy a tárgy- 
rag több, kivált rövid szóhoz, kétszer is hozzájárul, mint: 
asztal, észtet, ütet, pártot, arasztot. A köznyelvtől eltérők: 
levélt^ tchent, ötfent^ hatfant stb. 

A többi ragok közül, tudjuk, a -vei, -nál és -hoz soha- 
sem illeszkedik ; eredeti magas hangját néha a -be és -nek 
is megőrzi, mint: szájábe, Pákábe, arranek. 

A ragos névmások közül érdekes : czho, azho, néha 
eznek, áznak; továbbá ezen is él erre jelentésben. 



2l6 S7INNYEI JÓZSEF. 

A 'ban 'ben ragot mindig csak -ba -/^r-nek hallottam. 

Az -ért okádó ragból egyszer -ér -tr (füjér, ajir). más- 
kor -/// -tU (szekerétt, buzájitt) válik. 

A -V(7 'Vr némely határozóban egészen osszevonódik, 
mint: //r/ hová, soZ/rf sehova, más/id, valaha; szintígy : cggyii 
eggyüvé, össze. Pl. cbcsotif cggyil forr. A mint az cggyil ki- 
szorítja az összc^t^ úgy tolja háttérbe a köznyelvi együff-eX a 
göcseji ()'sszüit, pl. mmk összilfl kapdfunk. 

Gyanánt Göcsejben gyandbo. 

Figyelemre méltó több latin értelmű helyhatározónak 
újra ragozása -A/^X?-kel és -i^^-gel, pl. főnek, lének, oda na k, 
visszdnak, arranak, crrenek, bének, kinek, hozzddnak, tnllednek, 
dtinek (által) ; fölig^ léig, béig. Időhatározásnál is akad hasonló 
jelenség; erre a kérdésre , mióta' Göcsejben így felelnek: 
réggeltíil uia, keddi tiil uta; Debreczenben pedig igy: rég- 
ótdiúl fogva, 

A kor idöragról csak azért emlékszem meg, mivel ér- 
dekes látnunk, mint válik valamely önálló szó képzővé, 
illetve raggá. A kor, tudjuk, régen csak az összetétel egyik 
részét alkotta és rag nélkül időhatározásra sohasem szol- 
gált; a göcseji nyelvben a kor végű szók ma is összetéte- 
lek, melyek határozókká csak ragok vagy névutók által 
válnak, pl. vagyon-e már uzsonnakor? (uzsonna ideje), ebéd- 
korban, aratdskorban, szüretkoron; pünköstkor tdjban született. 
De ?nikor és akkor e nyelvjárásban is rag nélkül haszná- 
latosak. 

A többi ragokról mi mondani valónk sincsen az alak- 
tan szempontjából ; ezzel tehát befejeztük a göcseji nyelv- 
járás alaktanát. 

Kakdos Albert. 



AZ ÚJ TÁJSZÓTÁR. 

A régi ,Magyar Tájszótár* megjelenése (1838) óta a 
népnyelvi közlések — kivált az utóbbi másfél évtized alatt — 
annyira fölszaporodtak, hogy egy új tájszótár kiadásának 
szükségessége egyre érezhetőbb lett. A Magyar Tudományos 
Akadémiának nyelvtudományi bizottságában az utóbbi évek- 
ben többször volt róla szó, de a dolog csak a múlt év vé- 
gén lépett át a tervezés stádiumából a végrehajtás stádiu- 
mába; a nyelvtudományi bizottság ugyanis deczember 15-diki 




AZ ÚJ tájszótAr. 



217 



ülésében végre elhatározta^ hogy új tájszótárt ad ki, és ké- 
szítésével e sorok íróját bízta meg. Én a megtisztelő meg- 
bízást szívesen fogadtam, és a bizottságnak tervezetet nyúj- 
tottam be, mely szerint a tájszótár készítendő volna. A 
bizottság az én tervezetemet egész teljességébon elfogadta, 
csak még néhány ponttal toldotta meg. 

Talán e folyóirat olvasóira nézve nem lesz érdektelen, 
ha röviden bemutatom azt a tervezetet, mely szerint 
az új tájszótár szerkesztődik. 

Az első és főkérdés az lévén, hogy m i t k e 1 1 mint 
tájszót a szótárba fölvenni, a nyelvtudományi 
bizottság erre nézve a következőket állapította meg: 

Ha a tájszót az irodalmi, illetőleg köznyelv- 
hez mérjük, három nemét különböztetjük meg neki : 

a) tulajdon képi tájszó, mely a köznyelvben 
teljesen ismeretlen, csak egyes vidékeken a népnyelv hasz- 
nálatában él; pl. bincsó: hitvány, apró gyümölcs; fcmcsika : 
ringy-rongy ; punga : bugyelláris (Szolnok-Doboka m.) ; 

b) jelentésben tájszó, a mennyiben valamely 
köznyelvi szónak egyes tájon valamennyire eltérő jelentése 
vagy külön átviteles használata van ; pl. fáradt: sovány 
íHeves m.) ; bdfor idő : szép idő ; ostoba - rest (Alsó-Lendva). 

c) alakszerinti tájszó, a köznyelvi szónak olyan 
hangalaki változata (variánsa), mely az illető tájnyelvnek 
rendes és szabályba foglalható hangalaki eltérésén és saját- 
.ságain kívül áll, úgy, hogy az egyes előforduló esetek föl- 
jegyzése szükségessé válik; pl. papirka e h.: paprika; döm 
eh.: töm ; csihdn eh.: csalán. 

Mind e háromféle tájszó tehát fölveendő a szótárba. 
Az a) és b) alattiak nemcsak kellő értelmezéssel közlendők, 
hanem a hol szükségesnek látszik, értelmük megvilágo.sítá- 
sára szolgáló példamondatok, szólások is csatolandók hozzá. 
A c) alattiak mellé az illető szónak köznyelvi alakja kerül 
magyarázatul. 

Fölvesszük természetesen az idegen eredetű táj- 
szavakat is, s ha biztosan konstatálható, hogy az illető 
.szó mely nyelvből való, rámutatunk eredetére is. 

A tájszavakat a tényleges kiejtés szerint 
közöljük, de azért nem mellőzzük azokat sem, melyek az 
eddigi gyűjteményekben köznyelvi (irodalmi) kiejtés szerint 
vannak közölve; lehetséges ugyanis, hogy szerkesztés köz- 
ben lesz módunk az igazi kiejtést restituálni, ha pedig nem 
lesz, a kiadásban ezeket a szavakat valamiképen meg fog- 
juk majd különböztetni a többiektől. 

Minden egyes szónál megjelöljük a vidéket, a hol 
divatozik, továbbá a forrásmunkát, a melyből át 
van véve; azon szavaknál, a melyeket nem nyomtatott for- 
rásból, hanem kézirati gyűjteményből vagy pedig valamely 



2 1 8 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK . 

írás- vagy szóbeli magánközlésböl veszünk át, az illető köz- 
lőnek nevét tesszük ki. 

Az anyagnak lehetőleg teljes összegyűjtése végett fol- 
dolgozandók az eddig megjelent összes tájnyelvi köz- 
lések (Tájszótár, M. Nyelvészet, Nyelvtud. Közlemények, 
M. Nyelvőr, Vadrózsák, az Arany-Gyulai, Erdélyi és Kál- 
mány-féle népköltési .gyűjtemények), továbbá Krizának ha- 
gyatéka ; sőt egyes írók müveiből is kiszemelendők azok a 
tájszók, a melyeket mint ilyeneket készakarva használtak. 

Mikor majd az egész anyag össze lesz gyűjtve, betű- 
rendbe szedve és kellőleg megrostálva, meg lehet kezdeni 
a nyomtatást. Ez az első nyomtatás azonbanmég 
csak kézirat -számba megy; ezt ívenként vagy fü- 
zetenként megküldjük a Nyelvőr megbízhatóbb és szorgal- 
masabb gyűjtőinek, és másoknak is, a kikről föltehető, hogy 
az ügy iránt érdeklödnek, — azzal a kérelemmel, hogy ne- 
taláni megjegyzéseiket, javításaikat vagy pótlásaikat szíves- 
kedjenek a szerkesztővel közölni. A végleges szer 
kesztés és kinyomtatás csak e beküldendő 
jegyzetek fölhasználása után fog történni, 
így azután lehetőleg teljes és hibátlan lesz a Tájszótár. 

Azonban már az anyag gyűjtése közben is sokszor rá 
fogunk szorulni a Nyelvőr buzgó gyűjtőinek és az ügy más 
barátainak szives támogatására ; az eddig megjelent nép- 
nyelvi közleményekben ugyanis sokszor akadni olyan ada- 
tokra, a melyek ki nem elégítenek; ezekre vonatkozólag 
részint a Nyelvőrben, részint levél útján fogunk majd föl- 
világosítást kérni. Reméljük, hogy a kikhez for- 
dulunk, az ügy fontosságát ismerve, nem 
fogják megtagadni támogatásukat. 

SziNNYEi József. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK, 

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből 
s egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődőleg. 

A garádics alatt lévő gerendákat felnyilaltattuk: 
felfeszíttettük, s más új gerendához erősíttettük. 

A dézmások czirkálják meg a hegyi sajtókat : 
vizsgálják, járják meg, nem maradt-e itt-ott dézmabor? 

Az már, jó uraim ! egy húson két bőrvonás volna : egy 
rókáról két bőr. 

Ezen dolgot nem lehet hivalkodva vennem: köny- 
nyedén, meggondolás nélkül. 

Ámbár minden száj ellenkezőt szólott, a dolog mégis 
jó karban állattatott : minden ellenkezés daczára a dolog 
becsületesen intéztetett el. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



219 



Derekas buját fogja még ennek látni a város: 
erősen meg fogja bánni. 

Hirtelen eltudta a háztól : ravaszsággal eltávolította, 
megszökni segítette. 

Mikor a bor immár kezdett erősen megcsűggedni: 
meglágyulni, megnyulósodni. 

Az agyagnak megnyomására polyvát is vöttünk: 
megtaposására, tapasztáshoz váló elkészítésére. 

Mert annyi itt az Ádám fia, mint a fűszál : igen sokan 
vagyunk itten. 

Marháinkat a nyomásfoldröl elellenzette: az uga- 
ros legelőről eltiltotta. 

Érette magam is szívesen felrugaszkodom: felrán- 
dulok, felmegyek. 

Vigyázó füleket kell itten tartani: ügyes őröket, ké- 
meket. 

Kegyelmetek dolgait forgattuk mindenekben : in- 
téztük, igazítgattuk. 

Bizony, sort vett a dologban : gyanúsnak tűnt fel a 
dolog előtte. 

Talpa munkáját kérte tőlünk : fáradozásai bérét, 
jutalmát. 

Csak hitrészszel hagyván, el akar tudni a jószágból: 
kivetni, kiperelni a jószágból, 

Dijan-maradást is felelt hozzá : tett költségeit is 
követeli rajta. 

Erősen utánunk ereszkedtek a hegyi tolvajok : 
nyomunkban voltak, üldöztek. 

Ezen idő alatt alkalmas földig mentek a szekerek : 
jó messze elhaladtak. 

Elszakadásom a tolvajoktól nem lehetett : nem mene- 
külhettem tőlük. 

Toros Péter egy oszláson volt a bátyjával: együtt 
osztoztak . meg a mi vagyon maradt. 

Az ötvös kezéhez, ló- öltözethez adtam egy tallért és 
egy ortot: megezüstözendő lószerszámhoz. 

Magam indulati után ereszkedvén : indulatom által el- 
engedvén magamat ragadtatni 

Kegyelmetek néhai jó atyai intését megvetettem : oly- 
kori kegyességét. 

A' felső esztendőkben a nagy tűz mia' mazurrá lőt- 
tünk: a múlt években esett tűz miatt igen elszegényedtünk. 

Becsapta magát a kegyelmetek városába: befutott, 
engedelem nélkül beszökött. 

Hálásban lévő betegségem idején, a nóvum ju- 
dicium a divisiót elölte : mig én halálos betegségemben sin- 
lödtem, egy új Ítélet az előbbi osztozást semmivé tette. 



2 20 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

Istenünknek karját ellenünk felhúzva tapasztaljuk : csa- 
pásra, leütésre készen. 

Cselekedeteidet a törvény szerint jóformán majd meg- 
rázogatják: megvizsgálják, megi télik. 

Vigyázzatok ! mert ma-holnap leestek a talygáról : ki- 
maradtok a jószágból; — leestek az ugorkafáról. — Fordul 
elő így is : „igen fennyen vagytok ! pedig maholnap leestek 
az császár lováról" ; — itt talán hivatalt is érthettek a ré- 
giek annak előtte; e helyütt azonban nem hivatalból való 
kimaradás, hanem egyszerű birtokviszony fordul elö. 

Nagyon is mellette fogta a dolgot : védelmezte, segí- 
tett rajta. 

Nagy zelussal kezde nekem szállani: igyekezett erősen 
megtámadni. 

Meg akarod-e az adósságot tartani tőlem ? nem 
akarsz-e megfizetni? 

Ha ezen idő alatt pedig halomásunk történnék : ha 
elhalnánk. 

Feles kárvallásaim igen megnyomtak: elszegé- 
nyítettek. 

Az actor felette sok kerengő beszédekkel él: 
csüri-csavarja a dolgot, egyenesen hozzá szólani nem mer, 
nem akar. 

Becsületes levelünket corámozták s ugy küldöttek 
ki : előttemezték, coramizálták. 

Katona Lajos. 

Babonák , egy a múlt század végéről származó kéz- 
iratból *). 

Nyelv és száj fájásról. A macskának farkát 
kell a szájába megforgatni, és el múlik meg gyógyul. 

Fog fájás ellen. Egy pohár eczetben kell tenni 
a lónak meg tüzesült fogát s bé kell fedni a poharat, lágy 
melegen ved a' szájadba. 

Hideg lelés ellen. A fris ló ganét ki kell fa- 
csarni, és annak levét kell meg innya. Probatum. 

Tej elapadásról sat. A midőn a gyermeke meg- 
hal a Szoptatós Aszonnak, es eltemetik, akkor a Sirjából 
kell egy marok földet hozni és az Annya nyakába kötni. 
1 1 e m : egy ócska sürü fogú apró fogú fésűt és kénesőt (?) 
nyakába kell kötni. 

Szömölcs elvesztésről. A vakondakot eleve- 
nen kettő kell vágni , és annak meleg vérivel meg kell 
dörgölni 



*) Az aradi főgymti. tulajdonát tevő Vásárhelyi -féle könyvtárban. .\ 
kézirat más tárgyú müvek közt ejjy nagy fejezetet foglal magában „Némelly 
házi orvosságok" czím alatt. E fejezetből valók a közölt ntasítások. 



• •*< 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



221 



Szeplő ellen. A dia i" may ad ultimam may min- 
den reggel meg kell mosdani harmatba, minden bizonyai 
el vész. 

Miképpen kell meg tudni ha Férjfiát 
vagy Leánt fogé szülni az Aszón y. 

I. Ha job felöl mozog Férjfi lesz. 

.2. Üllyön az Asszony a földre, és midőn fel akar 
kelni, ha a jobb kezére támaszkodik, midőn fel akar kelni, 
tehát Férjfi ha a balra Leány. 

3. Egy kis Lócskát kell a fejére hinteni, de maga az 
Aszony észre ne vegye, ha az fejéhez vagy ábrázatjához 
kap akkor férjfi lesz, ha az farához kap, leány lesz. 

A mely embernek szokása terhes korába a feleségét 
az Ágyon által lépni, s úgy le szállani az ágyról, tehát ha 
nehezen szül, vajlodásakor lépje által háromszor, és min- 
denkor kerülje meg, a job lábát tegye elől. 

Fürdőkészités a ki akarja hidgye. 

A Szeder indát (mellyet két egy másra véggel menő 
Dülö föld között a borona érdeklett) az hol termett fel 
szakasztván mindjárt négy rét kell törni s haza vivén, há- 
zadban bé ne vid addig, hanem a küszöbre tévén vagdald 
kétfelé, s a melly része belől esik, ted a Fürdőbe, a ki kí- 
vül esik vesd a szemétbe. 

Item: Háromszor g szál borostyán korét (?) azaz 27 
szedvén és ennek tövére Sot és kenyeret vetvén. Erős 
hasznos a több Praemissákkal együtt. 

Ha fejős teheneket rósz személyek meg- 
vásárolják, ugy hogy mikor fejni akarnád, akkor ga- 
néjlik, vizellik és hánykódik. Vegyed a Gazda Aszonynak 
viseltes főkőtőjét tarcsd a Tehén alá ollyankor, hadd Ga- 
néljon es Vizeilyen azon főkötöbe, az után kösd öszve, 
akaszd fel a kéménybe és csinálly jó Füstöt alá. Akkor 
nap az, aki meg varásolta házadhoz vagy udvarodba meg- 
jelenik kérőért, de se magad se cseléded, azon háztul sémit 
ki ne adgyatok, akár mint rimánkodgyon. Ha valamit ki 
adol néki Házadból, nem használ, ő neki úgymint a Varás- 
lónak ganéjjá, vizellése el ál. 

Ha a Tehened a Varáslás által rug és igen 
vaddá rontatik, holott az előtt szelid volt. Vegyen a Gazda 
vagy Gazda Aszony egy kapát, es a' midőn azon tehenet 
fejni akarják, azon kapát, a faránál hátul vágd a földbe, es 
hadd ott mig meg fejik, el hadgya mind a rúgást, mind a 
Vadságot. 

Jánosi Béla. 



-íf^-JiT" 



222 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Mellső. E képzésnek védelmére azon kívül, a mit a 
Budenz- Albumban idéztem s a mi a f. é. Nyr. i8o. lapján 
van elmondva, fölhozhatok még a következők. A nyugotsó^ 
keleisö szókat már Csokonai megemlíti, még pedig a másik 
két világtájjal együtt: y,napkeletső, napny?/gofsój északsó, délsö. 
így ejtik ezt néhol magyar hazánkban". A M. Nyelvészetben 
is V:i6i. megvan a diésüö mint dunántúli szó. A pozsony- 
megyei Tárnokon a tótul Kraiíi-nak nevezett szélső utczát 
(szóbeli közlés szerint) a magyar ajak így alakította át : 
karéjsó sor. Továbbá: ódalsó M. Nyelvészet VI: 343 ; balsó 
Jókai Vadon vir. 11:197; r>^ jobbsó emelvény" Pesti Hirlap 
1884. IV/4. vcz. ; legközelebbsö, mint új szót említi Lovász 
„A nyelvuj. hib." 33 ; hdhó^ az irodalmi nyelv él vele a 
hdiulsó mellett. " Simonyi Zsigmond. 

A mellső semmi szín alatt sem hibás alkotás, sőt a 
legszigorúbb analógia szerint való. A Nyelvőr XIV. 180. 
olvasható adatokat még a következőkkel szaporítom. 

Csokonai azt írja Dorottyája IV. énekében (Mind. 
Műnk. 222, 1.): „A mint a harmatos rózsákba öltözött Haj- 
nal már feltetszett a csillagok között; S erőt vévén a már 
szendergő éjtszakán, Besütött a szála kelet ső ablakán". 

vS ezt a tanulságos jegyzetet csatolja hozzá: j^Kelctsö^ 
vagy napkeletsö: keleti vagy napkeleti. így ejtik ezt néhol 
magyar hazánkban, és Ítéletem szerint nagyon helyesen. 
Valamint ezekből túl^ innen, vég, hdiidy elő vagy elől^ ufói, 
közép stb. ezen szók jönnek : íulsó, középső stb. ; úgy. nem 
tudom, mi okon lehetne kicsúfolni azon helységeket, me- 
lyeknél szokásban vagyon az éjszaksó, napkeletsöj délső, nap- 
7iyugotsó terminatio? kivált hogy a só és ső suffixumok 
mindig helyet jelentő szókhoz ragasztódnak". 

Magam ezt a két érdekes példát hallottam : onnatsó 
(komáromi cselédtől) és /alsó: a fal felül való (szabadkai 
asszonytól). Ponoki Thewhewk Emtl. 

Ev, év. Tömlő Gyula a Tájszótár szerkesztője ellené- 
ben azt a gyanúját fejezi ki (Nyr. XIV. 173.). hogy az az 
tv szót . valószínűleg csak Mx\. vagy Kreszn. után írta föl 
czímszónak. Ezt a gyanút eloszlatja a Tájszótár gyűjtőinek 
részben fönnmaradt kézirata, melyet Kecském éthy Csapó 
Dániel „írt ki" (értsd: czédulázott), s a ki az akadémia 
akkori „titoknokához** intézett levelének tanúsága szerint a 
Tájszótárt szerkesztette is. E fönnmaradt kéziratokban meg- 
találtam egyaránt az ev és év szót; de K. Csapó D. elégnek 
tartotta, hogy csak az ^z^-et vegye föl a szótárba Kállay 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARAzATOK. 



223 



székely szógyűjtéséből, a hol a szómagyarázat így van föl- 
jegyezve : j^Év : méreg a sebben v. daganatban ; eves^ evett- 
ség (tehát nem eve^/ség) : genetséges, genetség". 

Év alakjában előfordul Horváth Zsigmond gyűjtésében, 
de ezt a szerkesztő mellőzte, talán azért, mert nem találta 
sem MA. sem Kreszn.-ben A gyűjtő ekkép közli: „ÍÍt/.* 
genyesség vagy enyekesség. Az eves seb úgy leghamarább 
meggyógyul, ha a völgye kinyomatik. Balatonmell éki szó". 

Megjegyzem itt, hogy jó lesz az új Tájszótár szerkesz- 
tőjének ezeket a kéziratokat újra átnézni; mert úgy látom, 
hogy a kiírás nem történt mindenben elég pontosan ; s arról 
is meggyőződtem, hogy a rendelkezésre álló anyagból nem 
minden került be a szótárba. Az utóbbi különösen áll Fer e n- 
czi János székelyföldi gyűjtéséről, a melyből több érde- 
kes szó kimaradt, melyeket a legközelebbi alkalommal a 
maguk helyén közleni fogok. Frecskay János. 

Gyaksa. A Nyelvőr XIII. 558. 1. Szarvas Gábor 
a gyaksa eredetét onnan magyarázza, hogy Baróti Szabó 
Dávid és [vele együtt, vagy tán utána] Kresznerics a Bod- 
Pápai szótárában a kissé elmosódott /betűt hosszú /-nek 
nézték, s így a gyakfa helyett aztán gyaksd-X. nyomtattak. 

Föl kell említenem, hogy egy alsófejérmegyei techni- 
kus. Garda Dezső, tudósítása szerént ott a megyében a 
szekérlajtorja két végéhez függőlegesen megerősített karó- 
kat, melyek a szekéroldalt tartják, a nép gyaksá-nak ne- 
vezi ; s így akárhogy s mint is került e szó a szótárakba, 
hogy valósággal megvan a nép nyelvében, az az egy bi- 
zonyos. A gynkfa, gyaka pedig ott nem ismeretes. 

KispÁL MmÁLY. 

A t. közlőnek igaza van ; a gyaksa nem ferdített, hibás 
olvasáson alapuló, hanem valóban élő szó. Megvoltát két- 
ségtelenné teszi nem csak a tőle idézett tanú, hanem ma- 
gában a Nyelvőrben (IX. 2i^^ foglalt következő hely a 
,Háromszéki szólásmódok^ rovatában: „Hozd ide a merek- 
lyét, jó lesz gyaksának. (A gyaksa karó alakú hegyes fa, 
melyet terehordozáskor a szekér oldalára szoktak felszúrni 
a teher megtartására.)" 

E helyre V o 1 f György tett bennüjiket figyelmetessé. 

E szerint gyakfa és gyaksa^ habár jelentésileg teljesen 
egyazon szók, alakilag mégis külön választandók. 

Szarvas Gábor. 



Nagy kalitka. Simonyi Zsigmond a Nyelvőr XIV. 181. 
lapján kritika alá fogja a me neved, mesény s röpde szókat, 
de míg az első két korcsalkotás helyébe mindjárt helyeset, 
jót ajánl, a röpdére nézve beéri azzal, hogy egyszerűen 
körülírást használ, a mely a legritkább esetben tehet mű- 



22 4 HELYRÉIG AZh'AsOK. MAGYARÁZATOK. 

szói szolgálatot. Ha egy lábnyi magas kalitka tegyük ,k i s 
kalitka*, akkor ehhez viszonyítva a kétszerte oly nagy már 
nagy kalitka, de azért még mindig nem ,röpde', azaz nem 
olyan kalitka, a melyben a madár szárnyainak hasznát ve- 
hetné. Már pedig Csernátonyn kivül számos magános s 
azonkívül az állatkert is bir oly nagy kalitkával, a melyben 
a madarak, még olyan nagy is mint a sas. kiterjesztett szár- 
nyakkal változtathatják helyzetüket. Ha az ilyen nagy kalit- 
kának jelölésére az állatkert és mások is a ,röpde' szót 
használják, ezt bizonyára azért teszik, mert nem tudnak 
jobbat helyette s a nagy kalitkát nem tartják alkalmasnak 
a fogalom jelölésére. 

Codexeink közül több fentartotta nekünk a repeső szót 
,madár' értelemben ; de ma már nem élünk vele. Vájjon 
nyelvünk ezernyivel idevágó analógiáján elindulva, nem 
lehetne-e jó szívvel a röpde helyébe a repesöt vagy a 
repkedő t, repdesőt állítani ? Azt hiszem, igen. Sőt a 
szárnyaló is helyt állhatna. Frecskay János. 

Finom. Simonyi a Budapesti Szemle f. é. májusi füze- 
tében (297. 1.) többi közt ezt mondja: „Némely szót nem 
az irodalmi latinból, hanem más nyelvekből vettünk, csak- 
hogy a konyhalatinság köz vetésé vei. Ilyen úton vált a mi 
finom szavunk az olasz fino vagy akár a közép-fölnémet y/// 
melléknévből". 

Ez a nézet annyiban helyes, hogy az európai nyelvek 
egynémelyikébe csakugyan az olaszból került e szó ; azonban 
a mellé állított fölöstököm nem találó analógia, mert a finuin 
irodalmi, csakhogy középlatin irodalmi szó, míg a früstiícum 
legalább kim utathat ólag sohase volt szava az irodalmi nyelv- 
nek. Ducangenál a következőt olvassuk: ^Finus: excellen- 
ter bonus . . . Quod excellentem vei optimum gradum bo- 
ni tatis obtinet, finuni vei finissimum vulgariter appellatur*^. 
A középlatinságnak e finus, finiim mellékneve az olaszból 
való kölcsön vétel. 

Az olasz fino Diez szerint (Etym. Wörtb.) a finito-mk 
rövidülése ; így lett a lat. niansuefus-h6\ az olaszban manso. 
A jelentésre nézve (beendigt = volkommen), mondja tovább 
Diez, vö. lat. perfeqtus (bevégzett), gör. téXsiög (u. a.). Ha- 
sonló jelenség a magyarban tökéletes {fnegfökél : a régi nyelv- 
ben a. m. elvégez). Szarvas Gábor, 

A „megvédelmeztetett*' Arany János. A tavali Philol. 
Közlönyben Arany János müveiből egész lajstromnyit idéz- 
tek hibás szót és mondat-szerkezetet. Az utóbbiakat az idei 
Ph. K. 358 — 362. lapjain védelmébe veszi ugyan Brassai, 
de néhány kivételt enged (362): „Az ilyeneket mint: vol- 
nánk kénytelen^ váltak kapóssá, törvényeket megszorítanak (tar- 



APKÓLKKOK. 



o 1 c 



iomj, Valiinak kénytelen, nem védelmezem, de bizony méltá- 
nyos lenne egy meggyengült szemű ember írásbeli oly vét- 
ség-ének tulajdonítani, a milyeket egy párisi- vagy londoni 
nyomda házi javítója tétovázás nélkül kiigazítana." 

Tout comprendre c'est tout pardonner ! Hadd ne marad- 
jon hézag Arany védelmében, hogy újra bebizonyuljon ama 
közmondás igaz volta : Arany tűzben tisztul, a polyva megég. 
Az idézett négy kifejezés közül a középső kettőt nem védem 
újra, csak bátor vagyok Brassait figyelmeztetni a tavali 
Nyelvőrben közölt ily czímü czikkeimre : „Szóegyeztetés az 
állapothatározásban" ; ott, úgy hiszem, eléggé megbizonyítot- 
tam ezen szerkezetnek kifogástalan voltát. U. o. a 450. lapon, 
(azonfölül Nyr. IX: 227.) találhatók olyan szerkezetek is. 
minő a j^volndnk kénytelen^ va Iának kénytelen^ . De hadd idéz- 
zek az utóbbiak védelmére ezúttal még találóbb analógiá- 
kat : y^szdmtalan lönck" multipliclati sünt super numerum 
KeszthC. 121 ; „egy egész héten eliemeteflen Icffcfiek volna^ 
ÉrdyG. 551b; „azért semmit ne bánkódjék, hogy borai 
eladatlan viaraddnak^ LevTár. I:6o; „bár gyászos én éle- 
tem, kegyetlen az egek, csendesen azt szenvedem és holtig 
epedek" Amadé versei 91 ; „virági sinylenek, korlátja roz- 
zant, fái tísztdtalan^ Shaks. XIV: 182. (Szász K. ford.) 

Ennyi példa egyelőre elég lesz arra nézve, hogy itt 
nem egyéni botlással van dolgunk. Megfejtése pedig az, 
hog'y itt a szdmtalan stb. szók nem nominativuskép, hanem 
adverbiumkép vannak használva, mint pl. szü nihilen folynak, 
hirtelen jöttek sat. Kecskeméten ezt ivS hallottam: „0 Idba 
jnezUlen van,^ (Nem emlékezetből mondom, hanem akkor 
jeg'yeztem fól, mikor hallottam. Az illető leány egy szót 
sem tud más nyelven, mint magyarul.) Különben ugyanott 
ezt is mondják: „nézzük meg, kész van-e már a vacsora" 
(ilyent többször hallottam); vö. „A mesternek is van egy 
kis bosszúsága, mert itt van karácsony s nincs kész a nad- 
rágja"' Népk. gy. 111:281. A kész itt is határozó, a m. 
készen ; mint Dunán túl hallani : készebb akármit megteszek, 
e h. készebben, inkább ; Jobb szeretem, e h. jobban, 

Simon Yi Zsigmond. 



APRÓLÉKOK. 

Egy zavaró hang. A magyar tudományosság jó híre- 
neve az utóbbi időben kifelé is mind nagyobb és nagyobb 
hódításokat tesz ; már oly helyeken is meg kezdette lábát 
vetni, a hol eddig csak gúnymosollyal szoktak felelni tudo- 
mányosságunk emlegetésére. A mennyire örvendetes ez a 
kedvező fordulat, annyira óvakodnunk kell tőle, hogy a 

M. NYBLVÓR. xrv. I q 



2 26 APRÓLÉKOK. 

mit komoly igfyekezet, kitartó szorgalom s fáradságos 
munka szerzett meg számunkra, azt meggondolatlan kony- 
nyelmüséggel vagy vigyázatlansággal koczkára ne tegyük. 

A Phil. Közlöny ez évi áprilisi füzetében egy kritika- 
féle jelent meg, mely a sokszor emlegetett .jüie slavischen 
elemente im magyarischen" mü egyes czíkkeit igyekszik 
birálgatni. Ez a birálatféle nagy fitymáló hangon szól arról 
a tudósról, a kiről mindenütt, a hol a tudományos munkál- 
kodást igaz értéke szerint tudják becsülni, csak a legna- 
gyobb elismeréssel, tisztelettel szólanak — gúnyosan „az 
éles látású unbefangenheit nagy mesterének" nevezgeti ötr 
más helyen azt mondja : „nevetséges állítás [Miklosich- 
tói], hogy a szlávok ismertették volna meg a magyarral a 
sdiorL Ja, dies ist sorgfaltiges abwágen und unbefangen- 
heit!" majd így itél róla: „Egyik fö hibája, hogy a torok 
eredetű magyar szókat a szláv dicsőség emelésére használta 
durch sorgfaltiges abwágen und unbefangenheit. A másik 
lényegesebb hiba az volt, hogy a kölcsön vett elemek for- 
rásának megítélésében nem alkalmazott helyes kri- 
tériumot;" szemére lobbantja, hogy nem bizonyít, s okát 
is megmondja, miért: „Miklosich szerint a tolmács szláv szó 
és mi a szlávoktól vettük. Ennyiből áll az egész bizonyítás. 
De melyik az a tő, melyből sarjadzott, ezt Miklosich nem 
mondta meg; mert nem tudta megmondani;" oktat- 
gatja egy Thúry József azt a Miklosichot, kit meg se 
tudott érteni; sami legerősebb, ráfogja, hogy a szó- 
beli mü „már a szerző által is bevallott hibás elvekből kiin- 
duló munka", s ismét: „A szláv elemek kimutatásában el- 
követett hibáit maga Miklosich is bevallja" — szóval oly 
kicsinylő elitéléssel szól e tudósról, hogy pirulnunk kell 
rajta, hogy e tiszteletlen szavak magyar nyelven jelentek 
meg nyomtatásban. 

Azt természetesnek találjuk, hogy ,a búzakalász büsz- 
kén emelődik az égnek, míg üres^; ily szembeszökő tájéko- 
zatlanságtól, mint a minőről egypár hasonló birálat már 
eléggé meggyőzött bennünket, éretlen Ítéletnél nem is vár- 
tunk egyebet ; de hogy a Phil. Közlöny helyt adott e köz- 
leménynek, mely a magyar tudományosság gyarapodó jó 
hírnevére sötét árnyékot vet s elleneseinknek kész ürügyet 
szolgáltat támadásaik megújítására, azon valóban csodálko- 
zunk; s midőn sajnálkozásunkat fejezzük ki rajta, hogy 
ama méltatlan támadás megjelent, kötelességünknek tartjuk 
egyszersmind kijelenteni , hogy e támadást rosszaljuk s 
minden, vele való közösséget határozottan elutasítunk ma- 
gunktól. 

Nyelvérzék és tudákoskodás. A B. Hírlap ugyanazon 
egy számában (máj. 7.) a Hírek rovatában olvassuk a kö- 



J 



Al'KOJ.KKOK 



2 21 



vetkező tudósítást: „A Pisk/' telep részére követke/6 ado- 
mányokat vettük "^ s alább: „Tolnay Lajos a Ilunyadmegye 
eloláhosodott székelyeinek visszamagyarosításán fáradozó 
pisk// népiskolának ügyét magáévá tette". A megelőző szá- 
mokban is váltakozva hol ,pisk/*-telep^, hol meg a ,piskii- 
telep^ ügyének mibenlétéről kapott egy-egy rövidke értesí- 
tést az olvasó. 

Látnivaló , hogy itt a nyelvérzék s a mesterkéltség 
hajba-hajba kapnak egymással, s hol az egyik, hol meg a 
másik kerekedik fölül; legutóbb azonban úgy látszik, hogy 
a ,pisk/'' le kezdi szorítani a harcztérröl a ,pisk/*/t^ Nem 
úgy a nemzeti színháznál. Ott hajdanában a „Portic/ néma" 
ült a trónuson, de mióta a „színészi tanoda" virágzik, a 
hol nem csak azt tudják, hogy Portici olasz város, hanem 
azt is, hogy a magyarban városnevekből -/' képzővel alkot- 
nak melléknevet, a ,Portic//' száműzte az előbbit s maga 
foglalta el az üresen maradt trónust , s azóta egy-egy 
operai napon a színlapok fönnen hirdetik a ,Portic/y néma* 
dicső uralkodását. 

Arra a kérdésre, hogy az -i végű helységnevek, ha 
melléknevekként használjuk őket, fölveszik-e az -/ képzőt 
vagy nem. megfelel Arany János „Szondi két apródjá"-ban . 
-Feljőve Márton, az orosz/ pap". 

Tudjuk, hogy ama helynek ü r o s z í a neve. Arany 
szerint tehát, de meg a népnyelvi használat szerint is, az -/' 
végű helységnevek, ha melléknévként szerepelnek is, nem 
vesznek föl -/* képzőt ; nem mondjuk például : ,rez/'/" bor, 
simony/V határ, ezek már olasz/V földek, kilit/V malom" sat. 
noha vannak Rezí,'Simonyí, Olasz i, Kilíti hely- 
ségeink. Sőt a hiatus elkerülésére még a -falva, -háza, -hida 
végű helységneveket is rendesen imígyen használjuk : apáth- 
falvi (Apáthfalva), balásfalvi (Balásfalva), illyefalvi (Illye- 
falva) ; nyíregyházi (Nyíregyháza), laczhází (Laczháza) ; bán- 
hidi (Bánhida), várhidi (Várhida) sat. 

E szerint : , A pisk/* csata. A portic/ néma^ 



Kfllönösségek. Nem is hittük, hogy már halászaink is 
kezdenek megművelt magyarosodni ; legalább az országos 
kiállítás mezőgazdasági tudósításából azt kell következtet- 
nünk, hogy az ,ujhodás' malasztja már a balaton vidéki, 
dunai, tiszai sat. halász népet is megszállotta. Az értesítés 
ugyanis azt adja tudtunkra, hogy „az élő hal kiállítás több 
í^apig fogja a látogatók figyelmét lekötni. A csinosan cso- 
portosított tartdnyokban élénken úszkál a galócza . . . e 
halak egyévesek, s fejlettségük beigazolja^ hogy tenyészté- 
sük előnyösebb a pisztrángénál ... a költőedényekben a 
vÍ2 hőmérséke rövid idő alatt kiköltötte a halcbrcnyekel^ 

15* 



2 2tS VÁLASZOK. 

melyek duzzadt szikhólyagjukkal pihennek a tartály fe- 
nekén". 

A mi különben örvendetes a dologban az , hogy a 
komolyabb irodalmi termékek is mind jobban kezdenek 
terjedni még a nép alsó rétegeiben is ; példa rá a meguj- 
hodt nyelv föntidézett két csemetéje, az ébreny és tartály, 
melyeket magyar halászaink valószínűen a német-magyar 
szótárakból tanultak meg, a hol meg van mondva, hogy 
ébrény : embryo é^' tartály : beháltniss. 

Nem tudjuk. Hermán Ottó fölvette-e ezeket is a halá- 
szati műszavak sorába; ha Szegeden nem is, de Körös- 
Tarcsán bizonyára már nagyon elterjedtnek kell lennie az 
ébrenyféle fölsőbb ihletség szülte szavaknak. 



VÁLASZOK 
a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

csula. Ez az alak a Jókaiból idézett hely jelentésében 
a beküldött adatok szerint nem használatos ; ellenben a 
cztilá't következő helyeken ismerik : a) „ CsiiIa ugyan nem, 
de czula járatos Kis-KüküUö megyében ; értelme gyalázó, 
s lányoknak, különösen serdülő lányoknak hallottam, hogy 
mondják" (Kispál Mihály.) — b) „Hallottam Kún- 
Félegyházán csitításul egy ittasságában henczegőhöz e mon- 
dásban : czo ki czula ! Nagyon használatos különben ez 
ikerszóban : czele-czula : szana-széjjel, rendetlenül heverő hol- 
mik, czók-mók ; pl. Szedd össze a czele-czuládat, oszt menny ! 
Ez is éhoszta mindén czele-czuláját" {Szerelemhegy i.) — 
c) „A csula szót gyermekkoromban nagyon sokszor hallot- 
tam otthon (Csallóközben, Duna-Szerdahelyen) saját boldo- 
gult anyámtól is, meg másoktól is. Különösen 3 — 7 éves 
leánykákra szokták az anyák alkalmazni, ha azok valami 
illetlen dolgot tesznek ; pl. : Nem szégyenled magad te vén 
czulla (de nem csula) l"^ (Molnár József.) 

A czula megvan Csokonainál is, a mint ezt B a r á t h 
Ferencz és Babics Kálmán tudatják velünk. Baráth 
ezt írja: „Sokszor hallottam, nőre (leányra) mondják meg- 
rovó értelemben. Csokonai Dorottyájában is előfordul, az 
öreg Gergő beszédében (IV. könyv) kétszer: Ténsúr, egy 
tzúlátol én ezt fel nem veszem. Didergett a czúla, majd 
hogy meg nem fagyott". — Babics az első hely idézése 
után így magyarázza a szót : „ Czula, czur/ia, czurhó, czódli ^^ 
lotyó-féle, kevés becsületü, könnyelmű fiatal vászoncseléd, 
ha félig tréfásan titulázzák. Az egész Dunántúlon így van**. 



VÁLASZOK. 



229 



A csula Ccsuliy csaj la) szót más jelentéssel négy hely- 
ről küldték be hozzánk: a) y^Csula: Bia tájékán tehénről 
mondják, mikor riska tehén, apró szarvú, vézna, sovány" 
(Kartal Károly.) — b) y^Cstili: Kún-Félegyházán any- 
nyi mint kajla, hosszú fülű, esetlen testalkotású" (Szere- 
lemhegyi.) — c) „A cstila, csuli szókat csúfneveknek 
ismerem ; gyermek koromban így csúfoltuk egymást" (D e é z s 
Sándor. M. -Vásárhely vidéke.) — ^) ^ Csaj la : Nagy-Kö- 
roson ökrökre mondják, ha lehajlik a szarvuk" (T ö m ö s- 
közi Sándor.) 

peték, a) „Sarkadon, Bihar megyében, használják a 
petek-et. Ha pl. egy duhaj legény korcsmába megyén s az 
ott mulatókat kiveri, midőn hősködését elbeszéli, azt mondja : 
Csaptam egy petéket. Ha többen valami fölött összekapnak 
s e miatt verekedés támad köztük, azt mondják rá: Nagy 
peték lett abból osztán" (Márki Albert.) — b) „A 
pctek közönséges szó Nagy -Kőrösön • használják ilyféle mon- 
dásokban : Nagy peték volt náluk. Állott a peték egész nap. 
Bezzeg tettek ám nagy petéket ! Különösen a házi cziva- 
kodás perpatvar kifejezésére használják" (Tömösközi 
Sándor.) — c) ^ Petek =■- veszekedés, lárma: Nagy peték 
vót ott, csak láttátok vóna!" (Fábián Károly. Do- 
rozsma.) — d) y^Petek = dulakodás nagy lármával" (Név- 
telen. Kecskemét.) — e) „Mikor a betyárt üldözik s ö 
tűskön-bokron keresztül megmenekülve végre föllélekzik, 
azt mondja : No, soha életembe illyen petekém nem vót" 
(Kartal Károly. Bia, Baja vidéke.) — f) y,Pefek igen 
közönséges és széltiben-hosszában használt szó Kún-télegy- 
házán : sok hühő semmiért, lárma, csődülés jelentésekkel, 
melyekben azonban mindig benne látszik lenni a .kudarcz* 
fogalma is ; pl. Nem készítettem oda néki estére azt a 
baszom pipát, oszt olyan petékét csinát érte, hogy még a 
gyerek sé áta még nevetés nekü. Nem akart a czédulájé 
fizetnyi (a helypénzszedőnek), de micsoda peték lett abbú ! 
vót ott hat baktér is écczérre. A következő két mondást 
vándorkomédiások mutatványainak látása közben tették : 
Nézd a pojáczát, hogy méttészi a petékét ! Úttészi a pete- 
két, mintha avva ja rúdda gyütt vóna a világra" (Szere- 
lemhegyi.) — g) „Gyermek koromban sokszor hallottam 
Kún-Sz.-Miklóson, de nem ,kudarcz', hanem ,czivakodás, ve- 
szekedés^ jelentésben : No, csinált aztán petéket ! A volt a 
peték ! még a harmadik faluba is elment a híre. No, te 
megtetted a petéket ! A szó jelentése rokon a pafdlid-évoX : 
Akkora patáliát csinált azér az egy tyúkér!" (Barát h 
Ferenc z.) 

petten. a) „Szülőföldemen Csókuton (Veszprém m.) az 
alacsony, de erős, vaskos termetű embert mondják pöiiön- 
nek: Ném is hinné a zembér, ebbe ja pöttön emberbe 



230 níípnyelvhagyomAnyok . 

mennyi erő van!" (Tolnai József.) — b) „Sopron me- 
gyében igen ismeretes szó a pofiim ; jelent alacsony termetű, 
kicsiny embert ; némiképen megvető gúny van hozzákötve : 
Mit aicar ez a pöttön ember, mingyárt a zsebembe rakom ! 
(Horváth Antal.) — c) ^Pöffo'n, pöWinke megvan Győr 
megyében : Ojan pöttönke kis leányom született, hogy alig 
lácczik ki a bőcsőbű. Ékkis pöttön kis pörsenís támott a 
kezin, osztán ugy emirgesédétt, hogy doktor köllött neki" 
(Kárpáti Endre.) — d) y^K pétien szót Sz.-Fehérvárott 
hallottam ily alakban : pötfön ; értelme ,kicsi, vastag' ; pl. 
pöttön ember ^ pöttön ujj^ (Balassa József.) 

ragyabunkó* a) „A ragyabunkó csúfolódó szó ismeretes 
Gömör megyében ; a gyermekek és suhanczok szokták ezzel 
csúfolni ragyás társukat** (Nagy Pál.) — b) y^Rjigyabunkó-X. 
használják Máramarosban Visken, és értenek rajta himlő- 
helyes, ragyád fiatal, élénk embert" (V i s k i K. B á 1 i n t.) 

eresztős. I. a) ^^Eresztös-n^V. mondják Hajdu-Szoboszlón 
azt a búzát, mely a nyomtatáskor jól ereszt, vagyis sok 
magot ad" (Bihari Kálmán.) — b) j^Eresztős gabona --= 
jól fizető, sokat kiadó" (V i s k i K. Bálint. Visk.) — cl 
„Ha például egy kereszt búzából 2 vékát várunk, de az 
harmadfelet vagy hármat is ád, akkor eresztös-Ví^ mondjuk 
az életet (gabonát); ellenkező esetben pedig azt mondjuk 
vékonyan ereszt^ (Márki Albert. Sarkad, Bihar m.) — d) 
y^Eresztös-t használják Szatmár és Győr megyében (itt rit- 
kábban), de csupán a szalonnára alkalmazva : Eresztős 
a .szalonna ^= bőven sül belőle zsír. Nem eresztős a sza- 
lonna ^ kevés zsírt ad, sok a tepertője (Győrött : f\ok a 
csörgője)'^ (Kárpáti Endre.) — II. ^eresztős liszt = ned- 
ves liszt: eresztős tészta ^^ nedves lisztből gyúrt tészta, a 
mely nem sül meg jól, nedves, nehezékes marad" (K a r- 
tal Károly. Baja.) 

mármaros. y,Mdmaros helyet vidrínaros elnevezést hal- 
lottam, de az nem tájszólásszokás, hanem csak egyes egyé- 
nektől használt kifejezés, kik a szót ügyetlenségből elcsa- 
varják, egy betű hozzáadásával vagy elvételével" (D e é z s 
Sándor.) 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Nincs ott égy si valló lelök sé (Csivalló lélek, Gőmőr 
Nyr. IX. 230.); nincs ott a kozokán se*: egy lélek sincs ott. 

Kihúzza a n y a r g a 1 ó t : megverődik, kikapja a magáét. 
[Nyargalőy jnrgaló, jargaiás régenten : stipendium, zsold. Nagykőrösi 




* ■; 



N /CPN YRLVH A G YOmAn YOK . 2 3 t 

regestrom 1634-böl: „Az szúbasáknak adtunk itt létekben nyargalló 
pénzt 2 tallért". L. RMKT. II. 456.) 

Dúvertibe vagyunk: össze-vissza, felfordult állapotban. 

F é kedvvé van. (Tinódynál : az ki szerzé, vagyon oly 
mint fél kedvében, Szeg. vesz. 322. Mostan is penig az nép fél 
kedvvel vagyon az itt való maradásra, hogy kevesen vannak és 
hogy íizetetlen Levelestár I. 279.) 

Nagy d ö b b e f a k a d V a : nagy bosszúsággal. Pl. Itt vót a 
zsidó, hogy fizessék ke neki, alig birtam kianni rajta. De hát émönt 
má ? Émönt osztán nagy döbbefakadva, de aszonta, hónap mógin 
egy un. (A kifejezés értelme világos Tinódy e sorából : Az terekek 
vágynak dobjok fakadva, Egerv. 1274. Dobjok fakadva: re infecta 
Veresm. Int<5 Lev. 218. L. RMKT. III. 440.) 

Köllös közepe. (Nyr. II. 87.) 

Szegődi nem tóti: olyan cseléd, a ki mindig változtatja 
a frazdát. 

Émöheccz oda, a hun a part szakad. 

Karkas kaszára jut: pl. valamely vagyon, a melyet elté- 
kozolnak, vagy valami tárgy, a melyet elrontanak. (^Farkas kaszára 
veti" Pázmán Préd. A „farkas kasza" : a farkas fogó vas.) 

Az eszöd kosara, v. veleje: bosszankodó kétségbe 
vonása valamely állításnak. Pl. Hán hét még húsvét ? Kilencz. Az 
ám, az eszöd kosara, legtöbb ha hat hét. 

Attyafia, térdig. (Ha valamely legény vele rokonságban 
álló lányhoz v. menyecskéhez jár, s mentségéül azt hozzák fel, hogy 
hisz atyjafia. Erre szokták azt mondani, hogy attyafia ám — térdig.) 

Sort fog. (A malomban az örlösök jelentkezésök sorrend- 
jében őrlethetnek ; azért a gondos gazda jókorán elmégy „sort 
fogTii'': jelentkezni, hogy mentől előbb <5 legyen a „soros.") 

Vas körmöt hány: a ki sikos sárban jár, lába ujjait be- 
görbíti, hogy el ne csúszszék. (Átv. ért. aggatolódzik, kötözködik.) 

Maga szopta az annyát: eredetileg állatról, pl. malacz- 
ról mondják s akkor : szép ; ugyanis a mely malacz maga (t. i. egy 
maga) szopja az anyját, az rendkivül szépen fejlődik. (Legtöbbször 
azonban gúnyosan használják feltűnő rút férfiról v. nőről.) 

A mire ért! (így szokták kinálni azt, a ki evés idején érke- 
zik valahova. A megkinált ekkép szabadkozik : Csak tessék isten 
áldásává.) 

Amiútakétágúgatyát visel. Pl. még ilyet nem lát- 
tam, a miúta stb. (Aranynál : „A légynek se vétett, mióta kétágú". 
Kzt Simonyi Nyr. II. 199. úgy magyarázza, hogy „a mióta felesége 
van". Sem a kifejezés természete, sem az illető hely értelme — 
Jókáról van szó — nem engedi meg e magyarázatot. „Mióta két- 
ágú" : mióta két lába van, mióta a világon van.) 

Még a pap sé szart. (Annak mondják, aki nagyon korán 
reg^ge! eszik.) 



2^2 nkpnyelvhagyomAnyok. 

Mind un órás: a terhes asszony ána)X)tának végre felé. 
Szedi baba: (Kis g^yerekhez, midőn korben forgatják.) 
(Nyr. III. 231.) 

(Kis-Kiin-Halas.) 

Korda Imrk. 



Babonák. 



1. Hogy sok tik mégkottoUon, pemet-vizet k6 a zivcVvállu- 
jukba ön tény i (azt a vizet t. i., a melybe a pemetet kenyérsütés 
alkalmával megáztatják). 

2. Hogy a tikok korán mégkotollanak, géréncsér-szómát ko 
alájuk ténnyi a féczékbe. (A fazekasok edénnyel terhelt szekerek- 
kel eljárnak falukra árulni ; s gabonáért adnak edényt. Az edényt 
sok szalma közé elcsomagolják s az ilyen sok falu határában meg- 
hordozott szalmát kell a tyúkok alá tenni.) 

3. Ha fö-szének (éjszak felé) űtetik a tikot, akkor mind koka- 
sok kének ; ha pedig ászének, akkor mind gérczék lesznek. 

4. Ha a házos emberek fö-szének feküsznek a zagyba, akkor 
figyerékük lesz ; ha pejig ászének, akkor leán-gyerék születik. 

5. Ha télén a hó töbször esik nappá, mind éjjé, akkor abb' 
a zesztendöbe több gyerek születik ; ha pejig éjjé többször esik, 
akkor leán lesz több. 

(Nagy-Lengyel, Göcsej.) 

GaAl Ferf.ncz. 



Népetimologriák. 

— Tudod, komé, hogy miér mongyák a dohányt dohánynak ? 

— Nem én, mom meg, ha tudod. 

— Hát tudod, mikor a magyarok jöttek vSczithiábul, osztán a 
Kárpátok koszt kóborásztak, egyik vezérök Doh lelt egy dudvár, 
osztán ászt megrágta. De elkezdett tűHe okádni ; a többiek meg- 
látták, osztán elkeszték mondani: „ni ni Doh hány!" Kbbfll lett 
a dohánv neve. 

(Patóháza. Szatmár m.) 

Bartók Jknö. 



Gyors mondókák. 

Túron tul, egy tón tul egy tiszta tarka kurta farkú kan tur, 
annak a háta közepin van egy tiszta tarka kurta farkú kan kakuk, 
i:sak ászt kiábájja : jobb nvak tyuknyak ludnyaknál. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



33 



Sajt! ha én téged meg tudnálak karimásittalaníthatni^ ugy 
megkarimásittalanitnálak, hogy ugy még sose vótál megkarimásitta- 
lanitva. 

Pipa kupak, pap kalap. 

(Üéva-Ványa. Jász-Nagy-Kiui-Szolnok m.) 

CsatAry I.ajos. 



Találós mesék. 

Micsoda jóság van a szekírbe? — Meg lehet vele fordulni. 

Mi nékül nem lehet szántani ? — Fordulás nélkül. 

Miért áll meg a szántcSvetÓ ember a föd végén? — Me nem 
fél, hogy felbillen. 

A szent léleknek mikor v(St farka? — Mikor galamb képiben 
szállott a fődre. 

Micsoda királynak nincsen országa ? — Kártyakirálynak. 

Mi legjobb a balhába ? — Hogy nincs megpatkolva. 

Éjjel nappal fürdik, mégis fekete ? — Malomkerék. 

Mikor hallotta az egész világ a szamár ordítását? — A viz- 
özönkor Noé bárkájában. 

Milyen szőre van legtöbb a disznónak ? — T ö v e s. 

Milyen fa van legtöbb az erdőn ? — Görbe. 

Melyik a legerősebb állat ? — A csiga. 

Ki nem jár az orra után? — A rák. 

Mit csinál a nyúl, mikor a hegy tetején áll? — Völgybe megy. 

Milyen disznó van legtöbb? — Görbe farkú. 

Miér tapogat a vak ? — Mer az ujjain nincs szeme. 

(Patóháza. Szatmár m.) 

Bartók Jenő. 



Gyermekjátékok. 

Dóié (paja, czigére). 

A dóiét tavasszal játszák ; evvel a játékkal kezdődik meg 
a szabadban a játszás. A dóié eg^ lo cmt. hosszúságú, henger 
alakú^ mindkét végén kúpalakba megfaragott fa. Az 50 cmt. hosz- 
szúságú kissé lapos ütővel legelőször is egy i méter átmérőjű 
kört írnak le, várat húznak a földre. 

Rendesen kettesbe játszanak, ritkán hármasba. Előre 
megegyeznek, hogy mennyibe játszanak : ,Jácczunk Ötszázba, ezerbe, 
kétezerbe !* 

Hogy ki kezdje meg a játékot, ^zon könnyen megegyeznek ; 
rendesen a jobb játékos veszi fel az ütőt s megy be a várba 
ütni ; a másik játékos pedig a váron kivül áll s igyekszik az 
elütött dóiét megkapni, vagy a hova az leesett, onnét a várba be- 




234 NéPNYELVHAGYOMÁNYOK . 

hajtani. Ha ez nem sikerűit, következik a briccz, biccz 
(bicczentés). A hova a dóié leesett, onnan történik a briccz. 
Ug^yanis a bentlevö az ütővel a dóié végére üt, hogy az főiugorjon 
s ugrásközben minél messzebbre elüthesse. Akár érte az ütö a dóiét 
ugrásközben, akár nem, a dóiét arról a helyrÖl, a hova leesett, 
hajíthatja be a kint levő. Ha ismét nem sikerült a behajítás, akkor 
a bentlevö töt (,T 6 t ö k* mondja nagy hangon). Ekkor a dóiét 
háromszor egymásután bicczenti s üti minél távolabbra. 

Nagyon vigyáznak arra, hogy a dóiét ugrás közben érje az 
ütö, ne a földről üsse el (kotorja); mert az kotr a v ó t, s a kint 
levő behajíthatja a dóiét. 

A briccznél, ha a dóié ugrásközben a várba esett , a ki 
hamarább mondja, hogy c s ű r v á r, az megy be ütni. A tötésnél 
okvetlen kell egyszer érinteni az ütőnek a dóiét ugrása közben, 
különben megint behajíthatja a dóiét a kintlevő. Rendesen minden 
bricczet mindketten számítják nagy hangon : E c c z é nem v ó t, 
k é c c z é s é v ó t, h á r o m s z ó s é v ó t^ már a hogy elbírta a 
dóiét ütni, a vagy nem. 

A hova a dóié a harmadszori briccz után leesett, onnan 
számlálják, hogy hány lépés van a várig : minden lépést tizbe szá- 
mitnak az összeget pedig oda irják a vár mellé a porba, s a játé- 
kot a bentlevö tovább folytatja a fent leirt módon addig, mig a 
kitett összeget valamelyik le nem játsza. Ha a kintlevönek sikerűit 
a behajítás, ,1 é v a n* kiáltással siet be a várba ütni. 

A behajitásnál, ha a dóié a vár szélére esett, akkor fékez, 
vagy is a bentlevö mind a dóiét, mind az ütőt egy kézbe fogva a 
dóiét magának főadja és elüti. Utána az egyszeres biccz követ- 
kezik s az után a háromszoros briccz. A ki lejátszotta az összeget, 
az még egyszer elüti a dóiét s az ellenfélnek sántikáva kell 
onnan bevinni a várba ; valahányszor a felemelt lábát a földre 
teszi, annyiszor üt a nyertes a korbáccsá font kendővel a hátára. 

A kezdő játékosok a dóiét rúgásba is játszák, rendesen 
három rúgásba. A kiütött dóiét a kintlevö a lábfejére teszi s rúgja 
be a vár felé ; számítják egyúttal, hogy ,é g y a r u g á s, kettő a 
rúgás, három a rúgás* s ezután hajítja be kézzel a dóiét. 
Néha kiütéssel is játszák, a midőn a befelé hajított dóiét hajítás 
közben kiütheti vissza, a mi az ügyes fiúknál tiz-tizenötször előfordul. 

(üorosma.) Fábián Károly. 



Tájszók. 

I. 

Szatmármegyeiek. 

Dugars: valami csekély kis alkalmazzák; erigy te! segg- 

lyuk betömésére használni szo- dugacs ! 

kott eszköz ; kicsinvlésre is 



J 



NÉPN YRLVHAG YOMÁN YOK . 



235 



Í3 u h a d : bedugul, nyilasa el- 
záródik. 

Duruzsol: dalol magában, hal- 
kan, a nélkül, hogy a dalnak 
a szavát mondaná. 

Ehezetes: aki folyton éhes, 
soha sem bir eleget enni. 

K I h e r g e 1 : elpusztít ; vagyonát 
elhergelte, elpusztította, elette- 
itta. 

K s z e g e t : csendesen , lassan 
eszik ; gyermekríSl, lábadozó 
betegről szokták leginkább 
mondani. 

í*! 1 ö r u n n e n : elölról ; é r ü n- 
n e n : erról. 

K g y ü 1 1 : valamit bizonyító, fe- 
nyegetve erősítő szó : vigyázz ! 
mert együtt kikapsz, bizony 
kikapsz. Szabolcs megyében 
az együtt helyett „i g y ó k"-ot 
mondanak : fuss, szilajon, mert 
igyók elverlek ; Gömör-, Tor- 
na-, Hont megyékben már 
csak „jót"- vagy „}ód"-ot 
hallottam, de ugyan csak az 
elmondott értelemben. A nagy- 
bányai régi jegyzőkönyvekben 
„e g y ü 1 d" alakban jön elő. 

Édes-kedvü: csak borra szok- 
ták alkalmazni ; könnyű-italu, 
kellemes savanykás ízü bor. 

Rmberbor: kemény , erÖs 
óbor, melyhez ember kell, 
hogy megbírja. 

K r ö s k ö d i k : valamit erősen 
állít, bizonyít ; mellőle nem 
tágít. 

K c s e 1 Ő : apró-, vékony- s sűrü- 
fogú gereben, melyen a fino- 
mabb szálú len- vagy kender- 
szöszt szokták még tisztább- 
szálúvá tenni. 

Eszelőkös: bolondos, tréfás. 

E d d e g é 1 : lassan, kényelmesen, 
hosszasan eszik. 

F á s k o d i k : alkudozásoknál 
szokták használni, mikor az 



elárusító fél az értékéből va- 
laminek nem enged, megköti 
magát. 

F o n c z a : bányászmécs, mely- 
nek világa mellett a bányász 
lent a bányában dolgozik. 

Fejtő: vastag, sodrott gyapot- 
fonal ; van fehér, kék, vörös 
stb. fejtő. 

F i k a r c z : valami megnevezhe- 
tetlen csekélység fogalma ; nem 
engedett egy fikarczot sem : 
legkevesebbet sem engedett. 

Fedelencz: orgonafa vagy 
virága, syringa vulgáris. 

Felűrünnen: onnan felülről. 

F i r d e I : lefarag, apránként le- 
metszeget apró darabkákat ; 
csak kenyérre szokták alkal- 
mazni; „melyikötök firdelte így 
le ezt a kenyeret?" 

Ficzimántos: cziczomás, 
mind a mellett is csinosan öl- 
tözködő, kényes természetű, 
másokétól eltérő szokású, haj- 
lamú. 

Farkalódik: folyton utána 
jár, nyomában van, például : 
gyermek az anyjának. 

F i t i t : mutat valamit, ami nála 
van ; fítisd azt a kártyát ! lás- 
suk mid van ? 

Felherrgel: felingerel, iszti- 
kél, valaki ellen bujtogat, fel- 
hecczel. 

F e l k é p e 1 : pofon ver, pofon üt. 

Firtat: vallat, valamit meg- 
tudni akarván, erősen kérdez- 
get ; „hagyd annyiba, ne firtasd 
tovább I " 

F a r t a t : félre nyom , barmot 
hátuljánál fogva félre szorít; 
^fartasd idébb azt a tehenet ! . . 
farta barna I " 

Futrinka: ide-oda futkosó, 
ügyes, serény kis — különösen 
leány — gyermek. 



236 



NftPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



Félsala vári: gyenj^eeszű, 
ügyetlen. 

F" e 1 t á p á s z k o d i k : lassan, 
restül feláll ; vagy betegség, 
verés után ágyból , földről 
felkél. 

F r e c s k e 1 : vizet vagy más 
hig anyagot szétfecskendez. 

F" é 1 k ó t y a : , eszelős, gyenge- 

F é 1 k e g y e 1- felfogású, gyáva, 
m ü : ügyetlen. 

F i t y i n k ó : e szóval a férfiak- 
nak természettől örökölt tehe- 
tetlenségét szokták kifejezni. 

G ö n g y ü : hengeralakra össze- 
csomózott tárgy ; pl. kender, 
len, szösz, gyapjú ; innen : gön- 
gyöl, göngyölít : csomóba csa- 
var. 

Göröncsös: érdes , durva 
felületű tárgy, anyag. 

Gezemicze: apró, vékony ág- 
bog, kóró, mellyel tüzet élesz- 
teni, rakni szoktak. 

(Nagybánya. 



G ü r ü z d ö I : bizonyos, köhö- 
géssel, nehéz huruttal együtt 
járó torokfájáskor szokott az 
abban sinlödő torka gürüz- 
dölni , fájdalommal, nehezen 
nyelni, vagy a nyálkát torkán 
felköhögní. 

G á n g á : ügyetlen , esztelen ; 
ezzel rokon jelentésű a 

G a d o n g a szó, valamivel szeli- 
debb, tréfásabb a 

G o 1 y h ó. 

G u z s o 1 : ruhát, kelmét kimé- 
letlenűl összevissza csavar. 

Gajdol: éktelenül dalol, mint 
rendesen a részeg ember szo- 
kott. 

G a c s i b á s : görbe, bogos karó, 
fa. pálcza, a minek egyenesnek 
kellene lenni. 

Göcsös: bogos, csomós fa, 
bot. 

G a m ó : az igen nagy lábról 
szf)kták mondani. 

Szatmár m.) 

Katona I.ajos. 



Kiskunságiak. 



A b é z o l : elpocsékol , elvesz- 
teget. 

ácsánkodik vmire : számot 
tart vmire, követel vmit. 

^ ff S ^ ^ S ■ í^ggodalom, baj. (Nyr. 
VII. 231.) 

á gy á s : i) virágágy, vetemény- 
ágy ; 2) szérűn leterített gabona. 

alfa: a járom alsó vízszintes fája. 

álladzó: i ) szíjj vagy szalag, 
mellyel a kalapot az állhoz 
erősítik; 2) kis gyereknek álla 
alá kötött ruha. 

árguvállódik: kunyorál, 
hosszasan és ismételve zaklat 
vkit vmi kéréssel. (Nyr. VII. 39.) 

árgyélus: i) káromkodásban : 
^az árgyélussát !" 2) Uébéák 



nevű közeli homokpusztán igy 
nev'eznek egy körülárkolt te- 
rületet, mely állítólag valaha 
kert volt ; 3) így hittak régen 
a Kiskunkerület székházát Fél- 
egyházán. „Félegyházán van egy 
ház. Árgyélus a neve. A mit 
abba főznek. Keserű a leve**. 
(Régi népdal. V^ö. e palócz 
dallal : Amott van egy kis ház 
Ardélyus az neve. Nyr. XI. 384.) 
r k á n y : félig lószörböl, félig 
kenderből font kötél, végén 
hurokkal, mellyel a szilaj lo- 
vat a ménesből kifogják. Rit- 
kán használt s félig elfeledett 
szó, mivel az általa jelentett 
tárgy már nincs használatban. 



J 



N KPNYELVH AGYOMÁN YOK . 



237 



Arany helyette n pányvát 
használja: „Pányvával ezekből 
ha mikor kell fognak. Hajítva 
kötését repülő huroknak" [Bu- 
da hal.] „Van erős pány- 
vája lóször kötelekből *•' [u. o.] 
A pányva és az á r k á n y 
közt az a különbség, hogy a 
pányvára legelni kötik ki az 
állatot valamely fához vagy 
czövekhez^ míg az árkányt a 
szabadon legelő ló megfogá- 
sára használták. 

ásítozik vmire : óhajt, kivan 
vmit, főleg a mi nem dukál 
neki. 

átabotába: összevissza ren- 
detlenül. (Nyr. X. 189. Bara- 
nyában : felületesen, átalán vé- 
ve (?) Nyr. III. 565.) 

babajkóv. bajkó: eszelős. 

bagjas: borzas fejű. (Nyr. IV. 
560, III. 34. Pázmánnál : Bag- 
lyason ne hagyja fejem.) 



baj uszmók: nagyUajus^ú em- 
ber. 

b a k á d z i k : vmi lökés követ- 
keztében bukdácsol ; pl. Úgy 
megrúglak, hogy hatot. is ba- 
kádzó. 

b a k h á t : hosszú homokdomb. 

b a 1 1 a n g ó : gömbalakú tüsök- 
bokor, „ördögszekér." 

bamba: gyönge elméjű. 

b a n d s a l : kancsal. (Nyr. III. 34.) 

b a n d s ú r : dolmányforma posztó 
felöltő. 

bánomkert: olyan kert, me- 
lyet a víz gyakran megszokott 
nyomni. Bánomárok: me- 
lyet ilyen kerten át ásnak. 

barom: gyűjtőnévül pl. két ba- 
rom, három ménös járja a 
főggyit : gulya, csorda. 

b a z s a 1 : néz (tréfás ért ) ; pl. má 
kibazsátad melyik a legszöbb 
Ián ! (Nagykunságon b a z s a- 
lyog: mosolyog Nyr. II. 135.) 



(Kis-Kún-Halas.) 



KoKDA Imkk. 



Hesterszók. 

Bányászműszók. 

Éjfél után két órakor kolompoznak elsŐt, háromkor 
másodikat, négykor kolompoznak r e n d e 1 í s r e. Már ekkor össze- 
vannak gyűlve a munkások a karámban; itt előbb imádkoz- 
nak, azután kezdődik a rendelés; a hukmány (felügyelő) felol- 
vassa, hogy ki-ki hol fog dolgozni azon a napon ; a szakma- 
nyosokat a hónap elején rendelik el és akkor adnak nekik 
szakmánt (megszabják a munkabért) ; ezután mindenki meg- 
gvújtja fonczáját s bemenvén a bányába, munkához fog. 

A f o n c z a (bányamécs) különféle alakú ; többnyire egyik 
vég^én keskeny, másik végén sokkal szélesebb ; keskeny részéből 
kiáll a foncza óra, a hol a k a n ó t meggyújtható ; része a 
fonczának a nyelv, mely előre és hátra tolható. Ha a foncza 
pislákol (pislog), a spádéval távolítják el a kanótról a 
hamvas részeket. (A mikor még faggyút használtak világító szerül, 
az eszközt, a melyben azt elégették, v i 1 á g-nak hivták). 



238 népnvelvhagyomAnyok. 

A ki tizenkét óráig dolgozik, egy-, a ki cl. u. négyig, az más- 
fél s i t en volt. A mint kijön a munkás a bányából, megy nótái- 
t a t n i (feljegyezteti a sitjét). Hetenként szombaton van a k ö c s- 
c s í g - a d á s ; ilyenkor osztanak olajat, port, dinomentet, 
spárgát, kapszli t, egy hétre valót. Mindennap egy sitre- 
vagy másfélre való olajat tölt a bányász a c s u b u j ó-ba, s azt 
magával viszi a t á s k á j á-ban. A (puska)port poros-zacskó- 
ban tartja. 

A hukmány mindennap fáról (bejárja a bányát), az aknába 
f á r t-okon (létrákon) kell lemenni, a melyek h e p c z-czel (görlje 
szeg) vannak lefoglalva. A sitmáiszter (bányatiszt, hivják még 
permesternek, bányamesternek, bányán agynak is) 
a hónap végén megy b é m í r í s r e, ekkor a szakmányosoktól számba- 
veszi az egész hónap alatt végzett munkát. A ficzkó (inas) viszi 
elöl a bányamécset és a mérölánczot. A koncspásztor idő- 
közönként megnézi, vájjon nem h á g-e a s a t t-ban (aknában) a 
víz, hogy a szerint kezelhesse a konc s-ot (régi szerkezetű viz- 
huzó gép). A kissebb v e r k e s (magán, nem kincstári) bányáknál a 
gazda vezeti a munkálatokat, a direktor vagy princzipális 
a hivatalos iratokat vezeti és a munkásokat fizeti. 

A 13 — 17 éves fiúkat különféle munkák végzésére használ- 
ják: a zóbórlók tekenyövel hordják kissebb távolságokra a kö- 
veket, a mit a vájárok*) lefejtettek; a gyeng verők olyan 
apróra törik a vontosokat (nagyobb köveket), hogy az a 
s t o m p (ércz-zuzó) alá kerülhessen ; acserpálóka helyenként 
összegyűlt vizet c s e r p á k-kal merítgetik. Kzek minnyájan s i t e s-ek. 

A hontfutók 17 — 22 éves ifjak, a kik a köveket honi- 
ban hordják nagyobb távolságokra, többnyire futva. A hontnak 
négy kis kereke van, a melyeket v a 1 c z-oknak neveznek; a tengelyek 
közel állanak egymáshoz, ezen van a láda ; a hontot maga elótt 
tolja adó n-on, lerakott száldeszkákón ; ha találkoznak, akkor az, 
a ki a terhelt hontot taszítja, kiált előre : tedd ki! 

A hontfutókra a s z á m 1 ó ügyel fel, ez jegyzi fel, hogy ki 
hány utat tett meg. 

A famű vesék az ácsmunkát végzik. 

A vájár*)-nak, a ki a szikla repesztessél foglalkozik, szer- 
számai: fúró (véső), ezt a fájszli-val üti, a mely 3 — 5 kg. ne- 
héz kétfejű kalapács; prusztoló, rövid fúró, a mivel a lyukat 
megkezdi ; g a r a c z, a mivel a fúróport kiszedi ; c z i n k u s, hegyes 
vaseszköz, a mit feszítésekre használnak ; csákány; léstran^, 
hosszú vasrúd; puczka, a mivel a már lefejtett nagyobb köveket 
aprózzák. 

A gazdagabb fémtartalmú köveket érc z-nek nevezik ; az 
erezet ki szokták rámolni, azaz r á m 1 ó v a 1 (kissebb kalapács) 
letörik a haszontalan kövekről ; e haszontalan, tartalmatlan követ 



♦) Ezt a kifejezést a nép nem használja, ö csak azi mondja, liogy ö a 
$trocczon dolgozik. 



A 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



239 



puszlá-nak hivják ; pusztát és főidet vej(yesen píreg-nck nevez- 
nek ; a silányabb fémtartalmú kőnek g y e n g a neve ; sara m-nak 
nevezik a fémtartalmú követ, ha azt a föld szinén, vagy kissebb 
mélységben a föld közül szedik. Ha csak dió nagyságú a kő, vagy 
annál kissebb, g r i b-nek nevezik. A szép alakúkban jegőcződött 
ásványuknak s t u f a, bányavirág a neve. 

(Nagybánya vidéke.) 

Malknszky Károly. 



MestermQszók. 

Szűcs mesterség. 
{Az eredeti följegyzés szerint közölve). 



Bőrök: berbéts-, juh-^ bárány-, 
farkas-, róka-, nyest-, görény-, 
vidra-, nyulbur ; 

irha ; vékunyon készített bőrök. 

Az érleléshez kell: 

egy nagy kád, 

só, timsó, k u r p a, hideg 
v i z ; ezekből leszsz a t s á v a. 

A kikészittéshez eszkö- 
zök: 

egy kasza pad, abba egy nagy 

szélyes hurgás éles vas ; 
egy t z u r h ü 1 o vagy i g a z i 1 1 u 

vas, dient zum ausdehnen des 

felles, 
egy s z i n 1 ő (lapus nagy) kés, 

fa nyéllel, igen éles. 

A szabás huz kell: 
egy kés, egy ullu. 

A meg varráshuz kell: 

g y ű s z ű ; tő; fejér, kék, veres 
tzérna; atzél; kaiapáts. 

A bőrökből készülnek: 

ujjos bunda; 
kis bunda; 

ujjos k o s o k^ fekete szőrű, kivül 
a szőrivel; 



huszszu süveg (kutsma) ; 

német süveg, a tetejét hideg 
üdőben ki duvaszszák (ki nyom- 
ják) s úgy a fejre egészszen 
le húzzák ; 

bársony tetejű süveg; 

fekete és fejér kerek sapka. 

A süveg, kutsma és sapka ki- 
készittéshez kévántatnak f a 
butukok (tőkék). 

A bundán a varrásokat ne- 
vezik : 

i r h á z á s , külső béllés , igen 
aprón várva : 

V o r c z a I varrás, szeges forma, 
(würsteln, paspal); 

lapos sgombojag szeges; 

símpla és duppla lántzozás, 
külömbíile tzérna és Sellyém- 
mel ; 

farkas fog varrás (a nyak 
hozzá varrásánál és egyebütt 
is a részek öszve tételénél) ; 

agyon varrás (azaz két bőrt 
szembevarrani gombolyagon) ; 

fenyő ág varrás (tzifrázás). 

A czéhben vannak hivatalok: 

fő czéh mester, kis czéh 
mester; 



240 NKl'NYELV HAGYOMÁNYOK. 

atya mester, különösen tar- gyűlés és más öszvejövetel 

tozik szorgfalmatoskodni , ha alkalmával az egész czéhnek 

valaki czéhbeli meg hal ; szolgálni (udvarolni) tartoznak. 

fö látó mester, kis látó A czéhnek öszve jövetele nevez- 

m e s t e r, ezek mindenre tar- tetik czéh gyűlés nek vagy 

toznak különösen vigyázni ; lakás nak, s mindég a fö 

fö decán, kis decán, a kik czéh mester házánál történik. 

(Kézdi-Vásárhely.) 

Fkkcskay János. 



Népdalok. 

I. 

Nyóczórakkor megütik a rézdobot, 
Édöss babám tölled elmasérozok. 
Mésszé vagyon Dalmáczija határa. 
Aggy égy csókot utójára arczámra ! 

Rozsmarintszál lehajtotta a fejit, 
Edöss anyám ésszetétte a kézit. 
Hull a könyve két szémiböl lefelé 
Úgy jött velem az ezredös úr elé. 

Berukkoltam, azt jelöntöm aláson, 
Itt vagyok, hogy mindén léjány méglásson. 
Hadd lássa még kutya némöt káplárja, 
Hogy menyén a székéj legén csatába I 

(Bardócz. Udvarhely m.) 

Veres Fekexcz. 
2. 

Esik esö a mezőre, csak úgy dül, 
Bárcsak könnyű hullná babám szemibűi ; 
Esö után szépen vidul a mező, 
Könnyezve zeng a lángszivű szerető. 

Viszi a szél a féllegét lefelé, 
Borult után ragyogó nap jön elé ; 
Bárcsak vinné búmat is el magával, 
Csak engemet hagyna itt a babámmal. 

Virágos kert volt nékem a kalapom, 
Té voltál a kertésze szép galambom ! 
Té tűztél föl rózsabokrétát rája 
Mindén áldott nap hajnalhasadtára. 

(Baja.) 

Gajáki Lajos« 



J 



Megjelenik 
mifiden hónap 



íS'én 



három ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 



NYELVŐR 



XIV. kötet. 



SZKKKBBZTl 



SZARVAS GABOI^. 



1885. JÚNIUS 15. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 
VI, Bulyovszky- 
utcza 6. SS. 



VI. füzet. 



SZÓMAGYARÁZATOK. 
Vendég. 

A vendég szónak mi az etimológiája? 

E szó nem foglal helyet B u d e n z ugor szavai között ; 
Vá m b é r y torok-tatár szóegyeztetései során nem találjuk 
sem mint ösrokonságbeli, sem pedig mint kölcsönvett szót; 
még M i k 1 o s i c h szláv eredetű magyar vendégszavai között 
sem leljük helyét. Csak a NSzótár nem hagy cserben ez 
esetben sem, adván a kérdéses szónak a következő magya- 
rázatját : „E szónak (vendég) gyöke ven a jön ige módosu- 
latának látszik : mintha Volna jöndék v. jöendék diZduZ jövendék , 
mint növendék^ nevendék. Szerkezete olyan mint a szinte 
igékből származott un-d-ok^ szdn-d-ok v. szán-d-ék^ dr-d-oky 
nyom-d'Ok sat. szóké. Gyökre nézve egyezik vele a latin 
venio, melyből az diá-vena származott". Tehát tiszta őseredeti 
magyar szó latin rokonsággal. 

E helyt nem állhátó magyarázatot csak azért iktattuk 
ide, mert a vendég szónak a tót mythologiából való megfej- 
tésén kívül, mely e folyóirat VI. kötetében volt mindnyá- 
junk mulattatására bemutatva, aztán meg Dankowszky illető 
czikkén kívül, (mely szerint, vendég ugyanaz a mi az oláh : 
venét^ és olasz : venticció), eddig — tudtunkkal — az egye- 
düli behatóbb kisérlet a szó származásának kimutatására 
nézve. Ha túladunk rajta, illik, hogy valószínűbbet te- 
gyünk hejyébe. E folyóirat olvasói elé adom e szóra vonat- 
kozó véleményemet, már csak azért is, hogy reá irányozzam 
a szakemberek figyelmét. Bővebb utánjárás nézetemet vagy 
megdönti, vagy új adatokkal erősítheti meg. Annyi bizo- 
nyos, hogy a vendég a mi nyelvünkben másünnen kölcsön- 
zött szó. Honnan kölcsönöztük? Ez a kérdés. 



U HYKLVÓR. XIV. 



16 



-^ 



242 GOLDZraER IGNÁCZ. 

A görögöknél a ,szálló-, vendégfogadó'-nak, a melyet 
régebben £evo5o;KStov-nak is neveztek, rendesen icavSo;f5lov, 
:cav5o%stov, ícotvSoxíov a neve. 

Ennek a szónak valóságos világot hódító története van. 

Legelőször a talmud korabeli zsidókhoz hatolt be. A 
bibliának aramaeus paraphrásisaiban ez az idegen szó pun- 
dőkdj pundeká alakkal teljesen honossá vált ; sőt a pundeh 
tihá képzős alak a vendégfogadót tartó nő jelentése mellett 
még új jelentést is vállalt, tudniillik feslett erkölcsű nőt is 
jelent (kinek házában idegen férfiak járnak-kelnek). Érdekes 
tudni, hogy a Józsue könyve 11. részében szereplő Ráhábból 
(Taáp r\ icópvY] Jak. lev. II, 25.) ez aramaeus szó kétféle je- 
lentésének révén lett például Károli Gá.spárnál is ^vendég- 
fogadó asszonyi állaim, 

A talmud nyelvén pundok mindennapos szó a vendég- 
fogadó megjelölésére, gyakoribb használatú, mint a mellette 
előforduló akhszanjd = 4ev{«. A s»yr nyelvbe is átkölcsönöz- 
tetett e görög szó ; ott az n eliziójával és ennek következ- 
tében a megelőző magánhangzó meghosszabbodásával piiteká 
(= punteká) lett belőle. 

^ A byzanczi görögség révén ez a TcavSoxelov aztán a 

keleti nyelvek más ágaiba is behatott, közvetlenül az arabba, 
innen pedig, mint sok egyéb ily szó, a perzsába és törökbe. 
Az ai-ab nyelvnek tudvalevőleg nincsen / hangja ; kénytelen 
volt tehát a kérdésben forgó görög szó kezdő mássalhang- 
zóját /-fel ejteni. így keletkezett a fonduk^ funduk arab szó, 
mely azt jelenti, hogy ^vendégfogadó^ ; ugyanezt jelenti a 
törökben, ugyanezt a perzsában. Ma már persze nem igen 
hallani, mert kiszorította az olasz ylocanda^^ mely keleten 
általán használatos, különösen olyan szállók jelölésére, me- 
lyek európai módra vannak berendezve s európai utazók 
vagy egyátalán nem-muhammedán emberek befogadására 
vannak rendelve. 

Másként volt ez a középkorban. Ekkor az arab-torok 
fonduky funduk'Ot sajátította el a román ajkú nyugat. A 
középkori latinságon kezdjük. 

A keresztes hadjáratok eredményei az európai keres- 
kedelemnek új utakat nyitottak, új czélokat tűztek ki. Szy- 
riának legnagyobb része és a Középtenger némely szigete 
keresztyén kormány alá kerülvén, alkalom nyilt az európai 



« • 



SZÓMAGYARÁZATOK. 



243 



kereskedelmet ottan megtelepíteni. A nagyobb városokban 
európai kereskedelmi kolóniák keletkeztek, nemzetiségek 
szerint külön elválasztva. E kolóniáknak fő- és középpontja 
volt egy-egy nagy épület, melyben az Európából hozott 
áruczikkek voltak felhalmozva. Az Európából ide utazó ke- 
reskedő az áruházakban őriztette magával hozott kincseit; 
arról is volt gondoskodva, hogy ö maga is oda szállhasson. 
Az ily házakat az egykorú okiratok és történelmi följegy- 
zések a következő neveken nevezik: fundicum^ fundíctumy 
fontacum^ magnum palatium fontici (Heyd W. Geschichte des 
Levaniehandels im Mittelalter^ Stuttgart 1879, I P- 168). Még 
több változatai is vannak a középkori latinságban az arab 
fonduk-xidiVi. Ha fölnyitjuk a középlatinság szótárát, ott a 
fufida alatt, a melyből származtatja Du Cange a kérdésbeli 
alakot, azonban, mint már D i e z megjegyezte, hibásan, először 
is dk fundicus szót találjuk, a melyhez a következő idézet 
van csatolva: „Les Fondics sönt magazins, ou se serrent 
les marchandises, qui sönt apportées des Indes et de Perse 
par la- voie d'Alep. . . . Les marchands y logent aussi" (De 
Brevps. ,Itinerarium Turcicum^) ; aztán következik funticus 
imez idézettel: „Est autem Fonticus domus grandis, in qua 
negotiatores et merces eorum conservantur, ubi et fórum 
rerum venalium habent" (Breydenbach. ,Itinerarium'.) ; s ezek 
után : fonticus, fondicus, fondechus, fundicum. E szókból ké- 
peztetnek aztán : fundicanus, fundigarius^ fondegarius. 

Kétséget nem szenvedhet, hogy az épen felhozott latin 
SiJÓk az arab fonduk-ndAi^ mely még mai napig is annyit 
jelent, mint a középk. latin fundicum, átkölcsönzött formái. 
Hogy nem egyenesen a görög icav5oxeiov-ból származnak, 
azt először a szókezdő /, második sorban pedig az első szó- 
tag u vocalisa mutatja; a második szótagban az /" magán- 
hangzó alkalmasint a szyriai arabság azon kiejtési saját- 
ságára vezethető vissza, hogy az lUX, ü felé hajlóan ejtik 
ki (y). A fundicutnból a köznyelvben aztán az olasz fondaco 
vált (többes: fondachi) ugyanazon jelentéssel, mint a latinos 
fundicum, fontacum. A ki a fondaco-k sürü előfordultáról s 
"^gy szerepéről akar meggyőződni, azt arra utaljuk, nézze 
nieg Heyd épen idézett könyvének mindazon helyeit, me- 
lyek a fondaco-kkal foglalkoznak, és melyek e könyv tárgy- 
niutatójában el vannak sorolva. Azt fogja találni, hogy 

16* 



2 44 GOLDZIHER IGNÁCZ. 

Déleurópa majd minden kereskedelmi városának volt a keleti 
nagy városokban fondaco-ja, azaz háza^ melyekben az euró- 
pai kereskedők áruczikkeiket tartották, melyekben lakásaik 
is voltak, és melyekben egyéb szükségleteikről, még a val- 
lásiakról is volt gondoskodás. A fondaco egyike azon ke- 
reskedelmi műszóknak, melyeket az európai kereskedelem 
keletről kölcsönzött, mely kereskedelmének kedvelt piacza 
volt (vö. például még a magazint^ douáne-ty mely utóbbi =^ 
díwán, törvényszék sat.) E hatás alatt később Európában 
is használták a fondaco elnevezést; a középkori fondacO'\i 
emlékét Velenczében még mai napig is fenntartja az ismert 
Fondaco dei Tedeschi^ meg Nápolyban a Fondaco-ndA^ neve- 
zett városrész. 

Az épen említett úton kívül még más alkalma is volt 
a görög luavSoxetov-ból származó fonduk arab szónak, Euró- 
pába visszakerülni. Az arabok Spanyolországba hozták a 
fonduk-ot, és mint sok egyebet a portugál és spanyol nyelv 
elkölcsönözte tőlük, még pedig, mint rendesen szokták, 
ariiculusostuL így támadt a spanyolban al/ondeca, alhondiga^ 
a portugálban alhandega, hol mind a kettőt jelenti ; úgy 
mint ,vendégfogadót' és ,áruk tárházát' : „hótellerie" és „ma- 
gazin destiné aux marchands qui venaient dans la vilIe 
pour y vendre leur blé" (Dozy-Engelmann, Glossaire des 
mots espagfiols et portugais derivés de F arabé p. 139.). Ez 
alakokban az eredeti szó második szótagjának rövid u ma- 
gánhangzójából hosszú <?, illetőleg í vált. Ezen jelenséget 
onnan magyarázom ki, hogy a spanyol arabok valószínűleg 
nem al-fonduk-naAi, hanem al-fondák-nd^ mondták a 7cav8oxsIov-t. 
Tényleg, a mint legújabban Lenz Oszkár Timbuktii czímű 
utazási munkájának (Lipcse 1884) olvasása alkalmával e 
czélból is figyelemmel kisértem. Marokkóban (pedig az arab 
nyelvnek marokkói ejtése megegyezik a hajdani spanyol- 
országi arabságéval) még mai nap is fondák-ot mondanak. 
A hosszú a-t meg a spanyol arabok, még mint mai nap az 
éjszakafrikaiak népies nyelvjárása, é felé hajlították, külö- 
nösen a hangsúlyos szótagban, {k. kiejtés e sajátságát az 
arab grammatika imálé-nék^ azaz „hajlítás"-nak nevezi, és e 
kiejtési sajátságról Grünert M. Th, a bécsi cs. akadémia 
i875-iki értesítője deczemberi füzetében egy terjedelmes 
külön értekezést tett közzé.) 



SZÓMAGYARÁZATOK. 



245 



E családba tartozik, véleményem szerint, a magyar 
vendég szó is, mely a fonduky fondaco-ndAi , egyik vál- 
tozata. Jelentése kezdetben a dolog természete szerint nyel- 
vünkben is ,deversorium, hotel^ kellett, hogy legyen. A 
jelentésfejlódés menete, a mire nyelvünkben is találunk 
példákat, ez lehetett. Az átkölcsönzott idegen szó magya- 
rázatául, mint ez elég sokszor megtörténik, egy hasonló 
értékű eredeti szó járulhatott hozzá, teszem azt vendég- 
fogadó V. -szállás t. i. hely. Minthogy azonban maga a 
vendég (fondaco) már annyi mint Jövevény-fogadó, idegen- 
látó', idővel a jelzőnév (jövevény) jelentésével ruházta fel a 
nyelvszokás az idegen szót. Minden valószinüség szerint így 
vált ki az eredetileg ,kép' (aztán ,mutató-kép = muster- 
bild^ értelmű idegen példa szóból, a magyarázatul hozzá- 
csatolt eredeti kép közvetésével, nyelvünkben a mai általá- 
nosan ismert ,minta' (= mutató v. követni való kép) jelen- 
tés. Még világosabb analógia a mai zömök szó, mely ere- 
detileg kígyót különösen pedig vaskos v. kurta 
kígyót jelentett s a vele járó kígyó (zomok-kígyó : colu- 
ber MA.) közvetésével eredeti ,klgyó' jelentését elvesztvén, 
a ,vastag, vaskos* kifejezőjévé vált (zomok : densus, crassus, 
solidus MA.) 

A vendég'Xxék ez elsőbben kifejlett ,jövevény* jelentését 
a MünchC. (Máté XXV. 35) még fenntartotta: „vendég 
valec (a JordC.-ben: ,,zárandok valeek") es befogadatoc 
engemet". Nevezetes, hogy a MünchC. Lukácsnak e helyét 
íjYaifev aöTÓv el; icav8o;j^stov így fordítja: „monda a stallo tar- 
tonac" [X. 34]. Világos, hogy a fordítás szerzője a Vulgata 
duxtt in stabulunt szavait félreértette, ugy hogy duxit^ot 
dixü'teX zavarta össze; aztán a stabulum-h6\ természetesen 
stallo larlo-nak kellett lennie. 

Fennmarad azonban még egy fontos kérdés : mily 
utón kaptuk mi ez idegen szót ? Nyelvtörténeti adataink 
e tekintetben nagyon hiányosak lévén, e kérdésre pontos 
feleletet alig adhatunk. Annyi tény, hogy sem délszláv, 
sem pedig éjszaki szláv forrásból nem kölcsönöztük ; a szláv 
nyelvekbe nem szivárgott be az itt tárgyalt szócsoport. 
Négy eset lehetséges. Tekintetbe véve, hogy a gör. icavSoj^etov 
^z egész keleten már réges-régen egészen meghonosodott 
szó volt s a törökségbe is bizonyára már a legrégibb idők- 



^^^ 



240 SIMON YI ZSIGMOND. 

ben átkerült, lehetséges, hogy azok közé a szók közé tar- 
tozik, a mélyeket őseink még új hazájukba költözésük előtt 
a szomszéd török népektől vettek kölcsön ; vagy a keresztes 
hadjáratok idejében vehettük át a keletről haza térő har- 
czosoktól és zarándokoktól, kik keleten hozzászoktak volt 
a házat, melybe szálltak, /oníiaco-mík nevefzjii ; vagy har- 
madszor föltehető az az eset is, hogy az olasz érintkezés 
alkalmával az olaszból jutott át hozzánk; vagy végre ne- 
gyedszer, hogy a török hódoltság idejében az itt lakó törő 
köktől tanultuk meg a szót. E négy lehetőség közül legtöbb 
valószínűséggel a két első eset bir. A harmadik eset fölte- 
vését hangtani nehézségek ellenzik; a negyedik pedig már 
azért is valószínűtlen, mert a vendífg-nék a XV. százaidban, 
tehát a török hódoltság ideje előtt, rég járatos szónak kel- 
lett lennie nyelvünkben, legrégibb emlékeink ugyanis már 
másodfokú (jövevény, idegen) jelentésében használják. 

A legnagyobb nehézséget mindenesetre a szó alaki 
magyarázata alkotja ; de ha tekintetbe vesszük, hogy az arab 
fundiik ,vendégfogadón' kívül még ,mogyorót^ is jelent s e 
másik jelentésű funduk is átment az ozmanli törökségbe 
(fundtik, fendek) s innen több más nyelvbe, a melyekben 
több-kevesebb változást szenvedett, nevezetesen az újgörög- 
ben lett belőle <povtoóxt, a V\xrí}QdkVí fenduc (CodCum. 125), a 
bolgárban s m.-rumunban fentek^ fend^ky a kurdban bendik 
(Miki : TürkElem.) : nem lehetetlen az a föltevés , hogy a 
,vendégfogadó^ jelentésű funduk valamely török dialektus- 
ban oly alakot ölthetett, a mely a magyar vendég szónak 
alapjául elfogadható. Hogy hol kell ezt keresnünk s meg 
lesz-e található, azt a további, különösen a törökségben 
teendő kutatások fogják eldönteni. 

GOLDZIHER IgNÁCZ. 



A MAGTAR NÉVRAGOZÁS. 

(Mutatvány ,A magyar határozók** czimű jutalmazott pályaműból). 

Vázolni kivánom a magyar névragozás fejlődését nyel- 
vünknek a többi ugor nyelvtől való elválása óta napjain- 
kig. Biztos tények természetesen e korszaknak csak második 
feléből, csak régi nyelvemlékeinktől kezdve állnak rendel- 



j 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 247 

kezesünkre. Azért czélszerünek tartom, ha mindenek előtt 
ezen ismert nyelvtörténet segítségével törekszem tisztázni 
egyes névragjaink viszontagságait s csak aatán — ezen 
biztos alapról -;— következtetek visszafelé a ragoknak ere- 
detére. Végre befejezésül fogom tárgyalni a régibb, egy- 
szerűbb ragoknak azon kis csoportját, mellyel a nyelvem- 
lékeinket közvetetlen megelőző korban élhetett nyelvünk, 
s azon közős vonásokat, melyek a névragozás tekintetében 
nyelvünket összekapcsolják rokonaival. 

1) A -ben, -bői, -be ragok. 

Alakjaik és eredetük. 

I. A 'ben alakjára nézve a HB. paradisumben^ iovben, 
müostben, gtmüsben^ kebeleben alakjai nem mutatnak a mai- 
hoz képest más eltérést, mint hogy e ragnak magánhang- 
zója még nem illeszkedik hangrendi tekintetben. A Nyelvőr 
IX. 148. lapján a HB. -ben ragjait így olvastam: bén^ pedig 
valószinüJeg így olvasandó: -ben, A hosszúságnak nyomai 
megvannak még későbbi codexeinkben is : dycherethbeen 
Fest. c. I. iamborsagbaan Ers. c. 470. Ezeket csak alkalmi- 
lag jegyeztem ki, de gondosabban utána járva ezen immár 
nyomtatásban megjelenendő nyelvemlékekben bizonyára 
több ilyen alakot is fogunk még találni. Másrészt néha két 
«-nel is írták e ragot (pl. wrasagbannes Érs. c. 447, jó remény 
fejébenn Or«y L. költ. szül. 187.), de nem bizonyos, vájjon 
volt-e ennek még alapja a kiejtésben. Mert ellenkezőleg, 
épen az n hangnak elveszése nagyon régi jelenség*, úgy 
hogy ez a rag az élőbeszédben mindinkább egybeesett a 
'be raggal, sőt voltak újabb időben, kik annyira mentek, 
hogy a külön -ben ragnak már léte jogát is tagadták. Erre 
azonban nincs okunk, mert ámbár a népnyelv ma csak a 
rövidebb formával él, az irodalmi nyelv még erősen ragasz- 
kodik a különbségtevéshez, s ebben azért nem találhatunk 
semmi mesterkéltet, mert az önálló benn (vagyok) és be 
(megyek) országszerte ugyanazon jelentésbeli különbséggel 
járnak. De a régibb irodalomban és mai verses müvekben 
is akárhányszor vegyest olvassuk a két alakot; pl. j^ebbe 
azért az misében az testamentomról emlékezik" Vásárh. 
Canis. 141. Mint víz ha erősen fakad a bányába y úgy tapos 



L 



248 SIMONYI ZSIGMOND. 

a vérben a vitézek lába, Arany: Toldi Szer. 10:100. És 
arra is számos a példa már codexeinktöl kezdve, hogy a 
két ragnak egybeesése folytán néha épen megfordítva a 
-ben ragot használják a hová kérdésre ; pj. „mikoron heU 
ment volna az házban^ eleiben kelé az idvezejtö" Erdy c. 
552 b. Bezprimöl hozzattaték az klastromban Marg. leg. 4. 
Zrínyi pl. majdnem állandóan ezt a -be n-t használja. De 
nagyjából a régi irodalom is megkülonbeztette a kettőt, 
csak úgy mint pl. a sem és se szócskákat, melyeknek sorsa 
annyira hasonlít ama két ragéhoz. A HB. korában még 
oly igen különbözött egymástól a két ragnak hangalakja 
(^ben és -beléjy hogy összezavarásukról szó sem lehetett. 
Mikor azonban a -belé-hbX is egytagú -be lett. a két rag a 
kiejtésben mindinkább közeledett egymáshoz. Hogy két 
ragos alak idővel egybeesik, az nagyon közönséges jelen- 
ség ; csak gondoljunk az indg. nyelveknek úgynev. synkretis- 
tikus casusaira, vagy a finn accusativusra és genitivusra. A 
mi -ben és -be ragjaink összefolyásához egészen hasonló 
eset, hogy a cseremiszben is egybeesik az inessivus és illa- 
tivus, épen úgy mint a mi népnyelvünkben (1. NyK. III. 
453) ; a mordvinban pedig és az északi lappban az inessivus 
és elativus alakja vált azonossá (1. Budenz mordv. nyt. 16. 
§. végén). Az újgörögben is kiszorította el<; az sv praeposi- 
tiót, csakhogy ennek az oka nem pusztán hangtani volt, 
mint a föntebbieké. V. ö. Pott prápos. 320. 

Az önálló benn határozó szónak ma közöhséges pleo- 
nasztikus alakja bent^ mint künn: kiinti fönn: föntj lenn: 
lent, A -bent alak mint rag előfordul az Ehr. c-ben, de 
csak egyszer: mosod estendertfbent* seqxxenti anno 65. (még 
egyszer a 14. lapon, de itt a / ki van törölve). De ugyan- 
ezen bent-nék személyragokkal előfordul a teljesebb alakja 
az Ehr., Nád. és Ers. codexekben, azonfölül Komjáthynál: 
eiimewnbennete^ azaz ö-nnön-bennetteYksx. c. 71. {e^onenbennetefij 
rivnbennetten 10. 92.) ezvne7vnbenetek ex se ipsis 94. (1. Ny. 
I. 412.) „ónbennette id est intra se monda" Nád. c. 417. 
Jézus fohászkodék ív bennette: fremens in semet ipso Ers. 
c. ; bízik ő bennette: credit in illum Komj. Róm. 10:11. én 
bennettem: in me u. o. 7:20. és 68. 1. 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 249 

2. A -böl rag a HB.-ben így van alkalmazva : timnti- 
cebekvly azaz Hmnüczébelől ^ ma tömlöczéböL Magánhangzói 
akkor bizonyára nem illeszkedtek még, v. ö. u. o. paradi- 
sumben, tnilostben, nugulmabeli, uruzagbele. A teljes kéttagú 
alak megvan még a codexek régibbjeiben is, csakhogy 
illeszkedve a két hangrend szerint ; igy az Ehr. c-ben 
heylbelewl de loco, tarsimbalol de sociis meis stb. (1. Ny. I. 
412.), a Guary c-ben tóntlóczbeUl ig, bizonsagabalol 31 stb., 
a Debr. c-ben meúbelól 565. abnatocbalol felserkennetek 
358 stb. (1. RMNy. I. LXVI. 1), a Nádor c-ben nemzeibelől 
kenbalol (sz. Adorján mártir.) ; így még ebbelSl Nagysz. c 
213. ezőkbelól Wink. c 124. nemzetybelól Peer c 265. Czech 
c. 9. stb. — Ellenben már a Bécsi, Müncheni, Apor, Jor- 
dánszky, Erdy codexek s a legrégibb nyomtatványok csak 
az összevont -ból -bői alakot ismerik (az összevonás csak 
olyan mint elölsö : első, elégedendő: elegendő stb.). A Jord. 
c-ben előfordul ugyan „az varasnak kapuja belől^ intra 
portás 236., de ez a szerkezet, — melyben a belől nem rag, 
hanem névutó, — még Tinódinál is megvan s váltakozik 
ezzel: kapujának belőle; mind a kettő a. m. a mai kapu- 
ján belül. 

A belől- és -tó7-nek végső eleme az -ól -ől -ul -ül rag 
(1. ezt) s ez magyarázza meg az -ől hangcsoportnak válto- 
zatait, így pl. a belőllem, belólledy belólletek kiejtést (Bécsi, 
Münch. c), ma is itt-ott belüilem^ belülied. Továbbá a -búc 
-bül, -bul -büly 'bú -bü^ -bu -bü alakokat, melyek ma majdnem 
kiszorítják az ó ö hanguakat. (Kivételes alak: abbun iszik 
1. Ny. VI. 446.) — Ezeken kivül azonban codexeink tanúsága 
szerint a -bólAdA szemben belel és -bél alakok is álltak vala- 
mikor, s erre hadd álljanak itt a következő példák: belelee 
ab eo Jord. c. 408. beleié Keszth. c 220. menybelel: de 
caelo 96. 154. (de menybewl u. o. 467.) aar vyzbeel : de 
torrente 330. anyámnak mehebel : de ventre 60. (aprosaga- 
bool 158. markabool 223. veerbelel Kulcs, c 24. menyebe- 
lel: de caelo 183. 29. feldbelel: de terra 147. (saarbool 
163.) bezedókbel RMNy. Ilb. 43. bünbel, Melius sz. Ján 501. 

3. A í^ rag szintén előfordul a HB.-ben, még pedig 
teljes alakjában és illeszkedés nélkül: vilagbele^ uruzagbele, 
nugulmabeliy tehát már kétféle véghanggal : belé beit, hz 



L 




250 SIMONYI ZSIGMOND. 

Utóbbihoz hasonlók: nem sok nép fért béli XVI. sz. RMK. 
I. 384. sok tudomán beit férne Ny. 11. 178. (Másrészt- bár 
meg ritkábban, ez is előfordul: beléje MA.. Scult. 816. e h. 
beléje ; és belő, azaz belő e h. belé, Melotai zsolt. 93.) 

Göcsejben az illeszkedés még jelenleg sincs teljesen 
végrehajtva; pl. férfibe e h. férfiba Tud. gyűjt. 1838. VI. 
29. mégse lehettem az elü-tánczbe Ny. I. 372. szájdbe^ Pákdbe 
XIV. 215. A codexekben már általános az illeszkedés. 

De valamint a -ben ragnál, láttuk, úgy ennek a rag- 
nak is találunk hosszu-hangzós alakját: k^bee Ehr. c. 41. 
64. egyhazadbaa Kulcs, c 60. Ez a hosszúság pedig nem 
pótló nyújtás i^bel: btj, hanem megvolt már a ragnak teljes 
alakjában is, mert a be-y bel- igekotönek egy-két codexünk- 
ben még elég gyakran előfordul ez az alakja: beel = béL 
Sőt az Érdy c. 19. lapján még ezt találjuk: „az harmadik 
éltető állat imez ég, kit beely vonszunk:" itt béli vonszunk 
csak a m. í^-vonjuk, beszíjuk magunkba. E szerint a HB. 
korában bizvást föltételezhetni a ragoknak ezt a kiejtését : 
-biléy -bélöf =^ mai -be^ -bőL 

Mai nyelvűnkben különös alak ez: olybá veszem, tar- 
tom, nézem, képzelem. Sokkal ritkábban hallható vagy in- 
kább csak olvasható az olyba alak. Lehr (Toldi 222.^ az 
olybd'YdL való számos példán kivül ilyeneket is idéz a nép- 
nyelvből: „azóta lett annyibd; annyivá van, hogy már be- 
szélni sem tud" stb., tehát : annyira ; és hozzá teszi : „E 
példák felelet arra a kérdésre, vájjon -ba vagy -vá raggal 
van-e itt dolgunk. Mert mind a kettővel". Ezt úgy kell ér- 
tenünk, hogy ebben a határozó szóban a -ba és -vá ragok 
összekeveredtek. Bizonyítja ezt az olybé alak is Ny. III. 
423. mely a kárré^ lóvé-félék analógiáját követte (1. a -vá vé 
ragot) ; és némileg az olyvást alak is, melyet szóbeli értesif- 
lésem szerint Baranyában használnak. Igaz, hogy az utób- 
bira nézve, melyet inkább így ejtenek: olybást („mint apá- 
tokat, olybást fogadjátok '^ Sárosi, tromb. 73. Lehr is idézi 
a nép nyelvéből), úgy is a folyvást-fé\e alakok analógiájára 
kell hivatkoznunk (v. ö. oldalvást, hátvást ült a lovon Ny. V. 
273. és szintén két alakban: sonkást 11. 276. és j<?rí^/ Baján, 
Balassa J. ért. e h. sorba. Ezek közül legrégibb az oldalvást 
s ez adott alkalmat a többi képzésére; maga azonban csak 
látszólag származik az oldal főnévből, valóban az oldnll 



A MAGYAR NáVRAGOZÁS. 25 I 

/ 

igére viendő vissza.) — Végkép azonban természetesen csak 
a nyelvtörténet segítségével dönthetjük el a kérdést. Ez 
pedig azt vallja, hogy azelőtt csakugyan a -vd raggal mon- 
dották; pl. j^ollyá tartja, mintha már beiktatott és béállatta- 
tott volna a mennyországban" Debr. Kalocsa J. isteni ajánl. 
1693. 19. 1. — V. ö. még izré-porrd^ melyben az első tag 
szabályszerűen vagy ízre vagy ízzé volna. 

Térjünk most át a három ragnak származtatására. 
Ma természetesen nem folyamodunk többé a héber be- prae- 
fixumhoz, mint azelőtt tették. [Révai is még gramm, kéz- 
irati in. részében. Sőt tovább menve a -ben ragot, mely 
szerinte be-en^ a héber bain^ bin inter, intra, in praepositió- 
val egyezteti. (Beregszászi is azt mondja: ^-benn ist eine 
aus b und nn zusammengesetzte postposition", Zeitschr. für 
Ung. IV. 89.) — Legmeglepőbb, hogy a -bői ragot Révai 
k'üi-höl magyarázza, holott ismerte a HB. -be/ő/ alakját.] 
Erre pedig annál kevésbbé van szükség, mert a magyar 
nyelv maga jóformán világossá teszi eredetüket. Valamint 
más ragok (pl. hozzd-m : -hoz^ érettem : ért)^ úgy ezek is máig 
lan megvannak teljesebben a személyes alakokban: bennem^ 
be/ö/eMy be/ém. Ezek pedig már a HB.-beli adatok segítsége 
nélkül is kétségtelenné teszik, hogy a három rag azonos 
ezzel a három határozó szóval : benn^ be/ü/^ be (ered. be/é^ 
be/). Ezek egészen olyan sort képeznek, mint pl. fönn^/ö/ü/y 
fö/^ s valamint ezekben nyilván fö/ a kozos alapszó, szint- 
úgy kiválik amazokból ez a tőelem: be/. Ugyanez a névszó ' 
a "be/i melléknévvégzet alapja, és azonos a bé/ ,viscera, 
pars interior* szóval. V. ö. „^ fö/dnek be/ibe, mely limbusnak 
neveztetik" Monoszlai invoc. 309 = a fö/dben azon a helyen, | 
mely 1. n. „A. mérhetetlen oczednnak be/jén, lakatlan szige- 
ten^ Vajda J. találk. ^\, = az oczednban. „Kiiparkodtak a j 
har/angnak be/jébö/^ Dug. szerecs. 151. = űj bar/angbó/, ^A 
kert be/je fe/é^ Abonyi, A mi nótáink EL. 56. = a kertbe fe/é 
(szatmáriasan). Egyéb analógiákból itélve azt hihetjük, hogy 
valóban a testrész neve szolgált alapul mind ezen határa- 
zóknak. Érdekes találkozás, a mit Pott idéz etym. forsch. I. 
prápos. 67. 1. a vei nyelvből: „Um auszudrücken : es ist im 
hause, it is within the house, sagt man: *a' be kene-büro, 1 
eigentlich in des hauses bauche, aus bu bauch, eingeweide, 



L 



252 TÖMLŐ GYULA. 

mit einem lokalsuffixe". [Hasonló a mande-néger nyelvben: 
Bethlehe^n kono^ kuluno kono Bethlehemben, hajóból, szó sz. 
„B. has, hajó has" (B. bél, hajó bél) Steinthal, mande-neger- 
spr. 103. Továbbá a csuvasban pl. vurman varihe ,erdö kö- 
zepén, erdőben', szó sz. „erdő gyomrában", mert var gyo- 
mor. Más efféle példák Kunos és Munkácsi értekezésében 
(„A bel viszonyragok haszn.") 13, 14. — V. ö. még szanszk. 
antra ,bél' és antar ,között' stb., melyeknél azonban a je- 
lentés fejlődése valószínűleg ellenkező irányban történt. 
Lehet egyébiránt, hogy az előbb említett kifejezések sem 
jelentettek eleinte szorosan véve hasat v. gyomrot, hanem 
általában belső részt, belsejét vminek.] — Tehát a magy. 
ház'ban eredetileg ,a ház bélin, béliben'; v. ö. MA. 109. 
zsoltárában : „az átok mint a víz ö belé úgy folyjon, kivel 
teljék béle^. — Magának a bél szónak eredetéről 1. Budenz 
szótárát. Érdekes, hogy a votják és zűrjén nyelvek a ma- 
gyar 3//-nek megfelelő szót épen csak ben-íi\^ viszonyszók- 
ban őrizték meg, úgy hogy pl. a votják pell egyenesen a. 
m. a magyar belé^ -be. 

A mi a bel alaprészhez járult elemeket illeti, belöi 
nyilván ép olyan ablativus, mint felől, közölj — belé pedig 
olyan lativus, mint felé közé. Benn a végén a locativ n ra- 
got mutatja, tehát Hél-n^ mint */élny féln: fenn, *kül-n: 
künn^ (így ón, melynek régi tárgyesete ónnaty ered. *óln, 

1. Budenz.) 

SiMONYi Zsigmond. 

A NÉHETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 
Hangtani sajátságok. 

2) Az ajak állásában való eredetibb helyzet (a 
mellső hangzóknál). — Általános vonása a magyar mellső 
hangzók fejlődésének az ajakállással módosított, v. i. úgy- 
nevezett ajakhangzók felé való törekvés; így a régi labiá- 
lizálatlan í'-nek ma ti, az ^'-nek ó\ az /-nek ö hangot látunk 
megfelelni. Hogy kivételesen mely szók vagy grammatikai 
alakok nem estek e fejlődés alá, s mi okból, még nincs meg- 
állapítva. — Codexűnk e tekintetben sok eredetibb fokon 
álló alakot őrizett meg, s hogy hangszíne e pontban a B. 
M. sőt az Ehr. codexénél is eredetibb, az csak onnan magya- 



J 



A nrmetújvAri glosszák. 



253 



rázható, hogy a Glosszák íróinak dialektusában a mellső 
hangzók e fejlődése még nem ment végbe, midőn az emlí- 
tett codexek nyelvjárása azt már végrehajtotta volt. 

a) Eredetibb ajakműködés nélkül ejtett 
mellsőhangzók : 

i:ü és í:ü. Csak tőszótagokban: ydvesseg ^l^'dvösség 
illj ydvesseges 136, 194, idvezyi üdvözít 363; de: wd[v]ezyt 
382 I mind az ygeket [olv. igyeket: wgyeket] : omnes causas 
370 I illó [olv. ill6\ innep: feria celebris 194, más emlékek- 
ben üdlenij ülleni. ma „ünnepet ül^ \ ellenben az ül sedere 
ige már //-vei : wl auag men [olv. ülj avagy menf] : ascende ; 
égben wlek eleth: egyben ülők előtt 341 | innep innep 194, 
341 I yzes wzés 300; de éz, 1. é:ő:ü alatt | bín bűn 8, 187, 
196, 276 stb., csak: bun 167 | dyhesseg dwTiösség 300 \ fignek 
fíggnek i^t, figezt függeszt 156', y?^^2^/ függesztel, infigit 
369 I hivesseg hwvosség m" | kild k/íld 218, 357, 374; 
csak: kwld 380 | kilembkepen k/ílombképen 123, kylemb kep- 
pen 303; nekil [olv. nékil'] nélk/i'l 379, de: nekwl 84, iii | 
kirtes kwrtös, tibicen 383, de: kwrtes 380 | sythe [olv. ^ité\ 
s//tö] kemencke: clibanus 300 | zikseg sz//kség 138, 195; de: 
zucseg [olv. sziikség'\ 138 | ziletes sz/iletés 305 ( ziz sz//z 98 | 
tíz X.ü'L 277, thyzes tüzes 87. — Ellenben csak ^ywl ^ü\ 380, 
gyülekezés gyülekezés 207. Említésre méltó, hogy az idézett 
il'% alakok {nekwl 84 kivételével) : wl sédet, bun, gywl^ kwldy 
kivrtesy zucseg y mind a 2. kéztől valók. 

é : ö. Tőszótagokban: erul öx\x\ 6, de : megewrele 
megorüle u. o. | estwer [olv. észtövér\ ^'sztövér 4 | becwlet- 
lenség 158, de: buchuletesseg [olv. böcsüleiésség}'] 34 | bel- 
ceseges b^lcseséges 287, de: bwlcen [olv. bölcsen'] 315, bw- 
cheseg [olv. bőcseségl 363 | fedez fö'áoz 78 | féld fold 142 
(de pl. fewld az EhrC.-ben) | gethry gye^'tri 88, gettrethni 
g>'otörtetni 376 | ken hordozó k(?hyvhordozó 302, kénben 
'könyvben 339, de kwnbe 314 | kemekívzes [olv kémyékó'zés'] 
kí?rnyékezés 86, de : myndkvrfiyul [olv. mindkörnyiíl] undique 
344 I niegketez megkí?'töz 358, de: bekutu?n [olv. bekötöm?] 
344> kívteles köteles 156, kivthelezet kötelezett 315 (vö. kelnie 
HB. ketez ThewrC. ; ke fény kötény Csallóköz Ny. I. 279; 
fiketö főkötő Debreczen, VII. 189) | keueihek kí)Veték, secuti 
sünt 271, kevetkezven következvén 194, megkeuethnedh meg- 
követned 277; de kívuessuk [olv. kövessük] ^So {vö. keueln<hik 



/ 



252 TÖMLŐ GYULA. 

mit einem lokalsuffixe". [Hasonló a mande-n''^ 

Bethlehem kono, kuluno kono Bethlehember / 

/ >i. zon 

„B, has, hajó has" (B. bél, hajó bél) Stei*/ ^ 

spr. 103. Továbbá a csuvasban pl. vur^^: ^ 
^ ^ . / .-: ozep. 

zepén, erdőben', szó sz. „erdő gyor .í k 1 , 

mor. Más efféle példák Kunos és- ' ^ y! ' ' " . 

(„A belviszonyragok haszn.") 13, i^j^ ^^^^ 

antra ,bél' és anfar .között' s^' - :; .^ .? ,, ... 

1 4.A % -lA^x 1' • ••! />• i •" setét w\^\. 

lentés fejlődése valoszinulef /- / ^ - Vx\ fh 

Lehet egyébiránt, hogy a' ' f ' ] i ' 

, - , . ^ '* u 'leTCten 201, 

lelentettek eleinte szoro*^ :- , 

,1 ií, , i « L 1 '^ V ^^ös 157, de 

általában belső részt, ' . .- , '/ 

, . , , ,., r ^enet 320 /fen^<?« 

haz'öan eredetileg .' *■ , ^ . . v , 

zsoltárában- az á ' '' ^^^^J' ^&^"^^^) '^^' 

teljék í//^«. -} ' ""^ ^^^ I ^^^'^ ^""^^ '^^- ^^' 

^^f i^ v- j t -«^^ KeszthC. 210.) — Első és má- 

szotárát. Erde^ , , 

,,. , ^idek szem^'ldíJk 376 | erdeg aráög 100, 

bln^őrizté^ .../^if [olv. ördég?-] 287 | erek ötö^l 118, erekses 
m a m? .a -^7^' ^^^ ' genenvseg gyí7hy<7rüség 112 [ keleken 
. ^^r '*(' / kenykleth [olv. kényféjklétf] köny<)*klött, könyo- 
., I'/í I ^^v/^/7(;/i?/^5' kí?*nyí7rületes 131 | temlec tó'wXócz 25. — 
1- i?/^ ^^/f J^®^ ^ -kéd-ik 'kéZ'ik tüntetik föl a mai köz kiejtés- 
A^T^/Snnmaradt eredetibb hangszínt: remenkedyel confide 
^^\q' ohelekedes cselekedés 226, stb. ; igekezik igyekezik 
j/^' g^lekezik emlékezik 194, stb., csak egyszer kemekívzes 
'*?/ kémyéközés\ környékezés 86; — és a iómérdék szónak 
' ,p^(5i eredetű végszótagja : temérdek 201, de themerdwk 119.— 
^gtőhangzókban is rendszerint a labiálizálatlan hang- 
^oX találkozunk: yeles jek's t^o^, fenes fény<?s 137, ygekezeies 
jgyekézet^'s 202, stb. | vezen vészén 149, lezen lész^ 21, 146, 
304 stb., csak egyszer leson [olv. lészó'n] 305. Mind a tőszó- 
tagban mind a kötőhangzóban eredetibb hangszínnel : i -^ é 
(ma ü-\-d'): bineni b/m^m 8, hines b/mí)s 258, dyhesseg d//hí?*sség 
300, hivesseg hOT<7'sség 11 1, ydvesseg 7Í'dv(?*sség 233, 136, 194? 
idvezyt üAvözit 363, kilemb k^iVmb 123, 303, kirtes kó*rt(9S 
383 I é'\-é (ma ö'\'ö)\ degeseyt d<?g/^sít 140, 283, degessegeth 
[olv. dégésséket'\ morbidas 132, megdegesel [olv. mégdégésél] 
megdögösül i^i, fedez f<7dí?*z 'jSy felden (1. a bevezetést, Ny. 
XIV. 153) föld<?h 142, kényéklétt k^'nyí7*kl^*tt 199, megkeiez 
megk<7t(9*z 358, kezeth \iözö\X 311, kezenseges köZí^'nséges 202, 
keztenk k^'zt<?hk (pl. XVI. száz.), ma kd^'ztíiínk 336, pekethtik 



A németújvAri glosszák. 



255 



<i> 



^> 



\ 









X 



— Érdekes átmeneti példák codexünk következő 

knek első szótagja már ajakhangú, mig a má- 

és (labiális attractio) nélkül, az eredetibb 

fül: ü '\- é (ma á* + í)*): wzegh íhzó'g 333, 

(\o, kí'rte's 383) I ó'-\-é (ma í)'-}- ö): vrdeg 

Sy, kívzeth 'között 298 (vö. Viézétt 311), 

324 (vö. ké?Zé?nség6's 202). — Mind a 

angzó labiális hangszínnel csak ez 

' ._ • . ^)tóm? 344. 

an: ^rsí? [olv. érse] ö-'rző 217 | 

/6'^ : íj'tet megköveznék 6 ; vö. 

ö ii8, 165, 335, stb.) \/e [olv.//] 

.lük 216 I geg7v gőgÜL (gőg?) 133 I gyez 

^y gezedelmet győzedelmet 125, gezhetetlen győz- 

* 203, 322 I /cn lí?n loi, de: /vnek [olv. lőnek] 357 | 

'f'Ck Vőnek (vevének) b \\ ele [olv. elé] foga a garadisnak\ 

^*OKa a garádicsnak 194, eleth elö'tt 341, mielefh mielö'tt 

^^8 I eres erö's 383, ereseyt erősít 194, eretelen erőtlen 305, 

363, ereielenyt erőtlenít 126, mind te ereydel ex omnibus vi- 

ribus tuis 318 \ferteze fertö-'ző 2^^^ fertezetes fertőzetes 134, 

259 j zepletelen szeplö-telen 197, 221, de: zcplw 72 || kikety 

[olv. kikéli \ kik<?lti; kik(?*lti] 140. és vegyek [olv. véfljgyek v. 

vegyek: v<?lgyek, völgyek] 136. alakokban az / kiesése miatt 

keletkezett az /, ép úgy mint ma a köll^ völgy-h6\ köt, vőgy 

lesz egyes vidékek ajakán. (Ellenben: wz öZy cerva 136, kw 

kJ 201, 333, meddw meddJ 333, melyeket ném is ismerünk 

/-s alakkal a nyelvtörténetből; kevago 146. és megkezvez 6. 

is így olvasandók : kővágó j megkövez, tehát a codexkori or- 

thographia szokott rövidítésével ezek helyett állanak : kev- 

vagOy megkew-vez. Nem lehet eldönteni, hogyan ejtették 

codexiróink a következőket: bew [olv. bév v. bo] 370, beivseg 

{jbévség V. bőség] 373, beuen [béven v. bőven] 246, bezven 154, 

^euelkedes [bévélkédés v. bővélkédés] 202 ; vö. bév , bévséges 

Aladarásznál.) — Csak dialektikus fejlődésnek kell azonban 

tartanunk az ewy alakot: ezvyivaryv olv. őji varjú: éyi. varjú 

-383, mely hangszínnel e szó különben csak az EhrC.-ből 

^^vnek, olv. önekj noctis 74) és Ozoraiból {Szak észak) isme- 

Y*etes. Képzők közül az igenévképző -ó -ö és a melléknév- 

"képzö -só 'Sö mellsőhangú alakjai őrizték meg az eredetibb 

/ hangszínt, 1. a szóképzésnél. (Ezeken kívül eredetibb é-t 



^"^^ 



256 TÖMLŐ GYULA. 

őrzött meg codexünk sok oly esetben is, hol a mai alakig 
két fokon ment át a hangszin fejlődése, 1. a következő 
pontban é:ő:ü alatt; az enyé alaknak pedig, melyet későbbi 
emlékeink enyő-ne\i írnak, ma már enyü, enyv felel meg, 1. a 
töveknél.) 

b) Ajakműködés nélkül s egyszersmind erede- 
tibb nyelvállással ejtett mellső hangzók (tehát a mai 
hangszinig két fokú fejlődés történt, még pedig kétféle 
sorrendben : vagy a) a nyelv függőleges helyzete változott 
meg előbb, mit az ajakállás módosulása követett [t:é:d'^; 
vagy p) az ajakállás szenvedett előbb módosulást s ezt kö- 
vette aztán a nyelv függőleges helyzetének változása \é :ó':ü 
és é:ő:u^'. 

i:é:ö. Ily menetű hangszínfejlődésnek eredeti kiinduló 
fokán codexünk csak egy adatot őrizett meg: kinebety vot 
[olv. kinnyebbéti vóf\ k<?hnyebbíti volt, allevabat 126. A szó 
e hangszínnel igen közönséges a régiségben (pl. kinnyen 
RMNy. Ilb. 43, kinnyebb DebrC. 319, kinnyebben LevTár I. 
384, stb.); ez az i nyiltabb /?-vé lett előbb, mellyel valóban 
találkozunk is (pl. kennyen Keltáinál, kennyü Com. Bal. Menyh. 
árult. 34, stb.), s aztán az ajakhangú színezetet (é:ö) vette 
föl, minek a mai könnyű az eredménye. Ugyanily fejlődés- 
nek utolsó foka a dialektikus köröszt (kérészt), mely az át- 
vétel idejében "^^kiriszí-n^ hangozhatott, vö. kyrezt EhrC. 76, 
ószlov. kristü, (A magyar hangszínfejlődés menetével ellen- 
kezik Ásbóth fölfogása NyK. XVIII. 345, ki szerint a *ki- 
riszt /-je ,.mint rendesen ö-n keresztül zárt é, végre nyilt 
é'-be ment át".) így lett pl. a XIII. századi kíz-höl [Keth- 
you-kyzi 1246, Kyzep Korompa 1256) a későbbi kéz s a mai 
közj zild-hől (1419) zé/d s aztán zóVd, stb. 

é:ö:a. Ily fejlődésen a fönt o:u és ö:ü alatt említett 
ragok kötőhangzói mentek át meJsőhangú szókban, miket 
codexünk a történetileg kimutatható legeredetibb hangszín- 
nel őrizett meg: leythenk lejt/i'nk 88, legenk legyi'nk 293 | 
fekténk fölöttünk 286, keztenk közt/ink 336, lelkenk lelkink 
293, mindenenk mindeneink 335 | egelchek egyelítsí3c, ele- 
gyítsük, misceamus 125, innen vezyek [olv. /". vészjék: innen 
vesszek?] inde apparet 360 | wbennek ő benmilc 352, ked- 
vekre vannak; kedvekre v., gaudent 190. Csak e két adat- 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 257 

ban f) (ü?): kivuessuk kovess/3c, reconciliemus 280. meru:s7vk 
menés/ík, eorum progressus 105. 

é:ö:ú. Tőszó tagban az ez üz és szén-ik sz/mik 
tüntetik még föl a mainál két fokkal eredetibb é hangzót : 
élezi egmastol [olv. elézi egymástól^ dispergfit 130 (a köz vető 
öz alak megvan pl. a Weszp., Döbr., Tel. cc.-ben); de már 
é: i változással yzes [olv. ízés\ 300, mely szintén alapja lehe- 
tett a mai üzés-n^ {yo.4:ü) \ megzenenek [olv. mégszénjenek] 
megszűnjenek, requiescant 112; zenethlen [olv. szénetlen\ sz//- 
netlen (ma meg is rövidült 2/*-vel) 162, 202, így az EhrC- 
ben is; a közvetö szönik megvan pl. a NádorC.-ben. Vég*- 
szótagban a szárny é (zeme 155; de zernyw^ 1. ö:ü alatt) 
szornyíí és enyé ^nyü^ enyv mutatják e hangszínt (az utób- 
bit 1. a töveknél). Képzőink közül az -/// -ül és -// -//, 
ragok közül pedig az -tíl -ül és a -tó7, -ról, -töl (az utóbbi 
3 mai köznyelvi kiejtésük alapján sorolható ide, vö. óni) 
mellsöhangú alakjai állanak codexünkben a fejlődésnek emez 
eredeti fokán. (L. az alaktanban.) 

11. Mássalhangzók. — Az ide vonatkozó jelensé- 
geket a következő szempontok szerint vizsgálhatjuk, ú. m. 
a) mássalhangzók megőrzése és hiánya, b) eredetibb állapot 
az idömértékben, c) eredetibb állapot az articulatióban. 

Mássalhangzók megőrzése és hiánya. 

Az eredeti orrhangot megőrizte codexünk az ördög és 
rocska szókban : erdenged vagyon daemonium habes 5, de 
crdeg 100, 193, vrdeg 287, a teljesebb alakot a HB. urdung- 
jén s a mai továbbképzett ördöngös-ön kívül másunnan nem 
ismertük; roncsika a magánhangzóknál (Ny. XIV. 200) már 
említve volt. — Eredeti / van megőrizve a hozjá7n (tégy 
tanosagot hozyam 62), hozjájok (hozyayok leythenk 88) ala- 
kokban, ma a z pótlónyújtásával : hozzáin hozzájuk, a mint 
már codexünkben is előfordul: hozam 368, hozaya 208; ezen 
kívül az 'ít képző teljesebb alakjaiban és a tárgyas igerago- 
zásban tartotta fönn e hangot nyelvemlékünk (1. az alak- 
tanban). — Teljesebb alak a svadnak vadnak 361, de leg- 
többször már hasonulva: vannak 165, 231, 357; így mindig 
a mennek is 105, 142, 270 (vö. niednek vadunt EhrC); ily 
újabbszerü alak a vatták va^j)/tok 329; ellenben az egyes 

». ííYELVÖR. XIV. 17 



L 



■^ 



2!^8 TÖMLŐ GYULA. 

számban csak a teljesebb vagyon (363) fordul elö. — A 
névelő és a közelre mutató névmás 2-jét az i. kéz mással- 
hangzón- kezdődő szók előtt is mindig megőrizte : az harzon 
a bársony 69, az haz a ház 383, az népek a népek 64, ez ket 
nap vtan e két nap után 51, ez chereth e cserét 74; míg a 
2. kéznél a teljes alak mellett (az varas 311, az zam 367, az 
feyedelmnek 380; ^2 világban 190, <f^2 ////' 380, ez felel való 
iras 374) már a z nélküli pótlónyújtásos alakkal is találko- 
zunk, mely nyújtás gyakran jelölve is van (egyszer: accapu 
[így ír pl. a NádorC, 1. NyK. XVII. 211] a kapu 293; 
rendszerint azonban csak a // utal erre, pl. ah vidék olv. av 
vidék, stb. 1. fönt Ny. XIV. 202), de a jelölés nélküli he- 
lyeken is (pl. a keral 362. a lelek 336, stb.) mindenesetre 
úgy olvasandó ; megjegyzésre méltó, hogy a közelre mutató 
névmás egy helyt alanyul is a kopottabb alakkal áll, mint 
a mai népnyelvben: e nagob hoc est maximum 346 (de: f^- 
latnit ez mind meg feketheyii 332), vö. es a^ monda \ et ille 
dixit MünchC. 46. — K be igekötő eredeti belé alakjának 
/-jét tartotta fönn egy adat: belalkonottsak [így javítható a 
kiadásbeli belalkononsak'] olv. belalkonyodtsdg bealkonyodott- 
ság 104; a bel alak különösen a Jord. és Érdy cc. sajátsága. 

Ellenben csak a lat. haereticus utólagos hatásának kell 
a h-t tartanunk a hereinek alakban 322 (de: crethnech 212^^ 
a mint az ErdyC. és Heltai is írják, 1. Ásbóth czikkében, 
NyK. XVIII. 357 ; a helhalastas elhalasztás (67), heltatiozthat 
eltávoztat (313) igekötőjében és a kerekség örökség (379) alak- 
ban pedig csak orthographikus fölósségnek látszik a //, 
egyebütt í7, erek codexünkben is. — Hasonlókép nem lát- 
hatunk eredetibb hangot a következő alakokban, melyeknek 
/-je újabbszerü járulék elem a hiatus elkerülésére : múlatás 
kedveyerth múlatás kedvé/ért, causa recreationis 228, rí' m- 
mes . . . voltayerth ő nemes voltá/ért 126; így olvasható ez 
is: IV vntaüisaheri ő untatásá/ért 165, vö. a A-nak ily érté- 
kére nézve Ny. XIV. 30. 

Az elősorolt eredeti, teljesebb alakokkal szemben már 
sok újabbszerü kopással is találkozunk a Glosszákban. Ne- 
vezetesen igen sok példában lép már föl az / hang elve- 
szése mássalhangzók előtt (mi különösen a TihC. sajátsága); 
még pedig : a) két mássalhangzó között : cltékoztaték e t 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 2 y) 

eltékoz/taték, megkdrümlak e h. megkároni(o)/-lak, Q énnény 
e h. ér/mény örölmény); de tindiiklja\ az / képző kiesése 
hasonló mássalhangzótorlódások esetén nem ritka a régi- 
ségben (1. a töveknél); b) hosszú magánhangzó után: atal 
á/tal 335, 352, de: allaliaba 363, altalsagh (indecorum, abso- 
num MA., ma: átall vmit) 359 | nekil 379, nekwl 84, iii : 
né/kül I vloso [olv. ulósó v. utóssó] uto/só 341 | eleseb [olv. 
elésébb v. eléssébb'\ elé/sébb, elsőbb 95 (1. a képzőknél) | /«- 
nyakodyal [p\v. tunyákodjdl^ tunyá/kodjál 339, de: thvnyal- 
kodyal 201 ; c) rövid magánhangzó után, mely az / kiestével 
pótlónyújtást szenved: bodogsagh bo/dogság 371 | bxvcheseg 
bó/cseség 363. de: belceseg 287, hvlcen 315 | conak cso/nak 
351 I megfodoz megfo/doz 332 | meghódolt (vö. viegholdot 
még MA.-nél is) meghódolt 375 | hónap hónap „ho/nap ho/- 
nap", procrastinare 154 | kikéti kikö/ti, 1. fönt é?'/ö | megyo- 
dütlan mego/datlan 95 | felrestut [oív. fél részt tőtt?'] félig 
te/t. semiplene 372 | végy vö/gy, 1. /.•(? | vót, vóna^ vóta kü- 
lönösen igen gyakoriak volt volna volta h. : vót (írva : vot, 
vofh, wot) 63, 105, 118, 126, 151, 335, 370, de: volt 83, 194, 
217, 293; véna 126, 296, de: volna 295, 380; mindenható 
vóta 382, ő mennyé vóta (1. é:i) 329, de: mivolta 246; — 
ellenben megvan még az / az elkiilcs (339), zéld (136) szókban, 
melyek egyéb emlékeinkben szintén járatosak már / nélkül, 
és a koltog'hdiTí (1 szójegyzék). — A / beolvadt már az -tt 
képző egyes adataiban (1. szóképzés). —Az/ hang kiesett 
két mássalhangzó között : kénben [olv. kényben'] könyz/ben 
339, kwnbe u. a. 314, ^^// hordozó könyz/ hordozó 302; ha- 
sonlókép a /: zanzandoccal [olv. szdnszdndokkal] 211, de: 
zantzandokal 178, zantzandoknal 206; zenlelek [olv. szentelek^ 
ha nem pusztán hanyag orthographia] szen/lélek 202, 347, 
de zentlclek 207, 218 (vö. szengyó'rgy szemmihdj szemmdrton a 
népnyelvben); z/ veszett el a már (Ny. XIV. 201) említett 
tói vén hín alakokban is. — Hiányzik az /' a csalddsdg csa- 
lá;dság alakban : erdeg chaladsaga operatio satanae 100 
(avagy csalatsdg olvasandó, mely közönséges alak a régi 
nyelvben?). — A serkeget (excitat 132) alak már két hang- 
gal rövidebb az eredeti serkentget-nél', vö. serkenget és serke- 
get MA. — Pótlónyújtásos alakok lépnek föl már a követ- 
kezőkben: illő (e h. idlö) 194, 1. i:il\ vattok va^jj^tok 329; 
vannak a vadnak mellett (1. föntebb); herre (jdegen herre 

17* 



26o 



TÖMLŐ GYULA. 



142, meleb [mélyebb] herre 270) he/)Te ; továbbá a névelő és 
ez névmás c-jének kihagyásánál (1. föntebb), és a -vei rag 
assimilatiójakor (l, alaktan). 

Eredeti hosszú mássalhangzók. 

A- mássalhangzók hosszúságát ug-yan gyakrabban jelöli 
nyelvemlékünk, mindazáltal tanulságosabb adatokat csak a 
következők szolgáltatnak. Hosszú /-et őriztek meg: hallogat 
ha/ogat, protrahit 281 {halagassuk difFeramus 97, halast ha- 
laszt 164 szintén így ejtendők), e hosszú hang még a XVII. 
században is általános volt (vö. MUgSz.) ; tellennen je/ennen, 
specialiter 280, vö. jellen je/en GyöngyC, Heltai ; (? alluzik 
a/uszik 380, vö. akar allogiam akar vigyazak VirgC. 115). 
Hosszú /--rel: ?neg/arraztia megfá/usztja, fatigat336; így írja 
számos codexünk és Sylvester, Decsi, Zvonarics stb. Jelölve 
van még az eredeti hosszú mássalhangzó a hozzusag (376), 
bozzonkodvan (256), kezzvl (kÖ2:ül 324) szókban (egyéb helye- 
ken csak -2-), továbbá az -s képző egyes ragos alakjaiban 
és az ellenne (elle;2e), utdnna alakokban (1. alaktan). 

Eredetibb jelenségek az articulatióban 

Eredetibb zöngés hangot őrzött meg a jug- 
szél 'yxh'^zkX 222 (1. a szójegyzékben). Viszont eredetibb 
zönge nélküli hang van a kazdag (általános alak a 
XV. és XVI. században) gazdag szóban 295, és annak lát- 
szik a hezakwl hézagul, evacuabitur alakban is 137 (de: 
meg hezagita magath 151), vö. hívzak GiYidXonknhXy hizak u. o. 
és Biró M.-nál (1. Lukács Lőrincz valószínű magyarázatát 
Ny. IX. 419). 

Eredetibb állapot a szájüregbeli levegö- 
megakasztás helyére nézve: m :n (ajakhangból 
lágy ínyhang) : mevet nevet 348 (de: nevet ^80); rumtas rontéus 
201 (vö. régi himt, imt: mai hint, int) \ sz:s (fogínyhangból 
keményínyhang): zewl [olv. szol] a. m. j-ül-disznó 125 Q bar- 
zon [olv. bdrszonyT^ bársony 69) | sz:s:zsy ilyen úton fejlő- 
dött a zsolozsma szónak kezdő mássalhangzója, mely a 
codexek korában még sz volt, így Glosszáinkban is : zolosma 
officia divina 7 ; közvető j'-es alaknak tekinthető a solostmi 
Illyés Andrásnál és a Glosszák egy másik helyén : vete[r]nci 
solosmaba 307 (vö. Asbóth, NyK. XVIII. 364) | g:t (lágy- 



■ ■ '.' 



A NÉMETÚJVÁRt GLOSSZÁK. 201 

ínyhangból foghang) : esmeg [olv. ésmég] isme/ 151; emalo- 
giáit 1. Ny. IX. 254 I g:gy (lágylnyhangból keményínyhang) : 
jégúl gyó^jyul (1. a követk. pontban). 

A szájüregbeli levegömegakasztás módjára 
nézve kővetkező eredetibb alakokat őrzött meg nyelv- 
emlékünk. Eredeti nyilt (spiráns) hang van a jógúl {meg 
yogulnak bene habebunt 193, meg yogulok salva ero, 7negyO' 
gúla salva facta est 380) alakban^ mely nemcsak a codexek- 
ben, hanem Komjáthinál és Székely Istvánnál is előkerül 
még szókezdő /-vei, frappáns igazolásául a MUgSzótár föl- 
vételének, mely a gyógyul gyógyíl alapszavát „bizvást a jog, 
jóg változatának" tekinti ; a szókozépi ^-t is (mely ma szin- 
tén zárt, explosiv, gy-re változott) kétségtelenné teszik a 
codexek adatain kívül : gyogét (gyó^jj'ít) Decsinél, giogit Fél- 
eg)^házinál, Vásárhelyinél, gyógul (gyó^jyul) Keltáinál, Ma- 
gyarinál. Eredeti nyilt hang maradt fönn még a garadis 
[olv. garddís] alakban 194; a mai garádics zárt cs hangja 
épúgy keletkezett, mint pl. az őrségi mukucSj golubícs-é 
(Ny. Vn, 322) az eredeti ?nókus golyóbts-h6\. — Eredeti / 
van az elkülcs erkölcs szóban 339, melyet a codexek korában 
még átalában dissimilatio nélkül ejtettek. 

x\ hangátvetés még nem történt meg az ehnyét (ehne- 
^/;í^ié compescuntur 147) ^nyhit szóban, mely ez alakkal igen 
közönséges a codexekben ; hogy a két hang (h-ny) e sor- 
rendje eredetibb, azt a konyha és dunyha szók teszik két- 
ségtelenné, melyeknek szláv eredetijében ugyanilyen hang- 
csoport van (1. Ny. VII. 344). - Ellenben a pékédlík-hen 
(1. é:ö) csak dialektikus hangátvetéses változatát kell lát- 
nunk a közönségesebb köp- alaknak. Említendő még egyelít 
125, az elegyít alakkal szemben. 

Szintén csak dialektikus hangváltozásnak kell tartanunk 
a gyerjed {meg gyeryedeth meggerjedett, aestuans 57, de: 
geryedeteb ferventior 323) szókezdő ^jy-jét, mellyel még Kom- 
játhinál (győryed) és Bornemiszánál (gyeried) is találkozunk. 
Nem különben a vadnak alakot (361), az eredetibb vágynak- 
kai szemben. Hasonlókép nem vált általánossá az óv ige 
fölszólító módjának ógy (óggy?) alakja (e h. óvj)^ mely a 
codexekben sőt a XVI. század nyomtatványaiban is közön- 
séges: ogiatok ózj/'atok, attendite 290 (a hangváltozásra nézve 
vö. *tevjen: legyen, ''^ hívjen: híggyen stb.). Tömlő Gyula. 



L 



2Ö2 



BALASSA JÓZSEF. 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

— Lundell I. A.-tól. — 

m. 

Ha valaki egy nyelvjárás szótárát akarja megírni, 
össze kell gyűjtenie lehetőleg minden szót, a kiejtés hü 
megjelölésével ; pontosan meg kell jelölnie, hogyan járulnak 
hozzá a ragok, a mükifejezéseket tökéletesen meg kell ha- 
tároznia s a nép ajkáról ellesett példákkal megvilágosítania ; 
mert ily példák nélkül sohasem ismerheti meg az ember 
elég jól a szavak jelentését. Az igaz, hogy ezzel sokat kö- 
vetelünk ; s ritka eset is, hogy e követeléseket mind telje- 
síthetné a gyűjtő. Hogy egy vidék nyelvjárásának szótárát 
összeállíthassa valaki, majdnem egy egész élet munkásságát 
kell ráfordítania ; s ezt ritka ember teszi meg. 

Ha teljes szójegyzéket 'akarunk összeállítani, nem sza- 
bad csak azokra a szavakra szorítkoznunk, a melyek csak 
az illető dialektusban fordulnak elő, másutt sehol. Ha min- 
denki elhagyja azokat a szavakat, melyek más nyelvjárás- 
ban is előfordulnak, honnan ismerhetnők meg ezeket? vS 
ha valamely szó az irodalmi nyelvben is előfordul, az még 
mindig nem ok arra, hogy a nyelvjárás szótárába föl ne 
vegyük. Minden dialektus magában véve önálló nyelv, s 
mint ilyet kell vizsgálnunk. Egy ilyen szótár czélja nem az, 
hogy a kíváncsiságot kielégítse, vagy hogy a nyelvtudo- 
mány egyes kérdéseit megvilágítsa. Rajzolnia kell egy egész 
népet, annak egész életét, emlékeit és lelki állapotát. Czélja 
tehát általában a civilisatio történetét megvilágosítani. Min- 
dent el kell követni, hogy a kép mennél -teljesebb és pon- 
tosabb legyen. Jó volna, ha együtt volnának a tulajdonne- 
vek, a személyek, a házi állatok s az egyes helyek nevei 
is. Hogy valamely szót egy ilyen szótárba fölvegyünk-e vagy 
ne, az nem függ a szó jelentésétől. Különös figyelemmel 
kell lennünk a műkif ejezésekre. A trágár szavakat 
épúgy fel kell venni, mint bármely másikat; 
hisz egy szótár úgy sem szolgál mulattató olvasmányul a 
családban. A kiejtést lehető pontosan meg kell jelölni. Ren- 
desen nem sokat törődnek a szó jelentésével. Sem értelmét, 
sem használatát nem tudhatjuk meg pontosan, ha csak szá- 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 263 

mos példa meg nem világosltja azt. Olyan példák, melyeket 
a gyűjtő maga csinál, nem érnek semmit. Ilyet adni csalás. 
A legtöbb hibát ugyanis lustaságból követik el; mert, 
hogy mindezen követelményeknek megfeleljen valaki, sok 
időt kivan. 

Ha tudományos alapon készült a szótár, ez rendesen 
abban áll, hogy az egyes szavakat más nyelvjárások vagy 
nyelvek szavaival hasonlítják össze. Ezt a munkát rendesen 
így végzik: megszerez magának az illető minél több szó- 
tárt, végig lapozza őket, s kijegyzi mindazokat a szavakat, 
melyek egy kissé hasonlítanak a tárgyalt szóhoz. Avval 
nem sokat törődnek, hogy valóban az-e az a szó ; hisz az 
azonosságot gyakran nagyon nehéz volna megállapítani, s 
ha megállapítanák, akkor sok egybevetést el kellene hagyni. 
Lehet, hogy a szavak tövei rokonok, és ezt érdemes is 
megállapítani. Egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy 
különböző nyelvek szótárainak egybevetése nem nagyon 
hasznos. De ennek elvégzése nem tartozik a dialektusok 
vizsgálatához. Ha minden egyes tanulmány összehordaná a 
szavakat mind a rokon nyelvből, mennyi téntát és papirost 
pazarolnának el. Más nyelvjárás vagy nyelv szavait csak 
akkor kell felemlíteni, ha a tanült ember sem jöhetne rá 
magától, s ekkor rá kell mutatni arra is, hogy milyen tör- 
vény szerint képződött a szó. 

Nem közönbös dolog a szótár külső berendezése sem, 
hisz ettől függ gyakorlati használhatósága. A szavak ter- 
mészetes rendje az ábécze sor. s ebbe a nyelvjárásban meg- 
levő alak szerint kell besorozni őket. De ha valaki egy 
szóról azt akarná tudni, hogy meg van-e az illető nyelvjá- 
rá.sban, milyen az alakja és mi' az értelme, akkor nem talál- 
hatja nieg, a míg nem tudja . hogy hangzik az az illető 
nyelvjárásban. Ezt a kényelmetlenséget két módon lehet 
elkerülni ; vagy más módon rendezzük a szavakat, vagy 
pedig egy indexet csatolunk a szótárhoz. A Blomberg 
vezetése alatt készült norlandi dialektikus szótárban az iro- 
dalmi nyelv illető szava van a czímben ; s ha valamely szó 
nincs meg a nyelvjárásban, megalkották azt a hangtörvé- 
nyek szerint. Ez az eljárás nehéz, hanem az elv elég jó. 
Ha az ember inkább a nyelvjárásban előforduló alak sze- 
rint rendezi a s/ótárt, hogy az illető vidék fia könnyebben 



204 BALASSA JÓZSEF. 

észrevegye és kijavíthassa az esetleg becsúszott hibát, akkor 
lehet egy, az előbb említett elv szerint rendezett indexet 
csatolni hozzá. Más szerzők a czímbe a szó legrégibb ismert 
alakját tették ; ez nem helyes, mert az csak a véletlentől 
^^SSf ^ög'y ^&yi^ szót régibb, a másikat meg újabb feljegy- 
zésben találjuk először. Ha egy szót^ár több nyelvjárást ölel 
fel, akkor máskép módosulhat az eljárás. Ekkor minden 
szónak tóbb alakja van, tehát vagy az egyik nyelvjárásból 
kell kiindulni, vagy pedig egy közös alakot kell megal- 
kotni, mely mindnyájának etymologiai alapul szolgál. Ez az 
eljárás összefügg a históriai helyesírással, melyet a tájszó-: 
tárakban legnagyobb részt még ma is használnak, s ez kö- 
zel áll az irodalmi nyelv helyesírásához. Rendesen elhagy- 
ják a beszédben használt alakot, s az előre bocsátott kiej- 
tési szabályok nélkül ki sem tudnók azokat találni. [Techmer 
megjegyzi itt, hogy legjobb volna tövek szerint rendelni a 
szavakat, s azután egy vagy több ábécze rendű indexbe 
lehet sorozni a dialectusban előforduló alakokat.] 

A dialektusok nyelvtanából leginkább csak a 
hangtant és alaktant szokták vizsgálni. A mondattanról 
nem kell szólanom . mert avval eddig nem foglalkoztak, 
tehát nincs is mit bírálni. Ep így vagyunk a nyelvtan né- 
mely más részével is. Viszont szükségesnek tartom, hogy 
egy pár megjegyzést tegyek a hangtan etymologiai részére 
s az alaktanra ; és pedig arra az eljárásra, hogy össze szok- 
ták hasonlítani a nyelvjárás hangjait vagy alakjait más 
nyelvjárásokéval. Nagyon jó, ha előre figyelmezteti az em- 
ber a gyűjtőt, hogy ne bocsássa világgá etymologiai kísér- 
leteit ; ha kedve telik az ilyesmiben, otthon szabadon űzheti. 
A nyelvészek mindenütt arról panaszkodnak, hogy a táj- 
szótárak etymologiai része soha sem ér semmit. Az alak- 
tanra nézve is elég, ha pontosan leírja az illető, határozott 
terv szerint, hogy milyenek az egyes alakok ma az illető 
dialektusban, s nem törődik az alakok eredetének fejtege- 
tésével. Az etymologiai hangtannak meg kell világítani a 
nyelv egész szókincsét; tehát előbb egy teljes szótárral 
kell bírnunk, aztán meg annak, a ki ezt a munkát el akarja 
végezni, nagy tudományos készültséggel kell birnía: jó fo- 
netikusnak kell lennie ; kitűnően kell ismernie a nyelv tör- 
ténetét ; ügyesen kell használnia a tudományos forrásokat ; 



A NVELV JÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 265 

éles ésszel, hog-y ne mondjam lángésszel kell bírnia. Tehát 
folyton azt kell hangoztatnunk : procul hinc , procul este 
profani. 

A hangtani rész berendezését két módon Jehet 
végezni. Vagy egy régibb kor hangjait veszi alapul az 
ember, s ezeknek sorsát vizsgálja különböző körülmények 
kozott vagy pedig a nyelvjárás hangjaiból indulunk ki, s 
s ezeknek történetét vizsgáljuk. Ezt az eljárást szokták in- 
kább követni ; érdekesebb azonban a másik mód, mert a 
nyelvjárást nem szokták magáért vizsgálni, hanem mint va- 
lamely nyelv egy részéi. Mi nem ismerjük eléggé a nyelv 
régibb állapotát s ez néha nehézséget okoz, s a hiányokat 
a régibb alakok reconstruálásával kellene pótolni. S ekkor 
külön kellene előbb választani a nyelvjárás saját szavait a 
más nyelvekből átvettektől, mert ezek más törvényeknek 
hódolnak. Ez niagában véve is hasznos munka volna.; s így 
a nyelvjárást is a maga egészében tudnók méltatni. Most 
csak külső rend szokott uralkodni ; egyes szónak ép úgy 
meg van a maga l;ülön helye, mint akár száz szónak. Ter- 
mészetes, hogy más törvények szerint változik maga a 
nyelvjárás, mint a melyek szerint az idegen szavak asszimi- 
lálódnak. A compositió szempontjából nagy hiba, ha min- 
den rend nélkül hányjuk össze a szavakat. Hisz ez akkor 
részletes index, nem pedig tanulmány. 

Észrevételeim másodsorban a nyelvjárások hangválto- 
zásainak statisztikájára is vonatkoznak, ezt a szót eredeti 
értelmében véve. A tanulmányokban olvashatjuk, hogy a 
nyelvjárás egy hangja megfelel az irodalmi nyelv egy vagy 
több hangjának, elsorolnak azután néhány példát, a mely 
húsznál soha sem több; rendesen csak kettő vagy három. 
Mit ér ez? S a régi nyelvre való utalás csak néha ér va- 
valamit. Nekem tudnom kell, hogy hány esetben és ponto- 
san, hogy mely esetekben felel meg a nyelvjárás hangja 
az irodalmi vagy a régi nyelv valamely hangjának. Mert 
csak így lehet vizsgálni, hogy milyen ezeknek a megfele- 
léseknek a természete, milyen törvényeknek hódol s hogyan 
kell őket magyarázni. Rendesen nagyon felszínesek az 
egybevetések, s csak a véletlen eredménye, ha az egy 
pontba sorozott esetek közt lényeges egyezés van, s az 
sem bizonyos, hogy a tövükre és jelentésükre nézve egyező 



206 BALASSA JÓZSEF. 

szavak teljesen ugyanazok vagyis hogy egy közös alakból 
fejlödtek-e ; lehet, hogy különböző képzőkkel alakultak, vagy 
valamely más úton kerültek a nyelvjárásba. Mégis egymás 
mellé rakják őket s ez elég kényelmes eljárás. Ha az illető 
nem tud vagy nem akar tudományos hangtant írni, akkor 
csak a legközönségesebb megfeleléseket kell említenie, a 
melyek a nyelvjárást legjobban jellemzik. 

Ép ellenkezőleg túlságig mennek a tanulmányozók a 
hangok topographiáját vagy változásait tekintve. Azt irják. 
hogy az irodalmi nyelv valamelyik hangja megfelel egy 
vagy több különböző dialektus valamelyik hangjának, leg- 
alább is néhány egymással semmi összefüggésben nem álló 
dialektus egy két külön szavában ; feltéve, hogy a példák 
helyesek. Ezen kívül idéznek még valamelyik rokon nyelvet 
tárgyaló munkából. De semmi sem biztosít bennünket arról, 
hogy helyesen felfogott megfelelések ezek, hisz minden 
kritika nélkül idézik olyan szerzőktől, a kik a megfelelése- 
ket a már említett rossz elvek szerint állítják egybe. Ha 
minden új nyelvjárástanulmány felhasználja a régibb tanul- 
mányokat mind^ egy ily statisztika készítésére, magának a 
nyelvjárásnak leírása, a mi pedig fő dolog, nemsokára majd 
csak a féle függelék lesz egy ilyen statisztika mellett. A 
rokon nyelvjárások egyező jelenségeiből levonható ered- 
mény nagyon fontos, és meg is kell azt világosan és pon- 
tosan állapítani. 

Ugyanezeket a kifogásokat kell tennünk az alaktani 
egybevetések szempontjából. Csak az a különbség, hogy 
mivel az alakok sokkal szorosabban függenek össze . az 
összevetés gyakrabban talál. Mávsrészt meg, ha valahányszor 
valamely dolog előfordul, azt mindannyiszor az összes is- 
mert nyelvjárásokban végig nézzük, vaskos köteteket le- 
hetne összeírni ; csakhogy ez többet árt, mint használ, mert 
a fő tárgytól elfordítja a figyelmet. 

Nézzük más oldalról tárgyunkat. 

A népnyelvhagyományok gyűjtése, mint már említet- 
tem, nagyon sok oldalról köti le a figyelmet. Ha költészeti, 
mythologiai, ethnologiai szempontból indulunk is ki, mégis 
szorosan összefügg a nyelvjárás tanulmányozásával, a meny- 
nyiben ezen irodalom némely faját csakis az illető vidék 
nyelvén szabad feljegyezni. Ehhez az irodalomhoz számítom : 




A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁKÓL. 267 

1. a népdalokat (dallamukkal együtt); 

2. a népmeséket, mondákat, legendákat ; 

3. helyhez kötött mythologiai vagy történeti mondákat; 

4. a nép vallásos felfogását, babonáit (ide kell számí- 
tani orvosszereiket is): 

5. a rejtvényeket ; 

6. közmondásokat, példabeszédeket és szólásmódokat ; 

7. játékokat, tánczokat, s az azt kisérö dallamokat; 

8. a nép szokásos cselekedeteit az év bizonyos részei- 
ben, s általában életmódját és erkölcsi felfogását. 

Lehet, hogy ez az o.sztályozás nem hibátlan, hanem az 
nem sokat változtat a dolgon. — A daloknak, rejtvények- 
nek, közmondásoknak megállapodott alakjuk van ; ezeket, 
minden változtatás nélkül, csak le kell írni. A zenére nézve 
csak azt jegyzem meg, hogy a tudomány csak akkor veheti 
hasznát, ha a dallamot egész híven adjuk, úgy, a mint a 
nép énekli; nem szabad se javítani, se czifrázni. Ha leírjuk 
a tánczot és az éneket, feljegyezhetjük az illető dallamot is. 
Ügy tudom, hogy a tánczleirásnak (chorégraphie) nincs 
megállapodott terminológiája, s ez baj. Természetes, hogy 
a leírást a közönséges nyelven kell végezni ; ép úgy, ha a 
szokásokról, a nép életmódjáról, hiedelmeiről és babonáiról 
van szó. Mindig eredeti alakjában kell megtartani a szólás- 
módokat, közmondásokat. A nép szája után leirt hosszabb 
elbeszélés nagyon jó mintául szolgál, s jól megérteti a 
tárgyat. De nehéz ezt elég híven végezni ; alig is lehet 
gyorsírás nélkül megtenni. 

A népmeséknek nincs határozott alakjuk. Két ember 
soha sem mond el valamely mesét egészen ugyanazon a 
módon, sőt egy és ugyanaz az ember sem mondja el két- 
szer ugyanazokkal a szavakkal. A dal is más vidéken más 
változatban fordulhat elő, azért mégis szóról szóra úgy kell 
leírni, a mint éneklik. Nem úgy a meséket. Nem írhatunk 
oly gyorsan, a hogy a mesélő beszél ; Si ha félbe szakítjuk, 
megrontjuk a mese egyöntetűségét. Csak ritka ember tudja 
emlékezetből leírni a mese minden egyes részletét, minden 
egyes szavát. Csak a gyorsírás segítségével lehet pontos 
feljegyzéseket végezni. Ma még nem terjedt el annyira a 
gyorsírás, hogy nagy szolgálatokat várhatnánk tőle. Meg 
kell elégednünk avval, ha többször hallhatjuk ugyanazt a 




208 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

mesét, tehát lejegyezhetjük és lassanként ki is javíthatjuk. 
Egy kis gyakorlattal elérheti az ember, hogy legalább a 
főbb részeket tekintve elég híven fog másolni. Kénytelenek 
vagyunk ezt a módot követni. Természetes, hogy ügyes 
elbeszélőre van szükségünk, a ki emlékezete kincseit ossze- 
függöleg és természetes rendben adja elénk. Gyakran meg- 
e.sik, hogy ha egy legendáról fölvilágosítást akarunk sze- 
rezni, csak hosszú kérdezősködés útján halljuk meg egytől 
vagy akár többektől az egyes részléteket, s azután kell 
nekünk magunknak ezeket összeállítani. Ez a mód nagyon 
tökéletlen. Az eljárás egy másik módja az, hogy, ha az 
ember valamely mesét többektől különböző módon hallott 
elmondani, igyekszik a különböző szerkezeteket egybe ol- 
vasztani, kiválogatva az eredetinek és legjobbnak látszó 
részeket, és igy analysis és synthesis által megalkotja a 
mesének szerinte legeredetibb alakját. Ez az eljárás lehet 
többé vagy kevésbbé tudományos és az illető Ízlésétől és 
ügyességétől függ. Az így készült népi irodalom valójá- 
ban soha sem népi irodalom ; a psychologia, mythologia 
és a nép civilisatiójának szempontjából soha sem teheti azt 
a szolgálatot, mint az olyan mű, melyet a nép maga készített 
Ebben mindig van valami müv.észet, s ezért lehet is nagy 
irodalmi becse. Ha annak, a ki evvel foglalkozik, elég te- 
hetsége és Ízlése van, nagyon híven utánozhatja a nép egész 
gondolkozása módját. Hanem az nagyon ritka dolog, hogy 
tanult ember megőrizze vagy megszerezhesse magának a 
nép naivságát, pedig ez szükséges ahhoz, hogy úgy tudjon 
mesélni, mint a nép maga. Azt is megjegyezhetem, hogy a 
nép mással nem segíthet nekünk, csak azzal, hogy elmondja 
a mesét. Ha van köztük ügyes mesélő, ez meg nem szo- 
kott a tollforgatáshoz, hogy le is tudná írni a mesét, ter- 
mészetesen, minden affectatio nélkül, úgy, a hogy elmondaná. 
A nép elbeszéléseit a következő négy módon lehet 
feljegyezni: i. a n)jelvjárást a lehető legpontosabban, a fo- 
netika követelményeinek teljesen megfelelő hangjelöléssel, 
írjuk le; 2. a hangok jelölését nagyjában végezzük, a menj'- 
nyire az irodalmi nyelvtől való eltérés a kiejtésben meg- 
követeli; 3. az elbeszélésben a hangtant és alaktant az iro- 
dalmi nyelvhez alkalmazzuk, de nem változtatunk a szavakon 
és a mondatszerkezeteken; vagy 4. egészen lefordítjuk az 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 269 

irodalmi nyelvre^ csak a népies stíluson nem változtatunk 
semmit. 

Az utolsó mód legkevésbbé ajánlatos. Az irodalmi nyelv 
a kultúrát tekintve annyira távol áll a néptói, hogy nem is 
tudja az ö élete körülményeit híven kifejezni. Az irodalmi 
nyelv nagyon abstract, s a nép concret gondolkozása mód- 
ját csakis az illető dialektus fejezheti ki. A philologus nem 
elégszik meg az eredeti szöveg helyett fordítással, ép oly 
kevéssé elégíti ki a nép ismerőjét, ha az ő élete viszonyai- 
ról idegen nyelven olvas. Ha a nyelvjárás mondattana és 
szókincse megmarad, ez megfelel legalább a legszükségesebb 
követelménynek, hanem azért hiányzik mégis a pontos hang- 
jelölés. Ez a mód nagyon hasznos arra nézve, hogy a nyelv- 
járás szókincsét ismertté tegye, s hogy így általuk az iro- 
dalmi nyelv is gazdagodhassék és szépüljön. A népies 
irodalomnak a fonetika törvényeinek teljesen megfelelő sza- 
bályok szerint való jelölése nagyon nehéz és fáradságos. S 
az olvasó, ha maga is nem ex professo fonetikus, nem is 
tudja használni a dolgozatot. Ha nagyjában jelöljük a nyelv- 
járást, meg van ennek az a haszna, hogy a ki ismeri a 
nyelvjárást, tudja pontosan olvasni ; a ki pedig nem ismeri, 
az nem fogja érezni az anyag és az alak közti ellentét kel- 
lemetlen benyomását. Rendesen ezt az eljárást követik min- 
denütt a nyelvjárások irodalmának feljegyzésében. Hanem 
azért nem szabad egészen a történeti írásmódhoz ragasz- 
kodni. Ellenben a szótárban és a nyelvtanban a lehető leg- 
pontosabb hangjelölés okvetetlenül szükséges. 

Balassa József. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Ev, sérv, mellső, csonkulat. A Nyr. III. füzetében kö- 
zolt birálatom egyes pontjai tanulságos méltatásban része- 
sültek a IV. és V. füzetben Simonyi Zs., Ponori Thewrewk 
E., Frecskay J., Tömlő Gy. és Egy doktor részéről. Meg- 
jegyzéseikre a következő pontokban válaszolok. 

Ev^ tudtam, hogy benne van a Tájszótárban, de meg- 
bízhatóságában kételkedtem, mert a mai nyelvérzékből ki- 
veszett s csakis evesj evesség alakjában él; ezekből bátor- 
kodtam arra következtetni, hogy az ev hibás tőelvonás. 
lömlö Gy.-nak a hév lév név rév csoportjába tartozó év tő- 



L 



270 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGVAKÁZATOK. 

szóra vonatkozó bizonyításai teljesen meggyőzök ; de, a 
mint az ev ellenében ö is elismeri, „nyelvünk vallomásai 
alapján az orvosi műnyelvnek is vagy más, testesebb és 
használatosabb szóhoz kell fordulnia, vagy év alakban kell 
elfogadnia a nominativust". A kik az ev Szót megalkották, 
azoknak nem igen lehetett tudomásuk a régi év létezéséről, 
a minthogy sokkal köztudomásúbb igazságokat is ignorál- 
tak, ök biz a közkeletű eves szóból vontak „gyököt". Az 
ev tehát csonka az evesség vagy év szókhoz képest. 

Séro védelmére Egy doktor a sér igét említi (yö. Mid 
sér [fáj]? Sér [fáj] a kezem. SzD.) ; de evvel csak az én 
fölfogásomat támogatja, mert utal a sérésy sén'és de verbális 
képzés igetövére, ellenben semmiképen sem bizonyítja egy 
sérv főnév lehetőségét. Különben is a nép nem sérv-et 
mond, hanem sérves-t. 

Mellső. A 'SÓ -sö képző az utolsó hátulsó alsó fölső belső 
stb. analógiája szerint eredetileg igehatározókhoz járult. 
Ugyancsak csoportjába illenek a gyakori igehatározói hasz- 
nálat jogán a végső (végül, végre), oldalsó (oldalt, oldalvást). 
középső (középütt), szélső (szélül). Az igehatározói származást 
bizonyítja a Riedl Szende fölfogása is, a ki e képzőt az 
eső igenévből származtatja (közbülső a. m. közbül eső). Hogy 
a csonkult alakok a -só -ső képzőnek ragtalan főnevekhez 
is járulhatását elősegítették, a minthogy Somogyban én is 
följegyeztem a keletső és nyugotsó alakokat, az a szabályt 
meg nem dönti, illetőleg nem bizonyítja, hogy minden tet- 
szés szerinti főnévhez járulhat. Már pedig ilyen tetszés sze- 
rinti főnévnek kell tekintenem a hdt-t^X ellentétes mell szót, 
melyből neológus természettudósaink az .anterior' jelentésű 
mellsö'X, alkották. Ez utóbbi szó tövéből az új jelentés hatása 
alatt kezdenek orvosaink új igehatározót formálni t. i. mel- 
lül (elül), mellebb (előbb) Pedig a mellett mellé inellöl értelme 
oldalti viszonyt jelent, tehát még ha meg is engedjük a 
mellső helyes alkotását, ez semmiképen sem lehet az ,ante- 
rior* kifejezője. Emlékezzünk csak vissza, a mint én jól emlék- 
szem, arra az időre, mikor az iskolában az állattanban elő- 
ször olvastuk a mellső szót, nem utasította-e vissza ép 
nyelvérzékünk. Ugyan ilyen ép nyelvérzéket nyilvánított a 
„Harmónia" 1884. szept. 28. számában az operaház épületé- 
nek ismertetője, a ki azt fejtegette, hogy az operaháznak a 
milyen díszes a főhomloka, olyan rideg a hátulsó és a két 
mellső (értsd : oldalsó) homloka, melyekre nézve jó, hogy 
szűk utczára esnek. 

Csonkul at, csonkája sem alaki, sem értelmi tekintetben 
nem kifogásolhatók, mert csonka lehet nemcsak a mit meg- 
csonkítottak, hanem az is, a mi fejlődésre nézve csonka 
maradt. Ha azonban a két fogalmat külön meg akarjuk 
különböztetni, pl. a phthisis bulbi (szemkissebbedés) „szem- 




helyreigazítások, magyarázatok. 271 

durványát" a látszólagos anophthalmus (fejletlen szem) ^szem- 
durván yá'*- tói, habár mindkét esetben a szemteke csonkáját 
találjuk, nem ellenezhetem ez utóbbi durvány helyettesíté- 
sére a csökevény alkalmazását. Emezt az Erdélyből jött 
Torok Aurél professzortól hallottam („a tépő fogak csöke- 
vénye**), de a csökik igét nem ismervén, származékára gyanakod- 
tam s azért ajánlására nem gondolhattam. Csapodi István. 

Drida. Szarvas Gábor és Volf György már közöltek 
egy-két példát annak a lelkiismeretességnek megmutatására, 
a mellyel az eddigi magyar iszótárak szerkesztődtek. En is 
szolgálhatok egy igen jellemző adattal. 

A Páriz Pápai szótárának Bod-féle nagyszebeni (1767.) 
kiadásában, a magyar-latin részben dsida és dsiddzni helyett 
sajtóhibából drida és dridézni van nyomtatva, de a könyv 
végén az ,Errata' között a hiba hűségesen ki van igazítva. 
A későbbi szótárírók rá sem hederítenek a helyreigazított 
sajtóhibára, s az egy Sándor I. kivételével valamennyien 
beigtatják a dridd-t a valóságos szók sorába ; megvan PP.- 
nál (1801), SzD.-nál, Kr.-nél, CzF.-nál, Ballaginál ; sőt az 
utóbbiak még azt is hozzá teszik, hogy „régi irodalmunkban 
található, de a mai használatból kiesett szó". N. K. 

Fül-ajtó. Calepinusnál és MA. valamennyi kiadásában 
a ,postica, posticum* szók magyarázatában, a belső ajtó mel- 
lett, előfordul a fill ajtó is, de azután PP.-tól kezdve egész 
máig egy szótárban sem található többé. Vájjon itt is sajtó- 
hibával van-e dolgunk? Vagy pedig a palóczoknál is divatos 
fülke szó gyökere bukkan elő benne ? A Nyelvtörténeti Szó- 
tár szerkesztői talán adhatnának fölvilágosítást róla. N. K. 

Lukna. Idézi Deák Farkas (Nyr. V. 205) Apponyi Pe- 
temé 1648. okt. II. kelt leveléből: „Hat lukna árpa. 3 
lukna búza". Szarvas u. o. 210. 1. semmi magyarázatát 
nem birja adni s azért kérdőjelet tesz hozzá. Ugyanaz a 
szó, melyet a Tájszótár, úgy látszik helyesen, lukmá-mik 
ír. Előfordul Pállfy Kata 161 1. márcz. 13. kelt levelében 
is: „Kdnek adjon harminczöt lukna búzát, ismégenten 
huszonöt lukna árpát, és huszonöt lukna zabot ; és mihelyen 
megküldi kd az én levelemet neki, azonnal megadja az 
tiszttartó, és huszonöt lukna rozst is hagytam, hogy adjon**. 
(Magy. hölgy. lev. 162.) Szláv eredete kétségtelen. (L. 
Nyelvőr XI. 318.) 

Hogy lukmd-r\a.k is ejtik, bizonyítja a Tájszótáron kí- 
vül Jókai is: „A népség is nagyon szerette Athanáz pópát, 
utón útfélen mindenki kezet csókolt neki, megfizette a déz- 
mát, a párbért, a lukmaf^ s a termése zsengéit mindenki 
megosztá vele*^ (Targallyak. 5). Ponoki Thewrewk. Emil. 



L 



272 APRÓLÉKOK. 



APRÓLÉKOK. 



Kogy kérdezzünk? Régibb olvasóink bizonyára jól 
emlékeznek még a küzdelemre, a melyet az évad-ivad támasz- 
tott. Ellene rohantak minden oldalról; az egyik jelentése 
ellen kelt ki, a másik formáját találta nevetségesnek, a har- 
madik . megtagadta, hogy soha nem is létezett, hiteles sze- 
mélyek kutatták, nyomozták, de se hire se hamva. „Elmen- 
tünk hárman, vallatóra fogtuk, megkérdeztük Tar Sámuel 
atyánkfia ö kegyelmét, a kire Senki Miska hivatkozott, hogy 
tőle hallotta az évad-oU s ö a leghatározottabban megta- 
gadta. Mit is saját nevünk aláírásával ellátva s pecsétünkkel 
megerősítve ezennel hitelesen bizonyítunk". Elhisszük; el- 
hisszük, hogy nála voltak, hogy megkérdezték, s elhisszük, 
hogy megtagadta. Szinte látjuk magunk előtt az egész jele- 
netet. Egyszerre csak beállít Tar Sámuel ő kegyelméhez a 
község három hivatalos tekintélye, a pap, a biró, meg az 
eskütt: Igaz-e, hogy kend azt mondta egy szalajtott ember- 
nek, hogy : Évad ! ? A jó ember elsápad, rettegés szállja meg, 
hogy mi rémséges bűnt követhetett el, s megtagadja, meg 
is esküszik rá, hogy ne mozduljon ki soha helyéből, ott álló 
helyében nyelje el a föld stb., nem hogy kimondta, hanem 
ha csak hallotta is, teljes életében hirét is annak a veszett, 
kriminális szörnyetegnek. S elhisszük azt is, hogy , Tar 
Sámuel uram teljes jó hiszemben, igaz meggyőződésből tette 
e nyilatkozatot, hogy nem bocsátotta ki soha ajakán s nem 
is tudta, mi az: évad! 

Nem egyszerű földes gazda, hanem egy jogvégzett 
földbirtokos, nem is vallatóra fogva, hanem bizalmas társal- 
gás közben, s nem hivatalos személyiségek előtt, hanem jó 
ismerősök közt tagadta el saját szája vallását: „Mert mink 
hárman, monda egyebek közt egy történetet beszélve el, 
Ákos, Katalin és én. egy ónok vagyunk". Elbeszélése 
végével kérdezem tőle : Mondják itt ezen a vidéken, hogy : 
ónok? Kérdőleg tekint rám, mint a ki nem értett meg. 
Ismétlem s egész világosan, érthetően formulázom a kérdést. 
Nem. itt nem mondják, feleli röviden, határozottan. Soha se 
hallottam. — De hisz urambátyám maga mondta! — Én? 
Engedelmet kérek, de én nem mondtam ! — Már bocsáss 
meg barátom, fordult egyike a jelenvoltaknak hozzá, de 
nekem is feltűnt, b zony modtad : Ákos, Katalin és én egy 
ónok vagyunk. — No igen, hogy unokák vagyunk ! 

A következő is megtörtént dolog. Ha kell, a személye- 
ket is megnevezhetem. 

Mikor először Miskolczra kerültem, beszélte valaki, 
mindjárt az első napokban föltűnt egy különös kifejezés, a 
melyet ott mindenki használt. Odafordulok egy ügyvéd 




APRÓLÉKOK. 273 

ismerősömhöz s kérdem tőle : Ugyan bátyámuram, mondja 
meg nekem^ mi az : a s s z á m á r a. Itt majdnem mindenki 
váltig azt mondogatja : ^asszámára, asszámára !' És sehogy se 
tudok rájönni, hogy mit akarnak vele mondani. Az én 
emberem föltekint a szoba mennyezetére, mintha ott tartaná 
emlékezetének kincses házát, mereven néz egy darabig, aztán 
mondja : No már, édes öcsém, én asszámára húsz esztendeje 
hogy itt lakom, de én még ezt a szót soha se hallottami 

A belőle vonható tanulság világos. Egyes szók, leg- 
kivált olyanok, a melyek csak is valamely ragozott alak- 
ban (,éjomra, vaktában, alattomban^, vagy valamely rokon 
szóval párosulva használatosak (,sebbel-lobbal, ia-fia, dínom- 
dánom'), ha összefüggésükből kiragadjuk, vagy ragjuktól, 
párjuktól megfosztjuk, elvesztik elevenségüket s a nyelvér- 
zékre nézve megmerevedett holt tetemmé válnak. 

,Nekiment, amúgy hűbelebalázs módjára, vaktában. 
Színültig tölte a poharat. Jó kuszipajtások voltak. 
Egyszerre csak lobbot vetett ruhája. Már annyira vannak, 
hogy tegezik egymást'. Ezek mind jól ismert, szerte hasz- 
nált kifejezések, érti jól mindenki, müveit és műveletlen 
egyaránt, a ki birja jól a magyar nyelvet ; de ha tudakozó- 
dásunkkal nem a nép fiához, hanem a tanult osztálybeliek 
valamelyikéhez fordulunk is s ily kérdést intézünk hozzá: 
Ismeri-e ön uram, hallotta-e valaha e szókat : vakta^ szinület^ 
kusziy lobby tegezek, ha őszintén akarna felelni, aligha mind- 
egyikére tagadó választ nem adna. 

Ha tehát ki nem akarjuk tenni magunkat a csalatkozás 
veszélyének, hogy hamis informáczióra ne legyünk kényte- 
lenek alapítani kijelentésünket, az ilynemű jelenségek ki- 
puhatolásában óvatossággal, körültekintéssel, s hogy úgy 
mondjam, bizonyos furfanggal kell eljárnunk. 

Legtanácsosabb, ha a kipuhatolandó szót magunk szőjük 
bele beszédünkbe, de megcsontosodott alakjában s abban a 
kapcsolatban, a melyben értesülésünk szerint rendesen hasz- 
nálni szokták, s ha hozzá olyasmit állítunk, a mit a hallgató 
kénytelen legyen megigazítani. Válaszából a legtöbb eset- 
ben kivehető, megértett-e bennünket vagy nem ; sőt több- 
szörte az is megeshetik, hogy feleletében maga is használja 
a keresett kifejezést. Ha például azok, a kik az évad-ivad 
megvoltát a megnevezett helyeken nyomozták, kutatták, a 
a vidékek különbözősége szerint ilyforma kérdéseket intéz- 
tek volna ahhoz, a kit vallatóra fogtak : „ Úgy beszélik, hogy 
kelmédet sokszor látták csavarogni écczakának évagy- 
g y á n (Szeged, Czegléd, Szolnok) — éjnek óvodába 
v. évodán" (Toroczkó). „Úgy-e öcsém, hunczut annak még 
az i v o d á j a is" ? (Déva-Ványa). 

M. NYELVŐR. XIV. í8 



I 



274 APRÓLÉKOK. 

FélpeéPtett kérdések. A megelőző pontban említettük, 
hogy kérdéseink föltevésében nagy óvatosságra van szük- 
ségeink. Vannak esetek, midőn, a kiktől választ várunk, ha 
kérdésünkre igaz, a valót föltüntető feleletet akarunk kapni, 
nem szabad sejteniük, mi a tulajdonképi czélja kérdésünk- 
nek ; tapasztalati tény ugyanis, hogy némelyek egy vagy 
más gyöngeségből az egyenesen tett kérdésre néha csak 
puszta sejtelem alapján is szeretnek igenlő választ adni. 

A többi közt ez évi áprilisi füzetünkben is található 
néhány ilynemű kérdés : ezek : hébay fagy, 

hz elsőre vonatkozó kérdésünkkel, a mint az oda álUtott 
példa mutatja, voltaképen ezt czéloztuk : „Egy közlés szerint 
Zalában modják azt is : ,Menj föl a hibára^ Látnivaló, hogy 
itt egy -be {^bá) ragos név : hé-ba {héj-ha, : pallásba) még egy 
fölös y^raj elemmel van szaporítva ; kérdés tehát a) hallható-e 
valóban Zala-Lövőn, vagy talán másutt is e • pleonasztikus 
forma : Aé-bd-ra, ; s ha igen, b) megtoldják-e más raggal is, 
pl. ^hébk-ba, héhk-bó/' sat., s végül c) használják-e netán ez 
alkalmazásból levonva nominativusként magát a Aéba alakot 
is, pl. Elég nagy a h é b a, találhatsz ott neki helyet' ?" 

A választevők közül csak egy felelt a kérdés értelmé- 
ben, de tagadólag; a többi, a mi különben szintén méltó a 
följegyzésre, csak is a há (héj, híj) híj alakjának s jelentésének 
fejtegetésével foglalkozik. 

A második kérdés ez volt: „Hol ejtik a müveit szo- 
kástól eltérően és mi módon a fagyy vaegfagyy elfagy lefagy 
igét?" E kérdésünkkel azt akartuk megtudni, mondják-e 
(„ejtik-e") valamely vidéken e szót hosszan is, pl. /ágy vagy 
fdgy, E kérdésünkre, egynek kivételével (1. a Válaszok közt), 
ily feleleteket kaptunk : a) „A megfagyott sárról mondják, 
hogy megmerevedett, b) A gyönge fagyást dí bére- 
dé s-nek nevezik környékünkön, c) Ide ne ütessen, koma, 
szőUőt, mer mingyá megveszi a hideg. Ojan hideg vót, 
hogy maj megvett az Isten hideggye. d) Olyan vékonyan 
van őtőzve, hogy maj lefagy az istenatta. Maj léfattam, mikó 
ezt méghallottam. A száraz fagyokba mindén kifagyott. 

Nem mulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal sajnálkozá- 
sunkat ne fejezzük ki a magyar tanitó-kar egy részének 
nyelvünk irányában másszor is, de különösen a jelen esetben 
tanúsított hideg részvétlensége miatt. Utóbbi kérdéseink közt 
például volt két fölötte ritka, de több tekintetben igen fontos 
szó, a melyeknek megvoltára pontos és biztos fölvilágosítást 
akartunk szerezni. Mind a két szó, a mint egy-két adott 
válaszból kitűnt, bár elszigetelten s csak szűk körben és már 
kihalóban, de még él oly helyeken, a hol elég nagy szám- 
mal vannak tanítók, s köztük a magyar nyelv tanítói is, 
és egy se vette magának közülük azt a csekély fáradságot, 
hogy néhány sorral tudósított volna bennünket ama szavak 



J 



APRÓLÉKOK. 



275 



megvoltáról, életben létéről. Annál nagyobb köszönettel 
tartozunk ama lelkésznek, tiszviselönek s egyetemi hallga- 
tónak, a kik pontos leirás kiséretében beküldték hozzánk s 
ekként megmentették az enyészettől őket. 

Mit tanít a Nyelvőr? Hiába, örökké igaz marad az, 
hogy a jó mag kikél és megtermi gyümölcsét ! 

Vizsgálaton vagyunk. 

Vizsgáló: Menjen a táblához -és vegye kezébe a krétát! 

Tanácstag (egyszersmind akadémikus) : Ezt Szarvas 
Gábor és a Nyelvőr bizonyára így mondta volna: Vegye 
kezébe az innészt 

Hogy megérthesd a dolgot, jó olvasóm, ha nem tudtad, 
hát tudd meg, hogy a Nyelvőr tizennégy éves fönnállása 
óta kezdettől fogva folyton azt hirdeti, hallhatóan követeli, 
beszédben és írásban maga is sűrűn alkalmazza, hogy minden 
idegen szót, még azokat is, a melyek már rég meghonosodtak 
s a melyek az egész művelt világ nyelvébe átmentek, irgal- 
matlanul ki kell pusztítani s helyükbe olyan takaros magyar 
szókat ültetni, a minők : k r é t a helyett trmész, epigramma 
h. bökvers y villany ka, szatira h,. giínyor, ballada h. regély^ 
románcz h. regéncz (1. Ballag! szótárában), i d y 1 1 h. 
mezőny. 

Ilyen tenyerekből pöndörödnek ki azok a tapsok, a 
melyek, mint ékes lakodalmi rigmusok végeztére a tus, 
mindanyiszor rázendülnek, valahányszor egy nekikeseredett 
ajak merész, lelkes riadót harsogtat a Nyelvőr romboló újí- 
tásai ellen! 



Gyors mondókák. Mesterségesen készült, tréfás czélra 
szerkesztett mondatok, a melyeket egy lélekzettel, pörgő 
nyelven s minden fönnakadás nélkül kell elmondani ; s ép 
azért úgy vannak egybeszőve, hogy a szomszédos szókban 
ellenkező természetű hangok váltakozzanak egymással, vagy 
oly hosszúra vannak nyújtva, hogy kifogy az emberből a 
legutolsó szusz is, mire a végire jut. Eddigelé kizárólag csak 
a nép művelte, újabb időben azonban az irodalomban is nem 
egy kedvelőjük akadt nekik. 

Ez alkalommal két mutatványt adunk belőlük : 
I. ,,A magyar nyelvet s ezzel együtt a hazafias érzés- s 
gondolkodásmódot terjesztő, a magyarosodás nagyjelentőségű 
ügyét szolgáló, a nemzeti önérzetet s öntudatot felkölteni 
igyekvő, a kultúrát hazafias irányban ápolni, fejleszteni, 
fajunk szellemi s erkölcsi nemesbülését előmozdítani és vég- 
eredménykép a magyar állameszme megszilárdítását tehetsége 
szerint eszközleni, hivatott egyesületünk buzdittatva a szent- 
írás ezen szavaitól : zörgésetek s megnyittatik nektek : — 
reménynyel s bizalommal fordul állami létünk hatalmas 



w/^5/^^' 



főpapjaihoz, hogy nemzetünk 

-'/^ j^f^gysror^^^^kért érdeklődő, lelkesedő magyar 

lop^^^^f'A t, riei^^^^^^^ hairafias nemes kebel áldozatkész 

''r^bl^J^'''^^toPZ^^^^ s anyagilag fölkarolják, különösen 

^'^'^ 'fulU^'^^ 'Tu vidékeken égetően szükségessé vált, 

^"^^^^^ iv^gy^ ^^ rnoróc^y Sándor s. k. a ,Magyar iskola- 

^ S^í/^'^/'^rí''^^^^^'^'^^^ Károly s. k. a ,Magyar iskola 

• ^^^esüle^^ e^^^' ^^s kiállításon az első magy . cs. és k. szaba- 

^* ll ^'^^-^tfafótársaság épületében, az ajtótól jobbra a 2-ik 

£Íalnja^^^^^go-y tárgy fölé ez van Írva : „ Kazán táplá ásnál ész- 

s^elc^^/^^'gjh^Htása végett eszközölt javítások alkalmával 

lelt £3,varo . ^g tápvíz következtében bedugult, kazánba 

^■^ A kí ezt kétszer olvasás után elmondja, bizonyosan 
yen uta/hatik Pozsonytól Dájáig a gőzhajón! 



VÁLASZOK 
a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

héba. A 2. kérdésnek harmadik pontja így hangzott: 
/iSa: ,menj föl a hébára^ mondják állítólag Zala-Lövőn". 
(E kérdésre s a rá érkezett válaszokra nézve lásd még az 
Aprólékok rovatát.) A válaszokból kitűnik, hogy a Aeöa 
sem mint nominativus, sem tovább ragozva {hébá-ra stb.) nem 
használatos. Egy közlőnk, D e é z s Sándor, ezeket irja róla : 
r^heja vagy hiu vagy héba a székelyeknél és csángóknál közön- 
séges neve apallásnak, a mely nevezetet csak újabban kez- 
denek használni". Egy másik, Kartal Károly, ezt mondja: 
y,Héba =^ p all ás, egész Somogyban, Zalában". E sorokból tisz- 
tán ki nem vehető, vájjon a héba ragozott alak-e vagy nominati- 
vus. Valószínű, hogy az előbbi. A ,pallás' jelentésű héj különben 
eme változatokban s a következő helyeken dívik: héj\ hc\ 
a) „Zala megyében, nevezetesen Göcsejben a padlást általában 
A^'-nak, >5/-nak nevezik: ,Fél mégy a héba, vagy a hiéba'. 
Héltk-nak mondják a padlásablakot vagy ajtót". (Kaprinay 
István.) b) „Kecskeméten és vidékén a házpadlást házhéj-naii. 
vagy röviden csak Aí^'-nak nevezik ; azért ily kifejezés ,eredj 
föl a házhéjára, házhéjra vagy héjba* szokásos", (Sütő János.) 
c) „Veszprémben és Zalában a padlást ///-nak, ^/-nak mondják : 
Fölmennek a héba^ fölvisznek valamit a héba^. (Tolnai József.) 
— htj\ hí: a) „Rábaközben a köznép a padlást általánosan hij- 
nak nevezi ; pl. Mennyünk a hijba v. htba^, (M e r s i c h Jenő.) b) 
1. Sütő közlését, c) „Veszprém megye nyugati részén 
mondják : Eredj fel a héba vagy hiba ! (ez utóbbi szokottabb). 
Hiba tyu-tyu, hiba, hiba ! (e szavakkal csalogatják estén- 



VÁLASZOK. 277 

ként a tyúkokat a padlásra)". (Hi d y Ernő.) d) „Sopron és 
Vasmegyében a nép pali ás helyet mindig a hi szót hasz- 
nálja". (Kárpáti Manó.) e* „A pallást Hajdu-Szoboszlón 
házhid-mísi mondják, néha A^feA^o-nak". (Bihari Kálmán . — 
htjw, „A padlás neve a Tisza mentén htju\ Menny fel a 
ktjuba, hozz le kukoriczát". (Kárpáti Endre.) 

vén. A volna szónak ily rövidült alakját a következő 
helyekről közlik : a) „A vo/nd-nsík vén-ra. való megrövidítése 
Szatmár keleti vidékein nagy használatnak örvend". (Bar- 
tók Jenő.) b) „ Vön-t mondanak Szatmár megyében volna 
helyett. Pl. Elmentem ván a bálba, de amint délután az 
öcsémnek kávét töltöttem, kívül ment (kiömlött), és a báli 
rutómat pocsékká tette". (Kárpáti Endre.) — c) „A volna 
szónak von rövidülése Szabolcsban közönséges". (Jámbor 
József.) — d) „ Volna helyett vá-nt mondanak Békésmegyében. 
Pl. Úgy vön az jó". (Kaprinay István.) — e) ^Volna 
helyett vőn alakot hallottam közönségesen használni Sopron 
megyében a Rába közben Kapuvár és Csorna környékén". 
(Sütő János.) 

A teljesebb 2'^;^^'alak használata felől a következő vidé- 
kekről értesítenek : a) „Mármarosban, Visken, azt mondják 
vöna. Pl. Vóna csak pénzem, sok véna akkor az emberségem". 
(Viski K. Bálint.) — b) „Gömörben csak a z'^^wíí alak jára- 
tos". (Nagy Pál.) — e) y^Volna helyett Hajdu-Szoboszlón 
mindig azt mondják v&na. Az a-\. csak ilyenkpr hagyjuk el, 
mint pl.: Bizony jó vón' a', ha lehetne". (Bihari Kálmán.) 
A vágó állatok részei, i) A marha testrészei, a) 
„A mint a marha a fejin kétfelé hasítódik, látunk ojan szu- 
rókás húst, észt nevezzük csókoló-rídi^\ a csókoló mellett van 
az állcsont \ a füle felől való ríszit borsos /ú-xíék, füle tövi- 
nek mongyák; a mint a nyaka alatt meghasíttyák a 
marhát, a nyakon fejül van a iarja^ se nem csont, se 
nem hus, hanem vegyes kövérü levesnek való. A mar- 
hának eleje a két első lába koszt a szügye, szegye-^ ez 
porczogós hús, levesnek főzni vagy vastag ítelbe. A 
szegynek ászt a ríszit, a hol a marhát megszúrják, az 
első vágást szegyvíresst-nék hijják ; a szegynek a víresse után 
való vágását szegy/ü-nék, ez is porczogós hús; a szegynek 
a tarja és ódal felől eső ríszinek a szilit szegyszárnyd-naíkj a 
szegynek a szegy szárnya után való ríszit szegyderekd-naik, 
a szegynek a has felől való ríszit pedig pupdagadó-nak 
vagy éődökremek-nekj a lapoczka (két első lábon a sodor, 
mint a disznónál) a mint ketté vágódik, a húsos ríszit lapocz- 
kavastagd'X\dikj a lapoczka belső ríszín lévő pecsenyét tajtlk- 
víknydnaky a lapoczka bejjebb lévő húsát a tajtíkvíknya után 
tajtíkvastagd-nak, a lapoczka a mint kétféle vágódik, észt a rí- 
szit hijják Idbszdrfordiids-nsAi (hosszúcsont és rajta hús). A 
járomtöris a lapoczkának a felső vígin van, hús porczogóval; 



L 



278 VÁLASZOK. 

víkonyódal (a hasa a marhának) kettő van. mer kétfelé 
hasíttyák: két tarja, két lapoczka (két víkonyódal = két 
tarja). A víkonyódal mellett van vastag és lapos ódal vag}*^ 
hátszín (hús, főzni való) ; a lapos ódaion hosszában benne 
fekszik a bélszinv\knya ; a vastag ódal vastag vígit vires- 
ódal-na^ vagy ódalvíres-xíek híjjuk ; a vastagódal víkon ríszin 
lévőt meg csipöremek-n^ (csontos hús ez is). Horpasz: a 
marhának a lába között lévő ríszin pőtyöngős, lágy hús. A 
tüdő-bü\ jon a gége, a mi a nye/v-re szógál. A vesé-Vi mellett 
a marha jobb ódaián a mdj) a májon alól a tüdő a szív-vél ; 
a marhának a lapos ódaián vagyis a hátán van a vesefaggyu ; 
a vesefaggyuba a lapos ódaion fekszik a két vese; a vesék 
mellett a bal ódaion fekszik a líp^ A marha hátujjának a belső 
része, a mi pecsenyének való : felsdr ; a külső rísze, a segge 
felől : fartü ; a lábszár felől lévő húst karrnazstn-mk. mongyák ; 
a karmazsinnak és fartünek az ina felől való ríszin lévő húst 
fejirpecsenyé-Tí^ hijjuk; gúndrnyak a hátulsó lábának az a 
rísze, a mejikkel a levágott marhát szegre, ösztorüre fel- 
akaszt yák ; a lábszáron túl az körme felől levő ríszit híjjuk 
inashus-ná\i\ az inashuson túl következik a Idbszdr és köröm. 
Agyvelő van a fűbe, csontvelő a lábszárba, gerinczvelő a hát- 
ujjába. Vakmecczísneík, hijják ászt, ha a búr meg van dara- 
bolva, ha be van vágva". (Vozári Gyula. Szatmár-Németi.) 
b) Debreczeni nőtől hallottam a következő elnevezéseket: 
gd^nas ódal, gdmatlan ódal, jdrofnlörís, közíp szegy ^ víres szegy^ 
szegy szárnya, kődökremek, tarja (nagy és kis tarja) : elől az 
első lába koszt kétfelé menő csont és hús, bőszínvíkonya 
(bélszínvékonya ?), bagdán, felsár kissz szili, felsár nagy szili, 
koncz húsa^ szegyirtás, kdti könyökei" (Vozári Gyula.) c) 
„Kecskeméten és környékén a marha egyes részeinek követ- 
kező elnevezéseit hallottam : tarja : a nyak felső része a fegtől 
a vállig ; szegy-feje : a nyak alsó része a fejtől az első lábak 
közéig ; szegye : az első lábak között levő hús ; hátszin : a váll- 
csonttól a farcsontig a gerincz hosszában terjedő vastag hús ; 
dagadó: a lágy ék vékony húsa •, fartő : a gerincz azon részétől, 
hol a farcsontok találkoznak, a farkig ; far : a farcsont vastag 
húsos része". (Sütő János.) — 2) A d i s z n ó r é s z e i. a) „A 
disznó egyes részeiről a következő elnevezéseket hallottam 
Kecskeméten és környékén : sonka : a lábnak a térdcsuklótól a 
far vagy vállcsuklóig terjedő húsos része : orja : a hátgerincz 
a koponyától kezdve a farkáig, és rendesen a farkával 
együtt szokták kivenni; oldalas: az oldalbordák, felül a hát- 
gerincz mellett elvágva, az oldalborda csontok külső szélei 
mellett körül elválasztva, a csontok között levő vékony 
hússal együtt ; sódar vagy keresztcsont: a farcsont húsos része 
a farcsuklótól a gerinczig; lapoczka: a vállcsont, a vállcsukló- 
tól a gerinczig terjedő húsos rész : topja^ vagy top, vagy topos 
hús (1. alább) ; hosszú- vdigy fehér-pecsenye : az oldal felső része 



J 



VÁLASZOK. 2 lg 

és a gerincz kozott a válltól a farig terjedő hosszú vastag 
hús; nyúlja az oldalak alsó részén két ágra elnyúló és a 
két első láb között együvé futó hosszú vékonyhus ; torkos- 
pecsenye: a torkán az álltól a két első lábig terjedő széles 
lapos hús". (Sütő János.) b) „A vágó marhának (disznó, 
birka, marha) a hátgerincz alatt futó hosszú, legnagyobb 
részt zsíros környezetben fekvő, szalagszerü pecsenyéjét, a 
melyet közönségesen a német ,kaiserfleisch' után császár- 
Aííx-nak , másutt fehérpecsenyé-xie\i , vagy pdntlikdshús-ndi^y 
vagy királynéhúsá-Tid^üy ismét másutt ktvánathús-m^i szokás 
nevezni, Csallóközben általánosan ojia-hús-mii nevezik. 0?ya 
egyszerűen a hátgerincz neve, melyet a rajta levő húsrészekkel 
megfőzvén orjaleves-X nyernek. A disznónál orjá-nd^^ a birkánál 
oíjáskús'Vídík, a marhánál vesepecsenyé-nék., nevezik az említett 
helyen fekvő szalagos húst. Lollás hús (1. alább)." (E. P.) c) „ A 
leölt disznónak van : orja^ sódarja^ heniszije (ha a lábát levág- 
ják a czombról, akkor a megmaradt rész hernszi)^. (Viski 
K. Bálint. Mármaros.) d) y^Orja: a disznó hátgerincze a 
nyaktól a farig, leginkább a kimagasló része. Tarja : 
ugyanaz a tehénnél. Mondják hátszin-n^^ is, sőt hdczi-ví^ííi 
Baján". (Kartal Károly. Bia.) 

lelj a, lolva* a) 7, Egy rimaszombati származású, néptaní- 
tótól és vele lakó lánytestvérétől hallottam a lolva szót 
sonka, sodor jelentésben". (Vozári Gyula.) b) „Tápió- 
Szelén, Pest megyében, lolja ugyanaz, a mit Kecskeméten 
torkospecsenyé-n^\i neveznek, vagyis: a disznó torkán az áll- 
tól a két első lábig terjedő széles lapos hús". (Sütő János.) 
c) „A sódart (sertésczombot) Rima-Szombatban és környékén 
főleg az idősebbek ma is lolu-n^^ vagy lolvd-miíi nevezik ; 
de e szó már enyészőben van s helyét a sódar foglalta el". 
(Nagy Pál.) d) ,,A lolva^ lolja Csallóközben már kiveszett; 
de még hallottam nagy ritkán, a mint a disznólapoczkán 
lévő húsrészeket lollds-^kiís-ndii mondták". (E. P.) 

top, topa, tomb, topos. i. a) „Kecskeméten topja, vagy 
top^ vagy topos-hús a neve a keresztcsont mellett a far csú- 
csán levő kerekded vastag húsnak". (Sütő János.) b) „l^op- 
nak nevezik Kecskeméten a sertés czomb vastag húsát". 
(Névtelen.) — 2. a) ri'^op Csallóközben mint főnév jelenti 
a lábfejnek alsó részét, és átvitten a lábat ; jelenti még a 
lábnyomot. Top (topni), szokottabban tap (tapni) annyi mint 
1 é p. Pl. Lábod nyomába toptam : a. m. léptem. Topva 
megy : lépve megy. Van azonkívül még egy jelentése ; 
tapva jár ugyanis az olyan ló, a mely hátulsó lábával az 
első lába nyomába lép. így mikor a gyermek homokban 
vagy hóban lábnyomokat talál és úgy jár, hogy iparkodik 
lábával mindig a kész nyomba (topba) lépni (topni), akkor 
topva jár, mint a ló. Topldb csúfnév". (E. P.) b) „Sziget- 
közben mondják : ,egy toppot se menj innen^ e helyett : egy 



±Bo VÁLASZOK. 

tapodtat se". (Kaprinay István.) c) „Topos vagy fa/pos-nak 
Maros- Vásárhelyt a teletalpú embert nevezik." (Deézs 
Sándor.) d) „A Afpa szó Kecskeméten használatban van s 
azt fejezi ki, hogy bicczegó vagy sántító. Én magam is 
osm ertem Kecskeméten egy, leányt, kit sánta voltánál fogva 
„topa Eszter"-nek neveztek, és egy sánta üveges tótot, 
kit mindenki csak a „topa ablakos" név alatt ismert". 
(Ungár Sándor.) e) j^Topd^-nak vagy ^pa Idbú-nák nevezik 
Kecskeméten a meredt, rövid és általában hibáslábú embert, 
ha sántit vagy lábát húzza". Sütő János.) f) „ 7 ö^/íf-nak hív- 
ják Debreczenben a befele görbült lábfejü embert. Pl. topa 
zsidó". (B. H.) g) „Sarkadon, Bihar megyében, topd-mk 
nevezik a lúdtalpú vagy esetlen járású, aztán általában az 
ügyetlen embert. Az ilyenre mondják, pl. ha valamivel 
dicsekszik : No nézd az ebadta topáját 1 Ugyan hallgass már 
topal S ha az ily ember oly dolgot végez el, melyet 
nem hittek volna felöle, mondják: Pedig csak egy topa 
ember". (Márki Albert.) h) „A topa szót Dorozsmán a fej- 
letlen lábfejű emberre alkalmazzák". (Fábián Károly.) i) 
„Hajdu-Szoboszlón a köznép a topa szót ,sánta' értelemben 
használja". (Bihari Kálmán.) j) „A íopa szót Ó-Kécskén a 
nehéz járás kifejezésére használják, mikor valaki úgy lerakja 
lábait, hogy még a föld is reng alatta". (Tömösközi 
Sándor.) k) „Győr és Veszprém megyében a fejletlen hülye 
embereket /5Í?/rf-nak nevezik". (Mersich Jenő.) 1) „Bián a 
befelé álló lábú vagy csámpás járású embert nevezik topd-nák.^. 
(Kartal Károly.) m) „A nehéz járású, lúdtalpú emberről 
Kún-Félegyházán azt mondják, hogy iopa; s igen gyakori 
mint ragadványnév. A topa „fére topltja csizmáját". Ikerltve az 
ismeretes találós mesében: Ere mén a tipe-topa stb." (Szere- 
1 e m h e g y i.) n) „Veszprém megyében Csékuton a topdA. 
csak mint ikerszót használják; gyakran hallottam e találós- 
mesében: Úton mégyen típe^topa^ Hátán viszi genye-gunya 
stb". (Tolnai József.) — 3) Kárpáti Endre, Viski K. 
Bálint és E. P. közlése szerint Győr megyében, Mármarosban 
és Csallóközben használják a top szót ebben: toprongyos, 

mer a, merász, méra, mérász. a) j^Mérdsz Kecskeméten 
mint családnév fordul elő". (Névtelen.) b) Méra egy falu 
neve Kolozsvártól nem messze". (Deézs Sándor.) c) „A 
mera merdsz szókat nem ismerem ; azonban Győrött iskolás 
koromban pajtásaimtól sokszor halottam, különösen vesze- 
kedések alkalmával a memydsz szót: No hirés! van-é mér- 
nyászod (bátorságod) ide jönni?" (Mersich Jenő.) 

jár. a) A jdr ige Esztergom vidékén ,érvényben van* 
jelentéssel használtatik ; pl. Ez a pénz, öreg bankó már nem 
jár (nincs forgalomban). Azon szerint : Ez a nóta vagy kalap; 
ruha (divatczikk) még jár. (Ez gyérebben használtatik.)" 
(M. I.) b) „Kis-Kunságban szokásos a jdr használata a föl- 



NÉPN YBLVHAGYOMÁNYOK . 



281 



tett kérdésbeli jelentéssel : Ez a bankó már nem jár. Ez a 
hatos már nem jár**. (B aráth Ferencz.) c) „Arad megyében 
széltire mondják : Nálunk ez a szó-beszéd nagyban járja 
(széltére divatozik, nagyon el van terjedve) "^ (S t e u e r J.) 
d) „A jár ige ^használni, érvényben lenni* jelentéssel nálunk 
Csallóközben is jár. Pl. Ez a módi nem jár. S a közmon- 
dásban : Rossz pénz nem jár". (E. P.) e) „KisKüküUö megyében 
gyakran hallottam: Ez a pénz nem jár". (Kispál Mihály.) 
f) „Vasban és Zalában közönségesen hallhatni az ilyeneket : 
Ez a hatos nem jár, a mire tréfásan így felelnek: Nem 
ám, mer nincs lábo I — Mást minálunk ez a nóta járgyo. 
Rígén ném jár már a Kossuth pínz". (Kárpáti Manó.) g) 
„Dorozsmán sokszor hallhatni : Ez a pénz már nem jár. — 
Nem hát, hanem viszik, mondják rá néha tréfásan". (Fábián 
Károly.) h) „Szatmár megyében és a Tisza vidékén ,A te 
bankód nem jár' annyit jelent mint : A te állitásod nem 
való". (Kárpáti Endre.) i) y^^ jár igét a Nyr. XIV. 185. 
lapján fövetett értelemben hallottam egy kis hontmegyei, 
szokolai születésű 3 éves fiútól, kivel egy János nevű ung- 
megyei legény évődött s ez tanította rá, hogy, minden 
Jánosra ezt mondja : Jankó I jár-e még a Kosut-bankó ? 
(Cs a p o d i István.) 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok és közmondások. 

(A Nyelvőr XIV. 185. lapján tett 6. és 7. kérdésre való vonatkozással e szó- 
lásokat közölhetem, melyeket a jár és fagy ige alkotnak.) 

I. Jár, 

Ez vagy az nem járja: nem szokás, nem illik, nem helyes. 
Megjárja: tűrhető (das geht an"). 
Idójártával: idővel, annak idején, később. 
H í r e j á r eiinek vagy amannak. , 

Ez a hír járta, futotta be a várost : ez a hír terjedt el. 
Járófélben van : megindult, útnak eredt. 
Jártában-keltében: mikor ide-oda vándorolt. 
Lejárta magát: erkölcsileg vagy anyagilag tönkre ment. 

Nem jár vagy nem áll a maga lábán : nem független em- 
ber. Gyenge lábon jár vagy áll: hanyatlóban van. 

Nem jár egyenes úton: azaz nem szilárd jellemű, nem 
correct ember, tétovázó, ingatag. 
Megjárta: rosszul járt. 
A Dunán gőzös jár : közlekedik, úszik. 
Nagy lábon jár: nagyot játszik, sokat tart magáról. 



■< '^ 



1 



28 2 NÉPNYELVHAG YOMÁNYOK. 

K i - b e j á r : valamely házban igen otthonos. 

Idestova jár: határozatlan, szédelgő. 

Állás, kenyér után jár: kereset után néz, hivatalt, 
alkalmazást keres. 

A lélek csak hálni jár bele: nyomorék, elcsene- 
veszett. 

Ez vagy az, például fizetés jár neki (competit). 

Kijár neki : illetősége, hátraléka. 

Utána jár: valakit megnyerni óhajt. 

Hiába jár utána: haszontalanul fáradozik. 

Jó úton jár: eljárása, számítása helyes. 

A ló négy lábon jár, még is megbotlik: a 
gyarló ember botlásaiban menthető. 

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik: 
ki a veszedelmet keresi, annak vesznie kell. 

Ki sokat jár vásárra, annak mindenétmeg- 
veszik, azaz : ki sókat csavarog, az gazdaságát elhanyagolván, 
jólétét koczkára teszi. 

Óra szerént jár: pontos, igen rendes. 

2. Fag_y. 

Megfagy például az ember, állat, sár, kocsonya. 

Lefagy a vizes edény, vagy más eszköz, tégla. 

Elfagy a vetés, a gyümölcs. 

Jól fagy, ha erős ; jól megfagyott tél elején az első 
fagyáskor. 

Roszul fagy például a fagylalt, ha híg. 

Gyengén fagy, ha változó. 

Majd ha fagy: azaz későn, vagy soha napján. 

E 1 - e 1 fagy : ismételve elfagy. 

Kifagy például a baromfi, mire sültje puhább lesz. 

Befagy például palaczkban a víz, vagy a Duna ha jég- 
háta lesz, s akkor azt is mondják, hogy „a Duna beállt^. 

Keményre fagy: erősen, a mikor a jég „a c z é 1 o s** 
elnevezést nyer. 

Erősen fagy, mikor a hideg nagy. 

Állandóan fagy, mikor a hideg tartós. 

Faggyal jár a hó. 

Kővé fagyott, megmerevedett, sóbálvánnyá változott 
ijedtében, például a gonosz tetten ért tolvaj, sikkasztó. 

Szinte vére is megfagyott: ijedtében még vérforgása is 
elakadt. 

(Esztergom vidéke.) 

MAjer István. 




NÉPNYEL VHAGYOmAnYOK. 



283 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Hibás 6 1 ü ember vagyok, sérvésem van, a belem 
jár le. (Kecskemét.) 

L e V e d z i k : — „Foly-e még a vére? — Nem, csak leved- 
zik (szivárog)". 

Neki jött a nagy v i s z k e t e g, a viszketegtŐl vót (a baj). 

(Virág-Pereg, Pest m.) 
Nagyon e p e d a szám : kiszáradt, rossz ízü. (Nagy-Körös.) 
Gyuladt vót a szemem, a hideg borzasztóan rázott rulla: 
a szemfájás okozta a hidegrázást. (Békés ra.) 

A mint elpihentem, azonnal f ö 1 r ő b b e n t e m. 

(Balaton-Füred.) 
V. ö. Alighogy elszunytam. 

M égribbantany i. (Jánosháza, Vas m.) 

Mégfakatt a fájdalom vígétt ; aszontam (azt mondtam : gon- 
doltam) fírég lóg ki a szémémbű, pedig a szémém bogara 
vót (a fekete föstékes szivárványhártyát értette). (Jánosháza.) 

Rossz ez a hanyatt fekés ; a kit az asszonyok ugy hínak 
hogy m á t r a, az fölgyűn és osztán az ö 1 d ö s (fuladozik, ha 
hanyatt fekszik). (Tápió-Györgye.) 

Mégfájdút a tompor-csontom, a tomporom. 

(Balaton-Füred.) 
Avval c s ö p p ö t ü k (a szemet) : azt csöpögtettünk bele. 

(Madocsa, Tolna m.) 
, Vendégszem: a kivett szem helyébe tett ágy nevezett 
„műszem" kifejezésére. (Szalonta.) 

A csúnya nyavalya is ugy kifogott (engem) : kitört rajta. 

(Gömör m.) 

CsAPODi István. 



Tréfás mondókák. 

Ténnap álló délbe sétáltam égy kertbe, 

Kgy nagy fejér bolha akatt a kezembe ; 
Mégfogám a lábát, kivetem a hóra. 
Hát ugy jö hét szarka, mind a jú a sóra. 
Nosza pétikula forgógygyál a tánczba, 
Met nem ülhecz többet az ingom ránczába. 



(Erdővidék, Olasztelek). 



KoLUMBÁN Samu. 



#>-TiH 



284 NÉPNYEL VHAGYOMAnY OK. 



Találós mesék. 



1. Elül villa, hátul seprű, közepén meg széna tartó? — Ökör 
szarva, farka, háta. 

2. Szélessége nagyobb a világnál, ha bele lépek, nem ér 
csak bokáig? — Harmat. 

3. Nekem olyan kis lovam van, a mék minden, házba benye- 
rít? — Dob. 

4. Melyik neked a legpuhább párna? — Karod. 

5. Egy szántya, négy lábával toszittya, kettő nézi, egy 
hajtya? — Disznó. 

6. Mikor jó a kicsi óma? — Mikor nincs nagy. 

(Szatmár.) 

Bartók Jenó. 



Babonák. 



1. Mikor a macska mosdik, osztán mosdás után gyerekre 
néz, az a gyerek megverödik. 

2. Fia valaki a disznó orrát megeszi, mingyá eltöri a korsót. 

3. Ha az üres edént befedik, a csirke a tojásba ful. 

4. Ha valaki űj házba kötözik, Öjjön meg egy kokast, osztán 
lökje ki az ablakon, ha ászt akarja, hogy senki se hajjon meg az 
új házba. 

5. Új év napján a tyúkokat egy abroncsból kell étetni, hogy 
egyövé járjanak tojni. 

6. Mikor a tehén meg ellik, meg kell figyelni, hogy a kis 
bornyu mejik ódaiára fekszik ; és mielőtt megszoptatnák, ászt a 
fülét, a melyik ódaián fekütt, meg kell egy kicsit késsel hasítani, 
hogy egy pár csepp vér jöjjön ki; és ászt a vért az ember tegye 
az ujjával a kis bornyu szájába, hogy először ászt nyejje le : akkor 
nem lesz vértályogos. 

7. Ha az asszony varrótűt lel) jánya, ha gombostűt lel, 
fíja lesz. 

(Patóháza, Szatmár m.) 

Bartók Jenő. 



Tájszók. 

I. 

Kiskunságiak. 

b e k c s i á s : robotos, szolga. m. kelletlen, unalmas \}] Nyr. 

bélebűszödt: beteges, nya- VIII. 93.) 

valyás. (Felsö-Csallóközön a. benyalós: bejárós pl. vmely 



^ 



népnyelvhagyomAnyok. 



285 



úri házhoz. (V^ö. Fehér m. Nyr. 
X. 186.) 

béig a, belga nyévű: aka- 
dozva beszélő, hebegő. (Vö. 
Tinnye, Nyr. VII. 39.) 

bévöd estéje: Szilveszter 
estéje. (Kecskeipéten : böved, 
Nyr. IV. 284.) 

b i c z e : sánta ; a sántát így csú- 
folják : ., Sánta bicze-bócza". 

b i c z Ö g : sántikál. 

b i c c z e n t : sántít. 

b i r i z g á 1 l : ujjával piszkálgat. 
(Jászon : brizgál, Nyr. IX. 424.) 

bizsöréll V. biböréll: 
ujja közt morzsolgat. 

b i z s ö r ö g : pezseg. (Vö. Kecs- 
kemét, Nyr. X. 380.) 

bóczérosv. bóczértos: 
borzas. 

b o d a g : zsirtalan lapos búza- 
liszt sütemény. (Vö. Kecske- 
mét, Nyr. X. 380.) 

bodor: göndör. 

bókol: bólintgat, szundikál. 

b o n t a : disznó (tréfás ért.). 

borkút: iszákos ember. 

botos: nagy meleg posztó 
csizma V. czipő ; az ilyen 
csizmát máskép s ü v e g c s i z- 
mának is hivják. (^Botos^ 
Alsó Baranyában a. m. fekete 
harisnya, Nyr. XI. 238.) 

botló: a kapunyílás közepén 
levő vastag czövek, melyre 
becsukáskor a kapuszárnyak 
sarkát fölteszik ; botló, mert 
a lovak sokszor megbotlanak 
benne. 

bojszáll, boj szint: hede- 
rít; pl. „oda sé bojszáll." 

b j s z o s : szőrös, bolyhos. 

b ü g e : vizállás. (Csik megyé- 
ben : g ü b e : mély viz, Nyr. 
VII. 139. A temesmegyei 
B é g a folyót, az itteni nép 
szintén B ö g e néven említi.) 

bögöj fej ű: nagy fejű. (Kecs- 



keméten : bőgő szömü: 
dülledt szemű, Nyr. X. 380.) 

böndső: kis szöUőfűrt. (N.- 
Igmándon : bong: fürt, Nyr. 
VIII. 94.) 

b ö n g e : a böngészés eredmé- 
nye; „bönge dió", „bönge 
szőllő". 

b ő r h ö 1 : akaratlanul, vigyázat- 
lanságból elsöpör vmi könnyen 
mozdítható tárgyat; pl. „má 
lébörhőtétök errfl az asztárú 
a papirosokat". (Vö. „Ádám és 
Éva fügefalevélből berhét csi- 
nálának". Pázmány. — MA.- 
nál is : berhe : succinctorium. 
Göcsejben b ö r h é s : törekes, 
Nyr. II. 473 ; • Debreczenbeil 
b e r h e 1 : csen, lop, Nyr. VII. 
9 1 ; Szabolcsban b e r h e 1 : 
alkalmatlankodik, Nyr. XII. 47). 

b ö h ö n y e : nagy kövér, háj fejű 
ember. 

b ö 1 1 é r : disznóölő, de nem pro- 
fesszionátus hentes, hanem csak 
alkalmilag, ha vhová elhívják. 
(Vö. Somogy, Nyr. II. 375;' 
Kecskemét, Nyr. IV. 284.) 

böllönködik; ingerel, kötöz- 
ködik vmivel ; pl. „né böllön- 
köggy avval a kutyává, mer 
mögharap". (Somogyban a. m. 
perlekedik, Nyr. III. 140.) 

bölömbika: erős búgó hangot 
adó gémféle vizi madár. 

b ö t ö n i k : előbukkan vmi apró 
tárgy, pl. alig hogy kibötönt 
a fődbű ez a palánta, mingyá 
möglepte a bóha. 

buborcsék: apró kinövés va- 
lamely sima felszínen, pl. ar- 
czon. (Vö. őrség, Nyr. XII. 

381.) 

buga: i) növénymag tokja ; pl. 
„Kendört, napraforgót kibu- 
gázni" : magját kiverni; 2) 
apró szarvú marha ; 3) korlá- 
tolt elméjű ember. — • Össze- 



^ 



286 



népnyklvhagyomAnyok. 



tételben : csilige-buga: 
csiga-biga. 

b ü g e : gyönge elméjű ember. 
(Vö. Kecskemét, Nyr. X. 380.) 

búczorog: kóborol. 

b u d á r : szöllŐpásztor. (Szeged 
vid. a. m. új fiatal szőllő, 
Nyr. I.) 

búggattyú: madzagra kötött 
zsindely vagy lénia, mely gyor- 
san körül csóválva búgó han- 
got ad ; játékszer. 

bugyii: fa nyelű, igen olcsó 
bicska. (Vő. K. -Baranya, Nyr. 
IV. 236; Somogy, Nyr. III. 
140; Kecskemét, Nyr. X. 380.) 

(Kis-Kun 



b u k t i : bukás, veszteség ; pl. 
^vöttem él lovat nyóczvan 
frté, elattam hatvané, húsz frt 
a bukti. 

b u t ú V. buti: buta. (Vö, butú, 
Rimaszomb. Nyr. X. 87.) 

butykáll: vájkál, áskál vmi- 
ben; pl. „hán döntést csinyát 
kéd a télön ? Kétezröt, de so- 
kat is butykátam ebbe a kutya 
vadasba (= szöllÖbe, tréfásan)" 

butykó: l) kissebb kinövés pl. 
lábon, fagy miatt; 2) csomó 
(így is : bütyök). 



-Halas.) 



KoKDA Imre. 



2. 



Zila 

Akácziózus: szőrszálhaso- 
gató, kötekedő 

alacsony: jellemtelen, aljas. 

álltány: erkély. 

á n g y é l i k a : szinezett, festett 
papiros. . 

á p p e r t e : nyiltan, egyenesen, 
tartózkodás nélkül. ^Megmonta 
ápperte" : megmondta nyiltan, 
kitálalt neki. 

á t a 1 v e t ő : középen nyitott s 
ott vállra függesztett tarisz- 
nya, melynek egyik ága elül, 
másik hátul csüng. 

b a g g a t : nagy őtésekkel varr, 

b a n d a 1 i : élhetetlen, ügyetlen, 
bámészkodó. 

b é b i 1 1 é r : hivatlanul megje- 
lenő, beavatkozó, hivatlan pró- 
kátor. 

becsudálkozott^ megré- 

bekaparás*zott '' szegedett 

b e 1 b e 1 n i : kis gyermeket szó- 
lítják így a lefekvésre. 

berbécs: kos. 

b e s t e 1 e n : idomtalan, esetlen, 
otromba. 



helyéből ki- 
„Bitolyog a 



h i a k. 

b í c s o k : zsebkés. 

b i h a j : bivaly. 

b i t o 1 y o g : inog, 
mozdul, lóg. Pl. 
szék lába. Ritolyog az odvas 
foga". 

boldogtalan: hülye, egy- 
ügyű, gyenge elméjű. 

borona: deszkakerítés. 

borza: bodza. 

b u g y o r i : ügyetlen, együgyű, 
nem élelmes, felfogással nem 
bíró. 

bugyuta: u. a. 

b ű r : bőr. 

c z á b i r : kétes jellemű, gyanús, 
aljas, ember számot nem tevő. 

c z i b a b ó : pele. 

czigány lakodalom: vesze- 
kedés. 

czintercm: a templom ud- 
vara, előtornácza. 

c z ő k : kovász. 

csanak: agyagból készült 
konyhai edény. 

csaták: harmattól, esőtől ned- 
ves fű, locs-pocs. 



J 



népnyelvhagyomAnyok. 



287 



csatakos: lucskos, vizes. 

csatlós: kancsó, orros. (Bé- 
késben : o r r o n d i.) 

c s á k 1 y a : korcsolya, korcsolyát 
pótló eszköz fából. (Losonczon 
slu t yif á-naknevezték. 1858.) 

csáklyázni: korcsolyázni. 

csendé vész: csenevész. 

csicsonkázni: csúszkálni. 

c s i m p o 1 y a : duda. 

csorgó: forrás^ melyből a viz 
kissebb magasságból esik. 

csusznya: tengeri szára, csut- 
kája. 

c s u t k ó : tuskó. 

csutorás: azon iparos, ki a 
pipaszárakra szaruból csutorá- 
kat készít. 



d a n c s : ronda. 

darabont: mindenes férficse- 
léd. 

d é c z k a : deszka. 

d é g á 1 : henyél. 

d ö b 1 e c z : sütőtök. 

elcsábul: elszédülj elkábul. . 

eleinteken: eleinte. 

elinal: megszökik, elfut. 

e 1 s u r g y á 1 : elcsen. 

erőssen nagy: igen nagy. 
„ErŐssen mehetünk" : nehezen 
mehetünk. 

é s : esik (az eső). 

e s m é g : ismét. 

észtováta: szövőszék. 

f a n y a l ó : fanyar. 

f a z a k a s : fazekas. 



Juhos Béla. 



3. 
Garamvölgyiek. 



bakra virágzik a fa, ha sok' 
virágot lehullat. 

czvánczigolnak a zsidók, 
mikor többen együtt állanak 
és németül beszélgetnek. 

disznósajt: presswurst. 

elég: alig. Olyan nagy sár volt, 
hogy elég birtunk bemenni a 
városba. 

erős: nehéz. Azoktól erős meg- 
kapni a pénzt. 

elesett a kedve: elment a 
kedve. 

még fogta a fa, megfogano- 
dik a fa, midőn gyökeret 
ereszt. 

folyik a pénz : folyamatban 
van. Ez a pénz már nem folyik. 

fél f o 1 y ó virág : felfutó, 
fuharos: fuvaros, 
g a 1 a n cí : szalag, 
gy ugn i : dugni. 

cl h a 1 : elájul. Egy asszony, mi- 
kor küpölyözték. egészen elhalt. 



hálálni: hálni. 

hankalékos kut : gémes kút. 
,Hankalék* a kútágasra fekte- 
tett gém ; másutt ,kankalék*- 
nak mondják és a kűtgémen 
lógó ostort értik rajta. 

háromszér, sokszér: há- 
romszor, sokszor. 

h a u z n e k : hausknecht. 

helyes íteni magát: jól vi- 
selni magát. 

hiába: ingyen. A szilvát hiába 
adták. 

h o r d á 1 y : hordár, tráger. 

hövelykujj: hüvelykujj. 

i s z o s : iszákos. 

kereskedni: pörlekedni, port 
viselni. 

ke vésésen: kevesen. 

kinyer: kenyér. 

k o c z u r : kandúr. 

k o h á s fegyver : kovás f. 

kürül: körül. 

átlyukajtani: átlyukasztani. 

m a 1 i n a : málna. 



288 



népnyelvhagyomAnyok. 



m a n i k u 1 á s őrmester : mántpu- 
láns őrmester. 

maradhatós szoba : barátsá- 
gos, kedves. 

muszkahal: hering. 

néhánkor: néha. 

n y e s t e n i : nyesni (a fákat). 

p a I a c z k a : poloska. 

palántálni: palántákat ültetni. 

part: halom. 

el p á r t o 1 n i : átvenni, elvállalni. 
Valami portékát bizonyos áron 
elpártolni. Malaczot elpártolni 
felnövelés végett. 

p i r k a 1 1 a n i : pirkadni, hajna- 
lodni. 

p o r o n g y : porond. 

r i z s á s katona : olyan katona, 
a ki már egyszer kitöltötte 
szolgálati idejét. 

(Zeliz 



le r o m 1 i k a kutya : lesová- 
nyodik. 

r o m p o 1 n i : rombolni. 

rosszalkodni: czivakodni. 

r ö z s g y e : rözse. 

szobor: oszlop, czölöp a ke- 
V rítésben. 

teregrafus: telegráf. 

truppá: gruppé, csoport (kert- 
ben). 

t ű s z e 1 y : szobában a fal mel- 
lett néhány lábnyi magasságra 
emelt fal, padka, melyre egyet- 
mást ráraknak, vagy a melyen 
alusznak is. 

u v i t : vonít, kutyáról. 

vetek vmire: okozok vmit. Én 
is arra (a meghűlésre) vetek, 
hogy köhögök. 

zsécskó: zacskó. 

vidéke). 

HOLLÓSI RUPERT. 



Gazdasági mfiszók. 

Kézi szerszámok: fésze, kicsi fésze, balta, faragó fésze, 
bárd, szalu. 

F" u r u k : bokázó furu^ csapfuru, hosszú szárú furu, bordicza 
furu, léczszégeresztő furu, kalán furu. 

Vésők: kupás véső, vágó véső, kicsi véső ; ráspor, vas- 
reszelő. 

F ü r é s z : harcsafürész, ostorfürész. 

Kézvonó, kézvonóló pad, kerékfalozópad, hornyoló. 

G y a 1 u k : simmittó-, porozó- és párkányozó gyalu. 

Villák: vasvilla, takaró (fa) villa, kévehányó villa, ganyé- 
hányó villa. 

G é r é b j e, vasfogu gérébje. 

Lapát, vaslapát; ásó; laposkapa, orotó kapa. 

K a s z a^ kaszanyél, kaszamankó, kasza szoritó, kaszakarika, 
kaszaüUő^ kalapács, fénkő, fénkőtok. 

Csép: csépnyél, cséphadaró, csépfej, csépköz ; félézö, vágó 
gérébje, szórólapát. 

Takarmánynevek: széna, sarjú, rázott, pojva,* tőrek, 
félézet, áztatott, izink^ murha. 

(Krdővidék, Olasztelek.) 

KoLUMBÁM Samu. 



'Megjelenik 
minden hónap 

három ívnyi 
taríalorntnal. 



MAGYAR 



NYELVŐR 



82KRKJE8ZT1 



SZARVAS GÁBOI^. 



Szerkesztő 

s 

kiadó hivatal 

Budapest 
VI, Bulyovszky- 
utcza 6. sz. 



XI Y. kötet. 



1885. JÚLIUS 15. 



YII. füzet. 



A MAGYAR NÉYRA60ZÁS. 
2) Az -n, -ról, -ra ragok. 

Az -n rag alakjai és eredete. 

Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk nyelvünknek 
kétféle '71 ragját. Az egyik, a melyik helyhatározókban is 
előfordul, csak o é ö hangzót tür maga előtt: házoUy kézéfiy 
iüzön. A másik, mely csak mód- és állapothatározókban 
használatos, majdnem mindig a e hangzót kivan : készen^ 
százan^ s amazokkal aránylag ritkán ejtetik: fiagyon, szépen. 
Azonban e két rag, noha most alakjában is, használatában 
is egészen külön áll egymástól, eredetileg azonos volt. En- 
nek jelentésbeli bizonyítékaira itt csak röviden utalhatunk. 
Találunk analógiákat nem csak a rokon nyelvekben (1. Weske 
untersuch. 92), hanem más nyelvekben is, kivált a velünk 
érintkező szlávságban {na locativussal • ószl. ?ia mnoze na- 
gyon, szlov. na recí ritkán stb. Miki. 666). Nem csekély bi- 
zonyító erejük van továbbá az ilyen megfeleléseknek : ma- 
gasany 'magasról, inagasra ; visszdn = visszásán Ny. II. 278, 
visszdról V. visszdjdróly visszdra (Ar. ToldiSz. gloss.); a kö- 
tőféket rövideft v. rövidre fogja; pirosan van festve, a mit 
pirosra festettek stb. — Az alaktani bizonyítékokat mindjárt 
bővebben fogjuk látni. 

I. A hely határozó -n rag alaktana röviden már 
KCsipkés nyelvtanában megvan (Corp. gram. 358. 359.) : 
hogy t. i. a locativus, mint ő nevezi, a magánhangzó-végü 
névszókból puszta n'ne\ készül: btizdn, kepén, sarun^ tetőn 
stb., ellenben közbetett magánhangzóval, ha a név mással- 
hangzón végződik, még pedig mindig o é („cum e obscuro") 
ö hanggal: nyúlon, vizen^ bőrön etc. Ma is határozottan áll- 
nak még e szabályok a köznyelvre nézve, és a zárt 

M. NYELVŐR. XIV. I9 



^ 



290 SIMON YI ZSIGMOND. 

njagánhangzónak szabályos nyelvtörténeti fejlődését látjuk, 
ha a mai alakot összehasonlítjuk a HB.-ével: nopun ma 
napon, mint pur ma por stb. (cuzicun: közükön). De már 
nyelvjárásainkban találunk egyes eltéréseket. 

Először is fölötlö alakok, pedig különféle vidékeken 
kifejlődtek, ezek: kién 7nién v. kiön miön e h. ki-n fni-n^ a 
ki mi névmásokból; pl. Nyisd mög leveles kapudat, kiön 
bevezetik beteg leányodat (Halas, Népk. I. 209). Karácsony 
napját, a kiön is megszületek vala a te sz. fiad (szék., u. o. 
III. 275). Belebujt egy ómáriumba, a mién csak egy kis 
ablak volt (Veszprém, Ny. VIII. 329). Sőt hiátuspótló más- 
salhangzóval : Lovat kéne venni, de nincs mivön (Kunság, 
Ny. VII. 562); a kije7i (Gyergyó, X. 43). — Azt mutatják ez 
alakok, hogy a mai nyelvérzék az egész -on -én -ön szótagot 
ragnak veszi, még pedig valószínűleg az állandó zárt ma- 
gánhangzónál fogva (1. Ny. X. 373). 

Másfelől viszont fejlődött egyes keleti nyelvjárásaink- 
ban olyan alak, mely a zárt hangot nyílttal helyettesíti. A 
mi e nemből már nyelvemlékeinkben előfordul, az oly kevés, 
hogy hitelessége több mint kétes. így : vadakön : super 
bestias Bécsi c. 104. földedet adtad fejér lowúfn. Ének Pann. 
megv. 109. V. ; siralmú^nné vagy vigasztaláson kezdjem, Medgy. 
3 jaj I. 5. Ugyanazon emlékeink különben mindig a zárt 
hanggal élnek. De a Pannóniáról szóló énekhez csatolt 
jegyzeteiben (RMK. I.) megjegyzi Szilády Áron, hogy „a 
Királyhágón túl ma is sok vidéken (Torda, KüküUö stb.) 
lovan-t mondanak lovon helyett". Ezt megerősíti az is, hogy 
az erdélyi Gyarmathi épen ezeket az alakokat mondja sza- 
bályosaknak : y, Lován, haván, füven , köven ; minfhogy az 
ilyenek a vádlóból [accusativusból, azaz ennek a kötőhang- 
zójával] formáltatnak" (Nyelvm. II. 112.; v. ö. „ő is sokan 
ment már keresztül" u. o. 230). Ugyanilyen alakokkal talál- 
kozunk nem ritkán Orczi L.-nél a Révai kiadta Költ. Hol- 
miban (pl. a haván 208. mulandó jókan kapni 235. stb.) és 
Kazinczy munkáiban (a harmatos ágán II. 274. által az ár- 
nyán VI. 32. stb.). 

Kettős -nn-et is írtak gyakran a múlt században s még 
a jelen század elején; de már előbb is néha; pl. labannes: 
lábán is, szülő f lenn (NádC. 51); az isteneit (Sylv. ujtest. II. 
122); siralmann-c (Medgy., 1. fönt); ^ magam káránn tanúi- 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 



291 



tam" (Felvinczi erd. canc. dips. 12); „a' kinn pánczél vagyon, 
. . azonn . ." (u. o. 50). A mai népnyelvi közleményekben is 
találkozunk vele itt-ott ; pl. „E fdnn igen sok legyet látott" 
(Csík m., Ny. VIII. 182); fcnekinn (Gyergyó, X. 45); égenn 
a csillag, födönn a fűszál ; azonn ül (Somogy, III : 90) ; mezénn^ 
utonn (u, o. 318.). 



n. A mód- és állapothatározó -n f-an -enj rag 
rendszerint csak melléknevekhez és számnevekhez járul, s a 
helyhatározó -n-t^l csak annyiban különbözik, hogy mással- 
hangzók után nyilt a e a, hangzója. Ennek azonban nincs 
etymologiai jelentősége, hanem csak olyan különbségtevés, 
mint hogy a melléknevek és számnevek ugyanazt a nyilt 
kotöhangzót kívánják a tárgyesetben s a többes számban 
is (innen az a különbség, melyet a főnévi adósok, hősök stb. 
s a melléknévi adósak, hősek közt teszünk, 1. Szvorényi nyt. 
129. §). A kivételek ritkák s mind a két esetre nézve azo- 
nosak: nagyot nagyok — nagyon, vakot vakok — vakon, szabadot 
szabadok — szabadost, zápot — zápon, szépét szépék - szépen ; ötöt — 
ötön (Comen. jan. 49, Illyés pr. 11. 436, Népk. III. 37), de az 
utóbbi, hogy a számnevek közt egyetlen kivételnek ne ma- 
radjon, mai köznyelvünkben szintén öten alakban állapodott 
meg. Ha pedig főneveket használunk a bátran, háldsaniéle 
határozók módjára, csakugyan ingadoznak a zárt és nyilt 
kotöhangzó közt, s némelyeket amúgy, másokat emígy mon- 
dunk: szardndokon Pécsi imáds. 15. „ezen eszközökre dkom- 
hákon s irgalmatlanul van besütve a billyog" Kuthy rejt. 
32. parlagon hever; — viszont: „a dús földek között ugarán 
áll egy-egy hasáb" Tompa, Kenyérkő ; gyöngyén megy a 
paripa. 

A két -n ragnak eredeti azonosságát bizonyítja azon 
kívül az a körülmény, hogy némely nyelvjárásban a hely- 
határozó -n ragnak is fejlődött ilyen nyilthangú alakja : -an 
•en (1. fönt). Bizonyítja ezt végre az az észlelet, hogy az 
imént idézett köznyelvi kivételeken kívül, más esetekben is 
előfordul a zárt o é ö hang, a régi irodalomban is, a mai 
nyelvjárásokban is. Példák : 

hivón, bevon, NádC. (hívőn szolgál Tinódi 158. 160. 
bévön 170. bő vőn, Matkó bány. 184.) gyorson, Pesti ev. 8. 
Valk. gen.' 5. készön Tinódi 46. készön valának, készön 

19* 



^ 



292 SIMONYI ZSIGMOND. 

várja 153. roston mennek Zvon. post. II. 177. gyakron MA. 
summ. bon. 53. (gyakoron Vitk. műnk. I. 124. Vajda J. 
Béla k. 73.1 fáradton Erd. tört. ad. 11. 299. — szűkön 
(Tolna) Ny. VI. 131. szűkön, szüzön, búson, hűvösön fú a 
szél, okoson (Debreczen) IX. 162. szárazon (u. o.) I. 
149. — szorgalmatosson Zvon. post. I. 551. szorgalmatoson 
MA. bibi. I. 97. hatalmason u. o. elöb. 2. hasznoson Pázm. 
Kemp. 7. préd. 34. világosson, alázatosson, Illyés pr. 284. 
micsoda gyönyörűség a maga gyümölcsfáit gyümölcsösön 
látni; alázatoson Mik. 74. lev. köntösösön és csizmáson 78. 
lev. ki micsodáson (Kisújszállás) Ny. IX. 520. bajoson, bö- 
gyösön, dühösön, fagyoson stb. stb. (Udvarhely) I. 152. 

haton DomC. 29. ketten avagy hármon Komj. 179. 
ezörön Tinódi 167. egyön-ketten 246. haton (Háromszék) 
MNyszet. VI. 240. ötön-haton ott valának Népk. IH. 37. 

Az -n rag eredetére nézve már Révai helyes nyomon 
járt, midőn grammatikája (kéziratban maradt) III. részében 
a lapp locativussal egyezteti. Példái : „wieszu-on in domo, 
mádi-en in grege avium". Ezek, mint most tudjuk, inessivu- 
sok, melyekben az n előtt egy s elem lappang, s melyek 
teljesebb sne^ sn, nne alakjaikban is ép oly szokottak. (L. 
Weske munkáját, melyben az ugor «-es casus tüzetesen 
van tárgyalva : Untersuchungen zur vergl. gramm, des finn. 
sprachstammes 70. 1. és vö. Halász svéd-lapp nyt. 14. 15.) 
De maga az n csakugyan a közös ugor locativus képvise- 
lője [az ugor nyelveken kívül más altáji nyelvekben is 
megtaláljuk, legalább a törökségben ; vö. csuvas hilin télen, 
suven nyáron stb.], s erre nézve elég lesz néhány ősrégi 
ugor locativus alakot idéznünk : lapp kaska-nef-fej = finn 
keske-nd(-tte) = magy. közö-ffőkö-Jn, HB. cuz-ftcu-Jn ; finn ko- 
to-na, lív konnó\ konn ^~ magy. honUj otthonn (p^zt]&k joda-n, 
lapp heime-n)) zürj. kön\ magy. kun. hol; vót tüve-nd ^bei, 
eigtl. an dem stamme, ende" = magy. tövö-n, pl. fvX-fó'vdn 
„bei, neben dem ohre" ; finn talve-na ■--= mordv. íe/he = zürj. 
fö/ln = magy. /dVén ; vö. még vog. kvan, magy. künn, cser. 
tü-nd (1. példákat minden egyes nyelv tárgyalásában Wes- 
kenél). 

Budenz föltevése szerint a magyar «-ben még egy név- 
utói alapszó lappang, ugyanaz mely / alakjában jelenik meg 
a finn -lla f^l-naj, -Ita, 4Ie (^l-ne) ragokban. Ezt a föltevést 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 



293 



főleg két körülmény támogatja: i) hogy a mi ragunknak 
-nn mellékalakja is van ; vö. fönn ==- *fö4-^^ htm =^ ^hu-l-n ; 
2) hogy ez az n nem veszett el, mint p. a genitivusi -« 
vagy a 3. személy -n ragja. 

Az eredeti locativus inessivussá van specializálva a 
dorpati észtben (pl. jalan lábban) és a zürjénben (pl. kiin 
kézben, pasköndn ruhában). S épen ilyen eljárással jutott a 
mi nyelvjjink oda, hogy az -n ragnak mai fö jelentése a 
superessivus. De valamint ama rokon nyelvekben, úgy a 
magyarban is, maradtak nyomai az eredeti általánosabb, ha- 
tározatlanabb jelentésnek. 

A -ról -ra ragok alakjai és eredete. 

Ha az -n rag jelölte helyviszony mozgással van egy- 
bekötve, akkor a -ról -ra ragokat használjuk. Ezek semmi 
etymologikus kapcsolatban nincsenek amazzal, ellenben egy 
eredetűek azzal a rajt határozóval, mely magának az -ti 
ragnak egyértékese s akkor lép föl helyette, ha ezt a hely- 
viszonyt pusztán I., 2. V. 3. személyre vonatkoztatjuk: raj- 
tam, rajtady rajta v. rajt stb. 

Rajt ilyen alakban már régi nyelvemlékeinkben előfor- 
dul, de pl. az ErdyC.-ben rendesen két /-vei: raytta 14. 505. 
611. 11. stb. A Königsbergi töredékben rohtonc. 

De szintén régi már az ö-nak a / miatt ^'-re változása : 
„fák, és almák vadnak reyta^ TelC. 274. reytha Lev. I. 84. 
reyta Werb. trip. 199. — így ma a háromszéki nyelvjárás- 
ban: „nem ember, isten az, \i\ rejta segíthet v. csak isten 
segithet rejta, nem ember" NyK. III. 9. s a csíkiban és 
gyergyaiban Ny. VIL 331, VIII. 480. 

Ezen réjta alak továbbfejlődései: reta (Udvarhely) Ny. 
Vin. 144. réta (Szolnok-Doboka m.) XII. 429. (Gyergyó) 
Vnii 230. rétta^i^, o.) X. 41. — rítta, rittok (csángó) III. 53. 

Pontosabb mindezeknél az a teljes alak, melynek csak 
egyes nyomait találjuk, melynek hitelességéhez azonban 
nem fér kétség: reyatam: super me KulcsC. 29. 162. reata 
Lev. I. 91. azaz réjatta. Tíz a rejt-, rajt- alakhoz csak úgy 
viszonylik, mint között a ^^*2/-höz, érett- az /rZ-hez, helyett a 
helyt'Yíez, A teljesebb alakot úgyis föltételeztük már, mikor 
még tényleg megvoltáról nem volt tudomásunk i^ra-ott CzF. 
^rajott Bud. szót. 645). 



2 94 SIMON YI ZSIGMOND. 

A 'TÓI rag mint határozó szó: rólmn rólad stb., de a 
népnyelvben többnyire rúlam nílad stb. így már a régiség- 
ben : rulad de te DobrC. 6. rííla Melius, Jób 9. stb. — 
Kettős // is van a népnyelvben és a régieknél : rólla Cser. 
perzs. fej. 98. rtilla Pós. igazs. I. 112. stb. (1. az -ul -ül 
ragot). — Rúra Göcsej Ny. Xm. 354. 

Az örségi nyelvjárásban dívik ez a mellékalak: réla v. 
lóra, A föltűnő é hang vagy a raj alapszó / hangiból (Bu- 
denz szót.) vagy az -ól -öl ragnak mély hangú tő után is 
föltételezhető -él alakjából magyarázódik (Simonyi tanúim. 
284). Vö. dolgomryl? Lev. I. 227. — A csángó rióll-ik 
(Bud. szót.) V. rwól-a (Műnk. csáng. 77.) kétségtelen ebből 
lett : *rajól-j mint fönt ritt- ebből : rajfy ámbár a teljesebb 
alakot nyelvemlékeinkben eddigelé nem födözhettük föl. 
Rió lik Kriza vadr. 557. 

Maga a rag rendes irodalmi alakjában -ról -röl; így 
már a régieknél : zorool szóról KesztC. 400, kararowl RMNy. 
Ilb. 10. eezrewl erről u. o. ; hitrjol VirgC. 98, ezrevl DomC. — 
De irodalmi nyelvünkben is találkozunk, főleg rímekben, a 
-ml -rül alakkal, mely a népnyelvben elterjedtebb amannál 
(így is: -rú -rü Göcsej Budenz-Alb. 171. Kecskemét stb.). 
Régibb Íróinknál -rúl -rüly pl. Pázm. pr. 49. stb. (Komjá- 
thinál pl. többnyire -rul^ de gyakran -roL) 

A -rö'7-nek régibb alakja -rél (1. az -ul -ül ragot) s ez 
gyakran előfordul nyelvemlékeinkben; a hosszúságot ugyan 
ritkán jelölik, mint wedkezesyrcely 3izaz vctkezcsirél KesztC. 
434., de kétségtelen, hogy így kell olvasni azt a rel-t is, 
mely a Pann. megv. szóló énekben, a KulcsC.-ben s egye- 
bütt oly gyakran található. Vö. még ezril Lev. I. 142 ^^ 
erről. 

A -ra rag mint határozó ma többnyire rá: ráül a lóra, 
rákezdi a nótát. Az irodalmi nyelv személyyagozva inkább 
így használja még: reám reád stb., de a népnyelv így is 
inkább a rám rád alakokkal él. Ez az összevonás olyan, 
mint pl. leány: lány, miért: mért stb., és már a régi iroda- 
lomban is közönséges, pl. te ráad in te KesztC. 59. f előtte 
raia DöbrC. 465. de rea u. o. 3. — Révai a rövidebb ala- 
kot hiányjellel is írta, pl. /ánk^ r'ád Költ. holmi 6. 18. stb. 

A legteljesebb alak, melyet emlékeink megőriztek, réjá: 
reia Bécsi C. MünchC, reiaia DebrC. 15, reyam KesztC. ^2, 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 



295 



reyayok 159. reyank 266. ide már ráad is u. o. 59.), reyaya 
Beythe ep. 21, rejám MA. bibi. I. 4. stb. — Ebből vált az 
ÉrdyC. réá alakja: reea 509b. 514. reeaok 542b. stb. Továbbá 
a riá alak: rya EhrC. 21. 61. stb. Komjáthinál rea- és rya-. 
de így is: ryia 146. A székely népnyelvben is előfordul 
riávty Kriza vadr. 557. Végre rid-hoi lett a csángó rivd- 
Munk. csáng. 77. (Rivik e h. *nvájok Ny. X. 479. Ugyan- 
ilyen összevonás a többi székely ségben : rej'tk Ny. VIII. 375. 
reik [de soha nem redtk v. m//6] Székely egyl. évk. IV. 40. 
Vö. nekik e h. nekijöky hézzik e h. hczzdjok.) — Világos, 
hog^ mind ezen alakok eijedetijét így kell fölvennünk : 
^rajáy mint már rég fölismerte P. Thewrewk E. 1. NyK. 
n. 317. 

A rag úgy látszik a rd alakból fejlődött, úgy hogy 
régebben így hangzott : -rd -ré (vö. bé: -ba -bejy s a hosszú 
hanggal még találkozunk itt-ott; pl. aneraa annyira VirgC. 
32. reya jövínek az rywrhee Lev. I. 310. nagyub ryzree Komj. 
26. ha akkorrd vissza nem jőnének Rák. art, 22, mikorrd 
érkezhetik be Mon. hist. XXI. 331. (ezek tán az akkordray 
mikorára hatása alatt lettek?); ere (Halas) Ny. VIII. 87. 

Állandó a hosszú hang némely székely nyelvjárásban, 
főleg Csíkban s Gyergyóban, a hely szóval képezett kifeje- 
zésekben: „a hely végzetü szavakat ra re h. re-vel ragoz- 
zuk [Csíkban] : Udvarhejré, Vdsdrhejré jártam ; aharrc (oda) 
egy czüveket üttem, eherré (ide) tevém le a pipámot" Szék. 
egyl. évk. IV. 41.*) menjünk bé eherré ^y. V. 467. eherré 
Marosvdsdrherré u. o. 519. egy herré VIII. 230. 231. a kaba- 
lák aharré elbogárzanak (Udvarh.) III. 553. {Aharré olyan 
illeszkedés, mint a székely ahaft e h. a-helyt; vö. aharra 
MNyszet. V. 353) — Az ízré-porrd kifejezésben (Udvarh. 
Népk, III. 184. Alföld u. o 11. 41.) talán a második tag 
hosszú magánhangzója miatt maradt meg vagy lépett föl 
újra az elsőé (vö. vérbe fagyba e h. vérbe fagyva ; olybd ------ 

ollyd -f- olyba). 

Föltűnő alakok : Nyitrdre^ vdsdre (vásárra), melyek a 
nyitrai palóczoknál dívnak MNyszet V. 75. Ezek arra mu- 



•) Eherré e h.- e helyre: ugyanez a hangváltozás más kifejezésekben is 
előfordul, kivált a székelységben : reggerre, távurról síb. ; de már a codexek- 
beu sem ritka; pl. más herre Lev. I. 18. halárról Érdy c, 523. szent Myhat- 
^^^ 555- pokorra 568. stb. (L. NyK. XIV. 85.) 



296 SIMON YI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 

tatnak, hogy ott a reá v. réá alakból rövidült a rag. Ellen- 
ben ismét a rá alakra mutat az " az ellenkező irányú nem- 
illeszkedés, melyet a néhányszor előforduló mennyira szóban 
látunk, e h. mennyire: menntra Lev. I. 148. menyra u. o. 
158. Ezeket sopronyi és zalai levelekbea olvassuk s így 
hitelességüket megerősíti az a legiijabban vett értesülés, 
hogy ugyanazon a vidéken, Göcsejben máig sem illeszkedik 
dL ra j^Q két határozóban: mennyirag ^ ennyirag^ Ny. XIII. 307. 

A népnyelvben ragunknak imént említett toldott alakja, 
az enklitikus -^-vel*), más példákban is előfordul: annyirag 
(Göcsej) Ny. VI. 228. leülünk afiarég elő (Udvarh.) Ny. VIL 
378. orrag esik (Csík) X. 90. y^orrag eseit, térreg állították 
[térdre]; ez csak akkor fordul elő, ha magánhangzón kez- 
dődő szó következik" Szék. egyl. évk. IV. 41. 

Az elsorolt alakokból kitűnt, hogy a -ról és -ra ragok 
a rajtj *rajatt szó testvérei és a következő adverbialis alakok 
rövidülései: '^rajóly *raja. Ez a három határozó nyilván úgy 
viszonylik egymáshoz, mint pl. alatty alól, alá, v. között^ közty 
közölj közé. Tehát a -tty -ól, -á végzetek a Ibcativus, ablati- 
vus és lativus eredeti ragjai, úgy hogy mind a háromnak 
ez az alapszava válik ki : raj-. Minthogy rajt a fölött syno- 
nymuma, a raj- maga olyasmit jelent, mint a föl- alapszó, 
vagyis valaminek felső részét, fölületét, fölszinét. Azért biz- 
vást elfogadhatjuk Budenz magyarázatát, ki ezt a raj-t olyan 
ugor szókkal egyezteti, melyeknek eredeti alakja langa, s 
melyek mind tetőt, födelét jelentenek. (A Königsbergí tö- 
redék rohtonC'\dk még egy fokkal régibb alakot őrzött meg. 
De az a rag szó, melyet Budenz szintén ide állít, nem tar- 
tozik ide, hanem a szlovén rog ,szarv, szarufa' átvétele ; 1. 
Ny. IX. 555. A „rag" ugyanis a háztetőt támogató, szarv- 
alakú alkotvány ; vö. még a szaru-fának olló synonymumát.) 



*) A ^ nem puszta „járulék mássalhang^zó", mint Ny. XIII. 307 ma- 
gyarázták ; még kevésbbé áll az, hogy annyirag ebből váll volna : ^annyilag, 
mint P. Thewrewk E. magyarázta VII 5.^8. 

Simon YI Zsigmond, 



TÖMLŐ GYULA. A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 



297 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 
Alaktani sajátságok. 

/. Szóképzés* 

i) Ige képzés. Említésre méltó frequentativ 
képzések: csacsag, koltag: csacsog, koltog (1. a:Oy Ny. XIV. 
204); nyomod: nomodya conculcat 133 (vo. böködj döfödy 1. 
NyK. XVI. 2/\\)\ figgeszt függeszt (156) mellett van figgesz- 
td: figeztclneye infigeret 369 (vö. magaszt és magasztalj ma- 
raszt és viar asztal, 1. NyK. XVI. 254); serkegei: e h. serkent- 
get (1. hangtan, Ny. XIV. 259). 

A momentán képzések közül érdekes az ijen- e 
származékában: yi?«^ ijenö 156, 293, ijenésség ijenösség 282, 
292, 355 (1. a helyreigazított olvasatok közt, Ny. XIV. 155); 
eddig csak a Keszth. és Kulcs, cc.-beli ijenö és ijenetes ala- 
kokban volt kimutatható, s a mindezekben fönmaradt ijen- 
úgy viszonylik az ijcd-\í^z, mint a dagan- (ebben : daganat) a 
dagad-hoz;, — megrezzent: megrezze[n]tiven obiurgando 10 1 
{rezzent: rezzen = pattant: pattan; durrant: durranj 1. NyK. 
XVn. 58) ; — rumt ront (1. hangt., Ny. XIV. 260) ; — /o- 
go7iikj bosszonkodik, gyappont (1. o:a^ Ny. XIV. 204). 

Reflexív képzések : alluszik vajoszik (1. u : Oy Ny. 
XIV. 205), elnugosik occidit (sol) 151; az -sz képző előtt 
lappangó refl. -v elő is tűnik az elbeszélő alakban: hirhévék 
(mind ah vidék zerent kyterwle azaz ky hirhevek: exivit 
haec fáma, 380), folyó csel. hirhészik; e refl. -v magyarázza 
meg az alkolmas (1. :a, Ny. XIV. 204) alak í>-ját is. 1. Ny. 
XIV. 28; — zajgódik: ne zaygodyatok ne murmuraveritis 
295, zaygodas rumor 23; — áldeverbális refl. képzések: nyá- 
jaskodik (1. u:o^ Ny. XIV. 204), agarkodik agyarkodik fre- 
met 248, terwenkedes térvénykédés, iuris actio 10, patuarko- 
dok patvarkodók calumniatores 280. 

Az -úl -ül képzőt a kovetk. alakokkal találjuk nyelv- 
emlékünkben : hátsóhangú szókban már a mai zártabb hang- 
szín az általános (lefordul 116, megnémiíl ^^S^ meglágyul ic^^, 
stb.), az eredeti nyiltabb ó csak két adatban van megőrizve : 
tunyolyonk tuny írjunk 360 (de : tionyivl 313), mozdolhattatlansag 
mozd/ílhatatlanság 355 ; mellsőhangú alakja azonban még a 
két fokkal eredetibb é hangszínt is megőrizte ezekben: 



298 TÖMLŐ GYULA. 

megewrele [olv. mégo'rélé] megörwle 6 (de : erulne örülne u. o.), 
7neg ne degeselyenek [olv. dégéséljenek\ meg* ne dögöswljenek, 
ne inficiantur 141 (vö. örél örül EhrC. 10 1, megkeményél 
megkeményül MargL. 21), a többi adatokban mindig -ívl 
van (egyszer : eml örül 6), melyet ö-vel is //-vei is ejthettek 
a codexírók (vö. -ól és -úl a hátsóhangú szókban), pl. fel- 
j^/'/Zw/ fölserdül 186, elzeleswle elszélesüle dilatatus est 146, stb. 

Az -// képző fejlődésének is csaknem minden fokát 
föltüntetik codexünkben előforduló -^jt ('ójt?)y "út, -éjt (-éjt?) ^ 
'éty 'ít alakjai ; a teljesebb /-s alak van meg {f eszét és nagyít 
kivételével, 1. alább) az i. kéz mellsőhangú igéiben: remeyth 
[olv. réméjt v. rétnéjt?"] rém/t 100, kezereit készéréjt kénysze- 
rít 286; elegeyth elégít 359, ekeseyt é^'Q%\X. 261, epeyt épít 201, 
ketheleneyt kételenéjt kénytelenít 69; s ezt a 2. kéz is meg- 
őrizte még több adatban, ú. m. : segeyt segít 194, tereytek 
teríték straverunt 30; degeseyt dögösít 140, 283, elegeyt elé- 
gít 140, ereseyt eréséjt erősít 194, epeyt é^it ^^ ^^ feketheyt 
feketít 332, kezeleyt közelít 257, 319, kisebeyt kissebbít 47, 
126, nehezeyt nehezít 247; azonban ennél már a / nélküli 
alakok is gyakoriak: indet [olv. indcf] indít 337, kezeret ké- 
szérét kényszerít 2^t\ feyeret fejérit 337, kinebet kinnyebbét 
könnyebbít 126, ptist-et pusztít 144, zapareth szaporít 147, 
zerteleneth szertelenít inordinat 1 44 (az i . kéznél csak : fezét 
feszít 51); ugyancsak a 2. kéznél lép föl már a mai -//alak 
is ezekben: epyt épít 188, 7neg hezagit meghézagít 151, idve- 
zyt (363) wd[v]ezyth üdvözít ^Si, ketelenyth kénytelenít 310 
(az I. kéznél csak: nagythya nagyítja magniíicat 317); — 
hátsóhangú szókban rendesen a /-s alakkal találkozunk : vnde- 
koyt [olv. undékojt v. undékójt?\ undokít 247, zabadoyt szabadit 
378, batoreyt (a/ miatt 6'-vé változva) bátorít 155; egyszer/ 
nélkül zártabb hangszínnel -út (mint a Jofd. és Erdy cc.-ben, 
1. Ny. XIV. 30): meg zorwtnak [olv. mégszonítnak'] megszo- 
rítnak angustabunt 301. 

A causativ képző még egyszerű (tj alakjával van 
ezekben: gyétre-t-ni^ ma gyötör-tet-ni 376, kdramla^t-iky ma 
káro7nol-tat-ík 1 10 (vö. ezekről alább a töveknél), nyomorga-t- 
nak (s nem 7iyomorga-t- tutinak) primuw///r 221, nomorgatho^ 
ma is nyo7norga-t'óy oppressor 146; — ellenben: eltatioz-tath-ya 
eltávoz/lfz/ja devitabit 337, ok-tot oktat 188, s főkép a szen- 
vedő alakokban: hyzlal-tat-nak saginantur 174, eltékoz-tat-éky 



p-n-; 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. • 299 

s nem tékozla-t^ék (1. a töveknél) ; sót : halastntfatnak halasz- 
tattatnak 164, hoza-t-iat-ek hozattaték oblatus est 367. (Vö. 
az -at és -tat végű causativumok keletkezéséről Budenz : Ugor 
alaktan 87, és Simon yi: Ny. XIV. 30.) 

A denominalis igeképzések közül említendők : 
fertehetes [olv. fertéhetés P, egy *fertéhét igéből ; vö. fertéhétt 
egy fertéhészik v. fertéhédik igéből BécsiC, 1. Ny. XIV. 
li\ — a kiadásban mala pax van a lat. szövegből melléje 
téve] 123; — ihvnyalkodyal tunyá/kodj41 201, Uinyakodyal 
339; munkalkodnak laborant 330; — hatalmazyk praevalebit 
120; belcgezfhe [olv. béllyégézié\ 246, belegezzy [olv. béllyé- 
^ézzi bélyeged?] 231, mind a kettő a szövegnek cauterium 
{= hillegzö vas MA.; a kiadásban „cawterium'') szava fölé 
van jegyezve *) ; — ily -z képzős igének nézte már a régiek 
nyelvérzéke az ábniz ,facies' főnevet (vö. itt: abraz forma 
294, íibrdzó arczú ábrázfl:/ú 339), s azért olvasható már a 
Glosszákban is: zerehnel meg abraztatoth caritate informata 
112; — a denom. -ül -ül képzőt 1. fönt a deverb. -tílrlal 
együtt. 

2) Névszóképzés. A deverbalis névszóképzé- 
sek közül a következők érdemelnek említést. Az -alom -elém 
képző csak eredetibb -alm -elm alakjával fordul elő, még 
pedig nemcsak a ragtalan alakban : erklm érteleim 354, 358, 
feyedelm fejedek'm 132, 217, hyedebn hiedeU^m 249, hatal[m] 
teive hatalí7m tevő 217; hanem a másodlagos ragok előtt is : 
hzodalmal bizodal<7mmal confidenter 363, feyedelmnek fejede- 
Innnek 380, zerelmcl szerelemmel 112. 

A 'dék képző eredeti nem illeszkedett alakjával van 
meg az undékojt (1. az -77 képzőnél) undí^kít szóban, egy más 
helyen pedig az illeszkedett alak zártabb hangszínnel : vnduklya 
(1. «.•<?, Ny. XIV. 204); eddig egyikük sem volt a nyelvtör- 
ténetből kimutatható (tindék : unduk: undok = szurdék : szurduk 
(XIII. száz.): szurdok: vö. még szándék: szdndok stb. Ny. V. 
149); a többi adatokban már csak -dok: zurdok szurdok an- 



*) Ide való helyesebben a fönt (Ny. XIV. 254) -kéz képzó alatt emli- 
leit kémyéközés is a kémyék környék főnévtől; noha a NádorC.-ben ily alakot 
olvasunk : „nagy mondhatatlan fényességgel ez szent embör me^k^rhúlkőstetec* 
67^- 1., s ugyané codexben meghöniyüköz alak is van (ro5 I90.), mely Tinódi- 
nál is előkerül: „az derék seregöt ám megkörnyÜtkozék**' KMK. III. loo; vö. 
kornyület MA. (1. Ny. IX. 12.) 



L 



^ 



300 • TÖMLŐ GYULA. 

gulus 361 (vo. „circa fossatum ZtirdukzdA uocatum", 1288.), 
szdntszándokkal y szdnszándokkal (1. hangt., Ny. XIV. 259); 
mellsöhangú szókban -dék és -dök: temérdek, témérdó'k (^, é:ö^ 
Ny. XIV. 254). 

Érdekes adat : daganagog [olv. daganagoH\ flacturae (olv. 
flaiurae? ; vo. „dagad: tnflut[nr}^ 355, y^inflaiio : felfuvás, 
megdagadás" PP.) 236, mely a WeszpC. hapax legomenon- 
ját (dagonagy 1. Ny. IX. 57) megerősíti. 

Az -ó -ő igen^vképzöt mellsöhangú szókban itt követ- 
kezetesen /-vei találjuk : euezck evezJk remiges, euezey evezői 
remi 354, ege égő 333, ekeseyte ékesítő 261, ele élő vitális 95, 
erze érzé őrző 21*], ferfeze fertézé fertőző 299, gywle gyűlő 
380, hertelenkede hértelenkédé hirtelenkedő 300, idvezyte üd- 
vo;íítő 363, ijené ijenő ijenésség ijenősség (1. font a mom. 
igéknél), kerese kereső 365, kereskede kereskedő 275, kezeleytek 
közelítők appropinquantes 257, fnényekézé menyegző, viényc- 
kezes menyegzős (1. hangt., Ny. XIV. 201), vakmerek vakme- 
rők 153, rezeié reszelő lima 334, sythe sütő 300, zenvedheie 
szenvedhető tolerabilis 147, tévé (coda tewe 217, hatal[ni] 
tewe 217, hiedelm theue 249) tevő, wlek ülők accumbentes 
341, penvisele perviselő 2i\ az ajakhangú ö csak a kő- 
vetkezőkben lép föl : e7vezw és e7veze7v evező 292 (vö. evezé 
354); neze7ü néző 240, nyzw níző néző 294, wereiv verő (sudor) 
65; hátsóhangú alakja állandóan -ó, pl. zabalo zabáló vorax 
181, stb. 

A határozó igenévképzőnek rendesen csak teljesebb 
-vdn -vén alakjával találkozunk: ftiegfoztroan haga megfosztx'tf 
hagyá, depraedatam reliquit 120, maga mutogathvan magát 
mutogat^^fl: 202) nyaiascoduan familiariter nyájaskodí/a 306, stb.; 
így olvasandó (mert valószínűleg csak orthographikus rövi- 
dítés) az efféle is: en aytom betéve vagon hetévén vagyon 165. 

A denominalis képzők közül az -Sy -só -ső, -tahn 
és 'Yi 'ü tüntetnek föl érdekesebb alakokat. Az -i- képző 
a) eredetibb hosszú mássalhangzós alakját őrizte 
meg a követk. ragos alakokban : alkolmasson alkalmaj-an 
247, sebessen sebesen 284 (így ejtendők ezek is: ekésen éke- 
sen 328, ocoson okosan 234); degessegeth [olv. dégésséket^ dö- 
gösöket morbidas 132 (vö. meltosagossok méltóságosak SándC. 
2) ; egyszer a nominativusban is : prophetak kívzeth teless pro- 
phetarum eximius 298 ;b) eredeti zártabb hangszínű 



1 



A németújvAri glosszák. 



301 



kötöhangzót (u) mutat hátsóhangú szókban . még pedig 
nemcsak az -at képzős főneveken (mely esetben az u-X. az 
•at képző mögül kiveszett -v hatásának szokás tartani, vo. 
kinzoiro- stb. HB.): chudalathus csodálatos 64, chodalafus 124, 
hasonlahis hasonlatos 346, heruadatussag hervadatosság 83 
(de: herwadattossag 129, herwadothossagh 80), zorgalmazatus 
szorgalmazatos 293 (de: zorgabnatos 136), vtalaiiis utálatos 
119, 212, 324 (de: vtalatos 73), vanalatus 1. szójegyz. ; ellen- 
ben: halalafossd thesi hálálaté?ssá teszi, habét gratificare 383 ; 
előfordul ezeken kívül e hangszínnel -scg képzős és egyéb 
főneveken is: garlosagtis gyarlóságos 80, nayassagus nyájas- 
ságos 380, hewsagtis hívságos 227; warasus varázsos 337, 
zauarus zavaros 343; de: dagalos dagályos 133, homályos 
361, virágos 101, veragos 71; c) nyiltabb hangszínű 
kotőhangzót őrzött meg a vdras szóban (1. a:o^ Ny. XIV. 
204), mely úgylátszik csak újabban lett vdros-sk.. 

A 'SÓ -sö képző mellsőhangii alakja codexünkben -se 
(vö. é:ő, Ny. XIV. 255): delse vigasago^ interiorem consola- 
tionem 152; e/esei prima (95) is így olvasandó elésébh (v. 
eléssébb; vö. elesső Gyöngyösön, 1. Budenz- Album 58, 73) s 
e h. áll: eUl-sé-bb diZdiZ elsőbb (vö. elsé '^oráC 358, ErsC. 166; 
elólsó Bécsi, Münch. cc.) ; az / kiesett az vfoso alakban is (1. 
hangt., Ny. XIV. 259). 

A 'talán képző teljesebb alakjával van meg a hosszú 
magánhangzón végződő' szókon is, hol ma már rendszerint 
•tlan-nk rövidült: elme felen \o\v. elmétele ti] elmétlen 127, 144, 
elmetelenseg elmétlenség 175; eretelen erétden erőtlen 305, 
363, eretelenyt erőtlenít 126; zepletelen sz^^X^teX^xv szeplőtden 
(ma is inkább így) 197, 221. 

Az -w -// képző hátsóhangú alakja csak e két adatban 
kerül elő : (íf-val) abrazo ábráz(at)/í 339, (/í-val) tudomanív tu- 
dományú 287 ; mellsőhangú alakja egyszer még tWel : fel 
hithe \pXv , fél hité'\ fél hitű i. (vö. é:ő:ü, Ny. XIV. 257); 
a többiekben 7t;-vel lévén írva, nem tudni ö vagy ü hanggal 
ejtették-e: érdemit) érdemű 268, nemív nemű 332, ne^íV nevű 
311, 362. 

Áldenominális képzések : altalsagh átalság (az 
átall igéből) pudor 359, ?remélség: bynre való remei sek- 
erth 166. 



^ 



302 TÖMLŐ GYULA. 

//. Szóragozás* 

E fejezetben előbb azon sajátságokkal akarunk foglal- 
kozni, melyeket a szótőkben, teljesebb, rövidebb vagy 
más tekintetben eredetibb alakjuknál fogva, megemlítésre 
méltóknak találhatunk, s melyek, minthogy a ragozásnak 
alapjául a szótő szolgál, legalkalmasabban itt tárgyalhatók. 

A teljesebb tő, tehát a tővégi magánhangzó (kötö- 
hangzó) a kovetk. esetekben van megőrizve. A d végű igék 
befejezett cselekvésű igenevében, illetőleg a befejezett jelen 
ögy« 3. szem. alakjában: hyihkvl zacadoth hittül szakadí^tt, 
schismaticus 12, elaftcadot zyw ellankadott szív, cor tabescens 
293, eneben [olv. enyében\ ragadoth inviscatus, enyvbe ragadt 
163, teryedeth protensus 246, elteryedeth dilatatus 188, meg- 
hasadó th 291, geryedeteb gerjedd?ttebb ferventior 323; viegfo- 
* nyadot intar lelkenk anima nostra arida est 293; de már van 
ragadt is (1. a kovetk. pontban). A több. 2. szem. ragja előtt 
e két mássalhangzón végződő igében : megfogatcozandothok 
megfogyatkozand(?tok defeceritis 29Ó. Ebben: megepeyteny 
megépíteni 374; a -lak -lek tárgyas igerag előtt azonban 
kötőhangzó nélkül állanak az -// képzős igék, 1. alább. (? A 
hallgat igében: el hallogatod dissimulas elhallgatod 134, 
csakhogy ez az ,auscultare, tacere* jelentésű hallgat nyelv- 
történetünk kezdetétől fogva mindig kötőhangzó nélkül isme- 
retes; megkülönböztet endő tőle az ugyanazon elemekből 
álló, de később képzett ,frequenter audire' jelentésű hallogaf, 
mely szintén kimutatható a régiségből.) — Eredeti teljesebb 
alak vigaság vígság 152. Teljesebb tőalakok még a változó 
tövek közül: telekeket (ma: telkeket) praedia 163, leiekébe 
(ma: lelkébe) secundum animam 373 (vö. „Ngod puszta tele- 
kire bocsáthavssuk ki" MonOkm. XIX. 294; y^telekeS'\iO\^ox\ 
carbatinae, crepidae" PP.). 

Rövidebb, kötőhangzó nélküli alakokkal a következők- 
ben találkozunk. E ragos alakú befejezett igenevekben: 
nyunitatnyorvío\X^Xypiipoztat^yx^ozot\.dX\ „yo fnerteketh thelycsfh 
numtat ky chorgothath ky pupoztath mensuram bonam con- 
fectam coagitatam effluentem 263; és e befejezett jelen idejű 
alakban enyémhez ragath enyémhez ragadt, adhaesit faucibus 
meis 97 (vö. ragadoth 163). Az igeragozás több. 3. szem. 
ragja előtt, két v. hosszú mássalhang^íón végződő igékben 



J 



srt' • 



A németújvAri glosszák. 



303 



is; mondnak mondrtfnak 146, 374, erezinek dMdi^ kildnek exesz- 
t^ek küldenek 374, fignek függenek függnek 346, viegzalnak 
megszállnak (ma is inkább így) 301 ; és ebben: megszonítnak 
megszoritnak (1. az -// képzőnél). A tárgyas igeragozás -lak 
-/<?^ ragja előtt : megdegeseytlekte interficio 140, megelegeythlech 
reficiam vos 359, 140. — A 2. szem. több birtokos személy- 
rag előtt ezekben: ellensegtek ellenségetek 116, élettik {erek 
eletek legén vitám aeternam habeatis) élet<?tek 118. A közép- 
fok képzője előtt ezekben: vtalatusb utálatosabb 212, naua- 
lyasbak nyavalyásöbbak 325, okosban ( okos-b-an) okosfl5bban 
cautius 208 ; merazbak vihi^res, alapfoka : meraz pusillanimus 
(1. szójegyz.) ; thenierdwkb tömérdekebb grossior 119; nyil- 
vábban is (fiyluaban wagyon plenius exprimuntur 359) való- 
színűleg ^nyilvdn-b-an {a^zaz nyilvdn-abb-an) alakra vezetendő 
vissza; ellenben kötőhangzóval: gorsob ^yor^M^ 19, ndab 
rútabb 356. A tárgy rag előtt ezekben : teljest {yo merteke tk 
ihelyesih mensuram bonam perfectam) teljeset 263, mérgest 
(valamit mérgest si mortificum quid biberit) mérgeset 193, al- 
kolmasth congruentem 23, kcmenth keményet densum 37. A 
locat. -// rag előtt ebben : kézténk közí^'ttünk, vö. kézéit közcJ'tt 
(1. é:ö, Ny. XIV. 254). 

Az ú. n. hangugrató töveken a következőket 
tapasztaljuk, i) Megvan a tővégi magánhangzó, tehát a két 
consonans közti segédhang kifejlődésének szüksége még 
nem állt be a követk. ragos és tovább képzett alakokban : 
caromlottak káromlí?-tták (ma: kdrom-o-l-tdk) illuserunt i., 
reaya kenykleth reája kényékle-tt (ma: könyök-ö-l-t) 199, elte- 
kozlota volna eltékozl(?-tta v. (ma : eltékoz-o-l-in) dissipasset 295, 
panazlam panaszkí-ni (ma : panasz-o-l-ni) ^^^, karamlatik 
káramk-t-ik (ma: kdrom-o-l-int-ilé) iio; geftrethní ^yétre-t-m 
[vcidt.: gyöt-ö-r-tet-ni) affligi 376; kesergetek keserge-ték (ma: 
keser-é'g'ték) plorabitis 118; vö. régen ingerle-ni keserge-ni\ 
ma inger-é-l-ni keser-é-g-ni stb. — 2) Hiányzik a tővégi magán- 
hangzó, a segédhang azonban még nincs kifejlődve az -alofn 
-elém képzős főnevek ragos alakjaiban : fejedel-m-nek stb. (1. 
a képzőknél) : továbbá ebben az -/ képzős igében : vnduklya 
unduk-1-ja undok-ó?-l-ja (vö. undoklo-m, u?idokla-ni stb.) nauseat 
295, vö. „az kégyó az ő fészkét ?negh ostromlia"' (megos- 
trom-<?-l-ja) TihC. 1 6 ; sőt a segédhangzó hiján el nem került 
mássalhangzótorlódás elől magának ez -/ képzőnek kellett 



■^ 



304 TÖMLŐ GYULA. 

lappangásba jutni ezekben: eltekoztathek eltékoz(-é?-/-)taték 
dissipata est 292, elfhekostatya eltékoz(-é?-/-)tatja 371, (vö. fönt 
eltékozlo-it(í)y megkaromlak megkáróm(-<?-/-)lak subsannabo vos 
97, káromkodik'. *károm-/-kodik káromkodik 352 (vö. fönt 
kdrontlo-Udk), remcnkedyel : *remény-/-kedjél reménykedjél 352, 
380, Remién kw olv. érmény kö, lapis molendinarius : ér-/- 
mény-kó, Ör-í?'-/-mény-k6 201); vö. vezcrtetletni e h. vezér-/-tet- 
tet-ni: vezér-^-l-tet-ni EhrC. 107, ostromiat e h. ostrom-/-tat : 
ostrom-í?-l-tat, Tinódinál stb. stb. — 3) Tövégi hangzó nincs, 
a mássalhangzók közt pedig segédhangzóval találkozunk : a) 
rágta lan alakokban: panazol panasz-í?-l (vö. font panasz-la-ni) 
305, romol rovci'oA consumitur (ma: roml-ik; vö. rom/as rmna, 
3) 333í tekereg teker-^-g (vö. kgerge-k stb.) 63 ; b) ragos és 
képzett alakokban : megcuphulla atyát mégcsuf-w-1-ja meg- 
csúfí?lja atyját (vö. fönt unduk-l-jd) 154; chufolas csúf-<7-l-ás 
(vö. föntebb rom-l-ds) 348^ perelny pér-é-1-ni (vö. fönt panasz- 
la-ni) 139, panazolvan panasz-<?-l-ván i., parancolat paran- 
cs-ö-l-at 346, zeme re m te lenség szemér-^*-m-telenség (noha ma 
is: szemérme-tlen) impudicitia 322. 

A tövégi magánhangzók (kötöhangzók) hangszinbeli 
sajátságait a hangtani tárgyalásra utalva itt csak röviden 
egybe foglaljuk : zártabb hangszínt mutatnak : csúful csúfí7l, 
dtallum átallom, hasonlatus hasonlató?s (stb., 1. az -s képzőt) ', 
gyorsosdg gyorsaság, gyorsohb gyors^zbb, alkobnasson alkal- 
masan, okoson okos(7n ; nyiltabb hangszínt őriztek meg: csa- 
csag csacs<?g, koltag koltí>g, vdras várí?s, továbbá az o : u és 
ö : ii alatt említett ragok kötöhangzói, az e : ö : ii alattiak 
pedig egyszersmind az ajakállásra nézve is eredetibb hang- 
színnel maradtak meg ; eredeti nem labiális hangszínt még 
az é:ö alatt fölsorolt kötőhangzós alakok tartottak fönn. — 
Külön csak az enyc (enyv) tőalakról akarunk még megemlé- 
kezni, mellyel egy adatban találkozunk: ^e?ieben ragadoth 
[olv. enycben ragadott^ inviscata", azaz: enyt^be ragadt 163; 
ily alakkal eddig nem került elő e szó, de a már kimutat- 
ható enyő s a mai enyii és enyv-\^\ ép oly v.szonyban áll, 
mint a KeszthC.-beli kesére a régi keserő és mai kesertl és 
keserv -eS'SQl, vagy mint a BécsiC.-beli fényé a fenyöy fényiig 
fenyv-et alakokkal. 

i) Igeragozás. Eredeti teljesebb alakokat talá- 
lunk a föltétes mód tárgyas ragozásában : mondanaya [olv. 



J 



A németújvAri glosszák. 



305 



mondandja] monáB,nd 290, figezíelneye figgesztelw^l? függesz- 
tek/ infigeret 369, megnemeye megnyerne obtineret 372 ; óe- 
hinayak héhindjak hehb/ndk invitarent 103, tartanayak tar- 
\:mák 208, iudnayak meg tudndk meg, utinam saperent 313; 
érdekes átmeneti alakok a következők : emelnéj (ky gondolna 
vele, YíOg felemelney zegenth) e h. evaeXnéje emel«/ 343, fneg- 
remeytheney mégréméjte^í^gr' megrémítem/ provocaret 100 (vö. 
„kenyergwnk the ke.-nek, hogj wiselney gondukat^ LevTár. 
I. 272). A tárgyas ragozás /-je meg van őrizve még a kovetk. 
sziszegő végű igékben: kthuzya kihúz/a kihÚ2sa extrahet 341, 
ktzya [a mergeth: hausto veneno) kiisz/a kilr^^a 137, ?vészjék 
vesz;ük ve^j^ük (1. é:ö:ü, Ny. XIV. 256); de: elmetekbe 
hozza (nem: hozja) suggeret vobis 218 (a fölszól. mód /-je 
már csak hasonulva fordul elő : emlékezzél emlékessel 336, 
keresse quaerat 280, stb.) ; a bertkeztih berekeszt/ (constringit 
336) alak azpnban alig őrzött meg eredetibb hosszú í-t, a // 
benne valószínűleg csak orthographikus fölösség. Teljesebb 
alakú még a bef. jelen több. 3. szem. : voltának voltak 202. — 
A véneky lén, lönek^ hín összevont elbeszélő alakokat 1. fön- 
tebb Ny. XIV. 201. Az 'it képzős igék fölszólító módját 
Glosszáinkban is az általános codexkori alakkal találjuk: 
epehenk építsünk 98, nagyoboha nagyobbítsa 345. — Ezeken 
kívül az igeragozásban még csak az dbrdztassik és pékédtik 
alakokra kell utalnunk (1. é:í, Ny. XIV. 206). 

2) Névragozás. A 3. szem. birtokos alak eredeti 
hosszú hangzója van megőrizve ebben : tolvay likaa spelunca 
latronum 302, ez eredetibb alak egyébként főleg a Jord. és 
Erdy cc. sajátsága. Ugyané személyragnak -ja alakja meg 
van még ezekben: reaya rékja reá 155, 199, hozaya hozzkja 
hozzá 208 ; de : ereksegnek rea zallasaerth propter haereditatis 
successionem 38 r. (Ellenben a kedvéjért, voltdjért alakok /-je 
valószínűleg csak hiatus pótló elem, 1. fönt Ny. XIV. 258.) 
Említendők még e 3. szem. alakok: kezdeti kezdete princi- 
pium 347, (hatónak) kezepi: közepe, (naviculae) carina 354, 
^remiét álatoknak esmeretire\ ismeretébe, ad notitiam creatu- 
rarum 150. Első szem. több birtokú alakok: en germekym én 
Sy^rmek^/m, pueri mei 165, áev en madaray?n én madarözm 
357- így a 3. szeméi yűek is: w seregi atiag hadi ő sereg^^' 
hadűí 357, belegin béllyeg^m, per signa sua 132, azoknak 
iondolaiit gondolat^z/t, cogitationes illorum 352, vitéz tarsinak 



*■ KYBLVÖR. XIV. 



20 



306 TÖMLŐ GYULA. 

társú^mak 142; de: w Jkezet /adat Icezei Ikhai ^5S,/enesseg/yay 
fényesség fiai 296. 

A módhatározó -/ rag van meg ez adatban : bizodalmast 
fiducialíter 207, mellyel legtöbbször az EhrC.-ben találkozunk 
(1. Ny. I. 368). A helyhatározó -n ragot megőrizte a mikoron 
alak; ma : mikor 5 1 ; ugyané ragnak eretibb alakját kell 
látnunk az utánna hosszú ^-jében: vtanna maradok posteri 
188, ólálkodik vtanna 137, a mennyiben a közönséges után- 
nam utánnunk stb. személyragos alakokon kívül magát a 
puszta névutót is gyakran találjuk ekként írva a régiségben, 
pl. ^per intervalla : ^^yvak^utánn^ Bod-PP. lat. stb. Az ellenne 
(363) elle^^e személyragos alakban elótünö nn is valószínűleg 
ugyanezt az elemet rejti (1. MUgSz.), s egyéb codexeinkben 
is gyakran találkozunk vele. Eredeti lativus ragot őrzött meg 
a hanyatha hanyatttíí, ma : hanyatt 70. Nem bizonyos azonban, 
hogy e lativus rag megőrzését láthatjuk-e a még igekötönek 
többször olvasható megy alakjában is, annál kevésbbé ez 
egyszer előkerülő adatban : ely amulas ^/ámulás stupor 51 
(egyebütt csak ^/-, pl. elamulas stupor 271). Az előbbi a 
követk. helyeken található: megyodatlan megoldatlan 95, 
megyoluadok megolvadok 81, fnegyfaagy megfagy 336, niegy- 
keruad megherveid 121, maragyatok megymaragyatok state state 
292, megy twnywl megtunyul 313, (ez adatok, valamint a fön- 
tebbi ely alak is, mind az i. kéztől valók; a 2. kéz pl. így 
írja az idézett szókat: fneg/agh 336, meghervad 338, stb. de: 
"> y^megyteri xxAdXMx'^ 163); mindezek valószínűleg egyszerűen 
megy el-nék olvasandók, s nem megt elt-nék, még kevésbbé 
megy-nék, mint Könnye véli (Ny. VI. 108) ; az y csak ortho- 
graphikus dolog bennük, a minthogy az ingadozó codexkori 
írásmódban egyéb mássalhangzók után is gyakran talál- 
kozunk vele; vö. ugyancsak az i. kéznél kersagy 299 == kór- 
ság 209, 212. — A mai 'Vá 'Vérag v nélküli alakja van ebben: 
kye tyzed magadat: ... te ipsum facis, Ywé teszed m. 5 ; vo. 
semmié semmií/é?' SándC. 37. NádC. 506, stb. 

Érdekesebb adatokat az -úl -ülj -bői, -tol és -ról ragok 
alakjai nyújtanak. Ezek közül a mainál teljesebb alakot 
már csak a -bői mutat egy adatban : erchbelel (aere) letettek 
érczbeUl érczből lettetek 291 (különben mindig -í^/ -í//). Azon- 
ban hangszínre nézve mellsőhangú szókban valamennyiük 
magánhangzója a történetileg kimutatható legeredetibb fokot 



/* 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 



307 



tünteti föl (vö. é:ö:üf Njr. XIV. 257), úl m.: -// (ma: -«/): 
ez felel [olv. /éléi: {ölül] való iras suprascriptio 374, atya 
istennek togia felel [olv. felél ifélőY] 193, accapu felel o, kapu 
felöl 293, te feleledh te felőled, de te 295, kernel \p\\\ kémyél 
kornywl] metélteiét circumcisus 37 (vo. myndkvmyul undique 
344), hat megél [olv. mégéí] hát mögül 380 ; ide való még 
az idézett -beiéi teljesebb alak = bel + -ély és eléssébb e h. 
el'él'Sébb elsőbb (1. a -só -ső képzőnél) ; — -bél (ma : -bői, illet. 
-6ül): negbel [olv. négybe l"] négybe?!, ex quatuor 154, ah lesbei 
a lesb<?l; de insidiis 103, sam ky vetésnek se[te]thsegebel [9IV. 
sététségébéf] a tenebris exilii 379; — -tél (ma: -tői, 'tüt)\ 
eretelentel [olv. erételentéí] erőtlentől, iníirmo (fortior) 363 
(vo. tőlem nagyobb^ 1. mondattan) ; — -rél (ma : -rőly -rül) : 
zynrel zynre színrJl színre 363, btnesrel bünösrí51, super uno 
peccatore 258. Ezek mellett azonban az -ül és -tőlrsigok már 
legtöbbször az ajakhangú színezettel járatosak; még pedig 
az utóbbit a hátsóhangú -tul alakok analógiája után Ítélve 
valószínűleg már állandóan a zártabb ü-wél ejtették codexünk 
írói {hythtwl hittől 1 2, istentwl istentől 4, zepletelentwl szeplő- 
telentől 221; bérestül bérestől, de mercenario 132, ztzthul 
szűztől 98); az előbbinek a kiejtésére nézve nem bírunk 
döntő criteriumot, de valószínű, hogy ingadozás volt a régibb 
ö és az új ü között {pehd belül 290, fehol fölül 151, kezzvl 
kozűl 324, kvdöl kívül 207, kvmyul környűl 344; de: monno 
felwl ,undique' bizonyára í?-vel hangzott, ma \s: felölj 30 1)- 
Érdekes ellenben, hogy a másik két rag, a -bői és -ról, egy- 
általán csak az idézett é hangszínnel kerül elő Glosszáink- 
ban; s ez teljesen egybevág avval a körűiménnyel, hogy 
ugyané ragok hátsóhangú szókban is egyedül az ó hang- 
színt ismerik {tozagbol jószágb<íl 95, bwyasagrol bujaságr^^ 
293,. stb. stb.), míg a -tői rag hátsóhangú alakja itt már 
következetesen a mai zártabb ú-t mutatja: attul 307, atyatul 
207, athanktwl ^, fyaytul 296, galazastul 115, haborotul 166; 
csak egyszer: egmastol 130, vö. egmastul 209. (Az -eí/ rag 
hátsóhangú alakja véletlenül csak az utói szóban 380. kerül 
elő, mely azonban ma is így hangzik.) 

A 'ben rag már kopottabb alakjával is gyakori, pl. en 
nevembe (erdegeth kivetnek) én nevembe;^ 193, tervenbe doctor 
legis peritus 346, stb. ; s viszont -be helyett -ben ragot talá- 
lunk (az alakilag egybeesett két rag összezavarása folytán, 



20' 



^ 



308 TÖMLŐ GYULA. 

1. Ny. XIV. 248) ezekben : e^óen mennek vot egy de mennek 
volt 105, . . . mi f/l eleyben tennem quod ponam ante illum 165, 
menyetek zeles velagban in mundum universum 193. A -vei 
rag már rendesen hasonul a mássalhangzós névszókon ; haso- 
nulás nélkül Csak e két adatban : zantzandokual szántszándéká- 
val 296, és seregvei sere/^el 3. Illeszkedés nélkül áll a -ra 
rag" ez egy adatban: tiztessegra való yzes ardor ambitionis 
300, de valószínűleg hibából (vö. tistessegre walo 355), mint- 
hogy így illeszkedés nélkül csupán a m^nnyira (LevTár. I. 
148, 158, 271), ennyira (u. o. 271) és a göcseji mennyirag^ 
ennyirag (Ny. XIII. 307) alakokban ismeretes. A már nem 
élő 'éfit rag van ebben : byzonsaginth {bizonságént h., é : í vál- 
tozással] tenne veritati praeiúdicaret 363 (vo. szerént 172, 378, 
stb. : ma szerint). 

Mondattani sajátságok. 

E tekintetben, a glosszák természeténél fogva, kevés 
említésre méltó anyagot találunk s az is nagyobbára összes 
codexeink nyelvének közös tulajdonsága. Ilyenek pl. a követ- 
kező határozó igeneves szerkezetek: vth tevén út tévén (a. 
m. út X,kve^ uta/ tévén) iter faciens 319, hala adván hála adván, 
gratias agentes 378, maga mutogatván maga/ mutogatva 202, 
w alnoksagok megesmérvén 374, w kezei lábai megketezven YigB.- 
tis manibus eius et pedibus 358, haiok vonuan subductis 
navibus 271, zakala ky nywen [szakálla kinyövén] depilatus 
64, w seregi auag hadi kildven élvezte missis exercitibus per- 
didit 357 ; továbbá, hogy az összehasonlítás állapothatáro- 
zója 'töl raggal áll : twlem (ma : nálam) nagob maior me eát 
218, eretelentel [erételentél] iníirmo (fortior) 363; a ^/w/ név- 
utó ragtalan névszóhoz járul: gwlekezesek yferá/ gjrülekezése- 
ke« kívül 207, stb. — Külön figyelemre méltó adalékot 
csupán az igeidők alakjaihoz nyújt nyelvemlékünk, a 
mennyiben a folyó múlt kifejezésére az ir vala (pl. átkoz vala 
maledicebat 129, stb.) mellett leggyakrabban ir volt alakot 
használ, teljesen azonos functióval : nem zugodnak volth non 
resonabantur 217, zugodnak volth Moyses ellen^ fnadar htist 
kiuanak volth desiderabant carnes avium 293, bezelnek vot 
conferebant 105, égben mennek vot („congressus") 105, tekereg 
woth 63 ; halogatia voth distulit 370, kinebety vot allevabat, 
kissebeytiuoth kissebíti volt xzt^ felemely wolth fölemeli volt 



•^ 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 3O9 

83, nem vélik voíh non sperabant ii8 ; s ez az ír volt s a kö- 
zönségesebb ír vala ép úgy viszonylanak egymáshoz, mint 
a szintén egy értékű írt volt és írt vala. Föltűnő időalak: 
erulne vdla örülne vala, exultaverit 6. 

Érdekesebb és ritkább szavak. 

Glosszáink szókincse, mint említettük, sok érdekes ada- 
lékkai gyarapítja az eddigi történeti anyagot, s számos tanul- 
ságot nyújt szavaink jelentésfejlődéséTiez ; nem egy szavunkra 
pedig itt találjuk az első adatot, mely a Történeti Szótár 
gyűjteményének kiegészítésére fog szolgálni. Ezeket azonban, 
mint nagyobbára puszta szótári érdekű anyagot, mellőzve, 
befejezésül csak a követk. ritkább vagy más tekintetből is 
említésre méltó néhány szót akarjuk itt külön említeni: 
gerla: zaz gerla buzaual centum coros tritici 296; eddig 
mindössze három helyen került elő, ú. m. MünchC. 148 
(gtrlaj^ DöbrC. 362 ( gerla) y u. a. bibliai mondat fordításában, 
és BécsiC. 184 {eg gerla árpa corus hordei); szótáraink nem 
ismerik, liéjt (vö. Ny. XIV. 155): stolidus 144; hit mellék- 
alakjával együtt közönséges szava a codexeknek, a. m. stul- 
tus, insipiens. jug-8»él (vö. Ny. XIV. 155): auster 222; 
juh-szél (Sylvesternél; az Alföldön Ny. HE. 316, 364, és 
Aranynál) és gyuk-szél (Sopron m. Ny. in. 507) alakkal is- 
mertük ; mindkettőnek pedig egy eredetibb jug-szél alakból 
kellett kiindulniuk, melynek létezését Budenz (Ny. III. 
365) a szl. jug alapján föl is tette, s most tényleg elő- 
bukkan, koltagy koltog (idézve Ny. XIV. 204): megvan a 
BécsiC.-ben {koltag 136.) és MA.-ben (kótog) is, de ritkább 
szó; a népnyelvből azonban ma is föl-fölbukkan : kótog 
(Debreczen) Ny. VII. 476, „a madárijesztő szélrepülők kóto- 
gása^ (Kazár Emil) Nemzet III. 85. sz. esti 1. lewsag\ oppro- 
brium 212; ez érdekes adat bizonyára egybevaló az EhrC. 
leuzat^ lewzat (scandalum) szavával, mely maga is még homályos 
(vo. Simonyi : ,,Nyelvtört. közlések". Nemzet III. 309. tcza). 
^ö^aiSJ : meraz auag morchona pusillanimus 303, merazbak vilio- 
^^s 325 ; fontos új adatok, a mennyiben egy eddig magára 
^llü homályos helyet világítanak meg, melyet MNyilas 
>jAgenda"-jában olvasunk: „oly mera dologért kapa belem 
^z s ez ember, hogy csak mondani-is utalsagh" (közölve Ny. 
^ 362); a vieraz és mera bizonyára egy szó (vö. zuzmaráz 



L 



^ 



310 BALASSA JÓZSEF. 

és zúzmara) jelentése mint látszik : ,vilis, hitványa néicö\ 
nezew fitonissa 240, nyzw phitonissa 294, azaz: j^pytho^ pyÜw- 
ntssa: ein zauberer, zauberin, weissagerin: nézö^ MA.; közli 
Deák Farkas is: néző asszony yovenáö-movíáó asszony (1607.) 
Ny. XIV. 171, s a nép nyelvében ma is megvan : níző asszony 
(H.-M.-Vásárh.) Ny. H. 420, nézőke (Klézse) VL 374. ör» 
(vo. Ny. XIV. 155); wm zerenth occasionaliter 236; vo. vmi- 
nek örvével sub praetextu aliquo, obtentu alicujus, sub specie 
PP. vanaldt: Glosszáinknak egyik legfontosabb szava, mely 
a követk. helyekből egészen biztossá válik : nem lezen vana- 
latya non dirigetur 21, vanalatot leson (azaz: -od lészó'tí) haedi- 
ficaberis(így !) lo^^vanalatia 150, -í képzős származékkal: vana- 
latus legén proficias 131 ; jelentése úgy látszik ,siker*, és abból 
az igéből való, melyet eddig nyelvünk összes maradványai- 
ban csak egy helyről ismertünk : bétégecré vétic kézekét es 
meg vanalnac^ super aegros manus imponent et be ne 
habebunt, MünchC. 106. (Vö. Nemzet, 309. tcza.) 

TöMLö Gyula. 



A NÉPNYELVHA6Y0HÁNY0K FÖLJEGYZÉSE. 

Lundell dolgozata, melyet a Nyelvőr legutóbbi három 
füzetében közöltem, kifejti azokat az elveket, a melyeket 
bármely nyelvjárás tanulmányozásában követnünk kell. Hogy 
a mi gyűjtőink ez utasításokat eredménnyel használhassák, 
szükséges lesz elmondani azt is, hogy mire kell különösen 
ügyelni a magyar nyelvjárások tanulmányozása alkalmával. 

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan jegyezzük fol 
a hallott népnyelvi anyagot. 

Az irodalmi orthographiát az ily közleményeknél termé- 
szetesen nem alkalmazhatjuk, mert akkor nem igen használ- 
hatná az ember, hisz az így leirt közleményt mindenki a 
maga nyelvjárása szerint olvassa, s a palócz ember a debreczeni 
mesét is palóczul olvasná. Tehát a nép nyelvéYiek leírására 
az irodalmi helyesírástól független s a beszélt nyelv hangjaihoz 
alkalmazkodó Írásmódot kell használnunk. De ha valaki nem 
tudja a nép kiejtését híven leírni, inkább közölje a hallot- 
takat irodalmi helyesírással, semhogy tökéletlenül jelölje a 
kiejtést, mert ez többet árt, mint használ. S nem is minden- 
féle közleményt kell okvetetlenül a kiejtés hü föltüntetésével 



J 



A NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK FÖLJEGYZÉSE. . 3II 

közölni. Az igaz, hogy legjobb, ha mindent, a mit a nép 
ajkáról hallunk, úgy irunk le, a mint hallottuk. Tehát a táj- 
szavakat, szóláshiódokat, egyes mondatokat mindig a kiejtés 
pontos megjelölésével kell közölni. A. meséket azonban nem 
igen lehet rögtön, mihelyt halljuk, híven följegyezni, s azért 
nem is kívánhatjuk a közlőtől, hogy ezekben is pontosan 
foltüntesse a nyelvjárás kiejtése módját. Söt emlékezetből 
reconstruálni a kiejtést nem is szabad, mert ez gyakran 
tévedésre vezet, hacsak a közlő nem az anyatejjel szítta 
magába az illető dialektust. Mindenesetre nagyon tanulságos 
egy hosszú, összefüggő szöveg közlése, a mely mind az egyes 
hangokra, mind a nyelvtani alakokra nézve híven tükrözteti 
vissza az illető nyelvjárást ; de a meséknél igen gyakran 
meg kell elégednünk egyedül az alak és mondattani saját- 
ságok föltüntetésével. 

Mindenki, ki a magyar nyelvészet iránt érdeklődik, 
örömmel vett arról tudomást, hogy az Akadémia egy új magyar 
Tájszótárt akar kiadni. S a mint a szerkesztő tervezetéből 
láthatjuk, mindent elkövet arra nézve, hogy ez új kiadás a 
tudománynak minden tekintetben hasznára váljon. Már maga 
az is hasznos lesz, ha az eddig ismert tájszavakat teljesen 
összegyűjti, de a szerkesztő kevés fáradsággal még tökéle- 
tesebbé tehetné az új kiadást, ha minden egyes szónál a 
kiejtést is pontosan fóltüntetné. Tervezetében igéri is ezt, s 
hogy valósítsa is arra nézve szükséges, hogy a szerkesztő a 
szótár számára elfogadjon egy fonetikus Írásmódot, s azután 
minden egyes szóhoz oda kell tennie, hogy hogyan ejtik 
minden egyes vidéken, a hol csak előfordul. 

A szerkesztő a kéziratszámba menő első nyomtatást 
úgyis szét akarja küldeni a gyűjtőknek; fölkérhetné őket 
ekkor arra is, hogy jegyezzék föl a náluk használt szavak 
mellé mindig a pontos kiejtést is. Ez által sokkal tökéle- 
tesebb és így értékesebb is lenne az új Tájszótár. 

Külföldön nagyon sokan tettek már kísérletet egy, a 
nyelvjárások és műveletlen nyelvek följegyzésére szolgáló 
fonetikus írás megteremtésére. Azt mindenki belátta, hogy 
a latin ábéczé, úgy a mint van nem alkalmas a hangok 
pontos jelölésére. Hogy ezen segítsenek, kétféle módot kö- 
vettek. Némelyek a latin betűktől teljesen független új 
jeleket találtak fel a fonetikus írás számára. Ilyen Brücke 




■'1 



312 BALASSA JÓZSEF. 

Írásmódja (Ueber eine neue Methode der phonetíschen 
Transcription) ; továbbá az Angliában már eléggé elterjedt 
^Visible speech", melynek fölfedezője Bell A. M. Mind- 
ketten arra törekedtek, hogy jeleik a beszélő szervezet mű- 
ködését is mutassák egyúttal. De egy ilyen czélt elérni 
akaró hangjelölést csak akkor lehet megteremteni, ha minden 
egyes hang képzése módját egész biztosan, s egész pontosan 
ismerjük. Ma még nem jutott ennyire a fonetika, s azért egy 
ily „látható beszéd" megteremtése még korai. 

Mások (Sweet, Sievers, Techmer stb.) a latin Írásmódot 
vették alapúi, s ennek tökéletlenségein ágy segítenek, hogy 
vagy egyes jeleket, pontokat, vesszőket tesznek a betű 
mellé, fölé vagy alá, vagy pedig magukat a betűket vál- 
toztatják. „Hangtani alapelvek" ez. czikksorozatomban én is 
megkisérlettem egy fonetikus abéczé szerkesztését a latin 
betűket véve alapúi, s a hol ezek nem voltak elégségesek, a 
görög betűkkel pótoltam. 

Egy ily általános, minden nyelv kiejtése módját pontosan 
visszatükröztető hangjelölés megállapítása és általános el- 
fogadása mindenesetre nagyon fontos a nyelvtudományra 
nézve. De ha csak egy nyelv dialektusait vizsgáljuk, nem 
szükséges ily pontos jelölésre törekedni. Hisz, hogy valaki 
ily jelölést sikerrel használhasson, ahhoz alaposan képzett 
fonetikusnak kell lennie, már pedig ezt minden egyes gyűj- 
tőtől meg nem követelhetjük. Egy nyelvet vizsgálva, egy- 
szerűbb eszközökkel is kielégítő eredményt érhetünk el. Ha 
a magyar nyelvjárásokat akarjuk följegyezni, használhatjuk 
a szokott írásmódot, csak egy-két változtatást kell rajta 
tennünk. 

A magyarban, mint azt már több helyen említettem, a 
rövid és hosszú hangzók nemcsak időtartamra nézve külön- 
böznek egymástól, hanem a képzés módjára nézve is, A 
rövid hangok mindig széles, a hosszúak pedig szűk ejtésűek ; 
tehát ezen különbség számára külön jelölésről nem kell 
gondoskodnunk, hanem a szokott módon, a hosszú hangzót 
a betű fölé tett egy vagy két vonással jelölhetjük (d, ti, óy 
ü, ő, /, ÍJ ; a rövid hangnál vagy semmi sincs a betű fölött 
(a, u, oj, vagy pedig egy fij vagy két pont (ü, öj. Az úgy- 
nevezett közép e-t mindig pontosan meg kell jelölni a gyűj- 
tőnek; eddig egy fölé tett ponttal jelöltük, de tanácsosabb 



J 



A NÉPNYELVHAGYOMANYOK FÖLJEGYZáSE. 



3*3 



két pontot használni fé), hogy így a különbség közte és az 
e között szembe tünöbb legyen. Ép Így az ^-nak rövidjét is 
jó lesz két ponttal jelölni (üy pl. palócz az^ drráy székely 
apám). Egyes dialektusok ejtenek a rövid hangoknak teljesen 
megfelelő hosszú hangokat is^ melyeknél a nyelv alakja 
semmit sem változik^ tehát szintén széles ejtésűek. Ezt a 
hosszúságot '^ jeggyel jelöljük ; ilyen a hosszú é pótló nyúj- 
tás esetén (ém'énty ére^ mire)\ a hosszú d ugyanazon esetek- 
ben {ára^ ákszik Dtúl); az é-t is ejtik hosszan a székelyek, 
de úgy, hogy nem lesz belőle é^ ezt jelöljük I-vel, pl. en, 
Ikt (1. Ny. Vn. 377, VIH. 480). • 

Ezeken kívül még két különös vocalis fordul elö egy- 
két magyar nyelvjárásban. Az egyiket Munkácsi említi a 
csángók nyelvéből s *^-vel jelöli (Ny. IX. 447) : nem, beszéd^ 
valehol; előfordul ugyanez a .háromszéki nyelvjárásban is (III. 
374): nem, templom, A mint a közlők leírásából következ- 
tetem, nem lehet ez más, mint vegyes hangzó, melynek kép- 
zési helye a hátsó (mély) és mellső (magas) hangiiaké között 
fekszik és pedig a nyelv alsó állásával ejtve; jelölésére 
használjuk a nyelvtudományban már úgyis szokott alul kari- 
kás e betűt: f. Még egy különös hangzót említ Regner 
Tivadar (Akad. Értesítő IX. 538); azt állítja ugyanis, hogy 
a szegedi ö^ mely más vidékek ^'-je helyén áll, nem a rendes 
köznyelvi ö, hanem az ű5-nak megfelelő mellső (magas) hang, 
s az ^-nek megfelelő ajakhangzó; jelöljük ezt így ce. Mind- 
ezen hangzók pontos megfigyelésére nagyon kérjük a gyűj- 
tőket, hogy az itt adott meghatározásokat vagy megerősít- 
sék, vagy megdöntsék és helyesebbel pótolják. Különösen 
kérjük az í)'ző vidékeken lakó gyűjtőket, figyeljék meg, vájjon 
igazán van-e valami különbség azon ö között, mely más 
vidékek á^jének fel meg, s a között, mely mindenütt ö\ vagy 
egyáltalán van-e különbség az ö-zb és nem ^'ző vidékek ó*-je 
közt, s hogy miben áll ez a különbség. 

Egyes vidékekről tudjuk, hogy orrhangú vocalisokat is 
ejtenek (Ny. V. 63, VIII. 460, IX. 542), ezeket is mindig pon- 
tosan kell jelölni az illető hangzó mellé tett kis ^ vagy « 
betűvel, a szerint, a mint az illető orrhang inkább foghangú, 
vagy inkább ajakhangú színezetű, pl. /<i«, mé^küy isten^ torodba, 
A magáhangzókat illetőleg még a következő jelenségek 
megfigyelésére kérjük a gyűjtőket : 



314 



BALASSA JÓZSEF. 



I Mely szavakat ejtenek az egyes nem.ó'ző vidékek is 
e helyett ö-véi vagy állandóan^ vagy pedig váltakozva? 
Ezeket minden egyes vidéken külön összegyűjteni nagyon 
tanulságos volna. 

2. Melyek azok a szavak^ a melyekben az özö vidékek 
is e-t ejtenek? 

3. Hogyan ejtik az egyes vidékek azokat a hangokat, 
melyek az irodalmi nyelvben, majd hosszan, majd röviden 
hangzanak : />, kör, ül stb. ? Mindig hosszan ejtik-e őket, vagy 
pedig fölváltva? Továbbá, mely szavakban ejt az illető dia- 
lektus hos&zú hangot a köznyelvi rövid helyett vagy meg- 
fordítva ? 

A consonansok jelölésében a rendes Írásmódon semmit 
sem kell változtatnunk. Néha a consonansokra nézve sem 
elég pontos ugyan a mi Írásmódunk, pl. nem jelöljük a gfut- 
turalis nasalist, vagy az m-X, se jelöljük külön, mikor/, v 
előtt áll, pedig ekkor nem bilabiálisán, hanem dentilabia- 
lisan képezzük. Ezeket a népnyelvi közleményekben sem kell 
külön jelölnünk, mert csak bizonyos pontosan meghatározott 
esetekben fordulnak elő. A consonansoknál arra kell leg- 
jobban ügyelni, hogy a följegyzöt félre ne vezesse a szokott 
irodalmi orthographia. Ne is gondoljon a gyűjtő arra, hogy 
hogyan kell valamely szót rendesen leírni, hanem csak a 
hangokra figyeljen, a melyeket hall, s azokat jegyezze fol. 

Legnagyobb nehézséget a diphthongnsok írása okoz ; mert 
nehéz pontosan megkülönböztetni az elemeket, a melyekből 
állanak, s nehéz ezt úgy följegyezni, hogy az olvasó is vilá- 
gosan lássa az illető diphthongus minőségét. A mint gyűj- 
tőink eddig a diphthongusokat jelölték, abból azok természe- 
tére nézve eligazodni teljesen lehetetlen. Nekünk tudnunk 
kell, hogy milyen elemekből áll a diphthongus, s hogy 
hogyan fűzi össze a nyelv ezeket az elemeket. Szem. előtt 
tartva a diphthongusoknak azt a meghatározását, melyet a 
Nyelvőrben (Xin. 532) adtam, hogy t. i. minden diphthongus 
áll egy teljes hangzóból, melyet vagy megelőz vagy követ 
egy kapcsoló hang, a jelölést úgy eszközölhetjük, hogy a 
teljes hang mellé teszünk egy kis betűt, a melyik a kap- 
csoló hangot jelöli. A gyűjtőknek ügyelni kell tehát arra, 
hogy a kapcsoló hang megelőzi vagy követi-e a teljes hang- 
zót, azután hogy milyen vocalis a teljes s milyen a kap- 



•*, 



A NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK FÖLJEGYZÉSE. 



315 



csoló hang. Például álljanak itt a göcseji nyelvjárás diph- 
thongusai: sz^ép^ ién; j^óy b*ó; sz^öke^ és egy-két palócz diph- 
thongus: b^^á (bácsi), mingy^á; m^ég ; z^öd^ k^ő. Látjuk néha 
egyes közleményekben (pl. Ny. Vin. 177), hogy egy diph- 
thongust úgy jelöl a gyűjtő, hogy ugyanazt a hangzót kétszer 
Írja, Ezekre nézve szükséges volna fölvilágosítást nyerni, 
hogy miféle hangok azok, a melyeket így jelölnek. Egyál- 
talán oly kevéssé ismerjük nyelvjárásaink diphthongnsait, hogy 
pontos megfigyelésükre minden egyes gyűjtőnek kiváló gon- 
dot kellene fordítania. 

Ha a följegyzés egész pontos akar lenni, akkor a hang- 
súlyt is meg kell mindig jelölni. A magyar hangsúlyozás 
azonban oly szoros szabályokhoz van kötve, hogy attól az 
egyes nyelvjárások alig térnek el, úgy hogy jelölése is szük- 
ségtelen. Csak egyes vidékekről tudjuk, hogy ezen rendes 
hangsúlyozás mellett egy másikat is használnak. A debre- 
czeniek kiemelik gyakran a mondat utolsó előtti szótagját; 
a székelyeknek is van egy különös hanghordozásuk. A gyűj- 
tők kötelessége volna megfigyelni, hogy miben áll ez a 
különös hanghórdozás, s milyen esetekben használja az 
illető vidék. 

A hangsúllyal összefügg a szavak elválasztásának 
kérdése is. Beszéd közben ugyanis, nem választjuk el egy- 
mástól mindig az egyes szavakat, hanem gyakran kettőt, 
néha hármat is egybe ejtünk. S mivel erre nézve az egyes 
vidékek ejtése módja eltér egymástól, szükséges volna, hogy 
a közleményekben az egybe ejtett szavakat egybe is irjuk. 
Mielőtt azonban a szavak szétválasztását is fölvesszük az uta- 
sítások pontjainak sorába, magam is kívánatosnak tartom, 
hogy erre vonatkozó nézetem tüzetes megvitatáson menjen 
keresztül, s csak akkor tegyük közzé a megállapított rész- 
letes utasításokat, ha az a tűzpróbát már kiállotta. 

Az itt ajánlott Írásmódra szolgáljon például a következő 
mese (ez Bajmokról beküldve már egyszer megjelent a 
Nyelvőrben, VIII. 520), a felsőbácskai (különösen a bajai) 
nyelvjárás hű föltüntetésével, mely a bajmokitól csak a ki- 
ejtés módjában tér el egy kevéssé. 

„Vót a világon ek kakas, annak vót el lába, még égy 
szárnya. Azon sántikát, osz kikapart en nétykrajczárost. 
Akkó elindút azon a nétykrajczároson mulatni. Amim mén, 



3l6 BALASSA JÓZSEF. A NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK FÖLJEGYZÉSE. 

rátalál éf farkasra. A farkas kérdészte tüle : hová mész té 
kakas ? 

— Érnék ezen a nétykrajczáron mulatni. 

— Én is émék veled. 

— Hagy gyere, ha jé nem fáraccz. 

Akkor osz tovább mentek, osz rátalátak ék kutyára. 
Kérdezi a kutya : hová mész té kakas? 

— Hát émék ezen a nétykrajczáron mulatni. 

Akkor osz éggyütt továb mentek, osz rátalátak ér rókára. 
Évvé jis tovább méndégétek, osz rátalátak égy árokra. Akkor 
osz aszonta ja kakas, hogy aki jeszt átugorja, az émén vele 
mulatni. A kakas korösztű jugrotta, a tobbijek még bele 
j estek. 

Mikó mégéhésztek, akkor ékezdi ja róka: róka néni 
szép név, farkas bácsi szép név, kutya jan nem szép. Azt 
együk még. Még is ették, de ja róka étette ja kutya csontját 
másnapra. Másnap mikó ropogtatta ja csontokat, kérdezi a 
farka3 : mit észö té róka néni ? • 

— Hát kicsavartam a belemet, osz ászt észém. 

— Csavard ki jaz ényimet is, maj én is észém. 

A róka méktétte, kicsavarta ja bélit, oszt a farkas meg- 
döglött. Akkó magányosan maratt a róka. Még a farkasba 
tartott, addig csak jó vót, de jasztán éhes lett. 

Ara szádogát ém madár, vótak néki jaz árok partyán 
kis madaraji, de jen nagy róka má harmacczó megette ükei. 
Sírt-rítt a madár, osz a róka kérdészte tüle, mé sir? Akkor 
émeséte néki ja madár, hogy én nagy róka má harmacczó 
megette az ü kis madarajit. Ez a róka aszonta neki, hogyha 
ütet kiveszi a zárokbú, akkó megőrzi a kis madarakat. Akkó 
kivette ja zárokbú ja madár. A róka még asz tanácsóta neki, 
hogy a fa alá temesse el ütet a falevelek alá, hocs csak az 
egyik füle lácczon ki. A madár ugy is tétté. Később az a 
nagy róka, aki jazelőtt is mégette ja kis madarakat, oda 
mént, hogy mégint megegye ükét, osz a másik róka fíilejit 
a kis madaraknak niszte, osz bekapta- Akkor a róka föl- 
ugrott, mékkapta ászt a másikat, osz megette. A madár 
gyerékeji még megmarattak. 

Itt a vége, vezsd a vízbe, eriggy vele Bátaszékre". 

Balassa József. 



SZARVAS GÁBOR. IRODALOM. 



317 



IRODALOM. 

Germán elemek a mag^yarban. írta Vizoly Zaka- 
riás. E müvecskéröl volt már egyszer alkalmunk említést 
tenni (Nyr. XIV. 196.). Akkori, csupán sebtiben való átte- 
kintésen alapuló Ítéletünk a szóban levő dolgozatról nem 
volt egészen kedvező; most azonban^ hogy tüzetesen, pon- 
tosan átvizsgáltuk e kísérletet, bármennyire tiszteljük is a 
jó akaratot/ azt a csekélyebb fokú elismerést is, a mellyel 
első Ízben adóztunk neki, bár kelletlenül, de meg kell von- 
nunk tőle. A ,Germán elemek a magyarban' ugyanis, még 
ha ítéletünk enyhítésére latba vetjük azt a mozzanatot is, 
hogy egészen töretlei;i úton járt, még úgy se mondható 
egyébnek teljesen elhibázott, fplotte gyarló kísérletnél. 

Más alapos tudásnak azon az egyen kívül, hogy 
szerzőnk magyarul, és németül jól tudhat beszélni, bár- 
hogy keressük is, egybevetéseinek elég hosszú sorában alig 
akadhatunk látható nyomára. Szeme nem elég gyakorlott, 
látása nem elég éles; azért csak a legmíndennapíbb, a mint- 
egy maguktól föltolakodó, a folszínen úszkáló jelenségeket 
veszi észre ; sőt ezek közt is van egy tetemes szám, a mely 
teljesen kikerülte figyelmét. Az előbbiekből mutatványkép 
ide iktatunk a sorozat első és utolsó czikkeíből négyet- 
négyet: anslógj baky bakter j bál; vinczelléry zeller^ zsámoly ^ 
zsindely ; kimaradt pedig egész hosszú sora az oly legközön- 
ségesebb szóknak, a minők például : zsandár^ silbak^ lámpa, 
lajbi j fájinifos), czúgfos czipő), maséroZy rezonéroz^ muszáj, ko- 
lompár, tubák sat. sat. 

Ha például csak a játékokat s a játékok közül csupán 
a kártyát vesszük: tfonf, adutt^ figura; viszt: kőr^ -káró ^ pikk, 
ireff^ partner, impdsz, betli, trikk, slemm, assz, dáma^ gábli; 
tarokk: skiz, pagát, honér, toletró, volát, ulti?nó; makaó: bren- 
nél, sláger, apré; ferbli: forpassz, mitrezerv, czupassz, besszéröl 
sat., a mely nevezetek bármily eredetűek legyenek is, 'de 
német réven kerültek hozzánk, s a melyek közül egyetlen 
egyet se találunk a germán elemek sorában : látatlanban is 
megítélheti az olvasó, hogy a 316 czíkkecskéből álló soro- 
zat, a melybe több keresztnév is föl van véve, mennyi és 
mily nagy hézagokat tüntethet föl. 

Ez magában véve azonban még egyáltalán nem volna 
ok, hogy kedvezőtlenül nyilatkozzunk róla, ha a hiányokhoz 
a kifogások, tévedések, hibák hosszú lánczolata nem fűződ- 
nék. Ezek a következők. 

i) Forrásokra, alig egy-két eset kivételével, sehol se 
hivatkozik ; az egybevetett jelenségek legnagyftbb részt ugyan 
ismeretesek s nem fér kétség hozzájuk, de vannak köztük 
olyanok is, a melyekről nem tudni honnan kerültek, élnek-e 



3l8 SZARVAS GÁBOR. 

■ 

valóban, vagy csak a szerzőnek saját kikovetkeztetései. 
Ilyenek a magyar szók közül, melyek semmiféle szótárban 
nem találhatók: czültng, köfe^ rdpánt; a németek közül: 
borch^ drautzy maullasz. ziehling. Idevaló, hogy több czikket 
egyszerűen átvett a NSzótárból, a nélkül hogy forrását 
megnevezte volna. 

2) A nyelvtudományi s különösen a tárgyára vonat- 
kozó irodalomban nincs meg a kellő tájékozottsága, az eddig 
teljesített munkálatokat nem ismeri, a legegyszerűbb, egé- 
szen kezdetszerű, * azért nagyon is elégtelen segédeszközök- 
kel fog föladatának megoldásához; innen van, hogy több 
oly szót hiába keresünk a sorozatban, a melyeknek német 
eredete egész világosan ki van mutatva, mlg másokat német 
származásra vezet vissza, holott már korábbi kétségtelen 
megállapítások szerint egészen más forrásból jutottak be 
nyelvünkbe. Amazok közül válók: bókony (Nyr. VII. 246.), 
foglár {2^/^), fustély (245.), gyilok (I. 221. VII. 504.)," Aö^/mes- 
ter (VI. 505.), kalap (IV. 400.), kastély (VII. 245.), kókonya 
(247.), köppöly (243.), kudarcz (VL 509.), márvány (441.), mész- 
szely (VII. 243.), mord (VL 505.), morddly (uo.), pöröly (VII. 
243.), ráspoly (244.), vöndöly (uo.), zsákmány (III. 2 74,). Az 
utóbbiakhoz tartoznak : Bodnár^ nem egyenest a németből, 
hanem szláv réven jutott a magyarba (Mifcl:SlavElem.). 
Csöbör, szerzőnk* szerint ugyanaz, a mi az úfném. zuber; a 
szlávságból való : ószl. ölbri (Miki.). Garaboly^ nem, mint a 
szerző állítja, a ném. körbe 1-ből, hanem az úszl. krabu^'a- 
ból való (Miki.). Mester, melyet a ném. meister-höl származ- 
tat, holott ez, a mint mindegyikünk tudja, a magyarban is 
mdjszter; a mester a szerb-szlovén meSter-neVi a képmása. 
Saroglya, a német schragen-t tartja eredetijének, holott a 
szerb Saraglje-ve vezetendő vissza (Miki.). Vtasz^ helyesebben 
vtaszky szintén a szlávságból került át; a magyar szónak i 
hangja a ném. wachs-hól ki nem magyarázható. 

3) Híjával van a kérdés alapos tárgyalásához megkí- 
vántató képzettségnek, mely a legelső, legközönségesebb 
elveket sem ismeri s egyes czikkei kezdettől végig a mód- 
szertelenség szemmellátható bélyegét viselik homlokukon. 
Nincs tudomása nevezetesen amaz alapelvről, a mely meg- 
követeli, hogy mind a kölcsönadó, mind a kölcsönvevő 
nyelvnek szava alakra is, jelentésre is teljesen egyezzék. 

E kellék szempontjából egybevetéseinek legnagyobb 
részét tarthatatlanoknak kell kijelentenünk. Ide tartoznak: 

a) A melyek valamely régibb, többnyire középfölnémet 
alak képmásai s a melyeknek eredetije gyanánt a szerző az 
újfölnémet alakot állítja oda. Ilyenek: ^kasznár \ úfném. 
kastner^^ helyesen : kfném. *kastnaer. y^Kémény : úfném. ka- 
min^ \ kamtn-bó\ a magyarban nem lehetett volna kémény, 
y^Könting\ úfném. quentchen^ \ helyesen: a kfném. quenün. 



IRODALOM. 



319 



„Trágár: úfném. tráger-höl származik"; a kfném. fragaere- 
nak a módosulása. Sörét szavunkat szinten helytelenül a 
sckrott alakra viszi vissza; holott világos, hogy a többes 
schröü formának a képmása. Ilyen a spéhely is, mely sze- 
rinte a spache-n alapszik, pedig világos, hogy csakis a dem. 
*spa€kel-ne\i másolata lehet. 

b) Sok az olyan szó, a melyet újabb irodalmi alakra 
viszen vissza, pedig csak is egyik vagy másik tájnyelvi ej- 
tésből magyarázható meg. Azt mondja például, hogy a 
magy. tézsla a ném. deichsel szónak a képmása. Mindenki 
látja, hogy az irodalmi ddjkszel-h6\ lehetetlen a tézsla alakot 
kimagyarázni ; ha e szó csakugyan németből került hozzánk, 
a mit különben mi is valószinünek tartunk, akkor csakis 
egy *iájSlO' vagy */^i/o formán alapszik. Ide tartoznak a kö- 
vetkező szók. Irodalmi einschlag^ dialektikus ánschla^g: magy. 
ánslóg\ ir. erdbeere^ diai. erper\ magy. eper\ ir. fuhr^ diai. 
/a«r, fuor\ magy. fuar (fuhar^ fuvar) \ ir. geldndery diai. 
gldnteri magy. galantér\ ir. kohlriibe, diai. kőlrábi\ magy. 
kalarábé \ ir. mörtelj diai. mortél: magy. mortdly; ir. bettze, 
diai. /ö/^: magy. pácz\ ir. íűj^ö^, diai. pánt: magy. pdnt\ ir. 
pfützey diai. pütze: magy. pöcze\ ir. í«tó5?, í/í/^, büttel, diai. 
puttn: magy. puttón \ ir. schtnken^ diai. Sunké: magy. sunka 
(sonka) \ ir. schraube^ diai. schrauf: magy. Jr<^; ir. schemmelj 
diai. Sdmel\ magy. *sdmol {zsámoly), 

c) A legnagyobb számot azonban amaz egybevetések 
teszik, a melyekben a magyar szó egészen más (igen sok- 
szor nem német) példaképen alapszik, mint a melyet a szerző 
eredetijük gyanánt állít oda. Ezek közül valók: bodnár: nem 
ném. í/'«űfer, hanem cseh bednár; bölőke = blöcke^netíi blöckchen; 
czédula = olasz cedola, nem ném. zettel; edzeni^ a ném átzen- 
bői a magyarban bizonyára ecczelni vált volna ; erszény y nem 
kfn. í^j^/-, hanem, mint már Thewrewk Emil kimutatta 
(Helyes magy. elv. 13), a demin. áserin képmása; espély =^ 
speily nem speiler; fáncz: „az akad. szótár az úfn. yi</(^;^-böl 
származtatja, mi helyes is" — nem helyes ; farsangi a szerző 
szerint „az úfn. /astnackt ktalsikulksa,^ = día\. fáHáng, /árJ^ung 
(Schmeíl.) ; fillér = vierer („ehmalige wálsche und tyrolische 
münze" Schmell.), nem pedig heller; finom = klat. finum^ 
nem ném., fein; fodor: „úfn. krausz; az akad. szótár szerint 
talán a /eder-h6\^ — nem értjük mi akar lenni ; fürmender^ 
vorrnund-hólj a mint a szerző magyarázza, lehetetlen; {ska- 
tulya, skatulya = ol. scatola (Nyr. XIV. 68), nem schachtel ; 
kámzsa, a szerző szerint „úfn. hemde, ófn. hamidi^, = lat. 
camisia; kapiczán = kappzaum („ein kappenförmig über der. 
nase befestigter zaum für zu dressierende pferde" Sand.), 
nem kpp/zaum; kóter = kotter („kaiig" Schmell.), nem gitter^ 
gatter; kofa, nem magyarázhatni, mint a szerző állítja, az 
ófném. choufari alakból, először mert alig van szó, melyet 



320 SZARVAS GÁBOR. 

ófnémetböl vettünk volna át ; másodszor mert a kfném. koufari- 
ból kúfdr lett, a melyet a szerző szintén helytelenül az 
úfném. kdufer-r^ visz vissza; kurta = ol. corüi (Nyr. XIII. 
546), nem ném. kurz; ledér, nem lehet a lüderlich-nok, kép- 
mása ; operencziay egy latinosított ^oberencia formán alapszik, 
az oberenns böl bizonyára operencz lett volna ; pék = diai. 
pecky nem bdcker; persely = diai. per^l, nem borch; pillér ^^ 
ol. piliere, nem ném. pfeiler; polcz = diai. /í?/^, (ir. 3^/2), nem 
;^í^//; jé^öV = kfném. schaffári, nem schaffner ; táska = ol. 
/Joj^íj, nem ném. ta-sche; tégla = lat. tegula^ nem ném. ziegel; 
vándor, helytelenül származtatja a ném. wanderer-h6\, mert 
egyszerűen a vándorol {^= ivandem) igéből van elvonva; 
zacskó, a szerző szerint = ném. sdckel, de számot nem ad róla, 
miként mehetett végbe ez az eredetitől feltűnő nagy eltérés. 

d) Még amaz egybevetéseivel sem lehetünk teljesen 
megelégedve, a melyeket különben helyeseknek kell elfo- 
gadnunk, mert sehol nem ad számot ama mozzanatokról, a 
melyek a magyar alak módosulását végrehajtották. A magy. 
fánk pl. helyesen van származtatva a pfannkoch-hól, de hogy 
miként lehetett s lett is valóban p/annkoch-hól/ánk, azt meg 
se kísérli kellőkép megokolni. Szintúgy magyarázatlanul 
hagyja a különben helyes példaképen alapuló következő 
magyar alakokat : /ö^^/.- néva. pfund^ forsi^oni', ném. vorspann^ 
(ölóstököm: ném, /rü/istück, kalmár: kfném. krimare, keA^/y: 
kfném. kellek, ké?1t<7'r (helyesen kőtör TSz.) : ném. kelter, k<7fe : 
ném. kufe, pellengér: ném. pranger, polgár: kfném. hur- 
gaere, ségor: ném. schwager, torony: ném. t7irm. 

e) Részben ellenmondást foglalnak magukban, részben 
határozatlanok a következő egybevetések. 

,,Aratni: úfn. árnten. Az akdszt. nemkülönben Dan- 
kofszky és Leschka is az árnten-ből származtatják. Származ- 
tatásuk azonban ingatag, a mennyiben nyelvünkben is fel- 
találjuk az ,irt* ,ort' gyököt pl. irtó, ortovány, melyek mind- 
annyian ugyanazt jelölik, mit az ,árnten' t. i. pusztítást, 
kopárrá tételt". Először is a ném. dmte nem jelent ,pusztitást, 
kopárrá tételt'; másodszor méltán kérdhetni, ha arat ereáeú 
magyar szó, miért van mégis fölvéve a német kölcsönvéte- 
lek sorába. Hasonló ehhez a következő ; „ Cserép ; a debr. 
grammat. 341 1. szerint az úfn. scherben-ből származnék. De 
ha a szót hangtanilag elemezzük, úgy csakhamar azon meg- 
győződésre jutunk, hogy közelebb áll a szl. ^repa-hoz [helye- 
sen ószl. örépü\ mint a ném. scherben-hez". 

Tájékozatlanul hagyja olvasóját a goromba szóra nézve, 
a melyről ezt mondja : „Imre S. a németből, Miklosich ellen- 
ben a szlávból származtatja. így tehát e szónál is két í^ülön- 
böző véleménynyel találkozunk, a nélkül azonban, hogy apo- 
dictikus bizonyítékra találnánk". Hogy a grob milyen hangzású 



IRODALOM. 



321 



lett volna a magyarban, elég világosan mutatja a latinból 
átvett próbiX, poróbkX. 

y^Hdz: úfn. haus, gót, ó és kfn. hús. Az etymologusok 
és magyarázók egy része, Imre S. Miklosich Dankfsz stb, 
határozottan a németből, míg mások akdszt. Budenz J. 
Hunfalvi P. stb. magyar eredetűnek tartják ; amennyiben a 
finn ,hó'- és ,az'-ban, mely fedelet jelent, úgy a rokonhang- 
zás, mint az értelem egyformán megvan. Ebből kifolyólag 
igazuk is van utóbbiaknak, csak az a nehézség forog 
fönn, hogy az ősmagfyarok, — Pannónia elfoglalása alkal- 
mával a ház építését, és ennek szükségességét aligha ismer- 
ték illetőleg érezték lesz, és Így azt szükségképen a 
szomszédságukban élő népek valamelyikétől 
kellett tanulniok, kiknél (németeknél) ez már meg 
volt". Azaz, eredeti magyar szó, de a németből került. 

jjRokka: úfn. rockén [helyesen : kfném. rocké]'^ azonban 
a finnben is megvan a ,rukki', és így e szót magyarnak is 
vallhatjuk". A magy. akna is megvan a finnben : akkuna, 
söt megvan a lappban, észtben, votjákban is (Ahlquist, 
,Kulturwörter^, de azért még se vallhatjuk az akna szót 
magyarnak. 

^Várda: úfn. warte. Összefügg vele a ,warten'. De 
megvan a ,vuorde' a finnben is (Budenz J.), így tehát magyar 
eredetűnek is állíthatjuk". 

f) A hangtani fejtegetések közül megemlítjük a követ- 
kező különösségeket. „Ha valamely szónak tőjében alhangu 
hangzó fordul elő, (a magyarban) következetesen a ragban 
is csak alhangu hangzó állhat ; így lesz pl. pallú^schból pall<7s, 
pfí^ndból fí?nt. A német au a magyarban rendesen «-vá 
változik, pl. műjz^llasz : m^;«lasz. Német ei a magyarban í-re 
változik, pl. m^í'ster : mester". 

Megjegyezzük még, hogy összes hangtani fejtegetései 
a következe pontokra szorítkoznak: A) A szókezdő két más- 
salhangzó módosulása, B) a hangzóvonzat; az előbbi öt, az 
utóbbi három rövid pontban van tárgyalva, a melyeknek 
végeztével ezt jegyzi meg : „Ennyit a hangtani változásokról". 

E záradéknál önkéntelenül eszünkbe ötlik amaz isme- 
retes, iskolai vizsgálaton esett történet : — Was thut die 
rose ? — Sie riecht. — Was thut das veilchen ? — Es duftet. 
— Genug aus der botanikl 

Szarvas Gábor. 



M. MYSLVÖB. XIV 



21 



^ 



322 HELYRjElGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Egy árva szó Ha áll Budenz szófejtése, mely szerint 
drva --- ^elfeledett*, akkor igazán árva a mi dédelget szavunk ; 
mert úgy látszik összes szótáraink megfeledkeztek róla, pe- 
dig ma a müveit beszédnek egyik legközönségesebb szava. 
Jelentése legközelebb jár a német hdtscheln igééhez. Szár- 
mazására nézve a rokon jelentésű gedél ige változata ; emez 
már szótárainkban is megvan. Simonyi Zsigmond. 

A módosító Igék SZÓrenc^éhez. £gy pályamunkában a 
megedzve vagyok^ elbocsdtva van-fé\e megrovandó szólások 
közt volt említve Kazinczynak következő mondata is: „A 
kit elcsábítottam, elcsdbitva akart lenni^ (die ich verfíihrte, 
woUte verführi sein, Miss Sara S. 1 1). A pályamunkának 
egy bírálója határozottan hibáztatta e megrovást, mert sze- 
rinte ezt a mondatot máskép nem is mondhatni magyarul. 
Azóta figyelemmel kísértem a dolgot, s megfigyelésemnek 
az az eredménye, hogy a pályamunka írójának volt igaza, 
nem pedig a bírálónak. Ez a szerkezet (módosító ige, ige- 
kötős 'Va -ve igenév s lenni segédige) nagyon ritka^ úgy 
hogy én három év alatt mindössze csak tizenhárom esetben 
találkoztam vele (tízszer nyomtatásban, háromszor élőbe- 
szédben), de ezen eseteknek igen nagy többsége, kilencz a 
tíz közül, az említett birálö ellen vall. Ezek itt következ- 
nek: „Oly jövőbeli cselekvések, melyeknek a fő-jövő be- 
álltakor be kell végezve lenniök (Szarvas G. Igeidők 269; — 
egészen így Ihász G. nytana 125. §., i883-i kiad. 82). A 
zsinagógából nyíló ajtó rendesen be szokott zárva lenni 
(„Egyetértés" 1883. júl. 18). A mely gyakran díszesen ki 
szokott festve lenni (NyK. XVni:449). Az utóbbiaknak a 
tetőszerkezettől el kell választva és tűz ellen biztosítva lenni 
(Wanderley „Epületszerkesztés" 123. velős magyarsággal 
fordított műszaki kézikönyv). Ennek a födélszéktől teljesen 
el kell killönítve lenni (u. o. 125). A munkálatok, melyeknek 
e hó 14.-ig be kell fejezve lenniök („Pesti Hirlap" 1884. ápr. 
6., 5. 1.). 8 — 12 napig el kell neki lenni zárva (itt a határozó 
igenév van hátra vetve; Dunán túl). Már be is lehet csukva 
hagyni (a többitől abban különbözik, hogy az inf. nem a 
létige infinitivusa; Kecskemét). A jó helyek [az előadás 
napján] már rendesen el szoktak adva lenni^ (Halas). Végre 
kétszer találtam így magánál Kazinczynál: j^El tudnak fog- 
lalva lenni szerelmekkel, a nélkül hogy . . . (Rochefouc, 
max. 190). Nagyon el kell rekesztve lenned a világtól, hogy 
ezt sem tudod: du musst sehr abgeschieden lében (Re- 
gék, 33)"- 

Ezekkel szemben egyetlen egyszer olvastam olyan szó- 
rendet^ a minővel Kazinczy írta az elül idézett mondatot, 



1 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 323 

t. i. Horváth Mihálynak egy régi czikkében „Athenaeum" 
1843. n. 38: „Az Írónak . . . elhatározva kell lennie^ nyu- 
godtan meghallgatni mások észrevételeit". 

SiMONYi Zsigmond. 

Létére. A Ny. IX. 218. lapján azt a kérdést intézik a 
szerkesztőséghez, vájjon „állhat-e a létére szó határozó ige- 
név helyett, pl. ilyen mondatokban: beteg létére nem me- 
hetett el a mulatságba (e h. beteg lévén)" ; a kérdéstevö 
szerint ugyanis „a létére leginkább a trotz árnyéklatával 
bír". Akkor a szerkesztőség nevében így feleltem: „Azt 
hisszük (bár idézetekkel ezúttal nem erősíthetjük), hogy nem 
lehet hibáztatni a létére szónak efFéle tágabb használatát, s 
hogy a nép is mond ilyeneket: ha nem vigyázol most az 
egészségedre, majd megbánod vén létedre. — Bizonyító 
vagy czáfoló adatokat szívesen vennénk". 

Eddigelé hiába vártunk mind a bizonyító, mind a czá- 
foló adatokra, sőt azóta is emlegették e kétséget a megol- 
dásra váró mondattani kérdések közt. Hadd soroljam tehát 
fol a következő adatokat, melyek az említett határozó hasz- 
nálata kérdését véleményem szerint eldöntik. 

Már Révai azt írja (egy kézirati füzetében, a Nemz. 
Múzeumban Mise. V. Exercitia lingvae Hung.): „Magyar 
létemre jól kell magyarul tudnom : cum sim Hungarus, 
debeo bene scire Hungarice. Ö jó szomszéd létére, eszik 
az ö kedvellte barátjával: ille, cum sit bonus vicinus, come- 
dit cum amato sibi amico". „Nemesi felkeléstek módját s 
ajánlástokat merészlém, barátod létemre, K. újságaiba 
beíratni" (Vitk. műnk. III. 89). „Te kereskedő létedre 
illesz a khánhoz" (Hunf. Vogul föld 178). „A nyelvérzék 
becsülni való segítsége, útbaigazítója a nyelvésznek, de 
osztönféle létére csalóka" (írja Lehr, Ny. IV. 542). „A 
szászok . . erős és termékeny létökre roppantul megsza- 
porodtak hat század óta" (Csiky: Taine angol irod. I. 97). 
„Ezt tapasztalt asszony létére világosan bizonyítja be" 
(u. o. 2 1 1). „Vásott gyerek létemre rámentem a part 
mellett megtorlódott jégre" (Borostyám „M. Sálon" I. 280). 

Mindezekben okhatározásra van használva a /<^- 
iire^ és hogy pl. a székely népnyelv is használja ily módon, 
azt következtethetjük ebből a megjegyzésből : „A létére ki- 
fejezést a 'bey -tol V. -nek is pótolja néha, pl. ifiufia v. ifiutói 

V. ifiunak elég az, a mit így megteszen" MNy el vészét 

VI. 230. 

Időhatározóul szolgál a következő mondatban : 
;,Egy kányának öreg létére [öreg korára , vénségére] 
eszébe jutott, hogy sok lopásai után az isteneknek is kel- 
lene áldozatot vinnie". (Vitk. munka II. 140; v. ö. sokan ál- 
mélkodnak pap-léteden, de nem én, u. o. III. 3.) 



21* 



324 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Igaz, hogy sokkal többször fordul elő megengedöleg, 
a német troiz értelmében, pl. „De hogy lehetnék hurkás 
létemre oly nagy ember én?" (Arany Arist. I. 19). „En 
erdélyországi létemre sem szót, sem szólamot nem hal- 
lottam tőle [a bihari embertől], melynek értelmét kellett 
volna kérdeznem tőle". (Brassai, Erd. Múz. kiadv. 11. 47). 
„Gyermek létére szivart szivul" (Ny. VII. 324). 

Az irodalmi nyelvben a daczára hasonló hangzása is 
közreműködik abban, hogy a létére inkább a megengedő 
viszonyra szorítkozik. Simonyi Zsigmond. 

Mellső. Hogy a -só sö főnevekhez is járul, bizonyítják 
e népnyelvi adatok is: karéjsó: szélső, derékső: középső ér- 
telemben. A mellső helyett azonban jobbnak tartom ezt: 
elödedy mely Matkó Istvánban ezt teszi: elő; etödedin levő: 
elején levő (Nyr. 11. kötet), Mélotai Nyilasban pedig: elő- 
ded: eleje valaminek (Nyr. VL kötet). Technológiai iratok- 
ban e szót a mellső helyett már évek óta használom. 

Frecskay János. 

Csökevény. A Nyelvőr XIV. 271. lapján Csapodi Ist- 
ván említi, „hogy a csökevény szót Török Aurél professzor 
Erdélyből hozta magával". 

Egyszerűen az igazságnak tartozom vele, mikor kinyi- 
latkoztatom, hogy eme sikerült s magyar tudományos mű- 
nyelvünkben valóban hézagot pótló szót a Természettudo- 
mányi Társulat lelkes elnöke, S z i 1 y Kálmán, hozta leg- 
először javaslatba a rudimentum fogalmának magyar nyelven 
való kifejezésére, és így e tőről metszett magyar tudomá- 
nyos műnevet irodalmunk egyenesen ő neki köszönheti. 

Török Aurél. 

Csákó. Sándor István Sokféléje IV. darabjának 128. 
lapján ez áll : y/Tsákó vagy Tsdkó-süveg nints igazán magya- 
rul mondva, mert TsdkosvídíVi vagy Tsdkos-süvegnek kell mon- 
dani. A magyar Süveg és Ruha készítők (süvegesek és 
szabók) igen jól tudják, mi neveztetik Tjúí^énak, mert az el- 
sőknél a' Süvegből hegyesen ki metszett Darab, raelly oly- 
kor hátul le botsáttatik, annak neveztetik, a' Szabóknál pe- 
dig a' Dolmánynak elölről való hegyes vége". 

Sándor Istvánnak ez adata kétségtelenné teszi, hogy 
a csdk főnév, a melynek csdk-os (csákós) származékából utóbb 
a csákó főnevet elvonták, a magyar mesteremberek közül a 
süvegeseknél és szabóknál még az ő idejében járatos szó 
volt. (1. Nyr. XII. 483.) N. K. 



1 



APRÓLÉKOK. 



325 



APRÓLÉKOK. 

A néptanítók és a népnyelv. Lundell svéd nyelvtudós 
a népnyelvhagyományok ügyét tárgyaló értekezésében, melyet 
a Nyelvőr utóbbi három füzetében mi is közöltünk, a gyűj- 
tőkről szóltában a többi közt ezeket mondja: ;,A2t hiszi az 
ember, hogy a néptanítók legalkalmasabbak az e féle mun- 
kára [a népnyelvi adatok gyűjtésére], ha elvégezve tanul- 
mányaikat szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasz- 
taljuk, hogy a műveltségnek az a foka, a melyre a 
néptanítók eljutnak, alkalmatlanokká teszi 
őket arra, hogy a nyeljárásokr ól helyes fogal- 
muk legyen. Rendesen ép úgy Ítélnek felőle, mint a leg- 
több félmüveit ember ; azt hiszik, hogy a nyelvjárások csakis 
az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivel romlott nyelv, 
minden erejükkel azon igyekeznek, hogy ki- 
irtsák a gyermekből". 

E kedvezőtlen nyilatkozat többeket kellemetlenül érin- 
tett s ebbeli visszatetszésüknek nyilt kifejezést is adtak. „Ez 
hát jutalma a szegény néptanító önfeláldozásának ! mondja 
egyebek közt az egyik panaszlevél. Napszámosi fizetés mel- 
lett azért fáradjon a népnevelés mezején, száraz kenyerén, 
hogy még azon szerény elismerés is, melyet nehéz pályájo- 
kon önfeláldozásuk által kiérdemeltek, igaztalanul megtagad- 
tassék tőlök, ezáltal is már aláásott tekintélyök még inkább 
csorbíttatván 1" S különösen az érinti fájdalmasan a néptaní- 
tókat, kivált a lelkesebbeket, hogy az itélet általános, s noha 
nem tesz semmi kivételt, a Nyelvőr szerkesztősége mégis 
minden észrevétel nélkül közölte a rosszaié nyilatkozatot. 

A mi az utolsó pontot illeti, mi kezdettől fogva elvül 
tűztük ki magunknak, hogy a mit egés;zében közlésre érde- 
mesnek tartunk, habár egyes pontjaira nézve nem értünk is 
vele teljesen egyet, hogy az olvasó szabadon mindem nyomás 
nélkül alkothassa meg a maga ítéletét, minden észrevétel 
nélkül közöljük. Csillagos jegyzetek, rekeszes észrevételek s 
más az előadás zavartalan folyamát megakasztó megjegy- 
zések közbeszurását mi a magunk részéről nem tartjuk igaz- 
ságos eljárásnak. Ha a szerkesztőségnek itt-ott vannak ellen- 
észrevételei, tegye meg azokat a legközelebbi vagy más erre 
kínálkozó alkalommal ; de a mit a maga számára megköve- 
tel s foganatba is vesz, hogy nem engedi, hogy közbevágá- 
sokkal csökkentsék állításainak s bizonyítékainak erejét, igaz- 
ságos, hogy azt mások ellenében is gyakorolja s ne töre- 
kedjék zavaró közbeszólásokkal az olvasó ítéletét magának 
előre lefoglalni. Ez az oka, hogy a föntebbi helyet minden 
megjegyzés nélkül közöltük. Most megtesszük rá s meg 
különösen a panaszhangra a magunk észrevételeit. 



326 APRÓLÉKOK. 

Kijelentjük tehát, hogy mi a svéd tudós föntebbi nyilat- 
kozatát minden betűjében aláirjuk; aláirhatjuk annálinkább, 
mert Ítélete nem kizáró, ö is megenged kivételeket, midőn 
hozzáteszi : „Egyes felvilágosodott elmék mégis megtalálják, 
merre van a helyes út". Mi is ismerünk a magunk részéről 
több magyar néptanítót, a kiknek kellő, képzettségéről elég 
alkalmunk volt biztos meggyőződést szerezni; de a mi a 
nagy részt illeti, Lundell kijelentése tapasztalati tényen alap- 
szik, a melyet mi is megerősíthetünk; mert néptanítóink 
közül a legtöbben csakugyan ama balhitben élnek, hogy a 
nép rontja a nyelvet, s minden jelenség, mely az irodalmi 
használattól eltér, merő helytelenség, s azért egyik legfőbb 
föladatuknak tekintik s rajta is vannak teljes erővel, hogy 
e ,világos fonákságokat' a nyelvből kiirtsák s a népet róluk 
leszoktassák. 

De grammatikai képzettség dolgában is igen sok a 
kívánnivaló tanítóink jó részénél ; szolgálhatnánk velük, mert 
bőviben vagyunk az adatoknak, hogy nem falusi, hanem 
városi tanítók, sőt könyvszerzők is akadnak többen, a kik- 
nél egészen kezdetszerü grammatikai ismeretek hiányának 
jeleivel találkozunk, de nem tartjuk helyénlevőnek először 
azért, mert a hiba a legtöbb esetben nem bennük, hanem 
viszonyainkban keresendő, az iskolák rovására esik, a me- 
lyekből kikerültek; nem tesszük másodszor, mert nem volt 
czélunk a vádakozás, hanem a vád ellen való védekezés. 

Kötelességünk egyébiránt kijelenteni, hogy újabban 
mind a két tekintetben örvendetes változás jeleit kezdjük 
tapasztalni. 

A megfejtett titok. Mikor a Közmunkák Tanácsának 
elnöke, a ki egyszersmind két színháznak igazgatója is, va- 
lami bölcs intézkedésre határozza el magát s ennek nyilt 
kifejezést ád, bátran meg lehet esküdni rá, hogy azt ily 
szókkal teszi : ,jE/ vagyok tökélve^ hogy ezt határozattá emelem 
s e határozatomról az egész színházi személyzetet értesítem^. 
Meg vagyunk győződve, hogy hasonló körülmények közt 
az állatkert igazgatója is környezetéhez ilyformán beszél: 
,Aztán kérlek benneteket^ hogy ezekhez á tárgyakhoz egyitek 
se nyúljon*. S hogy még egy példát idézzünk, a Budapesti 
Hírlap fordítója is a maga helyén és idejében bizonyára 
ekként fejezi ki magát : ^Elhatároztam magamban, hogy ilyen 
haszontalanságot többé nem fordítok le*. 

Mikor aztán arra kerül a sor, hogy az itt megnevezett, 
de meg más személyiségek is, hivatalosan intézik valakihez 
beszédüket, akkor már nem mernek a föntebbi mondatszer- 
kezettel élni, hanem szólnak ünnepi hangon, hivatalos ékes- 
séggel, a mint itt következik : ^Miröl a főváros átírat által 
crtesittetni határoztatik^ , (A Közmunkák Tanácsának jegyző- 



APRÓLéKOK. 



327 



könyvéből.) „A közönség kéretik a zsirafiFokhoz nem nyúlni^. 
(Az állatkerti főiiratok sorából.) „Salisbury el van határozva 
a kormányt nem elvállalni^. (A Budapesti Hirlap jun. 20. 
számából.) 

Most már az új magyar nyelv tökéletességének teljes- 
ségéhez csak az az egy hiányzik, hogy költőink is e helyett : 
„Arra kérem komiszáros uramat, ne löjje ki alólam pej lo- 
vamat!" jövőre így szerkesszék dalaikat: Kéretik a komiszá- 
ros általam^ nem kilőni alólam a pejlovam ! 

Mindeddig titok volt előttünk, miben rejlik oka e két, 
egymástól különböző (házias és nyilvános) beszédmódnak ; a 
napokban azonban illetékes helyről fölvilágosítottak ben- 
nünket róla. Egy fogalmazó bizonyos határozat záradékául 
6zt jegyezte oda: „Kiadjuk elintézés végett a számosz- 
tálynak" ; föllebbvalója azonban tudatta vele, hogy a kiadjuk 
semmiféle, bármi magas állású hivatal szájába nem való: 
y^kiadjuk csak a király mondhatja ; helyesen : kiadatik a szám- 
osztálynak". 

Nyelvészeti elmésségek. Egyvalaki jó kedvében, vagy 
a mi hihetőbb, azonvaló elkedvetlenedésében, hogy haza- 
fiatlan kertészek mind több és több levelet tépdesnek le az 
eredeti magyarság lombozatos fájáról, elővett gúnyának 
tárházából egypár nyilat, kiköszörülte jó élesre és nekiröpí- 
tette a gonosz fosztogató szive tájára. 

„A ,czápa és családja^ értekezésnél", így szól a gúny- 
irat fogalmazója, „eszembe jutott a íiranczia ^le cep ^= szöl- 
1 ö t ő. — A kis kézi cserép kancsót többször hallottam czepe 
néven említtetni Baranyában. — A Nyr. XIII. 322. 1. a 
ktidarcz magyarázatánál eszembe jutott a coup d* arresf'. 

Igaza van epigrammatistánknak. Valóban mulatságos 
dolog nézni, a mint ezek az újkori álomfej tők egymásután 
kihüvelyezik, hogy a hangzatos magyar zamat voltaképen 
ugyanaz, a mi a német {g^schmackj a csődör = ném. zelter 
sat. sat. 1 Hogyne ötlenek az ilyenek hallatára okos ember- 
nek azonnal eszébe, hogy eszerint hát a magyar kéz se más, 
mint a német kás^ a msigy. falka pedig világos, hogy ugyanaz, 
a mi a lat. falco, a magy. okos = gör. <oxdc, a magy. szőr 
pedig == franczia soeur sat. ? A czápát idegen fajzatnak csak 
oly eretnek magyarok mondhatják, a kiknek sem erős hitük, 
sem igaz tudományuk nincsen. Tudnivaló (1. a Büdös egyik 
rejtekzugában legújabban fölfedezett s csak az avatottaktól 
olvasható s érthető régi székely betűkkel írt Krónikát), 
hogy a rengeteg geológiai átalakulások előtt Szittyaország 
egy óriás sziget volt, melynek partjait egykoron köröskörül 
az Adria hullámai mosták, s a czápa annyi volt benne, hogy 
a szárazra is ellátogatott s a bátrabb szittya suhanczok néha 
tneg is nyergelték őket s úgy nyargalóztak végig Hunnivár 



328 VÁLASZOK. 

ragyogó márványpalotái közt. Különben magyar származása 
is egészen kétségtelen ; czdpa ugyanis voltaképen nem egyéb, 
mint sápa, azaz a sáp gyökből (vö. sáp-V6r) a kezdő í-nek 
előbb SZ'TQ^ s aztán cz-x^ változásával. 

Kudarcz is tősgyökeres régi magyar szó. Ugyanazon 
Székely Krónika szerint ugyanis az ős szittyáknál szokás 
volt, hogy az elfogott ispiónt büntetésül kútba vetették. 
Midőn az ily halálra Ítélteket, hogy végrehajtsák rajtuk a 
kiszabott büntetést, kötözve a kút elé hurczolták, a halálos 
ijedség eltorzította arczukat; az ilyenekről mondták aztán, 
hogy kút-arczot vágtak, s ebből lett később a máig is 
járatos ,kudarczot vallani' kifejezés. Hogy Heltai e helyett 
ykudarczoX. vallani* használt, az könnyen érthető s természe- 
tes is, mert ő is olyan szalajtottféle ember volt, a ki a leg- 
világosabb magyar szókat is elcsavarta, csak hogy idege- 
neknek (németnek) tűnjenek föl. A vér nála se tagadhatta 
meg magát — mint másoknál se. 



VÁLASZOK. 
Pótlékul a Nyr. XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

czula. a) „A czula szót nálunk is székiben használják, s 
csupán csak leányra vagy asszonyra szokták mondani. Ere- 
detileg egyébiránt jelent : ócska, szennyes ringy^rongy ruha- 
neműt, czele-czulát ; személyre átvitt értelemben : kétes erköl- 
csű, szennyes életű leányt, asszonyt, s e jelentésében közel 
áll a czurhöj szajha, kurva jelentéséhez. Pl. : Befogod a szádat 
te czula! mer megmondom a nevedet!" (Katona Lajos. 
Nagybánya, Szatmár m.) — b) „Múltkori közlésem (Nyr. 
XIV. 228) kiegészítéséül a czula szóra nézve még a követ- 
kezőket közölhetem. Baksay értesítése szerint népies hasz- 
nálatú szó s jelentése annyi mint bagazsia (bagage)y haszon- 
talan tereh, rongy, lim-lom, s szerinte erkölcsi megrovás 
nincs benne. Nekem is úgy látszik, hogy inkább a ,hatözon- 
talan, hitvány, rongy, semmitérő' volt első jelentése. Erre 
mutat a czele-czula = ringy-rongy". (Baráth Ferencz.) 

peték. „E szót Szatmáron egy vén huszártól, ki ben- 
nünket gyermekeket a hatvágás-rdi tanított, hallottam ; s pedig 
így : jobbra peték ! balra peték ! már t. i. mikor jobb vagy bal 
felől kellett magunkat védenünk, fedeznünk az általa felénk 
intézett vágás ellen. Nálunk különben a peték szót nem hasz- 
nálják, hanem e helyett patáliá-X mondanak, mely szó alkal- 
masint egy jelentésű a petek-Vi^. Én úgy vélem, hogy e szó 
a ném. bedecken igéből jöhetett át hozzánk, s így a nagy 
pefek nagy veszekedést, czivakodást, összecsapást jelenthet, 




VÁLASZOie. 



329 



a vívásnak említett német műszavától'*. (Katona Lajos. 
Nagybánya.) 

petten. „A pöttön szót kis emberre alkalmazva Sopron 
megyében közönségesen használt szóként ismerem". (C sá- 
pod i István.) 

pagyabunkó. ^Szatmár alsó vidékén hallottam e szót; 
jelentése: erősen ragyás, ragyavert, kinek arczát a ragya 
igen eléktelenítette. PL ,Jaj te ragyabunkó! de csak rut 
vagyl' Mondják ragyabimbó-m.\i is". (Katona Lajos.) 

eresztös. L a) ^Az eresztős szó itten általános használatú. 
Eresztös nálunk a gabona, ha böv magot ad ; eresztős a 
szőlő borra, a szalonna zsírra, a szilva, törköly, borseprü 
pálinkára nézve. Tehát jelentése : gazdag, dus, bőv. Pl. ,Hogy 
ereszt a szőlő ? Bizony nem igen bőven, mer nagyon húsos', 
azaz nem igen leves". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár 
m.) — b) ^Eresztős az élet zu gabona, e kifejezést Szatmár 
megye keleti részeiben egészen Nagybányáig s az ú. n. Avasig 
széltiben használják. Minél több buzaszem kerül ki valamely 
keresztből, annál eresztősebb : eresztős a kereszt Egy értelmű 
vA^\ jól fizet az élet^. (Bartók Jenő.) — c) „Csallóközben 
mondják: egy szapul ereszt az élel^. (Kaprinay István.) — 
n. ^Eresztős ez az élet v. búza, oly gabonára mondják, mely 
még nincs jól kiszáradva s nyirkosán vitetik a malomba, s 
mely a malomkő alatt nem porlik, hanem nyálkás nemű 
anyaggá válik". (Sütő János. Kecskemét.) 

mármoros. „A Nyr. XIV. 185. 1. tett kérdésre vonat- 
kozólag közölhetem, hogy egy czeglédi származású buda- 
pesti asszony fülem hallatára többször is mondta férjének: 
„te is mdrtnoros voltál". E szóalakon férje nem akadt fönn, 
az asszony pedig kérdésemre, hogy mdrmoros? ismételte: 
„bizony mdrtnoros^. Azt hinném ez afféle választékos kifeje- 
• zés ; megfordítottja annak, mikor mdrma és mdrmost helyett 
mdma és ?ndmost szót ejtünk". (C s a p o d i István.) 

vén. a) A vón alakot volna helyett a vidékünkbeli nép 
^P^gry használja, mint a kellene helyett a kén alakot. Pl. 
Nem kén nekem egyéb gazdaság, csak az a pár ökör vón 
az enyém", (ifj. Hegyi Mihály. Deézs.) — b) y^Vón a volna 
helyett nálunk általános használatú. Pl. Nem vón semmi 
bajom, csak pízem vóna^. (Katona Lajos. Nagybánya, Szat- 
már megye.) 

A vágó állatok részei, a) „A marha részeiről itt 
a következő elnevezéseket hallottam: tarja, iajtékpecsenye, 
lapaczka (lapoczka), felsdr, fartő^ gömböjii-pecsenye^ csíkló^ bél- 
pecsenye, szegy ^ kődökremek, vastagódal, karmanddlú A disz- 
nó n is ilyen formán nevezik az egyes részeket. A lolja vagy 
lolva szó azonban nálunk ismeretlen", (ifj. Hegyi Mihály. 
Deézs.) — b) „A lolja vagy lolva szót vidékünk egyáltalán 
nem ismeri ; de van egy általános szavunk, mely alkalmasint 



^ 



330 KÉRDÉSEK. 

a loljd-ndA^ változata. Van pl. a sertésnek egy testrésze, 
mely a mellkastól kezdődőleg lefelé két ágban a bordák 
egyes kinyúló csontjait foglalja össze : ezt nálunk nyuljá-nzk 
nevezik ;. a kezdő bunkós részét nyul/ü-nekj a nyúlja /ejé'XíQ\i. 
Innen szokták tréfásan mondani : „jó a nyulfü káposztával", 
természetesen nem a valódi nyúl fejét, hanem a disznó 
nyuljd-ét, értik". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.) 

topa. a) „A iopa szót Toron tál megyében Tordán béna 
értelemben használják; főképen arról mondják, kinek keze 
vagy lába ujjai, keze vagy lába feje hiányzik". (A „Buda- 
pesti Hirlap" egy olvasója.) — b) „Nálunk a topa szót 
oly emberekre mondják, kik menés közben mindég a föld- 
höz ütik lábukat; vagy gyermekek közt olyanokra, kik fut- 
kározás közben nem emelik fel eléggé, hanem mintegy a 
földön húzzák a lábukat". (Csatáry Lajos. Déva-Ványa, 
Jász-N.-Kun-Szolnok m.) 

fagy. (Múlt füzetünkből véletlenül kimaradt. Szerk.) 
„A fagy igét annyiban ejtik Baján a müveit szokástól elté- 
rően, hogy ott ikes ige, a mint ezen a vidéken az ik-es alak 
egyáltalán nagyon kezd elharapódzni, s más különben iktelen 
igét is mondanak Wiesen: fagyik {az éjjé befagyik a Duna; 
lefagytk az órod stb.)". (Balassa József.) 

jár. a) y^Az ócska bankó mán nemjér, egészen közönséges 
kifejezés, s nem hiszem, hogy ezt a dolgot másként fejeznék 
ki akárhol". (Baráth Ferencz. Kis-Kunság.) — b) „Torontál 
megyében Tordán a rossz pénzre azt mondják * ez a péz nem 
jdr^, (A „Budapesti Hirlap" egy olvasója.) — c) Vidé- 
künkön mondják az ilyenféléket: Nagyon jdrja az efféle 
betegség. Ez ^ szokás több helyen j'drja stb." (Verseghy 
N. Róbert. Esztergom.) — d) „Deézsen egészen szokásos: 
Ennek az embernek a szava nem jdr. A régi forintos nem 
jdr."^ (ifj. Hegyi Mihály.) — e) „Vidékünkön általános keletű ' 
mondás : Jdr-e még ez a bankó ? Honne, ha viszik I A csalás 
köztünk nem jdr.^ (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.) 



KÉRDÉSEK 
a Nyelvőr olvasóihoz. 

I. A mint a Nyelvőr ez évi VL füzetének 271. lapján 
olvasható, Calepinusnál és MA.-nél a lat. posticum ,belsö 
ajtó'-n kívül fül-ajfó-vdl is van fordítva. Kriza Vadrózsáiban 
(502. 1.) a székely szók sorában előfordul a hülajtó s a kö- 
vetkező magyarázat van hozzácsatolva: „a pitvarajtón egy 
külső ajtó léczből csinálva". Kresznericsnél az ajtó alatt az 
összetételek közt ezt is ott találjuk: ^hél-ajtó: porta tecti". 



J 



NÉPN YELVH AO YOMÁNYOK . 331 

Mily vidékeken élnek e szók? Kérjük pontos és tüze- 
tes magyarázatukat, nevezetesen a ház melyik részén levő 
ajtót nevezik fül-y hül- v. hél-ajtó-m^iy minő anyagból szokott 
készülni s milyen a szerkezete. 

2. Használják-e másutt is s minő jelentésben a kővet- 
kező szókat: mirhó (Hajdu-Szoboszlón annyi mint: „erős, 
viharos szél"), minor (u. o. annyi mint: „hermaphrodita"), 
czompó (u. o. annyi mint: ..segédbába*')? 

3. Dívik-e a nép nyelvében a kelengye szó? 

4. Hol és milyen értelemben használja a népnyelv a 
lomb főnevet? 

5. Él-e valahol a kígyó szónak ez a kiejtése: kija? 

6. Hallható-e valahol /«>ú&*>fe \L^y%\X füröszik? 

7. Mondják- e valahol más helyett ezt: mdsabí? (Vö. 
. . . „Tempi passatil Masabb vendégekkel foglalkozik már a 
közvélemény, masabb dolgokat érlel magában és bocsát vi- 
í^gá a rotácziós gépnek kopogó szelleme" — írja Latkó- 
czy M. a Peati Hírlapban 1884. jül. 30. tcza.) 

8. A tíisszenty triisszenty prüsszent alakokon kívül ejtik-e 
ezt is: ptrüsszent? 

9. Él-e még valamely vidéken s mily értelemmel a 
Sándor István említette (1. a helyreigazítások közt) csak fő- 
név s a csákós vagy csákós (-süveg) melléknév? 

10. „Szép lovai vannak ennek a hunczut sovábnak. — 
Szép, de szebbek a mi bírónké^. Mondják-e valahol a má- 
sodik mondatbeli birtokost (bírónké) így is : Szebbek a mi 
bírónkéi ? 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Sujkon üget: a mi még bizonytalan. 

Körősztű van benne a kutya: gonosz emberről 
mondják, mintegy kifejezve, hogy tehát nem is jöhet ki belőle. 
Hallotta hírit, mint katona a kávénak. 

Fahögyön a nap: este v. reggel, midőn a nap fa ma- 
gasságban van az ég aljától. 

Lógnak a násznagy-kendők: a gerendáról lelógó 
pókhálóra mondják, kivált ott, a hol eladó lány van a háznál. 

Eggy a kuczó a kemönczévé: akár a gazdával be- 
szélj, akár a gazdasszonnyal, az mindegy. (MA.-nél : Egy a szoba 
a kemenczével. Debreczenben ugyanígy, Ny. VII. 424.) 

Töszik a törvént: midőn értetlen emberek rajok nem 
tartozó dolgokról vitatkoznak. Pl. ^Tőszik ám a tőrvént a malom 
alatt; aszondik^ hogy má nem soká kiüt a negyvennyócz^. 



n 



332 NÉPNYELVHAGYOM AnYOK. 

Sé hótt, sé eleven: „Úgy mögij ettem, hogy nem vótam 
én sé hótt, sé eleven". 

Veri az annya tolla: serdülő leányról mondják. (Ere- 
detileg libáról, midőn a fehér toll kezdi kiverni.) 

Fogó herei Fogó hely malomban az, a hol a lovakat 
befogják. 

Lé tartja a szógát, átok szitok a gazdát: ha 
a gazda ros3*. élésen tartja . a cselédet, elég alkalma van károm- 
kodni annak rossz munkája miatt. 

Mozgatja a fülit: jelentkezik vmi őtet illető járandó- 
ságért. 

Nyirfa-nyerög: sovány száraz vén asszony. 

(Kis-K ún-Halas.) 

Korda Imre. 



Babonák. 



1. Hogy a kutya harapós légyén, tűskére kő ténnyi, mikor 
elősször a házbo beviszik. 

2. Hogy a tehén mégűzöggyék, keresetlen szurokká kÖ a csi- 
pejit még a farát kőröszbe mékkennyi. (A kerék agyáról a súrlódás 
következtében le-leesik egy-egy megkeménykedett kenőcs darab ; 
ezt kell véletlenül megtalálni.) 

3. Hogy a ló sállék (sárljék), ugyan illen keresetlen szurkot 
kő kény érbe neki beannyi. 

4. Istenátkoszta tüske gubájábo van ék kukacz, ászt kő 
kényérbe beannyi a tehénnek, akkor mégüződik. 

5. Hogy a palántot a bóha még né egye, karót kő ütnyi 
közibe, osztán a karó hegyire disznószart ténnyi. 

6. A csikó nyakábo csöngő helétt disznószart kő kötnyi nyócz 
napig, hogy a zannyátú é né maradozzon. 

7. Disznó-óbú kő a tikot mégütetnyi, hog^ a csibék még né 
tetveséggyenek. 

8. Ha a gyerek éjjé sokat réjn akkor űtetett fűzfánok a haj- 
tását kő mékfőznyi, avvá meggőzőnyi. 

9. Ha szengyömap előtt kigyut fog a zembér, s annak a 
fejit a tikok válujába teszi, akkor a kányo nem viszi el a pizsélléket. 

10. Ha a bükkönt újhold pénteken vetik, akkor a majorság 
nem veszekedik még tüle. 

11. Hogy a gyerek könnyen évájjék a csöcstű, disznuválura 
kő űnyi a zannyánok, és onnan mékszoptatnyi. 

12. Sárgoság ellen lutszart kő borba innyi. 

(Nagy-Lengyel, Göcsej.) 

Gaál Ferenc7 



népnyelvhagyomAnyok. 



333 



Gúnynevek. 

Nyomcsék Gyurkó. Természetesen, emberünk kicsi le- 
vén, testalkatában ^a züdű enyomta, hát bizé ném nyőtt még; naon 
formátlan erabör, hát tuggyok, a seg^é nincs messzi a födtü ; hozzá 
még gérnyáncsos (= görhes, sovány) ip". 

Pikles Piku. Ez egy szegény embernek a nev:.. ki „'nye- 
rők korába pókákat legetetétt a páskpcziun; a pókák között fijaji 
és vótak, osztán eök aok után, mit mégöjöttek, mindig aszonták 
pik, pik". A szomszédos gyermekek hallván, hogy a pulykapásztor 
utánozza a kis pulykák ^pik, pik'^ hangját, megszületett vele a 
Pikles név ; Pikura pedig a pap keresztelte, mikor azt mondotta 
hozzá „Miklós ! én tégedet keresztellek". 

Lettyés Janku. Lusta, lomha magaviseletéről = 1 e 1 1 y e- 
détt. „Imme-ámma möjöget a zuton, roggyog a zina, mintha vén 
embör vóna". 

Rétes Peti. „Mikor u kedve vót, naon éhön vót, dógoz- 
nya, kaszánya, fát, vaj gezdörnyit (= apró fa, rözse) vágnya vót, 
mégehüt ; ha elejbe téttik vóna, hát három tepszi rétest és mögöjött 
vóna. Naon szerétté a rétest". 

Pihe Náczi. Habár öregségénél fogva már az Ignácz nevet 
is megérdemelné „a Pihe Náczi csak am marad, a ml gyerök ko- 
rába vót; ollan könnyig vót, mind a pihe (= pehely)". 

Onökös Dávid. Már a neve is elárulja, hogy „a Dávid 
bátyám, aki kjennek tesférsógora, mikor bócsukra egyár Bisztiri- 
czire még Marja Czellbé, szeret ünökügetni. Ev vezeti a porose- 
cziut, akár ijott, akár öjött, még ehös gyomorré és ott dáviriku 
(== kiabál) a porosecziu elűtt". 

Rofa Jóska. Rekedtségénél fogva mintha röfögösen ejtené 
ki a hangokat, azért már gyermek korában társai Rofának keresz- 
telték el. 

Főlöntü Pál. A garatra szokott felöntözgetni „mikor be- 
rúg, hát izej mikor részög". 

(Dobronak.) 

Faték József. 



Táj szók. 



f e r s i n g : szoknya. 

f é 1 k ó t y a : eszelős, féleszű, 

hülye, 
fűddzö: fűző. 
füdzfa, füczfa: fűzfa, 
fűt tő: kályha, 
fim lik: fénylik. 



Z i 1 a h i a k. 

f i n d s i a : csésze. 

g e 1 e b i b e : kebelébe. 

g u r d é : gyom. 

gyere nálunk : jőj hozzánk. 

g y ö k ö n t : bólyogat, bólintgat. 

g y ö m ő c s : gyümölcs. 

h a j k a 1 : csendesen, lassan. 



334 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



helybenhagyni: keményen 
elverni. 

hink-hank: kévéd értékű, 
semmit érő, selejtes. 

honná t, honnét: honnan. 

h o p l á s : gézengúz, munkake- 
rülő, naplopó. 

h i r n y ó : hernyó. 

i p p e g : épen. 

istenitélet: vihar. 

i V u 1 1 : ivott. 

j ó i z ű : csinos, formás. 

kaláka: evés- és ivásért vég- 
zett munka ; mulatsággal ösz- 
szekötött munka. 

kalamistrál: munka közt al- 
kalmatlankodik^ útba van, mun- 
kájával semmit sem segít elő. 

kapás: képes (fáhig). „Nem 
kapás reá^ : nem tudja azt 
megtenni, elvégezni, nincs reá 
képessége. 

kárpál: sokat beszél , perel 
valakire, zsörtölődik. „Ne kár- 
pálj : ne járjon a szád, hadd 
el már a perelést, szidást. 

kártyus: fa kanna. 

k a s t o s : sáros, lucskos, harma- 
tos vagy megázott fűtől ned- 
ves, piszkos. 

kasul-bakul: össze-vissza. 

kasornya : gyékény- vagy 
csepűfonadék, melyben konyha- 
edényt hordanak a mezőre ; 
fazékfogó. 



kecskebukázni: bukfenczet 
vetni. 

kofa: gyümölcsárus férfi. 

k ü f á n é : gyümölcsárus nő. 

k o k a s : kakas ; pattogatott ten- 
geri. 

k o m á n é : komasszony. 

k o p a c z : kopasz. 

k ó r i c z á 1 : csavarog, bolyong. 

kócs^ kaucs: kulcs. 

kótyagos: jó kedvű a bortól, 
ittas. 

köntös: női ruhaderék és vele 
egy kelméből készült szoknya. 

kukra ugrik: visszapattan, 
felszökik, fölfelé ugrik. 

kukraugrós: rugalmas. 

kukra emelni: függélyes irány- 
ban emelni. 

k u k k a z n i : sárgolyót feldobni 
vessző végéről. 

k u k u r ó : perecz kenyértész- 
tából. 

küllő: harkály. 

lator: parázna. 

l á d a b e 1 i : fehérnemű, kelengye. 

lefetel: nyelvel. 

1 é g e 1 y : lapos dobhoz hasonló 
fa edény, melyben vizet vagy 
bort visznek a mezőre. (Bé- 
késmegyében c s o b o l y ó né- 
ven ismeretes.) 

1 i p h e n d i ) ^ léha gondolko- 

l i p h e c z ( ' zású. 

1 i u : lévó. 

lusta: ocsmány, ledér. 

Juhos Béla. 



Székelységiek. 
(A Tájszótár kéziratából. Vö. Nyr. XIV. 223.) 



bakk fütty: gyermekek já- 
téka ; az egyik lebuvik négy- 
kézláb, a más keresztül szökik 
rajta s az is lebuvik s a töb- 
biek is rendre keresztül szök- 
dösnek, és így tovább. 

b a l o g o s : befelé álló, p. o. 



balogos körmű ló, befelé haj- 
lott körmű, 
é l e s z : sernek avagy pálinká- 
nak valónak felforrása; innen 
kis élesz ; midőn a ser vagy 
pálinkának valót előre élesz- 
tővel megkeletik egy kissebb 




NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



335 



cseberben s úgy töltik a na- 
gyobb kádba, 
felvájni: a ledőlt gabonát a 
főidről ; innen v á j o s gabona : 
ledőlt vagy nehezen aratható, 
f odrit tó: a bőr szinit fodo- 
rittó fa eszköze a ti márnák, 
keverés: a pálinkának béfor- 
rozott moslék forma higság. 

frisko; ingre fölvett s azt ki- 
méllö derék közepéig érő kurta 
kendervászon másod ing. 

írek túrás: különös fogásu 
ember. 

haskéreg: Mártonnál has- 
kér. 

meglábbalni: a betegségen 
keresztűlesni szerencsésen. 

megnyállani: a húsnak meg- 
nyulósodni. 

megnyergelni: felülkere- 
kedni a feleségnek a férjén. 

megömleni: az ón öntésben 
az ijesztő tárgy képinek ki- 
ömleni. 

megragadni: megfogja a ma- 
lota az üstöt ; valakinél sokáig 
ülni. 

megránkodni: megrászkodni. 

megreppenni: a veréb egy 
kisség felszáll s újra leszáll. 

megszemelni: a búzát sze- 
menként megszedni. 

megtérülni: valakinél valami 
dologba boldogodni. 

m é h - s z i n : méh tartó hely, 
apiarium. 

méltatni: általadni^ p. o. én 
általméltatom, pro : adom. 

mihejszeg: a mihejpadba járó 
vasszeg, a melybe akasszák a 
deszkát. 

orozba maró: kutya, a ki 
nem ugat s megmar, lopva 
megmaró. 



öszveereszteni" két desz- 
kát gyaluval. 

öszveérni: a szilvának a kádba 
öszverothadni. 

öszvehadarni: a cséphada- 
róval öszvevemi. 

öszvekuczorittani: a tűz- 
nek a szalonnabőrt öszvegom- 
bojgatni ; a lábat öszvesugo- 
ritani. 

öszvesodrani: a tojás szé- 
kit sodrófával öszvekeverni. 

Ötves-olló: réznyirő olló a 
lakatosoknál. 

pappal hálni: midőn a fo- 
nalat a vetőre egészen föl nem 
tudja vetni a szövő s a ház- 
ban éjczakára bennmarad a 
vető. 

s a r o k - i r ó : sarkot czifrázó la- 
pos fánczos csont. 

szinlő-fa vagy hu sió -fa: 
két lapittoju fa, a melynek 
van mintegy kilencz fertályos 
két lába ; a szőcsök műszere, 
a mivel a bőrnek a szinét 
tisztítják meg a csávától. 

szinlő-kasza: a mivel a 

szinét adják meg a timárok ; 

nem éles, mert ha a volna, 
vakarna. 

szökő-juk: egérnek, ráknak 
titkos juka, a melyen keresés 
elől kiszökhetik. 

szörtojó: egy sing hosszúságú 
vas, nem éles, a mellyel a ti- 
már letojja a szőrit a bőrnek. 

cselekedő-üst: mindennap 
kézbe forgó kicsid üst. (Olyan 
kifejezés mint a nyelvemlék- 
beli : künnjáró edény: 
hétköznap használt edény. 
Kr. J.) 

Frecskav János, 



L 



336 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Néprománczok. 

Jó estét, jó estét Sági biróné asszon ! 
Itthun van-é lyányo/ a kedves galambom? 
Itthun van, aluszik az ésö szobábo, 
Az ésó szobábo, piros paplanyos ágybo. 

Mennyén be, mennyén be, híjjá c. a bálbo, 
Sárgo ^) bronell czüpöt húzza a lábáro, 
Szép selém szoknyáját kösse dérékáro 

Hangászok, hangászok '), reggelig húzzátok ! 

Mást mulatok kedvemre Sági biró lyányávuó, 
Sági biró lyányávuó, az én kedves rózsámmuó. 

Iczikém-piczikém, haggy ékkicsint pihennyi, 
Sárgo bronell czüpőmbü a vért kiöntenyi ! 
Ném lehet pihennyi, ném lehet nyugonnyi, 
Sárgo bronell czűpödbü a vért kiöntenyi. 

Té tétté fogadást én előttem,' ném más. 
Hogy én rajtam kivül sohase szereccz mást. 
De té hamis vuótá, már engem mégcsuótaá, 

• 

Eppár hamis csolkér máshuó folamottaá. 

Vergyé még az isten ászt az idés anyát, 
Estétü réggéig ki ném láttyo lyányát. 
Vergyé még az isten azt az idés apát, 
Estétü réggéig ki ném láttyo fiját. 

Efél után öt óra, harangoznak hajnóra. 
Szép szomorú verséket Sági biró lyányáro. 
Még a más vendégnek *) húzzák a vigadót. 
Sági Mariskáro húzzák a haldoklót. 

Jó estét, jó estét, Sági biróné asszon ! 
Ászt hallottam, hogy méghuót az én galambom. 
Méghuót maá, méghuót maá é is van temetve^ 
Té hitván rongy ember szenveccz a börtönbe. 
(Bókaháza. Zala partján.) 

Kertész József. 

M » Sárgo bronell czüpöt" ugyan már nem viselnek, de a fekete még 
mindig a legnagyobb fényűzési czikk e vidék leányainál. 

^) Hangászok: zenészek (czigányok). A nép dalaiban szereti az nrias 
kifejezéseket használni. K. J. 

') Nem toUhiba a jvend^g* ? S z e r k. 



Afr^eUnik 

minden hóruip 

három Ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 



NYELVŐRE' 



82KRKK8KTI 



SZARVAS GÁBOI^, 



Szerkesztő 

adó hivatal 

Budapest 
VI, Bulyoz'szky- 
utcta 6. SS. 



XIV. kötet. 



1885. AUGUSZTUS 15. 



VIII. füzet. 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 
3) A -nál, -töl, -hoz ragrok. 

A -ndi rag alakjai és eredete. 

A -nd/ rag illeszkedés nélkül nyelvemlékeinkben nagy 
ritkán fordul elö; pl. Ferenncznal Lev. I. 2. (a HB.-ben 
egyáltalán nem fordul elö.) A nél-kiil első eleme némely 
codexűnkben még nem a következő >&/i7-höz, hanem a meg- 
előző névszóhoz illeszkedik (-ndl kiil és -nél külj. Annyival 
föltünőbb, hogy némely vidék ejtésében még máig sem haj- 
tódik végre mindig az illeszkedés. Különösen a göcseji nyelv- 
járásban állandó a -ndl alak: enndly erdündl, embemdl^ ken- 
demáL (Budenz- Album 170.) Hasonló alakok dívnak még az 
Örségben kiná e h. kinél Ny. IV. 38. és Halason : Péterékndl^ 
Szekérékndl VII. 562. annd a ménösnd VIII. 85. (Vö. még 
Somogyból: ménnd tovább, anná jobb HL 318.) — Palócz 
kiejtéssel : -nudflj, nudllunk. 

Az / hang elveszésére régi példa „Szabó Istuanna voltam" 
Lev. I. 76. Ma pedig a -nd -né az élőbeszédben egészen 
közönséges. 

Viszont már a régiségben és szintúgy a mai nyelvjárá- 
sokban gyakran találkozunk kettős // hanggal a személy- 
ragos alakokban. így pl. a székelységből : ndllam, ndllad^ 
ndlla Gyarm. nym. 11. 114. ndlla (Háromszék) Ny. V. 466. 
Szatmár megyéből . VII. 275, IX. 131. 

A középfok mellett eredetileg úgy látszik általános 
volt a 'tol rag használata, ez pedig személyraggal ilyenfor- 
mán hangzott : tölle7ntől stb. Aztán lassanként a ndl rag 
lépett helyébe s pl. a Bécsi és MünchC. nyelve a kettő 
között ingadozik. Ez az ingadozás abban is mutatkozik, 
hogy egy-két codexben ilyen abajdocz személyragos alakot 

X. NYRJíVÖR. XIV. 22 



33^ SUTION YI ZSIGMOND. 

találunk: tőlletecnél MünchC. 203. tMenel TihC. 142. Később 
a régi töllemtöl helyébe a tiszta nálamnál alakot vették 
használatba*), s a középfok mellett ez maradt a rendes sze- 
mélyragos határozó maiglan; pl. erösb vagyok náladnál 
, Helt. mes. 210. A múlt század óta azonban előfordul, s netn 
ritkán, az egyszerű nálam^ nálad ^lak is középfok mellett 
e h. nálafnnál^ náladnál stb., még pedig versben prózában 
egyaránt; pl. ^sokkal többen vannak ők minálunk" Jók. 
Erd. ar. 105. Sőt már Gyarmathi nyelvm. 11. 114. egyenesen 
ajánlja a második nál elhagyását, de nem világos, vájjon az 
ö ötlete-e ez vagy pedig valóban a székely népnyelvre tá- 
maszkodott-e mint számos más szabályában**). Érdekes a 
következő vegyes példa: „boldogabb ily polgár nálam és 
náladnál^ noha fényes kapa várja gúny hójánál** Orczy L. 
költ. holmi 72. 

Nálamnál azonfölül előfordul némely régi irónál a kül 
szócskával kapcsolatban. Midőn ugyanis a mai nélkül még 
ilyen alakban szerepelt : láncsánál kül és tőrnél kül, mégis 
már nem tetszett a magyar nyelvérzéjcnek e két elemnek 
ilyetén szétválasztása: nálam küly nálad küly s azért inkább 
ismételték a nál-t közvetetlen a kül előtt. (Igaz, hogy ez 
nem magyarázza meg a középfok melletti nálamnál-t, s hogy 
másrészt a két jelenségnek valami közös oka lehet, mert a 
kül V. nélkül elválasztó természetére nézve megegyez a kö- 
zépfokkal.) Példa : ^mynalunknalkrwl országot nyertetek" : 
sine nobis regnastis Komj. I. Kor. 4 : 8. Ebből a szerkezet- 
ből fejlődött aztán a mai nálam nél-kül^ nálad nél-kül stb. ; 
az imént idézett mondat már Károlyinál így hangzik: ná- 
lunk nélkül országot vettetek. 

Végre a mai népnyelvben hamis analógia útján hely- 
határozókba is belopódzik az a pleonasztikus nálamnál alak. 
Ezt mutatja legalább a következő adat: jénaiunknál: hoz- 
zánk; nálunknál jöttek^ (Szabolcs m.) Ny. IX. 136. 



♦) Nálamnak VirgC. 3. (mire Sziládi hivatkozik RMK I. 343 ) csak 
toH- vagy sajtóhiba lehet. 

**) Különben is kissé furcsán hangzik ez a szabálya: ^A. \náiAi(A ké- 
pezett] birtokos névmásokba szépen elmarad végűi a -nál, p. o. ohosahh ndlr 
lamy nálladf nálla, mégis meg lehet különböztetni ettól ama másik hasonlító 
birtokos toldalékot : nállam, apnd me. De a többese megmarad: 
szfbb fidllunkndl, nállntokndl^ . 



J 



A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 



339 



A ndl ragot Révai gramm. III. részében az észt neal^ 
fiiak ,seite' szóval vetette egybe. Ez nem elégíthet ki ben- 
nünket, mert magashangú (az első alakban az ea diphthon- 
gus csak a hosszú áa hang dialektikus változata, így pad h. 
pea stb.), míg a magyar szó mélyhangú. — Gyarmathi már 
azelőtt összeállította volt a lapp nála névutóval (affin. 42.}. 
Ez az egyeztetés alaki tekintetben elég találó volna, de itt 
meg az a baj, hogy más forrásaink szerint a lapp nála nem 
a. m. -nálj hanem -ra, nalne rajt, nalde -ról (1. pl. NyK. 
XII. 201. Halász lapp nyt. 20. 1.) Ehhez a lapp névutóhoz 
tartozhatik az a két elavult észt alak: jege-nal an oder in 
dera flusse, vezt-nalle auf dem wasser, melyeket Weske idéz 
(unters. 45. 91.), melyekkel tehát nem elég alapon állítja 
össze a mi ndl-ra,gos alakunkat. — Kielégítőbb magyarázatot 
adott Budenz NyK. II. 313.: „nagyon valószínű, hogy a 
ndl mint névszótő egyezik a mordvin mai tővel, melyből 
casusragokkal e postpositiók támadnak : mala v. malasa = 
nál, közel hozzá, mellett ; malasta közeléből, mellől ; malas, 
maian közel hozzá, mellé ; .'. . a [magyar] mdl igen alkal- 
mas szó arra, hogy a nyelv postpositionalis alapszónak al- 
kalmazhatta". Mdl pedig édes testvére a mell szónak, mely- 
ből a ndl raggal rokonértelmü mellett névutó van képezve. 
A ndl Budenz szerint valamikor *ndl-n volt; a szókezdő 
hang elváltozása ugyanaz, mint a mevet: nevei-féle példákban. 
Csak az a föltűnő, hogy míg a *del-n, *iül-n ezzé váltak: 
ienn, künn, addig *ndlnam, nálnad ezzé lett : ndllam, ndllad. 
De itt tekintetbe vehetjük a dissimilatióra való hajlamot, 
mely a kezdő n után a következő hangcsoportból inkább 
az /-et tartotta meg, mint az n-et. Vö. Anion: Antal, gya- 
ndni : gyaldnt, gyardnt, és viszont a két / kikerülése végett: 
*sajldl : sajndl (Budenz), taldl: tandíj szelel : szeneL 



A 'töl rag alakjai és eredete. 

Az á ő és ú ü hangú alakok váltakoznak, mint abla- 
tivusi viszonyszóinknál általában (1. az -ul -ül ragot). Pél- 
dák: iewlem ÉrdyC. 522b. kytewl 519. isteniewl 520b. stb. 
De pl. Bornemiszánál kétfélekép: mitől vagyon — aitul va- 
gyon, Préd. 1^, fenektúl fogua 25. stb. A HB. szintén a zár- 
tabb hangot mutatja : gimilcictul, gimilcetvl, gimilstwl (két- 

22* 



340 SIMON YI ZSIGMOND. 

szer), istenivl^ ildeiíiihl^ ktnzoiviatml (v6. uo. charmul, de 
másrészt: belevl^ felevl). Ugyanezek az alakok később is 
minden korban előfordulnak amazok mellett, pl. fogsagiul 
CzechC. 33. en ihywlem RMNy. Ilb. 140. te túled Kár. bibi. 
453. 4ül Pázm. préd. 49. stb. Isteniül^ órdógtúl^ Matkó bány. 
74. A mai élőbeszéd többnyire ezt a kiejtést fogadta el, 
míg az irodalmi nyelv a -tói -tölAxoz ragaszkodik. 

Azonkívül a -^<77-nak néhol nem 4öl^ hanem -tél felel meg ; 
pl. ideyiel EhrC. 1. emberektel 21. (de uo. keppetewl 2. ystcn- 
tewl 3. és angaltol i. stb.) telem RMK. I. 160. teyled a, te 
KulcsC. 92. de: een tulem a me uo. 3. 

Az ü ü magánhangzó Dunán túl ma rendesen rövid : 
en tülem, attul w, ettül is, Vo. a következő rímet: Ott a 
mezőn szól a. fülemüle^ fáj a szivem igen hamar tiile^ Göcs. 
népd. 67. 

Más vidékeken viszont nem csak a magánhangzó hosz- 
szú, hanem a személyragos alakokban az l hang is: én túl- 
lem stb. Ilyen alakokat rég^ irodalmunkban is gyakran ta- 
lálunk: ő tőllő ab ea, ab eo BécsiC. 6. 36. stb. t&llóc Tel. 
ev. 558. tüllúnc Matkó bány. 59. — Viszont a ragban az 
élő beszéd az /-et többször elhagyja mint nem, kivált más- 
salhangzó előtt és mondat végén ; pl. székely közlemények- 
ben : az alma a fájdtó nem messze höngörödik Ny. VI. 465. 
ótalmazzon bútó betegségtő V. 521. (de: lesz kéjedből hiró 5i9.)> 
az Alföldön: attú^ ettü; Dunán túl: attUy ettü. 

Az ettől alak sajátságos módon bővült az enklitikus 
n-nel a következő példákban : enthvlen/oghwa [olv. ett^vlen'] 
nem eszem húbenne : ex hoc non manducabo ex illó JordC. 
606. ettúlen fogua ex eo Félegyh. bibi. 119. ettülen fogva^ 
Szeged népe n. 140. Érdekes volna tudni, előfordul-e ez 
máshol is, és nemcsak a fogva szó előtt. 

Középfok mellett a mai nálamndl helyett előfordul tő- 
lemtől^ tőledtől stb. az Érdy, Bécsi, Münch. cc.-b^n ; pl. ÉrdyC. 
2iib., tólletől [olv. tőllétőll^ Münch. 97. Továbbá ezek az 
abajdocz formák: tőiénél^ tölteteknél; 1. az előbbi ragot. — 
A nálamndl kül rokona ez a kifejezés : tevlettevl megválván 
HorvC. 270. GömC. 131. 

A 'tői ragot sokfélekép származtatták. Már régi a io- 
bői való magyarázat (kié ?), melyet Imre S. NyK. 11. i^o. 



A MAGYAK NÉVKAGOZAs. 



341 



elvet, mert szerinte y^töl oly ösztönhangra mutat, mely egy 
odább V. távolabb eső helyre mozdulást jelel; valószínűvé 
teszi a tá^o\ ^szit, //tova és sok egyéb ilyféle szó". Hogy 
ilyen késö-keltű ragnál nem mehetünk vissza „ösztönhan- 
gokra", az nem szorul ma bizonyításra. — Hunfalvy a -lől 
-tői elörészében a finn ablativus /a ragját látta NyK. 11. 31. 
Ez ellen először is ugyanaz a kifogásunk, melyet az imént 
tettünk; mert ha a /ö»/-ben olyan ősrégi rag maradt volna 
fönn, akkor nem élnénk mai napig az önálló lő/em-féle ha- 
tározókkal. Másodszor tudjuk, hogy -öő/ -ról alól közöl stb. 
mind ablatívusok; tehát semmi sem bizonyítja, hogy a tol- 
ben már az első elemnek is áblat. értéke van. Végre a finn 
'ta eredetileg -da^ ennek pedig a magyarban szabályosan 
nem /, hanem / hang felelne meg. — Ezen ellenokok közül 
a másodikat nyomban kifejtette Budenz NyK. 11. 296. ö e 
ragot ugyanott egy *^A-, *^- alapszóra vitte vissza, mely- 
nek megfelelői volnának a zürjén-votják din-y mongol tegen 
névutói alapszók, továbbá a török jaktn és társai, ,közel'. 
Már akkor megjegyezte, hogy „ugyancsak ezen alapszó 
megfelelője rejlik a mordvin ti dativusragban, mely tkp. 
lativusi postpositio". Végre még uo. 305. az osztják taga 
,hely' szót egyezteti az említett alapszóval. 

Magyar-ugor szótárában visszatér •Budenz a régi ma- 
gyarázatra, mely ezentúl valószínűleg mindig meg fog állni : 
t. i. a lő főnévből -tői e h. ^töv-öl^ mint -bői e h. bel-ől^ -ról 
e h. ^raj-ól. Az eredeti ^tövől etymologice a. m. tövéből, 
tövétől el, de praegnans értelme ez : közeléből el. Az utóbbi 
átvitelre idézi Budenz a A?-szomszédot, vagyis közel szom- 
szédot (a minthogy a hegy tövében is a. m. egészen közel a 
hegyhez, a hegy mellett), továbbá a finn tykö-paikka-ty mely 
a. m. közvetetlen környezet, tő-szomszédság. Ez a finn tykö^ 
továbbá változata iyve-y és a már fönt említett zűrjén din — 
mind a. m. „tő, fatő", s nemcsak hogy mássai a mi fő sza- 
vunknak, hanem ép olyan értékű viszonyszók alapszavául 
szolgálnak, minő a -töL Pl. finn tykö-nd, diai. tüve-Uy zürj. 
dinÍ7i a. m. bei, apud (vö. í\íX-tövön = fűlnél, fül mellett) ; 
f. tyködy diai. tíived^ tiívöt^ zürj. dÍ7tU a. m. von, -tői stb. 
(Találó analógia még a Budenz idézte észt jüres bei, jüre 
2u, jiirest von, -tői a jure- ,radix, gyökér' alapszóból.) Végre 
joggal ide állítja Budenz most is a mordvin allativus-dativus 




34^ SIMON YI ZSIGMOND. 

jelét: a kj^ tt\ ti postpositiót (vo. finn diai. iüvej íivi ,zu, 
-hoz^. Kevésbbé bizonyos, hogy ide tartozik-e az a magyar 
"té (^tövé?)^ mely néhány lativusi határozó szóban tűnik elé: 
végtére^ széltében stb. L. Ny. VII. 97. A magy. kötőszók I. 92. 

A -hoz rag alakjai és eredete. 

A -hoz 'héz 'hoz ragot már irott nyelvemlékeinkben is 
ilyen alakban találjuk, csakhogy még a HB.-ben s kivétele- 
sen néhányszor az EhrC.-ben is egy fokkal zártabb a ma- 
gánhangzója: ozchuz HB. labayhuzy varashuz EhrG. 10. 155. 

Azonban a személyragos alakok a régibb codexekben 
(Ehn, Bécsi, Műnch., Apor, Jord., Érdy, Keszth., Kulcsár 
cc.) még rendesen így vannak írva: hoztam hoztad hoziaia 
vagy hozyam hozyad hozyaya v. hozyaa stb., azaz hozjám^ 
hozjdd^ hozjájá. De némely codexekben már a mai hozzám 
hozzád olvasható (Virg., Czech c, Marg. leg.). Ezek az ala- 
kok csak úgy fejlődtek amazokból, mint pl. az imperativus- 
ban a mai üzze^ végezze ugyanazon codexek üzje^ végezje 
alakjaiból ; így olvasunk a mai hosszú, asszti helyén a codexek- 
ben hoszjii^t, aszjú't stb. 

Nevezetes, hogy az a hozjdm alak, mely már elsó 
nyomtatványainkban majdnem nyomtalan eltűnik, egy kis 
vidéken Erdélyben, Gyergyó és Kőhalom székek egy részé- 
ben, maiglan fönnmaradt. Példák: hojza Ny. VUl. 232. X. 
46. hajzdm [így?] X. 42. (Gyergyó); hojzánk IX. 426. (Hal- 
mágy). Csakhogy ezekben hangátvetés tortént, ugyanaz a 
hangátvetés, melyet azon vidékek nyelvjárása az imperati- 
vusokban is végrehajtott: vdlajszanak^ szakajsza stb. e h. 
vdlaszjanaky szakaszja, mint az említett codexekben olvassuk. 
(Erre nézve v5. Ny. VI. 449.) 

A hojzdm alakból indulnak ki különféle székely alakok, 
még pedig úgy hogy az o hang a / miatt elváltozik, épen 
úgy mint a tanojt: tanejt: tanét: tanít* vagy a rajtam: rq- 
tam: rétam-féle esetekben. így található már gyergyai köz- 
leményekben hej'za is Ny. VDI. 233. X. 42. Azután további 
hangváltozásokkal ezek keletkeztek : tü hézzdtok (Udvarhely) 
IV. 372. híza V. 330. 

De az egész székelységben legelterjedtebb' kiejtés ez: 
hézzdnty hézzddy hézza (róvid véghanggal, mint uo. réa e h. 



A MAGYAK NÉVRAGOzAs. 343 

réd), hezzánk^ hézzátoky hézzok (a nyugati székelységben, 
szintúgy rövidítve uo. r'ejok e h. réájok Kriza 552.) és hézzik 
(keleti szék. 1. MNyszet. VI. 224., mint uo. réik Kriza 
552.). — Ha némely közlpményben o hangot is találunk, ez 
nyilván csak az irodalmi nyelv s a művelt kiejtés hatása ; 
pl. hozza V. 519. hozzánk VIII. 183. (Csík); hozzuk Népk. 
gy. m. 370* 

Az illeszkedés megvolta vagy megnemvolta a 
HB.-böl nem tűnik ki, de a későbbi nyelvemlékekben már 
mindenütt megvan, úgy mint a mai köznyelvben ; még pedig 
három alakja van e ragnak: -hoz -héz -höz (csak néhány 
codexben s a déli alföldi és dunántúli kiejtésben apad le 
kettőre e szám: -hoz -höz), — Annyival meglepőbb, hogy 
a göcseji nyelvjárás még ma is csak az egy hofzj alak- 
ban ismeri e ragot: ezho, azho^firho^ kertho^ lőcsho^ 1. Budenz- 
Album 170. így a Nyeivőr közleményeiben: légényho TSl, 
179. feleségého 180. egyikho^ eho 425. pékhó VI. 419. istenhó 
Vm. ^2, stb. 

A göcseji alakban részint nyom nélkül elveszett a szó- 
végi 2, részint pedig pótló nyújtás hátrahagyásával. (Föltűnő 
jelenség azért, mert a magyar mássalhangzók közül külön- 
ben csak / r szoktak pótló nyújtással elveszni, pl. vóna^ 
miké és : öttöziky bossó^ Mind a kettő megtörtént más nyelv- 
járásokban is. A 'ho -he -hö kiejtés dívik a bihari, debre- 
czeni, hegyaljai, hevesi nyelvjárásokban; pl. mindenhe^ ka- 
róho (Pocsaj, Bihar m.) Ny. VI. 421. t^t^, fejthe (Debreczen, 
1. IX. 204. 165.); kévekötéshe (Tállya) VI. 82. kovdcsho^ sen- 
kihö (Sirok) Vni. 44. A dunántúli nyelvjárások pedig a 
hármas -hoz -héz -höz helyett rendesen a kettős -hó -hö-v^X 
élnek, pl. ahhó ehhö stb. 

Dunántúl azonban sokfelé és Dunán innen is hallható 
ez a kiejtés is: ágyhol^ paphol (Szent-Gál, Veszpr. m.) Ny. 
n. 185. ni. 278. urakhol (Fehér m.) V. zt^. férhöl, embórhöly 
kirájhol (Nagy-Kőrös) Népk. gy. I. ötödik mese, stb.*) Ez 
nyilván hamis analógia útján lett az előbbi -hó -//ö'-ből, mint 
csolkoly pélpa e h. csókolj pipa stb. (1. Az analógia hat. 7.) 

*) Arany is használja egy helyt rímben : hódol — góthol BHal. XI. 
én. és ezt így mentegeti egy jegyzetben : «Nagy vidék így ejti a hoz hez ra- 
got. Az pereljen az én perlőimmel". NB. Arany több évig tartózkodott Nagy- 
Körösőn, hol szintén igy ejtik. 



L. 



1 



344 SIMONYI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 

Valószínűleg szintén így keletkezett a hon -hön ki- 
ejtés, mely az Alföld déli részein dívik (Szegeden, Szente- 
sen, Hódmezővásárhelyt, Makón stb.) ; pl. fogáhon^ férhon 
mégy^ lábáhon (Szeged) Ny. III. 30. 278. 320. folyókon (Szen- 
tes) VI. 86. ahhon való (Hódm.) V. ^x^. fődhön váglak, vágd 
a falhon (Makó) IX. 378. Ezekre nézve legkevésbbé sem 
elégíthet ki bennünket Szilasi magyarázata Ny. X. 492., 
mely szerint a -hon alak „úgy juthatott szélesebb haszná- 
latba, hogy közvetve a hun kérdésre is megfelelhetett, pl. I 
hun voltál ? felelet : elmentem barátomAí?^" és így az úton^ 
helyen-iéle helyhatározók n-}Q is hathatott rá. Azonban Szi- 
lasi is abból indul ki 491-, hogy a -hoz előbb ^hó-vk lett s 
csak ebből fejlődött a -hon. 

A 'hoz rag eredetéről is sokféle vélemény volt már. 
Révai szerint (gramm. III. rész) „non potest aliud esse, 
quam cháze hebr. Pál-hoz ergo pröprie est Pauli-pectus". A 
jelentést tekintve nagyon megfelelő magyarázat volna ez; 
hiszen a rokon jelentésű mell-c és -ndl csakugyan a mell^ 
mái szók származékai. — Budenz egykor azt vélte, hogy 
„a inagy. hoz-ndin párja a török kat^ kojbál kaz"' (NyK. HL 
297.) ; vö. még pl. a csagataj ^rt^i-t, pl. kaHga hozzája. A 
„Szóegyezések"-ben meg a finn kanta, észt >&^///// ,sark^ szók- 
kal egyezteti, úgy hogy -hoz eredetileg a. m. sarkába, kö- 
zelébe, in calce, auf den fersen. Végre előkerült a legkö- 
zelebb rokon nyelvek egyikéből egy hangjában és jelenté- 
sében teljesen megfelelő viszony szó : az osztják yota, pl. 
pos %oia iajta, a czél-hoz tartani, czélozni, mufí xoia aJnal ul 
mi hozjá-nk közel van. Erre nézve azt mondja most Budenz 
a MUgSzótárban : „Kétség nincs, hogy a magy. -hoz csak 
rövidültje a hozzá-nd^ (vö. -be és belé-m), ez meg e h. hozja. 
Az is világos, hogy a vég ö-ban hova-irányt jelelő rag fog- 
laltatik, úgy hogy tőszóul ez tűnik föl: hozj-, Szintígy van 
irányrag az oszt. Xí?áú5 ű:-jában (vö. puMl oldal : puMla, pufíla 
oldalra, félre) ; tője tehát loí-. Hogy ez ,oldal, közelség'-félét 
teszen, kitetszik a nyilván vele egybetartozó %oziíí szóból : 
%oziíí dta von der seite, %ozifía volta xo nachbar [közel való 
ember]; xoziflna (loc.) bei, neben". — Említsük meg itt a 
HB. oz-chuz alakját, mely kezdő hangjával még közelebb 
áll az osztják szóhoz; vö. oszt. x^^^^y vogul xUrum = HB. 
charm-ul: ma három, Simon vi Zsigmond. 



BALASSA J EGY MÁSODIK HANGZÓIIXESZKEDÉS A MAGYARBAN. 345 



EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN. 

• Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelvben mutatkozó 
hangrendi illeszkedés közös sajátsága az egész altáji nyelv- 
családnak. Némely török nyelvben előfordul ezen kívül a 
hangzóknak még egy másik illeszkedése is. Ezen második 
illeszkedés abban áll, hogy, ha a tőszóban ajakműködéssel 
ejtett hangzó van (Oy u; ö, iij, akkor a ragban, vagy kép- 
zőben is ily hangzónak kell lenni ; ha egyéb hangú a tőszótag 
fa^ i\ e^ éy t)y a rag is ily más hangzóval van. Természetes, 
hogy ezen illeszkedés mellett a másik is érvényesül, úgy, 
hogy ha a tőszótagban magas hangú ajakvocalis van, a rag- 
ban is csak magas hangú ajakvocalis lehet, és így tovább. 

Radloff (Phonetik der nördlichen Türksprachen, 
59. 1.) az ajakhangzók ezen illeszkedéséről szólva, mit ő 
labiális attractió-mk. nevez, megemlíti, hogy ennek nyoma 
megvan a magyar nyelvben is. Nézzük meg, vájjon valóban 
ugyanaz a jelenség-e az a magyar hangtörvény, melyet 
RadloflF ama török sajátsággal egybe állít. 

Ha végig tekintünk a magyar nyelv ragozása és kép- 
zése rendszerén, valóban akadunk egy jelenségre, a mely 
nagyon hasonlít az említett török sajátsághoz. Ugyanis, a 
hol a mély hangú szavaknál a ragban és képzőben o van, 
ott a magas hangú szavak vagy é-t, vagy ö-t használnak, a 
szerint, a mint az előtte lévő szótagban e^ é, i vagy pedig 
ö, üj van. - Például : barátok : követék^ törökök \ irok : kérék^ 
ülök I házhoz: kerthez^ '^földhöz stb. 

Tehát valóban, előfordul a magyarban is az ajakhang- 
zók illeszkedése, de nem oly terjedelemben, mint azt némely 
torok nyelvben tapasztaljuk. A magyarban ez csakis a magas 
hangú szavakban történhetik meg, s itt is csak a nyiltság 
második fokán álló rövid hangoknál (é^ ö); de az /-bői soha 
sem lesz á", ha előtte ajakhangzó áll is, s az ^-nek nincs is 
a magyarban ajakhangú párja. Továbbá a magyarban ez 
illeszkedés csakis akkor történik, ha a kérdéses rag közve- 
tetlen az ajakhangzós szótag után következik ; de ha a két 
szótag közé valamely más hangzó kerül, akkor már nem 
történik meg az illeszkedés, pl : ült^ky de : ültetek^ üljetek. 
Tehát ez illeszkedés ereje csakis egy szótagra terjed ki. 



1 



34^ BALASSA JÓZSEF. 

Ez illeszkedés szerepét még jobban is meg kell szorí- 
tanunk^ mert nem is terjed ki az egész magyar nyelvterü- 
letre. Vannak nyelvjárások, melyek nem ismerik ez illesz- 
kedést. Ilyen Szeged és vidéke nyelve, s vele ebben meg- 
egyeznek mindazon nyelvjárások, melyeket ó'-zöknék szoktunk 
nevezni. Ezek a nyelvjárások ilyen esetekben mindig ö-t 
ejtenek a magas hangú szavakban, akármilyen hang van is 
az előtte álló szótagban. Tehát: ezök^ kéröky keresőd^ hiszom, 
epröz stb. 

Kérdés már most, hogy szabad-e ezt a jelenséget úgy 
fognunk fol, hogy ez talán egy régibb teljes illeszkedésnek 
maradványa, nyoma, mint azt RadlofF hiszi. Egy pillantás a 
régi nyelvbe rögtön meggyőz az ellenkezőről. Egész közön- 
séges még a múlt századból való könyvekben is az ilyen 
alak : könyvhez^ földhez ; a codexekben ilyen alakok is gyakoriak : 
ewsek ÉrdC. ókrem Helt., óldekló, óldeklés Helt., ewlteziet PG., 
<í^2^r MünchC; és ellenkezőleg: emelkódeek ÉrdC, kereskedik 
DebrC, eerkózik ÉrdC. Tehát nem nyelvünk egy ősrégi saját- 
ságának fönmaradt nyoma az a kevés, a mi az ajakhangzók 
illeszkedéséből a mai nyelvben megvan, hanem ellenkezőleg 
csakis újabb fejlődés, vagy talán annak is csak a kezdete. 

A magyar szavak hangalakjának ilyen irányban való 
fejlődésével találkozunk a tőszókban is A mai magyar nyelv- 
ben ugyanis nincs oly tőszó, melyben egymás mellett állana 
é és d\ A régi nyelvben sok ily szavat találunk : órdeg JordC. 
ErdC, Helt., MargLeg. ; envll (örül) ErdC, FestC. és ewrel 
WeszpC. ; ewtues PG. ; őduezit Melius, óduessegós WeszpC. ; 
ezón (özön-viz) RMKT. 11. és ózenT'úíC; úrem MA., Melius; 
úszek TelC, wzeg (üszög) Komj., Heltai ; ó'nnen Kat. leg. Ezek- 
ben a szavakban is ugyanaz a változás történt, mint a fön- 
tebb elősorolt ragos alakokban, hogy a nem ajakhangzó 
illeszkedett az előtte álló ajakhangzóhoz. Tehát egyáltalán 
azt tapasztaljuk, hogy a mai magyar nyelv az ajakhangzók 
illeszkedése felé törekszik. 

Azt kell még megvizsgálnunk, hogy azon esetekben, 
midőn evvel az illeszkedéssel találkozunk, melyik volt a 
kettő közül az eredeti hang. Vájjon mindig régibb ^-böl 
vált-e igazán ö az előtte álló ajakhangzó hatása folytán; 
vagy talán régibb ő-höl is lett é ott,- a hol nem állott előtte 
ö vagy ü. 



EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN. 347 

E czélból két csoportra kell osztanunk az eseteket. Az 
első csoportba foglaljuk azokat, a melyekben a változás; alá 
eső hangzó a tőhöz tartozik; a második csoportba pedig 
azokat^ a melyekben az illető hangzó magában a ragban 
vagy képzőben van: * 

Az első csoportba tartoznak mindazon esetek, midőn az 
é^ ö véghangzós szavakhoz valamely eredetibb rag vagy 
képző járul : lelkek^ törökök \ lelkem^ törököm \ lelked^ törököd \ 
kikét ^ törököt I lelkes^ törökös \ (második) ötödik || kerék ^ ütök \ 
kérémy ütöm \ kéred, ütöd \ kevereg, füstölög \ éréz^ kötöz. 

Hogy milyen volt mindezen esetekben a tő végső 
hangzója, azt ma már (vagy ma még) biztosan eldönteni 
nem lehet. A régi nyelvet vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy 
az ilyen esetekben gyakran előfordul é is az ajakhangzós 
szavak után : ewrek (őrök) Corp. jur. | ewsek ÉrdC, törökek 
Helt. II ótet{^\x>\) MA., üszögét Zrínyi | erkölcsét Rájnis || őkrem 
Helt. I ewsem PG. || úrmes bor Web. | úszóges WinkC, VitkC. | 
ösztönesen PP. | őrdőnges Bom., evrdevges CornC. \ dögesit 
Progn. 23 II ewted (ötöd) JordC. || meggyözed Kat. leg. | meg- 
törem uo. Tehát ebből, hogy a régi nyelvben az ajakhang- 
zós szavakban is gyakran é a tő végső hangzója, másrészt 
abból, hogy a nem ö-zb nyelvjárásokat kivéve, alig találunk 
viszont nem ajakhangzós szavat, melyben ö ez a hangzó, azt 
következtethetjük, hogy eredetibb az é hang, s ebből lett 
valóban a tő ajakhangzójának asszimiláló hatása folytán az ö, 

A második csoportba a következő esetek tartoznak : 
kerthez, földhöz \ kétszer , ötször \ kertétéky szőlőtök || kérték, ültök \ 
kérjen^ üljön \ verdes, lökdös \ csörgedez, lődöz \ ereszkedik^ öltöz- 
ködik I érintkezik, ütközik \ keményedik, erősödik \ vénhédik, 
bűnhődik. 

Ezek közül a szér-nél egész biztos, hogy ez az eredeti 
alak, mért mint külön szó is meg van ily alakban. A -ték 
és -kéz ragok még a múlt században is egész rendesen ily 
alakban járulnak ajakhangzós szavakhoz is. Egyéb esetekben 
is találunk a régi nyelvben példákat az és alakra : tisztöljen 
Kat. leg., böcsüljen uo., úllyen Helt. | őltezni Helt., ewlteztet 
PozsC, PG., evldezik MargLeg., evttez (öntöz) DomC. | döfgel 
Kár. bibi. Tehát ezeknél is az é illeszkedett az előtte álló í>-höz. 

Az utolsó négy képzőnél azonban ép az ellenkező körül- 
ménnyel találkozunk ; ezeknél ugyanis a régi nyelvben igen 




340 VOLF GYÖRGY. 

gyakran a nem ajakhangzós szók is ö-wel vannak, míg az r)', //■ 
hangnakat soha sem találjuk ^-vel : erezkódik Beythe ep., 
emelkódeek ÉrdC, verekődgyünc Zvon., kereskódik ÉrdC, j igie- 
kószik ErdC, Zvon., WinkC, Helt. ; ythkózik JordC, ErdC. ; 
ytkózet ErdC, SándC. ; eerkőzik ÉrdC, • Zvon., ÉrsC. || meg- 
kefnényódőtt Cal. | bynhőtnec NagyszC. ; bizhőzik uo. ; vénhilszik 
GKat. ; vénhüdöm Cal., DobrC Tehát ezekben a képzőkben 
az ö hang az eredetibb, s abból lett é ott, a hol nem állott 
előtte ajakhangzó. Etymologiájuk is erre mutat. Az első két 
képző egy a reflexiv -ödik. -özik képzőkkel (1. Budenz, Ugor 
alaktan loi. 1.) ; tehát ereszkedik ebből lett ereszködik, keveredik 
ebből keverödik^ rejtezik ebből rejtőzik^ vetkezik ebből vetkőzik, 
s Győrött ejtik igy is vetkőzik. A másik képzőnek, a deno- 
minalis -ody -édy -öd'H^\i a hangzója szintén ó, ö volt régebben ; 
eredeti alakjának Budenz egy -fn- képzőt tart (Ugor alaktan, 
153. L). Tehát keményedik ebből lett keményödiky fehéredik 
ebből fehérödik, vénhédik ebből vénhődik. 

E vizsgálódás eredményét tehát abban állapíthatjuk 
meg, hogy a mai magyar nyelvben van némi hajlam arra, 
hogy az egymás mellett álló szótagok hangzói ajakműködés 
szerint is illeszkedjenek : tényleg azonban ez csakis a magas 
hangúak második nyiltsági fokán történt meg. 

Baxassa József. 

KIKTŐL TANULTÜNK ÍRNI OLVASNI? 

Asbóth Oszkár a magyar keresztény terminológia szláv 
elemeit kutatva, azt állítja, hogy „a cseh térítők terjesz- 
tették először a magyarok közt az írást olvasást" (Szlávság 
a magyar keresztény terminológiában. Nyelvt. Közlem. XVIII. 
köt. 406. 1.). Azt a meggyőződését pedig, hogy „az írást 
olvasást a csehektől tanultuk" (410. 1.), abból merítette, 
hogy szerinte „a csehek voltak térítőink", hogy „a csehek 
közvetítése által kaptuk a zsoltár kifejezést, általuk az ol- 
vasni legere-féle szóhasználatot", hogy „náluk is" eleinte 
„j fij B,z s és sz a. z mint minálunk", végre hogy ^egytől 
egyig megtaláljuk régi helyesírásunk valamennyi sajátságát 
a régi cseh forrásokban" (426 — 427. 1.). 

Minthogy az értekező engem is belevont a kérdésbe, 
állítását és támogató okait kénytelen voltam valamivel ko- 



KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? J49 

zelebbröl is szemügyre venni. Vizsgálódásom eredménye azt 
mutatta, hogy atnaz állításnak semmi elfogadható alapja 
nincsen. Megelégedhettem volna ugyan csupán ennek kimu- 
tatásával is, de a kérdés annyira vonzott, hogy nem tudtam 
ellenállni a kísértésnek és magam kerestem a megfejtést 
(Kiktől tanult a magyar írni olvasni. M. t. ak. értek, a 
nyelv- és széptudomány korébői XII. kot. 6. sz.). Legelőször 
is kitűnt, hogy itt sok cseh térítő nem járhatott, mivel ezt 
se történetünk, se nyelvünk nem igazolja. A magyar törté- 
netnek csak egyetlen egy cseh térítőről, R a d 1 á r ó 1 van 
biztos tudomása ; a magyar nyelv pedig még annyiról se 
tud, mivel egyetlen egy cseh kölcsönszó se található benne. 
Arra meg, hogy a zsoltár szó és az olvasni igének ^legére" 
jelentése nyelvünkbe jusson, épen nem szükséges a csehek 
közbenjárása, mivel egyéb régi szláv kölcsönvételeink is 
mind közvetetlenül az ó-szlovénből származnak; sőt a zsol- 
tár a cseheket egyenesen kizárja, különben nem zsoltár, 
hanem zsaliárzs vagy legfeljebb zsoltárzs volna, mivel a cseh- 
ben e szó csak o helyett ű;- val és r helyett r-vel ialtáf alak- 
ban van meg. Az i hangra meg régenten nem csak a cse- 
hek alkalmazták az s betűt, hanem a németek, korontálok 
és lengyelek is, minél fogva ez írásmódot nem kellett ok- 
vetetlenül a csehektől elsajátítanunk. Végül „régi helyes- 
írásunknak" épen nem » egytől egyig valamennyi", hanem 
csak az olyan sajátságai találhatók „a régi cseh források- 
ban", melyek semmit sem bizonyítanak, mint pl. hogy 
eleinte a csehhel együtt a magyar helyesírás se különböz- 
tette meg a ez és cs, l és ly, n és ny^ s és zs, sz és z han- 
gokat. Ez a csehbe is, magyarba is csak oly nyelv ortho- 
graphiájából kerülhetett, a hol e hangpárok egyik tagja 
hiányzott vagy nem élt a köztudatban és így a megkülön- 
böztetés szükségtelen volt. Itt nem egymástól való, hanem 
közös kölcsönvétel forog fönn. Döntőknek csak a positiv 
sajátságokat lehet elfogadni. Már pedig azok a magyarban 
egészen mások mint a csehben ; pl. a magyarban eleinte a 
gy hangot mindig vagy diakritikus jegyű vagy pedig puszta 
^-vel, az sz hangot meg rendesen j'í-vel jelölték, a miről a 
rég^ cseh orthographia részben épen nem, részben pedig 
alig tud, minthogy a gy-t kivétel nélkül //-vei, az sz-X. pedig 
rendesen 2-vel, ritkán j-sel és talán soha sem ^^-vel jelölte. 



^Hm.^>^, 



350 VOLK GYÖRGY. 

Asbóth csak egyetlen egy sc-t tudott találni, azt se cseh 
nyelven írott emlékben, hanem csak „csehországi latin 
okiratban" (420. L). Tehát összefoglalva mindent, nincs semmi 
olyan adat, mely azt bizonyítaná, hogy a magyarok cse- 
hektől tanultak volna írni olvasni. Asbóth egész okosko- 
dását halomra dönti az a kétségtelen tény, hogy Magyar- 
országon sok századon keresztül, egyedül csak a latin nyelv 
uralkodott, még pedig oly korlátlanul, hogy minden vele 
ellenkező, akár itt támadt, akár máshonnan ide vetődött 
orthographiai sajátságot vagy szokást már csirájában elfoj- 
tott volna. Azért Hunfalvy Pálnak igaza van, mikor régi 
helyesírásunkat közvetetlenül a latinnal kapcsolja össze (A 
székelyek. Budapest, 1880. 31. 1.), mert az csakugyan vagy 
a latinból vagy sehonnan sem magyarázható meg. 

A legföltünőbb jelenség, mellyel e kérdésnél számol- 
nunk kell, az i hangnak i* betűvel való írása. Itt akadt meg 
eddig minden kutató. Hunfalvy Pál ennek magyarázata 
kedvéért azt gyanította, hogy a magyarban a latin helyes- 
írás átvételekor „az i'-sel írt szók legnagyobb része sz-es is 
vala" és hogy „a vékony sz azután kezde lassankint s-sé 
válni" (id. h. és 1.). Asbóth meg ugyanazért a csehekhez 
folyamodott. Én pedig latin kölcsönszavainkra figyelve azt 
sejtettem, hogy az i hangiak s betűvel való jelölése is a 
latinból ered. A kutatás sejtelmemet teljesen igazolta. Meg- 
vizsgáltam a magyarországi latin kiejtést napjainktól a XI. 
század elejéig, vagyis addig a korig, midőn a kereszténység- 
gel együtt beszármazott a latin nyelv. Tudva levő dolog, 
hogy a magyar ajak szókölcsönvételkor az idegen sziszegön 
nem változtat. Meghagyja az éles . sziszegőt fsz, z) élesnek 
és a tompát (s^ z^J tompának szó elején, szó közepén és szó 
végén egyaránt. Itt csak az fontos, hogy a vékony szisze- 
gőt nem váltja vastagra. Erre bizonyság a török származású 
^^akál, szkm, szkn^ jsattyán, jzűcs, ar^^lán, bo.r2orkány, gyü- 
J2Ű, or^ő, busogány, ésZy bors, hiik, kobo0; a szlávból vett 
^^alma, jsalonna, jsarka, .y^erda, j^ilva, J2olga, srab, ^álog, 
hararst, pai-^ita, pe^2tonka, kárá^^, pén^, pórá2 ; a németből 
kölcsönzött ^0accz, J2aft, j'sekli, prujslik, smisli, ksz^ plajbá,rs. 
Ebből következik, hogy a latin kölcsönszavainkban előfor- 
duló tompa sziszegő nem a magyar beszédben vált azzá, 
hanem szükségképen már magában a latinban volt tompa. 




KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 351 

A ^allárium, íekrei"tye^ silabizál, sors, jumma, ^kandalum^ 
jkutika, spektákulum, i'pongya, jtáczió, statárium, stóla, 
náda, ambitus, jus, mágnás, mendikáns, prímás, virtus tehát 
már kölcsonvétel előtt bírták azt a vastag s /^^-üket, mely- 
lyel magyar beszédben mind e napig ejtjük. 

E nyomon indulva azt találtam, hogy mai, csupán éles 
sziszegős latin kiejtésünk nem régibb az ötvenes éveknél, a 
mikor az osztrák professorok kezdték nálunk terjeszteni. 
MeggySkereztetni különben máig sem sikerült; mert igen 
sok gymnasiumunkban most is legalább az úgynevezett s 
impurumot, a mássalhangzó előtt levő s-t tompán i-nek ol- 
vassák. Emlékeztetőül elég a scala, schola, scio, smilax, 
jpeculum, squama, statua, suada szókat említenem. Kivétel 
csak szó belsejében / előtt van, a hol az s-t mindenütt vé- 
konyan s2:-nek olvassák. így Aasüi országszerte has^ta, de 
obliviscoTy vespera ott, hol a többi s impurumot is tompán 
ejtik, mind máig csak oblivii^cor és veipera. Legismertebb 
példa, hogy öregebb papjaink még mindig doniinus vobii- 
cumot mondanak és hogy a felelet is még mindig et cum 
ipiritu tuo. Ez elótt meg oly időnek kellett lenni, a mikor 
nálunk az s impurumon kívül a szóvégi s-t is tompán olvas^ 
ták. Ezt bizonyítják az olyanok mint skrupulxis, státus, stí- 
lus, fiskális. Hogy a többi s-t hogyan olvasták, azt mutatják 
a series^ subtüisy supennéendens, supplicans, famosusj mathe- 
sü, phrasisj poesis^ ususy melyek magyar beszédben mind- 
máig sséries, szubtilis, S2uperintendens, ssuplikáns, famÓ2us, 
mathéris, frásis, poésis, Ú2us. Hogy a szóbelsei t előtt levő 
s impurum ez időben is kivétel volt, arról tanúskodik Augus- 
ttís megsemesfris, melyek a magyarba Augusztus meg sze- 
mesgtris alakban vándoroltak át. Ismét ez előtt meg oly 
időnek kellett lenni, a mikor nálunk m i n d e li " latin s-t 
tompán olvastak, a keményet i-nek, a lágyat pedig 2s-nek. 
Ezt mutatják a már idézett sallárium, sekrestye, sillabizál, 
íors, summa, valamint a muzsika, róssa, uzsora szók. Ez 
időszak legalább hetedfél századig tartott. 

Minden latin s-nek tompa ejtésére a legkésőbbi adatot, 
melyen innen már nem találtam biztos nyomot, Komáromi 
Csipkés Györgynek 1655-ben Leydenben megjelent „Hungá- 
ria illustrata"-ja szolgáltatja. A bevezetésben Csipkés sorban 
ismertetve a magyar betűk kiejtését, az s-ről azt mondja, 




352 VOLF GYÖRGY. 

hogy vastagon hangzik, s fölvilágosításul a latin ventus és 
sinus szókat említi, melyekben tehát valamint minden más 
latin szóban is az i'-nek tompán i-nek kellett hangzania. 
Különösen fontos a sinus^ melyben nem csak szóvégi, ha- 
nem szóelei i- is van. Az sz-xdX meg azt tanítja, hogy vé- 
konyan, sziszegve hangzik mint pl. a széna szóban. Ebben 
az a nevezetes, hogy Csipkés a magyar sz hangzásának 
illustrálására a latinból nem tudott sem általában, sem kü- 
lönösen szóelei példát idézni. Ez a lehető legvilágosabban 
bizonyítja, hogy nálunk még a XVII. század közepén is 
magában a latinban az s-t válogatás nélkül szóelején szó- 
végén egyaránt tompán i-nek olvasták és ejtették. Ugyan- 
azt mutatja Káldi György latinból fordított és 1626-ban 
Bécsben megjelent Bibliájának orthographiája. Káldi ugyanis 
az idegen neveket és szókat a tanulatlanabbak kedvéért 
magyarosan írva a Vulgata ^-jét mély hangzó előtt és szó- 
végén, ch-\hX pedig kivétel nélkül ^-ra (Se^^u^dus, Sóitot, 
Sádo^, Sesá^ v. Sésa^; Sá^ar, Se/h'ona, Senna^éerib v. Sen- 
náiterib, Si^em, Sóba>é), /A-ját /-re (Sá/, Sá/an v. Sá/án« 
Sá/at, Sa/átia, sá/ir), ékezetlen hangzóit gyakran ékezettekre 
(Síiananim, S/la, S/l^/s, Síkbáb, Sííni), és a mi legföltünöbb, 
mivel magyar olvasó különben se tévesztette volna el, c-\kX 
magas hangzó előtt cz-r^, /A-ját /-re, jy-ját pedig /-re fordítja 
(Sede^^iás, Seleu^sia, Salá/iel, Samo/raczia, Sefamo/, Sef&n, 
Sémaá/, Sós/enes ; Siczíon, S/'énes, S/lcár, Sí'rakusa), egyedül 
csak ^-ét nem változtatja ^2-szé, holott a helytelen olvasás 
veszélye itt épen a legnagyobb, ha az az j nem hangzik 
tompán i-nek. Az j'-en tehát Káldinak nem volt mit meg- 
változtatnia, mivel ugyan úgy ejtették a latinban is mint a 
magyarban. Kivétel egyes egyedül csak a pasior szó volt, 
melyet még Káldi is, noha nála még a Kriszttis is mindig 
Krlrtus, következetesen pár^tornak ír. Erről az egy szóról 
aztán kitűnt, hogy j-e egész régiségünkben mindig sz volt 
Ennek segítségével könnyű volt kimutatni, hogy minden 
régi bibliafordításunk, a mit élesen akar ejtetni, azt az éles 
sziszegő jelével írja; következéskép azt, a mit a tompa szi- 
szegő jelével vagyis ^--sel ír, azt tompán i-nek kívánja ki- 
mondatni. Az eredmény egész a XV. század közepéig ugyanaz 
volt, a mi Csipkésnél és Káldinál. A latin s-X, nálunk ez 
időben is tompán ejtették. Ezt sikerült aztán megállapítanom 




^TKTÖL TANULTUNK IrNI OLVASNI? 



353 



az Ehrenfeld-codeX; Halotti Beszéd és legrégibb okleveleink 
alapján a XV. század közepétől visszafelé a XI. század ele- 
jéig terjedő időszakra nézve is. A nálunk hetedfél századig 
dívott tompa latin kiejtésből e szerint igen természetesen 
következett, hogy a magyar í hangra a latin s betű ragadt. 
Fontos volt már most az a kérdés/ honnan kaphattuk 
azt a sajátságos latin kiejtést, mivel csak így lehet meg- 
tudni, hogfy kiktől tanultunk írni olvasni. Itt régi latin ki- 
ejtésünknek még két sajátságát kellett tekintetbe vennem, 
nevezetesen azt, hogy kezdettől fogva e, i előtt a c-A. min- 
dig í:2-nek, a g-t pedig szinte napjainkig ^jy-nek ejtettük. 
Mutatják ezt olyan régi latin kolcsönvételeink mint ^sédrus, 
í'seremónia, ^rdmbalom, ^siprus, ^drkalom, untéra é3 spon^j)'a 
(spon^a), E^j)íptom (Ae^ptus), evan^jyéliom (evangélium), 
^'ehenna (^ehenna), valamint különösen legrégibb okleve- 
leink. A történeti adatok, Olaszországra utaltak és régi latin 
kiejtésünknek mind a három tulajdonságát csakugyan ott 
találtam meg a velencze vidéki tájbeszédben, mely a köz- 
olasztól eltérve az s-X. általán sem .ys-nek, sem 2-nek, hanem 
a keményet i-nek azaz megközelítőleg í-nek, a lágyat meg 
á-nek azaz megközelítőleg sj'-nek, a g-X. meg c-t pedig <?, i 
előtt nem űfej-nek meg ^j-nek, hanem ^jy-nek meg í:2-nek 
®jti- így G tájbeszédben pl. santo, sempre, sonnOj scala^ scherzo^ 
spessOf stupido^ basilicOy invasero^ rasojOj rosa nem így hang- 
zanak: szBXito, ízempre, jsonno, j^cala, j-^cherzo, szi^eszszOy 
ístupido, basilico, invasero, rasojo, rosa ; hanem ekként : 
ianto, iempre, ionno, icala, icherzo, ipeiio, itupido, baái- 
lico, inva£ero, rafojo, roáa. Továbbá gente^ gigHo^ gita^ Egitto^ 
Tdggi, giubba, giugnere nem dzsente^ öfejiglio, dzÁt^,, E^fejitto, 
TdidzsdzA, dzsvLbhsi, dzsugnere, hanem ^j^ente, gyiglio, ^jyita. 
Egyitto, ragygyi, ^^bba, ^j^ugnere. Végre cem, cerchio^ certo^ 
cifray cinque nem <:i'era, ^r^erchio, ^^erto, íTjifra, ^j-inque, ha- 
nem íTsera, ^rserchio, írserto, í:2Ífra, ^sinque. A velenczevidéki 
tájbeszéd tehát teljesen megfelel a mi régi latin kiejtésünk- 
nek. Ebből azt az eredményt vontam ki, hogy a keresz- 
ténységgel és latin kiejtésünkkel együtt az írás olvasás 
mesterségét is velenczevidéki olaszoktól kaptuk. Hogy egy- 
házi kifejezéseink legnagyobb része világosan s^lávból ke- 
rült, az még korántsem bizonyítja azt, hogy térítőink szlávok 
voltak; mert az, mint Miklosich (Die slavischen Elemente 

M. KTRLVÖS. XIV. 23 



p 




354 KÖNNYE NÁNDOR. 

im Magyarischen. Bécs, 187 1. 5. 1.) és Hunfalvy Pál (Ma- 
gyarország ethnographiája. Budap., 1876. 272. 1.) nem alap- 
talanul hiszik, onnét is lehet, hogy keresztény szlávok, 
Miklosich és Hunfalvy Pál szerint a dunántúli szlovének, 
olvadtak a magyarságba. Az ellen, hogy térítőink többsége 
oly szlávok lehettek, kik talán szintén velénczésen ejtették 
ki a latint, az a fontos ok szól, hogy nem található olyan 
szláv nép, melynek latin kiejtésére a velenczések oly erősen 
hatottak volna mint a mienkre. így pl. a gy hangot a latin 
betűvel élő szlávok, kivéve a horvátokat, kik tőlünk vették 
orthographiájukat, mindnyájan elejétől fogva oly jeggyel 
jelölik, melynek fő alkotó része nem mint nálunk a g^ ha- 
nem a í/. A szlávok latin kiejtésében tehát semmi esetre 
sem lehetett a ^-nek e^ i előtt olyan következetesen gy 
hangzása, mint nálunk, különben ők is a g-t alkalmazták 
volna főjelül. Velenczésebb kiejtést pedig, mint a milyen 
nekik maguknak volt, velünk nem közölhettek. így lehetet- 
len, hogy térítőink többsége akármilyen szlávokból is állott 
volna. Első és fő oktatóink legnagyobbrészt csak velenczés 
olaszok lehettek. 

VoLF György. 



A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA. 

A -t és -tt rag. 

Az egy -/ vagy kettős -tt mint körülményviszonyító 
rag jelöl helyet és időt. 

I. Hely. . 

a) Tulajdonnevek mellett. Pl. Colosvarat 
nyomtattot Helt: Zsolt. 1560; Gyula Feiervaratt Ka- 
raczion hauanac XXVIII. napián 1567. Dávid: Utmut. ; 
Nyomtatot Velágos varat 1582. Beythe : Ker. tud.; 
Nyomtatot Nymot Vy Várat 1584. Beythe : Evang. 
magy. ; Székes Fejér Váratt Petthő : Krón. 225; 
Nyomtattatot Keresztwrat Göncz Miki. : A gyerm. 
credo. 16 15; Egert (Egerben) Pázm. : Kai. 247. Csatárt 
(Csatárban) uo. ; borbélyhoz ne vigyenek Segesvárott 
Bethl: Önéi. 212; elvégezők Fejérvártt Bethl. lev. ; 
megesmértem Eperjesit TörtTár. 1883. évf. 1 7 lo-iki le- 
vél; Szent-Miklóstt vannak, uo. 

b) Egyéb nevek mellett. Pl. akar oldalt, akár 
hasmánt Thaly : VE. II. 67; Zsibó város szép helyt vagyon 



j 



A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA. 



355 



Népk. Gyűjt. L 213; Egy helyt ében Ny. IV. 175; a 
holt (a hol) Ny. X. 312. sohult Ny. VII. 352. 

2. Idő. Pl. beytewle negyuen e n a p p o t (ieiunavit 40 
diebus et 40 noctibus) EhrC. 27; Czac keueset Prágában 
király lakéc Helt : Canc. B2 ; még czac ót esztendót 
wralkodot vala, uo. 3; marcziusnak közepe táját Bethl: 
Onél. 340; várjál hát egy órát Népk. Gyűjt. I. 163; vi.ssza 
se gyüvok többet, uo. 417; fokta ma^t, ek-kicsit 
ésétát, uo. 330; eleinte gondolkozott egy kicsit, uo. II. 
400 ; ó i d é 1 1 (ö idejében), Ny. III. 360 ; e 1 ü b b e t még 
és csak jobb világ vót, uo. VII. 467. 

Az -é lativus rag. 

Az -/helyet jelöl ezen kérdésre hová? Pl. Húszon 
négy gyaloggal E g r é érénec Helt : Canc. R4 ; Az ió Király 
hammar Egré irata, uo. S4; Keuesed magáual Váraddá 
iöhete, uo. 14; Váraddá szakad az ut Pázm: Préd. 120; 
vissza Ny. 11. 30. 

A -kor rag. 

A --kor időt jelöl. Előfordul -koron és -kort alakban 
is. Példák : Es m i c o r tengeren által mentenec uolna 
MünchC. 219. Az eynec kedeg neged vigilaia koron, 
uo. ; m y k o r o n lássa magát kernyl vetethnek lenni WeszprC. 
46: Ez az keep, 'melyet zent gergely papa az devg halai- 
koron, hvsvetnek jnnepyben az processioban viseltetevt 
vala DomC. 167 ; anyadtwl m y k o r t h zyletel PeerC. 86 ; 
veczernekort soc Beckel készült vala Helt : Canc. 
Vy. ; Eló ember mindenkor talál munkát Decsi : Adag. 
196 ; Embernek n é h a - k o r való maga meg-vonyásárul 
Fal : UE. 78. Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor 
Népk. Gyűjt. I. 150. 

A -képen rag. 

A -képen hasonlítást jelöl. Pl. Feynek haytasaual 
mutattyauala menden keppen fogadny azokat EhrC. 
73 ; Hogy ydew haznalatos keppen el végeztessek 
WeszprC. 40; Mykeppen holth eleuen a feeldre magaath 
levethe WinklC. 114; En kedyg zerzetes kepén nem 
eltem VirgC. 259; Katherina Állatásképen való, 
tagadásképen való. Ember : Gaz. és Eb. 37 ; I g é z é s- 
keppen diczérni Decs. Adag. 366 ; Isten kétképpen 
jó nékünk Pázm : Préd. 204 ; az 6 neue csak e g g y ké- 
pen vagyon, ste sok'képenn irtad lenni Bal : Ep. 5 ; 
Három napig magát ekép vesztegette Arany: Toldi. IV.; 
mu szájképen is kell egy szolgát fogadnom Népk. 
Gyűjt. II. 412. 

23* 



356 KATONA LAJOS. 

A z -ént rag. 

E rag ma már alig használatos. A régi irodalomban 
gyakran találkozunk vele. Functióját tekintve módot, ál- 
lapotot jelöl. Pl. V é r é n t való rokon BécsiC. 2 ; szája 
k e d V é n t egyek EhrC. 86. ew akarratia s c e r e n t, uo. 
35; ez vilagent megtelyeseyte uo. 12 ; vysely vala ewtet 
vele tarsaent uo. 100; Ha a falu derekasint meg- 
gyúl Bethl: Önéi. 324. Szivént való Kat. leg. ; Látá 
hogy mig továbbá vina, A z é n t nagyobb kárt vallana, uo. ; 
Magok szája i z i n t s kedvek szerént való kivánságokban 
éltek Laur : Lv. 44 ; Zsidók ezen neki f e j é n t megeskönek 
Fekete : Sáms. ; e r e j é n t Ny. III. 361. jó formásint 
uo. in. 87. 

A -ként rag. 

E rag hasonlítást jelöl. Pl. Ne eskeggetec m e n- 
denkent MünchC. 201; Kic. kedeg felnek tégedet nagoc 
leenec mendenkent BécsiC. 27.; A' Kristus mondta- 
ként Misk: VKert 196; magam kin: magam szokott 
mondása szerént (őrség). 

Az -nként rag. 

Ez összetett rag megosztást fejez ki. 

a) Megosztás időben. Pl. Alellyekben napon 
ként nagy sokat látnánac Helt : Canc. 14; naponként 
aggom Thaly: VE. I. 404. 

b) Megosztás különféle fogalmakban. Pl. 
Ha ebben megyünc el, feienként veszünc Helt : Canc, 
B2. Rendenként vizes bóreket hagyánac uo. V4. A' 
Tanétvány nem tanúi mindeneket egy szer s'mind. De r é- 
s zenként, falkánként Com : Vest. 74. 

A -stul, -Stül rag. 

Szintén összetett rag ; egy.üttességet fejez ki. Pl. 
latom magad megfogattad minden* estül nekink adtad 
Lt. Bért. imáds. ; Által kelé seregestül Helt : Canc. 
P2.; Ott volt fiastul, feleségestül (Élőbeszéd). 

Könnye Nándor. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK, 

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből s 
egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődőleg. 

Nagy hó lévén töretlenben nem utazhattam : egészen 
töretlen, járatlan úton. 



y_. 



7 í 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 357 

Ha isten benünket majd jobb hírekkel értet: jobb 
hirek jönnek értésünkre. 

A sacczoltatásjok nagyon megnyugodtak rajtunk : 
igen- sokáig voltak rajtunk. 

Olyan könnyen nem megyünk el a' dolog mellől : nem 
hagyjuk oda könnyedén a dolgot. ^ 

Bécsből más nap vette fel az útját: más nap indult 
útnak. 

El-utoljára is azt végezte: végtére is, utoljára is. 

Kérte, hogy leveleit Kővárba iktassák utána : Kő- 
várba küldjék. 

Ha rést kaphatunk, a hordókat azonban el- 
küldjük : mihelyt időnk, alkalmunk lesz, azonnal elküldjük. 

Ha ő nagyságával szépen elszerezhetnénk ezt a 
dolgot: elintézhetnénk, elvégezhetnénk. 

Feltörlött szemtelen homlokkal, Doegh módjára, 
szállott ellenem : kevélyen, gőgösen állott ellenembe, miként 
Doegh, Dávid ellen, az ó testamentomi Írások szerint. 

Társaságot háborító, izvesztő, sutárló ember : 
egyiket a másik ellen ingerlő, kellemetlen, veszedelmes ember. 

Első színnel becsületes embernek mutatta magát : 
első látatra. 

Minthogy a nemességnek nagy része most takarodik 
és arat : arató, betakarító munkával van elfoglalva. 

Katona Lajos. 

Technológia vagyis a mesterségek és némelly alkot- 
mányok rövid leirása Gergelyffi András O. által. 
Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel, 1809. 

gabonás: granarium (Előb.) 

toknak lebotsátások: lecsapolás (uo.). 

hajókázó árkok: hajózható csatornák (uo.). 

.Az állatok, mellyekről emlékezet esik* (uo.). 

szoptató állatok: emlősök (3. 1.). 

neheze: súlya , A mészárosnak érteni kell az állat 
neheze meghatározásához is^ (3). 

nehéz emésztő: nehéz emésztésű (5). 

k a j h á k vagyis t z e m p é k : kályhacserép (5). 

mesterlúg (szappanfőzésnél): feuerlauge (6). 

azonban: azon közben (6). 

,A lúg mértékít tsak a gyakor tapasztalás határoz- 
hatja meg' (6). 

,A gyertya bélit gyapot fonalból sí r i t i k, vastagságát a 
gyertyához aranyozván' (8). 

s z e n e 1 ő : parázsos edény (8). 

foljon: folyósán. ,A fagyu foljon maradjon' (8). 

jukatos szék: lyukas szék (8). 



358 FRECSKAY JÁNOS. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

rétenként: rétegekként. 

taknyosság: nyálka. ,A bélhurok minden taknyos- 
ságtól megtakaríttatnak^ (lo). 

,Az állatok bőre szijas rostok tömött szövevényéből 
&IV (13). 

szorító szer: összehúzó szer (13). 
béhintezni: behinteni (14). 

,A varga a bőrt a tzorholó széken a görbe késsel meg- 
koppasztja' (14). 

szoros kamara: hermetikus kamara (14). 

,A bőröket sorral felaggatya, hogy össze meleged- 
jenek^ {14). 

?Deggesztés által a bőr megvastagodik és feldagad' : 
schwöden (15). 

,A bőröket 8 vagy 12 hetekig érleli*: gar machen (16). 

,A bőröket a gödrökben hagya miglen kiérnek*: gar 
werden (16). 4 

dcggr^sztő fürdő: schwödungs-bad (16). 

,H a m m a s, mely óltatlan mészből, hammuból és vízből 
készül': áscher (17). 

miniom: minium (17). 

tzáp és kecskebőr (19). 

, A bőrt fél óráig kézzel forgatják és v a t s k o 1 j á k' (19). 

,Mész és hammu kevertél': keverékkel (21). 

,Görbe vas kaszán (a bőrt) ide s tova húzván kidörsöli, 
puhatolja': puhítja (21), megpuhittatik (22), ,p uh atol ás': 
puhítás (25). 

,A vizbe lágyult nyers bőrnek szőre éles késsel leberet- 
vál tátik, minden pácz és senyvesztés nélkül* {22). 

,Se meszel, sem egyébb senyvesztő páczok- 
kal'(22). 

pargament: pergament (23). 

tajtékkő: bimsstein (23). 

,Szinhártyájoktól megfosztott bőrök' (24). 

,Szép bőröket adnak a . . . nyest, nyüst, hölgy 

nyert z, rosomák' (25). 

, A kőmíves a szőrt a mész kevert közé elegyíti' (27). 

hon yai : honi (28). 

, A kalapos a szőrt 1 é s z á n megtsépeli és pengő 
húron felpattogftattván, felpuhítya (29). 

,A szőrt a kalapos megavatja vagy-is nedvesség és 
meleg által egybe veri' {29). 

,A nemeszt hevén mongorolja' (30). 

,A kefe tsináló a kefe fáját meggyantározza': 
íirniszeli (30). 

,A szitának, rostának káváját vagyis kergét fenyő 
fából hasogatván, még azon nyersen kerékbe hajtsák'(3i). 

sáhos szövevény: köper (35). 



KULCSÁR ENDRE. ADATOK A NYELVÚJÍlAs TÖKTÉNETÉHE/. 359 

.Az osztó váta áll 4 lábokon, két vastag ,szimülteg 
öszve foglalt boronákból': vízszintes (36). 

,Vasmat lábak': vastag, zomok (36). 

,A zugolyra a vetett fonal tekertetik, az h as a j ó 
ellenben, egy h ömpö j eg' (36). 

,Két lábni'ra az hasajon hátul két felölni magas rudak 
állanak, ezeknek elé nyúló karjairól tsügg a borda héj 
és a két s i k a t y u egyes vagy páros tsigáival együtt, 
ezekben forognak a felső nyüst k(>t>elek mert az alsók 
a lábitohoz köl- tettnek, hogy ennek nyomása által a 
mejék rétyei változzanak^ (36). 

ványoló agyag: argilla fullonica (38). 

felkortzolni : felkarczolni, bolyhossá tenni a posz- 
tót (37, 38). 

,A posztó sajtolása egy erős tsigás sajtóba esik, 
öszvetürvén a posztót tétovázó f o r m á r a és minden hajlás 
kózé sajtó deszkákat tévén, a t s i g á t erőssen reá fat- 
sarják^ (38). 

sáhoson szónni: geköpert weben (39). 

,H év értz oszlopok közt a posztó által húzatván 
kifényesíttetik' (40). 

Frecskay János. 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 

„ Arithmetica vagy számvetésnek mestersége". M a r ó t h i 
György. Debreczen. 1743. 

Hogy a szántszándékos nyelvújítás nálunk nem Kazin- 
czyval kezdődik, az már régóta köztudomású dolog. Újított 
csaknem mindenik nagyobb írónk, de föl se tűnt. minthogy 
szemesen bánt vele. 

Csak akkor jelen meg a nyelvújítás veszedelem gyanánt, 
mikor a hamarkodó epigonhad a törvényt nem ismerő szaba- 
dosság sikamlós útjára lép. Ekkor vette csak észre az író- 
világ, hogy van az emberek számára nyelvújító foglakozás is. 

Magában az a puszta való, hogy föltűnt a dolog, már 
egyszersmind elitélés is ; mert míg jó szókat csináltak, senki 
sem ütközött meg bennük, sőt inkább buzdította egyik író 
a másikat. Szívesen fogadták pl. Geleji Katona új szavait, 
ámbár gyéren használták, ö utána a legnevezetesebb nyelv- 
újító, vagy saját kifejezése szerint ,szócsináló' Maróthi 
(t y ö r g y debreczeni professor. 

Fönt idézett müvének „előljáró beszédében "* kijelentve, 
hogy müvét megbízás folytán irta, három régi magyar Arith- 
metikát említ. „Egyik a Tolvaj Menyöi Ferentzé, mely 
mindenek előtt esméretes és leginkább forog kézben. Másik az 
Ó n a d i Jánosé, a ki kassai oskolamesterségében a maga 



360 KULCSÁR ENDRE. 

Ari thm etikáját ugyanott Kassán a. 1693. in 12-mo adta ki. 
A harmadik legrégibb, mert még a. 1591. nyomtattatott 
Kolozsváron". 

Ezeken kívül még létezni kellett vagy kettőnek, min- 
deniknél régibbnek — okoskodik Maróthi, — mert a kolozs- 
váriban említve van, hogy Frisius magyar Arithmetikája után 
készült; ettől meg különbözik a Debreczenben nyomatott 
Arithmetika, mely a kolozsvári 147. lapján említtetik. 

Megbírálva a három magyar Arithmetikát Maróthi, úgy 
találja, hogy valóban szükség van egy újabbra ; rászánta 
tehát magát, hogy újonnan ír egyet. 

Az újabb kor követelményeinek óhajtott megfelelni. 
Alaposságra törekedett, nehogy úgy járjon, mint szegény 
Tolvaj, ki „maga sem igen értette az arithmetikát"- A szent 
írásból se szedett példákat, mint Ónadi, mert „a szent írást 
nem az arithmetikában kell tanulni". 

Ránk nézve a maga elé szabott követelmények harmadik 
pontja fontos, melyben bevallja, hogy szükségesnek tartotta 
a deák nevek helyett magyar szókat tenni, hogy még az 
asszonynép is megérthesse. Ezért úgy remélli, egy okos 
ember se fogja elitélni, mert ezt nemcsak egyéb tanult nem- 
zetek cselekedték a maguk nyelvén, mint régen a rómaiak, 
ma pedig legközelebb a németek, a kik még a philosophi- 
ában lévő , mesterséges szókat' is mind németre fordították, 
hanem erre a magyar nyelvben is lehet példákat 
mutatnunk, melyeket bár többen követnének. 

A szócsinálásban arra vigyázott — úgymond, — hogy 
a magyar szóban a deáknak a nyoma, sőt for- 
mája (!) is megmaradjon; p. o. ,fractio' magyarul lört 
szám ; ,multus, multiplex, multiplicare' magyarul sok^ sokszoros, 
sokszorozni. Szerencsére ez irányú törekvéseit nem igen koro- 
názta siker. Tanít ugyan tört számokról és sokszor o- 
zásról, a ,diametert^ is híven általmérönek nevezi, de a 
,numerator' helyett jobbnak tartja a felsö-t ,denominator' 
helyett meg az alsó-tj hogy tévedés ne legyen a dologban a 
gyengébbek részéről. 

Panaszkodik, hogy nincs magyar számvetőkönyv, 
melyben a rhénes forintokkal s krajczárokkal való praktika 
megvolna, neki magának kellett „azt egészen kimunkálódnia^. 
Azért megeshetett, hogy valamit elhagyott, tehát kedvesen 
veszi, ha más emberséges emberek „elméjére adják", hogy 
a „második nyomtatásba" belé lehessen tenni; mert nem 
olyan dolog ám ez, hogy ebben a „ könyvíró "-nak csak a 
maga elméjét kellene mutogatni, hanem a közhaszonra kell 
nézni. 

A ki pedig könyvéből a „számvetést" meg akarja tanulni, 
renddel menjen rajta végig, ne ám hol utói, hol középbe, 
mert máskép nem felelhet róla, hogy homályos nem lesz-e 




ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 






6i 



néhol. A tanító meg, ^mentül idejébben lehet", fogja az 
arithmetikára tanítványait, de ne dérrel-durral ám, hanem 
játék módjára, apródonkint. Miután a gyermek egyszer belé- 
kapott az arithmetikába, ha az egyes .,számvetö betűk" 
összeadását jól tudja: vesse föl elméjében, mennyi 13 meg 
15 sat. 

Ilyen formán végzi jó Maróthi György az elöljáró 
beszédét. Munkája első részében a számok jelentéséről, ki- 
mondásáról és leírásáról való tanítást szdm/dlds-nsik mondja 

A szdmveiő betiik közt a czifrát, nullát vagy zérust 
semmí-nék, vagy mivel csak hely foglalni való, semmis- nék 
nevezi ; a többit számos defü-nék. 

A számvetés közönséges nemei az összeadás, kivonás, 
sokszorozás vagy mint sokaknak tetszik, sokasitds és az osztás. 

Az összeadásnál sok számok summá-ykíc^oX jö ki a derék 
sitmma. Próbája a kilenczesek kihányása. 

A kivonásban három szám fordul elö. Első a sum^na, 
második a hija^ harmadik a ?naradék, 

A sokszorozás egyik száma a sokszorozni való, másik a 
sokszorozó ; a mi kijön, a factum vagy facit Ebben egyéb- 
iránt sok rövid utak vannak. Ismerteti a restek reguld-^kx. is. 

Az osztásban mindenkor van két szám : egyik a summa, 
másik az osztó, — a mi kijön, azt részes-n^, deákul ,quotus*- 
nak vagy ,quotiens'-nek hívjuk. Megkülönböztet egy és több 
betűs osztást. 

A hármas regula vagy rendes vagy visszás. A törtek 
vagy igazak, vagy költöttek, a mint a felső kissebb vagy 
nagyobb az alsó-nkh Itt tanít két szám legnagyobb közosztó- 
járól is. Az összeadás vagy kivonásnál pedig ki kell keres- 
nünk a közalsó-t. 

Müve toldalékában megemlíti a kétszeres tört számok-aX 
is (fractiones fractionum). Ezek után tárgyalja a kétszeres 
regulát (regula dupli), egyenetlen osztds-t (divisio inaequalis), 
társaság, elegyítés (r. alligationis) reguláit és mesés regulát 
(r. falsi). 

Ez utóbbinál szerinte a vaktában fölvett számot ráfogás- 
nak (positiv, hypothesis) nevezhetjük. 

Az ö szavainak tartom még a következőket, melyek 
dőlt betűkkel vannak a szokatlanság miatt könyvében nyomva 
s a megérthetés kedvéért legtöbbje latin megfelelőkkel ismer- 
tetve: pénzszedő: exactor; kalap: parentheseos nóta; ónas 
sifiór: mérő ón; kerék: circulus; kerület: peripheria. 

így újított jó Maróthi György. 

Kulcsár Endre, - 



362 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Golyó. Pár évvel ezelőtt azt kérdezték a Nyelvőr szer- 
kesztőségétől : mi az eredete a golyó szónak s vájjon nem 
ettől származik-e, vagy viszont, a golyhó? A felelet az volt, 
hogy „a golyó nem származik a golyhó-tóly sem ez amattól. 
A golyó nem más, mint a régies s a népnél még ma is ál- 
talános golyóbics vagy golyóbiss szónak a megcsonkítása, ez 
pedig ugyanaz, mint a latin glóbus^. Nyr. XI. 423. 

Megvallom, akkoriban magam is tökéletesen helyesnek 
tartottam e feleletet. Régi szótárainkban hiába kerestem a 
golyó-Xy csakis a Kisded Szótárban láttam első megjelenését, 
s ott is azzal a megjegyzéssel, hogy „e szó bevétele felett 
még talán kérdés támadhat, ámbár pártfogói is találtatnak". 
Az idő tájt hasított le Dugonics a gó'mbölyíí'h6\ egész egy 
ó'lyü-t, miért nem alhatott volna ki, gondoltam magamban, a 
golyóbics is egy efléle műtétet. 

Régi természettudományi könyveink olvasgatása azon- 
ban másra tanított. Apátzai Csere János „Magyar 
Encyclopaediá"-ja (Utrecht, 1653) 210. lapján ezt olvasom a 
hódról: „A monya golyói orvosságra jók, innen vagyon 
hogy ha veszi eszébe, hogy a vadászok utánna leselkednek, 
a golyóit kiszakasztya és az ötöt űzőknek hagygya, hogy 
maga életben maradhasson **. — MiskolcziGáspár 
„Egy jeles Vadkert"-je (Lőcse, 1702) 243. lapján ugyancsak 
a hódról szóltában : „Az ő heréjének golyói rész szerint ked- 
ves, rész szerint pedig nehéz kedvetlen illatúak szoktak 
lenni". Alább pedig az 504. 1. : „(A tengeri halaknak) mint 
egyéb földi állatoknak vannak nemzésre való tagjaik, úgy- 
mint: tüdejek, golyójok, nemző herélyek és méhek avagy 
mátrájok." — Milesz József „ Orvoskönyv "-e (Bécs, 
1778) II. köt. 104. lapján: „melly miá abban eltürhetetlen, 
égő feszülés támad, és a golyóknak és a mellette levő ré- 
szeknek-is öszve húzódása kinos fájdalmat okoz". Alább a 
118. 1.: „Megesik néha az-is, hogy a meggyuladott, meg- 
keményedett golyókra hirtelen a fene esik". 

Az imént idézett könyvek mind a szócsonkítás korát 
megelőző időkből valók, s ha még hozzá teszem, hogy Cse- 
rénél, Miskolczinál a golyóbis is számtalanszor előfordul, és 
pedig mindig csak .glóbus^ értelemben, azt hiszem egész 
bizonyossággal kimondhatjuk az eredményt: i) a golyó nem 
származik a golyóbis-hó\\ 2) a golyó eredetileg nem ,glo- 
bus^-t, hanem ,testiculus'-t jelentett ; 3) a golyó szót nem a 
nyelvújítás gyártotta, már készen találta és a ,globus' jelen- 
tést csak reá ruházta. 

De ezek után most már megint fölmerül a kérdés, 
hogy honnan származik hát a golyó? 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK. 



363 



E kérdésnek megfejtése nem tartozhatik ugyan én 
rám, szabadjon mégis egy magyarázatot fölvetnem, mely, 
nekem legalább, igen hihetőnek látszik. 

Az olaszban, melyből Kőrosi szép fejtegetései szerint 
píyr. Xin. XIV.) a magyar sok szót vett át, találjuk a 
coglione szót, a magyar golyó-vaX mind alakjára, mind régi 
értelmére teljesen megegyezőt. E szót az olasz kolyónm^Vi 
ejti; az átvételkor a szóvégző n könnyen eleshetett, vö. ol. 
pantalone, m. pantalló; fr. patron (töltvény) a Balaton-mellé- 
ken patró. A szókezdő k pedig nyelvünkben gyakran válto- 
zik ^-re: y^azdag, ^zdag; iéövecs, ^öbecs; >éebel, ^eleb Nyr. 
rV. 44, és kölcsönzött szókban is: ószl. Joliba, Calep.-nál 
/daliba, ma ^liba is ; lat. íroUare, ném. /éoUer, m. gallér ; 
^avalier, ^vallér, Pethénél (Pali. mez. Gazd.) még iéavallér stb. 

Figyelemre méltó még az is, hogy a coglione az olasz- 
ban kettős értelmű: i) testi culus, golyó; 2) uomo gagli- 
offo, balordo (Antonini : Dizionario, Velencze, 1792) tehát 
ugyanaz, a mi a magyar golykó. Ezt a második értelmű szót 
átvette az olasztól a franczia is, coton alakban, s nála az 
ma pernahajdert, kujónt tesz. Ebből a coion-h6\ lett a német 
s azután a magyar kujón, 

Nagyszigethi Kálmán. 



Mogry. Sí. óta megvan e szó minden szótárunkban s 
azt mondják róla, hogy elavult régi szó, mely hajdanában 
bogyót jelentett. CzF. sok regényes szófejtést is. fűz hozzá, 
sőt Budenz is épít rá s azt állítja, hogy a magyar mogy 
(niogyo) épen annyi mint a finn marja, lapp 7nuorje^ mordvin 
maf^ cseremisz mör (MUgSz. . 

Vájjon honnan vette Sí. e különös szót ? Gazdáját nem 
adja a szótárában s régi irodalmunk sem tud róla semmit. 
Léte egyesegyedül Sí. hitelén alapszik. 

Sándor István, mint tudva van, az ő történeti és nyel- 
vészeti búvárkodása eredményeit „Sokféle" czímű gyűjte- 
ményes munkájában tette közzé. Itt nyomára akadhatunk a 
viogy-xí^ is. 

A Sokféle VII. darabjában (165 256. 11.) ,, Többféle 
szavainkról való vélekedésem" czím alatt Sí. egy szólajstro- 
mot közöl, melyben előadja, hogy az abban foglalt szava- 
kat eleink hajdan miként ejtették ; hozzá teszi azonban egész 
nyomatékkal, hogy „mindezek csupán vélekedései, és hogy 
noha sokakról bizonyos, de nem mindenekről". 

Van e lajstromban néhány talpraesett megjegyzés és 
temérdek sok délibábos szófejtés. A mióta e lajstromot és 
a Sokféle XI. darabjában levőt átolvastam, véleményem 
nagyon megcsappant Sí. nyelvtudományáról. 

A 217. lapon azt mondja: j^mogyoró, hajdan niogyo rú. 
azaz olyan mint a mogy vagyis bogyó^. Még furcsábban ér- 



364 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

telmezi a 228. lapon Somogy vármegyét" ^Somogy, Somogy- 
sdg^ hajdan Sommogysdg^ azaz somfa, gyümolcssel böves fold, 
táj vagy környék, Cornetum. Mogy annyit tett egykor mint 
bogyó s abból jöhetett sommogy azaz somfa bogyója; Som- 
niogysdg, azaz somos-táj". 

Mind a két helyen egész bizonyosnak mondja, hogy a 
mogy annyit tett egykor mint bogyó ; de már a VIII. darab 
115. lapján határozottan megvallja, hogy mindaz, a mit a 
mogy-r6\ mondott, csupán az ö sejtelme. Itt ugyanis Így 
szól: „Mit tehettek hajdan ezek a magánérthetö szavak: 
kom, mogy, szóm, gyap, szap, kes, sany, isz, zör^ bizonytalan; 
de hogy belőlök származtak ezek a mással érthetők : ho- 
moríij mogy o ni, szomorú, gyciporú, szapora, keserű, sanyarú, 
iszonyú, zörönyii , a bizonyos. Éppen olyanképen eredtek 
ezektől is: domb. mony, fa, ha (tempus), por, szőr, vér, víz, 
gyöngy, gömb, imezek : domború, monyorú, fanyaní, hamarú, 
porhanyú^ szörnyű, verhenyő, vizenyős, gyöngyörű, most gyö- 
nyörű^ gömbölyű^ . 

Világos ebből, hogy a mogy puszta etimológiai kohol- 
mány ; Sí. gondolta ki, hogy a mogyoró ne legyen kéntelen 
gyökér nélkül élni. (A mogyoró eredetére nézve vö. Nyr. 
XIII. 262.) 

E tapasztalat nagyon megingatja a Sí. szótárában ré- 
ginek állított (i?-rel jelölt) szavak hitelességét. Az első ma- 
rokra egész rakás koholmány hull ki belőlök, ú. m. : alkony, 
dllvdny, dllvdnykép, esek, dics, dicstelen^ dicsvaddsz, éd, cgi 
tűz, égi víz, ék (decor), é/em, emeltyű, előd, elölni (antepo- 
nere), fegy, fegyház, figyelni, forgács (tornator), ftitam, hon- 
mívek, ind^ izz, kapacs, károm, karoly ű, kellem, kellevény, köm fi, 
köz (insula), láz (tumultus), lobiyú, Itig (nemus), inag (alti- 
tudo), mez, mogy, olii, olu vaj, özön (oceanus), rez, rtp, rom, 
szállongó (waldschnepf), szeg (districtus), szollóka, zajgó (cor- 
vus glandarius), szór (angustia), talpodni, tap, teker (schraübe), 
telep, terep, tév, timársó, töm (multus), tömleniy tömlcvcny, 
utálni (postponere), iilep (sedimentum), iír, fitii, vér (weiher). 
vevő legény. 

Bizony, igazat mondott Toldy Ferencz : Sándor István 
csakugyan czégéres nyelvújító volt I Nagyszigethi Kálmán. 

Házsártos. Szarvas Gábor a czinkos szó magyarázatá- 
ban (Nyr. XI. 449) említi, hogy hasard a régi francziában 
annyi mint ,koczkajáték' : hásártos Molnárnál: ,lusor^; a mai 
használat szerint pedig: ,izgága, czivakodó, veszekedő'. 

A szónak , véletlen szerencsével járó, sok pénzt kocz- 
káztató' eredetibb jelentésben alkalmazását hallottam egy 
szabolcsmegyei származású budapesti iparostól, ki csak ma- 
gyarul tud. Ugyanis egy afféle szerencsejátékra azt mondta : 
,,Az olyan házsártos játék". Csapodi István. 




HELYKETGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 365 

Visszaigrazított sajtóhibák. Szarvas G. a, fó'veg szó ke- 
letkezésének kimutatásában (Ny. XIII. 461) Calepinus sajtó- 
hibái közt említi a következőt is : „Petaso : Top zelet, az 
diznonak az lollya^^ mi véleménye szerint így volna helyre- 
igazítható : y^Láb vagy tán Tzbb (czomb) zelet, az diznonak 
az oldallya^ (uo. 462). 

Nagyon természetes, hogy két oly alaknak valódisága 
iránt, minők top és lollya. melyek sehol, egyetlen 
szótárunkban sincsenek meg s a köznyelvben is 
egészen ismeretlenek, kétkedésnek kell támadni 
bárkiben is, főkép ha csak egyszer és oly helyen merülnek 
föl először, mely számtalan hibái miatt amúgy sem föltétlen 
hitelességű Hogy Calepinusnak ezen a helyén is valami 
hibának kell lenni, abban a czikknek bizonyára minden ol- 
vasója megnyugodott, noha Szarvas a „kétesek vagy épen 
megfejthetetlenek" közé sorqzván az adatot, nyíltan kife- 
jezi, hogy olvasását nem kívánja föltétlenül bizonyosnak 
tekinteni. 

Nem a kétségeskedés bírt minket se rá, hogy a külö- 
nös szóknak utána járjunk, hanem a puszta véletlen, mely 
Felvinczi Györgynek következő helyéhez juttatott : 
„Disznó hús bor nélkül roszszabb a' júh húsnál, Borral ó 
jobb étel, s' orvasságúl használ : Hurkája jobb egyéb állat 
hurkájánál; Kóvériben penig nincs jobb a' topjánál". 
(„De conservanda bona valetudine Liber Scholae Salerni- 
tahae", ford. Fel-Vinczi György, Lötse. 1694. 10. 1.) 

E világosan szóló adat, mely Calepinus top-^kX. teljesen 
igazolni látszott, most már természetesen arra ösztönzött, 
hogy a dolognak kissé jobban utána nézzünk. 

Kutatásunk nem is volt eredménytelen. A top-ot ugyanis 
a ,helyreigazított* helyen kívül még kétszer találtuk meg 
Calepinusban, ú. m. a petaso diminutivumánál : „p e t a s u n- 
c u 1 u s : tob szelotetske^ aiza,z top-szeletecske^ és egy synony- 
mumánál : „i 1 a, pars lumbi seu lateris in sue. Vng. Top^. 
Bizonyos, hogy e három egybehangzó hely tanúsága 
Felvinczi adata nélkül is fölmentené Calepinust a sajtóhiba 
vagy másnemű tévedés gyanújától, míg pl. a föveg-nek sajtó- 
hiba voltát — mi Szarvas czikke után minden kétségen 
fo4ül áll — már eleve is elárulja az a körülmény, hogy i^y 
Calepinusban is csak egy helyen olvasható, szemben a süveg 
különböző fajainak elnevezéseivel, hol ő is mindig a nem- 
nek közönséges nevét (süveg) használja. 

Calepinus utódainál azonban már nincs meg a top. Ez 
alakjában végkép eltűnik a szótárakból s MA.^ lat.-magy. 
részében ila már annyi mint „disznó tomp^j ^petasto: disznó 
tompor", ^petaso: oldal peczenye, disznoodal" stb. (Meg- 
jegyezzük, hogy ez a tomp a magy.-lat. részben csak MA.*- 
han lép föl: j^to?np : ila, coxa; die hüffte, die dicke des 



366 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

beins über dem knie". Innen aztán átmegy PP.-ba SK.-ba, 
Kassaiba, a NSzótárba és Ballagi Teljes Szótárába; a Táj- 
szótár azonban nem ismeri.) Magát a lop alakot, keresve a 
Tájszótárban s tájnyelvi anyagot tartalmazó újabb szótá- 
rainkban is, többé sehol sem találtuk följegyezve. Annál 
jobban meglepett tehát a Nyelvőr tájszóközleményei között 
ez a kétségtelen tanúbizonyság szavunknak máig is lé- 
tezése mellett : ^f^p : zsódér" (azaz : sóder , sódar; vö. 
ugyancsak Somogyban: y^zsódér: vállcsont, melyet mint a 
sonkát felfüstölnek" Ny. VIII. 525), Somogyból közli Körész, 
Ny. II. 377. 

Ugyancsak a Nyelvőr tájszavai közt bukkantunk a kö- 
vetkező fontos helyre is: ^lolva: sonka" (Rimaszombat, 
Bodon József közleménye) V. 272., mi azonnal a Calepinus 
lollyá-ybX juttatta eszünkbe, melynek különben sehol egye- 
bütt nem tudtunk nyomára találni. A jelentés egyezése s 
az alak egybevágó volta mellett semmi kétségünk sem le- 
hetett a lollya és lolva azonosságában, melyek egyikét épen 
a már /<^/-jáért is gyanús szótári hely, másikát egy rövid 
szavú s eddigi tudomásunk szerint egyedül álló népnyelvi 
följegyzés mentett meg a feledéstől. 

Most már a két szó létezésének nagyobb hitelére s 
alakjaik egymáshoz való viszonyának megértése czéljából is 
szükségesnek látszott a népnyelv közvetetlen ismerőinek kérni 
ki vallomásait. A válaszok, melyek a szerkesztőség utján 
tett kérdéseinkre érkeztek, egyrészt megerősítik az eddigi 
följegyzéseket, másrészt új oldalról és újabb alakokban is 
bizonyságot tesznek a két szó tényleges létezéséről (1. Ny. 
XIV. 279). 

A top e szerint Somogyon (Ny. II. 377) kívül megvan 
még Kecskeméten, top^ topja^ toposAxxx.^ alakokban, két 
közlő tanúsága szerint; a Rimaszombatból (Ny. V. 272) 
följegyzett lolva alakról most két más gyűjtő is tanúskodik, 
egyikük pedig ugyanonnan lolu mellékalakot is közöl, mely 
az előbbivel hangtanilag bizonyára oly viszonyban áll, mint 
falu a (MihályJ/ií/z/^'-val, tollú a tollvas-soX (vö. Ny. VDI. 106) ; 
a Calepinusi lolja (y^lollya^J személyragos alak megvan Táp i ó- 
S z elén (Pest m.); s végre nyilván ugyané személyragos alak 
maradt fönn továbbképezve a csallóközi lollds-hús elne- 
vezésben (vö. orjds'húsy uo.). 

Szókincsünk e két új elemének eredetét és rokon- 
ságát egyelőre még nem tudhatni : nem mondható meg egyebek 
közt, egybe tartozik-e, s ha igen, mily viszonyban áll a á?/ a 
MA.-től föllépő tomp alakkal; mindkettőnek pedig van-e 
valami közük, s minő, a később helyükbe lépő tompor, tom- 
pora szóhoz. Minderre s egyéb fölmerülhető kérdésekre is 
egy szerencsés fölfedezés, minek napfényre jöttüket is köszön- 
hetik, megadhatja majd a kellő feleletet. Elég ezúttal csupán 




r 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 367 

levonnunk a tanulságot ez újabb érdekes tapasztalatból, 
miként deríthetik föl a nyelvjárások lappangó kincsei régi- 
ségünknek leghomályosb s kétesebb helyeit, miket az ö 
napfényre kerülésük nélkül a nyelvbuvár már-már hajlandó 
lett volna kutatásaitól mint értéktelen hamis anyagot fél- 
redobni. 

A népnyelvnek ily meglepő adataira nézve elég lesz 
olvasóinkat az évad (ivad) és gyappantk (1. Ny. X. 471) szókra 
emlékeztetnünk, melyeket összes irodalmunkban csupán egy- 
két codex őrizett meg s a nép nyelvében negyedfél századon 
át máig fönmaradtak. Ily ritka szava régiségünknek a ktsdl- 
kodik, mely a codexeken kívül csak Komjáthinál és Sylves- 
temél, legelső nyomtatványainkban, olvasható, — s íme ma 
is dívik a következő helyeken: r^kisdlkodik:^ kisért, faggat, 
dévajkodik" (Csallóköz) Ny. I. 279; ^kisdlkodik: kiáltoz fáj- 
dalmasan" (Felső-Somogy,' e megyéből közölték előszór a 
top'Ot is) Vin. 525; j^kisdkodni vkivel: czivódni" (Simon- 
tornya, Tolna m.) V. 230 ; y^kisdkonnyi : ingerelni" (Tata vidéke) 
uo. 329; y^kisdnkodik : \rígeT\ied!\Vi^^ (Naszvad, Komárom m., e 
megyéből tűnt föl először az tvad) IV. 235. Ez utóbbi a 
kisdlkodik alaknak oly hangbeli változata, mint sirdnkozik az 
eredetibb "^^sirdlkoztk-ndAi stb. (1. NyK. XVI. 253) ; a somogyi 
adat , fájdalmasan kiáltoz' jelentése, ha a közlő megfigyelése 
helyes, szintén nem okozhat a szó azonosságára nézve nehéz- 
séget, a mennyiben itt csak egy esetleges mellékkörülmé- 
nyére szállt át az elnevezés az eredeti ,czivódás' ,strepitus 
lascivientium'-féle fogalomnak. 

Ily meglepő találkozásokat a régi nyelv és dialektusaink 
ritkaságai közt valószínűleg még nem egyszer lenne alkal- 
munk tapasztalni, ha — a mi napról-napra égetőbb szük- 
^^SS^ válik — egy szélesebb alapokra fektetett társaság 
venné valahára kezébe népnyelvhagyományaink rendszeres 
gyűjtésének s fölkutatásának fontos ügyét. 

ZoLNAi Gyula. 
Néhány magyarázatlan szó magyarázata. Csőm ár 

István (Nyr. XIV. 43) magyarázatra szoruló szavaihoz ré- 
szemről a következőkkel szolgálok. 

Gorczolni a gorcz és korcz-czdX egy vagy rokonértelmü ; 
a nádból készült v e j s z é-nek, csőszkunyhónak, a nádtető- 
nek falszerű kötése füzvesszővel történik. A gorcz a kötés; 
gorczolni tehát fonással kötni ; a ^dXydk-korcz a ránczos kö- 
tés, melynél a ránczok úgy viszonylanak a madzaghoz, mint 
a nád a kötő vesszőhöz. Gorcz a Bodrog között: mocsáros 
helyen, apró, szilárd szigetecske. GoroncZy ugyan ez Porcs- 
alma körül (Ecsedi Láp). 

Azt hiszem, hogy , gorczo/m nem jelenthet mást, mint a 




3^8 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK. 

nádtető rohadt részeit kiszedni, fölújítani s lekötni, vagy 
letüzni, megerősíteni. 

Pőcsik, 3LZ Oestrus-ok közé tartozó légyfaj, az ú. n. 
Hypoderma Bovis, mely éles tojócsővel kilyukasztja a marha 
bőrét s a sebbe petét csúsztat ; a petéből kikel az álcza s 
a keletkezett daganatból táplálkozva, végre a földre hull. 
betúrja magát, bábbá alakul, melyből ismét kikel a légy. 
A marha a legyeket igen jól ismeri s mihelyt rajzásukat 
megérzi, nyugtalankodni kezd, azaz: gizsója van. 

Hermán Onx^. 

Czápa. A P a 1 1 a s tói fölállított s tudományosan el- 
nevezett keszegek közt ez is van : Abramis sapa^ nyilván a 
görög aairépSrj^ = a sós hal bizonyos faja, s tény, hogy az 
Abramis = Keszeg nemhez tartozó fajok sokaságuknál fogva 
leginkább adják a „sóshalat". A L, i n n é tői fölállított Abra- 
mis ballerus, a Drávafok „Bálin Keszeg -e, németül zopCy 
scfi7üuppe, schivope. Végre csabak vagy vezérhai (Kőrös-Tar- 
csa, Szeged) = Aspius rapax Ag. szintén keszegszerü. 

Ennek a sorozatnak az a tanulsága, hogy Szarvas Gá- 
bor magyarázata : szápakeszeg = sturio salpa nem állhat meg, 
mert a szápa csak a görög halnévre vezethető vissza s 
csak sóshalra, illetőleg olyanra, a melyet leginkább sóznak, 
alkalmazható. A Szarvas-féle alkalmazásnak ellene van a 
shirio is, mely Tok vagy Viza féle hal s a stÖKy sterleij stirl 
elnevezésekkel egyazon eredetű, ezeket a halakat pedig a 
Keszeggel, már typikus okoknál fogva is egy kalap alá 
vonni nem lehet; végre a sapa és salpa-ndi^ halra való al- 
kalmazása két különböző dolog. A latin salpa a szótárak 
szerint : egy halfaj ; a görög góXicy] : egy tengeri halfaj, 
tehát az édesvizek keszeg-]^ nem lehet. Az újkori természet- 
rajzban a salpa, illetőleg oáXm] a Tunicata-k egy családjára 
van alkalmazva. 

Megjegyzem, hogy ott, a hol állat vagy növény elne- 
vezések etymologiai megfejtésén kívül arról is van szó. 
hogy egy állatfajra vagy növényre biztosan alkalmazzuk, 
ott pusztán a szótárakra támaszkodni nem lehet, mert a 
Linné előtt kelt szótárakban a név és tárgy, következetes 
módszer hiánya miatt, ingadozott s ez az ingadozás, 
az ismeretes „kiírás ** révén Linné után is megmaradt, a 
miről a sturio salpa tanúskodik. 

Ezeket Leunis „Synopsis"-a nélkül a nyelvész nem old- 
hatja meg; sőt még evvel is bajosan, mert itt a tárgy is- 
merete is föltétel. 

De még ez sem elég, mert ismernünk kell még a sza- 
bályt is, a mely a tudományos elnevezésnek — a melyhez 
a népies név köthető — szerkesztését szabályozza, még pe- 
dig a synonymák elkerülése érdekében. 




KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. ' 36Q 

Miért nem mondjuk Abramis sapcrdn,, ha 'íaTrépSTj? sós 
halat jelent? Azért mert a Saperda Fabriciustól egy hogdr- 
nem számára foglaltatott le, ez tehát a lex prioritatis értel- 
mében — melynek rendeltetése az. hogy ugyanazon név ne 
alkalmaztassák több tárgyra — a modern tudományban 
halra nem alkalmazható. 

Hermán Ottó. 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

1. Kérdés. Egy asztaltársaságban heves szóvita támadt 
egy nyelvészeti kérdés miatt. A casus belli ez. 

A. azt állította, hogy a hullik ige ép oly jó, mint a hulL 

B. ennek ellent mond: a hullik rossz, sőt jó magyar 
helyen nem is hallható soha. 

Mind a két fél szövetségeseket keresett bennünk ; a 
kik mint vendégek voltunk jelen a társaságban. 

Én azt mondtam : a kullik-ot én sem haliam, irodalmilag 
tudtommal még erdélyiek sem használják, pedig azok közt 
Kemény Zsigmondnál is a hős olykor „belépik" az ajtón, 
„belép" helyett. S nem látok okot arra sem, hogy a kettős 
formát mért használjuk, mint például van ok, szabály, törvény 
arra, hogy például a szerelmes térdre „omol", míg a fal 
„omlik", az ember a társaságban „megjelen", a lap pedig 
„megjelenik"; továbbá léte^znek bomol-bomlik, foly-folyíky nyíl- 
nyílik sat., de grammatikailag tudjuk köztük a különbséget, 
a használat okát, törvényét. (El is mcmdám e törvényt, mit 
itt azért hallgatok el, mert hisz a szerkesztő úrhoz való föleb- 
bezést határozván el, úgy helyes, hogy csupán a kérdés 
tárgyát hallgassa meg, ne pedig az okoskodásokat is.) 

Erre tört ki a második vita. 

Vendégtársam és barátom C. ellent mondott, állítván, 
hogy omol'omliky jelen-jelenik, bofnol-bomlik igeformák közt 
nincs különbség s tetszés szerint használható egyik is, 
másik is. 

A háziasszony indítványozta, hogy mind a két vitakérdést 
apellálni kell a Nyelvőrhöz. 

Jól van. Én vállaltam el az előterjesztést. 

Kérem tehát szerkesztő urat, sziveskedjék a kettős pör 
dolgában „fölebbviteli" Ítéletet nyilvánítani. Először a „hul- 
lik" ige-formáról. Másodszor arról, hogy mi az „omol-omlik". 
„jelen-jelenik", „bomol-bomlik" igék használati különbsége 
s törvénye, s átalában van-e fogalmi különbség s létezik-e 
rá határozott törvény ? Vagyis e két kérdésben melyik oldalon 
van az igazság? 

Felelet. Igéink közt van egy jókora csoport, a melyek 
majd ikesen, majd iktelenül használatosak. Ezek két osztályt 

M. HrKLVÖB. XIV. M 



L 



370 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

alkotnak. Az első osztálybeliek, aszerint a mint átható vagy 
visszaható jelentésűek, két részre oszolnak : az áthatok ikte- 
lenek, a visszahatok ikesek ; pl. „Az inas mákot tor, és: a 
cserép könnyen törik. Nagyot hall, és : az ágyuszó messze 
hallik. Füstöt érez, és : füst érzik". Ilyenek még : bdn 
és bánik^ bíz és bízik^ tosz és toszik, gyak és gyakik s a táj- 
szólásbeli bír és bíriky old és oldik, szeg és szegik, zúz és 
züzik; továbbá egy része a -z képzős denominális igéknek, 
mint poroz és porzik^ vérez és vérzik sat. 

A második osztálybeliek — ide csak visszaható igék 
tartoznak anélkül, hogy jelentésbeli változást tüntetnének 
föl, ikeseii is, iktelenül is járatosak; pl. a régi nyelvben 
aszy ma aszik ; régente lépik (vépik), ma lép ; a régi irodalom- 
ban csak bo7nol, omol, oszol, csiísz, mdsz, vdgy^ f^hy hull, ma 
azonban, részint az irodalom, részint a nép nyelvében szokot- 
tabbak ez ikes formák : bofnlik, o?nlik, oszlik, csúszik, mászik, 
vágyik^ folyik, hullik; ellenben régente csak vdlik, ma néha 
vdl is; a használtabb iktelen alakon kívül tájszólásilag hall- 
hatók rtiéig: fagyik, fdjik, rogyik, termik, veszik. 

Az a különbség, a melyet némely újabb grammatiku- 
sok a második osztálybeliek ikes s iktelen alakja közt látni 
akarnak, se a történeti, se az élő nyelvien föl nem födoz- 
hető, s nem egyéb erőltetett mesterkéltségnél. Egy nyelvet 
sem ismerünk, még a fejlettség legfölsőbb fokán állók közt 
sem, a mely külön kifejezőt alkotott volna s mást alkalmazna 
az oly cselekvésre, a mely személytől ered, s mást, a mely 
dologra vonatkozik. Ember, állat, föld, harang, ajtó, falevél 
sat. sat. mind m o z^ g egyformán ; a nyelv egyiknek és 
másiknak mozgása közt nem tesz semmi különbséget; így 
n ő a gyerek, fa, nap, adósság, hatalom, elkeseredés sat. ; a 
botlás egyformán botlás, akár a legnagyobb bölcs kövesse 
el, akár valamely futó paripán essék meg ez a mindennapi 
gyarlóság. Nincs tehát ok, hogy ez ingadozó alakok közt 
jelentésbeli különbséget állapítsunk meg ; de nem is tanácsos, 
mert ez könnyen nyelvromlásra vezethetne. Ha fölállítjuk a 
szabályt, hogy ,Gusztáv Iduna előtt térdre omol, de: a porla- 
dozó kőfal a földre omlik, továbbá : Barátom megjelen, de az 
újság megjelenik^ , majd jönnek furfangos grammatikusok és 
mindenféle nem-grammatikusok is, mert hiába, mindannyian 
szeretünk nyelvészkedni, s a ,személy-dolog^ nyelvtörvényt 
jó tágra kibővítik s egyéb cselekvésekre is kiterjesztik: 
y^Hull az ellenség, de: hullik a zápor. A nép gyűl, de: az 
ár mindenünnen gyűlik. Nem minden bokorban terem nagy 
költő, de : a felső megyékben nem termik szőllő. Péter meg- 
rezzen, de : az ablak megrezzenik. A haragos hBxrídű: fölpattan, 
de: az érett daganat könnyen fölpattanik^ . Sőt ha ezek egy- 
szer majd divattá válnak, nincs benne semmi lehetetlen, hogy 
jönnék más, még agyafúrtabb próféták, a kiknek szava szerint 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 



371 



az ember jő-megyy jdr-kél^ siet, fut^ szalady rohan^ de a 
kutya jövik'Mentkyjárik'kcliky sietik^ futiky szaladtky rohanik sat. 

De vannak, a kik e megkülönböztetésben fölsőbb fokú 
szabatosságot látnak. Az én szemem, megvallom, nem olyan 
éles; én, s velem többen, nem csak az utóbbi, hanem még 
az dsö osztálybeliek //é-jében s iktelenségében se vehetünk 
észre valami különös finomságot. A szó ugyanis egymagában 
merev, holt tetem : meleg vér csak akkor száll ereibe, csak 
akkor elevenedik meg, ha több tagja egy testté egyesül, ha 
a mondat egészébe illeszkedik. Nekem az erős hitem, s gon- 
dolom mindenki osztozik benne velem, hogy nem akadt még 
eddig magyarul beszélő és iró. ha a leggondosabbat, leg- 
kényesebbet vesszük is , a ki például e két mondatot : 
,Fazekat törni szoktak, és : fazekak törni szoktak. Kenyeret 
szegett a koldusnak, és : nyaka szegett a korsónak', 
egy pillanatra is félreértette, összezavarta volna, s a ki a 
két példa hallomása közben észrevette volna, hogy az egy 
közös tömi s szegeit d\d\ij noha .más-más jelentés rejlik benne, 
minden kifejező nélkül áll, s a ki arra gondolt volna, hogy 
ily esetekben az értelemzavar kikerülése végett új exponenst 
kellene alkotni. 

Aztán, hogy a ,barátom megjelenj és : ,az újság meg- 
jelenik^ a szabatosságot egy lépéssel se viszi előbbre, abból 
világos, hogy a múltban barátom is, az újság is csak meg- 
jelent, s a többes számban kivétel nélkül minden időn át, a 
nélkül, hogy a két megjelenés meg nem különböztetése 
legcsekélyebb kárával is járna az érthetőségnek, a szabatos- 
ságnak, barátaink is, az újságok is csak megjelennek^ ^neg- 
jelenéneky fnegjelentek, megjelenendneky hogy megjelenjenek^ ha 
megjelennéneky meg szoktak jelenni. 

Ezeknek előrebocsátása után a föltett kérdésre ez a 
válaszunk. 

i) A hullik élő alak s több vidéken járatos, neveze- 
tesen a Duna-Tisza közt, Bácskában a hull kizárásával csak 
is ezt használják ; alkalmazása ellen tehát semmi kifogást se 
tehetni, s épen oly jó, mint a hully csak hogy ez elterjedtebb. 

2) A második osztályban elsorolt igék ikes és iktelen 
alakjai közt semmi jelentésbeli különbség nincs, s ilyesminek 
se a régi irodalomban, se az élő beszédben nem akadunk 
sehol nyomára. Ma szokottabbak : aszik j bomliky omlik, oszlik, 
ömliky csúszik, mászik, válik ; ellenben : folyy hully lépy rogy, 
vesz; de amazok iktelenül, emezek ikesen is használhatók. 



2. Kérdés. T. szerkesztő úr ! A Fővárosi Lapok egy 
szerkesztői üzenete (1885. júl. 29.) heves vitát idézett elő 
egy nagyobb társaság tagjai közt — de előre kell bocsáta- 
nom az illető szerkesztői üzenetet, mely egy kérdezőnek, 
M. L — snak ezt mondja: „Bizvást használhatja a bibornok. 



24^ 



372 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

levéltárnok és pénztárnok szavakat a nélkül, liogy a „nyelv 
géniuszát" megsértené. Akkor írja majd biboros-na^y leroélUi- 
roS'WS^íiy ha majd a kanonok-hói kánonoSy a szónok-hói szónos 
(vagy szavas), a támokmester-hől tárosmester lesz. Addig ma- 
radhatunk a régi módinál". 

A társaság legtöbb tagja a Fővárosi Lapokkal tartott 
s a btbomok, pénztárnok szók helyességét vitatta^ de akad- 
tak hárman a társaságban s azok között egy magyarnyelv 
tanár is, a kik azon biztatást a biborfiok, pénztárnok mellett 
nem tárták helyesnek, állítván, hogy a -nok tótos képző s 
az olyan szók, milyen a tábornok^ szónok s hasonlók nem 
igaz magyar eredetűek. 

Miután egyik fél sem engedett és fogadás is történt, 
végre abban egyeztünk meg, hogy a vitát a Nyelvőr szer- 
kesztősége elibe visszük, s bármelyik félnek ad is az igazat, 
az ellenfél megnyugszik ezen Ítéletben^ magát legyőzöttnek 
fogja tekinteni és — fizet. 

Kérjük tehát a t. szerkesztőséget, méltóztassék ben- 
nünket e kérdésre nézve akár magán levélben, akár a Nyelvőr 
legközelebbi számában fölvilágosítani. 

Felelet. Az igazság a két fél közül annak a részén 
áll, a melyik azt állítja, hogy a bíboros, pénztáros sat. jó, a 
bíbornoki pénztárnok pedig helytelen. 

Hátunk mögött jár már az az idő, mikor a nyelvújítás 
visszás alkotásait védelmük alá fogták íróink, hogy helyes- 
nek tűntessék föl azt, a mi kétségkívül helytelen, s a nyelv- 
tisztaság tekintetében, ezt örömmel tapasztaljuk, az utóbbi 
években kedvező fordulat állott be. Épen a Fővárosi Lapok 
egyike azoknak, a kiknél ez örvendetes változás, a tiszta 
magyarosságra való törekvés világos jeleivel találkoztunk, 
s azért épen tőle nem voltunk rá elkészülve, hogy oly nyi- 
latkozatot olvassunk, a mely biztatást foglal magában a 
helyes ellenében a helytelennek használatára. Azt még tud- 
nók érteni, ha azt mondaná: A biborfiok sat. bevett, rég 
járatos közhasználatú szók; már nagyon megszoktuk, elél- 
hetünk s élünk is továbbra velük, de hogy helyességük 
mellett lándzsát tör s védelmükre sánczokat épít, míg a 
helyes használatot le igyekszik rombolni, annak a ,mértje', 
megvalljuk, érthetetlen előttünk. 

A pénztárnok, ruliatárnok, levéltártiok, könyvtárnak fekete- 
ségét a sokszor emlegetett s védelmükre alkalmazott tárnok 
szappanával se moshatni fehérre, mert pl. a pénztárnok nem 
összetett (pénz -f tárnok), hanem képzett szó: pénztárinak; 
előbb volt meg ugyanis a kocsi, hajó, kormány, s csak azután 
lett a kocsi'S, hajó-s^ kormányos, 

A mi pedig a régi nok-os szók, s általában a -nai 
képző használhatóságát, hivatalnevezetekre alkalmas voltát 




r 



kArdések és feleletek. 373 

illeti, kisértse meg akárki annak, a kinek felügyeletére, 
gondjára van bizva a kápolna^ harang, börtön, korona, szöllő 
sat. kdpolnánok, harangnok^ börtönnök, korondnok, szőllőnök 
nevezetet adni, s ha megkisérlette, kérdezze meg a nyelv- 
érzéket, hogy használhatjuk-e a nok-os szókat, a nélkül hogy 
vele a nyelv géniuszát megsérténök; aztán intézze hozzá 
azt a másik kérdést is, van-e legcsekélyebb kifogása ellene, 
nem volna-e helytelen, ha ezeket használnék : kápolnás, ha- 
rangos, börtönös, koronás, szöllős sat. s a mi választ kap a 
két kérdésre, abban bizvást megnyughatik. 

Még a fölhozott kánonos, szónos, szavas példákra s a 
»régi módira" volna egy kis észrevételünk. 

Mind a kettő nem épen szerencsésen van választva. A 
kanonok'Ot, így a mint előttünk áll, egészében vettük köl- 
csön, valamint a komomok-ot is, alapszavuk, a gor.-lat. canon 
s a ném. kammer nélkül ; ezekből tehát ép úgy nem lehet 
kdnonos't, kammeros-t képezni, mint nem lehetségesek a kasz- 
nár, boglár^ bakter, prókátor (procura-tor) sat. szókból kaszn-os. 
hogl-os, bakt^-os, próká'S vagy prokúrá^s. Ellenben a hol az 
alapszót átvettük, pl. a bajnok, udvamok, asztalnok sat. mel- 
lett van baj, udvar, asztal, ott lehet, s mondják is, bár más 
jelentés számára vannak lefoglalva: bajos ^ udvaros, asztalos. 

Hogy pedig mi a „régi módi" s mi az új, legvilágo- 
sabban ki fog tetszeni, ha épen a régi hivatal és foglalko- 
zás nevezeteket vesszük vizsgálat alá. Csak néhányat szám- 
lálunk elő : feredős : balneator, karabélyos : catapultarius, pat- 
tantyús: tormentorum moderátor, dobos: tympanista, udvaros: 
aulicaster, zászlós (úr) : baro, comes, kapus : janitor, sekrestyés : 
sacrístanus, kamarás : camerarius, százados : centurio ; zászló- 
tartó: signifer, számtartó: rationarius, tömlöcztartó : custos 
carceris, kincstartó: thesaurarius, levélhordó: tabellarius, bá- 
nyamester: fodinae praefectus, fő-tábormester : archistrategus, 
pinczemester : cellarius, udvarmester: magister aulae, udvar- 
bíró: provisor, ajtónálló: ostiarius, lefőző: offarius, hadnagy: 
tribunus militaris, vámagy: castellanus, gondviselő: curator 
sat. sat. 

Sokféle tisztség, hivatal és sokféle foglalkozás volt 
őseinknél, le egész a múlt század végéig, de olyasmit, hogy 
ferednök^ karabély^iok sat. soha se jutott eszükbe készíteni. 
A bibomok-i^^ tehát épen nem a régi, hanem nagyon is 
új módi alkotások. 

3. Kérdés. Ha egy ember több helyen fordul meg 
s mindenütt más és más borral kínálják, hogyan fejezi ki 
magát e két szó segítségével sok és bor, hogy t. i. több 
faj bort ivott? 

Vita tárgya lévén, eldöntését becses véleményétől várjuk. 







374 NÉPN YELVHAGYOM ÁNYOK. 

Felelet. „Sokféle bort, vagy különféle bort 
vagy (szokott abban) különféle borokat; vagy sok fajta 
bort ittam". 

„Sok bort ittam" nem fejezi ki azt, a mit ki akarunk 
vele fejezni, „sok borokat ittam" pedig nem szokásos. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok* 

Meztéláb nadrágba, ügy gyűtt be a fene a 
határba. így csúfolják egymást a gyerekek tavasszal, mikor a 
csizma már ^lepállik róluk", de a nadrág még nem. 

Ha szögén vagy, légy kevéj; ha nincs mit 
őnni, válogass benne. 

Ára szakad: megállapodik az ára vmi portékának. „^^S)' 
atta ke el a borát? Hát csak úgy vőtte mög ez a zsidó, majd a 
hogy szüretkó ára szakad ^^ 

Leveles vagy: a rováson van még a számodra vmi. (Vő. 
Debreczen, Ny. VII. 274.) 

Nem ugranék lé érte a patkárú. A ki vmi ételt 
nem szeret, az szokta arról mondani. 

Összeszűrték a levet, i) Egybekelés nélkül össze- 
mentek lakni. 2) Titkon vkinek kijátszására egyetértettek. 

Iszka dobár, kinn a pohár. Kurjantás tivornya köz- 
ben ; értelme : igyál poczakos, körben jár a pohár. (Vö. H.-M.- 
Vásárhely, Népk. Gyűjt. II. 273.) 

Rúgd fö, hadd ott:' végezd el hamar. (Vö. Hajdú m. : 
üsd össze hadd ott. Ny. VII. 179.) 

Maj kimér öm a házhelet. Maj kiadom a bér- 
bár á n t. Fenyegetések, megverést jelentenek. 

Viszi a férhet: szalad (gúnyos ért.). 

Gazát tösz rá: ellop. (E kifejezés eredete a következő : 
Szűreteléskor az állani való szőllöt lerakják a borozda hatjára, s 
aztán később szedik össze külön kosarakban. A mely szedt) tehát 
el akar lopni ebből, alattomban egy-egy nyaláb gazát tesz a raká- 
sokra^ s azok ekkép ott maradván, másnap ö viszi el az akkor már 
puszta és néptelen szöllöböl.) 

Hódvilágon epröt szönni: alkalmatlan időben vt* 
gezni vmi munkát. 

Hol okos, hol bolond: eszelős. (Ez egy szólamban a 
,hol* nem változik ,hun*-ra.) 

Ott hatták az ébadóba: egy magát hagyták. (Vö. 
R.-Szombat, Nyr. X. 88.) 

Időnap előtt: mielőtt az ideje eljött volna. (Vö: Debre- 
czen, Nyr. IX. 476.) 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



375 



Mindon rossz puskának van égy fogó v^ége: 
minden hibára lehet találni vmi mentséget v. kifogást. 

Tótú nevet: sír. 

Nem áhat a keszdcze a nyárson: annak mondják, 
a ki minden titkot kifecseg, minden pletykát tovább ad. 

Rvesztütte a vaskót: elkésett az ebédről. 

No, nem vagyok fattyú gyerök! Kzt az mondja, a 
ki épen asztalnál találja azt a háznépet, a melyet meglátogatott. 

Kivitte a kutya a kanalát: nem szívesen látott 
vendég. 

BlegyÖs, mint a kúdűsszar. 

Sé ize, sé bíze, mint arabszarnak. (Vő. MA.) 

Ébű gyűt szérdéknek, ébű kö é veszni. (Vő. MA.) 

Kuczóba a bögö: czigány azaz fösvény a gazda. 

A Banári kocsiján, mög a Kopárdi 1 o v a i n : gyalog. 

Né föcséd (= fecséreld), mind Zseni a hurkát. 

Összemönt, mind a Uome gatyája. 

Tarka, mind a Baki lova. 

Faj fajra üt, mind a Bacsó hegedűje. 

Jár kel, mind az Orbán lelke a pokolba. 

(Kis-Kún-Halas.) 

Korda Imrb. 



Népmesék. 

Kirájmese. *) 

Vót a hun ném vót, vót égy kiráj, annak vót égy ojan fája, 
a mejiknek a tétéjét soha se látta anyaszült émbér. A kiráj heted- 
hét országon keresztül kidótatta, hogy a ki félmászik ára a fára, 
neki aggyá csudaszép leányát s véle féle-kirájságát. Héj ! de nem 
mért ára a fára senki se félmászni, elfáratt a szem, s még az ajját 
is élig látta. 

Hát égy kis kondás-fiju oda ment s nézte ászt a rémítő magos 
fát; elbúsult, hogy az ágatlan fára — mer a fa merő sima vót, 
nem vót annyi ág se rajta, mint az ujjamon né — hogy mennyen fél. 



*) A t. gyi5jt6 e meséhez a következő észrevételt csatolja : „E mesé- 
ben némely kifejezések kétfélekép is le vannak írva ; ezt azért Írtam így, 
mert igy hallottam kiejteni". Nekünk mindamellett különösnek tetszenek kü- 
lönösen a zárt /-re vonatkozó némely följegyzések ; ilyenek nevezetesen : 
hetedhét, vele, (éjed, fíle kirájság, k^tö és k^ttö, tiftí-jébe és t/tíjét, félfí^lé és 
elWe, d»ra fíle ; ^ccz^r, écQ.7.er és ^ccz^r, m^nl és m/nnek ; ví?dd ki, sí, Ve- 
rísztül és kí'rísztül; ímbér, nem mtf'rt félmászni, ílbúsolt és Hmént. Felötlók 

még : /hetíl (iShetílj ; nem adott kócsot hozza, hozza tette a lábaszárát ; to- 
vábbá, hogy az é^y állandóan újabb szokás szerint egy ^-vel van írva, még 
magánhangzó előtt is, pl. éjoryet lépek Mi a kidótatta ; nem íráshiba kidobó- 
tattá helyett ? .S z e r k 



37í> 



népnyelvhagyomAnyok. 



A ftju égy helyen leült s csak búsult, búsult. Ara mégy ecczer 
égy vén bábo s kérdeszte tülle : 

— Min búsúsz fijam ? 

A fiju elmonta, hogy mijér* búsul. 

— Azon könnyen segítünk, monda a bábo. Eriggy el a ko- 
vácsnál, csináátass égy pár vas-bocskort, még égy baltát. Osztán 
a bocskort húzd fél a lábadra, a baltát meg mindég vágd az fába, 
így féljuthaccz a fa tetejébe. 

A fiju mégköszönte szépen a vén bábo tanácsát, elment a 
a kovácsnál s megcsináátatta a bocskort s a baltát. Mikor ez ké- 
szen vót, elment a kirájnál s jelentette magát, hogy ű félmászik 
az fára. 

— Jól van fijam, monda a kiráj ; de ha visszatérsz, a fejed 
leüttetém. 

— Nem térek én, monda a fiju s azzal mászott magának 
félfélé. 

Má jó messzire halatt, mikor az egyik bocskort ledobta, mer 
elszakatt. Megént csak mászott, mászott, hát ecczer csak ledobja a 
másik bocskort is. Má ha ennyibe van, gondóta magának, félmé- 
nyek a tetéjibe. Nagy-sokára fél is érkezett s ott égy rémületes 
nagy mezőre ért, a hol nem vót égy fa, égy fű, de semmi se vót. 
A mint így mént, mendegélt, hát ecczer meglátott égy várt, mej 
úgy csillogott, mintha napsugárból lett vóna építve. Elment oda, 
hát majnem mégvakult a nagy világtól, mer ott minden, de minden 
aranyból vót. Bémént a vár arany kapuján s kereste a gazdát, 
hogy szógálatba ájjon. Hát a gazda hejjctt kijűtt égy világszép 
leány. Szebb vót, mint a nap s az ég. Éhez a szép leányhoz állott 
szógálatba a kondás-fiju. Vót a kisasszonnak égy lova, ere ügyelt 
s a szobákat seperte. 

Vasárnap a kisasszon galambnak vallott s lement a világra, a 
templomba. A fiju ezalatt a lovat takarétotta. Hát ecczer megszollal 
a ló, a ki tátos vót. 

— Ügyi szeretnéd a kisasszont feleségnek? 

— Igen biz én ? 

— Hát eriggy ki, hozzá égy kis harmatot s mossál le engem. 
Hát megmosta a fiju szépen s écczére tátosnak vallott. Akkor 

aszmonta : 

-:— Nyúj nékem a bal filemben, ott van égy arany ruha, ászt 
vedd ki, öcsd magadra, űjj rám s mennyünk a templomba. Én ott 
égy rossz tökének vallok, mikor pedig kijüssz, akkor a kantárt 
dobd rám. Menny jó előre, s nézz hátra, ott meglátod a kisasszont. 
Üe jöjj ki előbb, me ha nem« méghalsz. 

A mint bement abba a szép arany ruhába a kondás-fiju, a 
kisasszony mingyár belészeretett, szeretett vóna véle beszélni is; 
de elébb kijütt a templomból mint ű, a kantárt a ló fejibe dobta, 
félült rá s haza repült. Otthol osztán végig nyút égy lóczán s 
fűtyöjt, mikor a kisasszony haza mént. 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



377 



— Fütyölhetnél, ha ojan szép vónál, mint a mijén szépet 
láttam a templomba ! 

Hát asz mongya ere a fiju : 

— Nem vót szebb, se csúnyább mint én. 

— Eriggy, ne beszéjj, mongya a kisasszon, még lába tűrűl- 
kőzójének se vónál jó néki. 

De a kisasszon élig várja a másik vasárnapot, hogy láthassa 
az legényt. Hát akkor eljűtt a másik vasárnap; el kezdett ötözní 
felfele, egyiket vétette, másikat vette, addig, addig, hogy elment a 
templomba. A ílju is elment az ólba s monda a ló : 

— Mennyünk mi is. Eriggy, hozz harmatot, moss még engem. 
Nó, most nyujj a bal filembe, végy ki onnét égy ezüst ruhát s 
r)tözz fel abba. 

A ló égy rossz ducskónak vallott. bement a templomba s 

a kisasszony elejibe állott. Kcczer a mise elfelé mullik, a fiju meg 
előre kiment, a kantárt rádobta a ducskóra, felült a tátosra s ott- 
hoi vigan fütyörészni kezdett. Mikor haza mént a kisasszon, asz 
mongya : 

— Fütyölhetnél, ha ojan szép vónál, mint a mijén szépet én 
láttam. 

— Nem vót se szebb, se csúnyább, mint én, mongya a fiju 
— - Ne beszéjj, még a lába türölközöje se leheccz ! 

— Jaj ! ha láthatnám, nem bánnám, ha még is halnék. 

Harmadik vasárnap a leány megint galambnak vallott s leg- 
szebb ruhájába elment a templomba. Kkkor a ló asz monta a 
fíjunak : 

— • Eriggy bé a házba, az asztalfijókból végy ki égy peniczilus- 
kést, azon van a kisasszon neve, ászt tedd a zsebedbe. 

Osztán mégmosta a lovat friss harmattal, kivett bel ü le égy 
gyémánt ruhát, azt vette fél. 

— Na most várd meg a léjányt. s mikor előtte jössz, üsd a 
kést az ajtóba, akkor űjj mingyár rám. A léjány gondolni fogja, 
hogy az a legény ütet keresi, s így osztán a tijéd lesz. 

A mise a hogy múlt elfelé, ü kiment a templomból, a peni- 
cziluskést az ajtóba verte s haza repült. Élig jütt ki a jány a 
templomból, hát megláttya a penicziluskést az ajtóba, s láttya a 
nevit rajta. Nem tutta elgondolni, hogy honnét kerekedhetett az 
oda. Kereste a fijut, de má nem láthatta, mer a fiju gyorsan haza 
repült ; a jány is galambnak vallott s haza ment. Otthol a legény 
má fütyörészett. 

— Fütyölhetnél, ha oj szépet láttál vóna mint én. 

— Nem vót se csúnyább, se szebb mint én. 

— Na, hát mutasd meg, mongya ére a kisasszon. 

— Hát én nem tudom, én vótam-é, vagy nem. 

— Mutasd meg, me, ha nem, meghalsz. 

Addig, addig, hogy a fiju bémént az ólba, felvette első ruhá- 
ját s bémént a szobába. Hát a mint a kisasszon meglátta, annak 



^ 



378 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

se kellett több, hanem a legény nyakába borult, megölelte, meg- 
csókóta s asz monta : Te az enyim, én a ttjéd, hótig, a még 
élűnk ! Ére a ílju nem szollott semmit^ de semmit is, hanem ki- 
ment, s felvette a második ruháját, mikor a kiráj kisasszon meglátta — 
met a vót — hát a nyakába borult s asz monta : Te az enyim, 
én a tijéd, hótig, a még élünk! Ekkor felvette a harmadik ruháját 
is, s a jány megint asz monta : Te az enyim, én a tijéd, hótig, a még 
élűnk ! így együvé kerékettek s édegéltek szépen. 

Ecczer asz mongya a férjinek : 

— Én, íijam, most menyek a templomba. 'I'e maraggry itthol. 
Itt van tizenégy kócs, bémeheccz azokba a szobákba; de a tizen- 
kettedikbe bé ne próbájj menni, mer nagy bajt hozol rám is, rád is, 

bvel elment a templomba. 

A legény mind megnézte a szobákat ; az utosóba is szeretett 
vóna bemenni, de a felesége nem adott kócsot hozza. Nagy erőlkö- 
déssel kinyitotta azt is, hát ott égy tizenkét fejű sárkány vót még- 
kötözve. 

— Jaj ! fijam ! de rég várlak, végy le innét. 

— Dehogy veszlek. 

— Hát eriggy, hozz égy vider vizet az apád lelkijér. 

A fiju gondolkozott ; hanem gondolta, hogy az apja lelkijér 
csak hoz égy vider vizet. Hát mikor ászt a sárkány megitta, akkor 
asz monta : 

— Hozz még égy vider vizet az anyád lelkijér. 

— Ha má az apám lelkijér hosztam, hozok az anyám lelkijér is. 
A sárkány ászt is mégitta. 

— Hát hozz még égy vider vizet a magad lelkijér is. 

Hát hozott a maga lelkijér is, s a sárkány mikor asztat is 
megitta, megrászkódott ott hejbe háromszor s lehullott roUa mind a 
láncz. Akkor asz monta a ííjunak : 

— Na fijam, a lány nem a te feleséged, hanem az enyim. 
Levett ére a gerendáról égy arany almát s égy arany vesz- 

szöt. Az arany vesszővel ráütött az arany almára s a nagy vár 
mind belé ömlött az almába. Kcczer jö haza a kisasszon : 

— Ügyi montam, hogy ne menny bé az utolsó szobába, most 
nem leszek a tijéd, hanem a sárkányé. Hanem úgy még lehetek a 
tijéd, ha karóról karóra, szegről szegre jársz. 

Ével eltűnt, mint a lehellet. A legény egyedül maratt a puszta 
hej jen s igen búsult, hogy mitévő légyen. Mégis asz gondolta, hogy 
lemászik a fáról. Éccze* láttyák, hog>- jü le, hát a kiráj, a ki má 
igen mégvéiiült vót, hozza a léjányát neki. Asz mongya a fiju : 

— Nem kéli nékem se a jányod. .se a féle kirájságod; nekem 
ojan feleségem vót, hogy a lábaszára kécczer szebb vót. mint a 
jányod orczája. 

Hát ezer a kiráj úgy megharagudott, hogy fél akarta akasz- 
tatni a legényt. Má készen vót az akasztófa, mikor égy galamb 
repült ára fele, s ott jánynak változott, lehuszta a czipőjit, a 



I 

J 



NÉPNYÉL VHAGYOMÁNYOfc.. 



379 



strinflijit s hozza tétté a lábaszárát a kiráj kisasszon orczájához^ s 
nem hécczer, hanem nyócczor szebb. 

— Tijéd az igasság, monggysL a kiráj. Mit SLggyak fáraccsá- 
godér ? 

— Ne aggy nékem semmit, uram l^iráj, csak égy lovat, égy 
kardot, s égy puskát. 

Aval kiválasztott magának égy kardot, puskát s égy lovat, 
és elment, hogy félkeresse az ü szép feleségi t. 

Mént, mént héted-hét országon keresztül, má a világból is 
kiért, mikor méglátott két szép fórást, oda leült pihenni. Hát écczer 
égy galamb repül oda — a ki nem vót más, mint az ü szép fele- 
sége — az egyikbe mégfűrdik, a másikból vizet merét. Nem kel- 
lett tóbb a legénynek se, a nyakába ugrott s asz monta : 

— Most má űjj fél ere a lóra s mennyünk. 

— Hova mennyünk, mikor csak egyet lép a sárkány s 
mégfog. 

De azétt csak fél ült. A sárkány lova elkeszte az arany patkót 
az arany hidláshó verni. 

— Mit vered ászt az arany patkót a hidláshó ? Kutyának a 
fejed, vargának a bűröd ! 

— Hát akar verjem, akar ne, viszik a kisasszont. 

— Messzi faluba? 

— Nem igen messzi ! 

— Ihatok ehetek égy nap, álhatók huszonnégy órát, mégtör- 
hetek égy zsák magyarót? 

— Iható 1, ehétel, csak ég^yet lépek s megfogod. 

Hát a hogy a sárkány asztat megitta megette s huszonnégy 
órát alutt, felült a lovára s megfogta ükét. 

— Na fijam, most az apád lelkijér szabadultál meg. 
Elvétté a kisasszont s elment. 

De hát Ű másnap esmét elment a fórásho s monta a jánynak^ 
hogy üjj fél. 

- — Hova menyünk? szén csak kettőt lép s mégfog. 

De azétt csak félült. 

A ló otthol csak veri az arany patkóval az arany hidlást. 

— Mit vered ászt az arany hidlást ? Kutyának a fejed, var- 
gának a büröd! 

— Akar verem, akar nem, viszik a kisasszont. 

— Messzi faluba ? 

— Nem igen messzi. 

— Ehetem, ihatom két napig? Két zsák magyarót megtör- 
hetek ? 

— Ihetel, ihatol, kettőt lépek s^ mégfogom. 
S a biz úgy vót, kettőt lépett s mégfogta. 

— Na, fijam ez az anyád lelkijér, s ával elvitte a kisasszont. 

De a 'fiju harmadikszor is elment, a sárkány csak hármat 
lépett s mégfogta. 



380 népnyelvhagyomAnyok. 

— Na, fijam, most má többet még ne próbáld, met a halál 
fija leszel ! — s ával elment. 

Busűtába a ílju mént, mendegélt, az Operenczijás tengeren is 
tul mént vót má^ s oft égy vén bábával találkozott. 

— Jó napot édes öreg anyám. 

— Köszönd, hogy így szollétottá máskű lömben mégöltelek vóna. 

— Há mi járatba vagy? 

— Szógálatot keresek édes öreg anyám. 

Elég a hozza, hogy beállott szógálatba s szógált égy ojan 
rossz lovat, mejik élig tudott a lábán megállani. Mikor valahogy 
kivitte az ólból^ asz mongya a kis ló gazdájának : Na most moss 
még engem friss harmattal 1 Mégmosta, hát ojan tátos lett belőle, 
hogy párját a világon se lehetett tanálni. 

— Na, kis gazdám, most mennyünk aho a fórásho I 

El is értek csakhamar oda, mégvárták, még lejött a kisasszon 
fürdeni. Akkor asz monta a fiju neki : 

— ujj fél ere a lóra ! most az enyim lesz ! 

Ménnek, mendegélnek, hát écczer a sárkány lova az arany 
patkóval igen rúgja az arany hidlást. 

— Mit vered ászt az arany patkót az arany hidlásho? Kutyá- 
nak a fejed, vargának a bűröd ! 

— Akar verem, akar nem, viszik a kisasszont. 

— Ihatom, ehetem? * 

— Már akár eszel akar iszol, nem lesz az a tijéd I 
A sárkány mérgébe kihasatt. 

Visszamentek a várér ; a fiju ráütött az arany almára s a 
városba égy szép vár kerekedett belűle. Osztán nagy lakadalmat 
csaptak, én is ott vótam inas, segétettem a szakácsnénak. Ittam 
égy kis bort, neki kavaró ttam tánczolni, hát négy zsákba bé vót 
kötve a Duna, Tisza, Dráva, Száva. A- sarkantyúm valahogy ki- 
vágta mind a négy zsákot, ojan nagy árviz lett, hogy az embereket 
csak úgy halászták ki, mint a halat. En futottam a tüzhejre fele, 
ott kaptam égy tökmagot, széjjel haraptam, lett nékem egy hajóm ; 
leltem égy zabot, lett nékem égy hajtóm. Hát kihajtottam magamat 
égy nagy hegyre, ott égy nagy csata vót, én is belé keverettem, 
égy katonát födhö csaptam, égy másik még mégfogott engem s ide 
hajétott. 

Ha nem hiszik, hát nézzenek rám ! 

(Tamásváralja. Ugocsa m.) 

Gecskr Béla. 



Ráolvasások. 

A nyilamlásru való. 

Uram, Jézus Krisztus, a hova én az öt újjamót ráteszem, még- 
emlíkézék a Krisztus Jézusnak keserves kinszenvedésirül, annak ha- 




NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



381 



sításárul^ elindulok a Krisztus Jézus^sal és a boldogságos szűz Ma- 
rijával, annak sokszámú ezzér angyalaival : ha a Krisztus jézus 
cngenné és a boldogságos szűz Marija kikűnné ebbül a bŰnös test- 
ből (gyermeknél : ebből az ártatlan lélékbul) a nyilamlást. 

A ficzemédésrü való. 

» 
Mikor elindula Urunk Jézus Jeruzsálembe, Jeruzsálembül Eri- 
kóba, mikor ménné a köhidon, 6 lovának, szamárkájának lábacs- 
kája kiíiczemédétt ; ugy ezen szolgádnak is lába mégficzemédétt. 
Hanem azon Istenszájábol jött szent ige szájjon réá, hogy st^mmi 
izziben fájdalom még né marathasson, hanem csont csonthó, vér 
vérhő, in inbó forjon össze ; az atyának kegyelme, a íijúnak sze- 
relme, a szentléleknek ereje vegye ki ezt a fájdalmat belüle. 

Blőtte két miatyánkot, utánna hármat a Krisztus Jézus kin- 
szenvedésié. 

(Kún-Félegyháza,) 

Cserép József. 



Kiolvasó versek. 



Egybe | begybe | keszke|nöbe. 
Sárga I rigó | az er|d<5be, 
Tüz I Pál I Szabó I Pál, 
Tűcski I rőcski | innen | Pál. 

Egyedelem, begyedelem, bé- 

bicske, 
Hová való menyecske, 
Szántó földre ugratni, 
Egér jukba bujtatni. 
Kong, kong, 
Péter bácsi, 
János bácsi. 
Ezeket kongatom én k,i. 



Egyszer egy időbe, 
Szilvási erdőbe. 
Szajkót veregettünk, 
Szilva papné megtutta, 



Szalma kargyát kihuszta, 
Hernyó bernyó leesett a fáról, 
így múlt ki a világból. 

Mikor Boszniába voltam, 
Egy törökkel találkosztam, 
Ászt montam neki : 
Hogy van, kend Peti ? 
Erre, arra, mégis kend a czi- 

cza ni ? 



Lemámiskus, le, 
Lándiburgus, de, 
Május-kuli, kubáti, 
Ó kuli, nándi-káti, 
Tudod, ére, judicze, 
Kukoricza, advencze. 
Télimiben, tálentus. 
Borban foly a tálentus. 

(H.-Szoboszló.) 

Kakuos Matild. 



302 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



Táj szók. 

Szatmármegyeiek. 



g a n t á r : azon vastag gerendák, 
melyeken a pinczékben a bo- 
ros hordók állanak ; nevezik 
ászo k-nak is; gantár-nak, 
vagy fazék-köt ő-nek ne- 
vezik még azon vastag fonal- 
b<)l, vagy hársból készült s 
hálózott kötésű eszközt is, 
melybe az ételhordó edényeket 
helyezik s a mezőn dolgozó 
munkásoknak kiviszik ; Szat- 
már vidékén k a s o r n y á-nak 
mondják. 

göröngyö: a lisztelö, zúzó s 
fűrész- stb. malmoknál azon 
hosszú s legalább húsz hü- 
velyknyi átmérőjű, nyolcz ol- 
. dalról kifaragott gerenda, 
melyre a vizi kerék van il- 
lesztve, mely az egész gépe- 
zetet mozgásban tartja. 

góda vére, gódércz: cyna- 
donia ; vére hulló fű. 

g a b a 1 y i t : könnyedén, jól-rosz- 
szul össze állít, alkot, pl. 
kunyhót^ házacskát. 

gabalyodik: összefogózkodik, 
egymásba kapaszkodik, pl. já> 
ték vagy veszekedés közben. 

g é r a : az igen sós ételre szok- 
ták mondani, hogy ^ olyan sós, 
mint a géra", vagy csak „olyan 
mint a géra**. Tulajdonképen 
mit jelent e szó, nekem nem 
tudták megmondani. 

g á n y o I : valamit imígy-aműgy^ 
nagy könnyedén bekerít, épen 
csak hogy legyen. 

h ó p i s t á 1 : nagy hanggal, kéz- 
zel lábbal beszél, ad elő va- 
lamit. 

hékám, hékás: bizalmas, tré- 
fás megszólítás ; pl. „gyere 
csak hékám ide ! ^ 



hátúrunnan: hátulról, onnan 
hátulról. 

hillérkedik: hizelegve, émely- 
gősen nyájaskodva beszél, s 
jár valaki körül, hogy bizal- 
mát megnyerje. 

h o 1 y a n ? Szabolcs megye alsó 
tiszai vidékén hallottam ; azt 
teszi, hogy : milyen ? 

hornya: a fazsindelynek vas- 
tagabb élén hosszában kivágott 
válu forma ürege, melybe zsin- 
delyezéskor egy másik zsindely 
vékonyabb szélét beleillesztik. 

h u z k o d : vonogat, húzogat. 

h ü n n y ö g : orrából, érthetetle- 
nül, vagy alig érthetően be- 
szél, dünnyög. 

hertyeg, hortyog: rekedten, 
rikácsolva beszél, lármáz. 

h u z : hasonlit ; „huz hozzá^ : 
hasonlít hozzá ; teszi azt is, 
hogy , szereti' ; — „huz ha- 
lálra" : közeledik a halál per- 
czéhez. 

h i V á k o 1 : hivogat, gyakran hiv. 

h u r b o I : kiméletlenül viseli ru- 
háját, nyövi, gondatlanul szag- 
gatja. 

h o p 1 á s : akarva ügyetlen, gon- 
datlan, majdnem könnyelmű ; 
innen: „hopláskodik" : űg^^et- 
lenkedik, mulatságos félszeg- 
seggel csinál valamit. 

h ö t y ö g : akadozva beszél, ga- 
ratyol, mint mikor a gyermek 
a leczkéjét nem tudja ; de azért 
nem hebegő. 

háj ál: fekszik, alszik; gyerme- 
keknek szokták mondani ; „bája 
buba!*^: feküdj, aludj! 

heppcziás-: kérkedő, üres fejő, 
kütölőzködő. 



NÉPN YELVH A G YOM ÁN YOK . 



383 



h u r d u k á 1 : bosszúsan össze- 
vissza beszél, veszekedik, mér- 
gelődik. 

huruzsbál: hurczol valamit a 
földön, koptatva vonczol. 

házsmárol: valamit forgatgat, 
pl. gesztenyét, hogy penészt 
ne kapjon; ide-oda hány, vet. 

h u r u b a : kunyhó, kaliba, viskó. 

becsepecs: a vad vagy par- 
lagrózsa vörös bogyójából fő- 
zés által készült íz. 

iszkarczos: a forrásban lévő 
uj borról szokták mondani, 
mely ivás közben a torkot 
karczOija ; az alvidéken kar- 
czosnak mondják. 

italos: a jó, kellemes ízű borc 
ról szokták mondani, mely 
mintegy itatja magát. 

iszontos: a ki az italt szereti, 
de nem épen részeges; olykor 
azért megesik rajta, hogy le- 
csipi magát. 

irdas: a nem egészen kisült 
kenyér, a melynek úgynevezett 
szalonnája van ; ennél fogva 
kissé ragacsos, irdas. 

i r o t V á n y : Szatmár vidéki szó, 
valamely erdős, vagy cserjés 

(Nagybánya, 



birtoktestből kiszakított rész, 
melyet tulajdonosa kiirtott s 
szelidebb használatra változ- 
tatott át. 

iszkol: vadász műszó ; a nyúl- 
ról mondják, mikor ez a va- 
dászt, vagy vadászebet észre 
veszi, s fülel, sürög-forog s 
elillanni igyekszik. 

kuss!: a sertést e szóval szok- 
ták valahonnan kihajtani, ki- 
kergetni ; Erdélyben Maros- 
széken pedig az ebet kergetik 
ki e szóval: „kuss ti te!" 

k a c z k i á s : csinosan öltözött, 
hetyke járású, több mint bá- 
tor, kihivó magaviseletű fiatal 
férfira, nőre szokták alkal- 
mazni. 

kivűrünnen: kívülről, onnan 
kívülről. 

kászolódik: felkél, holmiját 
összeszedve menni készül, czi- 
helődik. 

kottyanó: mélyebb hely a víz 
fenekén , hirtelen mélyedés, 
melybe észrevétlenül elkottyan, 
elmerül a fördö, gázló. 

Szatmár m.) 

Katona Lajos. 



Kiskunságiak. 



czafat: lelógó apró rész; pl. 
„paprikásnak való a szive cza- 
fatja*^ ; czafatos: lompos, 
vizes, sáros pl. ruha. 

c z á f o 1 : gyaláz^ ócsárol. 

c z a n g a : nőstény birka. 

c z a p : vén korában kiherélt s 
járomba fogott bika. Atv. ért. : 
vén ember, ki ifjú korát ki- 
csapongásban töltötte. (Páriz- 
Pápainál : c z á p = hircus, 
geisbock. — Miskolczy Vadk. 
215 : „A herélt hímkecskét 



T z á p n a k szók tuk nevezni " . — 
Magy. Tört. Kml. XVIII. 221 : 
^c z a p bőrből csinált kordo- 
ván csizma". — Tzáp szé- 
kely szó : kecskebak. Tsz.) 

c z a p o 1 : fáradozik, „strapái". 
(Vö. Szeged Nyr. IV. 328. 
Baranyában : c z a k o 1 Nyr. 
II. 184.) 

c z e p e : kancsó. (E szó c z a p a 
alakban a nyelvemlékekben 
gyakori. Czapa-pohár Radv. 
Magyar Csal. El. II. 274. — 



384 



NÉPNYELVHAGYOM AnYOK. 



Páriz-Pápainál „czapa: ein 
trinkbecher, welcher mit sol- 
chen leder überzogen, welches 
auf fischotter art verfertiget 
worden". — Szirmay „Hungária 
in parabolis^ 98. lapján írja : 
„Czapa pohár erat poculum 
aureum v. argenteum deaura- 
tum tegumento corii Czapa 
dicti inclusum^.) 

c z é k I á z : hiába eltölti az idŐt, 
lebzsel. (Szintén régi szó, s 
czékláz és czékáz alak- 
ban fordul elő a nyelvemlé- 
kekben. Kunos I. a Nyr. XI. 
519. lapján a zech német 
szóból eredezteti, mely szó 
eleintén társaságot, azután ipa- 
rosok társaságát s végűi com- 
potatorest jelentett. — A c z é k- 
1 á z igének Halason többségre, 
vagy társas együttlétre vonat- 
kozó értelme nincs.) 

ez igán kod ik: 1) kunyorál; 
2) hízelegve szeret; pl. ^Tu- 
dom mé czigánkoccz, má mö- 
gen krajczár kék ugy-é" ? 

c z í h a : ván koshéj. (Vö. Vesz- 
prém, Nyr. III. 184.) 

c z i h e 1 ő d i k : készülődik, ká- 
szolódik. 

(Kis-Kun 



c z i m b á 1 : rángat, czibál. 

c z i m b r á z : mássát v. párját 

szerez vminek. (Vö. „Társat 

czimborálván magukhoz^. 

Balásíl Tam. Tsepregi Isk.) 
c z i n á b o r : nápicz. (Vö. Hajdúin. 

Nyr. VIII. 234.) 
c z i n c z á 1 1 : rángat , tépdes. 

(Vö. Komárom m. Nyr. VIII. 94.) 
c z i n c z á r : kontár mészáros. 

c z i r o m : vékony szijjakból font 
kötél ; czirom-ustor. (Vö. Szi- 
lágyságban s z i r o n y : vékony 
fűzvesszőból készült fa ab- 
roncs-kötö, Nyr. IX. 565. — 
Szabolcsban s z i r o n*y : kes- 
keny bőrszalag, mellyel a „kö- 
czét^ (ködment) czifrázzák ki, 
Nyr. XII. 143. — B.-Hunya- 
don szirony: a „ kozsók'^ 
(ködmen) himzéséhez való szí- 
nes bőrfonál, Nyr. XII. 380.) 

c z ó k - m ó k : podgyász. 

c z u c z a : kis gyermek szájába 
adott szopni való, méz és ke- 
nyérbél rongyba kötve. 

c z u c z á 1 1 : megszop , szopás 
közben döföl. 

c zupák: inas hús. (Vö. Kecs- 
kemét, Nyr. X. 380.) 

■Halas.) 

Korda Imre. 



Szempéturi csárda 
Bé van szekuraávo, 
Abba mulat Dombi Pista 
Kilenczed magaávo. 

Bemégy a konyhábo. 
Rágyújt a pipáro^ 
bkerétti csebogarát. 
Még sé gyullad rájo. 



Néprom&nczok. 

Hej ráül a székre, 
Füö teként az égre: 
Jaj Istenem, mit vétettem ! 
Irgyák füö levélre. 

Csötörtökön déré, 

Fé tizenkettőre. 

Mást késérik Dombi Pistát 

Az évesztö here. 

(Bókaháza.) 

Kertész józsef 



/i^^ 



J 



Mtgjelenik 

minden hónap 

lyén 

három ivnyi 

tariatotnmal, 

XIV. kötet. 



MAGYAR 



NYELVŐR 

S2I£KKK8ZTI 

SZARVAS GÁBOI<. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI. Bulyovszky- 

utcüii 6. s:2. 



1885. SZEPTEMBER I5. 



IX. füzet. 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 
4) A -nek ragr* 

Mint rag két alakban használatos: -nek és -nak. Hogy 
ezek közül az első az eredeti, azt már csak a Halotti Beszéd 
foianec, halalncc, pucNlncc alakjaiból is tudjuk, ha az ónálló 
nekem stb. nem bizonyítaná* is. Anonymusnál is előfordulnak 
ilyenek : Oundiinec 40. Tosunec 4 1 . Cundunee 46. Usubunec, 
A Leveles Tár I. 134. is olvassuk egy 1554-iki levélben: 
"iVramnek (kétszer), Nagssaganek, S a göcseji nyelvjárás, mely 
néhány más ragot is maiglan illeszkedés nélkül használ, ezt a 
ragot sem mindig alkalmazza a névszó hangrendjéhez : uomdnek, 
szuónidneky nyavaldnck MNyel vészét V. 106, 139, 144; dtinek 
(áltálnak) 107; arranek Ny. XIV. 215. (Csekélyebb jelentő- 
ségű hangváltozás : apdmnok (Horpács, Sopron m. ; ' mint 
fdro uo.) Ny. VI. 121; szintúgy Göcsejben, 1. Budenz- 
Album 168.) 

Mint önálló határozót a -nek viszonyszót kétfélekép 
ejtjük ki: nekem és nekem. Gyergyóból Ny. X. 43. ezt az 
ejtést is közlik : neked, nyilt és hosszú 6'-vel. Hogy ez az 
eredeti kiejtés, azt bebizonyította a XVI. század nyelvére 
nézve Budenz (MNyelvészet V. és Ny. I. 32). A hosszú 
magánhangzó elsőbbségét az is bizonyítja, hogy nyelvem- 
lékeinkben itt-ott még a ragul használt -nek is (melyben 
pedig a hangsúly nyújtó hatását nem vehetnök föl) meg- 
őrizte az eredeti hosszúságot: kyneet (olv. kyneek) ErdyC. 25. 
zizessegneec NagyszC. 219. istenítek WeszpC. 186. bivnekneek 
ErsC. 386. kertneek 387. nepyneek 470, mynd szege nneek ?nynd 
bádognak Kat. leg. 96. vers. Ellenben csak toll- vagy sajtó- 
hiba lehet az a nélkiy a mely neki helyett olvasható Népk. 
í- 374- Szintúgy keve/segnenk abrazaual a Németújvári glosz- 
szákban 260. 

M. NYELVÓK XIV. 25 



384 

^' ^^/^j^ait tekintjük, a nekem, 

0.^n /'^"^^^ /„irmadik személyben nekje, 

i/i a ^^''^"%/' ^^^^^^íije^ek közül az első sehol, a 

/. / ^^'^\'ár^''^^^'ffdül ölö {j^nekjük, nekijük: nekik" 

/'l.v>^' »'''.'!^' *^^''^^'^ 185}- ^^^^ helyett a rendes alakok 



J/A' ^ *'" -**• 



fjj.iy^^^ lyeií ^y' ]^ neki'jt^y 7ieki'juk rövidítései, azt bizo- 
\\'>^-^^\,l Ho0 .^^. pl. nekye LevTár. I. 12, nékijec Mx\. 
/A;^^: - fiyel^^^ , ^s még ma is különféle nyelvjárások : 
""jlfl '^-..^^^punán túl; nekíe Gyergyóban Ny. VIII. 230, 
./'//}'. f^^'^'-^^l yiil. 232. (Nekijök h. nekik ép olyan össze- 
fjt'Jci^'^' ^^. ' rág*i ^^ nyelvjárási énnik infinitivus e h. enniök, 
y^rQiu^s, ^^ K icelletik nekiek'-^ Landorf. bevét. 144, ma meg- 
fúl. 17^^^^^^ ,fi<fedniök — nekik, Vö. redjoky hozzájok h. a nyelv- 
fordi^'^ • /^'í:'//^,. hézzik alakokat ; 1. az utóbbi viszony szóknál. 
]^^^^ , rjt^rnő-jök h. veniő'k stb.) 

^^ A -rifk viszonyszónak tehát teljesebb és eredetibb alakja 
és ö mellett bizonyítanak még Budenz nézete szerint 
ieki'>^^^'Syy /26'it/-fc'^íié féle kifejezések is (NyK. III. 305). 
Aíaí?a a neki nyilván olyan irányragos alak, minők ?nessziy 
mess^^-^^i /<?//, közé stb; és a nekem ^ neked alakok valószí- 
nűleg közvetlen nekéfn, nekéd-höl rövidült el. (LevTár. I. 2, 
neky/^^ és nekyedh van írva; viszont LevTár. 11. 22. két- 
szer nekeiv és egyszer nekcivkj tehát nekö és ne kők v. neke'ök? 
e h. ^nekéj.'^nekéjÖk ; vö. melletv melle', és hasonlók a Pann. 
niegv.-röl szóló énekben. A harmadik személynek egy különös 
megtoldott alakja fordul elö néhány régi levélben: „azt 
montha hog nekyn vagyon egh atthiafya" LevTár. I. 287. 
1558-ból; „mongya ezth nekyn, ywy bhee wgymondh" 311. 1. 
1559-böl; y^ö nekin minden lovát elvettík az törökök" szin- 
tén 1559-böl idézik CzF. Más régi alakok ilyen enkli- 
tikus /í-nel: örökké- )i, szinfé-n, gyakortd-n'^ viszontd-Ti?) „A 
nak, nek-hen tehát a lativusi jelentés már csak a megvolt 
alakjának értéke szerint van meg ; maga a nek-é-hől kivett 
nek postpositionalis alapszó, az a mi del (delé-hen), a köz 
{közé'hen) stb. Azt is megmondhatjuk, hogy mit jelent körül- 
belül ezen alapszó nek, mint a mely lativusraggal dativust, 
allativust teszen ; azt jelenti a mit a /ől alapszava, mely az 
öl, öl raggal ablativust fejez ki ; egy szóval a közelség, mel- 
lettség egyik alapszava". így Budenz NyK. III. 306. 



A MAGYAR NÉVKAGOzAs. 



3 



87 



Budenz ugyanott egy etymologiai magyarázatot is meg- 
kisértett, de ezt maga is elvetette, mióta a hangváltozások 
valószinüségét szigorúbban mérlegeljük. Budenz egyúttal ter- 
mészetesen ellene nyilatkozott azon nézetnek (Imre S., NyK. 
II. 328.), mely szerint viszonyszónk ne-\-k elemekre bonczo- 
landó szét. Weske (Untersuchungen zur vergl. Gramm, des 
finnischen Sprachstammes 91.) szintén így bontja föl: ne-^k, 
s az első részben az ugor n- allativust, a másodikban a lati- 
vusi é-t látja. De az ilyen ősrégi rövid ragok nem maradtak 
fönn maiglan önálló használatban, mint a mi nek {-em stb.) 
viszonyszónk. Azért nem fogadhatjuk el Ahlquist nézetét 
sem, ki a magy. nek-et a finn nyelvjárási -ftnek végű lativussal 
egyezteti ; ebben a k úgy is csak enklitikus járuléknak látszik, 
1. Szinnyei NyK. XVI. 311. Ugyanazt az egyeztetést ismétli 
Donner is ; de Winkler (Das uralaltaische und seine gruppén 
99—100) helyesen jegyzi meg: „Donner . . . hált ganz secun- 
dáre entwickelungen für ursprünglich . . . Für ebenso bedenk- 
lich halté ich die kühne zusammenstellung gewisser áhnlich 
lautender formen auf sonst weit auseinanderliegenden gebieten, 
wie des magy. nek und des im westfinn. vereinzelt auftre- 
tenden auch dativischen nek^, 

Szintoly kevés fontosságot tulajdonithatunk Fogarasi 
J fejtegetéseinek (M. Ak. Értesítő, nyelvt. oszt. II. 144. és 
CzF. szótárában), melyek szerint e viszonyszónak a genitivus- 
ban a tatár ni?ig, török níiJl rag felelne meg (ezt az egyez- 
tetést Vámbéry megint külön fölfödözte, 1. A magy. ered. 
232.), a dativusban pedig „a ne! vagy nyomatékosabban 
^ch! indulatszó" szolgálna neki alapul. Nem lehetetlen ugyan, 
hogy különféle eredetű, nyelvtani alakok idővel egybe foly- 
nak, hiszen erre világos példákat szolgáltatnak az indoger- 
mán casusok, melyek közül pl. a dativus, locativus és instru- 
inentalis mind a görögben, mind a németben egyetlen egy 
casusba olvadtak össze. De semmi szükségünk ilyen fölte- 
vesekre ott, hol egy alaknak kétféle szereplése olyan könnyen 
összeegyeztethető, mint a jelen esetben a genitivus a dati- 
vussal. Itt az említett mesterkélt magyarázat még sokkal 
loloslegesebb, mint némely régi franczia grammatikusoké. 
^^^ a fr. dativus a-']kt a latin ad, ab, kabens, in és apud 
^2Ók rövidüléséből magyarázták. 






388 SIMONYl ZSIGMOND. \ MAGYAR NÉVRAGOZAs. 

A '/K'k viszonyszónak három fö jelentését helyesen 
határozta meg Imre S., NyK. II. 325: .,A nek jelentménye: 
irány, — ebből folyólag t ulajdonítás, és . . . birto- 
kosság; összetartozás kifejezése". Ugyanezt a hármasságot 
állapította meg már Révai, Grammatikájának kéziratban 
maradt III. részében, hol az irányjelentésre efféle példákat 
említ: a tÓ7iak hajt<)tta lovait, s a másik két jelentést ily 
szókkal magyarázza: ^A gazdának adoju a pénzt j vulgo red- 
ditur : hero dabo pecuniam^ genuine hoc exprimit : heri 
directione dabo pecuniam. Etiam possessio ejus ope cla- 
rius indicata: a gazdának pénze^ vulgo heri pecunia, proprie 
hoc valet : heri directione pecunia ejus". E három jelen- 
tésnek összeférhetését fényesen bizonyítja a vogul nyelv is, 
melyben a -ne rag alattivust, dativust és genitivust képez. 
Nekünk azonban a három jelentéshez még egy rovatot kell 
csatolnunk: azokat a kifejezéseket, melyekben a -nek sze- 
repe a térbeli jelentésnek könnyű átvitelén alapszik, me- 
lyekben a térbeli irányt a cselekvésnek képzelt iránya 
helyettesíti. Az ide tartozó kifejezések tehát véghatáro- 
zók, sőt részben egyenesen czélhatározók. Köztük leg- 
fontosabb a valamire való rendeltetés kifejezése, a 
factitivusi -nek. — Hogy mindezen jelentések közül leg- 
régibbnek a térbeli irányulást tarthatjuk, az nem szo- 
rul bővebb bizonyításra. 

Révai az id. h. egy héber szón kívül a következő lapp 
viszonyszót egyezteti a mienkkel : neiga^ njeik^ helyesebben 
ncigay veik „erga, recta ad". Budenz a nélkül, hogy tudott 
volna Révai egyeztetéséről, szintén fölállítja szótárában ezt 
a magától kínálkozó egybevetést. A lapp viszonyszó meg- 
maradt az eredeti helyi jelentésben, s az illető lapp mon- 
datokban magyarra is mindig -//.t'^-kel fordítható (még azok- 
ban is, melyekben Hunfal vy NyK. V. 330. a -be raggal 
fordítja) : ncika mannet neki menni ; nordesti muora ncig 
neki ütközött a fának. 

Budenz szótárából a nck eredetére nézve még a követ- 
kezőket idézhetjük: „Mind alakra, mind jelentésre nézve a 
magy. nekí-veX elég szorosan egyező a Ip. TÍcíky fieiktty mely- 
nek teljesebb fieika, líeiga alakja a végebeli öt-ban még 
némileg a lati vf éle casusragot is föltünteti (vö. Ip. sisn; 
magy. -Í6', bele; sísnc : magy. -beny siste: magy. -bőL belül' 



J 






KULCSÁR ENDRE. GENITIVUS ÉS DATIVlfS. 



389 . 



rö/). . . . Hogy mit jelentett eredetileg a magy. ntlk, Ip. 
rieik alapszó^ azt egyelőre csak hozzávetőleg sejthetjük. 
Nagyrészben ugyanis a testrészek elnevezései (^fej, láb, kéz, 
fül, orr, mell, hát, has" stb.) használtatnak ilyen postposi- 
tionalis vagy helyadverbiumi alaptőkül, s igy a 7íék, Ytcik-xoi 
nézve is azt vélem, hogy talán eredetileg ;,orr" jelentésű 
^ló^ legközelebb „előrész' értelemben véve rejlik benne. 
Tekintve ugyanis, hogy a rUk, ireik-heli -k már képző is 
lehet, ugy mint a magy. sz(fk „meduUa^'-ban. vo. IpF. sisÁ:^^ 
intemus, alapszavának a több ugor nyelvben előforduló 
^nere ^orr" szót sejthetjük (mord. n^'r^ ner, cser. ner, zürj. 
votj. nir „orr" : votj. ?iirls „első", magában a lappban 7}ar 
«orcza, gena"). E szerint a m. nék, Ip. 7/c/'k e h. való volna : 
nerky úcirk, s az r-nek elnyomásából magyarázódnék a n^.k" 
nek hosszú vocalisa s a úeik-heli ei\ vo. IpS. kaik: „-hoz", 
mely nyilván a lati vf éle társa a locativ-féle kiwren „-nál"- 
nak, s tehát *kork helyett való (s egyszersmind vég ^-jával 
is szakasztott mása a 'fieik^ úe/ia-nsík)^ . 

Budenznek ama nézete mellett, hogy „nagyrészben a 
testrészek elnevezései használtatnak postpositionalis vagy 
helyadverbiumi alaptőkül", bizonyítanak a rokon nyelveken 
kívül a magyarban különösen mell : inellefty ??iellőly melle ; és 
yi: benn^ belől, bele. — Ez a körülmény támogatja leginkább 
Budenznek ama sejtelmét, hogy a nek-hen az ,orr' jelentés 
lappang. 

Minden esetre nagyon messze megy Winkler (Die 

utalalt. völker und sprachen), midőn azt mondja, hogy R. e 

magyarázatának semmi alapja sincs. 

Simon Yi Zsigmond. 



GENITIVUS ÉS DATIVÜS. 

Nem szinte régóta haladunk a magyar nyelvészetben 
azon az utón, mely egyik-másik idegen nyelv szkémiiitól bi- 
zonyos határon belül elfelé s nyelvünk sajátságainak isme- 
retére s méltatására vezet. Nagy nehezen vergődtünk ki oda, 
hogy nyelvtanaink jórészt felszabadultak a latin grammatika 
"yüge alól. De az agg szokás még folyvást kisért, mint bi- 
zonyság erre Joannovicsnak a -nek ragu névről közölt érte- 



. 39^^ KULCSÁR ENDRE. 

kezese. Meggyőződhettünk belőle, hogy nekünk tulajdonké- 
pen se genitivusunk se dativusunk nincsen olyan értelemmel 
s meghatározással, mint Joannovics véli. 

Nem is látom át annak a szükségét, hogy a -nek ragu 
névszót némely nyelvtanban hol dativusnak hol genitivus- 
nak nevezzük csak azért az egyért, mivel az idegen nyel- 
vekben majd az előbbinek majd az utóbbinak felel meg. 
Nyelvészeink valamennyien érzik és hirdetik, hogy a -nck 
rag dativusi eredetű. Akár elfogadjuk rá nézve Budenz ma- 
gyarázatát, akár nem, az mit se változtat a dolgon, hogy 
t. i. irányhatározó. 

A miért a latinban, görögben, németben stb. impera- 
tivus is van a coniunctivus mellett, kell-e okv^etetlen a ma 
gyárban is lennie a fölszólító módon kivül? Tudjuk, hogy 
egész a legxijabb időkig imperativusnak tanították a fölszó- 
lító mód illető személyeit annak daczára, hogy a fölszólító 
módú alakok épen úgy nem különböztek a parancsoló inó 
déitól, mint nem az úgynevezett fiek^es genitivus a dativus- 
tól. Ha tehát mai nap már az imperativusról lemondottunk : 
minő következetesség van abban, hogy a két egyforma 
névragozási alakot külön-külön mégis fönntartjuk? 

Joannovics értekezéséből teljesen meggyőződtem, hogy 
a szerinte kétféle -7iek névrag közt különbség nincs. O leg- 
alább a kettő között határt jelölni hiába törekedett. Bajos 
is volna. 

Ha mégis nehézség nélkül képesek vagyunk a -mk 
ragu nevet idegen nyelvre majd genitivussal majd dativus- 
sal fordítani, azt nem a Joannovics-féle szabályok segítsé- 
gével tesszük, hanem tisztán annak a tudatával, hogy bizony 
a mai nyelvben a dativusnak van birtoka, de 
-7iek ragu genitivusunk — én legalább a birtokos ne- 
vezetet erre értem — nincsen. Ha volna, valami külső 
jel csak mutatna különbségre közte s a dativus közt; ezt 
azonban nem találunk. 

A következő példák: „ki egyenlő te szolgáló lányod- 
nak egyikkel sem vagyok" (BécsiC); «négy úrnak minden- 
kor egyik ottben laknék" (Tinódi); „két ember lakik vah 
egy városkában, kinek egyik nagy kazdag ember vala* 
(Decsi S.); „az ö bejövéseknek 28-ik esztendőben" (Heltaf; 
mutatják, hogy a birtokszót nem volt szükséges ellátni szt- 



Á 



GRNITIVUS ÉS DATIVUS. 



391 



mélyjellel, pedig a lányodnak^ úrnak, kinek, bejövcscknck két- 
ségtelen birtokosok. Tehát a személyjelekre nem lehet ala- 
pítani, mert a -nck ragu név birtokán nem voltak meg 
mindenha. 

Vegyük azonban szemre a következő kifejezéseket: 
„embernek ö ellensége" (BécsiC. 256) ; „a csúfolóknak az 6 
székekben nem ül" (Sélyei B. István Útitárs); „a tudósnak 
az ö tudománya" (Arany J.). Azt kérdem, mire való a bir- 
tokszó elé az az ő, ö? Talán a nyelvnek tetszett szót szóra 
halmozni minden szükség nélkül csak azért, mert hát ráért? 

Nem örömest állnék e fölött azokkal szóba, kik a nem 
könnyen magyarázható nyelvi jelenségeket a tetszés ké- 
nyére bizzák. Kell hogy sokkal magasabban álljon mai nap 
a nyelvtudomány, hogysem benne olyas ötletekkel argumen- 
tálni lehessen. Részemről úgy értem az idézett kifejezése- 
ket, hogy az embernek, csúfolóknak stb. tiszta dativusok, az 
az ö ragjavesztett genitivus e helyett az öví\ az övek. Hivat- 
kozhatnám erre nézve más nyelvek példáira, de szükségte- 
lennek tartom. Az ily szólás tehát : Pálnak Ulke, elliptikuí^. 
Általán ismeretes, hogy a nép — nagyon helyesen — még 
nem haladt annyira az összevonásban, hanem így beszél : 
Pálnak a telke, vagy Pdl UJke ; s ez utóbbi esetben úgy tet- 
szik a hangsúlyozásból, hogy a kifejezés összetett szóvá 
lett. Mire való azonban a dativus után a birtokos? Vagy 
birtokos is egyszersmind a dativus s ekkor a genitivus szük- 
ségtelén, vagy nem állhat meg a dativus magában mint 
birtokos, pedig az volt állítva, hogy van birtoka. Hát erre 
kénytelen vagyok elismerni, hogy a dativus valódi értéke 
szerint csakugyan nem volt birtokos, de azzá lett a nyelv- 
fejlődés folyamán. Az úgyis ragjavesztett genitivus elha- 
gyása után a -nek rag örökölte az iránynak közelebbi meg- 
határozását s ez annál könnyebben történhetett, minthogy 
a genitivus -(^ ragja sem egyéb, mint irányhatározó. (Vö. 
lapp allativusi -je, -/", magyar -é, -eje ragokat, pl. ki-eje ^^ 
kié)^ Úgy látszik, hogy ugyanez a határozó rag van meg a 
fele, mögé stb.-ben is; hogy aztán mily általánossá lett az 
elhagyogatása, bizonyítják az igekötők : he, meg, el stb. 

Hogy az igazi birtokos csakugyan a -nek ragu név és 
birtokszó között foglalt helyet — már t. i. ha a dativus 
megelőzte a birtokot — kitűnik abból is. hogy ma se tet- 



392 KULCSÁR ENDUK. GKNITIVUS fes DATR^US. 

szik nyelvérzékünknek, ha névelő nélkül állítjuk a kettőt 
egymás mellé; nem mondhatjuk pl. Pálnak ielke, bizonyos 
kétértelműség nélkül ; az igazi birtokost pedig nem választ- 
hatjuk el névelővel a birtokától így : Pál a telke. E szerint 
tehát nem volt épen mindegy Pálnak a telke és Pál telke. 
de mai nap már csak annyi különbséget érzünk a kettő 
között, hogy az elsőben két hangsúlyos szótag van, míg á 
másodikban csak egy. Ha az első vagy második személyt 
tesszük birtokossá, még jobban érezzük, hogy a ragtalan 
névmás genitivus, pl. az én telkem helyett mily helytelen 
volna: az énneke?n telkem, vagy: az énnekem a telkem, rtiert 
az értelem egészen más. 

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a -nek ragu név 
állhat a birtokszónak akár előtte, akár utána s ez utóbbi 
szerep épen nem vág össze a birtokosnak mint a féle jelző 
nek a természetével, míg a dativusra nézve a hely közönbös. 

Visszatérve J. nézeteire, igaz, hogy a dativusnak tulaj- 
donképen nincs birtoka, de miután a genitivus annyira el- 
veszett a birtokszó elől, hogy csak a névelő mutat még 
egykori helyére : a birtokos képét viseli s a ragtalan birto- 
kossal egyértékünek látszik. 

A személyjelekre alapított megkülönböztetéseit sem- 
mitmondóknak tartom, mert azok csak kései fejlemények a 
birtokszón, de ha nem azok volnának is, ebben a kérdésben 
jelentéktelenek. Megmondom, miért. Joannovics az ily mon- 
datokban: „emezek családneve Asztalos,'^ „emezeknek Asz- 
talos a családnevük", összetéveszti a határozott személyra- 
gozást a határozatlannal. Családneve t. i. nincs ellátva sze- 
mélyjellel, csak mutató elemmel, míg családnév ilk-hen a 
mutató elem lappang, de a személyjel világosan fölismerhető. 
Ezért egyaránt helyes : ,hatóságoknak a tekintélyük' és ,h. a //- 
kmtélye'^y vagy: ,emezek^i*^/i^/^:«5^7'é?^ és, emezeknek a csalddfiezHT. 

Röviden összefoglalva, a -nek ragu nevet ne tartsuk a 
ragtalan birtokossal egyrangúnak s a különbséget a birto- 
kos és dativus közt ne úgy állapítsuk meg, hogy az elsőnél 
egyszerűen elmaradhat a -nek rag, míg a másodiknál állandó; 
hanem nevezzük csak a ragtalan birtokost genitivusnak, a 
-7iek ragu névszót pedig általában dativusnak; így ez a ne- 
vezet megállhat a nyelvtörténettel szemben is, de a kétféle 
nevű -nek rag zavart okoz. Kulcsár Endre. 



KARTíOS ALMEKT. A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 



3^3 



A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 
Jelentéstan. 

A jelentéstan, a mint tudjuk, legifjabb és legmostohább 
gyermeke a nyelvtannak. A legújabb időkig nemcsak elha- 
nyagolták, de nem is ösmerték. E csekély figyelem nem 
szól egyszersmind csekély fontossága mellett. Elébb-utöbb 
be fogjuk látni, hogy a nyelvtudománynak a maga erejét a 
jelentés- es mondattanra kell fordítania. Magasabb czélok 
elérésére szolgál mindkettő ; egyik a lélektannak juttat fö- 
lötte érdekes adatokat, másik az emberi értelem megvilágí- 
tását segíti elő. 

A jelentésben tünemények, akár az alakban akár az 
anyagban mutatkozzanak, egyaránt fontosak és érdekesek. 
Mi ezúttal csak az anyagi jelentéstannal akarunk 
foglalkozni, és egyelőre csupán a nevező és igei fogalmak 
tartalmának részleges változásával, mint a mely a nyelvjá- 
rásokban az irodalmi nyelvvel szemben legdúsabban tenyé- 
szik. Hogy a fogalmi tartalom teljes megváltozására kevesebb 
a példa, könnyen magyarázható onnan, hogy a népben 
mindinkább gyöngül az ezen nyelvbeli működéshez szüksé- 
ges élénk képzelet, a naiv fölfogás, a fogékony appercep- 
tio. A metaforái és metonimiai jelentésváltozások virágjukat 
a nyelvek őskorában élik, míg a mai jelentésbeli tünemé- 
nyek sokkal inkább megszorításokul és átalánosításokul mu- 
tatkoznak. Sőt vannak nyelvészek, a kik átalánosltást nem 
is akarnak megengedni, a mint hogy alig találni reá pél- 
dát; ellenben a legtöbb szó, kivált nevező szó, megszorítás 
útján jött létre, úgy, hogy a tartalomnak valamely jegye 
mind határozottabbá vált és e határozottsággal a fogalmi 
tartalom mind kissebb körre illett, szóval a jelentés specia- 
lizálódott. 

Megszorítás tehát a legközönségesebb jelentésbeli tü- 
nemény. A mely adatok az átalánosítást bizonyítanák, azok- 
ban tulajdonkép jelentés-vesztést kell látnunk; így, midőn 
a /mf igének eredeti értelme eltűnik és maga a szó képzővé 
sülyed. 

A moldvai csángók nyelvéből Munkácsi az átalánosí- 
tásra ilyen példákat emlit : jdr : a csángóknál a. m. megy 



^ 



394 KARDOS ALHERT. 

és jár; tesz: ültet; biiz: jó és rossz szag; kölyök: emberi és 
állati magzat; rend: nemzedék. Ez esetek egyikében sem 
vagyunk hajlandók átalánositást látni. A rokon nyelvekre 
hivatkozást, hogy a jdr-ié\e igék bennük is csak czéltalan 
menést jelentenek, nem tartjuk helyesnek, mert ily csekély 
jelentésváltozásoknál nem szabad oly messzire visszamen- 
nünk. Tesz ültet értelmében nem átalánosítás, hanem meg- 
szorítás. A büz't bizonnyal a köznyelv szorította rossz szagra, 
mint tette ezt a szagos-^diX s a mint eljárt minden nyelv 
analóg esetekben, pl. : fortuna (secunda et adversa), szereftcsc 
(jó és bal), ked^t (jó és rossz) mind szélesebb értelemben 
használtattak. 

Szóval a nyelvjárások nem igen átalánosítanak ; ha mi 
jelenség ilyennek látszik, akkor tulajdonkép csak a régibb 
tágabb körű jelentést tartá meg a köznyelvi újabb megszo- 
rítás ellenében. Ilyen átalánosításra minden nyelvjárás és 
így a göcseji is számos példát szolgáltat. 

Ataldnosítds, 

A névszók közül a következők őrizték meg eredetibb, 
átalánosabb jelentésüket. 

Birodalom: földbirtok, fekvő jószág. Pl. „A <TÓlicza 
(egy határ neve) m^eg a reszneki birodalomhoz tartozandó. 
Az uraság birodalmábo sok sz^ena termett". 

Estáp : ostor, vessző. Ez a szó a német stab-xí'ai^ a mása 
és ez megmagyarázza a szó nagyobb körű értelmét. A köz- 
nyelvi istáp metaforával vette magára a ,gyámol* jelentését. 

Gomb : görcs, bog. A köznyelvben csak a ruhának van 
gombja, meg néhol a toronynak; de Göcsejben a kötél i.*^ 
y,go7nbra van kötfö". 

Rogya egyaránt tesz növény-ragyát, valamint vasrozs- 
dát. A köznyelvi két szó, a ragya és rozsda, tulajdonkép 
azonegy szláv tőnek a kettős hajtása; az eltérő alakhoz 
később különböző jelentés is fűződött, a mely tüneményre 
a nyelvek története száz meg száz példával szolgálhat. 

Part: nemcsak a víz partja, hanem bármilyen maga- 
sabb fektü föld. emelkedett, dombos vidék. Hullámos talajon 
a szántóföldnek van lapfa és parija vagy gerindfe. Egy ta- 
lálós mese így hangzik : „Mier fut a nyúl a parfonak ? Mier 
a parf nem fut a nyúlnak'*. 



J 



A GÖCSEJT NYTíLVJArAs. 3Q3 

A melléknevek is szolgálnak egy-két adattal. 
Kedves nemcsak a kedvelt, de a kedvében lévő embert is 
jelenti. „Mást nem vaok kedves , mier nincs dohányom". 

Szép: jó^ értelmében is használatos. Pl. „A virágnak 
is sziep szaga van". Tudjuk, hogy a szépnek rokon nyel- 
vekbeli megfelelője épen jót jelent, mint a finn hyvd, A 
külső szépnek a belső széppel, a jóval való cseréje külön- 
ben majd minden nyelvből ismeretes. 

TündéreSj alakban, jelentésben egyaránt föltűnő szó. E 
melléknevet a ló jelzőjekép hallottam', még pedig ,fékezet- 
len, kirugós' értelemben. Nem tudom, . a tündérmesék vad 
paripája adott-e alkalmat e jelzős kifejezés létrejöttére, 
vagy a tiin^ tünde szók eredeti etimonja maradt meg a //i'«- 
dcres-\i^xv. 

Udötlen átalában kevés idejűt, kiskorút, fiatalt tesz. 
Pl. „Ez az asszony üdötlenebb az uránál". A köznyelvi idét- 
len köre egyrészt megszűkült, midőn olyat jelent, a ki va- 
lamely kort idő előtt ért el ; másrészt metonimiai úton meg- 
tágult, midőn a kora-érettséggel együtt járó formátlanságot, 
esetlenséget is jelenti. 

Az igék közül is tartott meg egynehány ilyen régibb, 
átalánosabb értelmet. 

Aggani: nz aggódik és aggodalom alapja; a lelkiálla- 
potnak több faját illeti, mint származékaiból vélnők. , Gon- 
dol, gondja van rá' értelmében használatos s az aggsdg főnév 
is inkább gondot, mint bánatot tesz. Pl. „Mit aggok >en 
rajt?": mi gondom reá? 

Díszlik: virágzik, jól, szépen terem. Pl. „A reszneki 
határon nem jól diszlik a dohány. Az idén nincs disze a 
gyümőcsnek". A diszlik^ disz etimonja ,valere', s ehhez 
mindenesetre közelebb áll a göcseji ,virágzik, bőven terem^ 
jelentés, mint az irodalmi ,ék, czifraság^ értelem, mely úgyis 
újabb idők szülötte. 

Elpusztít: elront, elrongyol. Pl. „A füttü ^pusztította a 
masinát. Minden esztendőben három pár csizmát pusztítok 
el^. Hasonlóan tágasabb a köre a puszta melléknévnek, mi- 
dőn nem csak ,kopár, terméketlen', de ,rongyos' értelmében 
is használatos; pl. „puszta a ruha". Puszta és elpusztít a 
köznyelvben immár a megsemmisítésnek sokkal kevesebb 
fajára szorul, mint a göcseji tájszólásban. 



396 KARDOS ALBERT. 

Fajzik az irodalmi nyelvben a megvetés, a gúny némi 
árnyékát hordja magán ; fajzott és fajzat a degeneratióhoz 
hajlik. A göcseji ember nem ismeri e szó megalázó értel- 
mét, magáról is elmondja, hogy kitől fajzolt. Átalában a 
nemz reflexivuma gyanánt szerepel s gyakran felér az egy- 
szerű születik-\ie\. 

Jegyez nyelvjárásunkban épen úgy alkalmazható Jelez', 
mint ,jelent' értelmében. Pl. „Mit jegyez az újság? Zúg a 
balfülem; ez ászt jegyzi, hogy mámo rossz hirt hallok". 
Hogy jegyez a régi nyelvben nemcsak Jeggyel megjelöl', 
hanem Jelent' értelmében is élt, arra példát idézni a kó- 
dexek vajgy a XVI. század irodalmából fölösleges. Ezúttal 
csak arról akarunk megemlékezni, hogy íme egy példa, 
midőn a nyelv az azon töböl fakadt két ágat, mint jegyez 
és jelez jelentésdifferencziálásra használja föl. Ezt a differen- 
cziálást az irodalom vitte végbe és valóban irodalmi nyelv 
csak akkor alakúi, mikor ily határozott, éles különbség 
származik az egyeredetü, de két vagy több alakban élö sza- 
vak között. Különben jegyez és jelez hangtanilag épen úgy 
viszonylanak egymáshoz, mint fülel és figyel. 

Kerül, kikeríil is, úgy tetszik, átalánosabb értelemben 
maradtak meg a göcseji nép ajakán ilyes fordulatokban: 
„ebbül az itelbü nem keril (jut, telik) neked ; úgy husztam, 
a hogy csak tüllem kii került (kitelt, kifért)". Kerül és t^lik 
régóta váltakozik egymással ; Faludinál „sokba fclik^ vala- 
mely dolog, mig a köznyelvben inkább „sokba kerül^. 

Neheztel: nehéznek tart. Pl. „K^et m^erü búzát föl- 
emelni, ászt m*egis csak yiehesztelcm^ , A köznyelv itt jiehe- 
zell-t mondana. E különös denominális képzés még elfogad- 
ható megfejtésre nem talált. De akármi lappangjon a -tal 
'tel képzőben (vö. fiasztal — szemz. Faludi), annyi bizonyos, 
hogy a szó eredetibb jelentése nem a mai irodalmi ,irascor' 
(vö. sich beschxveren), hanem kétségkívül a nyelvjárásunkban 
élő ,nehéznek tart'. 

Veszekedik : bolondul, bolondozik, ostobaságot követ 
el. Pl. „Ne veszekeggy, maradhass" : ne bolondozzál, légy 
nyugton. Megveszekedik : eszét veszti. Hogy e szónak göcseji 
használata közelebb áll az eredeti értelemhez, mint a köz- 
nyelvi ,czivakodás* jelentés, az is bizonyítja, hogy már maga 
az alapszó, vesz, főkép megvesz, elég gyakran hallható a 



A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 



397 



külső-belső megromlás kifejezésére. Pl. Veszett dinnye: rot- 
hadt dinnye ; veszeti kutya : dühödt kutya ; eszeveszeti. Mind 
azt mutatják, hogy veszekedik csak a tőszó értelmét őrzötte 
meg és semmi különösebb jelentésváltozás nem ment rajta 
végbe.' A veszekedik ilyes alkalmazása után a göcseji népnek 
a czivakodás- félére más szóról kellett gondoskodnia"; meg 
is találta ezt a vÍ7ii igében. Az irodalmi nyelvben vi%) hova- 
tovább fegyverrel való mérkőzést jelent; csak vita, vitáz 
emlékeztet bennünket arra, hogy valaha szóval is lehetett 
vivni, A vivds pedig ma-holnap ha nem is a párbaj, de min- 
denesetre valamely testgyakorlat értelmét ölti magára. 
Nyelvjárásunkban vi sokkal nagyobb határnak az ura; el- 
foglalva tartja a czivakodik, veszekedik és verekedik hármas 
birodalmát. Göcsejben a kakas is ví {kakasviadal különben 
az irodalomban is megesik), az asszonyok is vinak hol nyelv- 
vel, hol körömmel, mikor egymás becsületébe vagy arczába 
kapnak; a legények is vinak bottal vagy késsel; bucsu (vá- 
sár) pedig ritkán múlik vijjds nélkül. 

Meztilldb is tágabb jelentéssel él Göcsejben, mint a 
köznyelvben mezitldb. Országszerte e szót csak emberre al- 
kalmazzák ; Göcsejben azonban a ló is meztilldb jár, ha patkó 
nincs a lábán. 

A mint látjuk, az átalánosítás eddig ismertetett esetei- 
ben tulajdonkép köznyelvi megszorítással van dolgunk. Való- 
ságos átalánosító fejlődés talán csak az egy tinu szón ment 
végbe, mely fiatal szarvasmarhát jelent nemre való különb- 
ség nélkül, mint borju ; holott a köznyelvben tinó csak fiatal 
ökröt tesz, a tehénborjút pedig üsző vagy imő jelöli. Való- 
ban a nemi különbség a rokonság jelentő szóknál leghama- 
rább eltűnik. A magyar ember fiának szólítja leányát is, 
atyjafiának akár női rokonát, és az asszony is megöcsézi 
magánál ifjabb leánytestvérét vagy ángyát. Ugyan-e körbe 
tartozó szavaknál a fejlődés ellenkező menetére is van példa, 
mint : em